THÉRAVÁDA DZSHÁNÁK
Én az ánápánaszati meditációval értem el dzshánákat. Az ánápánaszati meditáció a légzés figyelése, és erről itt olvashattok részletesebb leírást, itt mutatom be ezt a meditációt:
A dzshánákról rengeteg könyv van már napaság, amik alapján el lehet igazodni. csak hogy említsek egy nagyon jó könyvet:
Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

Ezt a könyvet magyarul nem tudom bemásolni ide, csak a fenti angol nyelvü könyv linkjét tudtam megadni nektek.
De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf

Tehát a dzshánákról: van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. (Nem örök a folyamba lépés, mivel a folyamba lépett személy 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát.)

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a légzés figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a légzésen van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a légzésen. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet a légzésről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A légzésen a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe.  A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamva lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első négy dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért...

Az első dzsháhából a második dzshánába lépés automatikusan megtörténik, és ugyanígy a többi dzshána esetében is automatikusan belép a tudat az egyik dzshánából a következő dzshánába. A tudat átsiklik, belesiklik a következő dzshánába. Az első dzshánából úgy lép a tudatunk a második dzshánába, hogy a gondolatok megszűnnek önmaguktól, és beáll önmagától a csend. Nincs gondolat. Eleinte ez csak körülbelül fél percig sikerül, több gyakorlással pedig már tovább tudunk tartózkodni a második dzshánában. Tehát a második dzshána ugyanaz, mint az első, csak gondolatok nélkül. A Figyelem a légzésen van, de nincs gondolat. Öröm itatja át a tudatunkat, testünket, egész lényünket öröm itatja át. Mély, csendes boldogság, a meditáció szülte boldogság. A harmadik dzshánában az öröm megszűnik. Helyette lágy boldogságot él át a meditáló. A figyelem, mint ahogy eddig is, a légzésen van.

A negyedik dzshánában egykedvűség van, teljes béke, nyugalom, érzelemtől mentes állapot – tehát örömtől mentes állapot, csak a tiszta egykedvűség, béke marad. A légzésen van a figyelem továbbra is, nincs gondolat, és nincs öröm sem. És boldogság sincs. A figyelem , mint ahogy eddig is, a légzésen van. Az ötödik dzshánába lépve a tudat elveszíti a figyelmet a légzésről. A tudat ürességére terelődik a figyelem... Csodálatos érzés. Öröm továbbra sincs. Nem tér vissza az öröm. A puszta SEMMI a figyelmünk középpontja. Gondolat sincs. A semmire figyel a tudat. Ez a semmi önmagától kúszik be, ez az üres tér a tudatunk üressége. A tudatunk belesiklik az ürességbe. Csak annyi, hogy semmi nincs. Az üres űr - ez a figyelmünk középpontja. Se gondolat, se öröm, se légzés. Lélegzünk, élünk, csak éppen a tudat ürességére figyelünk... Az üres űrre.  A további dzshánákról nem tudok leírást nyújtani, ugyanis nem tapasztaltam még meg őket. A dzshánák eleinte csak néhány pillanatig tartanak, több gyakorlással már fél percig tudunk egy dzshánában tartózkodni, majd még több gyakorlással percekig, azután órákig is képesek leszünk egy dzshánában tartózkodni. Aki eléri az első dzshánát, az könnyen el tudja érni a folyamba lépést. A folyamba lépésről ezt a weboldal linket nézd meg, ha tudni szeretnéd, hogy hogyan érzékel az, aki folyamba lépett.

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

A saját személyes tapasztalásaimról az Úton való haladásról itt írtam bejegyzést:

http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

Ha elértük a folyamba lépést, akkor haladunk a következő szintekig: az egyszer visszatérő szintre, a vissza nem térő szintre, és az arahat szintre (az arahat az a személy aki elérte a megvilágosodást.) legyünk türelmesek, ne adjuk fel, vannak, akiknek a dzshánák elérése csupán néhány év rendszeres gyakorlás után következik be, (mindennap meditál), vannak akiknek a dzshánák elérése néhány életet vesz igénybe. Ha már előző életünkben is gyakoroltuk a meditációt, akkor ebben az életünkben könnyen elérhetjük a dzshánákat. A folyamba lépésre is ez érvényes. Vannak, akiknél hamarabb bekövetkezik a folyamba lépés, vannak, akiknek több ideig tart

(évekig, vagy évtizedekig). Egy dolog számít a legjobban: NE ADD FEL! MEDITÁLJ RENDSZERESEN, HA LEHET, AKKOR MINDEN NAP, VAGY HETENTE LEGALÁBB NÉGY – ÖT ALKALOMMAL. Egy meditáció legyen legalább fél óra! Ha már az első dzshánát elértük, akkor a meditáció ideje legyen legalább 40-45 perc, ugyanis elég időt kell adnunk magunknak arra, hogy letelepedjünk az első dzshánában, és elérhessük a másodikat. NE VÁGYJUNK A DZSHÁNÁKRA. EZ AKADÁLY! HA VÁGYUNK A DZSHÁNÁKRA, GONDOLJUNK A MULANDÓSÁGRA: Mulandóak a dzshánák , mint ahogy mulandó minden, ami megjelenik. Nem érdemes a dzshánákhoz kötődnünk, a Nirvánára érdemes törekedni. Mert a Nirvána az időtlen béke, nyugalom, a szenvedés megszüntetése...  nem jelent meg, mindig jelen volt csak mi nem vesszük észre a tudatunkat beborító szennyeződések miatt. Nem múlik el. Aki a Nirvánát eléri, az többé nem szenved. A Nirvánára érdemes törekedni. A Nirvána nem múlik el. A dzshánák mulandóak.

Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam itt:

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Ez az ánápánaszati (másnéven szamatha) meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is elvezet, de önmagában nem elég sok tanító szerint, és szerintem sem elég önmagában. A vipasszanát is gyakorolni kell mellette, a vipasszanát itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Ugyanezek a dzshánák elérhetőek a vipasszanával is, de ott nem a be és ki légzés a meditációs tárgy. Olvassátok el a vipasszanáról írt bejegyzésemet, ha érdeklődtök a vipasszana dzshánákról. És megjegyzem, hogy mind a kettő meditációt gyakorolni kell, az ánápánaszati meditációt is, és a vipasszanát is. A linkek itt vannak ezekhez a meditációkhoz:

SZAMATHA (Ánápánaszati) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA (belátás meditáció) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

A folyamba lépéshez és az egyszer visszatérő szint eléréséhez elég az első dzshána, sőt a vissza nem térő szint eléréséhez is elég az első dzshána. Mivel Buddha egyik tanítóbeszédben ezt olvastam. Csak angolul található meg: MN 64 (Majjhima Nikaya 64 The Greater Discourse to Mālunkyāputta) itt található meg: https://suttacentral.net/en/mn64

Magyar nyelvű szuttákat (tanítóbeszédeket Buddhától) itt találtok: http://a-buddha-ujja.hu/Content/Szuttak

A most következő szuttát (tanítóbeszéd Buddhától) azt itt találjátok meg:

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

 

MN 59 Bahuvedanīya Sutta

1. Az érzetek tapasztalásáról

1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


  1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

 

Végezetül a tíz béklyóról bemásolok egy tanítóbeszédet Buddhától:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]
1. A béklyók
Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
1. én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)

2. bizonytalanság (vicikicchā)

3. a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
4. érzéki vágy (kāma-rāga)
5. rosszindulat (byāpāda)
6. vágy a formára (rūpa-rāga)
7. vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
8. gőg (māna)
9. nyugtalanság (udhacca)
10. tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)