théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

Üdv :)

 

Kedves Látogatók!

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak. Itt bőven találhattok infókat is. Vagy egyszerűen csak azok a buddhisták, akik idetévednek, ők is olvashatják a blogot.  Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). De a Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI :) Az eddigi összes téma, linkekkel együtt:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz:

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

UPEKKHA - EGYKEDVŰSÉG MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/upekkha-egykedvuseg-meditacio

SZATIPATTHÁNA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/karos-tudatallapotok-kezelese

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Ez pedig nem a buddhizmusról szól, hanem arról, hogyan tudjuk valamennyire feldolgozni, elfelejteni azt ha szexuális trauma ért gyerekkorunkban. Gondolom a Google-ről érkeznek időnként olyan emberek, akiknek részük volt ilyesmiben, és ezért ezt a bejegyzést nekik (és saját magamnak is) írtam:  http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/gyerekkori-trauma-feldolgozasa

A BUDDHA ÁLDJON ÉS VÉDJEN MINDEN LÉNYT. Minden lénynek legyen jóléte, legyen minden lény jól. legyen kedves, békés, jószándékú minden lény. Minden lény, és köztük ti is. És minden létező érjen el hatalmas sikereket a buddhizmusban és a meditációban. És minden létező minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől és valósítsa meg minden létező a Nibbánát minél előbb!!

motiváció

Motiváció a meditációhoz, a gyakorláshoz

A Buddha mindenkit aki érdeklődött a megvilágosodás irányába, a meditációra, a helyes életvitelre és az elmélkedésre bíztatott.

Akik a buddhizmus felé fordulnak, és a szívüket kinyitják a Buddha tanításai előtt, az újraszületések folyamatos láncolatától és az ezzel együttjáró szenvedéstől szeretnének elfordulni, és attól megszabadulni. A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: Into The Stream:

MEGTEKINTHETŐ EZEKEN A WEBOLDALAKON:

http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

http://www.dhammatalks.org/ebook_index.html#intothestream

A FOLYAMBA LÉPÉSRŐL ITT OLVASHATTOK MAGYARUL, és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről itt:

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

A Nibbána elérhető, a Nibbána előtti szintek elérhetőek, a szenvedésnek és az újraszületésnek véget lehet vetni, aminek van egy módja, ez nem más mint a Buddha által tanácsolt életmód és a tanítások szerinti élet, és a rendszeres meditáció.

A Nibbánáig/Nirvánáig különböző szintek vezetnek minket el, ezeket a szinteket dzshánákkal (elmélyedési szintekkel) érhetjük el és vannak olyan szintek, amiket dzshánák nélkül, belátások által is elérhetünk. A két fő meditációt, amit végeznünk kell ahhoz hogy legalább a Folyamba lépést elérjük, hamarosan ismertetem. De előbb kihangsúlyozom, hogy  NEM FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES DZSHÁNÁKAT ELÉRNI AHHOZ, HOGY ELJUSSUNK LEGALÁBB A FOLYAMBA LÉPETT SZINTIG. Ugyanis BELÁTÁSOK ÁLTAL is el lehet érni a folyamba lépést, vagy néhány tanító szerint még magasabb szinteket is el lehet érni. A belátás azt jelenti, hogy meditálunk és elmélkedünk, ezáltal belátásokat szerzünk, és a tudat egyre tisztább lesz. Lehet, hogy a folyamba lépés feletti szinteket nem  lehet elérni dzshánák nélkül, de a folyamba lépés úgy tűnik, elérhető a dzshánák nélkül. A Buddha ugyanis egyetlen szuttában sem említette azt, hogy a folyamba lépéshez dzshána lenne szükséges. Elég a belátás, a meditáció, a tanulás, az elmélkedés.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigi, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS AZ AZON TÚLI SZINTEK ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ ITT MEGTALÁLHATÓAK:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Vannak, akiket érdekel a buddhizmus, és gyakorolnák is, de azon gondolkoznak, hogy az újraszületés vajon valójában létezik-e. Kár ezen gondolkozni.  Vannak, akik használnak valamilyen technikát arra, hogy az előző életeikbe beletekintsenek, azokra visszaemlékezzenek, vagy valami hasonló céljuk van. Vannak, akik ezeket az élményeket is az elme játékának tartják. A Buddha ezekre a kérdésekre (van-e újraszületés, mi van, ha nincs, akkor teljesen felesleges foglalkozni a buddhizmussal) ezekre a kérdésekre egyetlen választ adott. Nem kell belemélyedni. De egyébként AKI ELÉRI A FOLYAMBA LÉPÉST, ANNAK A HITE ÉS A BIZALMA AMÍG MEG NEM HAL, NEM INOG MEG TÖBBÉ A BUDDHÁBAN, A DHARMÁBAN (A TANÍTÁSBAN), ÉS A SZANGHÁBAN (A GYAKORLÓKÖZÖSSÉGBEN) és a következő életében is eléri a Folyamba lépést, sőt lehet hogy már a Nirvánát is. És aki a folyamba lépést eléri az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Gondoljunk bele, ha egy kereszténynek a képébe mondanánk hogy nincs Isten, akkor máris meginogna a hite Istenben. De ha egy folyamba lépettnek azt mondja valaki hogy nincs Nirvána, nincs újraszületés, akkor a folyamba lépett hite és bizalma nem inog meg sem a Nirvánában, sem az újraszületésben. És Buddha maga látta az előző életeit amikor elérte a Nirvánát. És rajta kívül a legtöbb tanító akik magas szinteken vannak ők is látták az előző életeiket. De valójában ezek a kérdések teljesen értelmetlenek. Ezek ezer és ezer gondolatot és ezzel együtt vágyat szülnek, csak rohangálunk eszetlenül fel és alá mint a hangyák a hangyabolyban, miközben az idő csak pereg. Az élet rövid, és amíg ezekre a kérdésekre kutatjuk a választ meditációs gyakorlás helyett, addig az időnket vesztegetjük, életünk elpereg. A Buddha elmondott erre egy hasonlatot is, amit általánosságban "nyílvessző hasonlatnak" neveznek. Ezt a szuttát be is másolom:

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:

- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…

- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtad…

- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtam…

- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…

~~~~~~~~

Ezen kívül több szutta is van még arról, amikben a Buddha elmondja, hogy csak az időt húzzuk azzal, ha a világgal, vagy az újraszületéssel kapcsolatos a kérdésekre keressük a választ, emellett még ugráló gondolatokat és vágyakat is kelt fel.

Most a Nibbána előtti szintekről fogok írni:

A Nibbána előtti szintek: A Folyamba lépő, az egyszer visszatérő és a vissza nem térő a Nirvána előtti szintek. A folyamba lépésnél az első három béklyótól szabadul meg a folyamba lépő: A téves énképzettől, a szertartásokhoz és a fogadalmakhoz való ragaszkodástól is megszabadul, és a kételytől is. Nincs már kételye a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában, a Nibbánában. Az énképzettől is megszabadul, de nem teljes mértékben. Az énképzettől teljes mértékben csak a megszabadult lény, aki a Nibbánát eléri, az szabadul meg teljes mértékben. A folyamba lépő a szertartásokba és a fogadalmakba vetett ragaszkodástól is megszabadul, nincs szüksége szertartásokat végezni. 7 életen belül eléri a Nibbánát. De az is lehet, hogy kevesebb mint hét élet leforgása alatt éri el a Nibbánát. Az egyszer visszatérő meggyengítette, meglazította a 4. és 5. békylót, az érzéki vágyat és a rosszindulatot. Egyszer születik már csak újra az emberi világba. A vissza nem térő amikor meghal, a Tiszta Lakhelyben, Szuddhavaszában születik újra. Csak azok a lények tapasztalják ezt a létsíkot akik már majdnem megvilágosodtak. A vissza nem térő az első öt béklyótól megszabadul, az arahat pedig mind a 10 béklyótól megszabadul.

Most pedig a Dzshánákról fogok írni: 4 alsóbb és 4 felsőbb dzshána van. Van egy jó hírem a dzshánákkal kapcsolatban. Bár nem könnyű a megvalósításuk, de ismertetek egy rendszert, amit a Buddha mondott el akkoriban. Megvilágosodott tudata által ismert mindent, ismerte a tudat működését, a világ működését, ismerte előző életeit, látta más lények tudatát, stb. tudata rugalmas volt, és szennyeződésektől mentes. Ezáltal ismerte a dzshánák gyümölcseit, jótékony hatásait is. Bemásolok egy szuttát, innen: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Samyojana Sutta

1. A béklyók

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

Lábjegyzet

1. A 10 béklyó (samyojana):

~ én-képzet (sakkāya-ditthi)

~ bizonytalanság (vicikicchā)

~ a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)

~ érzéki vágy (kāma-rāga)

~ rosszindulat (byāpāda)

~ vágy a formára (rūpa-rāga)

~ vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)

~ gőg (māna)

~ nyugtalanság (udhacca)

~ tudatlanság (avijjā)

A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től.

~~~~~~~~~~~

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához, de nem szükségesek a Folyamba lépés eléréséhez. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak.

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs
MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Tehát nagyon is érdemes a dzshánákhoz vezető meditációkat gyakorolni. Ezeket a gondolatokat a Buddha nagyon sok szuttában említi még. Mivel a meditáló tudat tisztul a szennyeződésektől, a dzshánába lépve mégtisztább lesz, és nagyon sok jó karma halmozódik fel ezáltal. Ezért történik az, hogy egyre közelebb kerülünk a Nibbána megvalósításához, minden dzshána elérésével egyre közelebb és közelebb. Ez fantasztikus. A dzshánák után jön a nirodha, ami a megszüntetés. És végül majd eljutunk arra a pontra is, amikor már semmi nem fog minket zavarni, többé nem szenvedünk, megszabadulunk az újraszületéstől és tele leszünk Mettával. Ekkor érjük el a Nibbánát. Persze vannak olyan tanítók is, akik azt vallják hogy nem kötelező végigmenni az összes dzshánán ahhoz hogy elérjük a Nibbánát, szerintük elég csak a néhány alsóbb dzshána, vagy csak pár perc egy-egy dzshánából. Tehát kétféle módon lehet elérni a különböző szinteket (folyamba lépett, egyszer visszatérő, stb.): A. dzshánákkal B belátások útján. De a Folyamba lépéshez, mint ahogy azt fentebb már leírtam, nem szükséges dzshánát elérni.

Én is, mint minden más buddhista is, azért követjük a Buddha tanításait, mert meg szeretnénk szabadulni a szenvedéstől. Itt nem kell elhinni semmit. A Buddha nem azt tanította, hogy higyjünk benne, higyjünk az újraszületésben, vagy hogy akármiben is higyjünk. Ez nem vallás. És nem is filozófia. A Buddha azt mondta akkoriban, hogy a saját közvetlen tapasztalatainknak higyjünk, a saját meditációs élmények, tapasztalatok fogják beigazolni a Tan és a Nibbána hitelességét, és a Buddha által elmondottak hitelességét. Na meg a Folyamba lépést ha elérjük, mi magunk is megtapasztaljuk hogy TÖBBÉ NEM INOG MEG A HITÜNK ÉS A BIZALMUNK A NIRVÁNÁBAN , SEM A BUDDHÁBAN, SEM A TANÍTÁSAIBAN. Amikor elkezdjük a buddhista utat, Nem kötelező hinni sem az újraszületésben, sem a karmában, ha nem szeretnénk. Egy út áll előttünk. A saját útunk. Ez az út csak a miénk, ezt az utat csak mi érezzük, csak mi tapasztaljuk. Közvetlen meditációs tapasztalatok, élmények tárulnak elénk, és saját magunk tapasztaljuk meg a dzshánákat, szerzünk belátásokat, és érjük el a Nibbánát/Nirvánát végül. Ezek a mi kincseink, amiket a Buddha adott nekünk, aki akkoriban elérhetővé tette számunkra a szenvedéstől való megszabadulást, a Tan segítségével. Ezeket a kincseket a Buddha mind elérhetővé tette nekünk, ezek olyanok, mint a fel nem becsülhető tanítások, ezeket megtapasztalhatjuk, gyönyörködhetünk bennük, átélhetjük, magunkévá tehetjük. Aki az úton elindul, és jár rajta, csodás élményekben lesz része, emellett egyre közelebb kerül a teljes szabadság felé is.

A Nirvána/Nibbána állapota egy teljes szabadságot nyújtó, vágytalan, és szenvedésmentes állapot, amely teljes nyugalommal jár. Nincs több szenvedés. Vége a hánykolódásnak. Vége a születésnek. Ez az állapot tele van Mettával: szerető kedvességgel, és tele nyugalommal. A hánykolódás vége.

Legyünk éberek a cselekedeteinkre.  a hibákat próbáljuk meg kijavítani. meditáljunk rendszeresen. elmélkedjünk rendszeresen. ez a Nemes Út, ami elvezet a Nibbánához, a megszabaduláshoz. akkor az Út végére érünk, és többé nincs újraszületés, nincs karma, nincs szenvedés. De ha valaki nem tudja a jelenlegi élete során megvalósítani a Nibbánát, akkor el tud érni magas szinteket, amik a Nibbána felé terelik a következő életeiben. A magas szintek: Folyamba Lépés, Egyszer Visszatérő, Vissza nem térő. a Folyamba Lépett maximum hét újraszületésen belül eléri a Nibbánát. Erről itt olvashattok és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Érdemes az öt alapszabályt tartani amiket a Buddha a világi gyakorlók számára tanított: ne ölj, ne hazudj, ne lopj, ne kövess el szexuális helytelenséget, ne fogyassz bodítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT, HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA.

Érdemes mindent elvégezni amiket a blogomon találtok annak érdekében ha el szeretnétek érni egy magasabb szintet a meditációban, például a Folyamba lépést, még ebben az életben. Ezért összegyűjtöttem az összes bejegyzés linkjét és mindjárt leírom most ide. de előbb elmondom, hogy én Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo könyve alapján igazodok el amik itt letölthetőek:

Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól: http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet

Tegyük fel hogy szeretnél meditálni és komolyan érdekel a buddhizmus, de nem tudsz angolul és nem érted meg a fent mutatott könyveket mert angolul vannak. Magyarul kevés olyan théraváda tanítás található meg lefordítva az interneten, amik elvezetnek a magas szintekig, részletesen leírva, mit kell tenned, melyik szinten vagy. Kevés. Viszont rövidebb lefordított tanításokat, részleteket könyvekből találtam már magyar fordításban, az interneten. Ezeket a blogomon közzétettem, külön bejegyzésekben. Minden segítséget, ami elvezet a magasabb szintekhez, megtalálsz a blogomon. Csak olvass át minden bejegyzést részletesen, és a http://a-buddha-ujja.hu/ című weboldalt ajánlom még olvasásra. Itt szuttákat találtok, amik a Buddha korából fentmaradt tanítóbeszédek. Most pedig az összes buddhizmusról szóló blog bejegyzés linkjét összeszedem, itt vannak:

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDNEKÉPPEN VÉGEZNÜNK KELL - SZAMATHA ÉS VIPASSZANA:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

UPEKKHA - EGYKEDVŰSÉG MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/upekkha-egykedvuseg-meditacio

AZ ÉBER ÉS CSENDES TUDAT MEGTARTÁSA A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/karos-tudatallapotok-kezelese

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

ÉS MOST KÖVETKEZZEN NÉHÁNY MOTIVÁLÓ SZUTTA (TANÍTÓBESZÉD) ERRŐL A WEBOLDALRÓL http://a-buddha-ujja.hu

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-15-3-fr

SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

Tartalom [elrejtés]
1. A könnyek

Szávatthiban [egy alkalommal] így szólt a Magasztos:

– Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. Mit gondoltok, szerzetesek, melyik a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és rítatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – vagy a négy nagy óceán vize?

– Ahogy mi a Magasztos által kifejtett Dhammát értjük, ez a több: a könnyek, amiket az újraszületéseink és vándorlásunk során hullattunk e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtunk és ríttunk, ha kellemetlen dolgokkal találkoztunk, és ha megfosztottak bennünket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy nagy óceán vize.

– Helyes, szerzetesek, nagyon helyes. Nagyszerű, hogy így megértettétek az általam kifejtett Dhammát.

Ez a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha meg fosztottak benneteket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy óceán vize.

Réges-régóta [újra és újra] tapasztaljátok az anyák halálát. Az sok könny, amit az anyák halála miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Réges-régóta tapasztaljátok az apák halálát. …a fivérek halálát. …a nővérek halálát. …a fiaitok halálát. …a lányaitok halálát. …a rokonok elvesztését. …a vagyonotok elvesztését. …a betegség miatti veszteséget. Az sok könny, amit betegség miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Miért van ez? Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. [Annak belátása, hogy] réges-régóta tapasztaljátok a szenvedést, tapasztaljátok a fájdalmat, tapasztaljátok a veszteséget, megtöltitek a temetőket – épp elég ahhoz, hogy kiábránduljatok minden összetett dologból, elég ahhoz, hogy szenvedélymentessé váljatok, elég ahhoz, hogy megszabaduljatok.


http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-14-vj

MN 14 Cūḷa-dukkhakkhandha Sutta

1. A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma:

– Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.” Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme”, mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitől még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?

– Éppen ez az, Mahánáma, amitől még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyűlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettől megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettől még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.

Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot : „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma.

Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyűcsúcs-hegyen. Ez idő tájt az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésről, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:

– Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésről, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek?

A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:

– Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát : „Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok.” Márpedig ő mondta: „Szerzetesek, ti előzőleg bűnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövőre vonatkozólag nem halmoztok fel bűnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövőben nem érvényesül hatás. Ha a jövőben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni.” Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket. E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek:

– Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bűnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bűnös cselekedetet követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezű gonosztevők közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?

– Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.

– A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.” Először ellenkérdést kellett volna hozzám intézni : A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?

– Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.].” Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótaurától: „A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?”

– Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?

– Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.

Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében időzött.

Akkor a Magasztos az Öt Szerzeteshez a következő szavakat intézte:

– Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki a szerzetesek útjára lép. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve, szerzetesek, a Beérkezett ráébredt a közép útjára, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Szerzetesek, és mi a közép útja , amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Szerzetesek, ez az a nemes nyolcas út, amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.

Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.

Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.

Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést kell tökéletesen megérteni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést tökéletesen megértettem; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem

Ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat kell hátrahagyni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat hátrahagytam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést kell megtapasztalni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést megtapasztaltam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat kell végigjárni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat végigjártam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Mindaddig, szerzetesek, amíg e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán nem értettem és láttam úgy, amint van, addig bizony, szerzetesek, nem vallottam azt, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

De amikor, szerzetesek, e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán megértettem és megláttam úgy, amint van, akkor bizony, szerzetesek, azt vallottam, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

Megértés és meglátás ébredt bennem: Megingathatatlan elmém megszabadulása. Ez az utolsó születésem. Nem vár rám több újraszületés.

Így szólt a Magasztos. Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.

Amint a Magasztos a Tan kerekét megforgatta, a Föld istenei üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a Föld isteneinek kiáltását meghallották, a négy nagy istenkirály üdvrivalgásban tört ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a négy nagy istenkirály kiáltását meghallották, a harminchárom istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a harminchárom istenek kiáltását meghallották, az üdvbe távozó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az üdvbe távozó istenek kiáltását meghallották, az elégedett istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az elégedett istenek kiáltását meghallották, a teremtésnek örvendő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtésnek örvendő istenek kiáltását meghallották, a teremtés fölött uralkodó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtés fölött uralkodó istenek kiáltását meghallották, a Brahmát kísérő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Ebben az órában, ebben a percben, egyetlen másodperc alatt elérte e kiáltás még Brahmá birodalmát is, és ez a tízezerszeres világrendszer rázkódott, rázkódott és megrendült, és végtelen, mérhetetlen fény ragyogott föl a világban, fölülmúlva még az istenek sugárzó fényét is.

Akkor a Magasztos ezt a kijelentést tette:

Kóndannya valóban felfogta! Kóndannya valóban felfogta!

Így nyerte el Kóndannya a nevét: Annyáta-Kóndannya – Kóndannya, aki tud.

Itt végződik a Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-206-fr

SN 35.206 Chappāṇa Sutta

1. A hat állat

Tartalom [elrejtés]
1. A hat állat

Tegyük fel, hogy egy fekélyes sebekkel borított ember kimegy a mocsaras dzsungelbe. A pengeéles fűszálak megvághatják a lábát, a tüskék felsérthetik a gennyes fekélyeket. Ezért még nagyobb fájdalmat és szenvedést élhet át. Épp így, amikor egy szerzetes egy faluba vagy a vadonba megy, és ott találkozik valakivel, aki így korholja őt: „Ez a ’tiszteletreméltó’, aki így cselekszik, így gyakorol, a tisztátalanság tüskéje ebben a faluban!” felismeri, hogy (ez az ember) egy tüske, és így megérti, mi az önuralom és mi az önuralom hiánya.

És mi az önuralom hiánya? Amikor a szerzetes, ha valamilyen alakot lát a szemével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, ekkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] megérint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Miután így megkötözte őket egy erős kötéllel, és egy csomót kötne középen a kötelek végére, szélnek eresztené őket..

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, feladja, aláveti magát annak, amelyik a legerősebb közöttük. Épp így, azt a szerzetest, aki a test feletti éberséget nem fejlesztette ki kellően és nem zabolázta meg [azt], a szeme elhúzza a kellemes alakok felé, míg a kellemetlenek taszítják; a fülei elhúzzák a kellemes hangok felé…; az orra elhúzza a kellemes szagok felé…, a nyelve elhúzza a kellemes ízek felé…; a teste elhúzza a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme elhúzza a kellemes gondolatok felé, míg a kellemetlenek taszítják. Az ilyen a szerzetes nem rendelkezik önuralommal.

És mi az önuralom? Amikor a szerzetes, ha egy alakot lát a szemével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége mérhetetlen. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] érint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége határtalan. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Megkötözi őket egy erős kötéllel, és kiköti őket egy erős póznához vagy cölöphöz.1

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, megáll, leül vagy lefekszik a pózna vagy a cölöp tövébe. Épp így, amikor a szerzetes, akinek a test feletti ébersége kellően fejlesztett és megzabolázott, a szeme nem húzza el a kellemes alakok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el; a fülei nem húzzák el a kellemes hangok felé…; az orra nem húzza el a kellemes szagok felé…, a nyelve nem húzza el a kellemes ízek felé…; a teste nem húzza el a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme nem húzza el a kellemes gondolatok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el. Így a szerzetes önuralommal rendelkezik.

Tehát így gyakoroljatok: ’Ki fogjuk fejleszteni az egész testet átható éberséget. Meg fogjuk zabolázni, megragadjuk a gyeplőt, kikötjük egy karóhoz és leszúrjuk a földbe. Megállítjuk, megkötjük és szorgalmasan műveljük [ezt a gyakorlatot].’ Így kell gyakorolnotok.


  1. Az ’erős pózna vagy cölöp’ csak egy másik szó az egész testet átható éberségre.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Gondoljuk el, hogy egy embert elragad egy csábító és kellemes folyó árja. Egy másik, helyes látással bíró ember áll a folyóparton és látva ezt így szól: ’Jóember, bár egy csábító és kellemes folyó árja ragadott magával, kissé lejjebb egy sodrással és örvényekkel teli tó van, ahol szörnyek és démonok laknak. Elérve ezt a tavat szörnyethalsz, vagy halálos fájdalmat érzel majd.’ Az előbbi ember, hallván a másik szavait, kézzel-lábbal erőlködik, hogy a sodrással szembeszálljon.

„Ezt a hasonlatot a tanítás jelentésének bemutatására mondtam nektek. Ez a jelentése: a folyó árja a sóvárgást jelképezi. Csábító és kellemes, ez jelképezi az érzékelés hat alapját. A tó lejjebb az öt alsó béklyót jelképezi1. A sodrás a harag és a bánat. Az örvények az érzéki élvezet öt fonala, a szörnyek és démonok az ellenkező nemet jelölik. Az sodrással szemben úszni a lemondást jelenti. Az ember, aki helyesen lát és a folyóparton áll, jelenti a Tathágatát, aki érdemes és a maga erejéből tökéletesen felébredett.”

Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Járjon bár fájdalommal,
el kell hagynod
az érzéki vágyakat,
ha a fogságtól mentes
jövőre törekszel.
Éberen,
teljesen megszabadult tudattal
érintsd a megszabadulást most itt is,
ott is.
Egy bölcsesség-megszerző
beteljesítve a szent életet,
úgy mondják, elment a világ végéig
elment
a túlsó partra.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.


  1. az öt alsó béklyó: az ’én’ képzete, kétség, ragaszkodás rítusokhoz és szokásokhoz, érzéki szenvedély, ellenszenv

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS LINKJE MEGTALÁLHATÓ ITT:  http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Történet egy szerzetesről

Tébolyból a Nirvánába

Tavasz volt, London utcáin fújt a szél. Egy kórházban, a pszichiátriai részlegen egy buddhista szerzetes feküdt az ágyán és a plafont bámulta csendben. Tanító volt, piros szerzetesi ruhában volt, kopasz volt és kék szemei voltak. 45 éves volt és Nirodha volt a neve. Rajta kívül még hárman voltak a szobában. Az ő ágya az ablak mellett volt. Keveset beszélt. Felállt és kisétált a kórteremből a folyosóra. Odalépett a folyosón az ablakhoz és álmodozva meredt ki az ablakon, a felhőket fürkészte a tekintete. Az otthonára gondolt, a Londoni kolostorra. Nagyon vágyott oda. Hirtelen egy hang zökkentette ki az álmodozásból. Egy nő hangja volt az.
-Jónapot! Nahát, ön szerzetes?-kérdezte a nő.
Nirodha a hang irányába fordult. Egy 22 éves nő állt mellette, szőke hosszú haja volt és barna szemei. Nirodha ezt válaszolta:
-Igen, az vagyok.
-Akkor nagyon tisztelem Önt! Még nem láttam Önt itt! Én már 6 napja vagyok itt a pszichiátrián. Ön mikor jött?
-Ma. Azért nem látott, mert néhány órája vagyok itt.
-Soha nem láttam még szerzetest a pszichiátrián, pedig már sokat jártam itt.
Nirodha elfordította a tekintetét az ablakhoz és nem szólt semmit, ismét a felhőkre meredt. A nő tovább folytatta:
-Engem Elizabethnek hívnak, Önt hogy hívják?
-Nirodha a szerzetesi nevem.
-Már volt itt, vagy most van itt először?
-Már többször is voltam itt.
-Hogyhogy megtűrik Önt ilyen betegen a kolostorban?
-Tanító vagyok. És már régóta élek a kolostorban. A betegségem akkor kezdődött, amikor már tanítottam a kolostorban. A tanítványaim szeretetből nem szeretnének tőlem megválni, és azt is tudják, hogy nagyon szívesen tartózkodok a kolostorban és szívesen tanítóm őket.
-Önnek mi a betegsége?
-Skizofrénia.
-Nekem is! Paranoid skizofrénia. 90 %-os egészségkárosodásom van, dolgoznom sem kell, de otthon sem jó, néha begolyózok és bejövök ide  pihenni.
-Nekem azért enyhébb a betegségem.
Nirodha nagyon álmos volt, megdörzsölte a szemeit. A nyugtató injekció, amit kapott, nagyon elálmosította. Elizabeth ezt kérdezte:
-Miért nem fekszik le, Nirodha? Nagyon álmosnak látszik.
-Zavar, hogy a kórteremben beszélnek. Így nem lehet rendesen aludni. De a meditáció jobban hiányzik, mint az alvás.
-Megtanítana engem is meditálni?
-Érdekel a buddhizmus?
-Igen. Soha nem találkoztam még szerzetessel. Ön olyan nyugodtnak és békésnek tűnik! Ez fantasztikus. Bizonyára Ön már magas szinten van. A buddhizmusról nem sokat tudok. Csak azt, hogy folyamatosan újraszületünk és van a Nirvána, ami egy tudatállapot. Ha valaki eléri a Nirvánát, akkor nem születik többé újra és megszűnik minden szenvedése. Örökké békés és nyugodt lesz.
-Ez így van. A Nirvána előtt pedig vannak szintek: a folyamba lépés, az egyszer visszatérő, a vissza nem térő, és legvégül az Arahat, aki a Nirvánát elérte. Szívesen megtanítalak meditálni, amint kiérünk innen. A kolostoromban foglak megtanítani.
-Jó. A folyamba lépés milyen?
-Aki eléri a folyamba lépést, az rendíthetetlen bizalmat nyer a Buddhában, a tanításaiban, és a gyakorlóközösségben. Semmi nincs, ami megrendítené a bizalmát, a hitét. Aki eléri a folyamba lépést az 7 életen belül eléri a Nirvánát.
-És a folyamba lépést könnyű elérni?
-Nem. Sok meditációs gyakorlás és sok tanulás kell hozzá. Tegeződjünk, rendben?
-Jó! És aki a folyamba lépést el akarja érni, annak is úgy kell élnie mint egy szerzetesnek?
-Nem. A lemondott élet a vissza nem térő szint eléréséhez és a Nirvána eléréséhez szükséges. De ha valaki lemondottan él, még mielőtt folyamba lépett lenne, vagy egyszer visszatérő lenne, az felgyorsítja a haladását.
-És mi az egyszer visszatérő?
-Az egyszer visszatérő már csak egyetlen egyszer születik emberi létformába, mielőtt eléri a Nirvánát. A vissza nem térő pedig már soha többé nem születik emberi létformába, istenségként születik újra az egyik isteni világban, és ott éri el a Nirvánát.
-Nagyon jó! Én komolyan szeretnék meditálni, és tanulni a buddhizmusról.
-Írd le valahova a kolostorom címét. Majd ha kijutsz innen, akkor gyere a kolostorhoz. Én körülbelül még 5 vagy 6 napot töltök itt, többet nem szándékozok.
-Rendben, leírom, mindjárt jövök!
Elizabeth elindult a kórterme felé. Egy naplóval a kezében jött vissza, és egy tollat hozott. Nirodha elmondta, hogy hol található Londonban a kolostora. Elizabeth utána a betegségéről kérdezte Nirodhát:
-Te is hallucináltál, amikor bejöttél ide?
-Igen. Hangokat hallottam. Azután itt kaptam egy nyugtató injekciót, és többé-kevésbé elmúltak a hangok.
-Engem a mentő hozott be 6 napja. Én is napokig injekciókat kaptam. Otthon elkezdtem törni-zúzni a poharakat, tányérokat, kiabáltam, és édesanyám hívta a mentőt.
-Miért törtél-zúztál?
-Mert a hang arra utasított. Először megpróbáltam ellenállni, de aztán újra és újra azt parancsolta a hang, hogy törjem össze a poharakat, tányérokat. Sőt, színes pöttyöket is elkezdtem látni a levegőben. Azt mondtam anyámnak, hogy színes hó hullik a szobában, de ő semmit sem látott. Képzelődtem.
-Visszamegyek a kórtermembe.
-Még találkozunk!
-Szia.
-Szia, Nirodha!
Nirodha elindult a kórterme felé, és nagyot ásított. Leült az ágyára, megfogott egy könyvet, és olvasni kezdte. Hamarosan újra injekciót kapott. Este már annyira álmos volt, hogy este fél 8-kor elaludt, annak ellenére, hogy beszélgettek a kórteremben. A napok lassan teltek a pszichiátrián. Nirodha újra összetalálkozott a folyosón Elizabethel, és ismét beszélgettek. Elizabeth 5 nap múlva hazament a pszichiátriáról, Nirodha még maradt egy napot, azután visszatért a kolostorba.
Elizabeth 2 nap múlva, délután felkereste Nirodhát a kolostorban. Kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd kinyitotta az ajtót, összetette a két kezét, és tiszteletteljesen meghajolt előtte. Ezt mondta Nirodhának:
-Megtanultam az internetről, hogyan kell köszönteni egy szerzetest.
Nirodha hallgatott. Felállt, és Elizabeth felé indult, aki az ajtó előtt állt. Nirodha kiment a szobából, Elizabeth követte. Nirodha csendben ment a folyosón.
-Hová megyünk?
-Oda, ahol a szerzetesekkel meditálni szoktam.
Hamarosan egy hatalmas terembe értek, ahol körülbelül 20 párna volt a földön. Nirodha leült az egyik párnára lótuszülésbe, Elizabeth is leült, és kérdezte Nirodhát, hogy hogyan helyezze el a lábait.
-Tedd a jobb lábat a bal elé, mindkettő be legyen hajlítva.
-Rendben.
-Hajolj meg a Buddha szobor előtt, velünk szemben van... Most mondd: Legyek békés, legyek nyugodt, legyek boldog. Legyen békés, nyugodt, boldog minden lény. Ezt ismételd el háromszor. Utána mondd egyszer: Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől.
Elizabeth megtette amiket Nirodha mondott neki. Utána Nirodha így szólt:
-Csukd be a szemed. Figyelj az orrlyukakon be és ki áramló levegőre. Figyeld meg a beáramló levegőt és a kiáramló levegőt. És közben gondolj erre: Be... Ki... Be... Ki... A "be" szóra egészen addig gondolj, amíg a belégzés tart. A "ki" szóra egészen addig gondolj, amíg a kilégzés tart. Hogyha gondolatok jelennek meg, akkor tudatosítsd: "Elkalandozás". Gondolj erre: "elkalandozás". Azután térj vissza a be és kilégzés figyeléséhez, és használd a címkézést: a belégzéskor gondolj arra hogy "be" , a kilégzéskor arra gondolj, hogy "ki". Amikor már sikerül megtartanod a figyelmet a be és kilégzésen egy rövid ideig, akkor elhagyhatod ezt a címkézést. A meditáció végét úgy fogom jelezni, hogy megkongatom a hangtálat.
Nirodha ezzel becsukta a szemeit és ő maga is meditációba kezdett. (Megjegyzés: Ezt a meditációt (Szamatha, másnéven Ánápánaszati itt is el tudjátok olvasni a blogomon, ahol Buddha tanítóbeszédét is bemásolom a meditációról: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati ) Fél óra múlva Nirodha megkongatta a hangtálat. Ezt kérdezte Elizabethttől:
-Milyen volt?
-Jó. Sikerült figyelnem néhányszor a légzést egy rövid ideig.
-Gyakorolj otthon is, és gyakorolj majd velem is. Otthon füldugóval csináld, vagy zajt korlátozó fülvédővel. (Megjegyzés: Például itt lehet ilyeneket rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/) Körülbelül egy óráig is meditálhatsz, hiszen jól megy neked. Ez a szamatha, amit most megtanítottam neked. A Szamatha lényege az elengedés. Elengedsz mindent, csak egy dologra figyelsz: a légzésre. A gondolatok nélküli koncentráció a szamádhi. Amikor a légzésen megmarad a figyelem, és nincs gondolkodás, azt szamádhinak hívják. Amikor a szamádhi hosszabbodik, akkor haladsz a meditációban. Amikor a szamádhi már órákig tart, akkor dzshánában vagy. Van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána. Ezek az elmélyedési szintek. Ezeket nem könnyű elérni és évekig is tarthat, de valakinek még hosszabb időre van szüksége, életekre. Nem kötelező elérni a dzshánákat a folyamba lépés eléréséhez. Ne vágyj arra, hogy a dzshánákat, vagy a folyamba lépést elérd. Ne vágyj semmire. Légy tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. A Nirvána többé nem múlik el, ha eléred. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Minden, ami nem a Nirvána, az csupán létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Most az éntelenséget tanítom meg neked. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. Ráadásul a világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Minden csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort (Megjegyzés: Szutta = Vuddha tanítóbeszédei. Itt olvashattok tanítóbeszédeket: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak )Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ("Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni. Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta. A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő. Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak. Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín. Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok." Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. És ezek még csak az előnytelenebb emberi életek! Az igazság az, hogy mindannyian előbb, vagy utóbb születünk előnytelenebb élethelyzetekbe, előnytelenebb életminőségeket élünk meg, és sokkal többet szenvedünk, mint a jelenlegi életünkben. Nagyon sok ember hamar elveszíti az emberi újraszületést is. És akkor milyen az alsóbb világokba születni? Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, és az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre. Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nibbánát, és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a leprások. Tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. Pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért, a szamszára nem kielgítő. A jelenségek, a dolgok nem kielégítőek. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza.  A vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen. 1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran. 2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság. 3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nibbána elérése. a Nibbánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába. 4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény... Gyere, Elizabeth, gyere a szobámba. Adok neked 3 könyvet, amiket én írtam.
Nirodha elindult kifelé a teremből, végigmentek a folyosón, bementek Nirodha szobájába, és a szerzetes adott három könyvet Elizabethnek. Elizabeth otthon is meditált, mindennap, rendszeresen gyakorolt. Időnként Nirodhához is elment a kolostorba meditálni, és a könyveket olvasta, amiket Nirodha adott neki. Nirodha néhány hét múlva megtanította Elizabethnek a vipasszaná meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana) és a metta és a karuna meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatátok el: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha)
Néhány hónap telt el. Elizabeth a  gyakorlásban haladt, már hosszabb szamádhira volt képes. Viszont észrevette, hogy néha szenvedéllyel tekint Nirodhára. Egyre jobban beleszeretett a szerzetesbe. Tudta, hogy ez nem helyes, és akadályozhatja a meditációs haladásban, és nem tudta, mit kéne csinálnia, nagyobb távolságot kellene-e tartania Nirodhától, csak ritkán kellene-e találkozniuk? Úgy döntött, elmondja Nirodhának a szerelmét. Egyrészt nem bírta magában tartani, másrészt pedig tudni akarta, hogy távolságot kellene-e tartaniuk. Elhívta Nirodhát a kolostor melletti erdőbe sétálni. A nap sütött, a nagy fák lombjaiba belefújt a szél. Nirodha így szólt, amikor néhány lépést már tettek az erdőben:
-Csak a szélén sétáljunk. Az erdő mélyén farkasok is vannak, meg rókák.
-Rendben. Nirodha... Mondanom kell valamit. Az az igazság... hogy szerelmes vagyok beléd. Távolságot kellene tartanunk?
Nirodha nem válaszolt rögtön. Zavarba jött és némán nézte Elizabethet. Azután gyorsan elnézett róla, és a talajra bámult. Ezt mondta:
-Igen, a legjobb lenne, ha csak eléggé ritkán találkoznánk.
-Mostanában jól érzed magad?
-Néha még hallok hangokat, a gyógyszeremet szedem.
-Én is jól vagyok mostanában, nagyjából, én is szedem a gyógyszert. Szereted a természetet, Nirodha?
-Igen.
-Nirodha, te olyan vagy, mintha az édesapám is lennél. De szerelmes is vagyok beléd. A valódi apám... vert gyerekkoromban, és az anyámat is verte... a szüleim elváltak. Az apámról hallani sem akarok. Azt sem tudom, hol lakik.
-Sajnálom.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
Nirodha semmit nem mondott erre. Elizabeth megállt, és könnyes szemmel nézte Nirodhát. Ezt mondta:
-Nem válhat valóra a szerelmem.
Nirodha zavartan nézte őt, majd így szólt:
-Keress egy hétköznapi embert. Egy szerzetesbe őrültség szerelmesnek lenni.
-Hiszen tudod, hogy őrült vagyok. Pontosan azért szeretlek, mert szerzetes vagy. A szerzetes lelkedet szeretem.
-Talán most jobb, ha hazamész.
Elizabeth elköszönt, és magára hagyta Nirodhát az erdőben. Nirodha maga elé nézett, és csak állt ott az erdőben, percekig. Könnyes lett a szeme és sírni kezdett. Elizabeth vallomása megrendítette, és érezte, hogy ez a szenvedély kölcsönös. Ő is vágyott Elizabethre, de a szíve a szerzetesi élethez vonzotta. Percekig sírt az erdőben állva. Utána elindult a kolostorba, és a Buddha szobor elé ült le a szobájában. Nézni kezdte a Buddha szobrot, és ezt mondta:
-Olyan erős vagyok, mint Buddha. Ő is maga mögött hagyta a vágyakat.
Nirodhát ismét a sírás kerítette hatalmába. Elizabeth hazafelé menet szintén sírt. Nirodha abbahagyta a sírást, és meditációba kezdett, megnyugodott.
Teltek a hetek, hónapok. Nirodha már 3 hónapja nem látta Elizabethet a kolostorban. Érezte, hogy hiányzik neki Elizabeth. Eltelt egy újabb hónap. Nirodha egyik éjjel nem tudott aludni, már éjfél volt, amikor befejezte a próbálkozást, hogy elaludjon. Kivette az asztala fiókjából a zseblámpáját, és bekapcsolta a zseblámpát. Kiment a szobájából, és kiment a kolostorból. A kolostor fala mentén sétálgatott, és a zseblámpával maga elé világított. Nagyon hűvös éjszaka volt. Nirodha álmosan elnézett a közeli erdő felé. A zseblámpát is elfordította abba az irányba. Tőle néhány méterre meglátott egy emberalakot, amint az erdő felé megy. Nirodha megrémült, az első gondolata az volt, hogy ez Elizabeth. A zseblámpával rávilágított a néhány méterre sétáló emberre és tényleg Elizabeth volt az. Nirodha felkiáltott:
-Elizabeth, mit csinálsz itt, miért mész az erdőbe?
-Nirodha...? Követnek!
Nirodha odament Elizabeth mellé, és odaállt elé. Elizabeth megállt. Nirodha ezt mondta:
-Ne menj ilyenkor az erdőbe, teljes őrültség. A fenevadak megtalálnak és megölnek. Kik követnek?
-Földönkívüliek.
-Én nem látok itt senkit.
-Ott vannak!
Elizabeth hátrafelé mutogatott, de senki nem volt ott. Nirodha megrázta a fejét, és ezt mondta:
-Nem. Nincs ott senki.
-Lilák, zöldek, fehérek! Ott vannak! Meg akarnak ölni!
Elizabeth rémülten magához szorította Nirodhát. Nirodha zavarba jött, és Elizabethet nézve tartotta a zseblámpát, és ezt mondta:
-Elizabeth, nyugodj meg. Skizofrén rohamod van. Nincs ott senki.
-Hazudsz... Ott vannak... Tegnap reggel óta felbukkannak időnként! Azt is mondták, hogy meg akarnak ölni! Mindenhová követnek! Azért jöttem ide, mert félek tőlük. Segíts!
Nirodha felsóhajtott. Nem tudta, mihez kezdjen Elizabethtel. Habozva megszólalt:
-Gyere, bemegyünk a kolostorba. Leülsz, és én hívom a mentőket. Nem lesz semmi baj.
-Miért hívod a mentőket?
-Mert képzelődsz. Itt nincs senki.
Elizabeth egész testében remegett és sírni kezdett. Nirodha elindult a kolostor bejárata felé, Elizabeth követte. Bementek, Elizabeth remegve leült a kolostorban a lépcsőre, Nirodha pedig hívta a mentőket. Elindultak a civilizáció felé, és hamarosan kiérkeztek a városba, a kolostor melletti réten át. Nirodha elvezette Elizabethet a mentőautóhoz, és elköszönt tőle. Elizabeth még mindig remegett, és sírt. Elvitte a mentőautó. Nirodha nyugtalanul visszaindult a kolostor felé. Bement a szobájába, leült az ágyra és kimerülten nézett maga elé. Hajnali két óra volt. Lefeküdt az ágyra, és megpróbált aludni, de nem tudott, zaklatott volt az elméje. Reggel felhívta a pszichiátriát, és megkérdezte, hogy mi van Elizabethtel. A telefonban csak annyit mondtak, hogy nincs semmi baj. Nirodha megnyugodott.
Két hét múlva délután Elizabeth a kolostorba ment, és a kertben találta Nirodhát. Elizabeth ezt mondta:
-Tiszteletreméltó Nirodha, sajnálom.
-Elizabeth...-kezdte komolyan Nirodha.-Nem szeretnélek megbántani, de... nem lenne neked jobb egy intézetben? A saját életedet kockázatod. Majdnem bementél az erdőbe éjszaka.
-Nem akarok intézetbe menni. Ott nem lehet meditálni sem. El akarom érni a Nirvánát.
Nirodha hallgatott. Majd ezt mondta:
-Örülök, hogy jól vagy.
-Menjünk meditálni.
Nirodha és Elizabeth elmentek meditálni. Utána Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Nem foglak téged keresni hónapokig. Még mindig szerelmes vagyok beléd. Jobb ha távolságot tartunk.
Nirodha komoly hangon megszólalt:
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.
-Tessék?-kérdezte Elizabeth megrémülve.
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.-ismételte meg Nirodha.
-Talán zavarlak?
-Nem fogsz haladni a meditációban, ha egy szerzetesre vágysz. Azonkívül nekem is vannak vágyaim... felbolygatod bennem a vágyakat.
Nirodha elhallgatott. Elizabeth Nirodhát nézte. Nirodha elnézett a fal felé, és folytatta:
-Ne bámulj, nem helyes. Menj haza, ha nincs más mondanivalód, vagy kérdésed.
Elizabeth elköszönt Nirodhától, és hazament. Nirodha fájó szívvel, egyedül ült a meditációs teremben, és maga elé nézett. Néhány perc múlva felment a szobájába.
Teltek a hónapok, Elizabeth nem kereste Nirodhát. Eltelt egy év, amióta Nirodha és Elizabeth utoljára találkoztak. Elizabeth jó barátja volt egy férfinak, akit a kolostorban ismert meg korábban. Ez a férfi is Nirodha tanítványa volt, ott töltött néhány napot a kolostorban, amikor Elizabeth is a kolostorban járt, Nirodhánál. Így megismerkedtek egymással és az interneten azóta is tartották a kapcsolatot. Elizabeth elárulta ennek a barátjának, hogy szerelmes Nirodhába. Egy éve nem találkozott egymással Nirodha és Elizabeth. Ez a férfi, akit Elizabeth a kolostorban ismert meg, egy nap tudomást szerzett arról, hogy Nirodha rákos lett és nem tudnak rajta segíteni már az orvosok. A férfi Elizabethnek megírta ezt az interneten keresztül, és Elizabeth teljesen összeomlott. Találkozni akart Nirodhával, hogy utoljára lássa. Sírva igyekezett a kolostorhoz, és a könnyeivel küszködve kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd belépett. Nirodha ott feküdt az ágyban, de nem tűnt fáradtnak, vagy elkeseredettnek. Elizabeth összetette a két kezét, meghajolt Nirodha ágya előtt és zokogásban tört ki. Nirodha szótlanul nézte őt, nem sírt, nem látszott szomorúnak. Elizabeth ezt kérdezte:
-Mennyi időd van vissza?
-Néhány hét.-felelte Nirodha.
-Nem félsz a haláltól?
-Nem.
-Nem látszol szomorúnak...
-Nem vagyok szomorú.
Elizabeth odalépett Nirodhához, és a könnyei Nirodha szerzetesi ruhájára hullottak. Nirodha teljesen nyugodt volt. Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Mióta nem találkoztunk, négyszer voltam a pszichiátrián. Volt egy öngyilkossági kísérletem is!
-Mondtam, hogy legjobb lenne intézetbe menned. Nem vagy biztonságban a világban ezzel a nagyon súlyos betegséggel.
-De az intézetben nem tudok meditálni sem. Még a folyamba lépést sem értem el. Sokszor még mindig hitetlenkedek a Buddhában és a tanításban. Még mindig vannak kételyeim. Áruld el... te mit értél el? Soha nem kérdeztem...
Nirodha felemelte a kezét, kinyújtotta a mutatóújját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a kezét. Elizabeth elgondolkozva nézte őt, és a mulandóságra gondolt. Ezzel a mozdulattal Nirodha a mulandóságra célzott. De még mindig nem tudta, milyen szintet ért el Nirodha. Elizabeth újra megkérdezte:
-Mit értél el?
-Ezt.-felelte Nirodha, és csendben maradt.
Néma csend volt percekig. Elizabeth megszólalt:
-A Nirvána békéjét érted el?
-Igen.
-Végigmentél az úton?
-Igen.
-Én miért nem értem el még a folyamba lépést sem?
-Légy türelemmel, én 24 évig gyakoroltam a meditációt. Már nincs rá szükségem. Elértem, amit akartam.
Elizabeth hallgatott, és leült Nirodha ágyára. Csendben voltak. Elizabeth érezte a békét, a megnyugvást, amit Nirodha árasztott magából. Kellemes volt ezt a békét és nyugalmat magába szívnia. Elizabeth néhány perc csend után megszólalt:
-Köszönök mindent, amit átadtál. És köszönöm a segítségedet, a tanításaidat, a könyveidet.
-Szívesen. Ne add fel soha a gyakorlást.-mondta rettentő komoly hangon Nirodha.
-Nem fogom feladni. Hiszek neked, elhiszem, hogy elérted a Nirvánát. De a gondolat, hogy el foglak veszíteni... szomorúsággal tölt el...
-Senkinek nem vagyok semmilye. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. Ez a haldokló test... ez a tovatűnő tudatosság... nem én vagyok. Nincs Nirodha. Nincs Elizabeth. Nincs én, hiszen minden mulandó.
Elizabeth sírva felállt az ágyról és így köszönt el:
-Szerelmem, tanítóm. Amíg élek, nem foglak elfelejteni.
-Érd el a nemes törekvéseidet, nemes céljaidat.
Elizabeth zokogva kiment a szobából, és hazament. Depresszióba esett. Olyan mély depresszióba esett, hogy semmihez nem volt kedve, és nagyon zaklatott is volt, és ismét elkapta egy skizofrén roham, a mentő vitte el otthonról. A pszichiátrián ismét nyugtató injekciókat kapott, és depresszió elleni gyógyszert is kezdtek neki adni.  Már két hete volt a pszichiátrián, és épp a mobilján internetezett, amikor az a férfi, akit a kolostorban ismert meg, megírta neki, hogy Nirodha meghalt. Elizabeth a sok gyógyszertől és injekciótól teljesen álmosan, kábán bámult maga elé, és zokogott. A gyógyszer sem segített rajta, csak sírt. Hirtelen eszébe jutottak az emlékei Nirodháról, és legvégül az, amikor a szerzetes felemelte az újját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a  kezét. Ekkor egy felismerés suhant át az agyán. Valóban minden mulandó. Valóban nincs személyiség, hiszen minden mulandó. Valóban nem kielégítőek a dolgok, hiszen mulandóak. Majd rádöbbent, hogy Nirodha a Nirvána elérésének szentelte több, mint a fél életét, lemondott minden vágyról, és a kolostorba vonult, és végül elérte azt, amit a Buddha is elért. Halálos beteg lett, de nem szenvedett és nem félt a haláltól. Boldog volt és nyugodt. Elizabeth az orrlyukain át be és kiáramló levegőt kezdte figyelni. A körülötte lévő zajok nem zavarták, csak a légzésére figyelt. Figyelte, hogy jön egyik lélegzet után a másik. Jön a belégzés, majd a kilégzés. És minden olyan mulandó, mint a kilégzés. Megjelennek a dolgok, aztán elmúlnak. Úgy fogynak el a megjelenő dolgok, mint a lélegzetek. Ekkor Elizabeth megingathatatlan hitet és bizalmat kezdett el érezni a Buddha tanításaiban, a Buddhában, Nirodhában, és az összes megvilágosodottban. Végtelen vágyat érzett a Nirvána, a megvilágosodás iránt. Senki ezt tönkre nem tudta tenni, el nem tudta venni. Ez volt a folyamba lépés, és Elizabeth nagyon boldog volt. Tudta, hogy aki eléri a folyamba lépést, az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Elizabeth abbahagyta a sírást. Néhány nap múlva hazament a pszichiátriáról, és folytatta a gyakorlását. Gyakran álmodott éjszaka Nirodháról, és gyakran jutott eszébe Nirodha nappal. A depresszió elleni gyógyszer nagyrészt érzéketlenné tette, de időnként elsírta magát, ha Nirodha eszébe jutott. Néhány év múlva az egyszer visszatérő szintet is elérte. Ahogy elérte ezeket a szinteket, a betegsége egyre jobban veszített az erejéből. Már sokkal jobban érezte magát, és jóval ritkábban volt a pszichiátrián. Dolgozni is elmehetett. Azután néhány év múlva teljesen meggyógyult, és úgy döntött, hogy követi Nirodhát:  Ő is kolostorba ment. Szerzetesnő lett. Tanító lett belőle, és később elérte a vissza nem térő szintet, majd a Nirvánát is.

A BLOG BEJEGYZÉSEIM LINKJEI ITT TALÁLHATÓAK:

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

UPEKKHA - EGYKEDVŰSÉG MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/upekkha-egykedvuseg-meditacio

AZ ÉBER ÉS CSENDES TUDAT MEGTARTÁSA A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/karos-tudatallapotok-kezelese

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

a folyamba lépés elérése

A FOLYAMBA LÉPETT

A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, Mahasi Sayadaw, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Ők írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

Azok a gyakorlatok amiket most ismertetek megkönnyítik és meggyorsítják a Folyamba Lépett szint elérését. A TÖBBI NIRVÁNA ELŐTTI  SZINTERŐL ITT LEHET OLVASNI: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

A Nirvána előtti szintek elérésének is nagyon sok értelme van, mivel a szintek elérésével egyre közelebb kerülünk a megvilágosodáshoz, a Nibbánához: például a Folyamba lépett maximum 7 életen belül eléri a Nibbánát. Erről, hogy 7 életen belül eléri a Nirvánát a folyamba lépett, erről hamarosan bemásolok kettő szuttát (tanítóbeszédet Buddhától) és mutatom a weboldalt is ahol megtalálhatóak a szutták.

Mint ahogy azt már a többi bejegyzéseimben leírtam a blogomon, A SZAMATHÁT ÉS A VIPASSZANÁT is végezni kell. Bhikkhu Szudzsátó ebben a videóban kifejti, hogy miért kell mindkettő meditációt gyakorolnunk: https://www.youtube.com/watch?v=bNvcFFtIPtA Itt megtekinthető a VIPASSZANA ÉS A SZAMATHA meditáció:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Érdemes a mettát, a karunát, az upekkhát is gyakorolni - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

és ezekkel a meditációkkal egyre erősebb és egyre mélyebb szamádhi - összpontosítás érhető el, ami a Folyamba Lépett szint felé vezet.

Aki eléri a Folyamba lépett szintet az maximum 7 életen belül eléri a Nibbánát. Aki eléri a Folyamba lépést annak rendíthetetlen bizalma, hite van a Buddhában, a Buddha tanításaiban (a Dharmában) és a gyakorlóközösségben (a Szanghában). A Buddha tanítóbeszédeit is olvashatjátok ebben a blog bejegyzésben a Folyamba lépésről. A világiaknak szóló 5 fogadalmat betartani is nagyon fontos azért hogy elérjük a Folyamba lépett szintet és a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerint éljünk. legalább az öt fogadalmat tartsuk, és a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerint éljünk, hogyha nem gyakoroljuk cölibátussal kiegészítve az öt fogadalmat és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt. és a Dhamma megértése is nagyon fontos, a szutták olvasása, és a három fő témán és a Négy Nemes Igazságon való elmélkedés. Az 5 fogadalom: Ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuálisan helytelen cselekedetet, ne hazudj, ne fogyassz bódítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. És az érzéki örömöket ne hajszoljuk hanem találjuk meg a középutat az érzéki örömökben. Ahhoz hogy folyamba lépettek legyünk nem kötelező szerzetesi életet élnünk. Részünk lehet érzéki örömökben, de mértékkel. A Buddha a középutat tanította azoknak akik gyakorolni akartak és el akarták érni a Folyamba lépést, de nem szerettek volna kolostorba menni. Középút az érzéki élvezeteket illetően. Ez fontos. Tehát ne legyünk rabja a szexnek, az édességeknek, semminek sem! Középutat tartsunk az élvezetekben. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT (NIRVÁNÁT), HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA.

Két tanítóbeszéd a Buddhától a folyamba lépés eléréséről amelyben Buddha említi azt is, hogy aki a Folyamba lép az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Sajnos csak angol nyelven találtam meg: Forrás: http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn13/sn13.001.than.html

translated from the Pali by
Thanissaro Bhikkhu

I have heard that on one occasion the Blessed One was staying near Savatthi at Jeta's Grove, Anathapindika's monastery. Then the Blessed One, picking up a little bit of dust with the tip of his fingernail, said to the monks, "What do you think, monks? Which is greater: the little bit of dust I have picked up with the tip of my fingernail, or the great earth?"

"The great earth is far greater, lord. The little bit of dust the Blessed One has picked up with the tip of his fingernail is next to nothing. It's not a hundredth, a thousandth, a one hundred-thousandth — this little bit of dust the Blessed One has picked up with the tip of his fingernail — when compared with the great earth."

"In the same way, monks, for a disciple of the noble ones who is consummate in view, an individual who has broken through [to stream-entry], the suffering & stress that is totally ended & extinguished is far greater. That which remains in the state of having at most seven remaining lifetimes is next to nothing: it's not a hundredth, a thousandth, a one hundred-thousandth, when compared with the previous mass of suffering. That's how great the benefit is of breaking through to the Dhamma, monks. That's how great the benefit is of obtaining the Dhamma eye."

Itt a másik angol nyelvű szutta is (tanítóbeszéd Buddhától):

http://buddhist-spirituality.org/vital-dhamma-topics-2/first-stage-awakening

“[Some,] with the wasting away of the three fetters, are ‘one-seed-ers’ (ekabijin): After taking rebirth only one more time on the human plane, they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘family-to-family-ers’ (kolankola): After transmigrating and wandering on through two or three more families [according to the Commentary, this phrase should be interpreted as ‘through two to six more states of becoming’], they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘seven-times-at-most-ers’ (sattakkhattuparama): After transmigrating and wandering on among devas and human beings, they will put an end to stress.”

(Anguttara Nikaya, 3.89)

Szóval az 5 fogadalom betartása, a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerinti élet, a szamatha: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati a vipasszana: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana és a szatipatthána gyakorlása, a szutták olvasása, az elmélkedések a három fő témán (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő volta http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek) és a következők visznek a Folyamba Lépett szint elérésének irányába:

Letérdelünk a Buddha szobor, vagy kép elé és elkezdjük gyakorolni és erősíteni a BIZALMAT a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában és a Nemes Tanítványokban. aki még nem vett menedéket a Buddhában, a Dhammában és a Szanghában az először vegyen menedéket:
Menedéket veszek a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában - és csináljon legalább 3 leborulást a Buddha kép vagy szobor előtt.

A következő szöveg innen lett hozva: http://www.theravada.eoldal.hu/cikkek/kantalas-meditacios-gyakorlatkent.html

És a Samahita Thera nevű szerzetes weboldalát is használtam hozzá: www.what-buddha-said.net

A bizalmat így gyakoroljuk és erősítjük: Minden nap, a Buddha szobor vagy kép előtt térdelve elmondjuk ezeket (MEDITÁCIÓ ELŐTT IS ÉRDEMES):

Kiváló , Tiszteletreméltó és Tökéletesen megvilágosodott Buddha!  Ő a valóban kiemelkedett, beszennyeződésektől mentes, önmagától tökéletesen megvilágosodott bölcs vezető. Az aki a jó úton halad, világok ismerője. Az embereket megszelíditő felülmúlhatatlan tanító, Istenségek és emberek tanítója, áldott , magas rangú , Felébredett és Megvilágosodott Buddha!

Tökéletesen kifejtett a Buddha - Dhamma, itt és most látható, itt és most közvetlenül tapasztalható. Időtlen, vonzó mindenkinek, hogy mindenki jöjjön és lássa. Megszemlélendő, megvizsgálandó, és igazoló. Mindenkit a haladáson keresztül vezet a Tökéletesség irányába. Közvetlenül észlelhető és tapasztalható és megvalósítható mindenki intelligenciájával.

Tökéletes gyakorlás a Buddha tanítványainak a Nemes Szangha Közössége. A Magasztos tanítványainak Szanghája elindult a helyes úton, az egyenes úton, az igaz úton, a célravezető úton; így mondják: a négy pár ember, az egyének nyolcféle típusa, a Magasztos tanítványainak ez a Szanghája érdemes az adományokra, érdemes a vendéglátásra, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre. a tiszteletteljes köszöntést tenyerekkel is kifejezzük mivel a Buddha tanítványainak a Nemes Szangha Közössége az érdemnek egy felülmúlhatatlan mezeje a világban.

Megtörhetetlenek, megingathatatlanok, tisztátalanságtól mentesek, megszabadultak és magasztaltak a jól kifejlesztett koncentráció által a Nemes Tanítványok.
Bármely Nemes Tanítvány aki birtokolja ezt a négy dolgot, túlszárnyalt minden világot, minden félelmet és minden félelmét egy szenvedésteli jövőnek.

Ezeket kell elmondani a Buddha kép vagy szobor előtt térdelve, ezután leborulásokat végezni. egy alkalommal el lehet ismételni ezeket háromszor is egymás után. Mindennap érdemes a bizalmat is gyakorolni és erősíteni. Két szuttát (tanítóbeszédet) is bemásolok:

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-25-1-fr
SN 25.1 Cakkhu Sutta
1. A szem
Tartalom [elrejtés]
1. A szem

Szávatthiban. „Szerzetesek, a szem állandótlan, változékony, átalakuló. A fül…; az orr…; a nyelv…; a test…; és a tudat állandótlan, változékony, átalakuló.

Az az ember, akinek meggyőződése és hite, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják hit-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki némi ítélőképesség birtokában mérlegelte, és ezek után elfogadta, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják Dhamma-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki világosan megérti, és tisztán látja, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják folyamba lépettnek, rendíthetetlen, sosem zuhan a bánat létsíkjaira, az ön–ébredés felé halad.”

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-7-fr

MN 7 Vatthūpama Sutta

1. A szövethasonlat

"Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávathíban, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.

– Szerzetesek! – szólította meg a szerzeteseket.

– Tiszteletreméltó urunk! – válaszolták.

Ekkor a Magasztos így szólt:

– Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy foltos és piszkos szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék nem fogja be a szövetet, a színe fakó lesz. Miért? Mert a szövet nem tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezett, akkor boldogtalan újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy tiszta, ragyogó szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék jól befogja a szövetet, a színe élénk lesz. Miért? Mert a szövet tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezetlen, akkor boldog újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Melyek hát a tudat szennyeződései?

/1/ A mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződése;
/2/ a rosszakarat a tudat szennyeződése;
/3/ a harag a tudat szennyeződése;
/4/ az ellenségesség a tudat szennyeződése;
/5/ a rágalmazás a tudat szennyeződése;
/6/ a zsarnokoskodás a tudat szennyeződése;
/7/ az irigység a tudat szennyeződése;
/8/ a féltékenység a tudat szennyeződése;
/9/ a képmutatás a tudat szennyeződése;
/10/ a csalás a tudat szennyeződése;
/11/ a konokság a tudat szennyeződése;
/12/ az önteltség a tudat szennyeződése;
/13/ a gőg a tudat szennyeződése;
/14/ a fennhéjázás a tudat szennyeződése;
/15/ a hiúság a tudat szennyeződése;
/16/ a hanyagság a tudat szennyeződése.

Szerzetesek! Felismerve, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, a szerzetes megszünteti azokat. Felismerve, hogy a rosszakarat (…) a harag (…) az ellenségesség (…) a rágalmazás (…) a zsarnokoskodás (…) az irigység (…) a féltékenység (…) a képmutatás (…) a csalás (…) a konokság (…) az önteltség (…) a gőg (…) a fennhéjázás (…) a hiúság (…) a hanyagság a tudat szennyeződése, a szerzetes megszünteti azt.

Amikor a szerzetes felismeri, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, akkor a mohóság és a gonosz kapzsiság megszűnik benne. Amikor a szerzetes felismeri, hogy a rosszakarat a tudat szennyeződése, akkor a rosszakarat megszűnik benne. (…) a harag megszűnik benne. (…) a rosszindulat megszűnik benne. (…) a rágalmazás megszűnik benne. (…) a zsarnokoskodás megszűnik benne. (…) az irigység megszűnik benne. (…) a féltékenység megszűnik benne. (…) a képmutatás megszűnik benne. (…) a csalás megszűnik benne. (…) a konokság megszűnik benne. (…) az önteltség megszűnik benne. (…) a gőg megszűnik benne. (…) a fennhéjázás megszűnik benne. (…) a hiúság megszűnik benne.

Így megingathatatlan bizalmat nyer a Buddhában, ekképpen: „Ő csakugyan a Magasztos: kiváló, teljesen megvilágosodott, tisztánlátással és nemes cselekedetekkel rendelkező, fenséges, a világok ismerője, páratlan vezetője az arra érdemeseknek, istenek és emberek tanítója, megvilágosodott és szent.”

Továbbá megingathatatlan bizalmat nyer a Dhammában, ekképpen: „Amit tökéletesen kinyilvánított a Magasztos, az a Dhamma, itt és most megvalósítható, azonnali eredményre vezet, „jöjj és lásd”, elérhető és megismerhető minden bölcs számára.”

Továbbá megingathatatlan bizonyosságot nyer a Szanghában, ekképpen: „A Magasztos tanítványainak Szanghája elindult a helyes úton, az egyenes úton, az igaz úton, a célravezető úton; így mondják: a négy pár ember, az egyének nyolcféle típusa, a Magasztos tanítványainak ez a Szanghája érdemes az adományokra, érdemes a vendéglátásra, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre; az érdemek felülmúlhatatlan mezeje a világban.

Amikor [a szerzetes][a szennyeződéseket] részben feladta, lemondott róluk, elhagyta, megszüntette és letette azokat, tudja: ’Megingathatatlan bizalmat nyertem a Buddhában, … a Dhammában, … a Szanghában’, és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talál a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Tudja: ’[a szennyeződéseket] részben feladtam, lemondtam róluk, elhagytam, megszüntettem és letettem azokat ’; és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talált a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és a tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Szerzetesek! Ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

Épp úgy, ahogy egy foltos, mocskos ruhadarab is ragyogó tiszta lesz, ha tiszta vízben mossák, vagy az arany is ragyogó tisztává válik az olvasztókemencében, ugyanígy, ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

A szerető kedvesség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik [keleti] irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet szerető kedvességgel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Az együttérzés tudatával…; az öröm tudatával…; az egykedvűség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet egykedvűséggel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Megérti, mi az, ami létezik, mi az alacsony(rendű), mi a kiváló, és mi a menekvés az érzékelés [teljes] mezejéről.

Amikor így ismeri és látja (a jelenségeket), tudata megszabadul az érzéki vágy mételyétől, megszabadul a létesülés mételyétől, megszabadul a tudatlanság mételyétől. Amikor megszabadult, megjelenik a tudás: ’ez a megszabadulás.’; azt is tudja, hogy: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’ Az ilyen szerzetesről mondják, hogy ’megmerítkezett a belső fürdőben.’

Ebben az időben a brahman Szundarika Bháradvádzsa nem messze üldögélt a Magasztostól, és így szólt hozzá:

– De Gótama mester elmegy-e a Bahuká folyóhoz fürdeni?

– Jó brahman! Mi a Bahuká folyó? Mit tehet a Bahuká folyó? – kérdezett vissza a Magasztos.

– Gótama mester! Valójában sok-sok ember hisz abban, hogy a Bahuká folyó megtisztítja őket (bűneiktől), sok-sok ember hiszi, hogy a Bahuká folyótól érdemeket kapnak. A Bahuká folyóban sok-sok ember mossa le magáról a gonosz tetteit, melyek így eltűnnek.

Ezután a Magasztos ezt a verset szavalta Szundarika Bháradvádzsának, a brahmannak:

Bahuká és Adhikakká,
Gajá és Szundarika,
Pajága és Szarasszatí,
És a Báhumatí folyama —
A bolond talán folyton bennük mosakodik, fekete tetteit mégsem mossa le.

Mit tud a Szundarika eltüntetni?
Mit tud a Pajága és a Bahuká?
Nem tisztítanak meg semmilyen gonosz cselekedettől,
Olyan embert, aki brutális és kegyetlen dolgokat vitt véghez.
Aki szívében tiszta, az
Folyamatosan tisztító szertartást mutat be,
Számára minden nap ünnep;
Az a szívében tiszta, aki jócselekedeteket hajt végre,
Mint tökéletes rítust mindenkor.

Ó, brahman! Ebben kéne fürdened,
Hogy menedékké tedd magad minden lény számára.
És ha igaztalant sosem szólsz,
És a lélegző lényeket sem bántod,

És nem veszed el, amit nem ajánlottak fel,
Hittel, jószívűen
Gajához térsz - mit tehet érted?
Hagyd, hogy minden Gajád legyen!

E szavak hallatán, a brahman Szundarika Bháravádzsa így szólt:

– Bámulatos, Gótama mester! Bámulatos, Gótama mester! A Dhammát számos módon világította meg Gótama mester, mint aki talpára állította a feje tetejére állítottat, feltárta az elzártat, utat mutatott a tévelygőknek, mint aki lámpát tartott a sötétben azoknak, akiknek van szemük a látásra.

Gótama mesterhez járulok menedékért, a Dhammához járulok menedékért, és a Szanghához járulok menedékért. Nyerjem el az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester (irányítása) alatt, (ezután) nyerjem el a teljes felavatást!

És a brahman Szundarika Bháradvádzsa elnyerte az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester irányítása alatt, majd a teljes felavatást. Nem sokkal teljes felavatása után, magányban, elvonulva, igyekvően, lelkesen és eltökélten, a tiszteletreméltó Bháradvádzsa saját felismerése által megértette és megvalósította még ebben az életben a tiszta élet felülmúlhatatlan célját, amiért egy jó családból származó ember az otthonból az otthontalanságba távozik. És megszerezte a közvetlen tudást: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’"

És a tiszteletreméltó Bháradvádzsa az arahantok egyike lett.

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

szamatha ánápánaszati

Szamatha - Másnéven ánápánaszati meditáció - A légzés tudatosítása

A szamatha (ánápánaszati) és a vipasszana. Ez a két lényeges meditáció van a Théraváda buddhizmusban. Mindkettő meditációt gyakorolni kell. A vipasszanáról itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Az ánápánaszati meditáció (a szamatha) az ánápánaszati szutta alapján lett ebbe a blog bejegyzésbe részletezve. Aki nem tudja, hogy mi az a szutta annak elmagyarázom: a szutták (tanítóbeszédek) Buddha korából származó írások, amikből rengeteg le van fordítva magyar nyelvre is és fel van téve ide: http://a-buddha-ujja.hu/

Az ánápánaszati szuttát itt találjátok: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-118-fp

HAMAROSAN RÉSZLETEZEM MAGÁT A GYAKORLATOT. De előtte néhány szó a folyamba lépésről:

A vipasszana segíti a szamathát, mert a vipasszanával belátásokhoz juthatunk. A szamatha a koncentráció, az elengedés. A vipasszana segít abban, hogy a szamathánk - a koncentrációnk, az elengedésünk erősödjön.

A FOLYAMBA LÉPÉSRŐL, AMI EGY MEGVILÁGOSODÁS ELŐTTI SZINT, HAMAROSAN ÍROK. Aki meditációval eljut a folyamba lépésig az maximum 7 életen belül eléri a megvilágosodást.  Vannak akiknek a Szamatha (ánápánaszati) nehezebben megy mint a vipasszana, vagy a szamatha nagyon nehezen megy. Ilyenkor nem szabad elcsüggedni. Ilyenkor vegyük elő a vipasszanát néhány hónapra, gyakoroljunk sok vipasszanát. Utána gyakoroljuk mindkettőt: a vipasszanát és a szamathát is.

A vipasszana és a szamatha gyakorlásával  a dzshánák elérése nélkül (elmélyedési szintek elérése nélkül) pusztán belátásokkal elérhető a folyamba lépés. A folyamba lépést aki eléri, az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nibbánát / Nirvánát. A Folyamba lépésről itt írtam és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Ahhoz hogy  a folyamba lépést elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigi, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. A Buddha a követőinek ezeket a szabályokat alkotta: Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) és én még hozzátenném azt, hogy ne káromkodjunk. Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A Vipasszana és a Szamatha (Ánápánaszati) tehát a legfontosabb meditációk a buddhizmusban. Mindkettőt végezni kell. A vipasszanáról itt írtam: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Mielőtt még az ánápánaszatiról szóló szuttát bemásolnám ide, bemásolok egy tanítótól származó lefordított tanítást az ánápánaszatiról (a szamatháról), amit szintén a http://a-buddha-ujja.hu/ nevű weboldalon olvashattok. Ezután a tanítás után, ami most következik, leírom részletesen, hogy hogyan kell végezni a szamatha (ánápánaszati) meditációt.

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Article/Anapanasati-sumedho

Szerző: Ácsán Szumédhó
Fordította: Anatta
Forrás: Now Is The Knowing
Eredeti mű címe: Anapanasati

Ánápánaszati

Tartalom: A Jelen Pillanat
Előző: Buddha Dhamma Szangha
Következő: Nibbána

"Hajlamosak vagyunk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hétköznapi dolgokat. Általában csak akkor figyelünk a légzésünkre, amikor az rendellenes, pl.: asztmás roham esetén vagy egy megerőltető futás után. De az ánápánaszati alkalmával az általános légzésünket vesszük a meditáció tárgyának. Nem próbáljuk megnyújtani vagy megrövidíteni, vagy bármi módon befolyásolni, csak egyszerűen megmaradunk a normális ki- és belégzésnél. A légzés nem egy olyan dolog, amit mi alkotunk vagy elképzelünk, ez, a testünk egy természetes folyamata, ami az élet végéig eltart - ha koncentrálunk rá, ha nem. Így ez egy olyan dolog, ami mindig kéznél van, és amivel bármikor foglalkozhatunk. Semmiféle képzettségre nincs szükségünk ahhoz, hogy a légzésünkre figyeljünk, nem is kell különösen intelligensnek lennünk, mindössze annyit kell tennünk, hogy tudatában legyünk minden egyes ki- és belégzésnek. A bölcsesség nem a nagyszabású elméletek és filozófiai tanítások tanulmányozásából ered, hanem a hétköznapi dolgok megfigyeléséből.

A légzésben semmi izgalmas vagy elragadó nincs, ezért nagyon idegesítővé válhat ez a folyamat, sőt, meg is utálhatjuk akár. Arra vágyunk, hogy állandóan olyan dolgok vegyenek körül, amik érdekesek és úgy ragadnak magukkal, hogy közben a kisujjunkat sem kell mozdítanunk. Ha valahol zenét hallunk, akkor nem azon kezdünk gondolkodni, hogy: „Koncentrálnom kell erre a magával ragadó és izgalmas ritmusú zenére." - le sem tudjuk magunkat állítani, mert a ritmus annyira kényszerítő erejű, hogy magával húz minket. A normál légzésünk ritmusa nem érdekes vagy kényszerítő erejű, hanem megnyugtató és a legtöbb élőlény nincs hozzászokva a nyugalomhoz. Az emberek többsége szereti a béke gondolatát, viszont a tényleges tapasztalatát kiábrándítónak vagy frusztrálónak találja. Valami ösztönző dologra vágynak, valami olyasmire, ami magába rántja őket. Az ánápánaszati gyakorlásakor egy olyan tárgynál maradunk, ami teljesen semleges, nincsenek erős érzelmeink a légzésünk irányában - mint a szeretet és a gyűlölet -, és mindössze annyit teszünk, hogy megfigyeljük a ki–és belégzés kezdetét, közepét és végét. A lélegzet szelíd ritmusa - mivel lassabb a gondolatok ritmusánál -, a megnyugváshoz vezet és elkezdünk nem-gondolkodni. De ne próbáljunk valamit megszerezni a meditáció által, legyen az a szamádhi1 vagy dzshána2, mert amikor az elme azon van, hogy elérjen valamit, ahelyett, hogy szerényen megelégedne a légzés figyelésével, akkor nem lassul le, és nem válik nyugodttá, és ezáltal frusztráltakká válunk.

Eleinte az elme elkalandozik. Amikor észrevesszük, hogy ez megtörténik, akkor nagyon gyengéden térítsük vissza a légzés figyelésére. Legyünk nagyon-nagyon türelmesek, és ne jelentsen problémát az újrakezdés. Az elménk nincs hozzászokva ahhoz, hogy féken legyen tartva, megtanulta, hogy összekapcsolja az egyik dolgot a másikkal és, hogy mindenről véleményt alkosson. Mivel megszoktuk, hogy az intelligenciánkat és a készségeinket felhasználva „praktikusan" gondolkodjunk, ezért hajlamosak vagyunk rá, hogy feszültek és idegesek legyünk, amikor ez nem sikerül, és mikor az ánápánaszatit gyakoroljuk, akkor a saját ellenállásunkba ütközünk és neheztelünk minderre. Olyan ez, mint mikor egy vadlovat először szerszámoznak föl és az dühös azokra a dolgokra, amik megkötözik őt.

Mikor elkalandozunk, idegesek leszünk és elmegy a kedvünk az egésztől, akár meg is gyűlölhetjük mindezt. Ha a frusztrációból kifolyólag megpróbáljuk az elménkre erőltetni a nyugalmat, akkor csak egy rövid ideig tarthatjuk ezt fenn, majd az elme ismét valahol máshol jár. Tehát a megfelelő magatartás az ánápánaszati gyakorlásakor: a nagy türelem, hisz a világ minden ideje a miénk. Engedjünk el minden anyagias, személyes vagy pénzügyi problémát. Ezalatt az idő alatt semmi más dolgunk nincs, mint figyelni a légzésünket.

Ha a belégzéskor kalandozna el az elménk, akkor fektessünk nagyobb hangsúlyt a belégzésre. Ha a kilégzéskor, akkor oda. Folyamatosan hozzuk vissza. Mindig álljunk készen az újrakezdésre. Minden egyes új nap kezdetén, minden egyes belégzés elején fejlesszük ki magunkban a kezdők elméjét: semmit se hozzunk a régiből az újba, tüntessünk el minden nyomot, mint egy hatalmas máglya.

Így tehát, ha az elménk elkalandozna, mi visszahozzuk ismét, és ez a tett már maga egy éber pillanat. Úgy neveljük az elménket, mint egy gondos anya a gyermekét. Egy kis gyermek nem tudja pontosan, mit is csinál éppen, csak egyszerűen elkalandozik, és ha az anya erre rendszerint úgy reagál, hogy bemérgesedik rá és elveri, akkor a gyermek megfélemlítetté és ideggyengévé válik. Egy jó anya csak szemmel tartja a gyermekét, és ha elkalandozna, visszahozza. Ezen türelemmel felvértezve nem ostorozzuk magunkat, nem gyűlöljük magunkat, nem gyűlöljük a légzésünket, nem gyűlölünk senkit, nem leszünk idegesek, csak azért, mert nem találtuk meg a nyugalmat az ánápánaszati alkalmával.

Néha túl komolyan vesszük a dolgokat, néha teljesen hiányzik belőlünk az öröm, a boldogság, a humorérzék és csak elfojtunk mindent magunkban. Vidítsd fel az elmét, próbálj meg mosolyogni! Légy laza és nyugodt, ne nyomasszon a tudat, hogy valami különlegeset kell megvalósítanod - semmit sem kell megszerezned, ez nem egy jó üzlet, nincs benne semmi különleges. És mit mondasz, mit tettél ma azért, hogy megkeresd a kenyérre valót? Mindössze egyetlenegy éber belégzést? őrültség! De ez még mindig több, mint amit a legtöbb ember elmondhat egy napjáról.

Nem küzdünk a gonosz seregeivel. Ha ellenszenvet éreznél az ánápánaszati irányába, akkor tudatosítsd magadban ezt az érzést is. Ne érezd úgy, hogy ez egy olyan dolog, amit meg kell tenned, hanem hadd legyen ez egy örömforrás, valami, amit igazán élvezel csinálni. Amikor az jár a fejedben: „Nem bírom tovább!“, akkor tudatosítsd ezt, mint ellenállást, félelmet, vagy frusztrációt és menj tovább. Ne tedd ezt bonyolulttá vagy nehéz feladattá. Amikor először felszenteltek, halál komoly voltam, nagyon kemény és szigorú önmagamhoz. Olyan voltam, mint egy száraz karó és szörnyű lelki állapotokba kerültem. Folyton az járt a fejemben: „Meg kell csinálnom… Meg kell csinálnom…” Ezekben az időkben tanultam meg szemlélni a békét. Kétség és nyugtalanság, elégedetlenség és ellenszenv - hamarosan képessé váltam rá, hogy elmélkedjek a békéről, egyre csak ismételgettem a szót, hipnotizáltam magam, hogy megnyugodjak. Hiába jöttek az olyan kétségektől átitatott gondolatok, mint: „Semmire sem megyek ezzel, ez egy haszontalan dolog, el akarok már érni valamit", képes voltam megbékélni velük. Ez az egyik módszer, amit használhatsz. Tehát, amikor feszültekké válunk, lazuljunk el, és aztán folytassuk az ánápánaszatit.

Először reménytelenül ügyetlennek érezzük magunkat, hasonlóan ahhoz, mint amikor gitározni tanulunk. Amikor először próbálunk játszani valamit, olyan ügyetlenek vagyunk, hogy az egész reménytelennek tűnik, de amikor már egy ideje gyakorolunk, és elég ügyesek vagyunk hozzá, sikerül a dolog és az egész nagyon könnyűvé válik. Megtanuljuk, hogy hogyan váljunk szemlélőjévé a saját elménknek, így tudatában leszünk annak, ha nyugtalanok, feszültek vagy tompák vagyunk. Tudatosítjuk ezt, nem próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy ez másképp van, teljes mértékben tudatában vagyunk annak, ahogyan a dolgok vannak. Fenntartjuk az erőfeszítést, legalább egy belégzés erejéig. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor legalább egy fél belégzésig. Ezen úton járva nem azon vagyunk, hogy hirtelen tökéletessé váljunk. Nem kell mindent helyesen csinálnunk azon elméleteknek megfelelően, amik leírják, hogyan is kellene, hanem a felmerülő problémákat felhasználva gyakoroljunk. Ha szétszórt tudatunk van, akkor az már bölcsességnek számít, ha felismerjük az elménket, ami körbe-körbe rohangál - ez a belátó bölcsesség. Azt gondolni, nem jó ez így, ahogy van, gyűlölni magunkat vagy szomorúnak lenni amiatt, mert történetesen ilyenek vagyunk - ez a tudatlanság.

Nem onnét kezdjük a gyakorlást, ahol egy jóga-mester áll, nem csinálunk Ijengar-féle3 testtartásokat, mielőtt kifacsarnánk végtagjainkat és megérintenénk a lábujjunkat. Ezzel csak tönkretennénk magunkat. Végignézhetjük az összes testtartást a „Jóga reflektorfényben“ c. könyvben és megcsodálhatjuk Ijengart, amint körbetekeri a lábait a nyakán, mindenféle elképesztő testhelyzetben, de ha megpróbáljuk utánozni, akkor a kórházban fogunk kikötni. Ezért azzal kezdjük a gyakorlatot, hogy megpróbáljuk egy kicsit jobban meghajlítani a derekunkat, megvizsgáljuk a felbukkanó fájdalmat és az ellenállásunkat, majd megtanulunk fokozatosan feszíteni. Így működik ez az ánápánaszati alkalmával is, felismerjük, hogy hol is tartunk éppen, és onnét indulunk el, elkezdjük egy kicsit hosszabban fenntartani a figyelmünket, és így megértjük, mi is az a koncentráció. Ne hozzunk olyan elhatározásokat, mint Superman, hiszen nem vagyunk Supermanek. „Egész éjjel egy helyben fogok ülni, és a légzésemre koncentrálok.” - mondod, de amikor kudarcot vallasz, begurulsz. Válassz olyan időtartamokat, amiket képes vagy teljesíteni. Kísérletezz, dolgozz együtt az elméddel egészen addig, míg meg nem tanulod, hogyan kell megfelelően fejlesztened magad, és hogyan kell lazítanod.

Esések közepette kell megtanulnunk járni. Nézd meg a csecsemőket, én még egy olyat sem láttam, aki egyenesen tudott volna járni. Mászniuk kell, különböző dolgokba kell kapaszkodniuk, és minden egyes elesés után talpra kell állniuk, újra meg újra. Így működik a meditáció is. A bölcsesség a nem-tudás megfigyeléséből, hibák elkövetéséből ered: elmélkedünk róluk, majd tovább megyünk. Ha túl sokat gondolkodunk erről, akkor az egész reménytelennek tűnhet. Ha a csecsemők sokat gondolkodnának, akkor soha sem tanulnának meg járni, hiszen, ha egy csecsemőt járni tanulni látsz, reménytelennek tűnik, nem? Ha gondolkodunk róla, a meditáció szintén teljesen reménytelennek tűnhet, de mi csak folytassuk tovább. Mindez nagyon könnyen mehet akkor, amikor tele vagyunk lelkesedéssel, amikor a tanár és a tanítása inspirálóan hat ránk, de a lelkesedés és az inspiráció mulandó körülmények, és végül a kiábrándultságba és az unalomba vezetnek. Amikor unatkozunk, akkor tényleg komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy sikeres legyen a gyakorlás. Amikor unatkozunk, akkor el akarunk menekülni és újjászületni valami szórakoztató és izgalmas szituációba. De a belátó bölcsesség érdekében türelmesen ki kell tartanunk a kiábrándultság és a depresszió hullámvölgyein keresztül. Csak ezen módszerre jellemző az, hogy képesek vagyunk megállítani a megszokások köreit és megérthetjük a megszűnést, megismerhetjük az elme csendjét és ürességét.

Ha olyan könyveket olvasunk, amik azt tanácsolják: ne tegyünk semmiféle erőfeszítést a dolgok irányában, csak hagyjuk, hadd történjen minden természetes, spontán módon, akkor hajlamosak leszünk azt gondolni, hogy semmi mást nem kell tennünk, csak henyélni. De ezáltal könnyen egy tompa és passzív állapotban találhatjuk magunkat. Ami engem illet, amikor ilyen állapotba kerültem, rájöttem, milyen fontos figyelmet fordítani a testhelyzetekre. Úgy éreztem, semmi értelme nincs csupán passzív módon gyakorolni. Kiegyenesítettem a testemet, kifeszítettem a mellkasom és még az ülő helyzetre is fordítottam energiát, vagy esetleg fejállást gyakoroltam. Bár a korai időkben nem rendelkeztem túl nagy energiával, mégis azon voltam, hogy olyasvalamit tegyek, ami erőfeszítést igényel. Megtanultam fenntartani ezen állapotot néhány másodpercig, majd annyiban maradt, de ez még mindig több volt, mint egyáltalán semmit sem tenni.

Minél inkább a könnyebb úton járunk - a legcsekélyebb ellenállás ösvényén -, minél inkább csak a vágyainkat követjük, annál inkább válik a tudat felületessé, figyelmetlenné és zavarodottá. Gondolkodni könnyű. Állandóan ülni és gondolkodni könnyebb, mint nem-gondolkodni, mert ez egy felvett szokásunk. Nem beszélve arról, hogy az a gondolat, hogy: „Nem szabad gondolkodnom!", csak egy újabb gondolat. Ahhoz, hogy elkerüljük a gondolatokat, tudatában kell lennünk azoknak, erőfeszítéseket kell hoznunk azáltal, hogy figyelünk és vizsgálódunk és, hogy figyelemmel kísérjük a gondolat–áramlást. Ahelyett, hogy a tudatunkról gondolkodnánk, figyeljük azt. Ahelyett, hogy csak egyszerűen belegabalyodnánk a gondolatokba, folyamatosan felismerjük őket. A gondolat: mozgás, energia, jön és megy, nem a tudat állandó körülménye. Ha mindenfajta ítélkezés és elemzés nélkül, egyszerűen felismerjük a gondolatokat gondolatokként, akkor elkezdenek lelassulni, majd megállnak. Ez nem valamiféle megsemmisítés, hanem egyszerűen megengedjük a dolgoknak azt, hogy abbamaradjanak. Ez könyörületesség. Amint a szokásoktól megszállott gondolkodás elkezd halványulni, általunk teljesen ismeretlen, hatalmas terek kezdenek kibontakozni előttünk.

Mindent lelassíthatunk a természetes légzés segítségével, lenyugtathatjuk a kammikus alakzatokat, és ezt értjük szamatha vagy belső béke alatt. A tudat fogékonnyá, hajlékonnyá és rugalmassá válik és a légzés is nagyon finommá válhat. De a szamatha gyakorlását csak az upácsára szamádhi (megközelítési koncentráció)-ig visszük el, nem próbálunk meg teljesen feloldódni a gyakorlat tárgyában és belépni a dzshánába. Ezen a ponton még mindig tudatában vagyunk, mind a tárgynak, mind a perifériáinak. Bár a szélsőséges mentális nyugtalanságot meglehetősen lecsökkentettük, még mindig használhatjuk a bölcsességet. A bölcsességünk még működő rátermettségével vizsgálódunk, és ez a vipasszaná - felismerni a természetét bárminek, amit tapasztalunk, tehát, hogy az: nem–állandó, nem-kielégítő és nem–én. Az aniccsam, a dukkham és az anattá4 nem fogalmak, amikben hinnünk kell, hanem olyan dolgok, amiket megfigyelhetünk a mindennapokban. Megvizsgáljuk a belégzés kezdetét és végét. Megfigyeljük, mi is az a „kezdet", nem gondolkozunk róla, csak figyelünk, teljes mértékben a belégzés elejére és végére koncentrálunk. A test teljesen magától lélegzik, be és ki, ki és be, és mi egyáltalán nem irányíthatjuk. A légzés a természet része, nem a miénk, nem–én. Ha belátjuk ezt, akkor a vipasszanát gyakoroljuk.

Az a fajta ismeret, amit a buddhista meditáció által nyerünk: szerény - Ácsán Cshá, földigiliszta ismeretnek nevezte ezt -, mert nem tesz arrogánssá, felfuvalkodottá, nem érezteti azt veled, hogy vagy valaki, vagy, hogy bármit is elértél volna. A szavak szintjén ezen gyakorlat nem tűnik túl fontosnak, vagy lényegesnek. Senki sem fog egy ilyen vezércikket írni: „Ma este nyolc órakor, a Tiszteletreméltó Szumédhó levegőt vett!“ Néhány ember számára, akik azon vannak, hogy hogyan oldhatnák meg a világ összes problémáját, nagyon fontos lehet az, hogy hogyan segítsenek az embereken a Harmadik Világban, hogyan hozzák rendbe a világot. Ezekből a dolgokból kiindulva a légzésfigyelés jelentéktelennek tűnik és a legtöbb ember úgy véli: „Miért pazarolnám ilyenre az időmet?” Emiatt már sokan támadtak engem, úgymint: „Ti, szerzetesek mit üldögéltek itt? Mit tesztek az emberiség megsegítésére? Egyszerűen önzőek vagytok, elvárjátok az emberektől, hogy etessenek, míg ti csak üldögéltek és figyelitek a légzéseteket. Elmenekültök a való világ elől.“ De mi is az a való világ? Valójában ki is menekül és mi elől? Mivel is kell szembenézni? Amit az emberek „való világ”-nak hívnak, azt mi egy olyan világnak találjuk, amiben ők hinni szeretnének, egy olyan világnak, ami mellett elkötelezik magukat, vagy egy olyan világnak, amit ismernek és otthonos számukra. De ez a világ egy tudati körülmény. A meditáció valójában szembesít a való világgal, felismeri és tudatosítja azt, úgy, ahogy van, semmint, hogy hinne benne, vagy igazolná, vagy megpróbálná mentálisan elpusztítani. A való világ, tulajdonképpen ugyanolyan mintára keletkezik és múlik el, mint a légzésünk. Nem állítunk fel teóriákat a dolgok természetére vonatkozólag, nem veszünk filozófiai gondolatokat másoktól, hogy aztán megpróbáljunk okoskodni velük, hanem a légzésünk figyelésével ténylegesen megvizsgáljuk azt, ahogy a természet van. Amikor a légzésünket figyeljük, akkor valójában a természetet figyeljük. A légzés természetének megértésén keresztül, megérthetjük minden feltételekhez kötött jelenség természetét. Ha megpróbálnánk megérteni a feltételekhez kötött jelenségeket, a végtelen variációkat, minőségeket, különböző időtartamokat stb., akkor az túl bonyolult lenne, az agyunk nem bírná feldolgozni. Az egyszerű dolgokból kell tanulnunk.

Így, amikor a tudatunk lecsendesedik, figyelemmel tudjuk kísérni a ciklikusságot, belátjuk, hogy ami keletkezik, az el is múlik. Ezt a körforgást hívjuk szamszárának5, a születés és halál kerekének. Megfigyelhetjük a légzés folyamatának szamszárikus körét. Belélegzünk, és aztán kilélegzünk, egyiket sem hagyhatjuk el, az egyik feltételezi a másikat. Eléggé abszurd lenne az a gondolat, hogy: „Én csak belélegezni akarok. Semmi kedvem kilélegezni többé. Végeztem vele. Az életem ezentúl egy végtelen belégzés lesz.“ Ez teljesen nevetséges, nem? Ha ezzel állnék elő, akkor biztos őrültnek hinnél, de az az igazság, hogy a legtöbb ember így gondolkodik. Milyen ostobák is az emberek, amikor csak olyan dolgokat tekintenek „kívánatos”-nak, mint az izgalom, gyönyör, fiatalság, szépség, életerő. „Én csak szép dolgokkal akarom magam körülvenni, és többé nem lesz közöm a rútsághoz. Gyönyört akarok, örömet és kreativitást, de nem akarok semmiféle unalmat vagy depressziót.“ Ez ugyanaz a fajta őrület, mintha én azt mondtam volna: „Ki nem állhatom a belégzéseket. Többé nem fogok belélegezni.” Ha megfigyeljük kötődésünket a szépséghez, az érzéki örömökhöz és a szerelemhez, akkor rájövünk, hogy ezek előbb-utóbb a kétségbeeséshez vezetnek6, ezért a hozzáállásunk megváltozik, és függetlenítjük magunkat tőlük. Ez nem azt jelenti, hogy elpusztítjuk a vágyakat, hanem egyszerűen elengedjük őket, nem kapaszkodunk beléjük. Nem keressük a tökéletességet ezen kör egyik részletében sem, de látjuk a tökéletességet az egészben, ami persze magában foglalja az öregséget, a betegséget és a halált is. Ami a nem-teremtettben7 keletkezik eléri a csúcsát, majd visszatér a nem-teremtettbe. Ez a tökéletesség.

Amint elkezdjük belátni, hogy minden szankhára8 rendelkezik a keletkezés és az elmúlás ezen mintájával, elkezdünk behatolni a feltételekhez nem kötöttbe, a tudat békéjébe, a tudat csendjébe. Elkezdjük megtapasztalni a szunnyatát9, avagy az ürességet, ami nem a feledésre utal vagy a semmire, hanem egy tiszta és vibráló nyugalomra. Inkább az ürességhez forduljunk, mint a légzés vagy a tudat körülményeihez. Így rálátásunk lesz a körülményekre, és többé már nem vakon reagálunk rájuk. Van a feltételekhez kötött, a feltételekhez nem kötött10 és a felismerés. De mi is az a felismerés? Emlék? Öntudat? Vagy talán „én“? Eddig képtelen voltam megadni rá a választ, de mégis tisztában vagyok vele. A buddhista meditáció gyakorlása alatt fenntartjuk a felismerést, tudatosan cselekszünk, éberek vagyunk, Buddhák vagyunk az „itt és most”-ban, mert tudjuk: bármi, ami keletkezik, az el is múlik és nem–én. Ezt a felismerést egyaránt alkalmazzuk mindenre, a feltételekhez kötöttre és a feltételekhez nem kötöttre is. Az éberség transzcendens, sokkal inkább az, mint menekvés. És ez egy teljesen hétköznapi dolog. Négy normális testhelyzetünk van: az ülés, az állás, a járás és a fekvés - nem szükséges fejen állnunk vagy hátra szaltókat csinálnunk. A négy testhelyzetet és a normál légzést használjuk, mert ami felé haladunk, az a leghétköznapibb: a feltételekhez nem kötött. A körülmények rendkívüliek lehetnek, de a tudat csöndessége, a feltételekhez nem kötött, annyira hétköznapi, hogy senki sem figyel rá. Állandóan jelen van, de mi soha nem vesszük észre, mert a rejtélyes és elbűvölő dolgok lekötik minden figyelmünket. Megértjük a dolgokat, amik keletkeznek és elmúlnak, amik ösztönöznek, és amik frusztrálnak. Megértjük azt, ahogyan a dolgok látszanak és elfelejtjük őket. De most visszamegyünk a meditáció gyökeréhez, a békéhez, a felismerés ezen állapotában. Így megértjük a világot, és az többé már nem lesz képes az orrunknál fogva vezetni bennünket.

A Szamszára megértése, nem más, mint a Nibbána feltétele. Amint felismerjük a megszokások köreit, és amint nem vagyunk már többé kiszolgáltatottak neki, akkor megértjük a Nibbánát. A Buddha-bölcsesség csupán két dologból áll: a feltételekhez kötöttből és a feltételekhez nem kötöttből. Ez egy azonnali felismerése a dolgok jelenlegi állapotának, anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk. Ezen pillanatban is tudatában lehetünk a tudati körülményeknek, a test érzéseinek, hogy mit látunk, hallunk, ízlelünk, érintünk, szagolunk és gondolunk, nem beszélve a tudat ürességéről. Tulajdonképpen a feltételekhez kötött és a feltételekhez nem kötött az, amit megérthetünk.

Tehát a Buddha tanítása egy nagyon közvetlen tanítás. E tanítás gyakorlásának célja nem az, hogy megvilágosodottakká váljuk, hanem az, hogy felismerjük a dolgokat, itt és most."


  1. szamádhi - a tudat összpontosítása.

  2. dzshána - meditációs elmélyedési szint.

  3. Ijengar - B. K. S. Ijengar egy jól ismert, ma élő Hatha-Jóga mester.

  4. aniccsam, dukkham, anattá - nem–állandó, nem-kielégítő, nem–én. A Buddha legfontosabb tanítása, A Létezés Három Jellegzetessége.

  5. szamszára - tkp. az újjászületések körforgása.

  6. kétségbeesés - a kötődések azért vezetnek a kétségbeeséshez, mert az egész életünket megmérgezi a félelem, hogy elveszítjük a számunkra kedves dolgokat.

  7. nem-teremtett - az Egész.

  8. szankhára - itt, a világ összetett jelenségeire vonatkozóan értendő.

  9. szunnyatá - üresség, szubsztancia nélküliség, nem–én, vö. A Létezés Három Jellegzetessége.

  10. feltételekhez kötött és feltételekhez nem kötött - Szamszára és Nibbána.

Hamarosan bemásolom az ánápánaszati szuttát is, de előbb a saját meditációs leírásomat osztanám meg veletek, mivel ez a magyarázat feltétlenül szükséges ahhoz hogy az ánápánaszati szuttát megértsük és el tudjunk kezdeni meditálni. a szuttában a légzés tudatosításának egyre magasabb szintjei is le vannak írva. azaz a meditáció egyre magasabb szintjei is. éppen ezért, az egyszerűség és érthetőség kedvéért másoltam be a fenti cikket Ácsán Szumédhó nevű tanítótól is, és éppen ezért írom le a saját meditációs leírásomat is, mivel nem egyszerűen csak a szuttából, vagy egy könyvből tanultam meg meditálni, hanem tanítótól. tehát a konkrét gyakorlatot és azt , hogy kezdőknek hogyan érdemes elkezdeni mindjárt leírom.

Mielőtt leírom a saját szavaimmal a Szamatha meditációt, hadd írjak előtte egy kicsit a szamatha gyümölcséről. MI IS VALÓJÁBAN A SZAMATHA MEDITÁCIÓ? Legyünk tisztában azzal, hogy mi fog történni, hogy mi a szándékunk. A szamatha megmutatja, hogy milyen gyönyörű és boldog önmagában nyugodva a tudat. Hogy milyen boldog és elégedett is valójában mindenféle külső behatás nélkül. Anélkül, hogy akármi más történne. A szamatha - ánápánaszati VALÓJÁBAN AZ ELENGEDÉS. A MEGNYUGVÁS. A KONCENTRÁCIÓ KIFEJLESZTÉSE. Mivel a tudat egy dologra fog koncentrálni ezért minden más lenyugszik, megnyugszik bennünk. a késztetések, a vágyak, a megoldatlan problémák, az életben ért mély sebek, az indulatok, a szenvedélyek, a ragaszkodások dolgok vagy emberek iránt, mindenféle vágy elnyugszik. csak a színtiszta koncentráció marad és a koncentráció által nyugalom keletkezik. a test és a tudatosság teljesen nyugodt. és csak ez marad. a nyugalom. eközben megtörténik az elengedés is - a dolgok elengedése. ebből öröm fakad. egy olyan öröm, ami halk, csendes, és olyan akár egy derűs, belső mosoly. Ez annyi mint  beleveszni a tudat önmagából fakadó belső boldogságába, ami az elengedésből és a nyugalomból jön létre. ilyenkor nincs szükség semmire, hogy boldog légy. Önmagadban vagy boldog. A tudat koncentrálttá válik, csendessé válik, nyugodttá válik, a dolgokat elengeded, ezáltal megjelenik az öröm és a nyugalom. ez történik a légzés figyelése során.

HELYISÉG: A szamathához (ánápánaszati) csend kell, csendes helyiségben végezzük. Ha a helyiség nem csendes (például mert odakint autók jönnek-mennek) akkor vegyünk egy füldugót, vagy egy zajszigetelő fülvédőt, és teremtsük meg azzal a csendet. Füldugót gyógyszertárakban lehet venni, fülvédőt pedig az internetről lehet rendelni. Itt füldugót és fülvédőt is lehet rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/

MEDITÁCIÓS POZÍCIÓ: Meditációt ülve ajánlott végezni. A fekvést nem ajánlom. még haladó gyakorlók is könnyebben elalszanak fekvésben, mint ülve. és ha valaki fekve meditál, úgy könnyen álmodozásba, gondolatokba való belemerülésbe csap át a meditáció. és úgy a meditáció már nem meditáció, hanem álmodozás, ábrándozás. fekvő meditációban az agy ellustulhat, és betör a tompaság, betörnek a gondolatok. mindenképpen ülő pozíciót javasolnék annak, aki gyakorolni szeretné a buddhista meditációt. Szamatha meditáció esetében azt a fajta ülést ajánlom hogy tegyünk egy székre egy nagy, vastag párnát vagy három vékonyabb párnát tegyünk egymásra és üljünk rá de úgy, hogy ne üljünk teljesen a széken, hanem inkább a szék szélén üljünk. Eu egy kényelmes tartást biztosít legalább 50 percre. A hát legyen egyenes, ne feszítsünk egyetlen izmot sem. A kezek tenyérrel lefelé legyenek a térdeknél: jobb kéz tenyérrel lefelé a jobb térdnél, bal kéz tenyérrel lefelé a bal térdnél. Ne mozduljunk meg meditácio közben. 1 óra mozdulatlan ülés után elkezd fájni a fenék általában. Ilyenkor már nyugodtan befejezhetjük a meditációt de befejezhetjük 45 perc után is a meditációt. Láthatjuk Buddha képeken és szobrokon hogy Buddha lótuszülésben végezte a mefitációt viszont ez a testtartás vagy a törökülès számomra körülbelül 30-40 perc meditáció után fájdalmat eredményez a lábaimba ezért ajánlom nektek is a párnával boritott széken való ülést.

A LÉGZÉS TUDATOSÍTÁSA: Először, még nyitott szemmel kívánjuk ezt: "Legyek boldog, békés, nyugodt. Legyen minden lény boldog, békés, nyugodt." Ezt kívánjuk néhányszor. Utána kívánjuk ezt: "Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől." Kívánjuk ezt néhányszor. Most csukjuk be a szemünket és kezdjük el figyelni a légzést, és tegyük hozzá a címkézést. Ezt a címkézést így kell csinálni: Figyeljük a belégzést az orrlyukakon át és belégzéskor tudatosítjuk hogy "be". Kilégzéskor a kilégzést figyeljük meg és tudatosítjuk hogy "ki". Erre a címszóra gondolunk. Így a tudat könnyebben megmarad a légzésen. A "be" címszóra egészen addig gondoljunk, amíg a belégzés tart. Tehát gondoljuk azt, hogy "be", egészen addig amíg a belégzés tart. Kilégzéskor a "ki" szóra gondoljunk amíg a kilégzés tart. Amikor gondolatok törnek be, akkor így címkézünk: "elkalandozás" és ekkor elménknek feltűnik, hogy elkezdtünk gondolkodni. szépen finoman visszairányítjuk a figyelmet a légzésre és ezt is tudatosítjuk, mégpedig így: "visszatérés" és folytatjuk a légzés figyelését. Mindent címkézünk. A belégzést, a kilégzést, az elkalandozást, a visszatérést a légzéshez. Eleinte még lehet, hogy nehéz lesz, de ahogy egyre többet gyakoroljuk, úgy egyre jobban megszokja az elme a címkézést, és idővel már könnyebb lesz. Kb. 10-15 perc meditáció után hagyjuk el a címkézést, és némán figyeljük a légzést, minden címkézést hagyjunk el. FONTOS, hogy ne csak a be és kilégzésnek legyünk tudatában, hanem egy picit, ne túlzottan, de figyeljük meg a be és kilégzés közötti szünetet is. MINDIG ÍGY KEZDJÜK A SZAMATHA MEDITÁCIÓT, CÍMKÉZÉSSEL! MAJD 10-15 PERC MEDITÁCIÓ UTÁN HAGYJUK EL A CÍMKÉZÉST.

A NYUGALOMBAN ÉS AZ ELENGEDÉSBEN REJLŐ ÖRÖM TUDATOSÍTÁSA: Viszont arra is törekednünk kell, hogy ne csak figyeljük a légzést, hanem tegyük azt boldoggá. Tennünk kell egy erőfeszítést. De nem rá erőszakolnunk kell az örömöt a légzésre, hanem fel kell fedeznünk ezt a megbúvó örömöt a légzésben. Figyeljük meg a légzés természetét. Kellemes, és lágy. Ahogy áramlik a levegő. Ellazító és kellemes. Fedezzük fel ezeket az eddig nem ismert tulajdonságait a légzésnek. Ott rejlik benne az öröm, önmagától. Próbáljuk élvezni a légzést, hiszen élvezhető. Csak eddig ezt még nem csináltuk. Most itt az ideje. A légzés kellemes, lazító. Ha még eleinte nehezebben megy, nem tudjuk élvezni a légzést, akkor ne aggódjunk,  idővel belejövünk. Idővel könnyebb lesz a tudatot megtartani a légzésen és hosszabb időtartamokra is képesek leszünk figyelni a légzést. Türelem és kitartás kell. Na és persze rendszeres gyakorlás.

MENNYIT GYAKOROLJUK KEZDŐKÉNT: Ha nem is mindennap gyakorlunk, legalább heti öt órát próbáljunk meg gyakorolni. Eleinte csak napi kétszer fél órát gyakoroljunk, aztán később amikor már jobban megy, akkor már  lehet hosszabb ideig gyakorolni.

AKI NEM TUDJA AZ ÖRÖMÖT TUDATOSÍTANI A LÉGZÉS FIGYELÉSE KÖZBEN: Aki semmiképp sem tudja élvezni a légzést, az fogja be az orrát, és tartsa a kezét az orrán, és közben figyelje meg, hogy nincs légzés. Aztán engedje el az orrát és az első lélegzetvételt figyelje jól meg. Akkor jön rá sok eséllyel arra, hogy a légzés valóban egy kellemes dolog. Figyelje meg , hogy milyen jó lélegezni. Ha még így sem sikerül élvezni a légzést, akkor egyszerűen csak figyelje meg a légzést az ilyen ember. Idővel majd rá fog jönni arra, hogy a légzés örömteli. Spontán módon fog ráébredni. De sokkal előnyösebb, hogyha mi magunk fedezzük fel azt, hogy a légzés egy örömteli dolog. Ez gyorsabb utat biztosít.

MEDITÁCIÓ KÖZBEN MI JELENHET MEG: A szamatha meditáció közben előfordulhatnak extázisok is. Ezt a szuttákban pitinek nevezik, ami egy nagyon erős boldogságérzet. Sokkal erősebb és intenzívebb, mint a légzés közben érzett lágy öröm. A piti hirtelen tör a felszínre, és elönt minket. Akár még nevetéssé is fajulhat, önmagunkban is nevethetünk miatta. Ezeket hagyjuk lecsengeni és eltűnni. A cél nem az, hogy ilyen extázisokat éljünk át. Élvezni élvezhetjük, de ne ragaszkodjunk hozzájuk túlságosan, és ne ezek miatt meditáljunk. A csakrákat is érezhetjük néha intenzívebben, vagy bármiféle testérzetet. Például melegséget a test egy pontján. Ez a chi, másnéven kundalini. Csak hagyjuk figyelmen kívül, és térjünk vissza a légzés figyeléséhez.

HALADÁS AZ ÁNÁPÁNASZATI GYAKORLÁSÁBAN:

1. Kezdő: próbálkozik a légzést megfigyelni. eleinte sok nehézséggel számol a betörő gondolatok miatt. Türelmesnek kell lennünk a saját gyakorlásunkkal és önmagunkkal szemben. a mindennapi, rendszeres meditáció (napi legalább egy óra) néhány hét, vagy néhány hónap után eljuttatja a kezdőt egy ellazultabb állapotba, ahol a légzés figyelése könnyebben sikerül, egyre hosszabb időkre. sikerül félretenni a gondolatokat, egyre jobban elcsendesedik a tudat. legyünk TÜRELMESEK!

2. Haladó: egyre tisztább, egyre hosszabb és egyre mélyebb szamádhi (összpontosítás) kifejlesztése a rendszeres meditáció által. a ki és be légzés ideje hosszabbá nyúlik, a gondolatok egyre lassulnak, és egyre ritkábban kúsznak be, a meditáló egyre ritkábban merül el a gondolataiban, egyre ritkábban kalandozik el. a ki és be légzés mélyül, és hosszabbodik. a meditáló legalább körülbelül fél percig képes gondolat nélkül figyelni a légzést. de vannak, akik két-három perces szamádhit is létre tudnak hozni. a haladói szinten a tudat és a légzés mintegy "eggyéválik", egységérzés jön létre, egységélmény keletkezik. a meditáló úgy érzi hogy a meditáló és a meditáció tárgya (a légzés) eggyéválik. Ezen a szinten a meditáló beléphet akarata nélkül egy gondolatnélküli űrbe. nem akarja, mégis a figyelem eltűnik a légzésről és átcsúszik egy békés, csöndes, néma űrbe. ezen a szinten visszatérhetünk a légzés figyeléséhez, vagy tartjuk a tudatosságot a gondolatnélküli űrön. a vélemények eltérőek a tanítók részéről erről a témáról. vannak tanítók akik azt mondják tarthatjuk a tudatosságot ezen a csendes gondolatnélküliségen. vannak tanítók akik azt mondják térjünk vissza a légzés figyeléséhez. De Thanissaro Bhikkhu is és Ajahn Lee Dhammadharo is azt tanítják hogy EGYSZERŰEN CSAK FIGYELJÜK A LÉGZÉST. Legyünk TÜRELMESEK a gyakorlásunkkal szemben! Ennek a haladói szintnek az elérése akár évekbe is telhet.

3. Dzshána közel: a dzshánák az elmélyedési szintek, amik a Nibbána (Nirvána - megvilágosodás) felé viszik a tudatot.

Mindjárt írok a dzshánákról. De előtte kihangsúlyozom, hogy nem szabad úgy gyakorolni, hogy két meditáció között szídunk más embereket, rondákat mondunk másokra. Túl sok haragot nem szabad tápálálni az emberek felé. Ha megbántottak, akkor se mondjunk el mindenféle ocsmányságot arra, aki megbántott minket. Vannak meditációk arra, hogy a haragon enyhítsünk, hogy együttérzést érezzünk minden lény felé. Ezeket a meditációkat itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ha gyűlölködve akarunk beszélni másokról, használjuk ezeket a meditációkat.

MOST PEDIG A DZSHÁNÁKRÓL: A dzshánákról rengeteg könyv van már napaság, amik alapján el lehet igazodni. csak hogy említsek egy nagyon jó könyvet:
Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

Ez alapján a könyv alapján a dzshánák elérhetőek. Ezt a könyvet magyarul nem tudom bemásolni ide, csak a fenti angol nyelvü könyv linkjét tudtam megadni nektek.
De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf

Tehát a dzshánákról: van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána.  A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához, de nem szükségesek a Folyamba lépés eléréséhez. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak.

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a légzés figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a légzésen van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a légzésen. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet a légzésről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A légzésen a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe. A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamva lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez az ánápánaszati meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de önmagában nem elég sok tanító szerint. A vipasszanát is gyakorolni kell mellette, a vipasszanát itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

A most következő szuttát (tanítóbeszéd Buddhától) azt itt találjátok meg:

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

 

MN 59 Bahuvedanīya Sutta

1. Az érzetek tapasztalásáról

1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


  1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

AMIKOR A SZAMATHA MÁR JÓL MEGY, akkor a gyakorlásunkhoz (szamatha, metta, karuna) hozzá érdemes tenni a Vipasszana meditációt is. Az alatt hogy jól megy, azt értem, hogy meg tudsz figyelni legalább négy be és ki légzést anélkül hogy becsúszna egy gondolat. ha erre képes vagy időnként, akkor már el lehet kezdeni gyakorolni a Vipasszanát.

A VIPASSZANÁRÓL ITT OLVASHATSZ:

Vipasszana:

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Karuna, Metta - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk:

http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

A lényeg, hogy legyünk türelemmel, rendszeresen gyakoroljunk, és akkor be fog érni idővel a szamatha gyümölcse. Elérünk egy olyan pontra, ahol a meditációban érzett lágy öröm áttér a hétköznapi szintre is, amikor nem meditálunk. Ekkor a szamatha öröme kísér minket meditáción kívül is már. Az öröm a nyugalomból és az elengedésből születik. Amikor erre a pontra eljutunk, akkor meg kell szilárdítanunk az elért meditációs szintet. Így a tudatnak egy olyan szintjébe nyerünk bepillantást, ahol már van némi tisztaság, és lepergett valamennyi nem-tudás, valamennyi szenny, sok sóvárgást, vágyat, ragaszkodást elengedtünk, és sok haragot és sok nem tudást elengedtünk. Itt megtaláljuk a belső örömöt, elégedettséget, aminek érzéséhez nem kellenek külső dolgok, és ami nem vágyból fakad, hanem természetes önmagából, a tudat eredendő tisztaságából, amit az egyhegyű koncentráció segítségével hozunk a felszínre. Ezzel együtt olyan dolgok, amik eddig szenvedést okoztak, amik miatt eddig stresszt és feszültséget érezhettünk, nos ezek a dolgok innentől kezdve kevésbé fognak zavarni minket. Nem minden dolog fog könnyebbé válni, de számos dolog igen. Ez a szamatha csodás szigete. Egyhegyű koncentráció. Elengedés. Nyugalom. És azután a dzshánák visznek minket a MEGVILÁGOSODÁS felé. De még mielőtt elérjük a dzshánákat, elérhetjük a Folyamba lépést is! Valakinek a folyamba lépés könnyebben megy, mint a dzshánák elérése. Aki eléri a Folyamba lépést az 7 életen belül eléri a Nirvánát (Nibbánát). A Folyamba lépésről itt írtam bővebben: A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MOST PEDIG BEMÁSOLOM A TANÍTÓBESZÉDET AZ ÁNÁPÁNASZATIRÓL. Lehet hogy kissé bonyolultabbnak és nehezebben érthetőbbnek látjátok mint az én leírásomat, vagy azt a leírást, amit fentebb bemásoltam Ácsán Szumédhótól. Pont ezért írtam le a saját leírásomat, és pont ezért másoltam be azt a tanítást Ácsán Szumédhótól.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-118-fp

MN 118 Ānāpānasati Sutta

1. A lélegzés tudatosságáról szóló tanítóbeszéd

1.1. Bevezetés

Így hallottam.1

Egyszer a Magasztos2 Szávatthíban3 tartózkodott, Migára anyjának palotájában4, a Keleti Ligetben, sok jólismert idősebb tanítvánnyal együtt, mint a tiszteletreméltó Száriputta5, a tiszteletreméltó Mahá-Mógallána6, a tiszteletreméltó Mahá-Kasszapa7, a tiszteletreméltó Mahá-Kaccsájana8, a tiszteletreméltó Mahá-Kótthita9, a tiszteletreméltó Mahá-Kappina, a tiszteletreméltó Mahá-Csunda10, a tiszteletreméltó Anuruddha, a tiszteletreméltó Révata, a tiszteletreméltó Ánanda11, és sok más jólismert idősebb tanítvány. Akkor az idősebb szerzetesek12 tanították és útbaigazították az új szerzeteseket13: némely idősebb szerzetes tíz szerzetest tanított14 és igazított útba, némely idősebb szerzetes húsz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes harminc szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes negyven szerzetest tanított és igazított útba. És ezek az új szerzetesek, akiket az idősebbek tanítottak és igazítottak útba, fokról fokra nagy előrehaladást értek el.

Akkor pedig az Együttlét Napján, a hónap 15. napján15, a Tanúságtételre Hívás Szertartásának éjszakáján, teliholdkor16, a Magasztos leült a szabad ég alatt, a szerzetesek Gyülekezetétől17 körülvéve. Végigtekintve a szerzetesek csöndes Gyülekezetén, így szólította meg őket:

Szerzetesek, elégedett vagyok evvel az előrehaladással, szerzetesek, szívből elégedett vagyok evvel az előrehaladással. Törekedjetek hát még fáradhatatlanabbul18, hogy elérjétek az el nem értet19, beteljesítsétek a be nem teljesítettet20, megvalósítsátok a meg nem valósítottat21. Itt fogok várakozni Szávatthíban a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdjára22.

A szerzetesek a vidéken megtudták: úgy hírlik, a Magasztos Szávatthíban várja be a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdját. És ezek a szerzetesek Szávatthí felé vették az útjukat, hogy lássák a Magasztost. És az idősebb szerzetesek még fáradhatatlanabbul tanították és igazították útba az új szerzeteseket, némely idősebb szerzetes tíz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes húsz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes harminc szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes negyven szerzetest tanított és igazított útba. És ezek az új szerzetesek, akiket az idősebbek tanítottak és igazítottak útba, fokról fokra nagy előrehaladást értek el.

Azután az Együttlét Napján, a hónap 15. napján, a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdjának napján, a Magasztos leült a szabad ég alatt, a szerzetesek Gyülekezetétől körülvéve. Akkor végigtekintve a szerzetesek csöndes Gyülekezetén, így szólította meg őket:

Ez a közösség megszabadult a fecsegéstől, megszabadult az üres beszédtől, pusztán a lényegre szorítkozik: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösség érdemes az adományokra, érdemes a vendégszeretetre, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletre, mivel a világ fölülmúlhatatlan erényeinek földje: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösségnek adott csekély adomány naggyá lesz, a nagy adomány még nagyobbá: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Ilyen közösséget ritkán láthat a világ: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösség látása megéri, hogy sok mérföldet utazzanak érte egy kis batyuval: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak Érdemesek23, akiket már nem ér befolyás, akik leélték az életet, megtették a tennivalókat, lerakták a terhet, elérték a legfőbb jót, széttépték a létezés béklyóit, és a helyes tudás segítségével megszabadultak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az érzéki világ öt béklyóját széttépve a maguk jószántából lépnek újra a létbe, és ott érik el a teljes ellobbanást anélkül, hogy valaha is visszatérnének abból a világból24: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a három béklyót széttépve, a vágyakozást, ellenszenvet és tudatlanságot meggyengítve Egyszer-Visszatérők25, még egyszer visszatérve erre a világra véget vetnek a szenvedésnek: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a három béklyót széttépve Folyamba-Lépettek26, és többé vissza nem esvén, biztosan haladnak a teljes megvilágosodás felé: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a tudatosság négy megalapozása27 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a négy helyénvaló törekvés28 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a hatalom négy alapja29 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az öt képesség30 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az öt erő31 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a megvilágosodás hét tényezője32 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a Nyolcrétű Nemes Ösvény33 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a felebarátság34 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az együttérzés35 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a letisztult derű36 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az érintetlenség37 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a tisztátalanságok feletti meditáció38 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a mulandóság észlelése39 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a légzés tudatossága40 művelésének szentelődve gyakorolnak.

1.2. A légzés tudatossága

Szerzetesek, a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva nagy eredményt41, nagy hasznot hoz, szerzetesek, a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a tudatosság négy megalapozását, a tudatosság négy megalapozása, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a megvilágosodás hét tényezőjét, a megvilágosodás hét tényezője, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a tisztánlátásból fakadó megszabadulást. És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan hoz a légzés tudatossága nagy eredményt, nagy hasznot?

1.3. A módszer: a Négy Négyesség

42E tanítás szerint a szerzetes kimegy az erdőbe, vagy egy fa tövébe, vagy egy néptelen helyre, keresztbetett lábakkal leül, kiegyenesíti a testét, felkeltvén tudatosságát (maga előtt). Tudatosan43 lélegzik be, tudatosan lélegzik ki44.

1.3.1. Az első Négyesség (szemlélődés a test fölött)

Hosszan belélegezvén tudja, hosszan lélegzem be, hosszan kilélegezvén tudja, hosszan lélegzem ki.

Röviden belélegezvén tudja, röviden lélegzem be, röviden kilélegezvén tudja, röviden lélegzem ki.

A teljes testet tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a teljes testet tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A testi képző erőket45 elnyugtatva, lélegzem be, így gyakorol, a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.2. A második Négyesség (szemlélődés az érzések fölött)

Örömöt tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, örömöt tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

Boldogságot tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, boldogságot tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudati képző erőket tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudati képző erőket46 elnyugtatva lélegzem be, így gyakorol, a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.3. A harmadik Négyesség (szemlélődés a tudat fölött)

A tudatot tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot felvidítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot felvidítva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot összpontosítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot összpontosítva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot megszabadítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot megszabadítva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.4. A negyedik Négyesség (szemlélődés a tartamok fölött)

A mulandóság fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

A megszűnés fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Ily módon hoz a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, nagy eredményt, nagy hasznot.

1.4. A tudatosság négy megalapozásának kiteljesítése

És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a légzés tudatossága a tudatosság négy megalapozását?

A (1–4.) Amikor a szerzetes hosszan belélegezvén tudja, „hosszan lélegzem be“, hosszan kilélegezvén tudja, „hosszan lélegzem ki”, röviden belélegezvén tudja, „röviden lélegzem be“, röviden kilélegezvén tudja, „röviden lélegzem ki”, „a teljes testen tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol „a teljes testet tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol “a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem be”, így gyakorol „a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem ki", így gyakorol – akkor a szerzetes a testet szemlélve a testben van jelen lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, ez egy bizonyos test a testek között, nevezetesen a be- és kilégzés. Ezért hát a szerzetes ekkor a testet személve a testben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

B. (5–8.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „örömöt tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „örömöt tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „boldogságot tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „boldogságot tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem ki” - akkor a szerzetes az érzéseket47 személve az érzésekben van jelen lelkesen tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, ez egy bizonyos érzés az érzések között, nevezetesen a figyelem teljes odaszentelése a belégzésnek és a kilégzésnek. Ezért hát a szerzetes ekkor az érzéseket szemlélve az érzésekben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal

C. (9–12.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „a tudatot tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudatot tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudatot felvidítva lélegzem be“, így gyakorol: ”a tudatot felvidítva lélegzem ki“, így gyakorol: „a tudatot összpontosítva lélegzem be”, így gyakorol: „a tudatot összpontosítva lélegzem ki“, így gyakorol: ”a tudatot megszabadítva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudatot megszabadítva lélegzem ki” – akkor a szerzetes a tudatot48 szemlélve a tudatban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, hogy annak a légzés-tudatossága nem fejleszthető ki, akinek a tudatossága nem szakadatlan, és nem rendelkezik tiszta megértéssel. Ezért hát a szerzetes ekkor a tudatot szemlélve a tudatban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

D. (13–16.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem ki” – akkor a szerzetes a tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen49, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Megértéssel felfogván, mit jelent a sóvárgás és a bánat elhagyása, tökéletes érintetlenséggel szemlélődik. Ezért hát a szerzetes ekkor a tartamokat50 szemlélve a tartamokban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Ily módon teljesíti ki a légzés-tudatosság, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a tudatosság négy megalapozását.

1.5. A hét megvilágosodási tényező kiteljesítése

51És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a tudatosság négy megalapozása a hét megvilágosodási tényezőt?

A. (1) Amikor a szerzetes a testet szemlélve a testben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, lemondva a világ utáni sóvárgásról és bánatról, szakadatlan tudatosság alakul ki benne.

Amikor a szerzetesben szakadatlan tudatosság alakul ki, felkél benne a tudatosság megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Eme tudatosságban időzvén megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot52, és alapos vizsgálat alá veti.

(2) Amikor a szerzetes eme tudatosságban időzvén megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot, és alapos vizsgálat alá veti, felkél benne a valóság tanulmányozásának megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Abban, aki a valóságot megértéssel tanulmányozza, elemzi és alapos vizsgálat alá veti, kimeríthetetlen állhatatosság ébred.

(3) Amikor a szerzetesben, aki megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot, és alapos vizsgálat alá veti, kimeríthetetlen állhatatosság ébred, felkél benne az állhatatosság megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Abban, akiben felkél az állhatatosság, az érzéki világon túlmutató öröm támad.

(4) Amikor a szerzetesben, akiben állhatatosság ébred, az érzéki világon túlmutató öröm támad, felkél benne az öröm megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Annak a teste és tudata, akinek az elméje örömteli, elnyugszik.

(5) Amikor az örömteli elméjű szerzetes teste és tudata elnyugszik, felkél benne az elnyugvás megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Annak a tudata, akinek a teste elnyugodott és boldog, összpontosítottá válik.

(6) Amikor az elnyugodott testű és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik, felkél benne az összpontosítás megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Az ily módon összpontosított tudatra tökéletes érintetlenséggel tekint.

(7) Amikor a szerzetes tökéletes érintetlenséggel tekint az ily módon összpontosított tudatra, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

B. (1–7.) Amikor a szerzetes az érzéseket szemlélve az érzésekben van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

C. (1–7.) Amikor a szerzetes a tudatot szemlélve a tudatban van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

D. (1–7.) Amikor a szerzetes a tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Ily módon teljesíti ki, szerzetesek, a tudatosság négy megalapozása, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a hét megvilágosodási tényezőt.

1.6. A tisztánlátásból fakadó megszabadulás kiteljesítése

És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a hét megvilágosodási tényező a tisztánlátásból fakadó megszabadulást?

(1) A szerzetes e tanítás szerint a tudatosság elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(2) A valóság tanulmányozásának elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(3) Az állhatatosság elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(4) Az öröm elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(5) Az elnyugvás elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(6) Az összpontosítás elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(7) Az érintetlenség elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

Ily módon teljesíti ki, szerzetesek, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a hét megvilágosodási tényező a tisztánlátásból fakadó megszabadulást.

Így szólt a Magasztos. A szerzetesek szívükben örvendezve gyönyörködtek szavaiban.


  1. „Így hallottam." Buddha beszédeinek a hitelesítése szempontjából nagyon fontos kezdő szavak. Ezzel jelezték Buddha szavainak az összegyűjtésekor, az első gyűlésen, hogy a mestertől magától hallották a következő szavakat. A mondat beszéd körülményeinek a pontos meghatározásával folytatódik: hol, mikor beszélt Buddha, kihez intézte a szavait, és kik voltak jelen.

  2. Magasztos: Buddha egyik legelterjedt megszólítása (bhagavant)

  3. Szávatthí: Kószala fővárosa. Egyike a Buddha korabeli hat nagy városnak (D.ii.147): Hat (Vm.i.253) vagy hét mérföldre (DhA.i.387) feküdt Szákétától, és 45 mérföldre Rádzsagahától (SA.i.243) (Magadha fővárosa, ÉNY-India, ma Patna környéke). A Rádzsagahát Szávatthíval összekötő út Vészálín keresztül vezetett. Az egyik legenda szerint a város egy Szavattha nevű bölcsről kapta a nevét. Egy másik szerint pedig egy kereskedőállomás volt arra, és a kereskedők folyton azt kédezték egymástól, hogy „Mit árultál?“, amelyre szerencsés esetben a válasz az volt, hogy „Mindent!” Ebből is kialakulhatott a város neve (SNA.i.300; PSA.367). Buddha leggyakrabban Anáthapindika kérésére kereste fel a várost, így állítólag 25 esős évszakot töltött itt: tizenkilencet Dszétavana ligetében, hatot Pubbárámámában. Buddhának 871 itt tartott beszéde olvasható a páli kánonban.

  4. Migára anyjának palotájában: Egy kolostor neve, amelyet Viszákhá alapított, Szávatthíban, Pubbárámában (DhA.i.410ff; SNA.ii.502; UdA.158; DA.iii.360; SA.i.116). Viszákhát, mivel Migárát fiává fogadta, Migárá anyjaként emlegették. Egy napon, Viszákhá egy nagyon drága ékszert felejtett a csarnokban, ami miatt a szerzeteseknek külön szabályt kellett hozniuk. Ez olyan sokat ért, hogy amikor jótékonysági árverésre bocsájtották a szerzetesek javára, nem volt aki megvegye, Viszákhá maga vásárolta vissza, és ebből az összegből épült a kolostor. Buddha, amikor Szávathíban tartózkodott, többnyire itt szállt meg.

  5. Száriputta: A hagyomány szerint Buddha első tanítványa. A bráhmana családból származó ifjú barátjával, Mógallánával együtt csatlakozott a szerzetesi közösséghez. Hamar elérte a megvilágosodást, és az Abhidharma mestereként ismerték. Személyneve Upatissza volt (M.i.150), apja Vanganta (DhA.ii.84), anyja pedig aki után Száriputtának hívták: Rúpaszárí. Népes családjából többen is követték a rendbe, fiú testvérei: Cunda, Upanaka, Revata; és lánytestvérei: Csálá, Upacsálá, Szuszúpacsálá (DhA.ii.188, Mfu.iii.50). Megtéréséről: DhA.i.73ff; AA.i.88ff; ThagA.ii.93ff; Ap.i.15ff; Vin.i.38ff. Sok tanítványa is volt, aki továbbadta Buddha tanítását: Kószija, Kandhacshinna, Vanavászika Tissza, Szankiccsa. Ő és Mogallána idősebbek voltak Buddhánál (DhA.i.73).

  6. Mahá-Mógallána [Mahá-Moggallána]: A nagy Mógallána, a hagyomány szerint Buddha második fő tanítványa. Kólatti faluban született, Rádzsagaha mellett, ugyanazon a napon, mint Száriputta. Fiatal korában, a faluja után Kólitának hívták. Anyját, aki után ismertebb nevét kapta, Mógallánínak hívták. Apja a családok feje volt falujában. Buddha előtt, Száriputta után halt meg. A magyarázatok szerint a Théragáthában olvasható verseit Száriputta halálakor szavalta el (Thag. vs 1158–1161). Gyerekkora óta Száriputta barátja volt, hiszen már családjaik hét nemzedék óta ápolták ezt a kapcsolatot. Egy némajáték (giraggasamajjā) után rádöbbentek a világ nyomorúságára, és elhatározták, hogy megszabadulnak a létforgatagból. Együtt egész Indiát bejárták, nem találtak magyarázatot, vagy megfelelő módszert. Különváltak, és megígérték, azonnal értesítik a másikat, ha sikerrel jártak. Száriputta Rádzsagaha mellett összefutott az éppen Buddhától jövő Asszadzsival, s már folyambalépettként ment tovább. Az Asszadzsitól hallott vers ugyanilyen hatással volt Mógallánára is. Ettől kezdve mindig együtt kísérték Buddhát, aki mint kiváló tanítványokat állította példaként a közösség elé (S.iii.255; A.i.88). Mógallánának varázserőt tulajdonítottak (iddhipátiháriya, BnA.31; A.i.23; DhA.iii.212; Vin.iii.7;Sp.i.182ff). Leghíresebb esete Nandapananda nága megszelídítése (ThagA.ii.188ff).

  7. Mahá-Kasszapa: Egyike Buddha legkiválóbb tanítványainak. Híres volt magányos erdei életéről, és elmélyült meditációs gyakorlatairól. Feleségével egyszerre hagyták el a világi életet, és addig is korábi életeiknek köszönhetően szűztiszta házaséletet éltek, a köztük viruló virágfüzérek egyszerre választották és összekötötték őket a hitvesi ágyon. Kasszapa néven több szerzetesről is olvashatunk a páli kánonban. A nagy Kasszapa megtisztelés csak Kapila és Szumánadévi fiának, Kószijagóttának járt ki, aki megelégedett Buddha levetett köntösével. Vö. a fejezet következő részével.

  8. Mahá-Kaccsájana: Kaccsána vagy Kaccsájána Buddha egyik legkiválóbb tanítványa volt (A.i.23). Uddzséniban született, családja viselte ezt a nevet. Csandappadzsóta király papja lett, megörökölvén apja tisztségét. Egyszer a király meghívását közvetítette Buddhának, amikor maga is elfogadta a Dhamma igazát. Ettől kezdve a parkban vagy az út mentén koldult. Királya ennek ellenére továbbra is nagyra becsülte, sokszor kérte ki a véleményét (Thg vs 494–501). Kaccsána kiválóságáról szóló szutták: A.iii.314, v.225; M.iii.223. Királyának a parkját hamarosan otthagyta, és többnyire Buddha közelében tartózkodott (S.iii.9; A.v.46;Ud.v.6.1; Vin.i.194; DhA.iv.101 etc).

  9. Mahá-Kótthita: Buddha egyik legkiválóbb tanítványa, aki logikai elemzéséről volt híres (patiszambhidapattánam). Egy nagyon előkelő családba született, Szávatthíban. Apja Asszalájana, anyja Csandavatí. Híresen jártas volt a Védákban, amikor meghallotta Buddha tanításait, belépett a Közösségbe, odaadóan gyakorolt és hamarosan arhant lett. A legtöbb szuttában Száriputta válaszol Kóthita kérdéseire. Ezekre alapozódik Kóthita tanítói hírneve. Neve kapcsán szinte minden bölcseleti probléma szóba kerül: -viddzsá-aviddzsá, attan-anattá, szukha-dukkha stb.

  10. Mahá-Csunda: Valószínűleg Száriputta testvéréről van szó, aki nem azonos a Csunda nevű kováccsal, akinek a romlott étele a hagyomány szerint Buddha halálát okozta. Ő akkor nem volt szerzetes.

  11. Ánanda: Buddha kedvenc tanítványa, élete utolsó huszonöt évében kísérője. Híres volt kiváló emlékezőtehetségéről, és emiatt kulcsszerepe volt a közvetlen Buddha halála után tartott első gyűlésen, a beszédek összegyűjtésében és ellenőrzésében.

  12. idősebb szerzetesek: a páli théra szó a szerzetesi közösségben nem elsősorban életkort tisztelt meg, hanem otthontalanságban, teljesen felavatott szerzetesként eltöltött tíz után kijáró megszólítás volt. Így előfordulhatott, hogy valaki korban már jócskán öregnek számított, de a közösségben lehetett valaki ‘idősebb’, noha születése szerint jóval fiatalabb volt.

  13. új szerzetesek, szamanéra: a frissen felavatott szerzetest nyilvánvalóan megkülönböztették a közösségen belül idősebb, régebb óta szerzetes társaitól (théra). Első szinten természetesen az otthon, a család odahagyásának fogadalma különböztette meg őket a világi követőktől. Ennek nemcsak a tanulás, gyakorlásban eltöltött hosszabb idő, hanem társadalmi tisztelet, és a koldulás természete miatt is megvolt az oka. Az idősebbek már nehezebben látják el magukat élelemmel, a közösség segíti őket. De a fordítottjára is van példa: a huszadik század nyolcvanas-kilencvenes éveiben, Srí Lankán a thérák lemondtak élelemadagjaikról a fiatalok javára.

  14. tanítás: a mester, a tanító rámutat a valóság igazi természetére. A tanítás tükrében megláthatjuk a valót.

  15. Együttlét Napján, a hónap 15. napján: upószatha, minden holdhónap 14., 15. és 8. napja, amikor a szerzetesek közösségi ügyeit intézik.

  16. Tanúságtételre Hívás Szertartásának éjszakáján, teliholdkor: paváraná, szertartás az esős évszak végén. A koldusok (szerzetesek) meghívják (paváreti) és felkérik az egybegyűlteket, sorolják el az adott időszakban vétett hibáikat. Általában a harmadik esős hónap végén, októberben (asszajudzsa) tartották, de egy hónappal el is halaszthatták novemberre (kattika).(Vö.: M. 3, . M. 24., és Vinaja Párádzsika III; MA, i, 93; II, 150)

  17. Gyülekezet: szangha

  18. Törekedjetek hát még fáradhatatlanabbul: vö. Buddha utolsó szavaival: „önmagatok szigetei…"

  19. el nem ért: alapszinten a ‘be nem teljesített’ és a ‘meg nem valósított’ szinonimája. szemléletében annyiban különbözik a rokon értelmű kifejezésektől, hogy az elérést illetve el nem érést hangsúlyozza, mivel az elmélyülés szintjei szempontjából nagy hangsúlyt kap egy adott szint elérésének, (s az előző beteljesítésének) pillanata.

  20. be nem teljesített > el nem ért

  21. meg nem valósított > el nem ért

  22. negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdja: kómudi, a kattika hónap teliholdja, amikor a fehér lótusz (kumuda) virágzik.

  23. Érdemesek: akiket már nem ér befolyás, akik leélték az életet, megtették a tennivalókat, lerakták a terhet, elérték a legfőbb jót, széttépték a létezés béklyóit, és a helyes tudás segítségével megszabadultak. Az öregek hagyománya, a théraváda úgy tartja, hogy egy világkorszakban csak egy Buddha érheti el a teljes és tökéletes megvalósítást. A többiek is megvalósíthatják a buddhai tanítást, de ők csak arhatok, ‘érdemesek’ lehetnek.

  24. Vissza-Nem-Térők: akik az érzéki világ öt béklyóját széttépve a maguk jószántából lépnek újra a létbe, és ott érik el a teljes ellobbanást anélkül, hogy valaha is visszatérnének abból a világból ebbe, az emberi létformába.

  25. Egyszer-Visszatérők: akik a három béklyót széttépve, a vágyakozást, ellenszenvet és tudatlanságot meggyengítve Egyszer-Visszatérők, még egyszer visszatérve erre a világra véget vetnek a szenvedésnek.

  26. Folyamba-Lépett: akik a három béklyót széttépve a folyamba léptek, és többé már nem esnek vissza, így biztosan haladnak a teljes megvilágosodás felé.

  27. szatipatthána gyakorlók: akik a tudatosság négy megalapozása művelésének szentelődve gyakorolnak.

  28. négy helyénvaló törekvés: csatunnam szammapádánam, a nemes nyolcrétű ösvény 6. tagja, vagyis a helyes erőfeszítés, a szammá vájáma. 1) Elkerülni, 2) leküzdeni a kísértéseket, 3) kifejleszteni, és 4) fenntartani az erényes, azaz a megvilágosodás felé mutató tudatfolyamatokat.

  29. hatalom négy alapja: csattári iddhipáda. A megvilágosodáshoz vezető út végigjárásához szükséges négy erő. (1) a szándékunkra, eltökéltségünkre való összpontosítás (cshanda-szamádhi), amit össze kell kapcsolni akaraterőnkkel (padhána szankhára szamannágata), (2) majd összpontosítani, a megvalósításhoz szükséges belső energiáinkra (virija-szamádhi), (3) ezután a megvalósító tudatra összpontosítunk (csittaszamádhi) (4) s végül alaposan megvizsgáljuk, mi zajlik bennünk, hogy a megvalósításunk minden részletében be tudjon teljesedni (vimansza-szamádhi).

  30. öt képesség: pancs’ indrija, az öt érzékszervi képesség: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás.

  31. öt erő bala: 1) hit (szaddhá), 2) energia (virija), 3) éberség, tudatos jelenlét (szati), 4) összeszedettség (szamádhi), 5) bölcsesség (pannyá).

  32. megvilágosodás hét tényezője: boddzshanga, (1) éberség. tudatosság (szati) 2) a tanítás, a valóság tanulmányozása (dhamma vicsaja) 3) állhatatosság, energia (virija) 4) öröm (píthi) 5) elnyugvás (passzadhi) 6) összpontosítás (szamádhi) 7) érintetlenség, ‘egykedvűség’, ‘kimozdíthatatlanság’ (upekkhá)

  33. Nyolcrétű Nemes Ösvény: A szenvedés végéhez, nibbánához vezető ösvény, amit Buddha felfedezett; helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

  34. felebarátság: mettá

  35. együttérzés: karuná

  36. letisztult derű: muditá

  37. érintetlenség: upekkhá

  38. tisztátalanságok feletti meditáció: a test hagyományosan visszataszítónak tekintett, mulandóságra figyelmeztető tulajdonságai fölött végzett átélt szemlélődés.

  39. mulandóság észlelése: mulandóság fölött szemlélődve

  40. légzés tudatossága: ánápánaszati, a szutta fő témája.

  41. eredmény: phala, logikailag a következmény, szó szerint ‘gyümölcs’. A karma esetében minden tett a következményével együtt veendő számításba, a tettek következményeikkel összekapcsolódva a karma láncolatát alkotják.

  42. Négy Négyesség: az első Négyesség (szemlélődés a test fölött). A második Négyesség (szemlélődés az érzések fölött). A harmadik Négyesség (szemlélődés a tudat fölött). A negyedik Négyesség (szemlélődés a tartamok fölött).

  43. tudatosan: a szatira, az éberségre, tudatos jelenlétre utal. A tudatnak nem töprengő állapota, hanem egyidejű készenléte, a valóságra ráhangolódott belső látás.

  44. be- és kilégzés: ánápána, a szutta fő témája a légzés megfigyelése. A jóga négyütemű légzéséhez képest a buddhista gyakorlás általában a folyamatos ki- és belégzésre, a légzés folyamatosságára összpontosít.

  45. testi képző erők: azok a testi folyamatok, amik befolyásolják a testet. Ki kell ismerjük a légzésünket, és a testet megnyugtató módon lélegeznünk.

  46. tudati képző erők: azok a testi és tudati folyamatok, amik befolyásolják a tudatot. A testi képző erőkhöz hasonlóan ezeket is ki kell ismerjük, és a légzésünket eszközként használva megnyugtatni ezeket.

  47. érzések: az érzékszerveken keresztül azonnal a) vonzó, b) taszító vagy c) semleges érzések keletkeznek, és befolyásolják az érzékelés folyamatát.

  48. tudat: a pillanatokban megvalósuló észlelő folytonosság.

  49. Tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen: a dharma szó jelentése (vö. alábbi jegyzetpont) azért problémás a nyugati olvasók, de főként a fordítók számára, mert az alanyi-tárgyi szemlélet különválasztása miatt más-más jelentéskört, külön szót kapcsolnak a dharma szóhoz az észlelelő, tapasztaló alany, és mást az észlelt, észlelésben lévő, tapasztalati világ dolgaira. A dharma szó buddha tanítása után, jelenti az észlelés tárgyait, a jelenségeket is. Egy későbbi, részletesebb filozófiai felosztásban a tudat tárgyait, amely ebben az összefüggésben gondolatoknak is értelmezhető. A ‘tartam’ szó ezek közt próbál hidat verni.

  50. tartamok: dharmák. más fordításban: jelenségek, tények, események, dolgok.

  51. hét megvilágosodási tényező > a megvilágosodás hét tényezője.

  52. valóság tanulmányozása: dhamma vicsaja, a megvilágosodás hét tényezőjének az egyike. Más szövegösszefüggésben, illetve itt is fordítható szélesebb értelemben, illetve hangsúlyozható a szó jelentésének más oldala is: azaz megvalósítható Buddha tanításának a tanulmányozása felől, vagy a jelenségek végső természetének a megismerése felől.

 

NAGYON NAGYON SOK SIKERT MINDENKINEK!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Gyerekkori szexuális trauma feldolgozása

Sziasztok. Segíteni próbálok nektek, egy cikk alapján amit az interneten találtam. Nem véletlenül keveredtetek ide, vélhetőleg a google hozott ide titeket, és bizonyára ti is gyerekkori molesztáláson mentetek keresztül, hiszen a googlen keresztül a traumátokra kerestek megoldást. Én is átestem egy molesztáláson gyerekkoromban, bár én már 14 vagy 15 éves voltam, mégis éretlen voltam, és még gyerek. Bár ez a blog a buddhizmusról szól, én mégis nyitok egy ilyen blog bejegyzést, amiben azt a cikket ismeretetem, ami megoldást nyújthat a traumából fakadó szomorúságra, rossz érzésre. Talán ez a módszer még a traumáról szóló emlékeket is képes szinte teljesen kitörölni. Én nem régóta kezdtem el ezt a terápiát. Nem kellett hozzá semmilyen pszichológus. Csupán rábukkantam erre a cikkre az interneten, és azt tettem, amit ez a 21 éves nő is tesz a pszichológusa tanácsát követve. A cikket itt olvashatjátok: http://tizpertiz.hu/2016/08/08/csecsemokent-el-21-eves-lany-akit-molesztaltak-kiskoraban/

Én velem 14 vagy 15 évesen történt meg hasonló eset (szóbeli molesztálás volt), tehát nekem a 14 éves koromat kell szerepjátékban újra átélnem. Ez egyfajta szerepjáték. Az a lényege, hogy viselkedjünk úgy, mint abban a korban, amikor történt velünk a trauma. Így gyermeki ártatlansággal éljük meg ugyanazt a kort, mint amikor a trauma történt. Tehát újra megéljük ugyanazt a kort mint amikor bántott minket valaki szexuálisan, csak most gyermeki ártatlansággal, boldogsággal. Szóval én úgy élem meg újra a 14 éves kort, hogy van néhány plüssállat a szobámban, és firkálgatok egy füzetbe hasonló rajzokat, mint amiket 14 éves koromban. Állatfigurákat, virágokat, napot, lepkéket. Érzem, hogy megkönnyebbülök lelkileg. Valóban hasznos ez a terápia.

A blogom egyébként a Théraváda buddhizmusról szól. Itt van az összes többi blog bejegyzés linkje, mindjárt mutatom. Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak. Itt bőven találhattok infókat is. Vagy egyszerűen csak azok a buddhisták, akik idetévednek, ők is olvashatják a blogot.  Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). De a Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI :) Az eddigi összes téma, linkekkel együtt:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:


SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz:

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

UPEKKHA - EGYKEDVŰSÉG MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/upekkha-egykedvuseg-meditacio

SZATIPATTHÁNA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/karos-tudatallapotok-kezelese

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

A BUDDHA ÁLDJON ÉS VÉDJEN MINDEN LÉNYT. Minden lénynek legyen jóléte, legyen minden lény jól. legyen kedves, békés, jószándékú minden lény. Minden lény, és köztük ti is. És minden létező érjen el hatalmas sikereket a buddhizmusban és a meditációban. És minden létező minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől és valósítsa meg minden létező a Nibbánát minél előbb!

az éber és csendes tudat megtartása a hétköznapi életben

Az éber és csendes tudat megtartása a hétköznapi életben

Káros tudatállapotok kezelése

Először bemutatom a főbb meditációkat:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

De ha a Nirvánához vezető úton járunk, akkor a meditáció nem csak a mély meditációt jelenti. Folyamatosan résen kell lennünk. nem hagyhatjuk, hogy mindenféle negatív tudatállapot elborítson minket és ezek hatásai alatt cselekedjünk. a hétköznapi életünk HATÁSSAL VAN A MEDITÁCIÓRA. ugyanígy a meditáció is HATÁSSAL VAN A HÉTKÖZNAPI ÉLETRE. a negatív tudatállapotok veszélyesek, hogyha azok hatására cselekszünk. de viszont ha résen vagyunk, amikor azok megjelennek, és kezelésbe vesszük őket, akkor elháríthatjuk őket.

A HÁROM MÉREG AMI BEMOCSKOLJA A TUDATOT:
-harag
-vágy
-tudatlanság

ELLENSZEREK:

-aggódás valami miatt, szomorúság, félelem, harag megjelenése: metta

-ha haragszunk valakire, magunkra, vagy a világra, vagy több emberre, és a haragot nem tudjuk megszüntetni a mettával, akkor karunát kell gyakorolnunk. A sajnálat, szánalom kifejlesztése a mettához kapcsolodik. ez a Karuna. sokat segit azoknak akik nehezen éreznek kedvességet mások vagy önmaguk felé. a lényege hogy megértjük azt hogy miért tesznek a lények rossz dolgokat. a szamszára tudatlansága miatt, a tudatlanság, a vágy miatt. érezzük át azt hogy ezek a lények a jövőben szenvedni fognak a cselekedeteik miatt. de jó kívánságokkal segíthetünk rajtuk. empátiát kell létrehozni. megszánni őket.  erről bővebben itt olvashatunk: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

-idegesség, nyugtalanság, valamibe való belebonyolódás (gondolkodás valamin), kavargó gondolatok megjelenése: légzés figyelése. ez a szamatha meditáció, amiről itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

-féltékenység - upekkha - egykedvüség. erről itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/upekkha-egykedvuseg-meditacio

-aki csökkenteni akarja a nemi vágyat vagy aki le akar mondani a nemi életről akkor az asubha (tisztátalanság) meditációt végez amikor szexuális vágy jelenik meg. A nemi életről nem kötelező lemondani, ha a Folyamba lépés (egy nirvána előtti szint) a célunk. Aki eléri a folyamba lépést, azt 7 életen belül eléri a Nirvánát. De ha a Nirvána a célunk, akkor le kell mondanunk a szexuális életről. Ebben az Aszubha meditáció sokat segít, és a belátások, amiket a vipasszana meditációval szerzünk. Az aszubháról itt lehet bővebben olvasni: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

SZATIPATTHÁNA

A szatipatthána hasonló meditáció, mint a vipasszana. Belátásokat szül és megmutatja nekünk mindennek a működését, a szamszára működését, a tudat, a test, és minden jelenség működését. Ezáltal mély és csodás belátásokat nyerünk, amely magasabb tudatállapotokat eredményez. A szatipatthánát folyamatosan végezhetjük a hétköznapi életben. ÉS EZ NAGYON FONTOS IS, MERT A MEDITÁCIÓ NEM CSAK ARRA AZ IDŐRE KORLÁTOZÓDIK LE AMÍG LEÜLÜNK MEDITÁLNI. HA HAGYJUK, HOGY A HÉTKÖZNAPOKBAN, NAPKÖZBEN MAGÁVAL SODORJON MINKET AZ ÁR AKKOR KÖNNYEN MEGSÉRTÜNK VALAKIT, VAGY ÉPP NYUGTALANOK LESZÜNK, VAGY TOMPÁK ÉS ÁLMOSAK LESZÜNK, VAGY FELKAVARNAK MINKET AZ ESEMÉNYEK. És mivel a hétköznapi életünk hatással van a meditációra, ezért NAGYON SOKAT SZÁMÍT AZ IS, HOGY TUDATOSAK ÉS ÉBEREK LEGYÜNK A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN A LEGTÖBB DOLOGRA, A NAGYON KOMOLY GYAKORLÓK PEDIG MINDENRE.

Buddha éppen ezek okáért adta ezt a meditációt.  Lényege a szati, vagyis az éber jelenlét: az a figyelem, tiszta tudatosság és nyitott szív, amely a valóságnak megfelelően ismeri meg a jelenségeket, és amelynek kifejlesztése és gyakorlása végső soron a Nibbána eléréséhez vezető egyenes ösvény. A szatipatthána során ezt kell tennünk:

-a test éber megfigyelése: a légzés, a négy testhelyzet, a test mozdulatai, a test 32 része és tisztátalan volta, a testet alkotó elemek.

-az érzések éber megfigyelése: kellemes, kellemetlen, és sem kellemes sem kellemetlen érzések.

-a tudatállapotok éber megfigyelése: a szenvedés három gyökérokával (harag, vágy, tudatlanság) összefüggő tudatállapotok, különféle tudatállapotok, a meditációs szintek emelkedett tudatállapotai.

-A tudattartalmak éber megfigyelése: az öt akadály, az öt halmaz, az érzékelés külső és belső forrásai, a béklyók, a megvilágosodási tényezők és a négy nemes igazság.

Legvégül a szuttát (tanítóbeszédet) is bemásolom, de előbb vegyük sorra, hogy pontosan mit is kell csinálnunk. A szutta megtalálható: Dígha Nikája 22. tanítóbeszéd (DN 22) cím: Mahászatipatthána szutta

ITT MEGTALÁLJUK A SZUTTÁT: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

1. Először a szutta a légzés éber figyelését emeli ki. ezt tehetjük meditációban, és meditáción kívül is, a hétköznapi életben is.

-A hétköznapi életben cselekvések közben is figyelhetjük a légzést, ennek számos előnyei vannak. így a tudat elnyugszik és kevesebb stressz alakul ki pl. munka közben is. és akkor a meditációnk előrehaladásának is több esélyt adunk ezzel. a lényeg hogy legyünk tudatában a ki és be légzésnek. akármilyen tevékenység közben lehet csinálni. ha elkalandozunk akkor visszatereljük a figyelmet az orron be és kiáramló levegő figyeléséhez. egy idő után már könnyebb lesz csinálni. így a mulandóságot és az  éntelenséget tapasztaljuk folyamatosan amíg a ki és be áramló levegőt figyeljük. egyszerűen csak legyünk tudatában a be és kilégzésnek.

-Mély meditációban pedig a következőféleképpen gyakoroljuk a légzés figyelését:
http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

2. A testhelyzetek tudatosításáról beszélt ezek után Buddha. Ezt a következőképpen tegyük: ha állunk akkor tudatosítsuk: "állás, állás". ha ülünk tudatosítsuk: "ülés, ülés" stb.
Az "állok" úgy gondolom, helytelen valamelyest. Mivel az "állok" olyan érzést ad, mintha lenne valaki, állna, azaz lenne egy "én", aki áll. De mivel a buddhizmus szerint éntelenség van, ezért nem személyesítünk meg semmit. Hogy miért nem személyesítünk meg semmit, azt most nem részletezem. aki nem érti a dolgot, az olvassa el ezt, ha még nem tette meg, és így megérti a mulandóságot, az éntelenséget és a szamszára nem kielégítő voltát, amelyek a buddhizmus három fő tanításait képezik. http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

3. Éber tudatosság alkalmazása amikor előremegyünk, hátramegyünk. tehát tudatosítsuk: "előre, előre" , vagy "megfordulás, megfordulás", stb. Éber tudatosság alkalmazása, amikor kinyujtjuk vagy behajlítjuk a végtagjainkat pl. "nyújtás, nyújtás", vagy "hajlítás, hajlítás" stb. Éber tudatosság alkalmazása amikor felvesszük magunkra a ruhánkat, minden mozdulat tudatosítása, és annak tudatosítása hogy a ruha rajtunk van. pl. : "megfogás, megfogás" , "behajlítás, behajlítás", "felhúzás, felhúzás", "ruha a testen, ruha a testen". ugyanígy tudatosítsuk amikor  eszünk: "ízlelés", "rágás", "nyelés", amikor meleg az étel akkor: "meleg, meleg" , amikor hideg akkor "hideg, hideg". éberek legyünk amikor iszunk: ha meleg az ital, akkor tudatosítjuk: "meleg, meleg", ha hideg akkor "hideg, hideg". ha nyelünk akkor "nyelés". Éber tudatosságot használunk amikor a természet szólításának engedelmeskedünk, amikor járunk, állunk, vagy ülünk, amikor elalszunk és amikor felébredünk, amikor csendben vagyunk és amikor beszélünk. Ezeket már nem részleteztem, mivel most már bizonyára mindenki rájött, hogyan kell tudatosítani a cselekvéseket.

4. Elmélkedés a test tisztátalan voltálról: ezt a szutta érthetően leírja, hogyan kell, lentebb megtaláljátok. de ez is segítségetekre lehet: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

5. Elmélkedés az anyagi elemekről: Ezt is teljesen érthetően megtaláljátok a szuttában.

6. A kilenc temetői szemlélődés:  ennél a résznél a szuttában leírt bomlási fázisokról kell elmélkedni, vagy aszubha meditációt is használhatunk http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

7. itt a dzshánákról ír. nyilván tudatosítjuk, ha elérünk egy-egy dzshánát. "első dzshána" , vagy "második dzshána" és tudatosíthatjuk az összes ezzel járó tudatállapotot is a hétköznapi életben, pl. : "élesség észlelése, élesség észlelése" (itt arra gondolok, hogy az első dzshánában az érzékelés sokkal kinfimoltuabb, élesebb, és éberebb mint azelőtt. vagy ha az öröm megváltozik, pl. lágyabb és stabilabb lesz mint azelőtt volt, akkor tudatosíthatjuk ezeket a jellemzőket is, stb.

8. az érzetek szemlélése a következő bekezdés a szuttában: a három érzet: kellemes, kellemetlen, semleges. amikor kellemes érzet kel fel, akkor "kellemes érzet, kellemes érzet" néven tudatosítjuk. amikor kellemetlen, semleges, akkor is ugyanezen a módon.

Bármilyen érzés, vagy érzelem, vagy érzet jelenik meg, azt tudatosítjuk. A szutta szerint van kellemes világias érzet: pl. egy tea, vagy kávé, vagy akármi ami jól esik, így elegendő csak annyit tudatosítani szerintem, hogy "világias öröm". A szutta szerint van kellemes nem e-világi érzet: pl. meditációból származó öröm, derű a hétköznapokban, vagy mély nyugalom, kinek milyen az elért szintje. Ekkor tudatosítjuk: "mély nyugalom", vagy "lágy derű", stb. A szuttában a  kellemetlen világias érzet a következő, akkor tudatosítjuk: "világias kellemetlenség" például ezen a néven. és így tovább, ugyanezzel a módszerrel tudatosítjuk a szutta által felsorolt összes érzetet, nem e-világi kellemetlen érzet, semleges világias érzet, semleges nem e-világi érzet...

9. A tudat szemlélése következik: Nagyjából az összes lehetséges tudatállapot tudatosítása értendő ez alatt, pl. "szomorúság", vagy "harag", vagy "tompaság", vagy "álmosság", vagy "éberség", stb.

10. A tudattartalmakat is ugyanilyen módszerrel szemléljük, tudatosítjuk, azokat a tudattartalmakat amiket a szutta leír. Ezeket már nem részletezem, a szutta teljesen érthetően leírja, tudatosítsuk ezeket is, csak ne személyesítsünk meg semmit, ez fontos! Csak, mint éntelen tapasztalást tudatsoítjuk, pl. "tompaság". ahogy az eddigieket is leírtam, ugyanúgy.

ÉS AKKOR KÖVETKEZZEN A SZUTTA:

Fordította: Pressing Lajos (info)

DN 22, PTS D II 290

A teljes szöveg, mely a szuttához írott bevezető tanulmányt és a kommentárirodalomból készült gazdag válogatást is tartalmazza megvásárolható a Buddhista Missziónál: Nyanaponika Thera: Szatipatthána – A buddhista meditáció szíve, Orient Press Kiadó, 1994. Az alábbi szutta a könyv 115-133.o. található.

 

DN 22 Mahā-satipaṭṭhāna Sutta

1. Az éberség alapzatairól

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a kuru nép földjén tartózkodott, Kammāsadamma vásárvárosában.

Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket: „Szerzetesek!” s azok válaszoltak: „Igen, Tiszteletreméltó Urunk.” A Magasztos pedig így folytatta:

Ez, vagyis az éberség négy alapzata az egyetlen út, szerzetesek,1 a lények megtisztítására, a nyomorúság és a bánat legyőzésére, a fájdalom és a szomorúság megsemmisítésére, a helyes ösvény elérésére, a Nibbāna megvalósítására.

Melyik ez a négy? Nos, [e tanítás szerint] a szerzetes a testet tudatosítva szemléli a testet2, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson; az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson; tudatára ébredve a tudatának szemléli a tudatát3, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos, vágyakozáson és bánkódáson; a tudattartalmakat tudatosítva szemléli tudattartalmakat, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson.

1.1. I. A test szemlélése

1.1.1. 1. A légzés tudatosítása

És hogyan szemléli, szerzetesek, a szerzetes a testet tudatosítva a testet?

Nos, szerzetesek, kimenvén az erdőbe leül a szerzetes egy tiszta helyre, vagy egy fa alá, keresztbe tett lábakkal, testét egyenesen tartva figyelő éberséggel4. Egyszerűen csak éberen lélekzik be és éberen lélekzik ki.

Hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’.

‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’ — így gyakorolja magát. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’ — így gyakorolja magát.

‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ — így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ — így gyakorolja magát5.

Ahogy az ügyes esztergályos, vagy az inasa hosszú mozdulatot téve tudja: ‘Hosszú mozdulatot teszek’, vagy rövid mozdulatot téve tudja: ‘Rövid mozdulatot teszek’, ugyanúgy a szerzetes hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’; ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’. ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ -—így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ — így gyakorolja magát.

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt6. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit7 szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit8 szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva9 szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség10 létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test 11van’. Szabadon12 szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.2. 2. A testtartások tudatosítása

Továbbá, szerzetesek, amikor a szerzetes megy, akkor tudja: ‘Megyek’; amikor áll, tudja: ‘Állok’; amikor ül, tudja: ‘Ülök’; amikor lefekszik, tudja: ‘Fekszem’; vagy bármely egyéb testhelyzetet vegyen is fel, tud arról.

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt13. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon. Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.3. 3. Éberség és tiszta tudatosság

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor előremegy és amikor hátramegy14; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor előrenéz és amikor másfelé tekint; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor behajlít[ja] és kinyújt[ja a tagjait]; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor a köntösét viseli és az alamizsnás szilkéjét hordozza; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor eszik, iszik, rág és ízlel; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor a természet szólításának engedelmeskedik; tiszta tudatosságot alkalmaz, amikor jár, áll, vagy ül, amikor elalszik és amikor felébred, amikor csendben van és amikor beszél.

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, va belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.

Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia: „Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, …húgy alkotják15.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes szemrevételezi e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják16.”

Ahogy az ügyes hentes, vagy az inasa levágván és feldarabolván a tehenet, mintha csak négy főút kereszteződésében ülne, ugyanúgy szemrevételezi a szerzetes is e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja Magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

(1) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván egy felpuffadt, elszíneződött és rothadásnak indult egy napos hullát, vagy két napos hullát, vagy három napos hullát, kihajítva a temetőkertbe, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(2) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amelyet varjak, héják, keselyűk, gémek, kutyák, leopárdok, tigrisek, sakálok marcangolnak, vagy különféle fajta férgek özönlöttek el, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(3) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, néhány rátapadt véres húscsomóval…

(4) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, vérfoltoktól tarkítva, hús nélkül…

(5) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, ám a vér és a hús már teljesen lefoszlott róla, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(6) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely minden irányba szanaszét szóródott csontokká enyészett – itt egy kézcsont, ott a láb csontjai, amott a sípcsont, a combcsont, a medencecsont, a gerinc és a koponya – , így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is, ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(7) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: kifakult, kagylóhéj színű csontokra esett szét…

(8) már több, mint egy éve ott heverő csonthalommá enyészett…

(9) elkorhadt, porrá omló csontokká enyészett, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.2. II. Az érzetek szemlélése

És hogyan szemléli, szerzetesek, a szerzetes az érzéseket tudatosítva az érzéseket?

Amikor kellemes érzést tapasztal, a szerzetes tudja: „Kellemes érzést tapasztalok”; amikor kellemetlen érzést tapasztal, tudja: „Kellemetlen érzést tapasztalok”; amikor semleges érzést tapasztal, tudja: „Semleges érzést tapasztalok”.

Amikor kellemes világias érzést tapasztal, a szerzetes tudja: „Kellemes világias érzést” tapasztalok”; amikor kellemes nem-evilági érzést tapasztal, tudja: „Kellemes nem-evilági érzést tapasztalok”; amikor kellemetlen világias érzést tapasztal, a szerzetes tudja: „Kellemetlen világias érzést” tapasztalok”; amikor kellemetlen nem-evilági érzést tapasztal, tudja: „Kellemetlen nem-evilági érzést tapasztalok”; amikor semleges világi érzést tapasztal, tudja: „Semleges világi érzést tapasztalok”; amikor semleges nem-evilági érzést tapasztal, tudja: „Semleges nem-evilági érzést tapasztalok”17.

Így szemléli, az érzéseket tudatosítván az érzéseket belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva az érzések keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva az érzések felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy az érzések keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat18. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘érzések vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, az érzéseket tudatosítva az érzéseket.

1.3. III. A tudat szemlélése

És hogyan szemléli, szerzetesek, a szerzetes tudatára ébredve tudatának a tudatát?

Nos, a vággyal eltöltött tudatról a szerzetes fölismeri, hogy az vággyal telített; a vágy nélküli tudatról, hogy vágytalan; a gyűlölettel töltött tudatról, hogy gyűlöletteli; a gyűlölet nélküli tudatról, hogy gyűlölettől mentes; a hamistudatban szenvedő tudatról, hogy hamistudattal telített; a hamistudattól mentes tudatról, hogy hamistudattól mentes; a beszűkült tudatállapotról19, hogy beszűkült; a szétszórt tudatállapotról20, hogy szétszórt; a fejlett tudatállapotról21, hogy fejlett; a fejletlen tudatállapotról22, hogy fejletlen; a felülmúlható tudatállapotról23, hogy felülmúlható; a felülmúlhatatlan tudatállapotról24, hogy felülmúlhatatlan; az összpontosított tudatról, hogy összpontosított; a nem összpontosított tudatról, hogy nem összpontosított; a felszabadult tudatról25, hogy felszabadult; a fel nem szabadult tudatról, hogy nem felszabadult.

Így szemléli, tudatára ébredve tudatának a tudatát belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudat keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a tudat felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a tudat keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt26. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudat van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli, szerzetesek, a szerzetes valóban tudatára ébredve tudatának a tudatát.

1.4. IV. A tudattartalmak szemlélése

És hogyan szemléli, szerzetesek, a szerzetes a tudattartalmakat tudatosítva a tudattartalmakat?

1.4.1. 1. Az öt akadály

Nos, a szerzetes a tudattartalmak szemlélését az öt akadály27 tudattartalmainak a tudatosításán keresztül gyakorolja. És hogyan gyakorolja a tudattartalmak szemlélését az öt akadály tudattartalmainak a tudatosításán keresztül?

Nos, szerzetesek, amikor érzéki vágy28 van jelen benne, a szerzetes tudja: „Érzéki vágy van bennem”, amikor pedig érzéki vágytól mentes, tudja: „Nincsen bennem érzéki vágy.” Tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült érzéki vágy felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült érzéki vágy kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt érzéki vágy jövőbeli felmerülése.

Amikor ellenérzés van jelen benne, a szerzetes tudja: „Ellenérzés van bennem”, amikor pedig ellenérzéstől mentes, tudja: „Nincsen bennem ellenérzés.” Tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült ellenérzés felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült ellenérzés kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt ellenérzés jövőbeli felmerülése.

Amikor tompaság és tunyaság van jelen benne, a szerzetes tudja „Tompaság és tunyaság van bennem”, amikor pedig tompaságtól és tunyaságtól mentes, tudja: „Nincsen bennem tompaság és tunyaság.” Tudja milyen módon kerül sor a még fel nem merült tompaság és tunyaság felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült tompaság és tunyaság kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt tompaság és tunyaság jövőbeli felmerülése.

Amikor izgatottság és nyugtalanság van jelen benne, a szerzetes tudja; „Izgatottság és nyugtalanság van bennem”, amikor pedig izgatottságtól és nyugtalanságtól mentes, tudja: „Nincsen bennem izgatottság és nyugtalanság.” Tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült izgatottság és nyugtalanság felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült izgatottság és nyugtalanság kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt izgatottság és nyugtalanság jövőbeli felmerülése.

Amikor kétely van jelen benne, a szerzetes tudja: „Kétely van bennem”, amikor pedig kételytől mentes, tudja: „Nincsen bennem kétely.” Tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült kétely felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült kétely kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt kétely jövőbeli felmerülése.

Így szemléli, a tudattartalmakat tudatosítván a tudattartalmakat belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudattartalmak keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva a tudattartalmak felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy a tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat29.

Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudattartalmak vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, az öt akadály tudattartalmait tudatosítva a tudattartalmakat.

1.4.2. 2. A tapadás öt halmazata

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes a tudattartalmak szemlélését a tapadás öt halmazata30 tudattartalmainak a tudatosításán keresztül gyakorolja. És hogyan gyakorolja a tudattartalmak szemlélését a tapadás öt halmazata tudattartalmainak a tudatosításán keresztül? Nos, a szerzetes tudja: „Így néz ki az anyagi forma, így az anyagi forma keletkezése, így az anyagi forma elmúlása; így néz ki az érzet, így az érzet keletkezése, így az érzet elmúlása; így néz ki az észlelés, így az észlelés keletkezése, így az észlelés elmúlása; így néznek ki a tudattartalmak, így a tudattartalmak keletkezése, így a tudattartalmak elmúlása; így néz ki a tudat, így a tudat keletkezése, így a tudat elmúlása.”

Így szemléli, a tudattartalmakat tudatosítván a tudattartalmakat belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudattartalmak keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva a tudattartalmak felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy a tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat31. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudattartalmak vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, a tapadás öt halmazatának tudattartalmait tudatosítva a tudattartalmakat.

1.4.3. 3. A hat belső és a hat külső érzékelési alap

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes a tudattartalmak szemlélését a hat belső és a hat külső érzékelési alap tudattartalmainak a tudatosításán keresztül gyakorolja. És hogyan gyakorolja a tudattartalmak szemlélését a hat belső és a hat külső érzékelési alap tudattartalmainak a tudatosításán keresztül?

Nos, szerzetesek, a szerzetes tud a szemről, tud a látható formákról, s tud a béklyóról32, amely e kettő [ti. a szem és a formák) függvényében keletkezik; tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült béklyó felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült béklyó kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt béklyó jövőbeli felmerülése.

Tud a hallószervről és a hangról… a szaglószervről és a szagokról… az ízlelőszervről és az ízekről… a tapintóérzékről és a tapintási tárgyakról… a tudatról és a tudattartalmakról, s tud a béklyóról, amely e kettő függvényében keletkezik; tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült béklyó felmerülésére; tudja, milyen módon történik a felmerült béklyó kiküszöbölése; s tudja, milyen módon kerülhető el a kiküszöbölt béklyó jövőbeli felmerülése.

Így szemléli, a tudattartalmakat tudatosítván a tudattartalmakat belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudattartalmak keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva a tudattartalmak felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy a tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat33. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudattartalmak vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, a hat belső és a hat külső érzékelési alap tudattartalmait tudatosítva a tudattartalmakat.

1.4.4. 4. A megvilágosodás hét tényezője

Továbbá, szerzetesek a szerzetes a tudattartalmak szemlélését a hét megvilágosodási tényező34 tudattartalmainak a tudatosításán keresztül gyakorolja. És hogyan gyakorolja a tudattartalmak szemlélését a hét megvilágosodási tényező tudattartalmainak a tudatosításán keresztül?

Nos, szerzetesek, amikor jelen van benne az éberség megvilágosodási tényezője, a szerzetes tudja: „Megvan bennem az éberség megvilágosodási tényezője”, amikor pedig hiányzik belőle az éberség megvilágosodási tényezője, tudja: „Nincs meg bennem az éberség megvilágosodási tényezője” Tudja, milyen módon kerül sor az éberség még fel nem merült megvilágosodási tényezőjének a felmerülésére; s tudja, milyen módon történik az éberség már felmerült megvilágosodási tényezőjének a tökélyre fejlesztése. Amikor jelen van benne a valóság-vizsgálat35 … az erő… az elragadtatás.. a nyugvás… az összpontosítás… a felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezője, a szerzetes tudja: „Megvan bennem a valóság-vizsgálat… felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezője”, amikor pedig hiányzik belőle a valóság-vizsgálat… felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezője, tudja: „Nincs meg bennem a valóság-vizsgálat… felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezője.” Tudja, milyen módon kerül sor a valóság-vizsgálat… felülemelkedett egykedvűség még fel nem merült megvilágosodási tényezőjének a felmerülésére; s tudja, milyen módon történik a valóságvizsgálat… felülemelkedett egykedvűség már felmerült megvilágosodási tényezőjének a tökélyre fejlesztése.

Így szemléli, a tudattartalmakat tudatosítván a tudattartalmakat belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudattartalmak keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva a tudattartalmak felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy a tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat36. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudattartalmak vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, a hét megvilágosodási tényező tudattartalmait tudatosítva a tudattartalmakat.

1.4.5. 5. A Négy Nemes Igazság

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes a tudattartalmak szemlélését a Négy Nemes Igazság tudattartalmainak a tudatosításán keresztül gyakorolja. És hogyan gyakorolja a tudattartalmak szemlélését a Négy Nemes Igazság tudattartalmainak a tudatosításán keresztül?

Nos, szerzetesek, a szerzetes a valóságnak megfelelően tudja; „Ez a szenvedés”; a valóságnak megfelelően tudja: „Ez a szenvedés eredete”; a valóságnak megfelelően tudja: „Ez a szenvedés megszüntetése”; a valóságnak megfelelően tudja: „Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény”.

És mi, szerzetesek, a szenvedés nemes igazsága?

Szenvedés a születés; szenvedés az öregség; szenvedés a halál; szenvedés a bánat, siránkozás, fájdalom, szomorúság és kétségbeesés; szenvedés hozzá nem jutni kívánásunk tárgyához; röviden, a tapadás öt halmazata szenvedés.

Mi mármost a születés? A lények ilyen, vagy olyan rendjébe történő beleszületés, a lények keletkezése, fogantatása, megszületése, létbe kerülése, a halmazatok megnyilatkozása, az érzékelési alapokra történő szert tevés — ezt nevezzük születésnek.

S mi az öregség? A lények ilyen, vagy olyan rendjébe tartozó élőlények megöregedése, törékennyé válása, elgyöngülése, megőszülése és megráncosodása; életerejük aláhanyatlása, érzékelőképességeik elhasználódása — ezt nevezzük öregségnek.

És mi a halál? A lények ilyen, vagy olyan rendjébe tartozó élőlények megszűnése és távozása, eltűnése, pusztulása, halála, élettartamuk betöltése, a halmazatok felbomlása, a test lerakása — ezt nevezzük halálnak.

És mi a bánat? A bennünket ért ilyen-olyan veszteség, vagy balszerencse miatti bánat, bánkódás, a tudat szomorkodó állapota, a belső bánkódás, a belső sajnálkozás — ezt nevezzük bánatnak.

És mi a siránkozás? A bennünket ért ilyen-olyan veszteség, vagy balszerencse miatti bármiféle siralom és jajszó, siránkozás és jajveszékelés, a siránkozás és jajveszékelés állapota — ezt nevezzük siránkozásnak.

És mi a fájdalom? A testi szenvedés és a kellemetlen testérzet, a testi érintkezés által előidézett fájdalmas és kellemetlen érzés — ezt nevezzük fájdalomnak.

És mi a szomorúság? A lelki fájdalom és a lelki rosszérzés, a lelki érintettség által előidézett fájdalmas és kellemetlen érzés — ezt nevezzük szomorúságnak.

És mi a kétségbeesés? A bennünket ért ilyen-olyan veszteség, vagy balszerencse miatti gyötrelem és kétségbeesés, a gyötrelem és reménytelenség állapota — ezt nevezzük kétségbeesésnek.

És mi a »hozzá nem jutni kívánásunk tárgyához« szenvedése? A születésnek alávetett lényekben felmerül a kívánság: „Ó, bárcsak ne volnánk alávetve a születésnek! Ó, bárcsak ne várna ránk újabb születés!” S az öregségnek, betegségnek, halálnak, bánatnak, siránkozásnak, fájdalomnak, szomorúságnak és kétségbeesésnek kitett lényekben felmerül a kívánság: „Ó, bárcsak ne volnánk kitéve mindezeknek! Ó, bárcsak mindez ne várna ránk!” A puszta kívánás révén azonban ez nem teljesülhet; a kívánás tárgyához való hozzá nem jutás pedig szenvedés.

És mi [az értelme annak a kijelentésnek, hogy] „röviden, a tapadás öt halmazata szenvedés”? Ez az anyagi forma, az érzet, az észlelés, a tudattartalmak és a tudat halmazataira vonatkozik. Ezt nevezzük úgy, hogy „röviden, a tapadás öt halmazata szenvedés”.

Ez, szerzetesek, a szenvedés nemes igazsága.

És mi, szerzetesek, a szenvedés eredetének nemes igazsága?

A vágy az, ami újabb születést gerjeszt, s a gyönyörhöz és érzéki örömökhöz kötődve mindig újabb és újabb élvezeteket talál, hol itt, hol ott — nevezetesen az érzéki vágy, a létszomj és a nemlétre való vágyakozás. De hát hol keletkezik ez a vágy, s miben gyökerezik? Mindenütt a világon keletkezik és gyökeret ereszt ez a vágy, ahol csak élvezetes és örömteli dolgok előfordulnak.

A szem, a hallószerv, a szaglószerv, az ízlelőszerv, a tapintóérzék és a tudat élvezetesek és örömteliek: itt keletkezik e vágy, s ezekben ver gyökeret.

A látható formák, a hangok, a szagok, az ízek, a testi benyomások és a tudattartalmak élvezetesek és örömteliek: itt keletkezik e vágy, s ezekben ver gyökeret.

A látási tudat, a hallási tudat, a szaglási tudat, az ízlelési tudat, a tapintási tudat és a belső tudatosság… [az ezeknek megfelelő hatfajta] érintkezés… a hatfajta érintkezésből született érzés… a [látható formákra stb. irányuló] hatfajta akarat… a hatfajta vágyakozás… a hatfajta [látható formákra stb. irányuló] gondolati megragadás… a hatfajta elemző gondolkodás: ezek azok, amelyek élvezetesek és örömteliek; itt keletkezik e vágy, s ezekben ver gyökeret.

Ez, szerzetesek, a szenvedés eredetének nemes igazsága37.

És mi, szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága?

Ez pontosan ennek a vágynak a teljes kioltása és megszüntetése feladása és elhagyása, az attól való elszakadás és megszabadulás.

De hát hol oltható ki, hol hagyható el ez a vágy?

Bárhol a világban, ahol élvezetes és örömteli dolgok előfordulnak kioltható és elhagyható ez a vágy.

A szem, a hallószerv, a szaglószerv, az ízlelőszerv, a tapintóérzék és a tudat élvezetesek és örömteliek: itt oltható ki és hagyható el ez a vágy. A látható formák, a hangok, a szagok, az ízek, a testi benyomások és a tudattartalmak élvezetesek és örömteliek: itt oltható ki és hagyható el ez a vágy.

A látási tudat, a hallási tudat, a szaglási tudat, az ízlelési tudat, a tapintási tudat és a belső tudatosság… (az ezeknek megfelelő hatfajta] érintkezés… a hatfajta érintkezésből született érzés… a hatfajta akarat… a hatfajta vágyakozás… a hatfajta gondolati megragadás… a hatfajta elemző gondolkodás: ezek azok, amelyek élvezetesek és örömteliek; itt oltható ki és hagyható el ez a vágy.

Ez, szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága38.

És mi, szerzetesek, a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény nemes igazsága?

Ez nem más, mint a Nemes Nyolcrétű Ösvény, vagyis a Tökéletes Megértés, Helyes Gondolat, Helyes Beszéd, Helyes Cselekvés, Helyes Megélhetés, Tökéletes Erőfeszítés, Tökéletes Éberség, Tökéletes Összpontosítás.

És mi, szerzetesek, a Tökéletes Megértés? Megérteni a szenvedést, megérteni a szenvedés eredetét, megérteni a szenvedés megszüntetését, megérteni a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvényt — ez a Tökéletes Megértés.

És mi a Helyes Gondolat? A vágytól mentes gondolatok, a rosszakarattól mentes gondolatok, a kegyetlenségtől mentes gondolatok — ezek a Helyes Gondolatok.

És mi a Helyes Beszéd? Tartózkodni a hazugságtól, tartózkodni az árulkodástól és rágalmazástól, tartózkodni a durva beszédtől, tartózkodni a hiábavaló fecsegéstől — ez a Helyes Beszéd.

És mi a Helyes Cselekvés? Tartózkodni az öléstől, nem venni el azt, amit nem önként adnak, tartózkodni a házasságtöréstől — ez a Helyes Cselekvés.

És mi a Helyes Megélhetés? Ha a Nemes Tanítvány, kerülvén a megélhetés helytelen módjait, kizárólag helyes módon szerzi meg az élete fenntartásához szükséges javakat — ez a Helyes Megélhetés.

És mi a Tökéletes Erőfeszítés? Nos, a szerzetes felkelti akaratát a rossz, nem üdvös állapotok felmerülésének megakadályozására, erőfeszítést tesz, beveti összes erejét, tudatát erre a feladatra irányítja és törekszik. Felkelti akaratát a már létrejött rossz, nem üdvös állapotok leküzdésére, erőfeszítést tesz, beveti összes erejét, tudatát erre a feladatra irányítja és törekszik. Felkelti akaratát a még ki nem alakult üdvös állapotok létrehozására, erőfeszítést tesz, beveti összes erejét, tudatát erre a feladatra irányítja és törekszik. Felkelti akaratát a már kialakult üdvös állapotok fenntartására, el nem hanyagolására, kibontakoztatására, teljes beérlelésére és tökéletes kifejlesztésére, erőfeszítést tesz, beveti összes erejét, tudatát erre a feladatra irányítja és törekszik — ez a Tökéletes Erőfeszítés.

És mi a Tökéletes Éberség? Nos, a szerzetes a testet tudatosítva szemléli a testet… az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket… tudatára ébredve a tudatának szemléli a tudatát… a tudattartalmakat tudatosítva szemléli a tudattartalmakat, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson — ez a Tökéletes Éberség.

És mi a Tökéletes Összpontosítás?

Nos, a szerzetes elszakadván az érzéki tárgyaktól, elszakadván a nem üdvös dolgoktól belép az elszakadásból született, gondolati megragadással és elemző gondolkodással kísért, elragadtatással és üdvözült boldogsággal telített első elmélyedésbe.

Leküzdve a gondolati megragadást és az elemző gondolkodást, elérve a teljes belső nyugalmat és tudati egyesítettséget belép az összpontosításból született, elragadtatással és üdvözült boldogsággal telített második elmélyedésbe, mely állapot immár a gondolati megragadástól és az elemző gondolkodástól is mentes.

Az elragadtatás elhalványulását követően felülemelkedett egykedvűségben időzik, tiszta tudatossággal és éberen, és személyében megtapasztalja azt az érzés amelyet a Nemesek így jellemeznek: „Boldog a felülemelkedett egykedvűség és éberség embere”; ezzel belép a harmadik elmélyedésbe.

Feladva az örömet és fájdalmat, a korábbi bánat és gyönyör eltűnésével belép az örömön és fájdalmon túli állapotba, a negyedik elmélyedésbe, megtisztulva az éberségben és a felülemelkedett egykedvűségben.

Ez a Tökéletes Összpontosítás.

Ez, szerzetesek, a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény nemes igazsága.

Így szemléli, a tudattartalmakat tudatosítván a tudattartalmakat belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a tudattartalmak keletkezési tényezőit szemléli azokat, vagy tudatosítva a tudattartalmak felbomlási tényezőit szemléli azokat; vagy a tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azokat39. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘tudattartalmak vannak’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban, szerzetesek, a Négy Nemes Igazság tudattartalmait tudatosítva a tudattartalmakat.

Állítom, szerzetesek, aki hét éven keresztül ilyen módon gyakorolja az Éberség négy alapzatát, az biztosan számíthat két eredmény valamelyikére: vagy a legmagasabb tudásra40 itt és most, vagy ha még maradt benne egy szikrányi tapadás, a Vissza-nem-térő állapotának az elérésére41.

De ne is mondjunk hét évet, szerzetesek! Aki hat éven keresztül… öt éven keresztül… négy éven keresztül… három éven keresztül… két éven keresztül… egy éven keresztül ilyen módon gyakorolja az Éberség négy alapzatát, az biztosan számíthat két eredmény valamelyikére: vagy a legmagasabb tudásra itt és most, vagy ha még maradt benne egy szikrányi tapadás, a Vissza-nem-térő állapotának az elérésére.

De ne is mondjunk egy évet, szerzetesek! Aki hét hónapon keresztül… hat hónapon keresztül… öt hónapon keresztül… négy hónapon keresztül… három hónapon keresztül… két hónapon keresztül… egy hónapon keresztül… fél hónapon keresztül ilyen módon gyakorolja az Éberség négy alapzatát, az biztosan számíthat két eredmény valamelyikére: vagy a legmagasabb tudásra itt és most, vagy ha még maradt benne egy szikrányi tapadás, a Vissza-nem-térő állapotának az elérésére.

De ne is mondjunk fél hónapot, szerzetesek! Aki csak hét napon keresztül ilyen módon gyakorolja az Éberség négy alapzatát, az biztosan számíthat két eredmény valamelyikére: vagy a legmagasabb tudásra itt és most, vagy ha még maradt benne egy szikrányi tapadás, a Vissza-nem-térő állapotának az elérésére.

Ezért mondottam: Ez, vagyis az Éberség négy alapzata az egyetlen út, szerzetesek, a lények megtisztítására, a nyomorúság és a bánat legyőzésére, a fájdalom és a szomorúság megsemmisítésére, a helyes ösvény elérésére, a Nibbána megvalósítására.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek pedig szívükben örvendezve itták a Magasztos szavait.


  1. Szerzetesek (pāli: bhikkhave; szing.: bhikkhu): a bhikkhu olyasvalaki, aki megkapta a buddhista szerzetesi rendbe (sangha, saṅgha) történő magasabb beavatást (upasampadā), ami a fegyelmi szabályzat (vinaya) elfogadásán alapul. Ebben az összefüggésben azonban a Kommentár ezt írja: „A bhikkhu itt példaként szerepel mindazokra, akik a Tan gyakorlásának szentelik magukat… A bhikkhu fogalma ebben az esetben mindazokat magában foglalja, …akik vállalják a gyakorlást.”

  2. A »testet tudatosítva szemléli a testet«, »az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket« stb. jellegű ismétlések azt célt szolgálják, hogy a meditálót ráébresszék, mennyire fontos a tudatában lennie annak, hogy vajon a kiválasztott egyetlen tárgyra irányuló tartós figyelés során valóban végig annál marad-e, s nem csúszik-e át egy másik szemlélődés területére. Például valamely testi folyamat szemlélésekor a meditáló önkéntelenül is áttévedhet az adott testi folyamattal kapcsolatos érzések elemzésére. Ilyenkor a meditálónak világosan tudatosítania kell magában, hogy elhagyta az eredeti tárgyát, és átváltott az érzések szemlélésére. Lásd 33. old.

  3. E könyv első részében a pāli »tudat« (citta) és »tudattartalmak« (dhammā) kifejezéseket olykor szabadabban »tudatállapotnak«, illetve »tudattárgyaknak« fordítottuk, hogy ezzel is világosabban kidomborítsuk jellegüket.

  4. Szó szerint: »éberséget idézve maga elé«.

  5. E gyakorlatok magyarázatát lásd 108. old.

  6. Belülről: a saját légzését szemlélve; kívülről: valaki másnak a légzését szemlélve; belülről és kívülről egyaránt: felváltva szemlélve a saját és valaki másnak a légzését, megszakítás nélküli figyelemmel (lásd 58. old.).

  7. A keletkezési tényezők (samudaya dhammā), vagyis a légzés-test keletkezésének feltételei: a test a maga teljességében, az orrjáratok és a tudat.

  8. A felbomlási tényezők (vaya-dhammā): a test és az orrjáratok felbomlása, valamint a tudatműködés megszűnése.

  9. Felváltva szemlélve őket.

  10. A tudás itt a négyféle tiszta tudatosságot jelenti. (lásd 46. o.: A tiszta tudatosság négy fajtája)

  11. Vagyis csupán testi folyamatok léteznek, melyekben nincs semmiféle én, lélek, vagy bennrejlő szubsztancia. Az ezután következő szemlélődések hasonló megfogalmazásait is így kell érteni.

  12. Mohóságtól és hibás nézetektől mentesen.

  13. A keletkezési tényezők a légzés tudatosítását kivéve valamennyi testtel kapcsolatos szemlélődés esetében a következők: szellemi vakság, mohó vágy, kamma, táplálék, valamint a keletkezés általános jellegzetességei; a felbomlás tényezői pedig: a szellemi vakság, mohó vágy, kamma, illetve táplálék megszűnése, valamint a felbomlás általános jellegzetességei.

  14. Lásd 46. old.

  15. A »koponyában lévő aggyal« utólag még kiegészítve a test e 32 része a meditáció igen gyakori témáját képezi a buddhista országokban. A meditációs gyakorlat részletes leírását a The Path of Purification (Visuddhimagga – A megtisztulás ösvénye) VIII. fejezetének 8. bekezdésében találhatjuk meg.

  16. Ezek az »elemek« (dhātu) az anyag elsődleges tulajdonságait jelentik. A hagyományos buddhista magyarázat szerint ezek a szilárdság (föld), a kohézió (víz), a hőtartalom (tűz) és a mozgás (levegő vagy szél). Lásd a The Path of Purification (Visuddhimagga – A megtisztulás ösvénye) XI. fejezetét.

  17. A háromféle érzés világias (sāmisa) és nem-evilági (nirāmisa) típusainak magyarázatát a Majjhima Nikāya (Közepes hosszúságú beszédek gyűjteménye) 137-es beszéde adja meg. Eszerint a világias érzések azok, amelyek „a világi élethez kapcsolódnak”; a nem-evilági érzések pedig azok, amelyek „a lemondáshoz kapcsolódnak”. Kellemes nem- nem-evilági érzés például az a boldogság, amely meditációból, vagy a létezés mulandóságának a belátásából születik. Kellemetlen nem-evilági érzés például a saját tökéletlenségünkre való fájdalmas rádöbbenés, vagy a szabadulás útján történő lassú előrehaladás miatti elkeseredés. Semleges nem-evilági érzés az a felülemelkedett egykedvűség, amelyre a belátás nyomán tehetünk szert.

  18. Az érzések keletkezési tényezői: szellemi vakság, vágy, kamma, érzéki benyomás (phassa) és a keletkezés általános jellegzetességei; felbomlási tényezői pedig: az első négy keletkezési tényező megszűnése, valamint a felbomlás általános jellegzetességei.

  19. Ez a tudat merevségére és tehetetlenségére utal; ide tartoznak az olyasfajta tudatállapotok is, mint pl. a lehangoltság, a válaszkészség meglassultsága, az elbizonytalanodás, az elfojtásnak tulajdonítható belső feszültség stb.

  20. Ez a tudat nyugtalan állapotaira utal, s magában foglalja az izgatottságot, szelességet, változás iránti vágyat stb. is.

  21. A finom-anyagi és az anyagiságon túli létsíkokat megvalósító meditációs elmélyedések (rūpa- és arūpa-jhāna) tudatállapota.

  22. Az érzéki létállapot megszokott tudata.

  23. Az érzéki létállapothoz tartozó tudat, amelyhez képest vannak magasabbrendű szellemi állapotok is.

  24. A finom-anyagi és az anyagiságon túli síkok tudata, amelyeknél nincsen magasabbrendű világi létállapot.

  25. A szennyeződések alól ideiglenesen fölszabadított tudat, amit vagy az elmélyedéseken (jhāna) keresztül érhetünk el, vagy pedig a belátás meditatív kifejlesztésével, amely az egyes nem–üdvös állapotokkal azok ellentéteit állítja szembe.

  26. A tudat, vagy tudatosság keletkezési tényezői: szellemi vakság, vágy, kamma, szellemiség-anyagiság (náma-rūpa) és a keletkezés általános jellegzetességei; felbomlási tényezői pedig: az első négy keletkezési tényező megszűnése, valamint a felbomlás általános jellegzetességei.

  27. Ez az öt akadály (nīvarana) képezi a tudat fejlődésének útjában álló legfőbb gátakat. Ahhoz, hogy el tudjuk érni a belátás teljes kifejlesztésének előfeltételét képező elmélyedéseket, vagy akárcsak a megközelítési koncentrációt (upacāra-samādhi), átmenetileg fel kell függesztenünk ezeknek az akadályoknak a működését. Lásd Nyanaponika Thera: The Five Mental Hindrances and Their Conquest (Az öt szellemi akadály és azok legyőzése), Buddhist Publication Society, Kandy, 1961.

  28. Az ötfajta érzéki tárgy bármelyikére irányuló vágyról van szó.

  29. A keletkezési tényezők ebben az esetben az akadályok kialakulását elősegítő feltételek, mint amilyen pl. a vonzó tárgyakkal kapcsolatos hibás elgondolás stb.; a felbomlási tényezők pedig azok a körülmények, amelyek megszüntetik az akadályokat, pl. a helyes elgondolás.

  30. Páliul: upādāna-kkhandha. Ez az öt halmazat alkotja az úgynevezett személyiséget. Az ismétlődő születések és halálok formájában történő örökös létesülést az tartja fenn, hogy ezek a tapadás (upādāna) tárgyaivá válnak.

  31. Az anyagi forma halmazatának keletkezési és felbomlási tényezői ugyanazok, mint a testtartásé (lásd a 13. lábjegyzetet); az érzet, észlelés és tudattartalmak keletkezési és felbomlási tényezőit a 18. sz. lábjegyzetben, a tudatéit pedig a 29. sz. lábjegyzetben soroltuk fel.

  32. A tíz fő béklyó (samyojana) a Tanítóbeszédek Gyűjteményének (Sutta Sutta Piṭaka) csoportosítása szerint a következő: 1. a szernélyiségre vonatkozó elképzelés, 2. a szkeptikus kétely, 3. a külsődleges szabályok, szertartások és előírások megtisztító erejébe vetett hit, 4. az érzéki vágy, 5. a rosszakarat, 6. a finom-anyagi létezés utáni vágy, 7. az anyagtalan létezés utáni vágy, 8. az önhittség, 9. a nyugtalanság, 10. a szellemi vakság (nem-tudás). E tíz tudati béklyó a hat érzék bármelyikén keresztül történő ellenőrizetlen észlelés következtében létrejöhet. Felmerülésük jövőbeli elkerülése a szentség négy szintjének - a folyamba lépésnek (sotāpatti), stb. - a megvalósításán keresztül lehetséges. Lásd Nyanatiloka: The Word of the Buddha (A Buddha Igéje), Buddhist Publication Society, Kandy, 1959. 35. oldalától. - A jelen tanítóbeszéd kommentárja által adott magyarázat a béklyóknak ettől kissé eltérő felsorolását alkalmazza, amely elsősorban az Abhidhammában, a buddhista kánon bölcseleti gyűjteményében használatos.

  33. A tíz anyagi érzékelési alap keletkezési tényezői a szellemi vakság, mohó vágy, kamma, táplálék, valamint a keletkezés általános jellegzetességei; felbomlási tényezőik pedig: a felbomlás általános jellegzetességei, valamint a szellemi vakság stb. eltűnése. A tudat érzékelési alapjának keletkezési és felbomlási tényezői azonosak magának a tudatnak a megfelelő tényezőivel (lásd a 26. sz. lábjegyzetet); a tudattartalmak tényezői pedig az érzések megfelelő tényezőivel esnek egybe (lásd a 18. sz. lábjegyzetben).

  34. Részletes magyarázatukat lásd Piyadassi Thera: The Seven Factors of Enlightenment (A megvilágosodás hét tényezője) c. művében (Buddhist Publication Society, Kandy).

  35. Dhamma-vicaya. A kommentárok szerint a dhamma kifejezés ebben az összefüggésben nem a Buddha tanítását jelenti, hanem az anyagi és szellemi jelenségekre (nāma- és rūpa-dhammā) vonatkozik, ahogyan azokat az első megvilágosodási tényező, az »éberség« megjeleníti a meditáló tudatában.

  36. A keletkezési és felbomlási tényezőket itt egyszerűen az egyes megvilágosodási tényezők létrejöttét, illetve felbomlását elősegítő feltételek jelentik.

  37. A szenvedés eredetének igazsága itt nem a szokásos megfogalmazásában szerepel, hanem a satipaṭṭhāna tényleges gyakorlatának megfelelően. Az éberség ismétlődően és a tudatra mély benyomást téve hozza felszínre és teszi láthatóvá a szenvedés meztelen gyökereit, amikor szembesít bennünket a vágy sokféle megnyilvánulásával a hatfajta érzéki tapasztalásban és az eme tapasztalásokhoz kapcsolódó, azokkal foglalkozó szellemi műveletekben. A beszédnek ez a része a hat érzékelési alappal foglalkozó szakasz egyes részeinek illusztrációjaként is felfogható, különösen ama kijelentés vonatkozásában, mely szerint „Tudja, milyen módon kerül sor a még fel nem merült béklyó felmerülésére”. A szöveg ezenkívül azt a visszatérő szövegfordulatot is példázza, hogy „Tudatosítva a keletkezési tényezőket szemléli azokat…”.

  38. A harmadik igazság itt ugyancsak a tényleges megfigyelés alapján kerül ismertetésre, aszerint, hogy hogyan csökken a vágy az említett néhány esetben. Ilyen megfigyeléseket akkor tehetünk, amikor éberen tudatosítjuk magunkban a vágy keletkezését (lásd fentebb). Az éber tudatosítás szükségképpen megakasztja a vágy folyamatos áramlását, mert az elfogulatlan megfigyelés és a vágy nem fér meg egymással. E bekezdés azt a kijelentést illusztrálja, mely szerint „Tudja, milyen módon történik a felmerült béklyó kiküszöbölése”. A vágy egyes esetekben történő csökkenésének ismételt tudatosodása megízlelteti velünk végső kialvásuk a Nibbāna lehetőségét, és ez az élmény erősíteni fogja meggyőződésünket, hogy e cél elérhető.

  39. Az egyes igazságok keletkezési és felbomlási tényezőit úgy kell érteni, mint a szenvedés és a vágy kialakulását és elmúlását, továbbá az ösvény kifejlesztését elősegítő, illetve hátráltató tényezőket. A megszüntetés igazságára nem terjed ki e meditáció, hiszen a Nibbānának nincs sem keletkezése, sem felbomlása.

  40. Aññā, vagyis a végső megszabadulás, vagy szentség (arahatta) tudása.

  41. Vagyis nem kell többé visszatérnie az érzéki létesülés világába. Ez a szentség végső céljának elérését megelőző utolsó szint.

NAGYON SOK SIKERT MINDENKINEK !!!!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

 


vipasszana

Vipasszana

A vipasszana és a szamatha együtt alkotják a Nirvánához vezető utat.  A szamathát (másnéven ánápánászati) itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Bhikkhu Szudzsátó ebben a videóban arról beszél, hogy a szamatha és a vipasszana is szükséges a Nirvána eléréséhez: https://www.youtube.com/watch?v=bNvcFFtIPtA

Ha a Nibbánát - páli nyelven Nibbána (jelentése Nirvána) nem is sikerül elérnünk ebben az életben, akkor legalább a Folyamba lépést elérhetjük, ha gyakoroljuk a meditációt. A dzshánák nélkül (elmélyedési szintek elérése nélkül) pusztán a szamatha és a vipasszana gyakorlásával elérhető a folyamba lépés. A folyamba lépést aki eléri, az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nibbánát / Nirvánát. A Folyamba lépésről itt írtam, és a Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Ahhoz hogy  a folyamba lépést elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigi, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag.  A Buddha ezeket a szabályokat ajánlotta a követőinek: Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) és én hozzátenném azt is hogy ne káromkodjunk. Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

Hamarosan bemutatok vipasszanáról szóló könyveket, amiket ez a két tanító írt: Sayadaw U Pandita és Mahasi Sayadaw. Először nézzük meg, mi történik a Vipasszana gyakorlása által. Belátásokhoz jutunk. a tudat a belátások által megtisztul. Milyen belátásokat hoz felszínre a Vipasszana? A mulandóság belátását, az éntelenség belátását és annak belátását, hogy a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő. mindez valójában az az igazság, ami egész eddig rejtve volt előttünk. a mulandóság, az éntelenség, és a dolgok nem kielégítő volta minden dolog természete. ez a három tényező minden dolog tulajdonsága.

Minden dolog három tulajdonságáról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben, és tanítóbeszédek is vannak közzétéve ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

A vipasszana ezeket az eddig meg nem tapasztalt igazságokat megmutatja nekünk közvetlen úton, közvetlen tapasztalattal, közvetlen belátással. És hogyan? úgy hogy elkezdjük megfigyelni a dolgokat. minden fókuszunkat és teljes figyelmünket a dolgokra irányítjuk. így fogjuk tudni megfigyelni a tudat és a test működését, és természét, és tulajdonképpen mindennek a működését és természetét. a vipasszana egy szemlélődés, vizsgálódás, minden külső és minden belső dologról, a testről, a tudatosságról egy átfogó és valós képet ad. Így elérjük a vipasszana dzshánákat is, amik már nagyon mély meditációs szintek. Ha pedig ez sikerül, akkor a Nibbánát  is sikerül elérnünk.

A vipasszanát végezzük mély meditációban és a hétköznapi életünkben egyaránt. Először nézzük meg, hogyan végezzük MÉLY MEDITÁCIÓBAN:

A vipasszanát SÉTÁLVA ÉS ÜLVE is lehet végezni. VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT LEGALÁBB 10 PERC SÉTA MEDITÁCIÓT KELL GYAKOROLNUNK! EZ NAGYON FONTOS. Ezért először a vipasszaná SÉTA meditációt fogom  ismertetni:

Van magyarul is egy szöveg róla, amihez itt van a link, egy tanítótól származó írás: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html Ez a tanító írta: Mahasi Sayadaw. De én inkább úgy fordítanám a "tolás" részt, hogy "előremozdulás". Mivel megnéztem egy angol nyelvű weboldalt is a vipasszana séta meditációról ezért annál a résznél, ahol a lábunk előre mozdul a levegőben, azt a címkézést használnám, hogy "előremozdulás". Hiszen a szövegben úgy írják, hogy "moving forward". Ez azt jelenti, hogy előre mozdulás, előre mozgás. Nem azt, hogy tolás. És azt sem jelenti, hogy mozgás. Kifejezetten előre mozdulást, előre mozgást jelent. De inkább az előre mozdulást használnám a legjobb fordításként. Ezért én úgy fogom nektek leírni, hogy "előre mozdulás". Ezt az angol nyelvű weboldalt itt olvashatjátok: http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/silananda/bl137.html Ez a tanító írta: Sayadaw U Silananda. Ebben az írásban arról is ír a tanító, hogy a séta meditáció során a gyakorló észleli a mulandóságot: A tudatosság és a mozdulat megjelenését és elmúlását. Mivel tudatában vagyunk a mozdulatoknak (Emelkedés, előremozdulás, földet érés) ezért a mulandóságot is tapasztaljuk, érzékeljük, hogyan múlik el egy adott dolog, egy mozdulat, tudatában vagyunk annak, hogy a tudatosság csak megjelenik és elmúlik. Megértjük, hogy a tudatosság és a mozdulat is mulandó, nem örökkévaló. Megértjük minden dolog természetét - hogy minden mulandó. A tudatosság is. Ekkor megértjük azt is, hogy mivel csak megjelenik és elmúlik, nincs irányításunk a dolgok felett, ezért minden ami megjelenik és elmúlik az éntelen. Nem én. És nem kielégítő. Mert mulandó. Ami mulandó, az nem te vagy. Nincs énünk valójában. Az énképzet csupán egy tévképzet. Erről a három igazságról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

Ezenkívül a gyakorló annak is tudatába kerül, hogy a szándék szerepet játszik arra hogy képes legyen minden mozdulatra. Tapasztalja azt, hogy azért emeli a lábát, mert azt akarja, azért teszi le a lábát, mert azt akarja. Tapasztalja, hogy a cselekedetet megelőzi a szándék. Megérti, hogy a mozdulat nem jelenik meg önmagától, feltételek nélkül, ok nélkül. Megérti hogy mindennek van oka - és ez az ok a szándék. Ez egy másik fontos dolog, aminek a gyakorlók tudatába kerülnek. Tudatában vannak a tudatosság és a mozgás megjelenésének és elmúlásának, tudatában vannak annak is, hogy mindennek oka van, feltételektől függ.

Szóval ezek alapján, a fent mutatott két weboldal alapján fogom nektek ismertetni a vipasszana séta meditációt. Mindig úgy érdemes elkezdeni a vipasszana sétameditációt hogy először legalább egy meghajolást intézünk a Buddha szobor, vagy kép felé. A meditáció végeztével ismét egy meghajolást intézünk a szobor vagy kép felé.

A fenti két weboldalt használom nektek, hogy bemutassam a vipasszana séta meditácót. Úgy helyezkedünk el a sétameditációhoz, hogy állunk, és a bal kezünkkel megfogjuk a jobb csuklónkat. Tehát a bal kéz fogja át a jobb csuklót. Kezdőknek úgy érdemes elkezdeni a vipasszana gyakorlását, hogy csak két mozdulatot címkéznek először. A címkézés azt jelenti, hogy gondolatban megcímkézzük a mozdulatot, de nem mondjuk ki hangosan. Csak gondoljuk, tudatosítjuk magunkban a mozdulatot. Csupán gondoljuk, de nem mondjuk ki hangosan. A kezdőknek a láb emelkedését és földet érését kell címkézniük. De még mielőtt belekezdenénk a járásba, címkézzük a szándékunkat: "Szándék a járásra." Ne mondjuk ezt ki hangosan, és az összes többi címkét sem. Csak gondoljuk magunkban. Miután címkéztük a szánékot a járásra, elkezdjük a járást. Amikor felemeljük a lábat, akkor címkézzük: "emelkedés", amikor földet ér a láb, akkor címkézzük: "földet érés." Amikor már jól megy ez (több heti gyakorlás után) akkor már lehet három mozdulatot is címkézni: Az első címke a láb emelkedésénél az "emelkedés", a második címke az "előre mozdulás", amikor a lábat a levegőben előre mozdítjuk. A harmadik címkézés pedig a "földet érés", amikor a láb földet ér. Amikor a szoba túloldalához, a falhoz megérkezünk, akkor meg kell állnunk. Álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Megállás." Még álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Állás". Utána tudatosítsuk: "Szándék a megfordulásra". Ezután megfordulunk, a következőképpen: Egyszerre csak egy lábat mozdítunk. Szóval nem mozgatjuk mindkét lábat egyidőben. Megfordulunk először az egyik lábunkkal, és közben tudatosítjuk: "Megfordulás." Néhány másodpercig álljunk, és tudatosítsuk: "Állás". Utána a másik lábat, amivel nem fordultunk meg, odatesszük az mellé, amivel megfordultunk. Közben tudatosítsuk: "Megfordulás". Ezután tudatosítsuk a szándékot a járásra: "Szándék a járásra." Folytassuk a sétálást úgy, ahogy azt bemutattam az eddigiekben. Oda-vissza sétáljunk a szobánkban az ülő meditáció előtt, legalább 10 percet. Utána elkezdhetjük az ülő meditációt, amit most fogok ismertetni. Ennyi a vipasszana séta meditáció röviden.

Most az ÜLŐ MEDITÁCIÓT fogom ismertetni. A most következő vipasszana gyakorlat amit leírok SAYADAW U PANDITA ÉS MAHASI SAYADAW nevű buddhista tanítóktól származik, a világban nagyon sok helyen ebben a formában van tanítva a vipasszana, meditációs központokban, kolostorokban, stb. A következő két könyvet használtam a vipasszana meditáció bemutatására (sajnos csak angolul tudom nektek bemutatni a könyveket):

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

MAHASI SAYADAW - THE FUNDAMENTALS OF VIPASSANA MEDITATION:

http://holybooks.lichtenbergpress.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/Fundamentals-of-Vipassana-Meditation.pdf?351736

http://www.aimwell.org/fundamentals.html

Itt egy nagyon hasonló  vipasszaná leírást kaptok ahhoz képest mint amilyet én le fogok nektek írni. MAGYAR NYELVRE FORDÍTOTT TANÍTÁS Mahasi Sayadaw vipasszana tanítása alapján: terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Amit most leírok az a meditáció SAYADAW U PANDITA által tanított módszer és MAHASI SAYADAW által tanított módszer. A két tanító által tanított vipasszana meditáció teljesen hasonló, ugyanaz.

NÉZZÜK ELŐSZÖR MEG, HOGY A VIPASSZANA ÜLŐMEDITÁCIÓ ELVEZET MINKET A VIPASSZANA DZSHÁNÁKHOZ (elmélyedési szintekhez) és végül a Nibbánához (megvilágosodáshoz.) A vipasszana dzshánákról itt olvashatsz ebben a könyvben, a Vipassana Jhana résznél:

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

A vipasszana dzshánák önmaguktól jönnek, sok és alapos vipasszana gyakorlás által. Vipasszana dzshána az, amikor a meditációs tárgyon (a has emelkedésén és süllyedésén) megmarad a figyelem, és a gondolkodás leáll, nem jönnek be gondolatok. A dzshánák elérése feltétlenül szükséges a Nirvána eléréséhez, de nem szükséges a Folyamba lépés eléréséhez. A dzshánákról lentebb bemásolok egy tanítóbeszédet a Buddhától.

MEDITÁCIÓ ELŐTT egy meghajlás egy Buddha szobor vagy kép előtt, és közben tegyük össze a két tenyeret a szívnél, mint a keresztény ima esetében. Ezután SÉTA MEDITÁCIÓ következik.

VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT MINDIG VÉGEZZÜNK 10 PERC SÉTAMEDITÁCIÓT. A VIPASSZANA SÉTAMEDITÁCIÓT FENTEBB MÁR ISMERTETTEM.

HELYISÉG: A vipasszanához csend kell, csendes helyiségben végezzük. Ha a helyiség nem csendes (például mert odakint autók jönnek-mennek) akkor vegyünk egy füldugót, vagy egy zajszigetelő fülvédőt, és teremtsük meg azzal a csendet. Füldugót gyógyszertárakban lehet venni, fülvédőt pedig az internetről lehet rendelni. Itt füldugót és fülvédőt is lehet rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/

A vipasszanához alkalmas testtartás: Meditációt ülve ajánlott végezni. A fekvést nem ajánlom. még haladó gyakorlók is könnyebben elalszanak fekvésben, mint ülve. és ha valaki fekve meditál, úgy könnyen álmodozásba, gondolatokba való belemerülésbe csap át a meditáció. és úgy a meditáció már nem meditáció, hanem álmodozás, ábrándozás. fekvő meditációban az agy ellustulhat, és betör a tompaság, betörnek a gondolatok. mindenképpen ülő pozíciót javasolnék annak, aki gyakorolni szeretné a buddhista meditációt. Szamatha meditáció esetében azt a fajta ülést ajánlom hogy tegyünk egy székre egy nagy, vastag párnát vagy három vékonyabb párnát tegyünk egymásra és üljünk rá de úgy, hogy ne üljünk teljesen a széken, hanem inkább a szék szélén üljünk. Eu egy kényelmes tartást biztosít legalább 50 percre. A hát legyen egyenes, ne feszítsünk egyetlen izmot sem. A kezek tenyérrel lefelé legyenek a térdeknél: jobb kéz tenyérrel lefelé a jobb térdnél, bal kéz tenyérrel lefelé a bal térdnél. Ne mozduljunk meg meditácio közben. 1 óra mozdulatlan ülés után elkezd fájni a fenék általában. Ilyenkor már nyugodtan befejezhetjük a meditációt de befejezhetjük 45 perc után is a meditációt. Láthatjuk Buddha képeken és szobrokon hogy Buddha lótuszülésben végezte a mefitációt viszont ez a testtartás vagy a törökülès számomra körülbelül 30-40 perc meditáció után fájdalmat eredményez a lábaimba ezért ajánlom nektek is a párnával boritott széken való ülést. Még mielőtt leülünk, próbáljunk meg mindennek amit teszünk A TUDATÁBAN LENNI. amikor a sétameditáció után amikor megállunk és le akarunk ülni tudatosítsuk: " Megállás" Azután: "Szándék a leülésre." miközben leülünk tudatosítsuk: "leülés" amikor becsukjuk a szemeket tudatosítsuk "szándék a becsukásra" amikor becsukjuk a szemeket akkor tudatosítsuk: "becsukás".

A kezeket így helyezzük el: Tudatosítsuk: "szándék a kezek ölbe helyezésére" és a kezeket az ölbe helyezzük, úgy hogy a bal kéz tenyérrel felfelé van, és belehelyezzük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. A mozdulatok közben tudatosítsuk: "a kezek ölbe helyezése." kényelmesen tartsuk a kezeket. de fel is cserélhetjük a kezek tartását, hogyha nekünk úgy jobb. lehet a bal kéz tenyérrel felfelé az ölben és belehelyezhetjük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. Ahogy nekünk jó. De minden mozdulatra irányuló szándékot tudatosítsunk, még mielőtt megmozdulunk. és a mozdulatot tudatosítsuk, miközben megmozdulunk. a kezek legyenek a hashoz simulva, hogy érezzük a has fel-le emelkedését. ez nagyon fontos. Tehát a kezek így vannak az ölben: bal kéz tenyérrel felfelé, és ebben nyugszik a jobb kéz, tenyérrel felfelé.

ezután tudatosítsuk: "szándék a has fel-le emelkedésének figyelésére" ezután a tudatosságot a hasi légzésre irányítjuk. elkezdjük figyelni ahogy a has fel-le emelkedik. minden emelkedést és süllyedést tudatosítanunk kell. Amikor a has emelkedik akkor tudatosítsuk: "emelkedés" Amikor a has süllyed, akkor tudatosítsuk: "süllyedés" Amikor emelkedik megint tudatosítsuk: "emelkedés" Majd amikor süllyed a has, akkor megint tudatosítsuk: "süllyedés". Hogyha elkalandoznak a gondolataink, azaz megjelenik egy gondolat és utánamegyünk (elkezdünk gondolkodni) akkor tudatosítsuk hogy: "elkalandozás" és térjünk vissza a has fel-le emelkedésének figyeléséhez. A tudatosítása annak, hogy "emelkedés", "süllyedés" nagyon fontos. Ne hagyjuk el ezeket a címkéket. minden emelkedést és süllyedést tudatosítunk: emelkedés. süllyedés. Akármikor ha becsúszik egy gondolat, vagy elkezdünk valamin gondolkodni akkor tudatosítsuk: "gondolkodás". és térjünk vissza az emelkedés-süllyedés figyeléséhez.

Amikor akármilyen viszketés, vagy szúrás, vagy akármilyen testi érzet eltereli a figyelmünket a has fel - le mozgásának figyeléséről akkor az érzetet tudatosítjuk. pl. viszketést érzünk valamely pontján a testnek és elveszítjük a figyelmet a has fel - le mozgásáról akkor tudatosítsuk: "viszketés" Utána visszatereljük a figyelmünket a has fel-le mozgásának figyeléséhez. Tehát figyeljük a has fel-le mozgását. feledkezzünk meg a viszketésről. figyeljük a has fel-le mozgását. Ha fájdalom, vagy akármilyen más testi érzet jelenik meg, ugyanezt a műveletet végezzük el de akkor nem úgy tudatosítjuk az érzetet hogy "viszketés" hanem az érzet minőségének megfelelően pl.  ha szúrás akkor eképpen tudatosítjuk: "szúrás".

Mindezeket akkor kell megtenni hogyha a figyelmünk elterelődik a has fel-le mozgásáról valamilyen testi érzetre. csak akkor. TEHÁT UGYANAZ A TEENDŐNK MINDEN  ÉRZETTEL, SZÚRÁSSAL, VISZKETÉSSEL AMI ELTERELI A FIGYELMÜNKET A HAS FEL-LE MOZGÁSÁNAK FIGYELÉSÉRŐL.

TELJESEN TERMÉSZETES AZ, HOGY A MEDITÁLÓ SZEMBE TALÁLJA MAGÁT KÜLÖNÖS TESTI ÉRZETTEL, VAGY VISZKETÉSSEL, VAGY SZÚRÁSSAL. Lehetnek nagyon furcsának tűnő testi érzetek is, mint például bizsergés vagy egy furcsa viszketés. Minden vipasszana gyakorlóval előfordulnak ezek. Ez valószínűleg azért történik mert nagyon tudatosak vagyunk.

AMIKOR MÉG KEZDŐK VAGYUNK, AKKOR az emelkedés és süllyedés címkézését még használnunk kell az egész meditáció ideje alatt. AMIKOR MÁR HALADÓK VAGYUNK (azaz már 1-2 hónapja végezzük a vipasszana meditációt) akkor a következőképpen bánunk a címkézéssel: Címkézzük a has emelkedését, süllyedését ahogy fentebb írtam ("emelkedés", "süllyedés") címkézzük a gondolatok megjelenését, ahogy fentebb mutattam (így: "gondolkodás") de ezeket a címkézéseket idővel elhagyjuk. Kb. 30 perc meditáció után elhagyjuk ezeket a címkézéseket, és csendben, címkézés nélkül figyeljük a has emelkedését és süllyedését, és a gondolkodást csak akkor címkézzük ("gondolkodás") hogyha eléggé elveszünk a gondolatokban. A címkézésre ugyanis nincs szükség 20-30 perc meditáció után, ha már elértünk néhány szamádhit. A szamádhi azt jelenti hogy a figyelmünk megmarad a meditációs tárgyon néhány másodpercig, vagy fél percig, vagy percekig, anélkül hogy egyetlen gondolat betörne. Ha már sikerül néhány szamádhit elérni (kb. 20 vagy 30 perc meditáció elteltével) akkor elhagyhatjuk a címkézést. Ugyanis a címkézés csupán segítség abban, hogy szamádhit érjünk el, olyan , mint egy járókeret egy beteg embernek, hogy tudjon járni. De amikor már a szamádhit elértük néhányszor, akkor már nincs szükség a címkézésre a meditáció hátralévő részében. Ezt sok tanító így vallja, vannak kapcsolataim tanítókkal, és azt tanácsolják, amit leírtam a címkézzéssel kapcsolatban (hogy el kell hagyni egy idő után).

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

NE FELEDJÜK EL, HOGY A SZAMATHA (ÁNÁPÁNASZATI) ÉS A VIPASSZANA EGYÜTT ALKOTJÁK A NIRVÁNÁHOZ ÉS A NIRVÁNA ELŐTTI SZINTEKHEZ (PL. A FOLYAMBA LÉPÉSHEZ) VEZETŐ UTAT ! A szamatha (ánápánaszati) meditációt itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Most bemutatok egy nagyon hasonló, magyar nyelvre lefordított írást a Vipasszanáról amit Mahasi Sayadaw írt. Itt találjátok: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ven. Mahasi Sayadaw
Útmutató a Vipassana Meditáció Gyakorlásához

Forrás:
http://www.vipassana.hu/docs/practical%20vipassana%20forditas_hun.doc

http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

A vipassana meditáció gyakorlásása során a meditáló a testében megjelenő pszicho-fizikai jelenségek természetének helyes megértésére törekszik.
Fizikai jelenségeken a körülöttünk lévő, számunkra világosan felfogható dolgokat és tárgyakat értjük. Testünk egészének azon része, amelyet képesek vagyunk világosan érzékelni, egy csoport anyagi minőségből (rupa) tevődik össze.
A pszichikai vagy mentális jelenségek (nama) a tudatosság illetve az éberség működésének a következményei. E két csoport (nama-rupa) bármely eleme, amikor megjelenik világosan érzékelhetővé válik a látás, hallás, szaglás, izlelés, tapintás vagy gondolkodás útján. Éberré kell válnunk ezen dolgok irányába azáltal, hogy megfigyeljük őket és magunkban megjegyzést teszünk ekképpen: 'Látás, látás', 'hallás, hallás', 'szaglás, szaglás', 'izlelés, izlelés', 'tapintás, tapintás' vagy 'gondolkodás, gondolkodás'.

Minden alkalommal, ha látunk, hallunk, szaglunk, ízlelünk, tapintunk vagy gondolkodunk akkor e tényről tegyünk megjegyzést magunkban. Mivel a gyakorlás kezdeti időszakában ezen történések nem mindegyikét leszünk képesek megfigyelni, ezért kezdjük azokkal az eseményekkel amelyek nyilvánvalóak és könnyen érzékelhetőek.

Minden egyes lélegzetkor a has emelkedik és süllyed: ez a mozgás mindig egyértelműen érezhető. Ezt az anyagi minőséget vayodhatu-nak nevezzük (a mozgás eleme). Ha figyelmünket a hasunkra irányítjuk, akkor észrevesszük ezt a mozgást. A has belégzéskor emelkedik, kilégzéskor pedig süllyed. Az emelkedéskor jegyezzük meg magunkban "emelkedés" és süllyedéskor pedig "süllyedés". Ha a hasunk mozgása nem egyértelműen kivehető azáltal hogy csupán mentálisan figyeljük, akkor tartsuk tenyerünket a hasfalon. Ne változtassuk meg a légzés módját, ne lassítsuk és ne gyorsítsuk. Ne lélegezzünk erősen. Kifáradunk, ha változtatgatjuk a légzésünk ritmusát. Egyenletesen lélegezzünk, ahogyan szoktunk közben - ahogyan megjelennek - tudatosítsuk hasunk emelkedését és süllyedését. Magunkban végezzük a megjegyzést, ne hangosan.

A Vippasana meditációban nem számít az hogy mit hogyan hívunk vagy nevezünk. Ami igazán számít, az az, hogy észrevegyük és felismerjük a dolgokat. A hasfalunk emelkedésének a megfigyelését végezzük úgy, hogy a mozdulat legelejétől egészen a legvégéig a mozgáson tartjuk a figyelmünket, mintha a szemünkkel követnénk a folyamatot. Ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgás megfigyelésénél is. Úgy tegyük meg a megjegyzést az emelkedő mozgásra, hogy a tudatosság szinkronba kerüljön magával a mozdulattal, mint amikor kődobásnál célba találunk, ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgásnál is.

Lehet, hogy elménk elkalandozik másfelé a hasi mozgás megfigyelése alatt. Ezt szintén észrevételeznünk kell magunkban kiejtve, "elkalandozás, elkalandozás". Miután ezt egyszer-kétszer magunkban megjegyeztük, az elme megszűnik kalandozni és ekkor visszatérhetünk a has emelkedéséhez süllyedéséhez. Ha az elme odaér valahova, "címkézzük" ezt mint "odaérés, odaérés". Ezután fordítsuk vissza figyelmünket a hasi emelkedő és süllyedő mozgáshoz. SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS: Sayadaw U Pandita fentebb bemutatott könyvében és Mahasi Sayadaw fentebb bemutatott könyvében nincs szó ilyesmiről, hogy címkézzük azt, hogy visszatérünk az elme elkalandozásából a has emelkedéséhez és süllyedéséhez. Tehát én azt ajánlom hogy ezt az "odaérés" címkézést egyszerűen hagyjuk ki. Ha éppen azt képzeljük, hogy találkozunk valakivel, jegyezzük meg ezt magunkban, mint "találkozás, találkozás" aztán térjünk vissza az emelkedés és süllyedéshez. Ha azt képzeljük, hogy találkoztunk valakivel és beszélgetünk akkor címkézzük ezt úgy, mint: "beszélgetés, beszélgetés".

Röviden szólva, akármilyen gondolat vagy töprengés jelenjen is meg, arra vonatkozólag tegyünk megjegyzést, - máshogy szólva - címkézzük meg. Ha képzelődünk, címkézzük ezt mint "képzelődés"; ha gondolkodunk, akkor mint "gondolkodás"; ha tervezgetünk használjuk a "tervezgetés" címkét; ha észlelünk valamit akkor "észlelés"; ha töprengünk akkor "töprengés"; ha boldogságot érzünk akkor jegyezzük meg, hogy "boldog" ha pedig éppen unalmat akkor így: "unatkozik". Ha örömet érzünk címkézzük mint "örül", ha csalódottságot akkor "csalódott". A tudat mindezen megnyilvánulásainak megfigyelését cittanupassana-nak hívjuk.

Mivel a tudat ezen megnyilvánulásait elmulasztjuk észrevenni, azonosítani véljük őket egy személlyel vagy egy egyénnel. Úgy véljük, hogy "Én" ábrándozom, gondolkozom, tervezek, észlelek. Azt hisszük, hogy van egy személy aki a gyerekkorától fogva él és gondolkozik. Igazából nincs ez a személy. Helyette csupán folyamatosan egymást követő tudati megnyilvánulások vannak. Ezért kell egyesével minden megnyilvánulást megfigyelni amint megjelennek és megismerni őket annak, amik igazából. Ha ily módon megcímkézzük e dolgokat akkor általában eltűnnek. Ezután visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelésére.

Hosszú ülőmeditáció során merevség és hőérzet keletkezik a testben, melyeket ugyancsak gondosan meg kell figyelnünk. Hasonlóan a fájdalom és a fáradtság érzését is. Ezeket az érzeteket dukkhavedena (elégedetlenség, szenvedés érzése) néven ismerjük és a megfigyelésüket pedig vedananupassana-nak. Ha ezeket az érzeteket elmulasztjuk megfigyelni, vagy elégtelenül figyeljük meg őket, az a következő gondolathoz vezet:
"Merev lettem, melegem van, fáj mindenem. Az előbb még teljesen jól voltam. Olyan kényelmetlenül érzem magam ezektől a kellemetlen érzésektől" Az érzeteknek ez a fajta azonosítása az egóval hibás. Igazából nem foglalnak magukban "Én"-t, pusztán az egyik kellemetlen érzet követi a másikat.

Olyan ez, mint az egymást folyamatosan követő új elektromos impulzusok, amelyektől a lámpák világítanak. Minden alkalommal, amikor kellemetlen kapcsolatok jönnek létre a testben, egymás után kellemetlen érzetek jelentkeznek. Ezen érzeteket figyelmesen és elszántan meg kell címkézni legyen az akár merevség, hő, vagy fájdalomérzet. A yogi (gyakorló) meditációs gyakorlásának kezdetén ezek az érzetek általában erősödnek és az ülőpozitúra megváltoztatása iránti vágy megjelenéséhez vezetnek. Miután ezt a vágyat a yogi megcímkézte, térjen vissza a merevség, hő stb. érzeteinek a címkézéséhez.

Egy burmai mondás szerint "A türelem a nibbanába vezet" Ez különösen igaz meditációs törekvéseinkre vonatkoztatva. Meditációban türelmesnek kell lennünk. Ha valaki mozgolódik vagy pozitúráját gyakran váltogatja mert nem képes türelemmel lenni a felbukkanó testmerevséggel vagy hőérzetekkel szemben, akkor a samadhi (jó koncentráció) nem fejlődhet. Ha a samadhi nem fejlődik, akkor belátás nem születhet és nem lesz elérhető a magga (Nibbanaba vezető ösvény), a phala (az Ösvény Gyümölcse) és a Nibbana. Ezért van szükség türelemre a meditációban, kiváltképpen az olyan kellemetlen testérzetekkel szemben, mint a merevség, hő- és fájdalomérzet, valamint minden egyéb olyan érzettel, amelyet nehéz elviselni. Ilyen érzet megjelenésekor nem szabad azonnal megszakítani a meditációnkat azzal, hogy megváltoztatjuk a testhelyzetünket. Türelemmel kell folytatnunk, épp csak megjegyezvén, hogy "merevség, merevség" vagy "forró, forró". Az ilyen közepes erősségű érzések el fognak tűnni ha türelemmel figyeljük őket. Jó és erős összpontosítással még az intenzívebb érzetek is megszűnnek. Ezt követően visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez.

Persze előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk az ülőpozitúrát, ha egy kellemetlen testi érzet annak ellenére hogy hosszú ideje figyelmesen címkézzük mégsem szűnik meg, vagy akár már elviselhetetlenné is válik.

Ekkor tegyünk megjegyzést a szándékunkra: "vágy a megmozdulásra, vágy a megmozdulásra." Amikor a karunk emelkedik, címkézzük: "emelkedés, emelkedés", amikor mozog: "mozgás, mozgás". A testhelyzet változtatását végezzük óvatosan és címkézzünk: "emelkedés, emelkedés", "mozgás, mozgás" és "érintés, érintés".

Amikor a test hajlik, jegyezzük meg: "hajlás, hajlás"; amikor a lábunk emelkedik: "felemelkedés, felemelkedés" ha mozog, akkor: "mozgás, mozgás" amikor lerakjuk pedig: "lerakás, lerakás." Ha nincs változtatás, hanem a testhelyzet nyugalomban van, akkor térjünk vissza a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez. Ne legyen kihagyás két megfigyelés között, hanem azok folyamatosan kövessék egymást, az előző samadhi (koncentrációs állapot) után közvetlenül jöjjön a következő, alakuljon ki folytatólagosság a tudatosság megnyilvánulásai közt.

Ezáltal lehetővé válik, hogy a yogi tudatosságában folyamatos fejlődés jelentkezzen. A magga-nana és a phala-nana (az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete) csak akkor lesz elérhető, amikor ez a fajta lendület létrejött. A meditáció folyamata olyan, mint a tűzgyújtás két pálca segítségével, amikor azokat energikusan és szüntelenül egymáshoz dörzsöljük és ennek eredményeképp kellő mennyiségű hő keletkezik a lángok megjelenéséhez.

Hasonlóképpen a Vipassana meditációban a címkézésnek folyamatosnak és szüntelennek kell lennie. Bármilyen jelenség is keletkezzen a megfigyelések közt, ne legyenek pihenőszakaszok.
Például ha viszketés érzése jelentkezik és a yogi vágyik rá hogy megvakarja, mert nehéz elviselni, mind az érzetet mind pedig az attól való megszabadulásra irányuló vágyát meg kell hogy címkézze anélkül, hogy azonnal megszüntetné az érzetet azáltal, hogy megvakarja.

Ha íly módon folytatjuk kitartóan címkézve, általában a viszketés elmúlik, ekkor visszatérhetünk az emelkedő és süllyedő hasi mozgás megfigyelésére. Ha a viszketés mégsem szűnne meg, akkor persze megvakarhatjuk, de először az erre vonatkozó szándékot kell megcímkéznünk. Ekkor figyelmünk tárgyává kell tennünk mindazon mozdulatokat, amelyeket a viszketés érzetének megszüntetése érdekében teszünk, különösen az érintő, nyomó-húzó, vakaró mozdulatokat, majd térjünk vissza a hasi mozgás megfigyeléséhez.

Mindig, amikor megváltoztatjuk a testtartásunkat, kezdjük a mozgásra vonatkozó vágy ill. szándék megcímkézésével majd ezt követően minden mozdulatot alaposan - "közelről" - figyeljünk meg, mint például amikor az ülésből felállunk, karunk emelésénél mozgatásánál és nyújtásánál. A megfigyelt mozdulatnak és az arra fókuszáló címkézésnek egyszerre kell történnie. Testünk miközben előrebillen, címkézzük meg. Amikor az ülésből felemelkedünk a test könnyűvé válik és emelkedik. Erre összpontosítva figyelmünket finoman tegyünk megjegyzést "felemelkedés, felemelkedés"

A yoginak úgy kell viselkednie, mint egy gyenge és rokkant embernek. Az egészséges emberek hirtelen, könnyedén és gyorsan állnak fel. Nem így az erőtlen rokkantak, akik óvatosan és lassan mozognak. Ez a helyzet a derékfájós emberekkel is, akik szintén óvatosan állnak fel, nehogy megfájduljon a hátuk.

Ugyanígy a meditáló yogik: testtartásukban a változásokat fokozatosan és finoman hajtják végre;
csak ekkor születik jó éberség, koncentráció és belátás. Ezért kezdjük óvatos és fokozatos mozdulatokkal. Felállásnál a yogi mozogjon úgy mint egy rokkant: lassan, gyengéden és közben cimkézve "emelkedés, emelkedés".

Továbbá; Habár a szeme lát, a yoginak úgy kell tennie, mintha nem látna. Ugyanígy tegyen mikor a fülét hangok érik. Mialatt a yogi meditál csak a címkézéssel foglalkozzon, és ne törődjön azzal amit lát vagy hall.

Tehát akármilyen különös vagy meglepő dolgokat is lásson vagy halljon, úgy kell viselkednie, mintha nem látná vagy hallaná őket, pusztán gondosan címkézze azokat. Amikor testi mozdulatokat tesz, a yogi tegye ezeket olyan kimérten mintha egy gyenge rokkant lenne, óvatosan mozgatván a karjait és a lábait, hajlítván vagy nyújtván őket, lehajtván a fejét és felemelvén azt. Mindezeket a mozdulatokat nagyon óvatosan kell végezni. Mikor az ülőpozícióból felemelkedik, tegye ezt fokozatosan, magában megjegyezve "emelkedés, emelkedés". Amikor felegyenesedik és feláll, címkézzen így "állás, állás". Mikor itt vagy amott néz valamit, címkézze "látás, nézés." Mikor járkál címkézze a lépéseket, mind a jobb és mind a bal láb lépéseit. Tudatában kell lennünk az összes egymást követő mozdulatnak, amelyek egy lépést alkotnak a lábfej felemelkedésétől kezdve egészen annak a letételéig. Minden - akár a jobb akár a bal lábbal - megtett lépést meg kell figyelnünk. Ekképpen végezzük a címkézést amikor gyorsan járunk.

Ez a fajta címkézés akkor elégséges, amikor járásunk gyors és távolságot teszünk meg vele.
Amikor lassan sétálunk és a "cankama" járást (járómeditáció; sétálás oda-vissza) gyakoroljuk, lépésenként három fázist kell megcímkéznünk: amikor a lábfej felemelkedik, mikor előrelendül, és amikor lerakjuk. Kezdjük a megfigyelést a felemelő és lerakó mozdulatoknál. Tökéletesen tudatában kell lennünk a lábfej felemelkedésének. Ugyanígy mikor lerakjuk azt, tökéletesen tudatában kell lennünk a láb "súlyos" esésének. Járás közben címkézzük minden egyes lépésünket pl. "felemelkedés, lerakás".

Ez a címkézés az első két nap eltelte után könnyebbé válik. Ezt követően folytassuk lépésenként három fázis megcímkézésével, annak megfelelően ahogyan azt már fent részleteztük: "felemelkedés, tolás, lerakás".

Kezdetben elég, ha egy vagy két mozdulatot címkézünk pl. "jobb lépés, bal lépés" a gyors járásnál és "felemelkedés, lerakás" a lassú sétánál.

Ekképpen sétálva, ha le akarunk ülni címkézzük ezt meg: "leülni akarás, leülni akarás". Mikor leülünk, koncentráljuk figyelmünket a test ereszkedésének "súlyos" érzésére.

Mikor leülünk, figyeljük meg karjaink és lábaink elrendezésénél végrehajtott mozdulatainkat. Ha nincsenek ilyen mozdulatok, azaz a test nyugalomban van, figyeljük hasunk emelkedését és süllyedését. Mialatt ezt tesszük a végtagokban zsibbadás és bárhol a testben hőérzetek jelentkezhetnek. Ekkor folytassuk a megfigyelést ezen érzetek címkézésével.

Aztán térjünk újra vissza az "emelkedés, süllyedés"-hez. Mialatt ezt figyeljük és eközben vágy jelenik meg bennünk, hogy lefeküdjünk, címkézzük meg ezt a vágyat majd a kéz és a láb mozdulatait is miközben lefekszünk. A karok emelkedését és mozgását, a könyököt, ahogy a padlón nyugszik, a törzset, ahogyan hajlik, a lábak kinyújtását és ahogy a végén lassan eldől a testünk; mindezeket a mozdulatokat figyeljük és címkézzük meg miközben a lefekvést végezzük.

Fontos megfigyelnünk, ahogyan lefekszünk. Ebben a mozdulatsorban (a lefekvésben) sajátos ismeretet szerezhetünk (ez a magga nana és phala nana = az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete). Ha erős a samadi (koncentráció) és a nana (belátás), ez a sajátos megismerés bármelyik pillanatban megtörténhet. Lehet, hogy egy egyszerű karhajlításnál vagy karnyújtásnál jön. Így történt ez a tiszteletreméltó Ananda arahattá válásakor is.

Az első buddhista zsinat előtti éjszakán a tiszteletreméltó Ananda fáradhatatlanul próbálkozott hogy az arahat állapotot elérje.

Egész éjjel gyakorolta a kayagatasati-t a vipassana meditáció egyik formáját. Figyelte a lépéseit, mind a jobbat mind a balt, a lábfej emelkedését, előretolását és letételét. Sorban címkézte az egymást követő eseményeket: a járásra késztető szándékot valamint a járás fizikai érzeteit. Annak ellenére, hogy már majdnem virradt még mindig nem sikerült az arahat állapotot elérnie. Egyszer csak rájött hogy túlzásba vitte a járómeditációt és annak érdekében, hogy a samadhi (koncentráció) és a viriya (fáradozás) közti egyensúlyt helyreállítsa úgy döntött, hogy egy ideig fekvő pozícióban folytatja a meditációt ezért elment a szobájába. Leült a dívány szélére, és lefeküdt. Míg ezt tette, mozdulatait címkézte "fekvés, fekvés" és abban a pillanatban arahattá vált.

A tiszteletreméltó Ananda csak egy sotapanna azaz "a folyamba lépett" (olyan valaki aki rálépett a Nibbánába vezető ösvényre) lény volt mielőtt lefeküdt ágyára. A sotapanna szintről folytatta tovább a meditációt és megvalósította a sakadagami állapotot (azaz "egyszer visszatérő" vagyis olyas valaki aki elérte az ösvény második szakaszát), az anagami ("visszat nem térő", az ösvény harmadik szakaszán járó) valamint az arahat ("nemes v. tiszta", az aki elérte az ösvény végső szakaszát) állapotokat. Az ösvény e három egymást követő szakaszának a bejárása nem vett sok időt igénybe. Tartsuk szem előtt tiszteletreméltó Ananda arahattá válásának példáját, hogy láthassuk: ezen tudásszintek elérése bármelyik pillanatban megtörténhet és nem kell feltétlenül hosszú időnek eltelnie a megismerésükhöz.

Ennek érdekében a yoginak mindig szorgalmasan kell végeznie a megfigyelést. Nem pihenhet gondolván "ez a kis kihagyás nem számít sokat." Gondosan és megszakítás nélkül meg kell figyelnie minden mozdulatát, amit a lefekvés során végez miközben elhelyezi karjait és lábait! Ha éppen semmi mozdulatot nem végez, hanem teste nyugalomban van akkor a has emelkedését és süllyedését kell figyelnie. Még akkor is, amikor már későre jár és alváshoz készülődik, ne hagyjon fel a megfigyeléssel és ne aludjon el. Egy igazán komoly és energetikus yogi nem gondolva az alvásra tovább gyakorolja az éberséget, addig folytatja a meditációt, amíg el nem alszik. Ha a meditációt helyesen végzi fölé kerekedhet az álmosságnak és nem fog elaludni. Ellenkező esetben az álmosság kerekedik felül és a yogi elalszik. Mikor álmosságot érez jegyezze ezt meg mint például "álmos, álmos", ha szemhéjai lecsukódnak "lecsukódás". Ha a szemhéjak nehézzé válnak címkézze "nehéz, nehéz", ha szúró érzés támad bennük "szúródás". Ekképpen címkézve az álmosság elmúlhat és a szemek újra "tisztává" válnak.

Ekkor a yogi ezt jegyezze meg mint "tiszta, tiszta" és folytassa a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelését. Annak ellenére, hogy a yogi kitartóan fenntartja a meditációját, ha igazi álmosság lép közbe, akkor el fog aludni. Igazából nem nehéz elaludni, valójában nagyon is könnyű. Ha fekvő pózban meditálunk, fokozatosan elálmosodunk, míg végérvényesen el nem alszunk. Ezért aki a meditációban nem jártas, az ne meditáljon túl sokat fekvő testhelyzetben.
Sokkal jobb, ha ülő és járó testhelyzetben végzi a gyakorlást. De ha már későre jár és közeleg a lefekvés ideje, felveheti a fekvő pozíciót, így figyelve a has emelkedését és süllyedését amíg automatikusan el nem alszik.

Az alvás ideje a yogi pihenőideje. De az igazán komoly yogi nem alszik négy óránál tovább. Ez a Buddha által megengedett "éjféli időszak". Négy óra alvás épp elég. Ha a kezdő meditáló úgy véli, hogy négy óra alvás nem egészséges számára, akkor meghosszabbíthatja ezt öt vagy esetleg hat órára. Hat óra alvás biztos, hogy kellőképpen elegendő az egészséghez.

Amikor a yogi felébred, azonnal folytatnia kell a megfigyelést. A Magga-nana és Phala-nana elérésre igazán elszánt yogi csak az alvás idejére szüneteltetheti a meditációs erőfeszítést. A többi időben, ébrenléte során folyamatosan, pihenő nélkül címkéznie kell. Ezért hát amint felébred, elméjének ébredező állapotához megjegyzést fűz "ébredés, ébredés." Ha még ennek nincs tudatában, akkor kezdje el megfigyelni a has emelkedését és süllyedését.

Meg kell figyelnie azt is, amikor arcot mos vagy fürdik. Habár e tevékenységeknél a mozdulatok viszonylag gyorsak, mégis figyeljen meg közülük annyit, amennyit lehetséges. Végül vannak olyan egyéb tevékenységek, mint pl. öltözködés, az ágy rendbetétele, ajtók nyitása és csukása; ezek szintén alapos megfigyelés tárgyává kell hogy váljanak.

Étkezésnél amikor a yogi az ebédlőasztalt nézi, címkézze meg ezt úgy, hogy "látás, nézés, látás, nézés." Megfelelően címkézze meg azt is amikor karját az ételért nyújtja, megérinti, megfogja és szájához emeli azt, ahogyan fejét előrehajtva a falatot a szájába helyezi, majd karját leeresztvén végül felemeli a fejét. (Ez a részletezés a burmai étkezési módot veszi alapul. Azok, akik kést és villát ill. pálcikákat használnak, annak megfelelően végezzék a megfigyelést.)

A yogi miközben az ételt rágja jegyezze meg hogy "rágás, rágás.", amikor az ételt ízleli "ízlelés, ízlelés". Figyeljen meg minden történést, ami az étel ízlelése, nyelése és a torkon való leengedése közben jelentkezik. Ennek megfelelően gyakorol a yogi miközben ételét falatonként elfogyasztja. Ehhez hasonlóan a leves fogyasztásánál is minden mozdulatát, mint például a kar nyújtását, a kanál kézbevételét, az azzal való merítést stb. meg kell címkéznie. Az étkezés ideje alatt gyakorolni eléggé nehézkes, mivel nagyon sok a megfigyelendő és megcímkézendő dolog. Bár valószínűleg a kezdő yogi ezek közül sokat elmulaszt megfigyelni, de ennek ellenére el kell tökélnie magát amellett, hogy mindezeket maradéktalanul a figyelme tárgyául tegye. Persze nem tehet róla, ha néhány dolog elkerüli a figyelmét, de idővel ahogy erősödik benne a samadhi (koncentráció) végül képes lesz arra, hogy ezen történések mindegyikét szorosan a figyelme alá vonja.

Nos, nagyon sok dolgot említettem amit a yoginak meg kell figyelnie. De összegezvén az egészet nincs is olyan sok megfigyelnivaló. Mikor gyorsan sétál címkézze ezt így "jobb lépés, bal lépés" lassú sétánál pedig "felemelkedés, lerakás". Amikor a yogi csendben ül figyelje a hasfala emelkedését és süllyedését. Ezenkívül figyelje meg a merevség, a fájdalom, a fájás és a viszketés érzéseit, a végtagok hajlítását és nyújtását, a fej felemelését és leengedését, a törzs döntését és felegyenesítését. Ezután térjen vissza a has emelkedéséhez és süllyedéséhez.

Ennek megfelelően végezvén a címkézést a yogi képes lesz egyre több és több eseményt megfigyelni. Kezdetben mivel elméje ide-oda elkalandozik lehet, hogy sok dolgot elmulaszt megfigyelni. De nem szabad elcsüggednie. Minden kezdő meditáló szembesül ezzel a nehézséggel, de ha már némi jártasságra tesz szert, akkor tudatában lesz az elme összes elkalandozásának, míg végül is az elme megszűnik elkalandozni. Az elme ekkor szinte rászegeződik a megfigyelés tárgyára - mint pl. a has emelkedése és süllyedése - ezáltal a tudatosítás egyidejűvé válik a figyelem tárgyával. (Más szóval a has emelkedése egyszerre történik a megfigyelésével, ugyanígy a has süllyedése is.)

A figyelés, mint fizikai esemény és a címkézés mint mentális tevékenység együttesen keletkeznek. Ez a jelenségpár nem foglal magában semmi személyt vagy egyént, ezt a párt pusztán a figyelem, mint fizikai forma és a mentális jellegű címkézés alkotja. Idővel a yogi ténylegesen meg fogja tapasztalni ezeket a jelenségeket. A has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelése során elérkezik arra a pontra, amikor képes lesz megkülönböztetni a has emelkedését, mint fizikai jelenséget és ennek a címkézését mint pszichikai vagy mentális jelenséget; hasonlóan a has süllyedésénél is. Ekképpen tehát a yogi világosan megérti, hogy ezek a pszichofizikai jelenségek egyidejűleg és párban jelennek meg.

Ily módon a yogi minden egyes címkézés alkalmával tiszta megértésre jut azzal kapcsolatban, hogy pusztán két dolog van jelen: egy anyagi minőség (rupa), azaz a tárgy melyre a figyelem ill. tudatosság irányul és ennek a megcímkézése, mely a mentális minőségű (nama) tényező. Ezt a megismerő tudást namarupa-pariccheda-nana-nak a vipassana-nana kezdetének hívják. Fontos az, hogy megfelelően sajátítsuk el ezen ismeretet. Ahogy a yogi tovább halad szert tesz az ok és okozat összefüggésének ismeretére a paccaya-pariggaha-nana-ra.

A yogi folytatván a gyakorlást látni fogja, hogy minden ami keletkezik rövid időn belül el is múlik. Általában az emberek úgy vélik, hogy mind az anyagi mind pedig a mentális jelenségek egy életen át tarthatnak, azaz gyermekkortól a felnőtté válásig. Valójában ez nem így van. Nincs olyan jelenség, amely örökké tart. Minden jelenség olyan gyorsan keletkezik és múlik el, hogy még egy szemvillanásnyi ideig sem tartanak. A yogi ezt meg fogja érteni a gyakorlása során. Ekkor megbizonyosodik majd a dolgok múlandóságát illetően. Ezt a meggyőződést hívják aniccanupassana-nana -nak.

Ezt a megismerést követi a dukkha-nupassana-nana a ráébredés arra, hogy mindezek a múlandó dolgok valójában a szenvedés gyökerei. Valószínű, hogy a yogi mindenféle testi viszontagsággal találja majd szemben magát, melyek épp e szenvedések felhalmozódásai. Ez szintén a dukkha-nupassana-nana. Ezután a yogiban belátás születik arról, hogy minden pszichofizikai jelenség önmagától keletkezik, nem áll mögöttük senkinek az akarata, és nem alanyai senki irányításának sem. Nem alkotnak egyént vagy "Én"-t. Ez a felismerés az anattanupassana-nana.

Meditációját kitartóan folytatva a yogi világosan megérti majd, hogy mindezek a jelenségek anicca (múlandóság), dukkha (szenvedés), anatta (én-nélküliség)természetűek és ekkor eléri a Nibbanát. Ezt az ösvényt követve valósította meg a Nibbanát minden eddigi Buddha, Arahat és Ariya. Minden gyakorló yoginak fel kell ismernie, hogy önmaguk is éppen a sati-patthana ösvényen járnak, amelyen vágyuk a magga-nana (az ösvény ismerete), a phala-nana (az ösvény gyümölcsének ismerete) és a Nibbana dhamma elérése és a saját parami-juk (az erények tökéletessége) kiérlelése. Örömmel tölti el a gyakorlót ez a megértés és annak lehetősége, hogy egy olyan samadi (a tudat nyugalma, melyet a koncentráció erősödése hoz létre) és nana (végső, legfontosabb tudás vagy bölcsesség) válik megtapasztalhatóvá számára, amit a Buddhák, Arahatok és Aryak éltek át és amelyet még önmaguk sohasem éreztek ezelőtt.

Nem kell ahhoz hosszú idő, hogy a gyakorló felismerje ezeket a tapasztalatokat, amelyek a Buddhák, Arahatok és Ariyak által váltak megismerhetővé. Valójában ezek a tapasztalatok egy hónapon belül vagy húsz, vagy tizenöt nap meditációs gyakorlat során válnak megtapasztalhatóvá. Akiknek a parami-ja különleges, lehet, hogy már hét nap alatt is eljutnak ezekhez a tapasztalatokhoz.

A yogi ezért legyen teljesen nyugodt abban a hitében, hogy el fogja érni ezeket a dhammákat a fent említett időszakon belül és hogy megszabadul a sakkaya ditthi-től (ego-képzet) és a vicikiccha-tól, amely a kétséget és bizonytalanságot jelenti és ez megvédi attól a veszélytől, hogy egy alsóbb létszférában szülessen újjá. Ezért bizalommal kell továbbgyakorolnia.

Kívánom, hogy mindannyian legyetek képesek megfelelően gyakorolni és minél hamarabb elérni a Nirvánát, amelyet a Buddhák, Arahatok és Aryak már mind megtapasztaltak!

Sadhu! Sadhu! Sadhu!

Mindjárt írok a dzshánákról. De előtte kihangsúlyozom, hogy nem szabad úgy gyakorolni, hogy két meditáció között szídunk más embereket, rondákat mondunk másokra. Túl sok haragot nem szabad tápálálni az emberek felé. Ha megbántottak, akkor se mondjunk el mindenféle ocsmányságot arról, aki megbántott minket. Vannak meditációk arra, hogy a haragon enyhítsünk, hogy együttérzést érezzünk minden lény felé. Ezeket a meditációkat itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ha gyűlölködve akarunk beszélni másokról, használjuk ezeket a meditációkat.

MOST PEDIG A BUDDHÁTÓL EGY TANÍTÓBESZÉD A DZSHÁNÁKRÓL (elmélyedési szintekről).

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a has emelkedésének süllyedésének figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a has emelkedésén süllyedésén van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a has emelkedésén és süllyedésén. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszaná meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez , a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de nem csak a vipasszana meditáció önmagában. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet has emelkedéséről és süllyedéséről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A has emelkedésén és süllyedésén a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal legalább 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe. A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamva lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszana meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de önmagában nem elég sok tanító szerint. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

(a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Most nézzük meg hogyan csináljuk a vipasszanát a hétköznapi életben.

A forrás innen származik http://what-buddha-said.net/drops/II/The_18_Principal_Insights.htm Ez a  magyar nyelvre fordított változat.

A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN:

1.a mulandóság tudatosítása eloszlatja az állandóság illúzióját (az állandóság illúziója alatt azt értem hogy a hétköznapi emberek abban a hitben vannak hogy a dolgok állandóak, és örökkévalóak, nem ismerik fel meditáció segítségével azt hogy a dolgok állandótlanok és elmúlóak.)
Figyelni kell egy jelenség elmúlását és a mulandóságra gondolni.lehet figyelni a fa lehullott levelét vagy egy botot, ágat az utcán vagy fatuskót. én azt is megfigyelem sokszor ahogy nappalból éjszaka lesz, minden pillanatban egyre sötétebb van. nem csak ilyesmiket kell figyelni a vipasszanában, hanem figyelj érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat, érzeteket ahogy megjelennek és eltűnnek. azok esetében oda kell illeszteni gondolatban "megjelenése" "elmúlása" "nincs jelen". pl. éhséget tapasztalsz "éhség megjelenése" elkezdesz enni "éhség elmúlása" amikor már abszolút nincs jelen akkor "éhség nincs jelen" és ugyanígy mindennel: érzelem, érzés, gondolat, stb. de nyilván ha harag jelenik meg akkor mettát kell csinálni.

2. a szenvedés tudatosítása eloszlatja a félreértését az örömnek
azaz gondolkodni kell a szenvedésen és arról h a szamszára tele van kínnal és gondolkodni arról h ez nem a valódi boldogság. a valódi öröm a nibbána.pl. valaki egy vágyott dolog miatt érzi magát rosszul vagy azért mert valami nem úgy sikerült ahogy akarta akkor ezen gondolkodsz h a vágy szenvedést szül, és a vágy, az érzéki öröm nem kielégítő természetű, a szamszára nem kielégítő természetű - ugyanígy saját magad szenvedéseiről is így gondolkodsz. a szamszára nem kielégítő, nem juttat tartós biztonsághoz vagy örömhöz. a nibbána a valódi öröm, ami többé már nem kényszerít vissza a szamszárába.

3. az éntelenség tudatosítása eloszlatja az én tévképzetét
belátni: minden mulandó ezért nem én. nincs egy örökkévaló entitás. nem létezik. tudatosítsuk: "Semmi sem az én énem. semmi sem én vagyok. semmi sem az ami vagyok. semmi sem az enyém."

4. az illúzió belátása eloszlatja a naív gyönyörködést
például hallok vagy látok vagy érzek vagy gondolok egy dologra ami nekem tetszik és élvezetet találok benne akkor arra gondolok h ez egy illúzió és miért illúzió. azért mert elmúlik, nem én vagyok, és nem kielégítő.

5. az undorítóság tudatosítása eloszlatja a sóvárgást és az önzőséget
Ez az asubha meditáció. erről itt írok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

6. a változás belátása eloszlatja az állandóság tévképzetét
tudatosítani ahogy bármijen érzelem vagy érzés elmúlik. pl. fájdalom. akkor fókuszálok az érzésen amit érzek.amikor fájdalmat érzel a testben pl fejfájás akkor figyeld a fájdalmat. nem rögtön bevenni gyógyszert. a fájdalom miatt szenvedést érez mindenki. de ha jobban megfigyeled a fájdalom nem te vagy és nem egy állandó dolog. ez is a vipasszana egyik formája, és ezt is rengetegen végzik. figyeljük a fájdalmat. nem egy egyöntetü massza. ide-oda ugrál a pontja, hol erősődik hol enyhül. és akkor ezt tudatosítjuk: "lüktet" "enyhül" "erősődik" vagy "alig van jelen" vagy ha pl a kéz begörcsöl akkor "görcsölés" "enyhülés" és amikor zsibbad akkor "zsibbad" amikro a fájdalom eltünik akkor "enyhülés" és "elmúlás" "nincs jelen"aztán amikor leülsz meditálni h figyeld a légzést akkor először figyeld meg a testet. fentről lefelé haladva. az összes érzetet amit érzel. pl "viszketés" "szúrás" EZEKRŐL FENTEBB MÁR BŐVEBBEN IRTAM...

AMIKOR A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN FÁJDALOMMAL TALÁLKOZUNK AKKOR ÍGY GYAKORLUNK: Ezzel a gyakorlással engedni fogunk az énképzetünkből, elengedjük a téves nézeteket és a makacs ragaszkodásokat "én vagyok". Figyeljük meg a megjelnő és elmúló érzeteket. a fájdalom nem fog minket zavarni. béke lesz és nyugalom hogyha átlátjuk a fájdalom és a test természetét. nézzük meg ezt az örvénylést. nem egy egyöntetű masszát fogunk látni. megjelenő és elmúló érzeteket. először tudatosítsuk a fájdalmat a jellege szerint. pl. szúró fájdalom esetében "szúrás, szúrás" zsibbadó fájdalom esetében "zsibbadás, zsibbadás" görcs esetében "görcsölés, görcsölés" ekkor figyeljük meg ahogyan változik. a helye nem egy pont. ide oda ugrál. az erőssége nem marad ugyanaz. az egyik pillanatban erősebb, a másikban pedig gyengébb. ezeket mind tudatosítsuk. "erősődés erősődés" , vagy "enyhülés, enyhülés" amikor már alig érezhető a fájdalom akkor "elhalványulás, elhalványulás". amikor pedig elmúlik a fájdalom akkor tudatosítjuk "fájdalom elmúlása". ha már lekéstünk arról a pillanatról hogy a fájdalom elmúlt akkor tudatosítsuk azt, hogy már elmúlt: "a fájdalom meg volt jelenve, azután elmúlt, most pedig már nincs jelen." Tehát NE MINDIG HÁRÍTSUK EL A FÁJDALMAT. Szóval ez mind a vipasszana mély meditációban.

Szóval ennyi.  bármikor amikor az életben találkozunk olyan dolgokkal amikkel tudunk így ezek alapján meditálni akkor meditáljunk amin csak tudunk.

Végezetül itt van ez a szutta:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-1-mvSN 22.1

Nakulapitu Sutta1.

Tanítóbeszéd NakulapitánakTartalom [elrejtés]1. Tanítóbeszéd NakulapitánakÍgy hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a bhaggák között, Szumszumáragirában, a Bhészakalá ligetben, az Őzek parkjában tartózkodott. Ekkor egy Nakulapitá nevű házigazda felkereste őt, köszöntötte, leült egyik oldalára és ezt mondta:– Öreg vagyok már, tiszteletre méltó uram, megvénültem, sok-sok év terhét cipelem, korom előre haladott, életem a végére jár, testem legyengült, gyakran sújtja betegség. Így csak ritkán van alkalmam találkozni a Magasztossal és a megbecsülésre érdemes szerzetesekkel. Kérem a Magasztost, tanítson engem. Igazítson útba, kérem, tiszteletre méltó uram, hogy az majd hosszú időn át a javamat és boldogságomat szolgálja.– Így van, házigazda, így van! Ez, amit a testedként tapasztalsz, valóban legyengült, elnehezedett, törékennyé vált. Ha valaki ezt a testet viselve csak egyetlen pillanatra is azt állítaná, hogy az egészséges, mi más lenne ez a részéről, mint ostobaság? Ezért, házigazda, azt mondom neked, hogy így gyakorolj: „Bár a testemet szenvedés sújtja, a tudatomat nem fogja szenvedés sújtani.” Így gyakorolj.Ezután a házigazda Nakulapitá, örömét lelve a Magasztos szavaiban, felkelt az ülőhelyéről és tiszteletét fejezte ki a Magasztos felé úgy, hogy jobbkéz felől megkerülte őt, majd odament a tiszteletre méltó Száriputtához. Miután köszöntötte Száriputtát, leült egyik oldalára. Ezután a tiszteletre méltó Száriputta a következőt mondta neki:– Házigazda, a vonásaid derűsek, arcod tisztán és fényesen ragyog. Csak nem a Magasztos jelenlétében hallgattad ma a tanítást?– Hogy ne tettem volna, tiszteletre méltó uram. Éppen most ajándékozott meg a Magasztos a tanítás nektárjával.– Milyen tanítás nektárját ajándékozta neked a Magasztos?– Nézze, tiszteletre méltó uram, odamentem a Magasztoshoz…(Nakulapitá házigazda megismétli a Buddhával folytatott egész beszélgetését.)– Ennek a tanításnak a nektárjával ajándékozott meg a Magasztos.– Nem jutott eszedbe, házigazda, hogy tovább kérdezd a Magasztost arról, hogy mit jelent az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja, és az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés?– Nagy utat megtennék azért, hogy a tiszteletre méltó Száriputtától meghallgassam ennek az állításnak a jelentését. Valóban hasznos lenne, ha a tiszteletre méltó Száriputta megvilágítaná ennek az állításnak a jelentését.– Akkor hallgasd és figyelj jól arra, amit mondok, házigazda!– Rendben, tiszteletre méltó uram – felelte Nakulapitá, a házigazda. A tiszteletre méltó Száriputta a következőket mondta:– Mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja? Ilyenkor a tanulatlan világi ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, aki nem ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, a testet önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a test birtokosának tekinti, vagy a testet önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a testen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az érzeteket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az érzetek birtokosának tekinti, vagy az érzeteket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az érzeteken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetek átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az észlelést önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az észlelés birtokosának tekinti, vagy az észlelést önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az észlelésen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelés átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A késztetéseket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a késztetések birtokosának tekinti, vagy a késztetéseket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a késztetéseken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A késztetéseim én vagyok és az késztetéseim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetések átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A tudatosságot önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a tudatosság birtokosának tekinti, vagy a tudatosságot önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a tudatosságon belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatosság átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja.És mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés? Ilyenkor a tanult nemes tanítvány, aki ismeri a nemes személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, aki ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, a testet nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a test birtokosának, vagy a testet nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a testen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az érzeteket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az érzetek birtokosának, vagy az érzeteket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az érzeteken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetei átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az észlelést nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az észlelés birtokosának, vagy az észlelést nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az észlelésen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelése átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A késztetéseket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a késztetések birtokosának, vagy az késztetéseket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a késztetéseken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A késztetéseim én vagyok és a késztetéseim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetései átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A tudatosságot nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a tudatosságon belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatossága átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés.Ezt mondta a tiszteletre méltó Száriputta. Nakulapitá, a házigazda repesett az örömtől és gyönyörűségét lelte Száriputta magyarázatában.

A VIPASSZANA NAGYON MÉLY ÉS KÁPRÁZATOS BELÁTÁSOKAT HOZ FELSZÍNRE. A dolgokat elkezdjük úgy látni ahogyan azok valójában vannak - éntelenek, mulandóak, és nem kielégítő természetűek - Egyre jobban eloldódunk a világ rabságaitól, a fájdalmas tudatállapotoktól, a haragtól, a tudatlanságtól, és mindez mérhetetlen békével és örömmel tölti el mind a szellemet, mind a testet. CSAK.. SOHA NE ADD FEL! :-) :) elegendő belátással, bölcsességgel és egyhegyű koncentrációval (szamathával, vipasszanával) legalább a Folyamba lépés a dzshánák elérése nélkül is elérhető. A folyamba lépésről és a Nirvána előtti szintekről itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

MINDENKINEK NAGYON SOK SIKERT!!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

mit csináljunk amikor nincs kedvünk meditálni? mit csináljunk amikor álmosak vagyunk vagy kevés az energiánk?

mit csináljunk amikor nincs kedvünk meditálni? mit csináljunk amikor álmosak vagyunk vagy kevés az energiánk?

Amikor nincs kedvünk meditálni valami miatt, elhanyagolnánk a gyakorlást stb. (ez már valakiknél egyre többször is előfordulhat) akkor először megnézzük miért nincs kedvünk gyakorolni. álmosak vagyunk, fáradtak vagyunk, vagy fásultság miatt van? akkor tudatositjuk a hangulatot pl. "álmosság megjelenése" vagy "fásultság megjelenése" vagy "letargia megjelenése" és abban a pillanatban gyengülni kezd ez az állapot, a legnagyobb eséllyel. ha gyengül akkor már el is tud tünni. ha eltünt akkor már előjön a kedv a meditációhoz.

ha még mindig nem tünik el akkor elkezdünk gondolkozni a Dhammán. hálásnak kellene lennünk azért mert megtaláltuk ezt az utat. hálásnak kellene lennünk hogy a Buddha útját követhetjük. hálásnak kellene lennünk azért mert találkoztunk ezekkel a tanításokkal és gyakorolhatjuk őket. addig gondolkozunk ezen míg nem érezzük a hálát. nézd a Buddha szobrot, vagy egy képet a Buddháról. gondolkozzunk a Négy Nemes Igazságról.

1.van szenvedés = a szamszára egésze a szenvedés. Itt gondolkodjunk nagyon mélyen a szenvedésről. arról hogy a szamszárában elkerülhetetlenek a szenvedések, a kínok, a hatalmas gyötrelmek. a szamszárában nincs folyamatos boldogság, minden öröm átmeneti, és kín követi. a csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszára szenvedéseibe. vedd sorra mi van a szamszárikus életben: születés, betegségek, testi és tudati fájdalom, szenvedések, hatalmas fájdalmak, vénülés és halál majd ujraszületés folyamatosan ezáltal ujabb és ujabb szamszárikus életek. mély megértést kellene kifejleszteni a szamszáráról és a szenvedésről annak érdekében hogy meglássuk azt hogy miért érdemes meditálni.  így más fényben látunk majd mindent MINDENNAPI elmélkedések segitségével. először a mulandóságon érdemes elmélkedni, aztán az éntelenségről és végül a szenvedésről. lássuk meg hogy a szamszárában semmi nem kielégítő. semmi se valódi öröm. nincs ilyen a szamszárában. csak a csüngések a vágyak vannak amik további szenvedést szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszárikus élethez, amely a hatalmas kínokkal és apróbb szenvedésekkel jár együtt.  - lássuk át  ezeket nagyon mélye. KIBŐVÍTVE MEGTALÁLJÁTOK ITT A SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ VOLTÁN VALÓ ELMÉLKEDÉST: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

2. nemes igazság: a szenvedésnek van oka - a tudatlanság és a sóvárgás

3. a szenvedésnek létezik megszünése - ez a Buddha útja, ami a Nibbánához vezet

4. a szenvedés megszüntetéséhez vezető út - a Nemes Nyolcrétü Ösvény:

1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Azaz a szamszárától való eloldódásnak (és nem kényszeres ELFORDULÁSNAK) van értelme, a Buddha és a Dhamma felé való fordulásnak van értelme. a szamszára hajtásának nincs értelme, a szamszára hajtása szenvedést szül. Totál más fényt fogunk kapni a meditációról. megjön hozzá a kedvünk.

Ha még mindig nem, akkor ismételgessük ezt: "A tudat nyugalma van. A test nyugalma van. A tudat nyugalma van. A test nyugalma van." ezt ismételgessük, jönni fog egy nagyon kellemes érzés, ami a gyakorlásra ösztönöz.Ha álmosság van: képzeljünk el mentális fényt. csukott szemmel. pl. egy elénk táruló rétet ahol süt a nap.

Aki tud angolul, annak a következő weboldalak is segítségére lehetnek mivel itt is arról van szó, hogyan nyerjünk energiát amikor úgy érezzük, hogy kevés az erőnk, vagy a kedvünk a meditációhoz.


http://what-buddha-said.net/drops/II/Curing_Lethargy_and_Laziness.htm

http://what-buddha-said.net/drops/II/Lethargy_and_Laziness.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/IV/Energy_as_Way_to_Force.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Definition_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Arising_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Ability_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Origin_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/Enthusiastic_is_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/library/DPPN/wtb/u_v/viriya.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Energetic_Effort.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Power_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Ballanced_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Chief_Hero.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Avoiding_Effort.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Feeding_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Energy_Viriya.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Dual_Energy.htm

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

mit csináljunk meditáció előtt

Mit érdemes csinálni meditáció előtt? Hogyan lehet hatékonyabb a meditációnk?

Meditáció előtt érdemes egy Buddha szobor vagy kép előtt leborulásokat végezni. ezáltal tisztulunk, a szellemünk tisztább lesz, és egyúttal kifejezzük a hálánkat is a Buddha felé. és ez nagyon jó és nemes cselekedet. De az is elég, ha csak meghajlunk egy Buddha szobor vagy kép előtt és közben összetesszük a  két tenyerünket a szívünknél. Persze a leborulásokkal sokkal több jó karmát halmozunk fel, és jobban tisztít is a szennyeződésektől.

A leborulás azt jelenti h a szobor valamin van pl. széken mi pedig letérdelünk a földre (a lényeg az h a szobor magasabba legyen mint mi) aztán a két kezünket a szívünkhöz tesszük (ugyanolyan mint a keresztény imánál) és aztán a térdelésőből előre hajlunk ugy h a tenyereink a földön legyenek (és még mindig térdelünk) aztán a homlok is a földet éri. szóval a homlok, a két tenyér és a lábfejek meg a térd érinti a földet, más nem. maradunk így egy pár másodpercig , aztán a kezünket tenyérrel felfelé fordítjuk. minden marad változatlanul csak a kéz helyzete nem. ilyenkor befogadjuk a Buddha áldását. ez egy darab leborulás. ilyenkor nem csak a Buddha előtt borulunk le hanem saját magunk előtt is. ilyenkor elengedjük az egónkat és tiszta , egómentes önmagunk előtt is leborulunk. utána feltérdelünk és megint a szívünkhöz tesszük a kezünket. ez a vége egy leborulásnak. aztán felállunk és újra megcsináljuk ezt kétszer. összesen három elég.

De mielőtt ezt megcsináljuk azelőtt ezt mondjuk a Buddha szobor / vagy kép előtt:

Kiváló , Tiszteletreméltó és Tökéletesen megvilágosodott Buddha!  Ő a valóban kiemelkedett, beszennyeződésektől mentes, önmagától tökéletesen megvilágosodott bölcs vezető. Az aki a jó úton halad, világok ismerője. Az embereket megszelíditő felülmúlhatatlan tanító, Istenségek és emberek tanítója, áldott , magas rangú , Felébredett és Megvilágosodott Buddha!

és miután ezeket elmondtuk akkor 3 szor leborulás. ezután kellene meditálni. ha reggel szoktunk meditálni akkor ha még fogat is mosunk mielőtt elmondjuk ezt a szöveget és leborulunk az úgy mégjobb. ennek a gyakorlatnak igy (meditáció előtt) van egy erős tisztító hatása és a meditáció is tisztább lesz.
Leborulás után meditáció.

 

MEDITÁCIÓ UTÁN:

legalább egy meghajlás a Buddha szobor, vagy kép előtt. :)

NAGYON SOK sikert mindenkinek!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv