théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

Üdv :)

 

Kedves Látogatók!

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak. Itt bőven találhattok infókat is. Vagy egyszerűen csak azok a buddhisták, akik idetévednek, ők is olvashatják a blogot.  Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). De a Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI :) Az eddigi összes téma, linkekkel együtt:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMATHA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, ÉS OLVASMÁNYOK, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL SZÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN

http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

THÉRAVÁDA DZSHÁNÁK (Meditációs elmélyedési szintek) http://theravada.blogger.hu/2017/03/11/theravada-dzshanak

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Ez pedig nem a buddhizmusról szól, hanem arról, hogyan tudjuk valamennyire feldolgozni, elfelejteni azt ha szexuális trauma ért gyerekkorunkban. Gondolom a Google-ről érkeznek időnként olyan emberek, akiknek részük volt ilyesmiben, és ezért ezt a bejegyzést nekik (és saját magamnak is) írtam:  http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/gyerekkori-trauma-feldolgozasa

A BUDDHA ÁLDJON ÉS VÉDJEN MINDEN LÉNYT. Minden lénynek legyen jóléte, legyen minden lény jól. legyen kedves, békés, jószándékú minden lény. Minden lény, és köztük ti is. És minden létező érjen el hatalmas sikereket a buddhizmusban és a meditációban. És minden létező szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől és valósítsa meg minden létező a Nirvánát!

Történet egy szerzetesről

Tébolyból a Nirvánába

Tavasz volt, London utcáin fújt a szél. Egy kórházban, a pszichiátriai részlegen egy buddhista szerzetes feküdt az ágyán és a plafont bámulta csendben. Tanító volt, piros szerzetesi ruhában volt, kopasz volt és kék szemei voltak. 45 éves volt és Nirodha volt a neve. Rajta kívül még hárman voltak a szobában. Az ő ágya az ablak mellett volt. Keveset beszélt. Felállt és kisétált a kórteremből a folyosóra. Odalépett a folyosón az ablakhoz és álmodozva meredt ki az ablakon, a felhőket fürkészte a tekintete. Az otthonára gondolt, a Londoni kolostorra. Nagyon vágyott oda. Hirtelen egy hang zökkentette ki az álmodozásból. Egy nő hangja volt az.
-Jónapot! Nahát, ön szerzetes?-kérdezte a nő.
Nirodha a hang irányába fordult. Egy 22 éves nő állt mellette, szőke hosszú haja volt és barna szemei. Nirodha ezt válaszolta:
-Igen, az vagyok.
-Akkor nagyon tisztelem Önt! Még nem láttam Önt itt! Én már 6 napja vagyok itt a pszichiátrián. Ön mikor jött?
-Ma. Azért nem látott, mert néhány órája vagyok itt.
-Soha nem láttam még szerzetest a pszichiátrián, pedig már sokat jártam itt.
Nirodha elfordította a tekintetét az ablakhoz és nem szólt semmit, ismét a felhőkre meredt. A nő tovább folytatta:
-Engem Elizabethnek hívnak, Önt hogy hívják?
-Nirodha a szerzetesi nevem.
-Már volt itt, vagy most van itt először?
-Már többször is voltam itt.
-Hogyhogy megtűrik Önt ilyen betegen a kolostorban?
-Tanító vagyok. És már régóta élek a kolostorban. A betegségem akkor kezdődött, amikor már tanítottam a kolostorban. A tanítványaim szeretetből nem szeretnének tőlem megválni, és azt is tudják, hogy nagyon szívesen tartózkodok a kolostorban és szívesen tanítóm őket.
-Önnek mi a betegsége?
-Skizofrénia.
-Nekem is! Paranoid skizofrénia. 70 %-os egészségkárosodásom van, dolgoznom sem kell, de otthon sem jó, néha begolyózok és bejövök ide  pihenni.
-Nekem azért enyhébb a betegségem.
Nirodha nagyon álmos volt, megdörzsölte a szemeit. A nyugtató injekció, amit kapott, nagyon elálmosította. Elizabeth ezt kérdezte:
-Miért nem fekszik le, Nirodha? Nagyon álmosnak látszik.
-Zavar, hogy a kórteremben beszélnek. Így nem lehet rendesen aludni. De a meditáció jobban hiányzik, mint az alvás.
-Megtanítana engem is meditálni?
-Érdekel a buddhizmus?
-Igen. Soha nem találkoztam még szerzetessel. Ön olyan nyugodtnak és békésnek tűnik! Ez fantasztikus. Bizonyára Ön már magas szinten van. A buddhizmusról nem sokat tudok. Csak azt, hogy folyamatosan újraszületünk és van a Nirvána, ami egy tudatállapot. Ha valaki eléri a Nirvánát, akkor nem születik többé újra és megszűnik minden szenvedése. Örökké békés és nyugodt lesz.
-Ez így van. A Nirvána előtt pedig vannak szintek: a folyamba lépés, az egyszer visszatérő, a vissza nem térő, és legvégül az Arahat, aki a Nirvánát elérte. Szívesen megtanítalak meditálni, amint kiérünk innen. A kolostoromban foglak megtanítani.
-Jó. A folyamba lépés milyen?
-Aki eléri a folyamba lépést, az rendíthetetlen bizalmat nyer a Buddhában, a tanításaiban, és a gyakorlóközösségben. Semmi nincs, ami megrendítené a bizalmát, a hitét. Aki eléri a folyamba lépést az 7 életen belül eléri a Nirvánát.
-És a folyamba lépést könnyű elérni?
-Nem. Sok meditációs gyakorlás és sok tanulás kell hozzá. Tegeződjünk, rendben?
-Jó! És aki a folyamba lépést el akarja érni, annak is úgy kell élnie mint egy szerzetesnek?
-Nem. A lemondott élet a vissza nem térő szint eléréséhez és a Nirvána eléréséhez szükséges. De ha valaki lemondottan él, még mielőtt folyamba lépett lenne, vagy egyszer visszatérő lenne, az felgyorsítja a haladását.
-És mi az egyszer visszatérő?
-Az egyszer visszatérő már csak egyetlen egyszer születik emberi létformába, és abban a következő életében éri el a Nirvánát, az emberi világban. A vissza nem térő pedig már soha többé nem születik emberi létformába, istenségként születik újra az egyik isteni világban, és ott éri el a Nirvánát.
-Nagyon jó! Én komolyan szeretnék meditálni, és tanulni a buddhizmusról.
-Írd le valahova a kolostorom címét. Majd ha kijutsz innen, akkor gyere a kolostorhoz. Én körülbelül még 5 vagy 6 napot töltök itt, többet nem szándékozok.
-Rendben, leírom, mindjárt jövök!
Elizabeth elindult a kórterme felé. Egy naplóval a kezében jött vissza, és egy tollat hozott. Nirodha elmondta, hogy hol található Londonban a kolostora. Elizabeth utána a betegségéről kérdezte Nirodhát:
-Te is hallucináltál, amikor bejöttél ide?
-Igen. Hangokat hallottam. Azután itt kaptam egy nyugtató injekciót, és többé-kevésbé elmúltak a hangok.
-Engem a mentő hozott be 6 napja. Én is napokig injekciókat kaptam. Otthon elkezdtem törni-zúzni a poharakat, tányérokat, kiabáltam, és édesanyám hívta a mentőt.
-Miért törtél-zúztál?
-Mert a hang arra utasított. Először megpróbáltam ellenállni, de aztán újra és újra azt parancsolta a hang, hogy törjem össze a poharakat, tányérokat. Sőt, színes pöttyöket is elkezdtem látni a levegőben. Azt mondtam anyámnak, hogy színes hó hullik a szobában, de ő semmit sem látott. Képzelődtem.
-Visszamegyek a kórtermembe.
-Még találkozunk!
-Szia.
-Szia, Nirodha!
Nirodha elindult a kórterme felé, és nagyot ásított. Leült az ágyára, megfogott egy könyvet, és olvasni kezdte. Hamarosan újra injekciót kapott. Este már annyira álmos volt, hogy este fél 8-kor elaludt, annak ellenére, hogy beszélgettek a kórteremben. A napok lassan teltek a pszichiátrián. Nirodha újra összetalálkozott a folyosón Elizabethel, és ismét beszélgettek. Elizabeth 5 nap múlva hazament a pszichiátriáról, Nirodha még maradt egy napot, azután visszatért a kolostorba.
Elizabeth 2 nap múlva, délután felkereste Nirodhát a kolostorban. Kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd kinyitotta az ajtót, összetette a két kezét, és tiszteletteljesen meghajolt előtte. Ezt mondta Nirodhának:
-Megtanultam az internetről, hogyan kell köszönteni egy szerzetest.
Nirodha hallgatott. Felállt, és Elizabeth felé indult, aki az ajtó előtt állt. Nirodha kiment a szobából, Elizabeth követte. Nirodha csendben ment a folyosón.
-Hová megyünk?
-Oda, ahol a szerzetesekkel meditálni szoktam.
Hamarosan egy hatalmas terembe értek, ahol körülbelül 20 párna volt a földön. A terem üres volt, de a terem menti folyosón szerzetesek jöttek-mentek. Nirodha becsukta az ajtót, leült az egyik párnára lótuszülésbe, Elizabeth is leült, és kérdezte Nirodhát, hogy hogyan helyezze el a lábait.
-Tedd a jobb lábat a bal elé, mindkettő be legyen hajlítva.
-Rendben.
-Hajolj meg a Buddha szobor előtt, velünk szemben van... Most mondd: Legyek békés, legyek nyugodt, legyek boldog. Legyen békés, nyugodt, boldog minden lény. Ezt ismételd el háromszor. Utána mondd egyszer: Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől.
Elizabeth megtette amiket Nirodha mondott neki. Utána Nirodha így szólt:
-Csukd be a szemed. Figyelj az orrlyukakon be és ki áramló levegőre. Figyeld meg a beáramló levegőt és a kiáramló levegőt. És közben gondolj erre: Be... Ki... Be... Ki... A "be" szóra egészen addig gondolj, amíg a belégzés tart. A "ki" szóra egészen addig gondolj, amíg a kilégzés tart. Hogyha gondolatok jelennek meg, akkor tudatosítsd: "Elkalandozás". Gondolj erre: "elkalandozás". Azután térj vissza a be és kilégzés figyeléséhez, és használd a címkézést: a belégzéskor gondolj arra hogy "be" , a kilégzéskor arra gondolj, hogy "ki". Amikor már sikerül megtartanod a figyelmet a be és kilégzésen egy rövid ideig, akkor elhagyhatod ezt a címkézést. A meditáció végét úgy fogom jelezni, hogy megkongatom a hangtálat.
Nirodha ezzel becsukta a szemeit és ő maga is meditációba kezdett. (Megjegyzés: Ezt a meditációt (Szamatha, másnéven Ánápánaszati itt is el tudjátok olvasni a blogomon, ahol Buddha tanítóbeszédét is bemásolom a meditációról: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati ) Fél óra múlva Nirodha megkongatta a hangtálat. Ezt kérdezte Elizabethttől:
-Milyen volt?
-Jó. Sikerült figyelnem néhányszor a légzést egy rövid ideig.
-Gyakorolj otthon is, és gyakorolj majd velem is. Otthon füldugóval csináld, vagy zajt korlátozó fülvédővel. (Megjegyzés: Például itt lehet ilyeneket rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ de gyógyszertárban is lehet venni füldugót.) Körülbelül egy óráig is meditálhatsz, hiszen jól megy neked. Ez a szamatha, másnéven ánápánaszati, amit most megtanítottam neked. A Szamatha lényege az elengedés. Elengedsz mindent, csak egy dologra figyelsz: a légzésre. A gondolatok nélküli koncentráció a szamádhi. Amikor a légzésen megmarad a figyelem, és nincs gondolkodás, azt szamádhinak hívják. Amikor a szamádhi hosszabbodik, akkor haladsz a meditációban. Amikor a szamádhi már órákig tart, akkor dzshánában vagy. Van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána. Ezek az elmélyedési szintek. Ezeket nem könnyű elérni és évekig is tarthat, de valakinek még hosszabb időre van szüksége, életekre. Nem kötelező elérni a dzshánákat a folyamba lépés eléréséhez. Ne vágyj arra, hogy a dzshánákat, vagy a folyamba lépést elérd. Ne vágyj semmire. Légy tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. A Nirvána többé nem múlik el, ha eléred. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Minden, ami nem a Nirvána, az csupán létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Most az éntelenséget tanítom meg neked. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. Ráadásul a világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Minden csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort (Megjegyzés: Szutta = Buddha tanítóbeszédei. Itt olvashattok tanítóbeszédeket: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak )Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ("Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni. Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta. A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő. Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak. Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín. Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok." Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. És ezek még csak az előnytelenebb emberi életek! Az igazság az, hogy mindannyian előbb, vagy utóbb születünk előnytelenebb élethelyzetekbe, előnytelenebb életminőségeket élünk meg, és sokkal többet szenvedünk, mint a jelenlegi életünkben. Nagyon sok ember hamar elveszíti az emberi újraszületést is. És akkor milyen az alsóbb világokba születni? Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, és az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre. Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nirvánát, és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a leprások. Tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. Pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért, a szamszára nem kielgítő. A jelenségek, a dolgok nem kielégítőek. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza.  A vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen. 1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran. 2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság. 3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nirvána elérése. a Nirvánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába. 4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény... Gyere, Elizabeth, adok neked három könyvet.
Nirodha elindult kifelé a teremből, végigmentek a folyosón, bementek Nirodha szobájába, és a szerzetes adott három könyvet Elizabethnek. Elizabeth otthon is meditált, mindennap, rendszeresen gyakorolt. Időnként Nirodhához is elment a kolostorba meditálni, és a könyveket olvasta, amiket Nirodha adott neki. Nirodha néhány hét múlva megtanította Elizabethnek a vipasszaná meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana) és a metta és a karuna meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha)
Néhány hónap telt el. Elizabeth a  gyakorlásban haladt, már hosszabb szamádhira volt képes. Viszont észrevette, hogy néha szenvedéllyel tekint Nirodhára. Egyre jobban beleszeretett a szerzetesbe. Tudta, hogy ez nem helyes, és akadályozhatja a meditációs haladásban, és nem tudta, mit kéne csinálnia, nagyobb távolságot kellene-e tartania Nirodhától, csak ritkán kellene-e találkozniuk? Úgy döntött, elmondja Nirodhának a szerelmét. Egyrészt nem bírta magában tartani, másrészt pedig tudni akarta, hogy távolságot kellene-e tartaniuk. Elhívta Nirodhát a kolostor melletti erdőbe sétálni. A nap sütött, a nagy fák lombjaiba belefújt a szél. Nirodha így szólt, amikor néhány lépést már tettek az erdőben:
-Csak a szélén sétáljunk. Az erdő mélyén farkasok is vannak, meg rókák.
-Rendben. Nirodha... Mondanom kell valamit. Az az igazság... hogy szerelmes vagyok beléd. Távolságot kellene tartanunk?
Nirodha nem válaszolt rögtön. Zavarba jött és némán nézte Elizabethet. Azután gyorsan elnézett róla, és a talajra bámult. Ezt mondta:
-Igen, a legjobb lenne, ha csak eléggé ritkán találkoznánk.
-Mostanában jól érzed magad?
-Néha még hallok hangokat, a gyógyszeremet szedem.
-Én is jól vagyok mostanában, nagyjából, én is szedem a gyógyszert. Szereted a természetet, Nirodha?
-Igen.
-Nirodha, te olyan vagy, mintha az édesapám is lennél. De szerelmes is vagyok beléd. A valódi apám... vert gyerekkoromban, és az anyámat is verte... a szüleim elváltak. Az apámról hallani sem akarok. Azt sem tudom, hol lakik.
-Sajnálom.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
Nirodha semmit nem mondott erre. Elizabeth megállt, és könnyes szemmel nézte Nirodhát. Ezt mondta:
-Nem válhat valóra a szerelmem.
Nirodha zavartan nézte őt, majd így szólt:
-Keress egy hétköznapi embert. Egy szerzetesbe őrültség szerelmesnek lenni.
-Hiszen tudod, hogy őrült vagyok. Pontosan azért szeretlek, mert szerzetes vagy. A szerzetes lelkedet szeretem.
-Talán most jobb, ha hazamész.
Elizabeth elköszönt, és magára hagyta Nirodhát az erdőben. Nirodha maga elé nézett, és csak állt ott az erdőben, percekig. Könnyes lett a szeme és sírni kezdett. Elizabeth vallomása megrendítette, és érezte, hogy ez a szenvedély kölcsönös. Ő is vágyott Elizabethre, de a szíve a szerzetesi élethez vonzotta. Percekig sírt az erdőben állva. Utána elindult a kolostorba, és a Buddha szobor elé ült le a szobájában. Nézni kezdte a Buddha szobrot, és ezt mondta:
-Olyan erős vagyok, mint Buddha. Ő is maga mögött hagyta a vágyakat.
Nirodhát ismét a sírás kerítette hatalmába. Elizabeth hazafelé menet szintén sírt. Nirodha abbahagyta a sírást, és meditációba kezdett, megnyugodott.
Teltek a hetek, hónapok. Nirodha már 3 hónapja nem látta Elizabethet a kolostorban. Érezte, hogy hiányzik neki Elizabeth. Eltelt egy újabb hónap. Nirodha egyik éjjel nem tudott aludni, már éjfél volt, amikor befejezte a próbálkozást, hogy elaludjon. Kivette az asztala fiókjából a zseblámpáját, és bekapcsolta a zseblámpát. Kiment a szobájából, és kiment a kolostorból. A kolostor fala mentén sétálgatott, és a zseblámpával maga elé világított. Nagyon hűvös éjszaka volt. Nirodha álmosan elnézett a közeli erdő felé. A zseblámpát is elfordította abba az irányba. Tőle néhány méterre meglátott egy emberalakot, amint az erdő felé megy. Nirodha megrémült, az első gondolata az volt, hogy ez Elizabeth. A zseblámpával rávilágított a néhány méterre sétáló emberre és tényleg Elizabeth volt az. Nirodha felkiáltott:
-Elizabeth, mit csinálsz itt, miért mész az erdőbe?
-Nirodha...? Követnek!
Nirodha odament Elizabeth mellé, és odaállt elé. Elizabeth megállt. Nirodha ezt mondta:
-Ne menj ilyenkor az erdőbe, teljes őrültség. A fenevadak megtalálnak és megölnek. Kik követnek?
-Földönkívüliek.
-Én nem látok itt senkit.
-Ott vannak!
Elizabeth hátrafelé mutogatott, de senki nem volt ott. Nirodha megrázta a fejét, és ezt mondta:
-Nem. Nincs ott senki.
-Lilák, zöldek, fehérek! Ott vannak! Meg akarnak ölni!
Elizabeth rémülten magához szorította Nirodhát. Nirodha zavarba jött, és Elizabethet nézve tartotta a zseblámpát, és ezt mondta:
-Elizabeth, nyugodj meg. Skizofrén rohamod van. Nincs ott senki.
-Hazudsz... Ott vannak... Tegnap reggel óta felbukkannak időnként! Azt is mondták, hogy meg akarnak ölni! Mindenhová követnek! Azért jöttem ide, mert félek tőlük. Segíts!
Nirodha felsóhajtott. Nem tudta, mihez kezdjen Elizabethtel. Habozva megszólalt:
-Gyere, bemegyünk a kolostorba. Leülsz, és én hívom a mentőket. Nem lesz semmi baj.
-Miért hívod a mentőket?
-Mert képzelődsz. Itt nincs senki.
Elizabeth egész testében remegett és sírni kezdett. Nirodha elindult a kolostor bejárata felé, Elizabeth követte. Bementek, Elizabeth remegve leült a kolostorban a lépcsőre, Nirodha pedig hívta a mentőket. Elindultak a civilizáció felé, és hamarosan kiérkeztek a városba, a kolostor melletti réten át. Nirodha elvezette Elizabethet a mentőautóhoz, és elköszönt tőle. Elizabeth még mindig remegett, és sírt. Elvitte a mentőautó. Nirodha nyugtalanul visszaindult a kolostor felé. Bement a szobájába, leült az ágyra és kimerülten nézett maga elé. Hajnali két óra volt. Lefeküdt az ágyra, és megpróbált aludni, de nem tudott, zaklatott volt az elméje. Reggel felhívta a pszichiátriát, és megkérdezte, hogy mi van Elizabethtel. A telefonban csak annyit mondtak, hogy nincs semmi baj. Nirodha megnyugodott.
Két hét múlva délután Elizabeth a kolostorba ment, és a kertben találta Nirodhát. Elizabeth ezt mondta:
-Tiszteletreméltó Nirodha, sajnálom.
-Elizabeth...-kezdte komolyan Nirodha.-Nem szeretnélek megbántani, de... nem lenne neked jobb egy pszichiátriai otthonban? A saját életedet kockázatod. Majdnem bementél az erdőbe éjszaka.
-Nem akarok pszichiátriai otthonba menni. Ott nem lehet meditálni sem. El akarom érni a Nirvánát.
Nirodha hallgatott. Majd ezt mondta:
-Örülök, hogy jól vagy.
-Menjünk meditálni.
Nirodha és Elizabeth elmentek meditálni. Utána Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Nem foglak téged keresni hónapokig. Még mindig szerelmes vagyok beléd. Jobb ha távolságot tartunk.
Nirodha komoly hangon megszólalt:
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.
-Tessék?-kérdezte Elizabeth megrémülve.
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.-ismételte meg Nirodha.
-Talán zavarlak?
-Nem fogsz haladni a meditációban, ha egy szerzetesre vágysz. Azonkívül nekem is vannak vágyaim... felbolygatod bennem a vágyakat.
Nirodha elhallgatott. Elizabeth Nirodhát nézte. Nirodha elnézett a fal felé, és folytatta:
-Ne bámulj, nem helyes. Menj haza, ha nincs más mondanivalód, vagy kérdésed.
Elizabeth elköszönt Nirodhától, és hazament. Nirodha fájó szívvel, egyedül ült a meditációs teremben, és maga elé nézett. Néhány perc múlva felment a szobájába.
Teltek a hónapok, Elizabeth nem kereste Nirodhát. Eltelt egy év, amióta Nirodha és Elizabeth utoljára találkoztak. Elizabeth jó barátja volt egy férfinak, akit a kolostorban ismert meg korábban. Ez a férfi is Nirodha tanítványa volt, ott töltött néhány napot a kolostorban, amikor Elizabeth is a kolostorban járt, Nirodhánál. Így megismerkedtek egymással és az interneten azóta is tartották a kapcsolatot. Elizabeth elárulta ennek a barátjának, hogy szerelmes Nirodhába. Egy éve nem találkozott egymással Nirodha és Elizabeth. Ez a férfi, akit Elizabeth a kolostorban ismert meg, egy nap tudomást szerzett arról, hogy Nirodha rákos lett és nem tudnak rajta segíteni már az orvosok. A férfi Elizabethnek megírta ezt az interneten keresztül, és Elizabeth teljesen összeomlott. Találkozni akart Nirodhával, hogy utoljára lássa. Sírva igyekezett a kolostorhoz, és a könnyeivel küszködve kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd belépett. Nirodha ott feküdt az ágyban, de nem tűnt fáradtnak, vagy elkeseredettnek. Elizabeth összetette a két kezét, meghajolt Nirodha ágya előtt és zokogásban tört ki. Nirodha szótlanul nézte őt, nem sírt, nem látszott szomorúnak. Elizabeth ezt kérdezte:
-Mennyi időd van vissza?
-Néhány hét.-felelte Nirodha.
-Nem félsz a haláltól?
-Nem.
-Nem látszol szomorúnak...
-Nem vagyok szomorú.
Elizabeth odalépett Nirodhához, és a könnyei Nirodha szerzetesi ruhájára hullottak. Nirodha teljesen nyugodt volt. Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Mióta nem találkoztunk, négyszer voltam a pszichiátrián. Volt egy öngyilkossági kísérletem is!
-Mondtam, hogy legjobb lenne egy pszichiátriai otthonba menned. Nem vagy biztonságban a világban ezzel a nagyon súlyos betegséggel.
-De a pszichiátriai otthonban nem tudok meditálni sem.
-Jól válaszolsz. Ezzel a kérdéssel mindig próbára tettelek. Tudom, hogy nagyon kitartó vagy és igyekszel a gyakorlásban. Tudom, hogy addig nem állsz meg a gyakorlással, amíg el nem éred a Nirvánát. Nos tudnod kell, hogy okkal lépek ki az életedből. Mindennek oka van. Így annak is, hogy eltűnök az életedből. Csak gátol téged az, hogy szerelmes vagy egy szerzetesbe. Okkal találkoztunk, és okkal is lépek ki az életedből.
-De én ezt nem bírom elviselni, hogy kilépsz az életemből...
-Majd később el fogod tudni viselni. Erősebb leszel, mint gondolnád.
-Nem hiszem hogy erős leszek. Még a folyamba lépést sem értem el. Sokszor még mindig hitetlenkedek a Buddhában és a tanításban. Még mindig vannak kételyeim. Áruld el... te mit értél el? Soha nem kérdeztem...
Nirodha felemelte a kezét, kinyújtotta a mutatóújját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a kezét. Elizabeth elgondolkozva nézte őt, és a mulandóságra gondolt. Ezzel a mozdulattal Nirodha a mulandóságra célzott. De még mindig nem tudta, milyen szintet ért el Nirodha. Elizabeth újra megkérdezte:

-Mit értél el?
-Ezt.-felelte Nirodha, és csendben maradt.
Néma csend volt percekig. Elizabeth megszólalt:
-A Nirvána békéjét érted el?
-Igen.
-Végigmentél az úton?
-Igen.
-Én miért nem értem el még a folyamba lépést sem?
-Légy türelemmel, én 24 évig gyakoroltam a meditációt. Már nincs rá szükségem. Elértem, amit akartam.
Elizabeth hallgatott, és leült Nirodha ágyára. Csendben voltak. Elizabeth érezte a békét, a megnyugvást, amit Nirodha árasztott magából. Kellemes volt ezt a békét és nyugalmat magába szívnia. Elizabeth néhány perc csend után megszólalt:
-Köszönök mindent, amit átadtál. És köszönöm a segítségedet, a tanításaidat, a könyveidet.
-Szívesen. Ne add fel soha a gyakorlást.-mondta rettentő komoly hangon Nirodha.
-Nem fogom feladni. Hiszek neked, elhiszem, hogy elérted a Nirvánát. De a gondolat, hogy el foglak veszíteni... szomorúsággal tölt el...
-Senkinek nem vagyok semmilye. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. Ez a haldokló test... ez a tovatűnő tudatosság... nem én vagyok. Nincs Nirodha. Nincs Elizabeth. Nincs én, hiszen minden mulandó.
Elizabeth sírva felállt az ágyról és így köszönt el:
-Szerelmem, tanítóm. Amíg élek, nem foglak elfelejteni.
Nirodha csak ennyit mondott:
-Érd el a nemes törekvéseidet, nemes céljaidat.

Elizabeth zokogva kiment a szobából, és hazament. Depresszióba esett. Olyan mély depresszióba esett, hogy semmihez nem volt kedve, és nagyon zaklatott is volt, és ismét elkapta egy skizofrén roham, a mentő vitte el otthonról. A pszichiátrián ismét nyugtató injekciókat kapott, és depresszió elleni gyógyszert is kezdtek neki adni.  Már két hete volt a pszichiátrián, és épp a mobilján internetezett, amikor az a férfi, akit a kolostorban ismert meg, megírta neki, hogy Nirodha meghalt. Elizabeth a sok gyógyszertől és injekciótól teljesen álmosan, kábán bámult maga elé, és zokogott. A gyógyszer sem segített rajta, csak sírt. Hirtelen eszébe jutottak az emlékei Nirodháról, és legvégül az, amikor a szerzetes felemelte az újját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a  kezét. Ekkor egy felismerés suhant át az agyán. Valóban minden mulandó. Valóban nincs személyiség, hiszen minden mulandó. Valóban nem kielégítőek a dolgok, hiszen mulandóak. Majd rádöbbent, hogy Nirodha a Nirvána elérésének szentelte több, mint a fél életét, lemondott minden vágyról, és a kolostorba vonult, és végül elérte azt, amit a Buddha is elért. Halálos beteg lett, de nem szenvedett és nem félt a haláltól. Boldog volt és nyugodt. Elizabeth az orrlyukain át be és kiáramló levegőt kezdte figyelni. A körülötte lévő zajok nem zavarták, csak a légzésére figyelt. Figyelte, hogy jön egyik lélegzet után a másik. Jön a belégzés, majd a kilégzés. És minden olyan mulandó, mint a kilégzés. Megjelennek a dolgok, aztán elmúlnak. Úgy fogynak el a megjelenő dolgok, mint a lélegzetek. Ekkor Elizabeth megingathatatlan hitet és bizalmat kezdett el érezni a Buddha tanításaiban, a Buddhában, Nirodhában, és az összes megvilágosodottban. Végtelen vágyat érzett a Nirvána, a megvilágosodás iránt. Senki ezt tönkre nem tudta tenni, el nem tudta venni. Ez volt a folyamba lépés, és Elizabeth nagyon boldog volt. Tudta, hogy aki eléri a folyamba lépést, az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Elizabeth abbahagyta a sírást. Néhány nap múlva hazament a pszichiátriáról, és folytatta a gyakorlását. Gyakran álmodott éjszaka Nirodháról, és gyakran jutott eszébe Nirodha nappal. A depresszió elleni gyógyszer nagyrészt érzéketlenné tette, de időnként elsírta magát, ha Nirodha eszébe jutott. Néhány év múlva az egyszer visszatérő szintet is elérte. Ahogy elérte ezeket a szinteket, a betegsége egyre jobban veszített az erejéből. Már sokkal jobban érezte magát, és jóval ritkábban volt a pszichiátrián. Dolgozni is elmehetett. Azután néhány év múlva teljesen meggyógyult, és úgy döntött, hogy követi Nirodhát:  Ő is kolostorba ment. Szerzetesnő lett. Tanító lett belőle, és később elérte a vissza nem térő szintet, majd a Nirvánát is.

A BLOG BEJEGYZÉSEIM LINKJEI ITT TALÁLHATÓAK:

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányok:

BLOG BEJEGYZÉS A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

szamatha ánápánaszati

Szamatha - Másnéven ánápánaszati meditáció - A légzés tudatosítása

Először a tíz béklyót és a Nirvána előtti szinteket fogom bemutatni:

Ez a szutta (Szutta = Buddha tanítóbeszédei) itt található:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]
1. A béklyók
Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)
bizonytalanság (vicikicchā)
a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
érzéki vágy (kāma-rāga)
rosszindulat (byāpāda)
vágy a formára (rūpa-rāga)
vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
gőg (māna)
nyugtalanság (udhacca)
tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)

A szamatha (ánápánaszati) és a vipasszana - Ez a két lényeges meditáció van a Théraváda buddhizmusban. Mindkettő meditációt gyakorolni kell. A vipasszanáról itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Az ánápánaszati meditáció (a szamatha) az ánápánaszati szutta alapján lett ebbe a blog bejegyzésbe részletezve. Aki nem tudja, hogy mi az a szutta annak elmagyarázom: a szutták (tanítóbeszédek) Buddha korából származó írások, amikből rengeteg le van fordítva magyar nyelvre is és fel van téve ide: http://a-buddha-ujja.hu/

Az ánápánaszati szuttát itt találjátok: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-118-fp

HAMAROSAN RÉSZLETEZEM MAGÁT A GYAKORLATOT. De előtte néhány szó a folyamba lépésről:

A vipasszana segíti a szamathát, mert a vipasszanával belátásokhoz juthatunk. A szamatha a koncentráció, az elengedés. A vipasszana segít abban, hogy a szamathánk - a koncentrációnk, az elengedésünk erősödjön.

A FOLYAMBA LÉPÉSRŐL, AMI EGY MEGVILÁGOSODÁS ELŐTTI SZINT, HAMAROSAN ÍROK. Aki meditációval eljut a folyamba lépésig az maximum 7 életen belül eléri a megvilágosodást.  Vannak akiknek a Szamatha (ánápánaszati) nehezebben megy mint a vipasszana, vagy a szamatha nagyon nehezen megy. Ilyenkor nem szabad elcsüggedni. Ilyenkor vegyük elő a vipasszanát néhány hónapra, gyakoroljunk sok vipasszanát. Utána gyakoroljuk mindkettőt: a vipasszanát és a szamathát is.

A vipasszana és a szamatha gyakorlásával, az első dzshána elérésével a folyamba lépés elérhető, aki eléri, az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nibbánát / Nirvánát. A Nibbána páli nyelven Nirvánát jelent. A Folyamba lépésről itt írtam és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Itt egy másik blog bejegyzésem a saját személyes tapasztalásaimról az Úttal kapcsolatban http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

A folyamba lépés utáni következő szint az egyszer visszatérő, ami azt jelenti hogy az a személy aki elérte az egyszer visszatérő szintet, már csak egyszer születik meg az emberek világába és akkor éri el a Nirvánát.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigaretta, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. A Buddha a követőinek ezeket a szabályokat alkotta: Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, drog), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) és én még hozzátenném azt, hogy ne káromkodjunk. Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A Vipasszana és a Szamatha (Ánápánaszati) tehát a legfontosabb meditációk a buddhizmusban. Mindkettőt végezni kell. A vipasszanáról itt írtam: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Mielőtt még az ánápánaszatiról szóló szuttát bemásolnám ide, bemásolok egy tanítótól származó lefordított tanítást az ánápánaszatiról (a szamatháról), amit szintén a http://a-buddha-ujja.hu/ nevű weboldalon olvashattok. Ezután a tanítás után, ami most következik, leírom részletesen, hogy hogyan kell végezni a szamatha (ánápánaszati) meditációt.

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Article/Anapanasati-sumedho

Szerző: Ácsán Szumédhó
Fordította: Anatta
Forrás: Now Is The Knowing
Eredeti mű címe: Anapanasati

Ánápánaszati

Tartalom: A Jelen Pillanat
Előző: Buddha Dhamma Szangha
Következő: Nibbána

"Hajlamosak vagyunk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hétköznapi dolgokat. Általában csak akkor figyelünk a légzésünkre, amikor az rendellenes, pl.: asztmás roham esetén vagy egy megerőltető futás után. De az ánápánaszati alkalmával az általános légzésünket vesszük a meditáció tárgyának. Nem próbáljuk megnyújtani vagy megrövidíteni, vagy bármi módon befolyásolni, csak egyszerűen megmaradunk a normális ki- és belégzésnél. A légzés nem egy olyan dolog, amit mi alkotunk vagy elképzelünk, ez, a testünk egy természetes folyamata, ami az élet végéig eltart - ha koncentrálunk rá, ha nem. Így ez egy olyan dolog, ami mindig kéznél van, és amivel bármikor foglalkozhatunk. Semmiféle képzettségre nincs szükségünk ahhoz, hogy a légzésünkre figyeljünk, nem is kell különösen intelligensnek lennünk, mindössze annyit kell tennünk, hogy tudatában legyünk minden egyes ki- és belégzésnek. A bölcsesség nem a nagyszabású elméletek és filozófiai tanítások tanulmányozásából ered, hanem a hétköznapi dolgok megfigyeléséből.

A légzésben semmi izgalmas vagy elragadó nincs, ezért nagyon idegesítővé válhat ez a folyamat, sőt, meg is utálhatjuk akár. Arra vágyunk, hogy állandóan olyan dolgok vegyenek körül, amik érdekesek és úgy ragadnak magukkal, hogy közben a kisujjunkat sem kell mozdítanunk. Ha valahol zenét hallunk, akkor nem azon kezdünk gondolkodni, hogy: „Koncentrálnom kell erre a magával ragadó és izgalmas ritmusú zenére." - le sem tudjuk magunkat állítani, mert a ritmus annyira kényszerítő erejű, hogy magával húz minket. A normál légzésünk ritmusa nem érdekes vagy kényszerítő erejű, hanem megnyugtató és a legtöbb élőlény nincs hozzászokva a nyugalomhoz. Az emberek többsége szereti a béke gondolatát, viszont a tényleges tapasztalatát kiábrándítónak vagy frusztrálónak találja. Valami ösztönző dologra vágynak, valami olyasmire, ami magába rántja őket. Az ánápánaszati gyakorlásakor egy olyan tárgynál maradunk, ami teljesen semleges, nincsenek erős érzelmeink a légzésünk irányában - mint a szeretet és a gyűlölet -, és mindössze annyit teszünk, hogy megfigyeljük a ki–és belégzés kezdetét, közepét és végét. A lélegzet szelíd ritmusa - mivel lassabb a gondolatok ritmusánál -, a megnyugváshoz vezet és elkezdünk nem-gondolkodni. De ne próbáljunk valamit megszerezni a meditáció által, legyen az a szamádhi1 vagy dzshána2, mert amikor az elme azon van, hogy elérjen valamit, ahelyett, hogy szerényen megelégedne a légzés figyelésével, akkor nem lassul le, és nem válik nyugodttá, és ezáltal frusztráltakká válunk.

Eleinte az elme elkalandozik. Amikor észrevesszük, hogy ez megtörténik, akkor nagyon gyengéden térítsük vissza a légzés figyelésére. Legyünk nagyon-nagyon türelmesek, és ne jelentsen problémát az újrakezdés. Az elménk nincs hozzászokva ahhoz, hogy féken legyen tartva, megtanulta, hogy összekapcsolja az egyik dolgot a másikkal és, hogy mindenről véleményt alkosson. Mivel megszoktuk, hogy az intelligenciánkat és a készségeinket felhasználva „praktikusan" gondolkodjunk, ezért hajlamosak vagyunk rá, hogy feszültek és idegesek legyünk, amikor ez nem sikerül, és mikor az ánápánaszatit gyakoroljuk, akkor a saját ellenállásunkba ütközünk és neheztelünk minderre. Olyan ez, mint mikor egy vadlovat először szerszámoznak föl és az dühös azokra a dolgokra, amik megkötözik őt.

Mikor elkalandozunk, idegesek leszünk és elmegy a kedvünk az egésztől, akár meg is gyűlölhetjük mindezt. Ha a frusztrációból kifolyólag megpróbáljuk az elménkre erőltetni a nyugalmat, akkor csak egy rövid ideig tarthatjuk ezt fenn, majd az elme ismét valahol máshol jár. Tehát a megfelelő magatartás az ánápánaszati gyakorlásakor: a nagy türelem, hisz a világ minden ideje a miénk. Engedjünk el minden anyagias, személyes vagy pénzügyi problémát. Ezalatt az idő alatt semmi más dolgunk nincs, mint figyelni a légzésünket.

Ha a belégzéskor kalandozna el az elménk, akkor fektessünk nagyobb hangsúlyt a belégzésre. Ha a kilégzéskor, akkor oda. Folyamatosan hozzuk vissza. Mindig álljunk készen az újrakezdésre. Minden egyes új nap kezdetén, minden egyes belégzés elején fejlesszük ki magunkban a kezdők elméjét: semmit se hozzunk a régiből az újba, tüntessünk el minden nyomot, mint egy hatalmas máglya.

Így tehát, ha az elménk elkalandozna, mi visszahozzuk ismét, és ez a tett már maga egy éber pillanat. Úgy neveljük az elménket, mint egy gondos anya a gyermekét. Egy kis gyermek nem tudja pontosan, mit is csinál éppen, csak egyszerűen elkalandozik, és ha az anya erre rendszerint úgy reagál, hogy bemérgesedik rá és elveri, akkor a gyermek megfélemlítetté és ideggyengévé válik. Egy jó anya csak szemmel tartja a gyermekét, és ha elkalandozna, visszahozza. Ezen türelemmel felvértezve nem ostorozzuk magunkat, nem gyűlöljük magunkat, nem gyűlöljük a légzésünket, nem gyűlölünk senkit, nem leszünk idegesek, csak azért, mert nem találtuk meg a nyugalmat az ánápánaszati alkalmával.

Néha túl komolyan vesszük a dolgokat, néha teljesen hiányzik belőlünk az öröm, a boldogság, a humorérzék és csak elfojtunk mindent magunkban. Vidítsd fel az elmét, próbálj meg mosolyogni! Légy laza és nyugodt, ne nyomasszon a tudat, hogy valami különlegeset kell megvalósítanod - semmit sem kell megszerezned, ez nem egy jó üzlet, nincs benne semmi különleges. És mit mondasz, mit tettél ma azért, hogy megkeresd a kenyérre valót? Mindössze egyetlenegy éber belégzést? őrültség! De ez még mindig több, mint amit a legtöbb ember elmondhat egy napjáról.

Nem küzdünk a gonosz seregeivel. Ha ellenszenvet éreznél az ánápánaszati irányába, akkor tudatosítsd magadban ezt az érzést is. Ne érezd úgy, hogy ez egy olyan dolog, amit meg kell tenned, hanem hadd legyen ez egy örömforrás, valami, amit igazán élvezel csinálni. Amikor az jár a fejedben: „Nem bírom tovább!“, akkor tudatosítsd ezt, mint ellenállást, félelmet, vagy frusztrációt és menj tovább. Ne tedd ezt bonyolulttá vagy nehéz feladattá. Amikor először felszenteltek, halál komoly voltam, nagyon kemény és szigorú önmagamhoz. Olyan voltam, mint egy száraz karó és szörnyű lelki állapotokba kerültem. Folyton az járt a fejemben: „Meg kell csinálnom… Meg kell csinálnom…” Ezekben az időkben tanultam meg szemlélni a békét. Kétség és nyugtalanság, elégedetlenség és ellenszenv - hamarosan képessé váltam rá, hogy elmélkedjek a békéről, egyre csak ismételgettem a szót, hipnotizáltam magam, hogy megnyugodjak. Hiába jöttek az olyan kétségektől átitatott gondolatok, mint: „Semmire sem megyek ezzel, ez egy haszontalan dolog, el akarok már érni valamit", képes voltam megbékélni velük. Ez az egyik módszer, amit használhatsz. Tehát, amikor feszültekké válunk, lazuljunk el, és aztán folytassuk az ánápánaszatit.

Először reménytelenül ügyetlennek érezzük magunkat, hasonlóan ahhoz, mint amikor gitározni tanulunk. Amikor először próbálunk játszani valamit, olyan ügyetlenek vagyunk, hogy az egész reménytelennek tűnik, de amikor már egy ideje gyakorolunk, és elég ügyesek vagyunk hozzá, sikerül a dolog és az egész nagyon könnyűvé válik. Megtanuljuk, hogy hogyan váljunk szemlélőjévé a saját elménknek, így tudatában leszünk annak, ha nyugtalanok, feszültek vagy tompák vagyunk. Tudatosítjuk ezt, nem próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy ez másképp van, teljes mértékben tudatában vagyunk annak, ahogyan a dolgok vannak. Fenntartjuk az erőfeszítést, legalább egy belégzés erejéig. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor legalább egy fél belégzésig. Ezen úton járva nem azon vagyunk, hogy hirtelen tökéletessé váljunk. Nem kell mindent helyesen csinálnunk azon elméleteknek megfelelően, amik leírják, hogyan is kellene, hanem a felmerülő problémákat felhasználva gyakoroljunk. Ha szétszórt tudatunk van, akkor az már bölcsességnek számít, ha felismerjük az elménket, ami körbe-körbe rohangál - ez a belátó bölcsesség. Azt gondolni, nem jó ez így, ahogy van, gyűlölni magunkat vagy szomorúnak lenni amiatt, mert történetesen ilyenek vagyunk - ez a tudatlanság.

Nem onnét kezdjük a gyakorlást, ahol egy jóga-mester áll, nem csinálunk Ijengar-féle3 testtartásokat, mielőtt kifacsarnánk végtagjainkat és megérintenénk a lábujjunkat. Ezzel csak tönkretennénk magunkat. Végignézhetjük az összes testtartást a „Jóga reflektorfényben“ c. könyvben és megcsodálhatjuk Ijengart, amint körbetekeri a lábait a nyakán, mindenféle elképesztő testhelyzetben, de ha megpróbáljuk utánozni, akkor a kórházban fogunk kikötni. Ezért azzal kezdjük a gyakorlatot, hogy megpróbáljuk egy kicsit jobban meghajlítani a derekunkat, megvizsgáljuk a felbukkanó fájdalmat és az ellenállásunkat, majd megtanulunk fokozatosan feszíteni. Így működik ez az ánápánaszati alkalmával is, felismerjük, hogy hol is tartunk éppen, és onnét indulunk el, elkezdjük egy kicsit hosszabban fenntartani a figyelmünket, és így megértjük, mi is az a koncentráció. Ne hozzunk olyan elhatározásokat, mint Superman, hiszen nem vagyunk Supermanek. „Egész éjjel egy helyben fogok ülni, és a légzésemre koncentrálok.” - mondod, de amikor kudarcot vallasz, begurulsz. Válassz olyan időtartamokat, amiket képes vagy teljesíteni. Kísérletezz, dolgozz együtt az elméddel egészen addig, míg meg nem tanulod, hogyan kell megfelelően fejlesztened magad, és hogyan kell lazítanod.

Esések közepette kell megtanulnunk járni. Nézd meg a csecsemőket, én még egy olyat sem láttam, aki egyenesen tudott volna járni. Mászniuk kell, különböző dolgokba kell kapaszkodniuk, és minden egyes elesés után talpra kell állniuk, újra meg újra. Így működik a meditáció is. A bölcsesség a nem-tudás megfigyeléséből, hibák elkövetéséből ered: elmélkedünk róluk, majd tovább megyünk. Ha túl sokat gondolkodunk erről, akkor az egész reménytelennek tűnhet. Ha a csecsemők sokat gondolkodnának, akkor soha sem tanulnának meg járni, hiszen, ha egy csecsemőt járni tanulni látsz, reménytelennek tűnik, nem? Ha gondolkodunk róla, a meditáció szintén teljesen reménytelennek tűnhet, de mi csak folytassuk tovább. Mindez nagyon könnyen mehet akkor, amikor tele vagyunk lelkesedéssel, amikor a tanár és a tanítása inspirálóan hat ránk, de a lelkesedés és az inspiráció mulandó körülmények, és végül a kiábrándultságba és az unalomba vezetnek. Amikor unatkozunk, akkor tényleg komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy sikeres legyen a gyakorlás. Amikor unatkozunk, akkor el akarunk menekülni és újjászületni valami szórakoztató és izgalmas szituációba. De a belátó bölcsesség érdekében türelmesen ki kell tartanunk a kiábrándultság és a depresszió hullámvölgyein keresztül. Csak ezen módszerre jellemző az, hogy képesek vagyunk megállítani a megszokások köreit és megérthetjük a megszűnést, megismerhetjük az elme csendjét és ürességét.

Ha olyan könyveket olvasunk, amik azt tanácsolják: ne tegyünk semmiféle erőfeszítést a dolgok irányában, csak hagyjuk, hadd történjen minden természetes, spontán módon, akkor hajlamosak leszünk azt gondolni, hogy semmi mást nem kell tennünk, csak henyélni. De ezáltal könnyen egy tompa és passzív állapotban találhatjuk magunkat. Ami engem illet, amikor ilyen állapotba kerültem, rájöttem, milyen fontos figyelmet fordítani a testhelyzetekre. Úgy éreztem, semmi értelme nincs csupán passzív módon gyakorolni. Kiegyenesítettem a testemet, kifeszítettem a mellkasom és még az ülő helyzetre is fordítottam energiát, vagy esetleg fejállást gyakoroltam. Bár a korai időkben nem rendelkeztem túl nagy energiával, mégis azon voltam, hogy olyasvalamit tegyek, ami erőfeszítést igényel. Megtanultam fenntartani ezen állapotot néhány másodpercig, majd annyiban maradt, de ez még mindig több volt, mint egyáltalán semmit sem tenni.

Minél inkább a könnyebb úton járunk - a legcsekélyebb ellenállás ösvényén -, minél inkább csak a vágyainkat követjük, annál inkább válik a tudat felületessé, figyelmetlenné és zavarodottá. Gondolkodni könnyű. Állandóan ülni és gondolkodni könnyebb, mint nem-gondolkodni, mert ez egy felvett szokásunk. Nem beszélve arról, hogy az a gondolat, hogy: „Nem szabad gondolkodnom!", csak egy újabb gondolat. Ahhoz, hogy elkerüljük a gondolatokat, tudatában kell lennünk azoknak, erőfeszítéseket kell hoznunk azáltal, hogy figyelünk és vizsgálódunk és, hogy figyelemmel kísérjük a gondolat–áramlást. Ahelyett, hogy a tudatunkról gondolkodnánk, figyeljük azt. Ahelyett, hogy csak egyszerűen belegabalyodnánk a gondolatokba, folyamatosan felismerjük őket. A gondolat: mozgás, energia, jön és megy, nem a tudat állandó körülménye. Ha mindenfajta ítélkezés és elemzés nélkül, egyszerűen felismerjük a gondolatokat gondolatokként, akkor elkezdenek lelassulni, majd megállnak. Ez nem valamiféle megsemmisítés, hanem egyszerűen megengedjük a dolgoknak azt, hogy abbamaradjanak. Ez könyörületesség. Amint a szokásoktól megszállott gondolkodás elkezd halványulni, általunk teljesen ismeretlen, hatalmas terek kezdenek kibontakozni előttünk.

Mindent lelassíthatunk a természetes légzés segítségével, lenyugtathatjuk a kammikus alakzatokat, és ezt értjük szamatha vagy belső béke alatt. A tudat fogékonnyá, hajlékonnyá és rugalmassá válik és a légzés is nagyon finommá válhat. De a szamatha gyakorlását csak az upácsára szamádhi (megközelítési koncentráció)-ig visszük el, nem próbálunk meg teljesen feloldódni a gyakorlat tárgyában és belépni a dzshánába. Ezen a ponton még mindig tudatában vagyunk, mind a tárgynak, mind a perifériáinak. Bár a szélsőséges mentális nyugtalanságot meglehetősen lecsökkentettük, még mindig használhatjuk a bölcsességet. A bölcsességünk még működő rátermettségével vizsgálódunk, és ez a vipasszaná - felismerni a természetét bárminek, amit tapasztalunk, tehát, hogy az: nem–állandó, nem-kielégítő és nem–én. Az aniccsam, a dukkham és az anattá4 nem fogalmak, amikben hinnünk kell, hanem olyan dolgok, amiket megfigyelhetünk a mindennapokban. Megvizsgáljuk a belégzés kezdetét és végét. Megfigyeljük, mi is az a „kezdet", nem gondolkozunk róla, csak figyelünk, teljes mértékben a belégzés elejére és végére koncentrálunk. A test teljesen magától lélegzik, be és ki, ki és be, és mi egyáltalán nem irányíthatjuk. A légzés a természet része, nem a miénk, nem–én. Ha belátjuk ezt, akkor a vipasszanát gyakoroljuk.

Az a fajta ismeret, amit a buddhista meditáció által nyerünk: szerény - Ácsán Cshá, földigiliszta ismeretnek nevezte ezt -, mert nem tesz arrogánssá, felfuvalkodottá, nem érezteti azt veled, hogy vagy valaki, vagy, hogy bármit is elértél volna. A szavak szintjén ezen gyakorlat nem tűnik túl fontosnak, vagy lényegesnek. Senki sem fog egy ilyen vezércikket írni: „Ma este nyolc órakor, a Tiszteletreméltó Szumédhó levegőt vett!“ Néhány ember számára, akik azon vannak, hogy hogyan oldhatnák meg a világ összes problémáját, nagyon fontos lehet az, hogy hogyan segítsenek az embereken a Harmadik Világban, hogyan hozzák rendbe a világot. Ezekből a dolgokból kiindulva a légzésfigyelés jelentéktelennek tűnik és a legtöbb ember úgy véli: „Miért pazarolnám ilyenre az időmet?” Emiatt már sokan támadtak engem, úgymint: „Ti, szerzetesek mit üldögéltek itt? Mit tesztek az emberiség megsegítésére? Egyszerűen önzőek vagytok, elvárjátok az emberektől, hogy etessenek, míg ti csak üldögéltek és figyelitek a légzéseteket. Elmenekültök a való világ elől.“ De mi is az a való világ? Valójában ki is menekül és mi elől? Mivel is kell szembenézni? Amit az emberek „való világ”-nak hívnak, azt mi egy olyan világnak találjuk, amiben ők hinni szeretnének, egy olyan világnak, ami mellett elkötelezik magukat, vagy egy olyan világnak, amit ismernek és otthonos számukra. De ez a világ egy tudati körülmény. A meditáció valójában szembesít a való világgal, felismeri és tudatosítja azt, úgy, ahogy van, semmint, hogy hinne benne, vagy igazolná, vagy megpróbálná mentálisan elpusztítani. A való világ, tulajdonképpen ugyanolyan mintára keletkezik és múlik el, mint a légzésünk. Nem állítunk fel teóriákat a dolgok természetére vonatkozólag, nem veszünk filozófiai gondolatokat másoktól, hogy aztán megpróbáljunk okoskodni velük, hanem a légzésünk figyelésével ténylegesen megvizsgáljuk azt, ahogy a természet van. Amikor a légzésünket figyeljük, akkor valójában a természetet figyeljük. A légzés természetének megértésén keresztül, megérthetjük minden feltételekhez kötött jelenség természetét. Ha megpróbálnánk megérteni a feltételekhez kötött jelenségeket, a végtelen variációkat, minőségeket, különböző időtartamokat stb., akkor az túl bonyolult lenne, az agyunk nem bírná feldolgozni. Az egyszerű dolgokból kell tanulnunk.

Így, amikor a tudatunk lecsendesedik, figyelemmel tudjuk kísérni a ciklikusságot, belátjuk, hogy ami keletkezik, az el is múlik. Ezt a körforgást hívjuk szamszárának5, a születés és halál kerekének. Megfigyelhetjük a légzés folyamatának szamszárikus körét. Belélegzünk, és aztán kilélegzünk, egyiket sem hagyhatjuk el, az egyik feltételezi a másikat. Eléggé abszurd lenne az a gondolat, hogy: „Én csak belélegezni akarok. Semmi kedvem kilélegezni többé. Végeztem vele. Az életem ezentúl egy végtelen belégzés lesz.“ Ez teljesen nevetséges, nem? Ha ezzel állnék elő, akkor biztos őrültnek hinnél, de az az igazság, hogy a legtöbb ember így gondolkodik. Milyen ostobák is az emberek, amikor csak olyan dolgokat tekintenek „kívánatos”-nak, mint az izgalom, gyönyör, fiatalság, szépség, életerő. „Én csak szép dolgokkal akarom magam körülvenni, és többé nem lesz közöm a rútsághoz. Gyönyört akarok, örömet és kreativitást, de nem akarok semmiféle unalmat vagy depressziót.“ Ez ugyanaz a fajta őrület, mintha én azt mondtam volna: „Ki nem állhatom a belégzéseket. Többé nem fogok belélegezni.” Ha megfigyeljük kötődésünket a szépséghez, az érzéki örömökhöz és a szerelemhez, akkor rájövünk, hogy ezek előbb-utóbb a kétségbeeséshez vezetnek6, ezért a hozzáállásunk megváltozik, és függetlenítjük magunkat tőlük. Ez nem azt jelenti, hogy elpusztítjuk a vágyakat, hanem egyszerűen elengedjük őket, nem kapaszkodunk beléjük. Nem keressük a tökéletességet ezen kör egyik részletében sem, de látjuk a tökéletességet az egészben, ami persze magában foglalja az öregséget, a betegséget és a halált is. Ami a nem-teremtettben7 keletkezik eléri a csúcsát, majd visszatér a nem-teremtettbe. Ez a tökéletesség.

Amint elkezdjük belátni, hogy minden szankhára8 rendelkezik a keletkezés és az elmúlás ezen mintájával, elkezdünk behatolni a feltételekhez nem kötöttbe, a tudat békéjébe, a tudat csendjébe. Elkezdjük megtapasztalni a szunnyatát9, avagy az ürességet, ami nem a feledésre utal vagy a semmire, hanem egy tiszta és vibráló nyugalomra. Inkább az ürességhez forduljunk, mint a légzés vagy a tudat körülményeihez. Így rálátásunk lesz a körülményekre, és többé már nem vakon reagálunk rájuk. Van a feltételekhez kötött, a feltételekhez nem kötött10 és a felismerés. De mi is az a felismerés? Emlék? Öntudat? Vagy talán „én“? Eddig képtelen voltam megadni rá a választ, de mégis tisztában vagyok vele. A buddhista meditáció gyakorlása alatt fenntartjuk a felismerést, tudatosan cselekszünk, éberek vagyunk, Buddhák vagyunk az „itt és most”-ban, mert tudjuk: bármi, ami keletkezik, az el is múlik és nem–én. Ezt a felismerést egyaránt alkalmazzuk mindenre, a feltételekhez kötöttre és a feltételekhez nem kötöttre is. Az éberség transzcendens, sokkal inkább az, mint menekvés. És ez egy teljesen hétköznapi dolog. Négy normális testhelyzetünk van: az ülés, az állás, a járás és a fekvés - nem szükséges fejen állnunk vagy hátra szaltókat csinálnunk. A négy testhelyzetet és a normál légzést használjuk, mert ami felé haladunk, az a leghétköznapibb: a feltételekhez nem kötött. A körülmények rendkívüliek lehetnek, de a tudat csöndessége, a feltételekhez nem kötött, annyira hétköznapi, hogy senki sem figyel rá. Állandóan jelen van, de mi soha nem vesszük észre, mert a rejtélyes és elbűvölő dolgok lekötik minden figyelmünket. Megértjük a dolgokat, amik keletkeznek és elmúlnak, amik ösztönöznek, és amik frusztrálnak. Megértjük azt, ahogyan a dolgok látszanak és elfelejtjük őket. De most visszamegyünk a meditáció gyökeréhez, a békéhez, a felismerés ezen állapotában. Így megértjük a világot, és az többé már nem lesz képes az orrunknál fogva vezetni bennünket.

A Szamszára megértése, nem más, mint a Nibbána feltétele. Amint felismerjük a megszokások köreit, és amint nem vagyunk már többé kiszolgáltatottak neki, akkor megértjük a Nibbánát. A Buddha-bölcsesség csupán két dologból áll: a feltételekhez kötöttből és a feltételekhez nem kötöttből. Ez egy azonnali felismerése a dolgok jelenlegi állapotának, anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk. Ezen pillanatban is tudatában lehetünk a tudati körülményeknek, a test érzéseinek, hogy mit látunk, hallunk, ízlelünk, érintünk, szagolunk és gondolunk, nem beszélve a tudat ürességéről. Tulajdonképpen a feltételekhez kötött és a feltételekhez nem kötött az, amit megérthetünk.

Tehát a Buddha tanítása egy nagyon közvetlen tanítás. E tanítás gyakorlásának célja nem az, hogy megvilágosodottakká váljuk, hanem az, hogy felismerjük a dolgokat, itt és most."


  1. szamádhi - a tudat összpontosítása.

  2. dzshána - meditációs elmélyedési szint.

  3. Ijengar - B. K. S. Ijengar egy jól ismert, ma élő Hatha-Jóga mester.

  4. aniccsam, dukkham, anattá - nem–állandó, nem-kielégítő, nem–én. A Buddha legfontosabb tanítása, A Létezés Három Jellegzetessége.

  5. szamszára - tkp. az újjászületések körforgása.

  6. kétségbeesés - a kötődések azért vezetnek a kétségbeeséshez, mert az egész életünket megmérgezi a félelem, hogy elveszítjük a számunkra kedves dolgokat.

  7. nem-teremtett - az Egész.

  8. szankhára - itt, a világ összetett jelenségeire vonatkozóan értendő.

  9. szunnyatá - üresség, szubsztancia nélküliség, nem–én, vö. A Létezés Három Jellegzetessége.

  10. feltételekhez kötött és feltételekhez nem kötött - Szamszára és Nibbána.

Hamarosan bemásolom az ánápánaszati szuttát is, de előbb a saját meditációs leírásomat osztanám meg veletek, mivel ez a magyarázat feltétlenül szükséges ahhoz hogy az ánápánaszati szuttát megértsük és el tudjunk kezdeni meditálni. a szuttában a légzés tudatosításának egyre magasabb szintjei is le vannak írva. azaz a meditáció egyre magasabb szintjei is. éppen ezért, az egyszerűség és érthetőség kedvéért másoltam be a fenti cikket Ácsán Szumédhó nevű tanítótól is, és éppen ezért írom le a saját meditációs leírásomat is, mivel nem egyszerűen csak a szuttából, vagy egy könyvből tanultam meg meditálni, hanem tanítótól. tehát a konkrét gyakorlatot és azt , hogy kezdőknek hogyan érdemes elkezdeni mindjárt leírom.

Mielőtt leírom a saját szavaimmal a Szamatha meditációt, hadd írjak előtte egy kicsit a szamatha gyümölcséről. MI IS VALÓJÁBAN A SZAMATHA MEDITÁCIÓ? Legyünk tisztában azzal, hogy mi fog történni, hogy mi a szándékunk. A szamatha megmutatja, hogy milyen gyönyörű és boldog önmagában nyugodva a tudat. Hogy milyen boldog és elégedett is valójában mindenféle külső behatás nélkül. Anélkül, hogy akármi más történne. A szamatha - ánápánaszati VALÓJÁBAN AZ ELENGEDÉS. A MEGNYUGVÁS. A KONCENTRÁCIÓ KIFEJLESZTÉSE. Mivel a tudat egy dologra fog koncentrálni ezért minden más lenyugszik, megnyugszik bennünk. a késztetések, a vágyak, a megoldatlan problémák, az életben ért mély sebek, az indulatok, a szenvedélyek, a ragaszkodások dolgok vagy emberek iránt, mindenféle vágy elnyugszik. csak a színtiszta koncentráció marad és a koncentráció által nyugalom keletkezik. a test és a tudatosság teljesen nyugodt. és csak ez marad. a nyugalom. eközben megtörténik az elengedés is - a dolgok elengedése. ebből öröm fakad. egy olyan öröm, ami halk, csendes, és olyan akár egy derűs, belső mosoly. Ez annyi mint  beleveszni a tudat önmagából fakadó belső boldogságába, ami az elengedésből és a nyugalomból jön létre. ilyenkor nincs szükség semmire, hogy boldog légy. Önmagadban vagy boldog. A tudat koncentrálttá válik, csendessé válik, nyugodttá válik, a dolgokat elengeded, ezáltal megjelenik az öröm és a nyugalom. ez történik a légzés figyelése során.

HELYISÉG: A szamathához (ánápánaszati) csend kell, csendes helyiségben végezzük. Ha a helyiség nem csendes (például mert odakint autók jönnek-mennek) akkor vegyünk egy füldugót, vagy egy zajszigetelő fülvédőt, és teremtsük meg azzal a csendet. Füldugót gyógyszertárakban lehet venni, fülvédőt pedig az internetről lehet rendelni. Itt füldugót és fülvédőt is lehet rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ De füldugót a gyógyszertárban is lehet venni, ha nem szeretnénk rendelni.

MEDITÁCIÓS POZÍCIÓ: Meditációt ülve ajánlott végezni. A fekvést nem ajánlom. még haladó gyakorlók is könnyebben elalszanak fekvésben, mint ülve. és ha valaki fekve meditál, úgy könnyen álmodozásba, gondolatokba való belemerülésbe csap át a meditáció. és úgy a meditáció már nem meditáció, hanem álmodozás, ábrándozás. fekvő meditációban az agy ellustulhat, és betör a tompaság, betörnek a gondolatok. mindenképpen ülő pozíciót javasolnék annak, aki gyakorolni szeretné a buddhista meditációt. Szamatha meditáció esetében azt a fajta ülést ajánlom hogy tegyünk egy székre egy nagy, vastag párnát vagy három vékonyabb párnát tegyünk egymásra és üljünk rá de úgy, hogy ne üljünk teljesen a széken, hanem inkább a szék szélén üljünk. Eu egy kényelmes tartást biztosít legalább 50 percre. A hát legyen egyenes, ne feszítsünk egyetlen izmot sem. A kezek tenyérrel lefelé legyenek a térdeknél: jobb kéz tenyérrel lefelé a jobb térdnél, bal kéz tenyérrel lefelé a bal térdnél. Ne mozduljunk meg meditácio közben. 1 óra mozdulatlan ülés után elkezd fájni a fenék általában. Ilyenkor már nyugodtan befejezhetjük a meditációt de befejezhetjük 45 perc után is a meditációt. Láthatjuk Buddha képeken és szobrokon hogy Buddha lótuszülésben végezte a mefitációt viszont ez a testtartás vagy a törökülès számomra körülbelül 30-40 perc meditáció után fájdalmat eredményez a lábaimba ezért ajánlom nektek is a párnával boritott széken való ülést.

A LÉGZÉS TUDATOSÍTÁSA: Először, még nyitott szemmel kívánjuk ezt: "Legyek boldog, békés, nyugodt. Legyen minden lény boldog, békés, nyugodt." Ezt kívánjuk néhányszor. Utána kívánjuk ezt: "Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől." Kívánjuk ezt néhányszor. Most csukjuk be a szemünket és kezdjük el figyelni a légzést, és tegyük hozzá a címkézést. Ezt a címkézést így kell csinálni: Figyeljük a belégzést az orrlyukakon át és belégzéskor tudatosítjuk hogy "be". Kilégzéskor a kilégzést figyeljük meg és tudatosítjuk hogy "ki". Erre a címszóra gondolunk. Így a tudat könnyebben megmarad a légzésen. A "be" címszóra egészen addig gondoljunk, amíg a belégzés tart. Tehát gondoljuk azt, hogy "be", egészen addig amíg a belégzés tart. Kilégzéskor a "ki" szóra gondoljunk amíg a kilégzés tart. Amikor gondolatok törnek be, akkor így címkézünk: "elkalandozás" és ekkor elménknek feltűnik, hogy elkezdtünk gondolkodni. szépen finoman visszairányítjuk a figyelmet a légzésre és ezt is tudatosítjuk, mégpedig így: "visszatérés" és folytatjuk a légzés figyelését. Mindent címkézünk. A belégzést, a kilégzést, az elkalandozást, a visszatérést a légzéshez. Eleinte még lehet, hogy nehéz lesz, de ahogy egyre többet gyakoroljuk, úgy egyre jobban megszokja az elme a címkézést, és idővel már könnyebb lesz. Kb. 10-15 perc meditáció után hagyjuk el a címkézést, és némán figyeljük a légzést, minden címkézést hagyjunk el. FONTOS, hogy ne csak a be és kilégzésnek legyünk tudatában, hanem egy picit, ne túlzottan, de figyeljük meg a be és kilégzés közötti szünetet is. MINDIG ÍGY KEZDJÜK A SZAMATHA MEDITÁCIÓT, CÍMKÉZÉSSEL! MAJD 10-15 PERC MEDITÁCIÓ UTÁN HAGYJUK EL A CÍMKÉZÉST.

A NYUGALOMBAN ÉS AZ ELENGEDÉSBEN REJLŐ ÖRÖM TUDATOSÍTÁSA: Viszont arra is törekednünk kell, hogy ne csak figyeljük a légzést, hanem tegyük azt boldoggá. Tennünk kell egy erőfeszítést. De nem rá erőszakolnunk kell az örömöt a légzésre, hanem fel kell fedeznünk ezt a megbúvó örömöt a légzésben. Figyeljük meg a légzés természetét. Kellemes, és lágy. Ahogy áramlik a levegő. Ellazító és kellemes. Fedezzük fel ezeket az eddig nem ismert tulajdonságait a légzésnek. Ott rejlik benne az öröm, önmagától. Próbáljuk élvezni a légzést, hiszen élvezhető. Csak eddig ezt még nem csináltuk. Most itt az ideje. A légzés kellemes, lazító. Ha még eleinte nehezebben megy, nem tudjuk élvezni a légzést, akkor ne aggódjunk,  idővel belejövünk. Idővel könnyebb lesz a tudatot megtartani a légzésen és hosszabb időtartamokra is képesek leszünk figyelni a légzést. Türelem és kitartás kell. Na és persze rendszeres gyakorlás.

MENNYIT GYAKOROLJUK KEZDŐKÉNT: Ha nem is mindennap gyakorlunk, legalább heti öt órát próbáljunk meg gyakorolni. Eleinte csak napi kétszer fél órát gyakoroljunk, aztán később amikor már jobban megy, akkor már  lehet hosszabb ideig gyakorolni.

AKI NEM TUDJA AZ ÖRÖMÖT TUDATOSÍTANI A LÉGZÉS FIGYELÉSE KÖZBEN: Aki semmiképp sem tudja élvezni a légzést, az fogja be az orrát, és tartsa a kezét az orrán, és közben figyelje meg, hogy nincs légzés. Aztán engedje el az orrát és az első lélegzetvételt figyelje jól meg. Akkor jön rá sok eséllyel arra, hogy a légzés valóban egy kellemes dolog. Figyelje meg , hogy milyen jó lélegezni. Ha még így sem sikerül élvezni a légzést, akkor egyszerűen csak figyelje meg a légzést az ilyen ember. Idővel majd rá fog jönni arra, hogy a légzés örömteli. Spontán módon fog ráébredni. De sokkal előnyösebb, hogyha mi magunk fedezzük fel azt, hogy a légzés egy örömteli dolog. Ez gyorsabb utat biztosít.

MEDITÁCIÓ KÖZBEN MI JELENHET MEG: A szamatha meditáció közben előfordulhatnak extázisok is. Ezt a szuttákban pitinek nevezik, ami egy nagyon erős boldogságérzet. Sokkal erősebb és intenzívebb, mint a légzés közben érzett lágy öröm. A piti hirtelen tör a felszínre, és elönt minket. Akár még nevetéssé is fajulhat, önmagunkban is nevethetünk miatta. Ezeket hagyjuk lecsengeni és eltűnni. A cél nem az, hogy ilyen extázisokat éljünk át. Élvezni élvezhetjük, de ne ragaszkodjunk hozzájuk túlságosan, és ne ezek miatt meditáljunk. A csakrákat is érezhetjük néha intenzívebben, vagy bármiféle testérzetet. Például melegséget a test egy pontján. Ez a chi, másnéven kundalini. Csak hagyjuk figyelmen kívül, és térjünk vissza a légzés figyeléséhez.

HALADÁS AZ ÁNÁPÁNASZATI GYAKORLÁSÁBAN:

1. Kezdő: próbálkozik a légzést megfigyelni. eleinte sok nehézséggel számol a betörő gondolatok miatt. Türelmesnek kell lennünk a saját gyakorlásunkkal és önmagunkkal szemben. a mindennapi, rendszeres meditáció (napi legalább egy óra) néhány hét, vagy néhány hónap után eljuttatja a kezdőt egy ellazultabb állapotba, ahol a légzés figyelése könnyebben sikerül, egyre hosszabb időkre. sikerül félretenni a gondolatokat, egyre jobban elcsendesedik a tudat. legyünk TÜRELMESEK!

2. Haladó: egyre tisztább, egyre hosszabb és egyre mélyebb szamádhi (összpontosítás) kifejlesztése a rendszeres meditáció által. a ki és be légzés ideje hosszabbá nyúlik, a gondolatok egyre lassulnak, és egyre ritkábban kúsznak be, a meditáló egyre ritkábban merül el a gondolataiban, egyre ritkábban kalandozik el. a ki és be légzés mélyül, és hosszabbodik. a meditáló legalább körülbelül fél percig képes gondolat nélkül figyelni a légzést. de vannak, akik két-három perces szamádhit is létre tudnak hozni. a haladói szinten a tudat és a légzés mintegy "eggyéválik", egységérzés jön létre, egységélmény keletkezik. a meditáló úgy érzi hogy a meditáló és a meditáció tárgya (a légzés) eggyéválik. Ezen a szinten a meditáló beléphet akarata nélkül egy gondolatnélküli űrbe. nem akarja, mégis a figyelem eltűnik a légzésről és átcsúszik egy békés, csöndes, néma űrbe. ezen a szinten visszatérhetünk a légzés figyeléséhez, vagy tartjuk a tudatosságot a gondolatnélküli űrön. a vélemények eltérőek a tanítók részéről erről a témáról. vannak tanítók akik azt mondják tarthatjuk a tudatosságot ezen a csendes gondolatnélküliségen. vannak tanítók akik azt mondják térjünk vissza a légzés figyeléséhez. De Thanissaro Bhikkhu is és Ajahn Lee Dhammadharo is azt tanítják hogy EGYSZERŰEN CSAK FIGYELJÜK A LÉGZÉST. Legyünk TÜRELMESEK a gyakorlásunkkal szemben! Ennek a haladói szintnek az elérése akár évekbe is telhet.

3. Dzshána közel: a dzshánák az elmélyedési szintek, amik a Nibbána (Nirvána - megvilágosodás) felé viszik a tudatot.

Mindjárt írok a dzshánákról. De előtte kihangsúlyozom, hogy nem szabad úgy gyakorolni, hogy két meditáció között szídunk más embereket, rondákat mondunk másokra. Túl sok haragot nem szabad tápálálni az emberek felé. Ha megbántottak, akkor se mondjunk el mindenféle ocsmányságot arra, aki megbántott minket. Vannak meditációk arra, hogy a haragon enyhítsünk, hogy együttérzést érezzünk minden lény felé. Ezeket a meditációkat itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ha gyűlölködve akarunk beszélni másokról, használjuk ezeket a meditációkat.

MOST PEDIG A DZSHÁNÁKRÓL: A dzshánákról rengeteg könyv van már napaság, amik alapján el lehet igazodni. csak hogy említsek egy nagyon jó könyvet:
Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

Ezt a könyvet magyarul nem tudom bemásolni ide, csak a fenti angol nyelvü könyv linkjét tudtam megadni nektek.
De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf

Tehát a dzshánákról: van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána.  A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához. A folyamba lépéshez, az egyszer visszatérő szinthez és a vissza nem térő szinthez elég az első dzshána elérése, ezt egy szuttában olvastam. Csak angol nyelven található meg, itt található: 

MN 64 (Majjhima Nikaya 64 The Greater Discourse to Mālunkyāputta) itt található meg: https://suttacentral.net/en/mn64

A Nirvána eléréshez az első 4 dzshánra van szükség.

Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. (A folyamba lépő személy eléri a Nirvánát 7 újraszületésen belül)

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a légzés figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a légzésen van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a légzésen. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet a légzésről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A légzésen a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe.  A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamva lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért...

Az első dzsháhából a második dzshánába lépés automatikusan megtörténik, és ugyanígy a többi dzshána esetében is automatikusan belép a tudat az egyik dzshánából a következő dzshánába. A tudat átsiklik, belesiklik a következő dzshánába. Az első dzshánából úgy lép a tudatunk a második dzshánába, hogy a gondolatok megszűnnek önmaguktól, és beáll önmagától a csend. Nincs gondolat. Eleinte ez csak körülbelül fél percig sikerül, több gyakorlással pedig már tovább tudunk tartózkodni a második dzshánában. Tehát a második dzshána ugyanaz, mint az első, csak gondolatok nélkül. A Figyelem a légzésen van, de nincs gondolat. Öröm itatja át a tudatunkat, testünket, egész lényünket öröm itatja át. Mély, csendes boldogság, a meditáció szülte boldogság. A harmadik dzshánában az öröm megszűnik. Helyette lágy boldogságot él át a meditáló. A figyelem, mint ahogy eddig is, a légzésen van.

A negyedik dzshánában egykedvűség van, teljes béke, nyugalom, érzelemtől mentes állapot – tehát örömtől mentes állapot, csak a tiszta egykedvűség, béke marad. A légzésen van a figyelem továbbra is, nincs gondolat, és nincs öröm sem. És boldogság sincs. A figyelem , mint ahogy eddig is, a légzésen van. Az ötödik dzshánába lépve a tudat elveszíti a figyelmet a légzésről. A tudat ürességére terelődik a figyelem... Csodálatos érzés. Öröm továbbra sincs. Nem tér vissza az öröm. A puszta SEMMI a figyelmünk középpontja. Gondolat sincs. A semmire figyel a tudat. Ez a semmi önmagától kúszik be, ez az üres tér a tudatunk üressége. A tudatunk belesiklik az ürességbe. Csak annyi, hogy semmi nincs. Az üres űr - ez a figyelmünk középpontja. Se gondolat, se öröm, se légzés. Lélegzünk, élünk, csak éppen a tudat ürességére figyelünk... Az üres űrre.  A további dzshánákról nem tudok leírást nyújtani, ugyanis nem tapasztaltam még meg őket. A dzshánák eleinte csak néhány pillanatig tartanak, több gyakorlással már fél percig tudunk egy dzshánában tartózkodni, majd még több gyakorlással percekig, azután órákig is képesek leszünk egy dzshánában tartózkodni. A folyamba lépés elérhető ha az első dzshánát elértük. Ez a saját személyes tapasztalatom, de vannak tanítók akik szerint nem szükséges dzshánát elérni a folyamba lépéshez. Aki a folyamba lépést eléri az 7 életen belül eléri a Nirvánát. A folyamba lépésről ezt a weboldal linket nézd meg, ha tudni szeretnéd, hogy hogyan érzékel az, aki folyamba lépett.

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Ha elértük a folyamba lépést, akkor haladunk a következő szintekig: az egyszer visszatérő szintre, a vissza nem térő szintre, és az arahat szintre (az arhat az a személy aki elérte a megvilágosodást.) legyünk türelmesek, ne adjuk fel, vannak, akiknek a dzshánák elérése csupán néhány év rendszeres gyakorlás után következik be, (mindennap meditál), vannak akiknek a dzshánák elérése néhány életet vesz igénybe. Ha már előző életünkben is gyakoroltuk a meditációt, akkor ebben az életünkben könnyen elérhetjük a dzshánákat. A folyamba lépésre is ez érvényes. Vannak, akiknél hamarabb bekövetkezik a folyamba lépés, vannak, akiknek több ideig tart

(évekig, vagy évtizedekig). Egy dolog számít a legjobban: NE ADD FEL! MEDITÁLJ RENDSZERESEN, HA LEHET, AKKOR MINDEN NAP, VAGY HETENTE LEGALÁBB NÉGY – ÖT ALKALOMMAL. Egy meditáció legyen legalább fél óra! Ha már az első dzshánát elértük, akkor a meditáció ideje legyen legalább 40-45 perc, ugyanis elég időt kell adnunk magunknak arra, hogy letelepedjünk az első dzshánában, és elérhessük a másodikat. NE VÁGYJUNK A DZSHÁNÁKRA. EZ AKADÁLY! HA VÁGYUNK A DZSHÁNÁKRA, GONDOLJUNK A MULANDÓSÁGRA: Mulandóak a dzshánák , mint ahogy mulandó minden, ami megjelenik. Nem érdemes a dzshánákhoz kötődnünk, a Nirvánára érdemes törekedni. Mert a Nirvána az időtlen béke, nyugalom, a szenvedés megszüntetése...  nem jelent meg, mindig jelen volt csak mi nem vesszük észre a tudatunkat beborító szennyeződések miatt. Nem múlik el. Aki a Nirvánát eléri, az többé nem szenved. A Nirvánára érdemes törekedni. A Nirvána nem múlik el. A dzshánák mulandóak.

Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez az ánápánaszati (másnéven szamatha) meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is elvezet, de önmagában nem elég sok tanító szerint. A vipasszanát is gyakorolni kell mellette, a vipasszanát itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

A most következő szuttát (tanítóbeszéd Buddhától) azt itt találjátok meg:

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

 

MN 59 Bahuvedanīya Sutta

1. Az érzetek tapasztalásáról

1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


  1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

AMIKOR A SZAMATHA MÁR JÓL MEGY, akkor a gyakorlásunkhoz (szamatha, metta, karuna) hozzá érdemes tenni a Vipasszana meditációt is. Az alatt hogy jól megy, azt értem, hogy meg tudsz figyelni legalább négy be és ki légzést anélkül hogy becsúszna egy gondolat. ha erre képes vagy időnként, akkor már el lehet kezdeni gyakorolni a Vipasszanát.

A VIPASSZANÁRÓL ITT OLVASHATSZ:

Vipasszana:

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Karuna, Metta - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk:

http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

A lényeg, hogy legyünk türelemmel, rendszeresen gyakoroljunk, és akkor be fog érni idővel a szamatha gyümölcse. Elérünk egy olyan pontra, ahol a meditációban érzett lágy öröm áttér a hétköznapi szintre is, amikor nem meditálunk. Ekkor a szamatha öröme kísér minket meditáción kívül is már. Az öröm a nyugalomból és az elengedésből születik. Amikor erre a pontra eljutunk, akkor meg kell szilárdítanunk az elért meditációs szintet. Így a tudatnak egy olyan szintjébe nyerünk bepillantást, ahol már van némi tisztaság, és lepergett valamennyi nem-tudás, valamennyi szenny, sok sóvárgást, vágyat, ragaszkodást elengedtünk, és sok haragot és sok nem tudást elengedtünk. Itt megtaláljuk a belső örömöt, elégedettséget, aminek érzéséhez nem kellenek külső dolgok, és ami nem vágyból fakad, hanem természetes önmagából, a tudat eredendő tisztaságából, amit az egyhegyű koncentráció segítségével hozunk a felszínre. Ezzel együtt olyan dolgok, amik eddig szenvedést okoztak, amik miatt eddig stresszt és feszültséget érezhettünk, nos ezek a dolgok innentől kezdve kevésbé fognak zavarni minket. Nem minden dolog fog könnyebbé válni, de számos dolog igen. Ez a szamatha csodás szigete. Egyhegyű koncentráció. Elengedés. Nyugalom. És azután a dzshánák visznek minket a MEGVILÁGOSODÁS felé.

MOST PEDIG BEMÁSOLOM A TANÍTÓBESZÉDET AZ ÁNÁPÁNASZATIRÓL. Lehet hogy kissé bonyolultabbnak és nehezebben érthetőbbnek látjátok mint az én leírásomat, vagy azt a leírást, amit fentebb bemásoltam Ácsán Szumédhótól. Pont ezért írtam le a saját leírásomat, és pont ezért másoltam be azt a tanítást Ácsán Szumédhótól.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-118-fp

MN 118 Ānāpānasati Sutta

1. A lélegzés tudatosságáról szóló tanítóbeszéd

1.1. Bevezetés

Így hallottam.1

Egyszer a Magasztos2 Szávatthíban3 tartózkodott, Migára anyjának palotájában4, a Keleti Ligetben, sok jólismert idősebb tanítvánnyal együtt, mint a tiszteletreméltó Száriputta5, a tiszteletreméltó Mahá-Mógallána6, a tiszteletreméltó Mahá-Kasszapa7, a tiszteletreméltó Mahá-Kaccsájana8, a tiszteletreméltó Mahá-Kótthita9, a tiszteletreméltó Mahá-Kappina, a tiszteletreméltó Mahá-Csunda10, a tiszteletreméltó Anuruddha, a tiszteletreméltó Révata, a tiszteletreméltó Ánanda11, és sok más jólismert idősebb tanítvány. Akkor az idősebb szerzetesek12 tanították és útbaigazították az új szerzeteseket13: némely idősebb szerzetes tíz szerzetest tanított14 és igazított útba, némely idősebb szerzetes húsz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes harminc szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes negyven szerzetest tanított és igazított útba. És ezek az új szerzetesek, akiket az idősebbek tanítottak és igazítottak útba, fokról fokra nagy előrehaladást értek el.

Akkor pedig az Együttlét Napján, a hónap 15. napján15, a Tanúságtételre Hívás Szertartásának éjszakáján, teliholdkor16, a Magasztos leült a szabad ég alatt, a szerzetesek Gyülekezetétől17 körülvéve. Végigtekintve a szerzetesek csöndes Gyülekezetén, így szólította meg őket:

Szerzetesek, elégedett vagyok evvel az előrehaladással, szerzetesek, szívből elégedett vagyok evvel az előrehaladással. Törekedjetek hát még fáradhatatlanabbul18, hogy elérjétek az el nem értet19, beteljesítsétek a be nem teljesítettet20, megvalósítsátok a meg nem valósítottat21. Itt fogok várakozni Szávatthíban a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdjára22.

A szerzetesek a vidéken megtudták: úgy hírlik, a Magasztos Szávatthíban várja be a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdját. És ezek a szerzetesek Szávatthí felé vették az útjukat, hogy lássák a Magasztost. És az idősebb szerzetesek még fáradhatatlanabbul tanították és igazították útba az új szerzeteseket, némely idősebb szerzetes tíz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes húsz szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes harminc szerzetest tanított és igazított útba, némely idősebb szerzetes negyven szerzetest tanított és igazított útba. És ezek az új szerzetesek, akiket az idősebbek tanítottak és igazítottak útba, fokról fokra nagy előrehaladást értek el.

Azután az Együttlét Napján, a hónap 15. napján, a negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdjának napján, a Magasztos leült a szabad ég alatt, a szerzetesek Gyülekezetétől körülvéve. Akkor végigtekintve a szerzetesek csöndes Gyülekezetén, így szólította meg őket:

Ez a közösség megszabadult a fecsegéstől, megszabadult az üres beszédtől, pusztán a lényegre szorítkozik: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösség érdemes az adományokra, érdemes a vendégszeretetre, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletre, mivel a világ fölülmúlhatatlan erényeinek földje: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösségnek adott csekély adomány naggyá lesz, a nagy adomány még nagyobbá: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Ilyen közösséget ritkán láthat a világ: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

Az ilyen közösség látása megéri, hogy sok mérföldet utazzanak érte egy kis batyuval: ilyen a szerzetesek eme Gyülekezete, ilyen ez a közösség.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak Érdemesek23, akiket már nem ér befolyás, akik leélték az életet, megtették a tennivalókat, lerakták a terhet, elérték a legfőbb jót, széttépték a létezés béklyóit, és a helyes tudás segítségével megszabadultak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az érzéki világ öt béklyóját széttépve a maguk jószántából lépnek újra a létbe, és ott érik el a teljes ellobbanást anélkül, hogy valaha is visszatérnének abból a világból24: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a három béklyót széttépve, a vágyakozást, ellenszenvet és tudatlanságot meggyengítve Egyszer-Visszatérők25, még egyszer visszatérve erre a világra véget vetnek a szenvedésnek: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a három béklyót széttépve Folyamba-Lépettek26, és többé vissza nem esvén, biztosan haladnak a teljes megvilágosodás felé: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a tudatosság négy megalapozása27 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a négy helyénvaló törekvés28 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a hatalom négy alapja29 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az öt képesség30 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az öt erő31 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a megvilágosodás hét tényezője32 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a Nyolcrétű Nemes Ösvény33 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a felebarátság34 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az együttérzés35 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a letisztult derű36 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik az érintetlenség37 művelésének szentelődve gyakorolnak, a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a tisztátalanságok feletti meditáció38 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a mulandóság észlelése39 művelésének szentelődve gyakorolnak: a szerzetesek eme Gyülekezetében bizony vannak ilyenek.

A szerzeteseknek ebben a Gyülekezetében vannak olyanok, akik a légzés tudatossága40 művelésének szentelődve gyakorolnak.

1.2. A légzés tudatossága

Szerzetesek, a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva nagy eredményt41, nagy hasznot hoz, szerzetesek, a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a tudatosság négy megalapozását, a tudatosság négy megalapozása, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a megvilágosodás hét tényezőjét, a megvilágosodás hét tényezője, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva kiteljesíti a tisztánlátásból fakadó megszabadulást. És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan hoz a légzés tudatossága nagy eredményt, nagy hasznot?

1.3. A módszer: a Négy Négyesség

42E tanítás szerint a szerzetes kimegy az erdőbe, vagy egy fa tövébe, vagy egy néptelen helyre, keresztbetett lábakkal leül, kiegyenesíti a testét, felkeltvén tudatosságát (maga előtt). Tudatosan43 lélegzik be, tudatosan lélegzik ki44.

1.3.1. Az első Négyesség (szemlélődés a test fölött)

Hosszan belélegezvén tudja, hosszan lélegzem be, hosszan kilélegezvén tudja, hosszan lélegzem ki.

Röviden belélegezvén tudja, röviden lélegzem be, röviden kilélegezvén tudja, röviden lélegzem ki.

A teljes testet tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a teljes testet tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A testi képző erőket45 elnyugtatva, lélegzem be, így gyakorol, a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.2. A második Négyesség (szemlélődés az érzések fölött)

Örömöt tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, örömöt tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

Boldogságot tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, boldogságot tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudati képző erőket tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudati képző erőket46 elnyugtatva lélegzem be, így gyakorol, a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.3. A harmadik Négyesség (szemlélődés a tudat fölött)

A tudatot tapasztalva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot tapasztalva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot felvidítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot felvidítva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot összpontosítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot összpontosítva lélegzem ki, így gyakorol.

A tudatot megszabadítva lélegzem be, így gyakorol, a tudatot megszabadítva lélegzem ki, így gyakorol.

1.3.4. A negyedik Négyesség (szemlélődés a tartamok fölött)

A mulandóság fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

A megszűnés fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem be, így gyakorol, az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem ki, így gyakorol.

Ily módon hoz a légzés tudatossága, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, nagy eredményt, nagy hasznot.

1.4. A tudatosság négy megalapozásának kiteljesítése

És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a légzés tudatossága a tudatosság négy megalapozását?

A (1–4.) Amikor a szerzetes hosszan belélegezvén tudja, „hosszan lélegzem be“, hosszan kilélegezvén tudja, „hosszan lélegzem ki”, röviden belélegezvén tudja, „röviden lélegzem be“, röviden kilélegezvén tudja, „röviden lélegzem ki”, „a teljes testen tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol „a teljes testet tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol “a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem be”, így gyakorol „a testi képző erőket elnyugtatva lélegzem ki", így gyakorol – akkor a szerzetes a testet szemlélve a testben van jelen lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, ez egy bizonyos test a testek között, nevezetesen a be- és kilégzés. Ezért hát a szerzetes ekkor a testet személve a testben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

B. (5–8.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „örömöt tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „örömöt tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „boldogságot tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „boldogságot tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudati képző erőket tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudati képző erőket elnyugtatva lélegzem ki” - akkor a szerzetes az érzéseket47 személve az érzésekben van jelen lelkesen tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, ez egy bizonyos érzés az érzések között, nevezetesen a figyelem teljes odaszentelése a belégzésnek és a kilégzésnek. Ezért hát a szerzetes ekkor az érzéseket szemlélve az érzésekben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal

C. (9–12.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „a tudatot tapasztalva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudatot tapasztalva lélegzem ki”, így gyakorol: „a tudatot felvidítva lélegzem be“, így gyakorol: ”a tudatot felvidítva lélegzem ki“, így gyakorol: „a tudatot összpontosítva lélegzem be”, így gyakorol: „a tudatot összpontosítva lélegzem ki“, így gyakorol: ”a tudatot megszabadítva lélegzem be“, így gyakorol: „a tudatot megszabadítva lélegzem ki” – akkor a szerzetes a tudatot48 szemlélve a tudatban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Azt mondom, szerzetesek, hogy annak a légzés-tudatossága nem fejleszthető ki, akinek a tudatossága nem szakadatlan, és nem rendelkezik tiszta megértéssel. Ezért hát a szerzetes ekkor a tudatot szemlélve a tudatban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

D. (13–16.) Amikor a szerzetes így gyakorol: „a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „a mulandóság fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „az elenyészés fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „a megszűnés fölött szemlélődve lélegzem ki”, így gyakorol: „az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem be“, így gyakorol: „az eloldódás fölött szemlélődve lélegzem ki” – akkor a szerzetes a tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen49, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Megértéssel felfogván, mit jelent a sóvárgás és a bánat elhagyása, tökéletes érintetlenséggel szemlélődik. Ezért hát a szerzetes ekkor a tartamokat50 szemlélve a tartamokban van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, felhagyva a világ utáni sóvárgással és bánattal.

Ily módon teljesíti ki a légzés-tudatosság, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a tudatosság négy megalapozását.

1.5. A hét megvilágosodási tényező kiteljesítése

51És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a tudatosság négy megalapozása a hét megvilágosodási tényezőt?

A. (1) Amikor a szerzetes a testet szemlélve a testben van jelen, lelkesen, tiszta megértéssel, tudatosan, lemondva a világ utáni sóvárgásról és bánatról, szakadatlan tudatosság alakul ki benne.

Amikor a szerzetesben szakadatlan tudatosság alakul ki, felkél benne a tudatosság megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Eme tudatosságban időzvén megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot52, és alapos vizsgálat alá veti.

(2) Amikor a szerzetes eme tudatosságban időzvén megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot, és alapos vizsgálat alá veti, felkél benne a valóság tanulmányozásának megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Abban, aki a valóságot megértéssel tanulmányozza, elemzi és alapos vizsgálat alá veti, kimeríthetetlen állhatatosság ébred.

(3) Amikor a szerzetesben, aki megértéssel tanulmányozza és elemzi a valóságot, és alapos vizsgálat alá veti, kimeríthetetlen állhatatosság ébred, felkél benne az állhatatosság megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Abban, akiben felkél az állhatatosság, az érzéki világon túlmutató öröm támad.

(4) Amikor a szerzetesben, akiben állhatatosság ébred, az érzéki világon túlmutató öröm támad, felkél benne az öröm megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Annak a teste és tudata, akinek az elméje örömteli, elnyugszik.

(5) Amikor az örömteli elméjű szerzetes teste és tudata elnyugszik, felkél benne az elnyugvás megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Annak a tudata, akinek a teste elnyugodott és boldog, összpontosítottá válik.

(6) Amikor az elnyugodott testű és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik, felkél benne az összpontosítás megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Az ily módon összpontosított tudatra tökéletes érintetlenséggel tekint.

(7) Amikor a szerzetes tökéletes érintetlenséggel tekint az ily módon összpontosított tudatra, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

B. (1–7.) Amikor a szerzetes az érzéseket szemlélve az érzésekben van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

C. (1–7.) Amikor a szerzetes a tudatot szemlélve a tudatban van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

D. (1–7.) Amikor a szerzetes a tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen /…/, felkél benne az érintetlenség megvilágosodási tényezője, kibontakoztatja azt, és a kifejlesztés által kiteljesedik benne.

Ily módon teljesíti ki, szerzetesek, a tudatosság négy megalapozása, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a hét megvilágosodási tényezőt.

1.6. A tisztánlátásból fakadó megszabadulás kiteljesítése

És fejlesztve, szerzetesek, újra meg újra gyakorolva, hogyan teljesíti ki a hét megvilágosodási tényező a tisztánlátásból fakadó megszabadulást?

(1) A szerzetes e tanítás szerint a tudatosság elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(2) A valóság tanulmányozásának elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(3) Az állhatatosság elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(4) Az öröm elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(5) Az elnyugvás elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(6) Az összpontosítás elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

(7) Az érintetlenség elkülönüléstől, elenyészéstől, megszűnéstől függő megvilágosodási tényezőjét teljesíti ki, melynek eloldódás az eredménye.

Ily módon teljesíti ki, szerzetesek, fejlesztve és újra meg újra gyakorolva, a hét megvilágosodási tényező a tisztánlátásból fakadó megszabadulást.

Így szólt a Magasztos. A szerzetesek szívükben örvendezve gyönyörködtek szavaiban.


  1. „Így hallottam." Buddha beszédeinek a hitelesítése szempontjából nagyon fontos kezdő szavak. Ezzel jelezték Buddha szavainak az összegyűjtésekor, az első gyűlésen, hogy a mestertől magától hallották a következő szavakat. A mondat beszéd körülményeinek a pontos meghatározásával folytatódik: hol, mikor beszélt Buddha, kihez intézte a szavait, és kik voltak jelen.

  2. Magasztos: Buddha egyik legelterjedt megszólítása (bhagavant)

  3. Szávatthí: Kószala fővárosa. Egyike a Buddha korabeli hat nagy városnak (D.ii.147): Hat (Vm.i.253) vagy hét mérföldre (DhA.i.387) feküdt Szákétától, és 45 mérföldre Rádzsagahától (SA.i.243) (Magadha fővárosa, ÉNY-India, ma Patna környéke). A Rádzsagahát Szávatthíval összekötő út Vészálín keresztül vezetett. Az egyik legenda szerint a város egy Szavattha nevű bölcsről kapta a nevét. Egy másik szerint pedig egy kereskedőállomás volt arra, és a kereskedők folyton azt kédezték egymástól, hogy „Mit árultál?“, amelyre szerencsés esetben a válasz az volt, hogy „Mindent!” Ebből is kialakulhatott a város neve (SNA.i.300; PSA.367). Buddha leggyakrabban Anáthapindika kérésére kereste fel a várost, így állítólag 25 esős évszakot töltött itt: tizenkilencet Dszétavana ligetében, hatot Pubbárámámában. Buddhának 871 itt tartott beszéde olvasható a páli kánonban.

  4. Migára anyjának palotájában: Egy kolostor neve, amelyet Viszákhá alapított, Szávatthíban, Pubbárámában (DhA.i.410ff; SNA.ii.502; UdA.158; DA.iii.360; SA.i.116). Viszákhát, mivel Migárát fiává fogadta, Migárá anyjaként emlegették. Egy napon, Viszákhá egy nagyon drága ékszert felejtett a csarnokban, ami miatt a szerzeteseknek külön szabályt kellett hozniuk. Ez olyan sokat ért, hogy amikor jótékonysági árverésre bocsájtották a szerzetesek javára, nem volt aki megvegye, Viszákhá maga vásárolta vissza, és ebből az összegből épült a kolostor. Buddha, amikor Szávathíban tartózkodott, többnyire itt szállt meg.

  5. Száriputta: A hagyomány szerint Buddha első tanítványa. A bráhmana családból származó ifjú barátjával, Mógallánával együtt csatlakozott a szerzetesi közösséghez. Hamar elérte a megvilágosodást, és az Abhidharma mestereként ismerték. Személyneve Upatissza volt (M.i.150), apja Vanganta (DhA.ii.84), anyja pedig aki után Száriputtának hívták: Rúpaszárí. Népes családjából többen is követték a rendbe, fiú testvérei: Cunda, Upanaka, Revata; és lánytestvérei: Csálá, Upacsálá, Szuszúpacsálá (DhA.ii.188, Mfu.iii.50). Megtéréséről: DhA.i.73ff; AA.i.88ff; ThagA.ii.93ff; Ap.i.15ff; Vin.i.38ff. Sok tanítványa is volt, aki továbbadta Buddha tanítását: Kószija, Kandhacshinna, Vanavászika Tissza, Szankiccsa. Ő és Mogallána idősebbek voltak Buddhánál (DhA.i.73).

  6. Mahá-Mógallána [Mahá-Moggallána]: A nagy Mógallána, a hagyomány szerint Buddha második fő tanítványa. Kólatti faluban született, Rádzsagaha mellett, ugyanazon a napon, mint Száriputta. Fiatal korában, a faluja után Kólitának hívták. Anyját, aki után ismertebb nevét kapta, Mógallánínak hívták. Apja a családok feje volt falujában. Buddha előtt, Száriputta után halt meg. A magyarázatok szerint a Théragáthában olvasható verseit Száriputta halálakor szavalta el (Thag. vs 1158–1161). Gyerekkora óta Száriputta barátja volt, hiszen már családjaik hét nemzedék óta ápolták ezt a kapcsolatot. Egy némajáték (giraggasamajjā) után rádöbbentek a világ nyomorúságára, és elhatározták, hogy megszabadulnak a létforgatagból. Együtt egész Indiát bejárták, nem találtak magyarázatot, vagy megfelelő módszert. Különváltak, és megígérték, azonnal értesítik a másikat, ha sikerrel jártak. Száriputta Rádzsagaha mellett összefutott az éppen Buddhától jövő Asszadzsival, s már folyambalépettként ment tovább. Az Asszadzsitól hallott vers ugyanilyen hatással volt Mógallánára is. Ettől kezdve mindig együtt kísérték Buddhát, aki mint kiváló tanítványokat állította példaként a közösség elé (S.iii.255; A.i.88). Mógallánának varázserőt tulajdonítottak (iddhipátiháriya, BnA.31; A.i.23; DhA.iii.212; Vin.iii.7;Sp.i.182ff). Leghíresebb esete Nandapananda nága megszelídítése (ThagA.ii.188ff).

  7. Mahá-Kasszapa: Egyike Buddha legkiválóbb tanítványainak. Híres volt magányos erdei életéről, és elmélyült meditációs gyakorlatairól. Feleségével egyszerre hagyták el a világi életet, és addig is korábi életeiknek köszönhetően szűztiszta házaséletet éltek, a köztük viruló virágfüzérek egyszerre választották és összekötötték őket a hitvesi ágyon. Kasszapa néven több szerzetesről is olvashatunk a páli kánonban. A nagy Kasszapa megtisztelés csak Kapila és Szumánadévi fiának, Kószijagóttának járt ki, aki megelégedett Buddha levetett köntösével. Vö. a fejezet következő részével.

  8. Mahá-Kaccsájana: Kaccsána vagy Kaccsájána Buddha egyik legkiválóbb tanítványa volt (A.i.23). Uddzséniban született, családja viselte ezt a nevet. Csandappadzsóta király papja lett, megörökölvén apja tisztségét. Egyszer a király meghívását közvetítette Buddhának, amikor maga is elfogadta a Dhamma igazát. Ettől kezdve a parkban vagy az út mentén koldult. Királya ennek ellenére továbbra is nagyra becsülte, sokszor kérte ki a véleményét (Thg vs 494–501). Kaccsána kiválóságáról szóló szutták: A.iii.314, v.225; M.iii.223. Királyának a parkját hamarosan otthagyta, és többnyire Buddha közelében tartózkodott (S.iii.9; A.v.46;Ud.v.6.1; Vin.i.194; DhA.iv.101 etc).

  9. Mahá-Kótthita: Buddha egyik legkiválóbb tanítványa, aki logikai elemzéséről volt híres (patiszambhidapattánam). Egy nagyon előkelő családba született, Szávatthíban. Apja Asszalájana, anyja Csandavatí. Híresen jártas volt a Védákban, amikor meghallotta Buddha tanításait, belépett a Közösségbe, odaadóan gyakorolt és hamarosan arhant lett. A legtöbb szuttában Száriputta válaszol Kóthita kérdéseire. Ezekre alapozódik Kóthita tanítói hírneve. Neve kapcsán szinte minden bölcseleti probléma szóba kerül: -viddzsá-aviddzsá, attan-anattá, szukha-dukkha stb.

  10. Mahá-Csunda: Valószínűleg Száriputta testvéréről van szó, aki nem azonos a Csunda nevű kováccsal, akinek a romlott étele a hagyomány szerint Buddha halálát okozta. Ő akkor nem volt szerzetes.

  11. Ánanda: Buddha kedvenc tanítványa, élete utolsó huszonöt évében kísérője. Híres volt kiváló emlékezőtehetségéről, és emiatt kulcsszerepe volt a közvetlen Buddha halála után tartott első gyűlésen, a beszédek összegyűjtésében és ellenőrzésében.

  12. idősebb szerzetesek: a páli théra szó a szerzetesi közösségben nem elsősorban életkort tisztelt meg, hanem otthontalanságban, teljesen felavatott szerzetesként eltöltött tíz után kijáró megszólítás volt. Így előfordulhatott, hogy valaki korban már jócskán öregnek számított, de a közösségben lehetett valaki ‘idősebb’, noha születése szerint jóval fiatalabb volt.

  13. új szerzetesek, szamanéra: a frissen felavatott szerzetest nyilvánvalóan megkülönböztették a közösségen belül idősebb, régebb óta szerzetes társaitól (théra). Első szinten természetesen az otthon, a család odahagyásának fogadalma különböztette meg őket a világi követőktől. Ennek nemcsak a tanulás, gyakorlásban eltöltött hosszabb idő, hanem társadalmi tisztelet, és a koldulás természete miatt is megvolt az oka. Az idősebbek már nehezebben látják el magukat élelemmel, a közösség segíti őket. De a fordítottjára is van példa: a huszadik század nyolcvanas-kilencvenes éveiben, Srí Lankán a thérák lemondtak élelemadagjaikról a fiatalok javára.

  14. tanítás: a mester, a tanító rámutat a valóság igazi természetére. A tanítás tükrében megláthatjuk a valót.

  15. Együttlét Napján, a hónap 15. napján: upószatha, minden holdhónap 14., 15. és 8. napja, amikor a szerzetesek közösségi ügyeit intézik.

  16. Tanúságtételre Hívás Szertartásának éjszakáján, teliholdkor: paváraná, szertartás az esős évszak végén. A koldusok (szerzetesek) meghívják (paváreti) és felkérik az egybegyűlteket, sorolják el az adott időszakban vétett hibáikat. Általában a harmadik esős hónap végén, októberben (asszajudzsa) tartották, de egy hónappal el is halaszthatták novemberre (kattika).(Vö.: M. 3, . M. 24., és Vinaja Párádzsika III; MA, i, 93; II, 150)

  17. Gyülekezet: szangha

  18. Törekedjetek hát még fáradhatatlanabbul: vö. Buddha utolsó szavaival: „önmagatok szigetei…"

  19. el nem ért: alapszinten a ‘be nem teljesített’ és a ‘meg nem valósított’ szinonimája. szemléletében annyiban különbözik a rokon értelmű kifejezésektől, hogy az elérést illetve el nem érést hangsúlyozza, mivel az elmélyülés szintjei szempontjából nagy hangsúlyt kap egy adott szint elérésének, (s az előző beteljesítésének) pillanata.

  20. be nem teljesített > el nem ért

  21. meg nem valósított > el nem ért

  22. negyedik hónap Fehér Lótusz Teliholdja: kómudi, a kattika hónap teliholdja, amikor a fehér lótusz (kumuda) virágzik.

  23. Érdemesek: akiket már nem ér befolyás, akik leélték az életet, megtették a tennivalókat, lerakták a terhet, elérték a legfőbb jót, széttépték a létezés béklyóit, és a helyes tudás segítségével megszabadultak. Az öregek hagyománya, a théraváda úgy tartja, hogy egy világkorszakban csak egy Buddha érheti el a teljes és tökéletes megvalósítást. A többiek is megvalósíthatják a buddhai tanítást, de ők csak arhatok, ‘érdemesek’ lehetnek.

  24. Vissza-Nem-Térők: akik az érzéki világ öt béklyóját széttépve a maguk jószántából lépnek újra a létbe, és ott érik el a teljes ellobbanást anélkül, hogy valaha is visszatérnének abból a világból ebbe, az emberi létformába.

  25. Egyszer-Visszatérők: akik a három béklyót széttépve, a vágyakozást, ellenszenvet és tudatlanságot meggyengítve Egyszer-Visszatérők, még egyszer visszatérve erre a világra véget vetnek a szenvedésnek.

  26. Folyamba-Lépett: akik a három béklyót széttépve a folyamba léptek, és többé már nem esnek vissza, így biztosan haladnak a teljes megvilágosodás felé.

  27. szatipatthána gyakorlók: akik a tudatosság négy megalapozása művelésének szentelődve gyakorolnak.

  28. négy helyénvaló törekvés: csatunnam szammapádánam, a nemes nyolcrétű ösvény 6. tagja, vagyis a helyes erőfeszítés, a szammá vájáma. 1) Elkerülni, 2) leküzdeni a kísértéseket, 3) kifejleszteni, és 4) fenntartani az erényes, azaz a megvilágosodás felé mutató tudatfolyamatokat.

  29. hatalom négy alapja: csattári iddhipáda. A megvilágosodáshoz vezető út végigjárásához szükséges négy erő. (1) a szándékunkra, eltökéltségünkre való összpontosítás (cshanda-szamádhi), amit össze kell kapcsolni akaraterőnkkel (padhána szankhára szamannágata), (2) majd összpontosítani, a megvalósításhoz szükséges belső energiáinkra (virija-szamádhi), (3) ezután a megvalósító tudatra összpontosítunk (csittaszamádhi) (4) s végül alaposan megvizsgáljuk, mi zajlik bennünk, hogy a megvalósításunk minden részletében be tudjon teljesedni (vimansza-szamádhi).

  30. öt képesség: pancs’ indrija, az öt érzékszervi képesség: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás.

  31. öt erő bala: 1) hit (szaddhá), 2) energia (virija), 3) éberség, tudatos jelenlét (szati), 4) összeszedettség (szamádhi), 5) bölcsesség (pannyá).

  32. megvilágosodás hét tényezője: boddzshanga, (1) éberség. tudatosság (szati) 2) a tanítás, a valóság tanulmányozása (dhamma vicsaja) 3) állhatatosság, energia (virija) 4) öröm (píthi) 5) elnyugvás (passzadhi) 6) összpontosítás (szamádhi) 7) érintetlenség, ‘egykedvűség’, ‘kimozdíthatatlanság’ (upekkhá)

  33. Nyolcrétű Nemes Ösvény: A szenvedés végéhez, nibbánához vezető ösvény, amit Buddha felfedezett; helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

  34. felebarátság: mettá

  35. együttérzés: karuná

  36. letisztult derű: muditá

  37. érintetlenség: upekkhá

  38. tisztátalanságok feletti meditáció: a test hagyományosan visszataszítónak tekintett, mulandóságra figyelmeztető tulajdonságai fölött végzett átélt szemlélődés.

  39. mulandóság észlelése: mulandóság fölött szemlélődve

  40. légzés tudatossága: ánápánaszati, a szutta fő témája.

  41. eredmény: phala, logikailag a következmény, szó szerint ‘gyümölcs’. A karma esetében minden tett a következményével együtt veendő számításba, a tettek következményeikkel összekapcsolódva a karma láncolatát alkotják.

  42. Négy Négyesség: az első Négyesség (szemlélődés a test fölött). A második Négyesség (szemlélődés az érzések fölött). A harmadik Négyesség (szemlélődés a tudat fölött). A negyedik Négyesség (szemlélődés a tartamok fölött).

  43. tudatosan: a szatira, az éberségre, tudatos jelenlétre utal. A tudatnak nem töprengő állapota, hanem egyidejű készenléte, a valóságra ráhangolódott belső látás.

  44. be- és kilégzés: ánápána, a szutta fő témája a légzés megfigyelése. A jóga négyütemű légzéséhez képest a buddhista gyakorlás általában a folyamatos ki- és belégzésre, a légzés folyamatosságára összpontosít.

  45. testi képző erők: azok a testi folyamatok, amik befolyásolják a testet. Ki kell ismerjük a légzésünket, és a testet megnyugtató módon lélegeznünk.

  46. tudati képző erők: azok a testi és tudati folyamatok, amik befolyásolják a tudatot. A testi képző erőkhöz hasonlóan ezeket is ki kell ismerjük, és a légzésünket eszközként használva megnyugtatni ezeket.

  47. érzések: az érzékszerveken keresztül azonnal a) vonzó, b) taszító vagy c) semleges érzések keletkeznek, és befolyásolják az érzékelés folyamatát.

  48. tudat: a pillanatokban megvalósuló észlelő folytonosság.

  49. Tartamokat szemlélve a tartamokban van jelen: a dharma szó jelentése (vö. alábbi jegyzetpont) azért problémás a nyugati olvasók, de főként a fordítók számára, mert az alanyi-tárgyi szemlélet különválasztása miatt más-más jelentéskört, külön szót kapcsolnak a dharma szóhoz az észlelelő, tapasztaló alany, és mást az észlelt, észlelésben lévő, tapasztalati világ dolgaira. A dharma szó buddha tanítása után, jelenti az észlelés tárgyait, a jelenségeket is. Egy későbbi, részletesebb filozófiai felosztásban a tudat tárgyait, amely ebben az összefüggésben gondolatoknak is értelmezhető. A ‘tartam’ szó ezek közt próbál hidat verni.

  50. tartamok: dharmák. más fordításban: jelenségek, tények, események, dolgok.

  51. hét megvilágosodási tényező > a megvilágosodás hét tényezője.

  52. valóság tanulmányozása: dhamma vicsaja, a megvilágosodás hét tényezőjének az egyike. Más szövegösszefüggésben, illetve itt is fordítható szélesebb értelemben, illetve hangsúlyozható a szó jelentésének más oldala is: azaz megvalósítható Buddha tanításának a tanulmányozása felől, vagy a jelenségek végső természetének a megismerése felől.

 

NAGYON NAGYON SOK SIKERT MINDENKINEK!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Fényevés

Sziasztok kedves idetévedők! Ez a blog a théraváda buddhizmusról szól, de ez a bejegyzés egy kissé más jellegű - most egy ezoterikusnak hangzó élményemet fogom veletek megosztani, amely egy természetfeletti észlelés, élmény, tapasztalás. Miután ezt leírtam, utána a blogom bejegyzéseinek a linkjeit is meg fogom mutatni, a fő meditációkat, hogy ha valakit érdekel a buddhizmus, az tudjon olvasni a meditációkról, és a buddhizmusról.

Kezdjük azzal, hogy mi a fényevés: A fényevés az a képesség, mely által az élet táplálkozás nélkül is lehetséges. A fényevéshez hasonló hit a hinduizmusban is megjelent. Hívei azt állítják, hogy nincs szükség ételre és esetenként még vízre sem, mert az ember képes pránával, azaz életerővel táplálkozni. Erre utal a fényevés szó, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban a fény jelenti a táplálék forrását.

Én a théraváda buddhizmust gyakorlom, sokat gyakorlom a meditációt is. Egyszercsak azt vettem észre, hogy nincs már szükségem annyi táplálékra, mint egy átlagembernek. Azóta egész nap annyi táplálék elegendő a szervezetemnek, mint egy átlagember egész napi táplálékának KÖRÜLBELÜL A FELE. Ennyitől jóllakottnak érzem magamat és nem bírok többet enni. És ez mindennap így van.

Igen, ez létezik, a fényevés egy létező dolog. Az ember a meditációkból nyeri az energiát, nem a táplálékból. Mert a meditáció úgynevezett fényenergiát ad az embernek, ami pótolja a táplálékot! Úgy gondolom, hogy a fényevés tovább fejleszthető, ha valaki már nagyon magas szintre jut a meditációban, az valószínűleg még nálam is kevesebbet eszik. A fénylényekről is van egy természetfeletti tapasztalásom, amit itt írtam le: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak, de a buddhista érdeklődöket is szívesen várom, akik már az úton vannak. Spirituális dolgok iránt érdeklődöknek is nyitva áll a blogom. Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). A Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányokat:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL SZÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

buddhista elmélkedések

buddhista elmélkedések

Először bemutatom a meditációkat, amiket a Nirvána eléréséhez vagy a Nirvána előtti szintek eléréshez gyakorolnunk kell:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

És bemutatom a Folyamba lépést is, ami egy Nirvána előtti szint: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

A fentebb leírt meditációk gyakorlása mellett jó ha néha elmélkedünk is. Egy gyakorló három témán kell hogy elmélkedjen LEGALÁBB. LEGALÁBB EZ A HÁROM. Ezeken felül is vannak még dolgok amiken érdemes elmélkedni. Most egyenlőre csak ezt a hármat fejtem ki.

VALÓJÁBAN NAGYON FONTOS AZ, HOGY IDŐNKÉNT ELMÉLKEDJÜNK A HÁROM FŐ TÉMÁRÓL:
-éntelenség
-mulandóság
-a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő volta

Miért? MERT EZ IS RENGETEGET SEGÍT NEKÜNK ABBAN, HOGY ELOLDÓDJUNK A SZAMSZÁRÁTÓL. RENGETEGET SEGÍT A NIBBÁNA FELÉ VALÓ EVEZÉSBEN. (A NIRVÁNA PÁLI NYELVEN NIBBÁNA, JELENTÉSE NIRVÁNA) SOKKAL TÖBBET TUD SEGÍTENI, MINT AZT ELSŐRE GONDOLNÁNK! MIVEL MINDEN JELENSÉGNEK, MINDENNEK, AMI CSAK LÉTEZIK EZ A HÁROM JELLEGZETESSÉGE, JELLEMZŐJE VAN, EZÉRT AZ IGAZSÁGRA VALÓ RÁDÖBBENÉS VALÓBAN RENGETEGET SEGÍT!! Mindent úgy látni, ahogyan az van, mindent a három igazság fényében látni RENGETEGET SEGÍT!! EZÉRT HA KOMOLY GYAKORLÓK VAGYUNK, ÉS KOMOLYAN VESSZÜK A TANÍTÁST, ÉS A CÉLUNK A NIRVÁNA, AKKOR A LEGJOBB, HA MINDENNAP ELMÉLKEDÜNK A HÁROM JELLEMZŐN. ÉS NE CSAK PUSZTÁN ELMÉLKEDJÜNK, GONDOLKOZZUNK. HANEM LÁSSUK BE, HOGY EZEK A DOLGOK VALÓBAN ÍGY VANNAK, MI MAGUNK LÁSSUK BE, AZ ELMÉLKEDÉS VÁLJON BELÁTÁSSÁ, ÉS EGY RÁDÖBBENÉSSÉ, HOGY VALÓBAN: MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE VAN: MULANDÓSÁG, ÉNTELENSÉG, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Amikor legközelebb frissítem a blogot, akkor majd a többiről is írok. Röviden címszavakban például lehet elmélkedni a test taszító voltán (asubha meditáció) és vele együtt a test elmúlásán is, de alacsonyabb szinteken fokozott elővigyázatossággal érdemes csak végezni. Ezeket a gyakorlatokat azok végzik, akik csökkentik a nemi vágyat is, és nem csak az általános meditációkat (szamatha, vipasszana, szatipatthána, stb.) gyakorolnak. Nem csak szerzetesek gyakorolják az asubhát, hanem a világban élő gyakorlók közül is sokan.

Aztán lehet még elmélkedni a mettán is, a barátságosságon, a harmónián önmagunk és mások felé, stb. Majd ezekről írok amikor legközelebb írok a blogra új bejegyzéseket. :)

Van viszont három dolog amik a legfőbb és legalapabb tanítások. Az egyik az éntelenség, a másik a mulandóság, a harmadik a szenvedésteliség.

Most csak ezeket fejtem ki, és ezekről másolok be néhány szuttát.

röviden összefoglalom ezt a három témát, amin nagyon érdemes elmélkedni. Ha egy gyakorló ezeken gyakran elmélkedik, akkor mindenképpen belátásokhoz jut, belátásokat él át, amik ezekkel az Dhamma igazságokkal kapcsolatosak. Meditáció közben is ezekről a témákról gyűjtünk belátásokat, az éntelenség, a mulandóság és a szenvedésteliség igazolódik be.

Először nézzük meg a MULANDÓSÁGOT ÉS AZ ÉNTELENSÉGET: Figyeljük meg sok mindennek a mulandóságát elmélkedéseink során. És végül figyeljük meg azt, hogy minden elmúlik. Létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Így az éntelenség tanát összekötjük a mulandóság tanával. Nagyon érdemes mindezeken elmélkedni.
Tény az, hogy minden elmúlik. De miért van éntelenség? Nézzük meg. Forduljunk befelé. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. A Nirvána az egyetlen, ami nem jelent meg, és nem múlik el - mindig jelen volt. Ezért nem múlik el. Nekünk csak rá kell eszmélnünk a Nirvánára. A világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Egyébként nagyon sok világ van: az istenek világai, az emberek világai, az állatok világa, az éhes szellemek világa, a pokollakók világa. Minden a Nirvána kivételével csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort. Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Ez így egy nagyon jó kis elmélkedés: MINDEN, AMI MEGJELENIK AZ ELMÚLIK. ELMÚLIK A TEST, A TUDATOSSÁG, AZ ÉLET, A VILÁG, A TUDATI JELENSÉG. MULANDÓ A TEST, EZÉRT A TEST NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATOSSÁG, EZÉRT A TUDATOSSÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ AZ ÉLET, EZÉRT AZ ÉLET NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A VILÁG EZÉRT A VILÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATI JELENSÉG, EZÉRT A TUDATI JELENSÉG NEM ÉN VAGYOK. EZ NEM AZ ÉN ÉNEM, EZ NEM ÉN VAGYOK, EZ NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. SEMMI NEM AZ ENYÉM, SEMMI NEM AZ ÉN ÉNEM, SEMMI NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. Ezeken érdemes gondolkodni időnként. Az éntelenségről és a mulandóságról ennyi a gondolatom. És bemásolok róla egy tanítóbeszédet (szuttát):

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-59-mm

SN 22.59 Anattalakkhaṇa Sutta

1. Tanítóbeszéd az én-nélküliség jellegzetességéről

– Szerzetesek!

– Tiszteletreméltó Urunk! – válaszoltak ők.

A Magasztos a következőket mondotta:

– Szerzetesek, a forma nem én. Ha a forma én volna, akkor ez a forma nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”. De mivel a forma nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzés nem én. Ha az érzés én volna, akkor ez az érzés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”. De mivel az érzés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzékelés nem én. Ha az érzékelés én volna, akkor ez az érzékelés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”. De mivel az érzékelés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, a képzőerők nem én. Ha a képzőerők én volna, akkor ezek a képzőerők nem vezetnének szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”. De mivel a képzőerők nem én, hát szenvedéshez vezetnek, és senki sem rendelkezhet a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”.

– Szerzetesek, a tudat nem én. Ha a tudat én volna, akkor ez a tudat nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”. De mivel a tudat nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, hogyan vélekedtek: állandó a forma, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzékelés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És a képzőerők állandóak, vagy állandótlanok?

– Állandótlanok, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– A tudat állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– Tehát szerzetesek, bármilyen formáról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzékelésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen képzőerőkről legyen is szó, legyenek azok akár múltbeliek, jövőbeliek vagy jelenben felmerülők, durvák vagy finomak, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévők, alsóbbrendűek vagy magasabbrendűek, távoliak vagy közeliek, helyesen megértve azokat, ahogyan léteznek, ekképpen kell róluk vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen tudatról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Szerzetesek, ha egy nemes tanítvány, aki hallotta az igazságot, ekképpen látja a dolgokat, akkor nem azonosul többé a formával, nem azonosul többé az érzéssel, nem azonosul többé az érzékeléssel, nem azonosul többé a képzőerőkkel, nem azonosul többé a tudattal.

Amikor nem azonosul többé, kihuny a szenvedély. A szenvedély kihunytával megszabadul. Amikor megszabadul, tudomással bír arról, hogy megszabadult. Megérti, hogy „Kimerült a születés, végig lett élve a szent élet, ami elvégezhető, elvégeztetett, ezen túl nincs semmi, amit véghez kellene vinni.”

Ezeket mondotta a Magasztos. A szerzetesek pedig örvendeztek, és helyeselték szavait.

E beszéd elhangzása közben az ötös csapatban lévő szerzetesek szíve a nem ragaszkodás által megszabadult minden szennyeződéstől.

~~~~~~~~~~~


Az éntelenséggel kapcsolatban még több szutta is van. Ez inkább a mulandósággal foglalkozik:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-43-br

SN 22.43 Attadīpa Sutta

1. Magatoknál mint szigetnél

Szávatthiban.

– Bhikkhuk, magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek1. Amikor magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök, magát az alapot így kellene megvizsgálni: Miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre?

És bhikkhuk, miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre? Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek, és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a nemes személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a magasabb személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban – ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Formája változik és átalakul. A forma változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Érzése változik és átalakul. Az érzés változásával és megváltozásával átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Érzékelése változik és átalakul. Az érzékelés változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Késztetései változnak és átalakulnak. Az késztetések változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Tudatossága változik és átalakul. A tudatosság változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti a forma állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden forma állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak2 mondják e tekintetben (a belátás vipassanaa módszere révén).

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti az érzés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az érzékelés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzékelés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az késztetések állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden késztetés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az tudatosság állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden tudatosság állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.


  1. Lásd még DN 16.

  2. nibbuto: aki elérte a nibbánát

~~~~~~~~~~~~

Végül pedig nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ('Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni.

Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta.
A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő.
Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak.

Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín.
Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok."
Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra.

A DUKKHÁN VALÓ ELMÉLKEDÉST CÉLSZERŰ NAGYON MÉLYEN MEGÉRTENI. A SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ VOLTÁT CÉLSZERŰ OLYAN MÉLYEN MEGÉRTENI, AMILYEN MÉLYEN CSAK TUDJUK, AMENNYIRE CSAK A MÉLYÉRE TUDUNK LÁTNI. Miért? Mert ez is segít eloldódni a szamszárától, és a Nibbána felé evezni. Nem csak a meditációk. Erről fentebb már írtam, nem akarom újra ismételni önmagam. DE VALÓBAN NAGYON SOKAT SEGÍTENEK AZ ELMÉLKEDÉSEK, ÉS NE PUSZTÁN ELMÉLKEDÉS LEGYEN HANEM EGY RÁDÖBENNÉS ARRA, HOGY VALÓBAN ILYENEK A DOLGOK. HOGY VALÓBAN MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE, JELLEGZETESSÉGE VAN: MULANDÓ, ÉNTELEN, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Tehát célszerű nagyon a mélyére látni a szamszára működésének, a szamszára nem kielégítő voltának. Mi a szamszára? ez az egész létforgatag. az egész univerzum. az újraszületések birodalmai.

Nézzük először meg, milyen egy szamszárikus élet. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. ÉS EZEK MÉG CSAK AZ ELŐNYTELENEBB EMBERI ÉLETEK! AZ IGAZSÁG AZ, HOGY MINDANNYIAN ELŐBB-UTÓBB SZÜLETÜNK ELŐNYTELENEBB ÉLETHELYZETEKBE, ELŐNYTELENEBB ÉLETMINŐSÉGEKET ÉLÜNK MEG, ÉS SOKKAL TÖBBET SZENVEDÜNK, MINT A JELENLEGI ÉLETÜNKBEN. NAGYON SOK EMBER HAMAR ELVESZÍTI AZ EMBEREI ÉLETET IS. AKKOR MILYEN ALSÓBB VILÁGOKBA SZÜLETNI?

Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból.

TEHÁT ILYENEK A SZAMSZÁRIKUS ÉLETEK. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre.

Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nibbánát (Páli nyelven a Nirvána úgy van mondva, hogy Nibbána) , és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a LEPRÁSOK. tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért a SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ. A DOLGOK NEM KIELÉGÍTŐEK. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és UGYANODA VEZETNEK VISSZA.  a vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. Hova? A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen.

1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran.

2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság.

3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nibbána elérése. a Nibbánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába.

4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény


1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Tehát lássuk be: a szamszárából a kivezető út a Buddha útja. követni a Buddhát, és azt a sok más megvilágosodottat, akik már elérték a megvilágosodást, akár élnek, akár meghaltak már. Az egyetlen út a gyakorlás, a meditáció, az elmélkedések, a helyes életmód, és az erkölcs gyakorlása. mindezek egésze alkotja az utat. Gondoljuk át mélyen, hogy ez a kivezető út a szenvedésből. Épp ezért a szamszára céltalan, értelmetlen, és szenvedésekkel teli, és a buddhizmus felé fordulásnak van értelme, van célja, és eltörli örökre a szenvedést.


MINDEZEK A RENDSZERES (HA LEHET AKKOR MINDENNAPI) ELMÉLKEDÉSEK ELHOZNAK NEKÜNK EGY KELLEMES, NEM EVILÁGI ÖRÖMÖT. EGY FINOM, LÁGY, KELLEMES BÉKESSÉGET. AMI A SZAMSZÁRÁTÓL VALÓ ELOLDÓDÁSBÓL FAKAD. Tehát nagyon is érdemes MINDENNAP ELMÉLKEDNI A HÁROM FŐ JELLEMZŐN, BELÁTNI AZOKAT. Ez nem kényszeres elfordulás. Nem kényszer. Hanem ELOLDÓDÁS. Ezek mellett a napi, rendszeres meditáció is nagyon fontos része az útnak. Ha ezt tesszük, tudatunk egyre stabilabbá, rendíthetetlenebbé, zavartalanabbá, és örömtelibbé, és békével telibbé válik. Úton vagyunk. A Nibbána felé. és ne felejtsük el: a Nibbána előtt is vannak különböző szintek. folyamba lépett, egyszer visszatérő, vissza nem térő. Ez nagyon fontos. mert ha legalább a folyamba lépett szintet elérjük még ebben az életben akkor 7 életen belül elérjük a Nibbánát. vagy ha az egyszer visszatérő szintet érjük el, akkor már csak egyszer születünk meg, és elérjük a Nibbánát. a vissza nem térő isteni világban éri el a Nibbánát. TEHÁT HA ÚTON VAGYUNK, AZ MÁR MINDENKÉPPEN REMEK!! NAGYSZERŰ!! SOHA NE ADJUK FEL. :) ;) Ez a szutta is segít megérteni a szamszára nem kielégítő voltát:

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-75-vj

MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

NAGYON NAGY SOK SIKERT MINDENKINEK!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

szutták

Szutták

A szutták Buddha korából származó szentiratok. a Buddha beszédeit foglalják össze. Néhánynak leírom ide a címét és mellé a linkjét. Ha idő közben ahogy telnek az évek, a weboldal  megszűnne vagy más webcímet kapna akkor google-be be lehet másolni a szutta címét és rákeresni és úgy biztos ki fogja adni a keresett szuttát.

MN 141 Saccavibhaṅga Sutta

Az igazságok vizsgálata

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-141-fr

 

 

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

 


MN 44 Cūḷavedalla Sutta

A kérdések és feleletek rövidebb sorozata

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-44-mv

 

MN 97 Dhānañjāni Sutta

1. Dhánandzsáni

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-97-fr

 

Dhp 22. rész - Pokol (Niraya Vagga)

1. Pokol

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Dhammapada-22-fl

 

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

 


1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-119-pl#elmlkedsatesttasztvoltrl

 


Snp 2.14 Dhammika Sutta

1. Dhammika (részlet)

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-2-14-ka

 


MN 9 Sammādiṭṭhi Sutta

1. A Helyes Szemlélet

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an

 


SN 12.2 Paṭicca-samuppāda-vibhaṅga Sutta

1. A Függő Keletkezés elemzése


MN 54 Potaliya Sutta

1. Pótalija
http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-54-vj


DN 9 Poṭṭhapāda Sutta

1. Potthapádának


MN 28 Mahā-hatthipadopama Sutta

1. A nagy elefántlábnyom-hasonlat


MN 109 Mahā-puṇṇama Sutta

1. Hosszabb tanítóbeszéd a Telihold Estjén


SN 3.25 Pabbatūpama Sutta

1. A hegyek hasonlata


MN 22 Alagaddūpama Sutta

1.példázat a kígyóról


MN 2 Sabbāsava Sutta

1. Az indulatok megsemmisítése

SN 22.1 Nakulapitu Sutta

1. Tanítóbeszéd Nakulapitának

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-1-mv

 

 

AN 10.13 Saṃyojana Sutta

1. A béklyók

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

 

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

 

SN 22.59 Anattalakkhaṇa Sutta

1. Tanítóbeszéd az én-nélküliség jellegzetességéről

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-59-mm

 

SN 22.43 Attadīpa Sutta

1. Magatoknál mint szigetnél

MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-75-vj

 

MN 13 Mahā-dukkhakkhandha Sutta

A tengernyi szenvedés


SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

 

Snp 1.3 Khaggavisāṇa Sutta

1. Az orrszarvú

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-1-3-fr

 

SN 22.7 Upādā-paritassanā Sutta

1. Ragaszkodásból fakadó zaklatottság 1. rész

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-7-hzs

 

SN 22.8 Upādā-paritassanā Sutta (2)

1. Ragaszkodásból fakadó zaklatottság 2. rész

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-8-hzs

 

SN 22.9 Atītānāgatapaccuppanna Sutta

1. Állandótlan a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-9-hzs

SN 22.10 Atītānāgatapaccuppanna Sutta (2)

1. Szenvedés a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-10-hzs

SN 22.11 Atītānāgatapaccuppanna Sutta (3)

1. Éntelen a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-11-hzs

 

 

 

TÖBB SZUTTA LINKJÉT IS FEL FOGOM TENNI HAMAROSAN A BLOGRA. :) ADDIG ITT LEHET NÉZELŐDNI: http://a-buddha-ujja.hu/
ITT BŐVEN TALÁLTOK TOVÁBBI SZUTTÁKAT. :)
AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv