théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

Üdv :)

 

Kedves Látogatók!

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak. Itt bőven találhattok infókat is. Vagy egyszerűen csak azok a buddhisták, akik idetévednek, ők is olvashatják a blogot.  Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). De a Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI :) Az eddigi összes téma, linkekkel együtt:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMATHA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, ÉS OLVASMÁNYOK, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS ARRÓL A TUDAT SZINTRŐL SZÓL, AMIT ELÉRTEM (FOLYAMBA LÉPÉS) ÉS AZ ÚT AMI ODA VEZET http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

THÉRAVÁDA DZSHÁNÁK (Meditációs elmélyedési szintek) http://theravada.blogger.hu/2017/03/11/theravada-dzshanak

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Ez pedig nem a buddhizmusról szól, hanem arról, hogyan tudjuk valamennyire feldolgozni, elfelejteni azt ha szexuális trauma ért gyerekkorunkban. Gondolom a Google-ről érkeznek időnként olyan emberek, akiknek részük volt ilyesmiben, és ezért ezt a bejegyzést nekik (és saját magamnak is) írtam:  http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/gyerekkori-trauma-feldolgozasa

A BUDDHA ÁLDJON ÉS VÉDJEN MINDEN LÉNYT. Minden lénynek legyen jóléte, legyen minden lény jól. legyen kedves, békés, jószándékú minden lény. Minden lény, és köztük ti is. És minden létező érjen el hatalmas sikereket a buddhizmusban és a meditációban. És minden létező szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől és valósítsa meg minden létező a Nirvánát!

vipasszana

Vipasszana

Először a tíz béklyót és a Nirvána előtti szinteket fogom bemutatni:

Ez a szutta (Szutta = Buddha tanítóbeszédei) itt található:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]
1. A béklyók
Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)
bizonytalanság (vicikicchā)
a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
érzéki vágy (kāma-rāga)
rosszindulat (byāpāda)
vágy a formára (rūpa-rāga)
vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
gőg (māna)
nyugtalanság (udhacca)
tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)

A vipasszana és a szamatha együtt alkotják a Nirvánához vezető utat.  A szamathát (másnéven ánápánászati) itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Bhikkhu Szudzsátó ebben a videóban arról beszél, hogy a szamatha és a vipasszana is szükséges a Nirvána eléréséhez: https://www.youtube.com/watch?v=bNvcFFtIPtA

Ha a Nibbánát - páli nyelven Nibbána (jelentése Nirvána) nem is sikerül elérnünk ebben az életben, akkor legalább a Folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet elérhetjük, ha gyakoroljuk a meditációt. A folyamba lépést aki eléri, az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nibbánát / Nirvánát. A Folyamba lépésről itt írtam, és a Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Itt egy másik blog bejegyzésem is a folyamba lépésről (ez a személyes tapasztalatom a folyamba lépéssel kapcsolatban)

http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

 

 

Az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek világába és abban az életében éri el a Nirvánát.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigaretta, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag.  A Buddha ezeket a szabályokat ajánlotta a követőinek: Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, drog), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) és én hozzátenném azt is hogy ne káromkodjunk. Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

Hamarosan bemutatok vipasszanáról szóló könyveket, amiket ez a két tanító írt: Sayadaw U Pandita és Mahasi Sayadaw. Először nézzük meg, mi történik a Vipasszana gyakorlása által. Belátásokhoz jutunk. a tudat a belátások által megtisztul. Milyen belátásokat hoz felszínre a Vipasszana? A mulandóság belátását, az éntelenség belátását és annak belátását, hogy a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő. mindez valójában az az igazság, ami egész eddig rejtve volt előttünk. a mulandóság, az éntelenség, és a dolgok nem kielégítő volta minden dolog természete. ez a három tényező minden dolog tulajdonsága.

Minden dolog három tulajdonságáról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben, és tanítóbeszédek is vannak közzétéve ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

A vipasszana ezeket az eddig meg nem tapasztalt igazságokat megmutatja nekünk közvetlen úton, közvetlen tapasztalattal, közvetlen belátással. És hogyan? úgy hogy elkezdjük megfigyelni a dolgokat. minden fókuszunkat és teljes figyelmünket a dolgokra irányítjuk. így fogjuk tudni megfigyelni a tudat és a test működését, és természét, és tulajdonképpen mindennek a működését és természetét. a vipasszana egy szemlélődés, vizsgálódás, minden külső és minden belső dologról, a testről, a tudatosságról egy átfogó és valós képet ad. Így elérjük a vipasszana dzshánákat is, amik már nagyon mély meditációs szintek. Ha pedig ez sikerül, akkor a Nibbánát  is sikerül elérnünk. A vipasszana dzshánákról később írok!

A vipasszanát végezzük mély meditációban és a hétköznapi életünkben egyaránt. Először nézzük meg, hogyan végezzük MÉLY MEDITÁCIÓBAN:

A vipasszanát SÉTÁLVA ÉS ÜLVE is lehet végezni. VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT LEGALÁBB 10 PERC SÉTA MEDITÁCIÓT KELL GYAKOROLNUNK! EZ NAGYON FONTOS. Ezért először a vipasszaná SÉTA meditációt fogom  ismertetni:

Van magyarul is egy szöveg róla, amihez itt van a link, egy tanítótól származó írás: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html Ez a tanító írta: Mahasi Sayadaw. De én inkább úgy fordítanám a "tolás" részt, hogy "előremozdulás". Mivel megnéztem egy angol nyelvű weboldalt is a vipasszana séta meditációról ezért annál a résznél, ahol a lábunk előre mozdul a levegőben, azt a címkézést használnám, hogy "előremozdulás". Hiszen a szövegben úgy írják, hogy "moving forward". Ez azt jelenti, hogy előre mozdulás, előre mozgás. Nem azt, hogy tolás. És azt sem jelenti, hogy mozgás. Kifejezetten előre mozdulást, előre mozgást jelent. De inkább az előre mozdulást használnám a legjobb fordításként. Ezért én úgy fogom nektek leírni, hogy "előre mozdulás". Ezt az angol nyelvű weboldalt itt olvashatjátok: http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/silananda/bl137.html Ez a tanító írta: Sayadaw U Silananda. Ebben az írásban arról is ír a tanító, hogy a séta meditáció során a gyakorló észleli a mulandóságot: A tudatosság és a mozdulat megjelenését és elmúlását. Mivel tudatában vagyunk a mozdulatoknak (Emelkedés, előremozdulás, földet érés) ezért a mulandóságot is tapasztaljuk, érzékeljük, hogyan múlik el egy adott dolog, egy mozdulat, tudatában vagyunk annak, hogy a tudatosság csak megjelenik és elmúlik. Megértjük, hogy a tudatosság és a mozdulat is mulandó, nem örökkévaló. Megértjük minden dolog természetét - hogy minden mulandó. A tudatosság is. Ekkor megértjük azt is, hogy mivel csak megjelenik és elmúlik, nincs irányításunk a dolgok felett, ezért minden ami megjelenik és elmúlik az éntelen. Nem én. És nem kielégítő. Mert mulandó. Ami mulandó, az nem te vagy. Nincs énünk valójában. Az énképzet csupán egy tévképzet. Erről a három igazságról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

Ezenkívül a gyakorló annak is tudatába kerül, hogy a szándék szerepet játszik arra hogy képes legyen minden mozdulatra. Tapasztalja azt, hogy azért emeli a lábát, mert azt akarja, azért teszi le a lábát, mert azt akarja. Tapasztalja, hogy a cselekedetet megelőzi a szándék. Megérti, hogy a mozdulat nem jelenik meg önmagától, feltételek nélkül, ok nélkül. Megérti hogy mindennek van oka - és ez az ok a szándék. Ez egy másik fontos dolog, aminek a gyakorlók tudatába kerülnek. Tudatában vannak a tudatosság és a mozgás megjelenésének és elmúlásának, tudatában vannak annak is, hogy mindennek oka van, feltételektől függ.

Szóval ezek alapján, a fent mutatott két weboldal alapján fogom nektek ismertetni a vipasszana séta meditációt. Mindig úgy érdemes elkezdeni a vipasszana sétameditációt hogy először legalább egy meghajolást intézünk a Buddha szobor, vagy kép felé. A meditáció végeztével ismét egy meghajolást intézünk a szobor vagy kép felé.

A fenti két weboldalt használom nektek, hogy bemutassam a vipasszana séta meditácót. Úgy helyezkedünk el a sétameditációhoz, hogy állunk, és a bal kezünkkel megfogjuk a jobb csuklónkat. Tehát a bal kéz fogja át a jobb csuklót. Kezdőknek úgy érdemes elkezdeni a vipasszana gyakorlását, hogy csak két mozdulatot címkéznek először. A címkézés azt jelenti, hogy gondolatban megcímkézzük a mozdulatot, de nem mondjuk ki hangosan. Csak gondoljuk, tudatosítjuk magunkban a mozdulatot. Csupán gondoljuk, de nem mondjuk ki hangosan. A kezdőknek a láb emelkedését és földet érését kell címkézniük. De még mielőtt belekezdenénk a járásba, címkézzük a szándékunkat: "Szándék a járásra." Ne mondjuk ezt ki hangosan, és az összes többi címkét sem. Csak gondoljuk magunkban. Miután címkéztük a szánékot a járásra, elkezdjük a járást. Amikor felemeljük a lábat, akkor címkézzük: "emelkedés", amikor földet ér a láb, akkor címkézzük: "földet érés." Amikor már jól megy ez (több heti gyakorlás után) akkor már lehet három mozdulatot is címkézni: Az első címke a láb emelkedésénél az "emelkedés", a második címke az "előre mozdulás", amikor a lábat a levegőben előre mozdítjuk. A harmadik címkézés pedig a "földet érés", amikor a láb földet ér. Amikor a szoba túloldalához, a falhoz megérkezünk, akkor meg kell állnunk. Álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Megállás." Még álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Állás". Utána tudatosítsuk: "Szándék a megfordulásra". Ezután megfordulunk, a következőképpen: Egyszerre csak egy lábat mozdítunk. Szóval nem mozgatjuk mindkét lábat egyidőben. Megfordulunk először az egyik lábunkkal, és közben tudatosítjuk: "Megfordulás." Néhány másodpercig álljunk, és tudatosítsuk: "Állás". Utána a másik lábat, amivel nem fordultunk meg, odatesszük az mellé, amivel megfordultunk. Közben tudatosítsuk: "Megfordulás". Ezután tudatosítsuk a szándékot a járásra: "Szándék a járásra." Folytassuk a sétálást úgy, ahogy azt bemutattam az eddigiekben. Oda-vissza sétáljunk a szobánkban az ülő meditáció előtt, legalább 10 percet. Utána elkezdhetjük az ülő meditációt, amit most fogok ismertetni. Ennyi a vipasszana séta meditáció röviden.

Most az ÜLŐ MEDITÁCIÓT fogom ismertetni. A most következő vipasszana gyakorlat amit leírok SAYADAW U PANDITA ÉS MAHASI SAYADAW nevű buddhista tanítóktól származik, a világban nagyon sok helyen ebben a formában van tanítva a vipasszana, meditációs központokban, kolostorokban, stb. A következő két könyvet használtam a vipasszana meditáció bemutatására (sajnos csak angolul tudom nektek bemutatni a könyveket):

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

MAHASI SAYADAW - THE FUNDAMENTALS OF VIPASSANA MEDITATION:

http://holybooks.lichtenbergpress.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/Fundamentals-of-Vipassana-Meditation.pdf?351736

http://www.aimwell.org/fundamentals.html

Itt egy nagyon hasonló  vipasszaná leírást kaptok ahhoz képest mint amilyet én le fogok nektek írni. MAGYAR NYELVRE FORDÍTOTT TANÍTÁS Mahasi Sayadaw vipasszana tanítása alapján: terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Amit most leírok az a meditáció SAYADAW U PANDITA által tanított módszer és MAHASI SAYADAW által tanított módszer. A két tanító által tanított vipasszana meditáció teljesen hasonló, ugyanaz.

NÉZZÜK ELŐSZÖR MEG, HOGY A VIPASSZANA ÜLŐMEDITÁCIÓ ELVEZET MINKET A VIPASSZANA DZSHÁNÁKHOZ (elmélyedési szintekhez) és végül a Nirvánához (megvilágosodáshoz.) A vipasszana dzshánákról itt olvashatsz ebben a könyvben, a Vipassana Jhana résznél:

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

A vipasszana dzshánák önmaguktól jönnek, sok és alapos vipasszana gyakorlás által. Vipasszana dzshána az, amikor a meditációs tárgyon (a has emelkedésén és süllyedésén) megmarad a figyelem, és a gondolkodás leáll, nem jönnek be gondolatok. A dzshánák elérése feltétlenül szükséges a Nirvána eléréséhez, de nem szükséges a Folyamba lépés eléréséhez. A dzshánákról lentebb bemásolok egy tanítóbeszédet a Buddhától.

MEDITÁCIÓ ELŐTT egy meghajlás egy Buddha szobor vagy kép előtt, és közben tegyük össze a két tenyeret a szívnél, mint a keresztény ima esetében. Ezután SÉTA MEDITÁCIÓ következik.

VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT MINDIG VÉGEZZÜNK 10 PERC SÉTAMEDITÁCIÓT. A VIPASSZANA SÉTAMEDITÁCIÓT FENTEBB MÁR ISMERTETTEM.

HELYISÉG: A vipasszanához csend kell, csendes helyiségben végezzük. Ha a helyiség nem csendes (például mert odakint autók jönnek-mennek) akkor vegyünk egy füldugót, vagy egy zajszigetelő fülvédőt, és teremtsük meg azzal a csendet. Füldugót gyógyszertárakban lehet venni, fülvédőt pedig az internetről lehet rendelni. Itt füldugót és fülvédőt is lehet rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ De ha nem szeretnénk rendelni, akkor a gyógyszertárban is vehetünk füldugót.

A vipasszanához alkalmas testtartás: Meditációt ülve ajánlott végezni. A fekvést nem ajánlom. még haladó gyakorlók is könnyebben elalszanak fekvésben, mint ülve. és ha valaki fekve meditál, úgy könnyen álmodozásba, gondolatokba való belemerülésbe csap át a meditáció. és úgy a meditáció már nem meditáció, hanem álmodozás, ábrándozás. fekvő meditációban az agy ellustulhat, és betör a tompaság, betörnek a gondolatok. mindenképpen ülő pozíciót javasolnék annak, aki gyakorolni szeretné a buddhista meditációt. Szamatha meditáció esetében azt a fajta ülést ajánlom hogy tegyünk egy székre egy nagy, vastag párnát vagy három vékonyabb párnát tegyünk egymásra és üljünk rá de úgy, hogy ne üljünk teljesen a széken, hanem inkább a szék szélén üljünk. Eu egy kényelmes tartást biztosít legalább 50 percre. A hát legyen egyenes, ne feszítsünk egyetlen izmot sem. A kezek tenyérrel lefelé legyenek a térdeknél: jobb kéz tenyérrel lefelé a jobb térdnél, bal kéz tenyérrel lefelé a bal térdnél. Ne mozduljunk meg meditácio közben. 1 óra mozdulatlan ülés után elkezd fájni a fenék általában. Ilyenkor már nyugodtan befejezhetjük a meditációt de befejezhetjük 45 perc után is a meditációt. Láthatjuk Buddha képeken és szobrokon hogy Buddha lótuszülésben végezte a mefitációt viszont ez a testtartás vagy a törökülès számomra körülbelül 30-40 perc meditáció után fájdalmat eredményez a lábaimba ezért ajánlom nektek is a párnával boritott széken való ülést. Még mielőtt leülünk, próbáljunk meg mindennek amit teszünk A TUDATÁBAN LENNI. amikor a sétameditáció után amikor megállunk és le akarunk ülni tudatosítsuk: " Megállás" Azután: "Szándék a leülésre." miközben leülünk tudatosítsuk: "leülés" amikor becsukjuk a szemeket tudatosítsuk "szándék a becsukásra" amikor becsukjuk a szemeket akkor tudatosítsuk: "becsukás".

A kezeket így helyezzük el: Tudatosítsuk: "szándék a kezek ölbe helyezésére" és a kezeket az ölbe helyezzük, úgy hogy a bal kéz tenyérrel felfelé van, és belehelyezzük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. A mozdulatok közben tudatosítsuk: "a kezek ölbe helyezése." kényelmesen tartsuk a kezeket. de fel is cserélhetjük a kezek tartását, hogyha nekünk úgy jobb. lehet a bal kéz tenyérrel felfelé az ölben és belehelyezhetjük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. Ahogy nekünk jó. De minden mozdulatra irányuló szándékot tudatosítsunk, még mielőtt megmozdulunk. és a mozdulatot tudatosítsuk, miközben megmozdulunk. a kezek legyenek a hashoz simulva, hogy érezzük a has fel-le emelkedését. ez nagyon fontos. Tehát a kezek így vannak az ölben: bal kéz tenyérrel felfelé, és ebben nyugszik a jobb kéz, tenyérrel felfelé.

ezután tudatosítsuk: "szándék a has fel-le emelkedésének figyelésére" ezután a tudatosságot a hasi légzésre irányítjuk. elkezdjük figyelni ahogy a has fel-le emelkedik. minden emelkedést és süllyedést tudatosítanunk kell. Amikor a has emelkedik akkor tudatosítsuk: "emelkedés" Amikor a has süllyed, akkor tudatosítsuk: "süllyedés" Amikor emelkedik megint tudatosítsuk: "emelkedés" Majd amikor süllyed a has, akkor megint tudatosítsuk: "süllyedés". Hogyha elkalandoznak a gondolataink, azaz megjelenik egy gondolat és utánamegyünk (elkezdünk gondolkodni) akkor tudatosítsuk hogy: "elkalandozás" és térjünk vissza a has fel-le emelkedésének figyeléséhez. A tudatosítása annak, hogy "emelkedés", "süllyedés" nagyon fontos. Ne hagyjuk el ezeket a címkéket. minden emelkedést és süllyedést tudatosítunk: emelkedés. süllyedés. Akármikor ha becsúszik egy gondolat, vagy elkezdünk valamin gondolkodni akkor tudatosítsuk: "gondolkodás". és térjünk vissza az emelkedés-süllyedés figyeléséhez.

Amikor akármilyen viszketés, vagy szúrás, vagy akármilyen testi érzet eltereli a figyelmünket a has fel - le mozgásának figyeléséről akkor az érzetet tudatosítjuk. pl. viszketést érzünk valamely pontján a testnek és elveszítjük a figyelmet a has fel - le mozgásáról akkor tudatosítsuk: "viszketés" Utána visszatereljük a figyelmünket a has fel-le mozgásának figyeléséhez. Tehát figyeljük a has fel-le mozgását. feledkezzünk meg a viszketésről. figyeljük a has fel-le mozgását. Ha fájdalom, vagy akármilyen más testi érzet jelenik meg, ugyanezt a műveletet végezzük el de akkor nem úgy tudatosítjuk az érzetet hogy "viszketés" hanem az érzet minőségének megfelelően pl.  ha szúrás akkor eképpen tudatosítjuk: "szúrás".

Mindezeket akkor kell megtenni hogyha a figyelmünk elterelődik a has fel-le mozgásáról valamilyen testi érzetre. csak akkor. TEHÁT UGYANAZ A TEENDŐNK MINDEN  ÉRZETTEL, SZÚRÁSSAL, VISZKETÉSSEL AMI ELTERELI A FIGYELMÜNKET A HAS FEL-LE MOZGÁSÁNAK FIGYELÉSÉRŐL.

TELJESEN TERMÉSZETES AZ, HOGY A MEDITÁLÓ SZEMBE TALÁLJA MAGÁT KÜLÖNÖS TESTI ÉRZETTEL, VAGY VISZKETÉSSEL, VAGY SZÚRÁSSAL. Lehetnek nagyon furcsának tűnő testi érzetek is, mint például bizsergés vagy egy furcsa viszketés. Minden vipasszana gyakorlóval előfordulnak ezek. Ez valószínűleg azért történik mert nagyon tudatosak vagyunk.

AMIKOR MÉG KEZDŐK VAGYUNK, AKKOR az emelkedés és süllyedés címkézését még használnunk kell az egész meditáció ideje alatt. AMIKOR MÁR HALADÓK VAGYUNK (azaz már 1-2 hónapja végezzük a vipasszana meditációt) akkor a következőképpen bánunk a címkézéssel: Címkézzük a has emelkedését, süllyedését ahogy fentebb írtam ("emelkedés", "süllyedés") címkézzük a gondolatok megjelenését, ahogy fentebb mutattam (így: "gondolkodás") de ezeket a címkézéseket idővel elhagyjuk. Kb. 30 perc meditáció után elhagyjuk ezeket a címkézéseket, és csendben, címkézés nélkül figyeljük a has emelkedését és süllyedését, és a gondolkodást csak akkor címkézzük ("gondolkodás") hogyha eléggé elveszünk a gondolatokban. A címkézésre ugyanis nincs szükség 20-30 perc meditáció után, ha már elértünk néhány szamádhit. A szamádhi azt jelenti hogy a figyelmünk megmarad a meditációs tárgyon néhány másodpercig, vagy fél percig, vagy percekig, anélkül hogy egyetlen gondolat betörne. Ha már sikerül néhány szamádhit elérni (kb. 20 vagy 30 perc meditáció elteltével) akkor elhagyhatjuk a címkézést. Ugyanis a címkézés csupán segítség abban, hogy szamádhit érjünk el, olyan , mint egy járókeret egy beteg embernek, hogy tudjon járni. De amikor már a szamádhit elértük néhányszor, akkor már nincs szükség a címkézésre a meditáció hátralévő részében. Ezt sok tanító így vallja, vannak kapcsolataim tanítókkal, és azt tanácsolják, amit leírtam a címkézzéssel kapcsolatban (hogy el kell hagyni egy idő után).

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. (A folyamba lépő személy eléri a Nirvánát 7 újraszületésen belül) A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

NE FELEDJÜK EL, HOGY A SZAMATHA (ÁNÁPÁNASZATI) ÉS A VIPASSZANA EGYÜTT ALKOTJÁK A NIRVÁNÁHOZ ÉS A NIRVÁNA ELŐTTI SZINTEKHEZ (PL. A FOLYAMBA LÉPÉSHEZ) VEZETŐ UTAT ! A szamatha (ánápánaszati) meditációt itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Most bemutatok egy nagyon hasonló, magyar nyelvre lefordított írást a Vipasszanáról amit Mahasi Sayadaw írt. Itt találjátok: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ven. Mahasi Sayadaw
Útmutató a Vipassana Meditáció Gyakorlásához

Forrás:
http://www.vipassana.hu/docs/practical%20vipassana%20forditas_hun.doc

http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

A vipassana meditáció gyakorlásása során a meditáló a testében megjelenő pszicho-fizikai jelenségek természetének helyes megértésére törekszik.
Fizikai jelenségeken a körülöttünk lévő, számunkra világosan felfogható dolgokat és tárgyakat értjük. Testünk egészének azon része, amelyet képesek vagyunk világosan érzékelni, egy csoport anyagi minőségből (rupa) tevődik össze.
A pszichikai vagy mentális jelenségek (nama) a tudatosság illetve az éberség működésének a következményei. E két csoport (nama-rupa) bármely eleme, amikor megjelenik világosan érzékelhetővé válik a látás, hallás, szaglás, izlelés, tapintás vagy gondolkodás útján. Éberré kell válnunk ezen dolgok irányába azáltal, hogy megfigyeljük őket és magunkban megjegyzést teszünk ekképpen: 'Látás, látás', 'hallás, hallás', 'szaglás, szaglás', 'izlelés, izlelés', 'tapintás, tapintás' vagy 'gondolkodás, gondolkodás'.

Minden alkalommal, ha látunk, hallunk, szaglunk, ízlelünk, tapintunk vagy gondolkodunk akkor e tényről tegyünk megjegyzést magunkban. Mivel a gyakorlás kezdeti időszakában ezen történések nem mindegyikét leszünk képesek megfigyelni, ezért kezdjük azokkal az eseményekkel amelyek nyilvánvalóak és könnyen érzékelhetőek.

Minden egyes lélegzetkor a has emelkedik és süllyed: ez a mozgás mindig egyértelműen érezhető. Ezt az anyagi minőséget vayodhatu-nak nevezzük (a mozgás eleme). Ha figyelmünket a hasunkra irányítjuk, akkor észrevesszük ezt a mozgást. A has belégzéskor emelkedik, kilégzéskor pedig süllyed. Az emelkedéskor jegyezzük meg magunkban "emelkedés" és süllyedéskor pedig "süllyedés". Ha a hasunk mozgása nem egyértelműen kivehető azáltal hogy csupán mentálisan figyeljük, akkor tartsuk tenyerünket a hasfalon. Ne változtassuk meg a légzés módját, ne lassítsuk és ne gyorsítsuk. Ne lélegezzünk erősen. Kifáradunk, ha változtatgatjuk a légzésünk ritmusát. Egyenletesen lélegezzünk, ahogyan szoktunk közben - ahogyan megjelennek - tudatosítsuk hasunk emelkedését és süllyedését. Magunkban végezzük a megjegyzést, ne hangosan.

A Vippasana meditációban nem számít az hogy mit hogyan hívunk vagy nevezünk. Ami igazán számít, az az, hogy észrevegyük és felismerjük a dolgokat. A hasfalunk emelkedésének a megfigyelését végezzük úgy, hogy a mozdulat legelejétől egészen a legvégéig a mozgáson tartjuk a figyelmünket, mintha a szemünkkel követnénk a folyamatot. Ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgás megfigyelésénél is. Úgy tegyük meg a megjegyzést az emelkedő mozgásra, hogy a tudatosság szinkronba kerüljön magával a mozdulattal, mint amikor kődobásnál célba találunk, ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgásnál is.

Lehet, hogy elménk elkalandozik másfelé a hasi mozgás megfigyelése alatt. Ezt szintén észrevételeznünk kell magunkban kiejtve, "elkalandozás, elkalandozás". Miután ezt egyszer-kétszer magunkban megjegyeztük, az elme megszűnik kalandozni és ekkor visszatérhetünk a has emelkedéséhez süllyedéséhez. Ha az elme odaér valahova, "címkézzük" ezt mint "odaérés, odaérés". Ezután fordítsuk vissza a figyelmünket a has emelkedéséhez és süllyedéséhez. SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS: Sayadaw U Pandita fentebb bemutatott könyvében és Mahasi Sayadaw fentebb bemutatott könyvében nincs szó ilyesmiről, hogy címkézzünk ilyen helyzetben "odaérés" néven. Tehát én azt ajánlom hogy ezt az "odaérés" címkézést egyszerűen hagyjuk ki. Ha éppen azt képzeljük, hogy találkozunk valakivel, jegyezzük meg ezt magunkban, mint "találkozás, találkozás" aztán térjünk vissza az emelkedés és süllyedéshez. Ha azt képzeljük, hogy találkoztunk valakivel és beszélgetünk akkor címkézzük ezt úgy, mint: "beszélgetés, beszélgetés".

Röviden szólva, akármilyen gondolat vagy töprengés jelenjen is meg, arra vonatkozólag tegyünk megjegyzést, - máshogy szólva - címkézzük meg. Ha képzelődünk, címkézzük ezt mint "képzelődés"; ha gondolkodunk, akkor mint "gondolkodás"; ha tervezgetünk használjuk a "tervezgetés" címkét; ha észlelünk valamit akkor "észlelés"; ha töprengünk akkor "töprengés"; ha boldogságot érzünk akkor jegyezzük meg, hogy "boldog" ha pedig éppen unalmat akkor így: "unatkozik". Ha örömet érzünk címkézzük mint "örül", ha csalódottságot akkor "csalódott". A tudat mindezen megnyilvánulásainak megfigyelését cittanupassana-nak hívjuk.

Mivel a tudat ezen megnyilvánulásait elmulasztjuk észrevenni, azonosítani véljük őket egy személlyel vagy egy egyénnel. Úgy véljük, hogy "Én" ábrándozom, gondolkozom, tervezek, észlelek. Azt hisszük, hogy van egy személy aki a gyerekkorától fogva él és gondolkozik. Igazából nincs ez a személy. Helyette csupán folyamatosan egymást követő tudati megnyilvánulások vannak. Ezért kell egyesével minden megnyilvánulást megfigyelni amint megjelennek és megismerni őket annak, amik igazából. Ha ily módon megcímkézzük e dolgokat akkor általában eltűnnek. Ezután visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelésére.

Hosszú ülőmeditáció során merevség és hőérzet keletkezik a testben, melyeket ugyancsak gondosan meg kell figyelnünk. Hasonlóan a fájdalom és a fáradtság érzését is. Ezeket az érzeteket dukkhavedena (elégedetlenség, szenvedés érzése) néven ismerjük és a megfigyelésüket pedig vedananupassana-nak. Ha ezeket az érzeteket elmulasztjuk megfigyelni, vagy elégtelenül figyeljük meg őket, az a következő gondolathoz vezet:
"Merev lettem, melegem van, fáj mindenem. Az előbb még teljesen jól voltam. Olyan kényelmetlenül érzem magam ezektől a kellemetlen érzésektől" Az érzeteknek ez a fajta azonosítása az egóval hibás. Igazából nem foglalnak magukban "Én"-t, pusztán az egyik kellemetlen érzet követi a másikat.

Olyan ez, mint az egymást folyamatosan követő új elektromos impulzusok, amelyektől a lámpák világítanak. Minden alkalommal, amikor kellemetlen kapcsolatok jönnek létre a testben, egymás után kellemetlen érzetek jelentkeznek. Ezen érzeteket figyelmesen és elszántan meg kell címkézni legyen az akár merevség, hő, vagy fájdalomérzet. A yogi (gyakorló) meditációs gyakorlásának kezdetén ezek az érzetek általában erősödnek és az ülőpozitúra megváltoztatása iránti vágy megjelenéséhez vezetnek. Miután ezt a vágyat a yogi megcímkézte, térjen vissza a merevség, hő stb. érzeteinek a címkézéséhez.

Egy burmai mondás szerint "A türelem a nibbanába vezet" Ez különösen igaz meditációs törekvéseinkre vonatkoztatva. Meditációban türelmesnek kell lennünk. Ha valaki mozgolódik vagy pozitúráját gyakran váltogatja mert nem képes türelemmel lenni a felbukkanó testmerevséggel vagy hőérzetekkel szemben, akkor a samadhi (jó koncentráció) nem fejlődhet. Ha a samadhi nem fejlődik, akkor belátás nem születhet és nem lesz elérhető a magga (Nibbanaba vezető ösvény), a phala (az Ösvény Gyümölcse) és a Nibbana. Ezért van szükség türelemre a meditációban, kiváltképpen az olyan kellemetlen testérzetekkel szemben, mint a merevség, hő- és fájdalomérzet, valamint minden egyéb olyan érzettel, amelyet nehéz elviselni. Ilyen érzet megjelenésekor nem szabad azonnal megszakítani a meditációnkat azzal, hogy megváltoztatjuk a testhelyzetünket. Türelemmel kell folytatnunk, épp csak megjegyezvén, hogy "merevség, merevség" vagy "forró, forró". Az ilyen közepes erősségű érzések el fognak tűnni ha türelemmel figyeljük őket. Jó és erős összpontosítással még az intenzívebb érzetek is megszűnnek. Ezt követően visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez.

Persze előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk az ülőpozitúrát, ha egy kellemetlen testi érzet annak ellenére hogy hosszú ideje figyelmesen címkézzük mégsem szűnik meg, vagy akár már elviselhetetlenné is válik.

Ekkor tegyünk megjegyzést a szándékunkra: "vágy a megmozdulásra, vágy a megmozdulásra." Amikor a karunk emelkedik, címkézzük: "emelkedés, emelkedés", amikor mozog: "mozgás, mozgás". A testhelyzet változtatását végezzük óvatosan és címkézzünk: "emelkedés, emelkedés", "mozgás, mozgás" és "érintés, érintés".

Amikor a test hajlik, jegyezzük meg: "hajlás, hajlás"; amikor a lábunk emelkedik: "felemelkedés, felemelkedés" ha mozog, akkor: "mozgás, mozgás" amikor lerakjuk pedig: "lerakás, lerakás." Ha nincs változtatás, hanem a testhelyzet nyugalomban van, akkor térjünk vissza a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez. Ne legyen kihagyás két megfigyelés között, hanem azok folyamatosan kövessék egymást, az előző samadhi (koncentrációs állapot) után közvetlenül jöjjön a következő, alakuljon ki folytatólagosság a tudatosság megnyilvánulásai közt.

Ezáltal lehetővé válik, hogy a yogi tudatosságában folyamatos fejlődés jelentkezzen. A magga-nana és a phala-nana (az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete) csak akkor lesz elérhető, amikor ez a fajta lendület létrejött. A meditáció folyamata olyan, mint a tűzgyújtás két pálca segítségével, amikor azokat energikusan és szüntelenül egymáshoz dörzsöljük és ennek eredményeképp kellő mennyiségű hő keletkezik a lángok megjelenéséhez.

Hasonlóképpen a Vipassana meditációban a címkézésnek folyamatosnak és szüntelennek kell lennie. Bármilyen jelenség is keletkezzen a megfigyelések közt, ne legyenek pihenőszakaszok.
Például ha viszketés érzése jelentkezik és a yogi vágyik rá hogy megvakarja, mert nehéz elviselni, mind az érzetet mind pedig az attól való megszabadulásra irányuló vágyát meg kell hogy címkézze anélkül, hogy azonnal megszüntetné az érzetet azáltal, hogy megvakarja.

Ha íly módon folytatjuk kitartóan címkézve, általában a viszketés elmúlik, ekkor visszatérhetünk az emelkedő és süllyedő hasi mozgás megfigyelésére. Ha a viszketés mégsem szűnne meg, akkor persze megvakarhatjuk, de először az erre vonatkozó szándékot kell megcímkéznünk. Ekkor figyelmünk tárgyává kell tennünk mindazon mozdulatokat, amelyeket a viszketés érzetének megszüntetése érdekében teszünk, különösen az érintő, nyomó-húzó, vakaró mozdulatokat, majd térjünk vissza a hasi mozgás megfigyeléséhez.

Mindig, amikor megváltoztatjuk a testtartásunkat, kezdjük a mozgásra vonatkozó vágy ill. szándék megcímkézésével majd ezt követően minden mozdulatot alaposan - "közelről" - figyeljünk meg, mint például amikor az ülésből felállunk, karunk emelésénél mozgatásánál és nyújtásánál. A megfigyelt mozdulatnak és az arra fókuszáló címkézésnek egyszerre kell történnie. Testünk miközben előrebillen, címkézzük meg. Amikor az ülésből felemelkedünk a test könnyűvé válik és emelkedik. Erre összpontosítva figyelmünket finoman tegyünk megjegyzést "felemelkedés, felemelkedés"

A yoginak úgy kell viselkednie, mint egy gyenge és rokkant embernek. Az egészséges emberek hirtelen, könnyedén és gyorsan állnak fel. Nem így az erőtlen rokkantak, akik óvatosan és lassan mozognak. Ez a helyzet a derékfájós emberekkel is, akik szintén óvatosan állnak fel, nehogy megfájduljon a hátuk.

Ugyanígy a meditáló yogik: testtartásukban a változásokat fokozatosan és finoman hajtják végre;
csak ekkor születik jó éberség, koncentráció és belátás. Ezért kezdjük óvatos és fokozatos mozdulatokkal. Felállásnál a yogi mozogjon úgy mint egy rokkant: lassan, gyengéden és közben cimkézve "emelkedés, emelkedés".

Továbbá; Habár a szeme lát, a yoginak úgy kell tennie, mintha nem látna. Ugyanígy tegyen mikor a fülét hangok érik. Mialatt a yogi meditál csak a címkézéssel foglalkozzon, és ne törődjön azzal amit lát vagy hall.

Tehát akármilyen különös vagy meglepő dolgokat is lásson vagy halljon, úgy kell viselkednie, mintha nem látná vagy hallaná őket, pusztán gondosan címkézze azokat. Amikor testi mozdulatokat tesz, a yogi tegye ezeket olyan kimérten mintha egy gyenge rokkant lenne, óvatosan mozgatván a karjait és a lábait, hajlítván vagy nyújtván őket, lehajtván a fejét és felemelvén azt. Mindezeket a mozdulatokat nagyon óvatosan kell végezni. Mikor az ülőpozícióból felemelkedik, tegye ezt fokozatosan, magában megjegyezve "emelkedés, emelkedés". Amikor felegyenesedik és feláll, címkézzen így "állás, állás". Mikor itt vagy amott néz valamit, címkézze "látás, nézés." Mikor járkál címkézze a lépéseket, mind a jobb és mind a bal láb lépéseit. Tudatában kell lennünk az összes egymást követő mozdulatnak, amelyek egy lépést alkotnak a lábfej felemelkedésétől kezdve egészen annak a letételéig. Minden - akár a jobb akár a bal lábbal - megtett lépést meg kell figyelnünk. Ekképpen végezzük a címkézést amikor gyorsan járunk.

Ez a fajta címkézés akkor elégséges, amikor járásunk gyors és távolságot teszünk meg vele.
Amikor lassan sétálunk és a "cankama" járást (járómeditáció; sétálás oda-vissza) gyakoroljuk, lépésenként három fázist kell megcímkéznünk: amikor a lábfej felemelkedik, mikor előrelendül, és amikor lerakjuk. Kezdjük a megfigyelést a felemelő és lerakó mozdulatoknál. Tökéletesen tudatában kell lennünk a lábfej felemelkedésének. Ugyanígy mikor lerakjuk azt, tökéletesen tudatában kell lennünk a láb "súlyos" esésének. Járás közben címkézzük minden egyes lépésünket pl. "felemelkedés, lerakás".

Ez a címkézés az első két nap eltelte után könnyebbé válik. Ezt követően folytassuk lépésenként három fázis megcímkézésével, annak megfelelően ahogyan azt már fent részleteztük: "felemelkedés, tolás, lerakás".

Kezdetben elég, ha egy vagy két mozdulatot címkézünk pl. "jobb lépés, bal lépés" a gyors járásnál és "felemelkedés, lerakás" a lassú sétánál.

Ekképpen sétálva, ha le akarunk ülni címkézzük ezt meg: "leülni akarás, leülni akarás". Mikor leülünk, koncentráljuk figyelmünket a test ereszkedésének "súlyos" érzésére.

Mikor leülünk, figyeljük meg karjaink és lábaink elrendezésénél végrehajtott mozdulatainkat. Ha nincsenek ilyen mozdulatok, azaz a test nyugalomban van, figyeljük hasunk emelkedését és süllyedését. Mialatt ezt tesszük a végtagokban zsibbadás és bárhol a testben hőérzetek jelentkezhetnek. Ekkor folytassuk a megfigyelést ezen érzetek címkézésével.

Aztán térjünk újra vissza az "emelkedés, süllyedés"-hez. Mialatt ezt figyeljük és eközben vágy jelenik meg bennünk, hogy lefeküdjünk, címkézzük meg ezt a vágyat majd a kéz és a láb mozdulatait is miközben lefekszünk. A karok emelkedését és mozgását, a könyököt, ahogy a padlón nyugszik, a törzset, ahogyan hajlik, a lábak kinyújtását és ahogy a végén lassan eldől a testünk; mindezeket a mozdulatokat figyeljük és címkézzük meg miközben a lefekvést végezzük.

Fontos megfigyelnünk, ahogyan lefekszünk. Ebben a mozdulatsorban (a lefekvésben) sajátos ismeretet szerezhetünk (ez a magga nana és phala nana = az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete). Ha erős a samadi (koncentráció) és a nana (belátás), ez a sajátos megismerés bármelyik pillanatban megtörténhet. Lehet, hogy egy egyszerű karhajlításnál vagy karnyújtásnál jön. Így történt ez a tiszteletreméltó Ananda arahattá válásakor is.

Az első buddhista zsinat előtti éjszakán a tiszteletreméltó Ananda fáradhatatlanul próbálkozott hogy az arahat állapotot elérje.

Egész éjjel gyakorolta a kayagatasati-t a vipassana meditáció egyik formáját. Figyelte a lépéseit, mind a jobbat mind a balt, a lábfej emelkedését, előretolását és letételét. Sorban címkézte az egymást követő eseményeket: a járásra késztető szándékot valamint a járás fizikai érzeteit. Annak ellenére, hogy már majdnem virradt még mindig nem sikerült az arahat állapotot elérnie. Egyszer csak rájött hogy túlzásba vitte a járómeditációt és annak érdekében, hogy a samadhi (koncentráció) és a viriya (fáradozás) közti egyensúlyt helyreállítsa úgy döntött, hogy egy ideig fekvő pozícióban folytatja a meditációt ezért elment a szobájába. Leült a dívány szélére, és lefeküdt. Míg ezt tette, mozdulatait címkézte "fekvés, fekvés" és abban a pillanatban arahattá vált.

A tiszteletreméltó Ananda csak egy sotapanna azaz "a folyamba lépett" (olyan valaki aki rálépett a Nibbánába vezető ösvényre) lény volt mielőtt lefeküdt ágyára. A sotapanna szintről folytatta tovább a meditációt és megvalósította a sakadagami állapotot (azaz "egyszer visszatérő" vagyis olyas valaki aki elérte az ösvény második szakaszát), az anagami ("visszat nem térő", az ösvény harmadik szakaszán járó) valamint az arahat ("nemes v. tiszta", az aki elérte az ösvény végső szakaszát) állapotokat. Az ösvény e három egymást követő szakaszának a bejárása nem vett sok időt igénybe. Tartsuk szem előtt tiszteletreméltó Ananda arahattá válásának példáját, hogy láthassuk: ezen tudásszintek elérése bármelyik pillanatban megtörténhet és nem kell feltétlenül hosszú időnek eltelnie a megismerésükhöz.

Ennek érdekében a yoginak mindig szorgalmasan kell végeznie a megfigyelést. Nem pihenhet gondolván "ez a kis kihagyás nem számít sokat." Gondosan és megszakítás nélkül meg kell figyelnie minden mozdulatát, amit a lefekvés során végez miközben elhelyezi karjait és lábait! Ha éppen semmi mozdulatot nem végez, hanem teste nyugalomban van akkor a has emelkedését és süllyedését kell figyelnie. Még akkor is, amikor már későre jár és alváshoz készülődik, ne hagyjon fel a megfigyeléssel és ne aludjon el. Egy igazán komoly és energetikus yogi nem gondolva az alvásra tovább gyakorolja az éberséget, addig folytatja a meditációt, amíg el nem alszik. Ha a meditációt helyesen végzi fölé kerekedhet az álmosságnak és nem fog elaludni. Ellenkező esetben az álmosság kerekedik felül és a yogi elalszik. Mikor álmosságot érez jegyezze ezt meg mint például "álmos, álmos", ha szemhéjai lecsukódnak "lecsukódás". Ha a szemhéjak nehézzé válnak címkézze "nehéz, nehéz", ha szúró érzés támad bennük "szúródás". Ekképpen címkézve az álmosság elmúlhat és a szemek újra "tisztává" válnak.

Ekkor a yogi ezt jegyezze meg mint "tiszta, tiszta" és folytassa a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelését. Annak ellenére, hogy a yogi kitartóan fenntartja a meditációját, ha igazi álmosság lép közbe, akkor el fog aludni. Igazából nem nehéz elaludni, valójában nagyon is könnyű. Ha fekvő pózban meditálunk, fokozatosan elálmosodunk, míg végérvényesen el nem alszunk. Ezért aki a meditációban nem jártas, az ne meditáljon túl sokat fekvő testhelyzetben.
Sokkal jobb, ha ülő és járó testhelyzetben végzi a gyakorlást. De ha már későre jár és közeleg a lefekvés ideje, felveheti a fekvő pozíciót, így figyelve a has emelkedését és süllyedését amíg automatikusan el nem alszik.

Az alvás ideje a yogi pihenőideje. De az igazán komoly yogi nem alszik négy óránál tovább. Ez a Buddha által megengedett "éjféli időszak". Négy óra alvás épp elég. Ha a kezdő meditáló úgy véli, hogy négy óra alvás nem egészséges számára, akkor meghosszabbíthatja ezt öt vagy esetleg hat órára. Hat óra alvás biztos, hogy kellőképpen elegendő az egészséghez.

Amikor a yogi felébred, azonnal folytatnia kell a megfigyelést. A Magga-nana és Phala-nana elérésre igazán elszánt yogi csak az alvás idejére szüneteltetheti a meditációs erőfeszítést. A többi időben, ébrenléte során folyamatosan, pihenő nélkül címkéznie kell. Ezért hát amint felébred, elméjének ébredező állapotához megjegyzést fűz "ébredés, ébredés." Ha még ennek nincs tudatában, akkor kezdje el megfigyelni a has emelkedését és süllyedését.

Meg kell figyelnie azt is, amikor arcot mos vagy fürdik. Habár e tevékenységeknél a mozdulatok viszonylag gyorsak, mégis figyeljen meg közülük annyit, amennyit lehetséges. Végül vannak olyan egyéb tevékenységek, mint pl. öltözködés, az ágy rendbetétele, ajtók nyitása és csukása; ezek szintén alapos megfigyelés tárgyává kell hogy váljanak.

Étkezésnél amikor a yogi az ebédlőasztalt nézi, címkézze meg ezt úgy, hogy "látás, nézés, látás, nézés." Megfelelően címkézze meg azt is amikor karját az ételért nyújtja, megérinti, megfogja és szájához emeli azt, ahogyan fejét előrehajtva a falatot a szájába helyezi, majd karját leeresztvén végül felemeli a fejét. (Ez a részletezés a burmai étkezési módot veszi alapul. Azok, akik kést és villát ill. pálcikákat használnak, annak megfelelően végezzék a megfigyelést.)

A yogi miközben az ételt rágja jegyezze meg hogy "rágás, rágás.", amikor az ételt ízleli "ízlelés, ízlelés". Figyeljen meg minden történést, ami az étel ízlelése, nyelése és a torkon való leengedése közben jelentkezik. Ennek megfelelően gyakorol a yogi miközben ételét falatonként elfogyasztja. Ehhez hasonlóan a leves fogyasztásánál is minden mozdulatát, mint például a kar nyújtását, a kanál kézbevételét, az azzal való merítést stb. meg kell címkéznie. Az étkezés ideje alatt gyakorolni eléggé nehézkes, mivel nagyon sok a megfigyelendő és megcímkézendő dolog. Bár valószínűleg a kezdő yogi ezek közül sokat elmulaszt megfigyelni, de ennek ellenére el kell tökélnie magát amellett, hogy mindezeket maradéktalanul a figyelme tárgyául tegye. Persze nem tehet róla, ha néhány dolog elkerüli a figyelmét, de idővel ahogy erősödik benne a samadhi (koncentráció) végül képes lesz arra, hogy ezen történések mindegyikét szorosan a figyelme alá vonja.

Nos, nagyon sok dolgot említettem amit a yoginak meg kell figyelnie. De összegezvén az egészet nincs is olyan sok megfigyelnivaló. Mikor gyorsan sétál címkézze ezt így "jobb lépés, bal lépés" lassú sétánál pedig "felemelkedés, lerakás". Amikor a yogi csendben ül figyelje a hasfala emelkedését és süllyedését. Ezenkívül figyelje meg a merevség, a fájdalom, a fájás és a viszketés érzéseit, a végtagok hajlítását és nyújtását, a fej felemelését és leengedését, a törzs döntését és felegyenesítését. Ezután térjen vissza a has emelkedéséhez és süllyedéséhez.

Ennek megfelelően végezvén a címkézést a yogi képes lesz egyre több és több eseményt megfigyelni. Kezdetben mivel elméje ide-oda elkalandozik lehet, hogy sok dolgot elmulaszt megfigyelni. De nem szabad elcsüggednie. Minden kezdő meditáló szembesül ezzel a nehézséggel, de ha már némi jártasságra tesz szert, akkor tudatában lesz az elme összes elkalandozásának, míg végül is az elme megszűnik elkalandozni. Az elme ekkor szinte rászegeződik a megfigyelés tárgyára - mint pl. a has emelkedése és süllyedése - ezáltal a tudatosítás egyidejűvé válik a figyelem tárgyával. (Más szóval a has emelkedése egyszerre történik a megfigyelésével, ugyanígy a has süllyedése is.)

A figyelés, mint fizikai esemény és a címkézés mint mentális tevékenység együttesen keletkeznek. Ez a jelenségpár nem foglal magában semmi személyt vagy egyént, ezt a párt pusztán a figyelem, mint fizikai forma és a mentális jellegű címkézés alkotja. Idővel a yogi ténylegesen meg fogja tapasztalni ezeket a jelenségeket. A has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelése során elérkezik arra a pontra, amikor képes lesz megkülönböztetni a has emelkedését, mint fizikai jelenséget és ennek a címkézését mint pszichikai vagy mentális jelenséget; hasonlóan a has süllyedésénél is. Ekképpen tehát a yogi világosan megérti, hogy ezek a pszichofizikai jelenségek egyidejűleg és párban jelennek meg.

Ily módon a yogi minden egyes címkézés alkalmával tiszta megértésre jut azzal kapcsolatban, hogy pusztán két dolog van jelen: egy anyagi minőség (rupa), azaz a tárgy melyre a figyelem ill. tudatosság irányul és ennek a megcímkézése, mely a mentális minőségű (nama) tényező. Ezt a megismerő tudást namarupa-pariccheda-nana-nak a vipassana-nana kezdetének hívják. Fontos az, hogy megfelelően sajátítsuk el ezen ismeretet. Ahogy a yogi tovább halad szert tesz az ok és okozat összefüggésének ismeretére a paccaya-pariggaha-nana-ra.

A yogi folytatván a gyakorlást látni fogja, hogy minden ami keletkezik rövid időn belül el is múlik. Általában az emberek úgy vélik, hogy mind az anyagi mind pedig a mentális jelenségek egy életen át tarthatnak, azaz gyermekkortól a felnőtté válásig. Valójában ez nem így van. Nincs olyan jelenség, amely örökké tart. Minden jelenség olyan gyorsan keletkezik és múlik el, hogy még egy szemvillanásnyi ideig sem tartanak. A yogi ezt meg fogja érteni a gyakorlása során. Ekkor megbizonyosodik majd a dolgok múlandóságát illetően. Ezt a meggyőződést hívják aniccanupassana-nana -nak.

Ezt a megismerést követi a dukkha-nupassana-nana a ráébredés arra, hogy mindezek a múlandó dolgok valójában a szenvedés gyökerei. Valószínű, hogy a yogi mindenféle testi viszontagsággal találja majd szemben magát, melyek épp e szenvedések felhalmozódásai. Ez szintén a dukkha-nupassana-nana. Ezután a yogiban belátás születik arról, hogy minden pszichofizikai jelenség önmagától keletkezik, nem áll mögöttük senkinek az akarata, és nem alanyai senki irányításának sem. Nem alkotnak egyént vagy "Én"-t. Ez a felismerés az anattanupassana-nana.

Meditációját kitartóan folytatva a yogi világosan megérti majd, hogy mindezek a jelenségek anicca (múlandóság), dukkha (szenvedés), anatta (én-nélküliség)természetűek és ekkor eléri a Nibbanát. Ezt az ösvényt követve valósította meg a Nibbanát minden eddigi Buddha, Arahat és Ariya. Minden gyakorló yoginak fel kell ismernie, hogy önmaguk is éppen a sati-patthana ösvényen járnak, amelyen vágyuk a magga-nana (az ösvény ismerete), a phala-nana (az ösvény gyümölcsének ismerete) és a Nibbana dhamma elérése és a saját parami-juk (az erények tökéletessége) kiérlelése. Örömmel tölti el a gyakorlót ez a megértés és annak lehetősége, hogy egy olyan samadi (a tudat nyugalma, melyet a koncentráció erősödése hoz létre) és nana (végső, legfontosabb tudás vagy bölcsesség) válik megtapasztalhatóvá számára, amit a Buddhák, Arahatok és Aryak éltek át és amelyet még önmaguk sohasem éreztek ezelőtt.

Nem kell ahhoz hosszú idő, hogy a gyakorló felismerje ezeket a tapasztalatokat, amelyek a Buddhák, Arahatok és Ariyak által váltak megismerhetővé. Valójában ezek a tapasztalatok egy hónapon belül vagy húsz, vagy tizenöt nap meditációs gyakorlat során válnak megtapasztalhatóvá. Akiknek a parami-ja különleges, lehet, hogy már hét nap alatt is eljutnak ezekhez a tapasztalatokhoz.

A yogi ezért legyen teljesen nyugodt abban a hitében, hogy el fogja érni ezeket a dhammákat a fent említett időszakon belül és hogy megszabadul a sakkaya ditthi-től (ego-képzet) és a vicikiccha-tól, amely a kétséget és bizonytalanságot jelenti és ez megvédi attól a veszélytől, hogy egy alsóbb létszférában szülessen újjá. Ezért bizalommal kell továbbgyakorolnia.

Kívánom, hogy mindannyian legyetek képesek megfelelően gyakorolni és minél hamarabb elérni a Nirvánát, amelyet a Buddhák, Arahatok és Aryak már mind megtapasztaltak!

Sadhu! Sadhu! Sadhu!

Mindjárt írok a dzshánákról. De előtte kihangsúlyozom, hogy nem szabad úgy gyakorolni, hogy két meditáció között szídunk más embereket, rondákat mondunk másokra. Túl sok haragot nem szabad tápálálni az emberek felé. Ha megbántottak, akkor se mondjunk el mindenféle ocsmányságot arról, aki megbántott minket. Vannak meditációk arra, hogy a haragon enyhítsünk, hogy együttérzést érezzünk minden lény felé. Ezeket a meditációkat itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ha gyűlölködve akarunk beszélni másokról, használjuk ezeket a meditációkat.

MOST PEDIG A BUDDHÁTÓL EGY TANÍTÓBESZÉD A DZSHÁNÁKRÓL (elmélyedési szintekről).

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához. A folyamba lépéshez, az egyszer visszatérő szinthez és a vissza nem térő szinthez elég az első dzshána elérése, ezt egy szuttában olvastam. Csak angol nyelven található meg, itt található:

MN 64 (Majjhima Nikaya 64 The Greater Discourse to Mālunkyāputta) itt található meg: https://suttacentral.net/en/mn64

 

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a has emelkedésének süllyedésének figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a has emelkedésén süllyedésén van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a has emelkedésén és süllyedésén. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszaná meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez , a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de nem csak a vipasszana meditáció önmagában. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Az 1. Dzshána úgy történik meg hogy a figyelem a has emelkedésén és süllyedésén van. Néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet has emelkedéséről és süllyedéséről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A has emelkedésén és süllyedésén a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal legalább 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe. A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamba lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszana meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de önmagában nem elég sok tanító szerint. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Az első dzsháhából a második dzshánába lépés automatikusan megtörténik, és ugyanígy a többi dzshána esetében is automatikusan belép a tudat az egyik dzshánából a következő dzshánába. A tudat átsiklik, belesiklik a következő dzshánába. Az első dzshánából úgy lép a tudatunk a második dzshánába, hogy a gondolatok megszűnnek önmaguktól, és beáll önmagától a csend. Nincs gondolat. Eleinte ez csak körülbelül fél percig sikerül, több gyakorlással pedig már tovább tudunk tartózkodni a második dzshánában. Tehát a második dzshána ugyanaz, mint az első, csak gondolatok nélkül. A Figyelem a has emelkedésén és süllyedésén van, de nincs gondolat. Öröm itatja át a tudatunkat, testünket, egész lényünket öröm itatja át. Mély, csendes boldogság, a meditáció szülte boldogság.

A harmadik dzshánában az öröm megszűnik. Helyette lágy boldogságot él át a meditáló. A figyelem, mint ahogy eddig is, a has emelkedésén és süllyedésén van.

A negyedik dzshánában egykedvűség van, teljes béke.... Érzelemtől mentes állapot – tehát örömtől mentes állapot, csak a tiszta egykedvűség, béke marad. A has emelkedésén és süllyedésén van a figyelem továbbra is, nincs gondolat, és nincs öröm sem. És boldogság sincs. A figyelem , mint ahogy eddig is a has emelkedésén és süllyedésén van. Az ötödik dzshánába lépve a tudat elveszíti a figyelmet a has emelkedéséről és süllyedéséről. A tudat ürességére terelődik a figyelem... Csodálatos érzés. Öröm továbbra sincs. Nem tér vissza az öröm. A puszta SEMMI a figyelmünk középpontja. Gondolat sincs. A semmire figyel a tudat. Ez a semmi önmagától kúszik be, ez az üres tér a tudatunk üressége. A tudatunk belesiklik az ürességbe. Csak annyi, hogy semmi nincs. Az üres űr - ez a figyelmünk középpontja. Se gondolat, se öröm, se a has emelkedése és süllyedése nincs a figyelem középpontjában. Lélegzünk, élünk, csak éppen a tudat ürességére figyelünk... Az üres űrre.  A további dzshánákról nem tudok leírást nyújtani, ugyanis nem tapasztaltam még meg őket. A dzshánák eleinte csak néhány pillanatig tartanak, több gyakorlással már fél percig tudunk egy dzshánában tartózkodni, majd még több gyakorlással percekig, azután órákig is képesek leszünk egy dzshánában tartózkodni.

Aki a folyamba lépést eléri az 7 életen belül eléri a Nirvánát. A folyamba lépésről ezt a weboldal linket nézd meg, ha tudni szeretnéd, hogy hogyan érzékel az, aki folyamba lépett.

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Az egyszer visszatérő egyszer születik az emberek közé újra, és akkor éri el a Nirvánát.

Ha elértük a folyamba lépést, akkor haladunk a következő szintekig: az egyszer visszatérő szintre, a vissza nem térő szintre, és az arhat szintre (az arhat az a személy aki elérte a megvilágosodást.) legyünk türelmesek, ne adjuk fel, vannak, akiknek a dzshánák elérése csupán néhány év rendszeres gyakorlás után következik be, (mindennap meditál), vannak akiknek a dzshánák elérése néhány életet vesz igénybe. Ha már előző életünkben is gyakoroltuk a meditációt, akkor ebben az életünkben könnyen elérhetjük a dzshánákat. A folyamba lépésre is ez érvényes. Vannak, akiknél hamarabb bekövetkezik a folyamba lépés, vannak, akiknek több ideig tart

(évekig, vagy évtizedekig). Egy dolog számít a legjobban: NE ADD FEL! MEDITÁLJ RENDSZERESEN, HA LEHET, AKKOR MINDEN NAP, VAGY HETENTE LEGALÁBB NÉGY – ÖT ALKALOMMAL. Egy meditáció legyen legalább fél óra! Ha már az első dzshánát elértük, akkor a meditáció ideje legyen legalább 40-45 perc, ugyanis elég időt kell adnunk magunknak arra, hogy letelepedjünk az első dzshánában, és elérhessük a másodikat. NE VÁGYJUNK A DZSHÁNÁKRA. EZ AKADÁLY! HA VÁGYUNK A DZSHÁNÁKRA, GONDOLJUNK A MULANDÓSÁGRA: Mulandóak a dzshánák , mint ahogy mulandó minden, ami megjelenik. Nem érdemes a dzshánákhoz kötődnünk, a Nirvánára érdemes törekedni. Mert a Nirvána az időtlen béke, nyugalom, a szenvedés megszüntetése...  nem jelent meg, mindig jelen volt csak mi nem vesszük észre a tudatunkat beborító szennyeződések miatt. Nem múlik el. Aki a Nirvánát eléri, az többé nem szenved. A Nirvánára érdemes törekedni. A Nirvána nem múlik el. A dzshánák mulandóak.

Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszana meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is elvezet, de önmagában nem elég sok tanító szerint. Az ánpánaszati (másnéven szamatha ) meditációt is gyakorolni kell mellette , és ezt itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

(a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Most nézzük meg hogyan csináljuk a vipasszanát a hétköznapi életben.

A forrás innen származik http://what-buddha-said.net/drops/II/The_18_Principal_Insights.htm Ez a  magyar nyelvre fordított változat.

A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN:

1.a mulandóság tudatosítása eloszlatja az állandóság illúzióját (az állandóság illúziója alatt azt értem hogy a hétköznapi emberek abban a hitben vannak hogy a dolgok állandóak, és örökkévalóak, nem ismerik fel meditáció segítségével azt hogy a dolgok állandótlanok és elmúlóak.)
Figyelni kell egy jelenség elmúlását és a mulandóságra gondolni.lehet figyelni a fa lehullott levelét vagy egy botot, ágat az utcán vagy fatuskót. én azt is megfigyelem sokszor ahogy nappalból éjszaka lesz, minden pillanatban egyre sötétebb van. nem csak ilyesmiket kell figyelni a vipasszanában, hanem figyelj érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat, érzeteket ahogy megjelennek és eltűnnek. azok esetében oda kell illeszteni gondolatban "megjelenése" "elmúlása" "nincs jelen". pl. éhséget tapasztalsz "éhség megjelenése" elkezdesz enni "éhség elmúlása" amikor már abszolút nincs jelen akkor "éhség nincs jelen" és ugyanígy mindennel: érzelem, érzés, gondolat, stb. de nyilván ha harag jelenik meg akkor mettát kell csinálni.

2. a szenvedés tudatosítása eloszlatja a félreértését az örömnek
azaz gondolkodni kell a szenvedésen és arról h a szamszára tele van kínnal és gondolkodni arról h ez nem a valódi boldogság. a valódi öröm a nibbána.pl. valaki egy vágyott dolog miatt érzi magát rosszul vagy azért mert valami nem úgy sikerült ahogy akarta akkor ezen gondolkodsz h a vágy szenvedést szül, és a vágy, az érzéki öröm nem kielégítő természetű, a szamszára nem kielégítő természetű - ugyanígy saját magad szenvedéseiről is így gondolkodsz. a szamszára nem kielégítő, nem juttat tartós biztonsághoz vagy örömhöz. a nibbána a valódi öröm, ami többé már nem kényszerít vissza a szamszárába.

3. az éntelenség tudatosítása eloszlatja az én tévképzetét
belátni: minden mulandó ezért nem én. nincs egy örökkévaló entitás. nem létezik. tudatosítsuk: "Semmi sem az én énem. semmi sem én vagyok. semmi sem az ami vagyok. semmi sem az enyém."

4. az illúzió belátása eloszlatja a naív gyönyörködést
például hallok vagy látok vagy érzek vagy gondolok egy dologra ami nekem tetszik és élvezetet találok benne akkor arra gondolok h ez egy illúzió és miért illúzió. azért mert elmúlik, nem én vagyok, és nem kielégítő.

5. az undorítóság tudatosítása eloszlatja a sóvárgást és az önzőséget
Ez az asubha meditáció. erről itt írok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

6. a változás belátása eloszlatja az állandóság tévképzetét
tudatosítani ahogy bármijen érzelem vagy érzés elmúlik. pl. fájdalom. akkor fókuszálok az érzésen amit érzek.amikor fájdalmat érzel a testben pl fejfájás akkor figyeld a fájdalmat. nem rögtön bevenni gyógyszert. a fájdalom miatt szenvedést érez mindenki. de ha jobban megfigyeled a fájdalom nem te vagy és nem egy állandó dolog. ez is a vipasszana egyik formája, és ezt is rengetegen végzik. figyeljük a fájdalmat. nem egy egyöntetü massza. ide-oda ugrál a pontja, hol erősődik hol enyhül. és akkor ezt tudatosítjuk: "lüktet" "enyhül" "erősődik" vagy "alig van jelen" vagy ha pl a kéz begörcsöl akkor "görcsölés" "enyhülés" és amikor zsibbad akkor "zsibbad" amikro a fájdalom eltünik akkor "enyhülés" és "elmúlás" "nincs jelen"aztán amikor leülsz meditálni h figyeld a légzést akkor először figyeld meg a testet. fentről lefelé haladva. az összes érzetet amit érzel. pl "viszketés" "szúrás" EZEKRŐL FENTEBB MÁR BŐVEBBEN IRTAM...

AMIKOR A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN FÁJDALOMMAL TALÁLKOZUNK AKKOR ÍGY GYAKORLUNK: Ezzel a gyakorlással engedni fogunk az énképzetünkből, elengedjük a téves nézeteket és a makacs ragaszkodásokat "én vagyok". Figyeljük meg a megjelnő és elmúló érzeteket. a fájdalom nem fog minket zavarni. béke lesz és nyugalom hogyha átlátjuk a fájdalom és a test természetét. nézzük meg ezt az örvénylést. nem egy egyöntetű masszát fogunk látni. megjelenő és elmúló érzeteket. először tudatosítsuk a fájdalmat a jellege szerint. pl. szúró fájdalom esetében "szúrás, szúrás" zsibbadó fájdalom esetében "zsibbadás, zsibbadás" görcs esetében "görcsölés, görcsölés" ekkor figyeljük meg ahogyan változik. a helye nem egy pont. ide oda ugrál. az erőssége nem marad ugyanaz. az egyik pillanatban erősebb, a másikban pedig gyengébb. ezeket mind tudatosítsuk. "erősődés erősődés" , vagy "enyhülés, enyhülés" amikor már alig érezhető a fájdalom akkor "elhalványulás, elhalványulás". amikor pedig elmúlik a fájdalom akkor tudatosítjuk "fájdalom elmúlása". ha már lekéstünk arról a pillanatról hogy a fájdalom elmúlt akkor tudatosítsuk azt, hogy már elmúlt: "a fájdalom meg volt jelenve, azután elmúlt, most pedig már nincs jelen." Tehát NE MINDIG HÁRÍTSUK EL A FÁJDALMAT. Szóval ez mind a vipasszana mély meditációban.

Szóval ennyi.  bármikor amikor az életben találkozunk olyan dolgokkal amikkel tudunk így ezek alapján meditálni akkor meditáljunk amin csak tudunk.

Végezetül itt van ez a szutta:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-1-mvSN 22.1

Nakulapitu Sutta1.

Tanítóbeszéd NakulapitánakTartalom [elrejtés]1. Tanítóbeszéd NakulapitánakÍgy hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a bhaggák között, Szumszumáragirában, a Bhészakalá ligetben, az Őzek parkjában tartózkodott. Ekkor egy Nakulapitá nevű házigazda felkereste őt, köszöntötte, leült egyik oldalára és ezt mondta:– Öreg vagyok már, tiszteletre méltó uram, megvénültem, sok-sok év terhét cipelem, korom előre haladott, életem a végére jár, testem legyengült, gyakran sújtja betegség. Így csak ritkán van alkalmam találkozni a Magasztossal és a megbecsülésre érdemes szerzetesekkel. Kérem a Magasztost, tanítson engem. Igazítson útba, kérem, tiszteletre méltó uram, hogy az majd hosszú időn át a javamat és boldogságomat szolgálja.– Így van, házigazda, így van! Ez, amit a testedként tapasztalsz, valóban legyengült, elnehezedett, törékennyé vált. Ha valaki ezt a testet viselve csak egyetlen pillanatra is azt állítaná, hogy az egészséges, mi más lenne ez a részéről, mint ostobaság? Ezért, házigazda, azt mondom neked, hogy így gyakorolj: „Bár a testemet szenvedés sújtja, a tudatomat nem fogja szenvedés sújtani.” Így gyakorolj.Ezután a házigazda Nakulapitá, örömét lelve a Magasztos szavaiban, felkelt az ülőhelyéről és tiszteletét fejezte ki a Magasztos felé úgy, hogy jobbkéz felől megkerülte őt, majd odament a tiszteletre méltó Száriputtához. Miután köszöntötte Száriputtát, leült egyik oldalára. Ezután a tiszteletre méltó Száriputta a következőt mondta neki:– Házigazda, a vonásaid derűsek, arcod tisztán és fényesen ragyog. Csak nem a Magasztos jelenlétében hallgattad ma a tanítást?– Hogy ne tettem volna, tiszteletre méltó uram. Éppen most ajándékozott meg a Magasztos a tanítás nektárjával.– Milyen tanítás nektárját ajándékozta neked a Magasztos?– Nézze, tiszteletre méltó uram, odamentem a Magasztoshoz…(Nakulapitá házigazda megismétli a Buddhával folytatott egész beszélgetését.)– Ennek a tanításnak a nektárjával ajándékozott meg a Magasztos.– Nem jutott eszedbe, házigazda, hogy tovább kérdezd a Magasztost arról, hogy mit jelent az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja, és az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés?– Nagy utat megtennék azért, hogy a tiszteletre méltó Száriputtától meghallgassam ennek az állításnak a jelentését. Valóban hasznos lenne, ha a tiszteletre méltó Száriputta megvilágítaná ennek az állításnak a jelentését.– Akkor hallgasd és figyelj jól arra, amit mondok, házigazda!– Rendben, tiszteletre méltó uram – felelte Nakulapitá, a házigazda. A tiszteletre méltó Száriputta a következőket mondta:– Mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja? Ilyenkor a tanulatlan világi ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, aki nem ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, a testet önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a test birtokosának tekinti, vagy a testet önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a testen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az érzeteket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az érzetek birtokosának tekinti, vagy az érzeteket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az érzeteken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetek átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az észlelést önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az észlelés birtokosának tekinti, vagy az észlelést önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az észlelésen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelés átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A késztetéseket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a késztetések birtokosának tekinti, vagy a késztetéseket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a késztetéseken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A késztetéseim én vagyok és az késztetéseim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetések átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A tudatosságot önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a tudatosság birtokosának tekinti, vagy a tudatosságot önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a tudatosságon belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatosság átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja.És mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés? Ilyenkor a tanult nemes tanítvány, aki ismeri a nemes személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, aki ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, a testet nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a test birtokosának, vagy a testet nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a testen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az érzeteket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az érzetek birtokosának, vagy az érzeteket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az érzeteken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetei átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az észlelést nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az észlelés birtokosának, vagy az észlelést nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az észlelésen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelése átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A késztetéseket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a késztetések birtokosának, vagy az késztetéseket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a késztetéseken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A késztetéseim én vagyok és a késztetéseim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetései átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A tudatosságot nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a tudatosságon belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatossága átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés.Ezt mondta a tiszteletre méltó Száriputta. Nakulapitá, a házigazda repesett az örömtől és gyönyörűségét lelte Száriputta magyarázatában.

A VIPASSZANA NAGYON MÉLY ÉS KÁPRÁZATOS BELÁTÁSOKAT HOZ FELSZÍNRE. A dolgokat elkezdjük úgy látni ahogyan azok valójában vannak - éntelenek, mulandóak, és nem kielégítő természetűek - Egyre jobban eloldódunk a világ rabságaitól, a fájdalmas tudatállapotoktól, a haragtól, a tudatlanságtól, és mindez mérhetetlen békével és örömmel tölti el mind a szellemet, mind a testet. CSAK.. SOHA NE ADD FEL! A folyamba lépésről és a Nirvána előtti szintekről itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

Itt pedig arról a tudatszintről írtam amit elértem 2016-ban (a folyamba lépés) http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

MINDENKINEK NAGYON SOK SIKERT!!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv