théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

Történet egy szerzetesről

Tébolyból a Nirvánába

Tavasz volt, London utcáin fújt a szél. Egy kórházban, a pszichiátriai részlegen egy buddhista szerzetes feküdt az ágyán és a plafont bámulta csendben. Tanító volt, piros szerzetesi ruhában volt, kopasz volt és kék szemei voltak. 45 éves volt és Nirodha volt a neve. Rajta kívül még hárman voltak a szobában. Az ő ágya az ablak mellett volt. Keveset beszélt. Felállt és kisétált a kórteremből a folyosóra. Odalépett a folyosón az ablakhoz és álmodozva meredt ki az ablakon, a felhőket fürkészte a tekintete. Az otthonára gondolt, a Londoni kolostorra. Nagyon vágyott oda. Hirtelen egy hang zökkentette ki az álmodozásból. Egy nő hangja volt az.
-Jónapot! Nahát, ön szerzetes?-kérdezte a nő.
Nirodha a hang irányába fordult. Egy 22 éves nő állt mellette, szőke hosszú haja volt és barna szemei. Nirodha ezt válaszolta:
-Igen, az vagyok.
-Akkor nagyon tisztelem Önt! Még nem láttam Önt itt! Én már 6 napja vagyok itt a pszichiátrián. Ön mikor jött?
-Ma. Azért nem látott, mert néhány órája vagyok itt.
-Soha nem láttam még szerzetest a pszichiátrián, pedig már sokat jártam itt.
Nirodha elfordította a tekintetét az ablakhoz és nem szólt semmit, ismét a felhőkre meredt. A nő tovább folytatta:
-Engem Elizabethnek hívnak, Önt hogy hívják?
-Nirodha a szerzetesi nevem.
-Már volt itt, vagy most van itt először?
-Már többször is voltam itt.
-Hogyhogy megtűrik Önt ilyen betegen a kolostorban?
-Tanító vagyok. És már régóta élek a kolostorban. A betegségem akkor kezdődött, amikor már tanítottam a kolostorban. A tanítványaim szeretetből nem szeretnének tőlem megválni, és azt is tudják, hogy nagyon szívesen tartózkodok a kolostorban és szívesen tanítóm őket.
-Önnek mi a betegsége?
-Skizofrénia.
-Nekem is! Paranoid skizofrénia. 70 %-os egészségkárosodásom van, dolgoznom sem kell, de otthon sem jó, néha begolyózok és bejövök ide  pihenni.
-Nekem azért enyhébb a betegségem.
Nirodha nagyon álmos volt, megdörzsölte a szemeit. A nyugtató injekció, amit kapott, nagyon elálmosította. Elizabeth ezt kérdezte:
-Miért nem fekszik le, Nirodha? Nagyon álmosnak látszik.
-Zavar, hogy a kórteremben beszélnek. Így nem lehet rendesen aludni. De a meditáció jobban hiányzik, mint az alvás.
-Megtanítana engem is meditálni?
-Érdekel a buddhizmus?
-Igen. Soha nem találkoztam még szerzetessel. Ön olyan nyugodtnak és békésnek tűnik! Ez fantasztikus. Bizonyára Ön már magas szinten van. A buddhizmusról nem sokat tudok. Csak azt, hogy folyamatosan újraszületünk és van a Nirvána, ami egy tudatállapot. Ha valaki eléri a Nirvánát, akkor nem születik többé újra és megszűnik minden szenvedése. Örökké békés és nyugodt lesz.
-Ez így van. A Nirvána előtt pedig vannak szintek: a folyamba lépés, az egyszer visszatérő, a vissza nem térő, és legvégül az Arahat, aki a Nirvánát elérte. Szívesen megtanítalak meditálni, amint kiérünk innen. A kolostoromban foglak megtanítani.
-Jó. A folyamba lépés milyen?
-Aki eléri a folyamba lépést, az rendíthetetlen bizalmat nyer a Buddhában, a tanításaiban, és a gyakorlóközösségben. Semmi nincs, ami megrendítené a bizalmát, a hitét. Aki eléri a folyamba lépést az 7 életen belül eléri a Nirvánát.
-És a folyamba lépést könnyű elérni?
-Nem. Sok meditációs gyakorlás és sok tanulás kell hozzá. Tegeződjünk, rendben?
-Jó! És aki a folyamba lépést el akarja érni, annak is úgy kell élnie mint egy szerzetesnek?
-Nem. A lemondott élet a vissza nem térő szint eléréséhez és a Nirvána eléréséhez szükséges. De ha valaki lemondottan él, még mielőtt folyamba lépett lenne, vagy egyszer visszatérő lenne, az felgyorsítja a haladását.
-És mi az egyszer visszatérő?
-Az egyszer visszatérő már csak egyetlen egyszer születik emberi létformába, és abban a következő életében éri el a Nirvánát, az emberi világban. A vissza nem térő pedig már soha többé nem születik emberi létformába, istenségként születik újra az egyik isteni világban, és ott éri el a Nirvánát.
-Nagyon jó! Én komolyan szeretnék meditálni, és tanulni a buddhizmusról.
-Írd le valahova a kolostorom címét. Majd ha kijutsz innen, akkor gyere a kolostorhoz. Én körülbelül még 5 vagy 6 napot töltök itt, többet nem szándékozok.
-Rendben, leírom, mindjárt jövök!
Elizabeth elindult a kórterme felé. Egy naplóval a kezében jött vissza, és egy tollat hozott. Nirodha elmondta, hogy hol található Londonban a kolostora. Elizabeth utána a betegségéről kérdezte Nirodhát:
-Te is hallucináltál, amikor bejöttél ide?
-Igen. Hangokat hallottam. Azután itt kaptam egy nyugtató injekciót, és többé-kevésbé elmúltak a hangok.
-Engem a mentő hozott be 6 napja. Én is napokig injekciókat kaptam. Otthon elkezdtem törni-zúzni a poharakat, tányérokat, kiabáltam, és édesanyám hívta a mentőt.
-Miért törtél-zúztál?
-Mert a hang arra utasított. Először megpróbáltam ellenállni, de aztán újra és újra azt parancsolta a hang, hogy törjem össze a poharakat, tányérokat. Sőt, színes pöttyöket is elkezdtem látni a levegőben. Azt mondtam anyámnak, hogy színes hó hullik a szobában, de ő semmit sem látott. Képzelődtem.
-Visszamegyek a kórtermembe.
-Még találkozunk!
-Szia.
-Szia, Nirodha!
Nirodha elindult a kórterme felé, és nagyot ásított. Leült az ágyára, megfogott egy könyvet, és olvasni kezdte. Hamarosan újra injekciót kapott. Este már annyira álmos volt, hogy este fél 8-kor elaludt, annak ellenére, hogy beszélgettek a kórteremben. A napok lassan teltek a pszichiátrián. Nirodha újra összetalálkozott a folyosón Elizabethel, és ismét beszélgettek. Elizabeth 5 nap múlva hazament a pszichiátriáról, Nirodha még maradt egy napot, azután visszatért a kolostorba.
Elizabeth 2 nap múlva, délután felkereste Nirodhát a kolostorban. Kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd kinyitotta az ajtót, összetette a két kezét, és tiszteletteljesen meghajolt előtte. Ezt mondta Nirodhának:
-Megtanultam az internetről, hogyan kell köszönteni egy szerzetest.
Nirodha hallgatott. Felállt, és Elizabeth felé indult, aki az ajtó előtt állt. Nirodha kiment a szobából, Elizabeth követte. Nirodha csendben ment a folyosón.
-Hová megyünk?
-Oda, ahol a szerzetesekkel meditálni szoktam.
Hamarosan egy hatalmas terembe értek, ahol körülbelül 20 párna volt a földön. A terem üres volt, de a terem menti folyosón szerzetesek jöttek-mentek. Nirodha becsukta az ajtót, leült az egyik párnára lótuszülésbe, Elizabeth is leült, és kérdezte Nirodhát, hogy hogyan helyezze el a lábait.
-Tedd a jobb lábat a bal elé, mindkettő be legyen hajlítva.
-Rendben.
-Hajolj meg a Buddha szobor előtt, velünk szemben van... Most mondd: Legyek békés, legyek nyugodt, legyek boldog. Legyen békés, nyugodt, boldog minden lény. Ezt ismételd el háromszor. Utána mondd egyszer: Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől.
Elizabeth megtette amiket Nirodha mondott neki. Utána Nirodha így szólt:
-Csukd be a szemed. Figyelj az orrlyukakon be és ki áramló levegőre. Figyeld meg a beáramló levegőt és a kiáramló levegőt. És közben gondolj erre: Be... Ki... Be... Ki... A "be" szóra egészen addig gondolj, amíg a belégzés tart. A "ki" szóra egészen addig gondolj, amíg a kilégzés tart. Hogyha gondolatok jelennek meg, akkor tudatosítsd: "Elkalandozás". Gondolj erre: "elkalandozás". Azután térj vissza a be és kilégzés figyeléséhez, és használd a címkézést: a belégzéskor gondolj arra hogy "be" , a kilégzéskor arra gondolj, hogy "ki". Amikor már sikerül megtartanod a figyelmet a be és kilégzésen egy rövid ideig, akkor elhagyhatod ezt a címkézést. A meditáció végét úgy fogom jelezni, hogy megkongatom a hangtálat.
Nirodha ezzel becsukta a szemeit és ő maga is meditációba kezdett. (Megjegyzés: Ezt a meditációt (Szamatha, másnéven Ánápánaszati itt is el tudjátok olvasni a blogomon, ahol Buddha tanítóbeszédét is bemásolom a meditációról: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati ) Fél óra múlva Nirodha megkongatta a hangtálat. Ezt kérdezte Elizabethttől:
-Milyen volt?
-Jó. Sikerült figyelnem néhányszor a légzést egy rövid ideig.
-Gyakorolj otthon is, és gyakorolj majd velem is. Otthon füldugóval csináld, vagy zajt korlátozó fülvédővel. (Megjegyzés: Például itt lehet ilyeneket rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ de gyógyszertárban is lehet venni füldugót.) Körülbelül egy óráig is meditálhatsz, hiszen jól megy neked. Ez a szamatha, másnéven ánápánaszati, amit most megtanítottam neked. A Szamatha lényege az elengedés. Elengedsz mindent, csak egy dologra figyelsz: a légzésre. A gondolatok nélküli koncentráció a szamádhi. Amikor a légzésen megmarad a figyelem, és nincs gondolkodás, azt szamádhinak hívják. Amikor a szamádhi hosszabbodik, akkor haladsz a meditációban. Amikor a szamádhi már órákig tart, akkor dzshánában vagy. Van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána. Ezek az elmélyedési szintek. Ezeket nem könnyű elérni és évekig is tarthat, de valakinek még hosszabb időre van szüksége, életekre. Nem kötelező elérni a dzshánákat a folyamba lépés eléréséhez. Ne vágyj arra, hogy a dzshánákat, vagy a folyamba lépést elérd. Ne vágyj semmire. Légy tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. A Nirvána többé nem múlik el, ha eléred. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Minden, ami nem a Nirvána, az csupán létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Most az éntelenséget tanítom meg neked. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. Ráadásul a világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Minden csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort (Megjegyzés: Szutta = Buddha tanítóbeszédei. Itt olvashattok tanítóbeszédeket: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak )Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ("Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni. Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta. A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő. Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak. Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín. Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok." Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. És ezek még csak az előnytelenebb emberi életek! Az igazság az, hogy mindannyian előbb, vagy utóbb születünk előnytelenebb élethelyzetekbe, előnytelenebb életminőségeket élünk meg, és sokkal többet szenvedünk, mint a jelenlegi életünkben. Nagyon sok ember hamar elveszíti az emberi újraszületést is. És akkor milyen az alsóbb világokba születni? Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, és az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre. Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nirvánát, és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a leprások. Tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. Pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért, a szamszára nem kielgítő. A jelenségek, a dolgok nem kielégítőek. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza.  A vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen. 1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran. 2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság. 3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nirvána elérése. a Nirvánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába. 4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény... Gyere, Elizabeth, adok neked három könyvet.
Nirodha elindult kifelé a teremből, végigmentek a folyosón, bementek Nirodha szobájába, és a szerzetes adott három könyvet Elizabethnek. Elizabeth otthon is meditált, mindennap, rendszeresen gyakorolt. Időnként Nirodhához is elment a kolostorba meditálni, és a könyveket olvasta, amiket Nirodha adott neki. Nirodha néhány hét múlva megtanította Elizabethnek a vipasszaná meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana) és a metta és a karuna meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha)
Néhány hónap telt el. Elizabeth a  gyakorlásban haladt, már hosszabb szamádhira volt képes. Viszont észrevette, hogy néha szenvedéllyel tekint Nirodhára. Egyre jobban beleszeretett a szerzetesbe. Tudta, hogy ez nem helyes, és akadályozhatja a meditációs haladásban, és nem tudta, mit kéne csinálnia, nagyobb távolságot kellene-e tartania Nirodhától, csak ritkán kellene-e találkozniuk? Úgy döntött, elmondja Nirodhának a szerelmét. Egyrészt nem bírta magában tartani, másrészt pedig tudni akarta, hogy távolságot kellene-e tartaniuk. Elhívta Nirodhát a kolostor melletti erdőbe sétálni. A nap sütött, a nagy fák lombjaiba belefújt a szél. Nirodha így szólt, amikor néhány lépést már tettek az erdőben:
-Csak a szélén sétáljunk. Az erdő mélyén farkasok is vannak, meg rókák.
-Rendben. Nirodha... Mondanom kell valamit. Az az igazság... hogy szerelmes vagyok beléd. Távolságot kellene tartanunk?
Nirodha nem válaszolt rögtön. Zavarba jött és némán nézte Elizabethet. Azután gyorsan elnézett róla, és a talajra bámult. Ezt mondta:
-Igen, a legjobb lenne, ha csak eléggé ritkán találkoznánk.
-Mostanában jól érzed magad?
-Néha még hallok hangokat, a gyógyszeremet szedem.
-Én is jól vagyok mostanában, nagyjából, én is szedem a gyógyszert. Szereted a természetet, Nirodha?
-Igen.
-Nirodha, te olyan vagy, mintha az édesapám is lennél. De szerelmes is vagyok beléd. A valódi apám... vert gyerekkoromban, és az anyámat is verte... a szüleim elváltak. Az apámról hallani sem akarok. Azt sem tudom, hol lakik.
-Sajnálom.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
Nirodha semmit nem mondott erre. Elizabeth megállt, és könnyes szemmel nézte Nirodhát. Ezt mondta:
-Nem válhat valóra a szerelmem.
Nirodha zavartan nézte őt, majd így szólt:
-Keress egy hétköznapi embert. Egy szerzetesbe őrültség szerelmesnek lenni.
-Hiszen tudod, hogy őrült vagyok. Pontosan azért szeretlek, mert szerzetes vagy. A szerzetes lelkedet szeretem.
-Talán most jobb, ha hazamész.
Elizabeth elköszönt, és magára hagyta Nirodhát az erdőben. Nirodha maga elé nézett, és csak állt ott az erdőben, percekig. Könnyes lett a szeme és sírni kezdett. Elizabeth vallomása megrendítette, és érezte, hogy ez a szenvedély kölcsönös. Ő is vágyott Elizabethre, de a szíve a szerzetesi élethez vonzotta. Percekig sírt az erdőben állva. Utána elindult a kolostorba, és a Buddha szobor elé ült le a szobájában. Nézni kezdte a Buddha szobrot, és ezt mondta:
-Olyan erős vagyok, mint Buddha. Ő is maga mögött hagyta a vágyakat.
Nirodhát ismét a sírás kerítette hatalmába. Elizabeth hazafelé menet szintén sírt. Nirodha abbahagyta a sírást, és meditációba kezdett, megnyugodott.
Teltek a hetek, hónapok. Nirodha már 3 hónapja nem látta Elizabethet a kolostorban. Érezte, hogy hiányzik neki Elizabeth. Eltelt egy újabb hónap. Nirodha egyik éjjel nem tudott aludni, már éjfél volt, amikor befejezte a próbálkozást, hogy elaludjon. Kivette az asztala fiókjából a zseblámpáját, és bekapcsolta a zseblámpát. Kiment a szobájából, és kiment a kolostorból. A kolostor fala mentén sétálgatott, és a zseblámpával maga elé világított. Nagyon hűvös éjszaka volt. Nirodha álmosan elnézett a közeli erdő felé. A zseblámpát is elfordította abba az irányba. Tőle néhány méterre meglátott egy emberalakot, amint az erdő felé megy. Nirodha megrémült, az első gondolata az volt, hogy ez Elizabeth. A zseblámpával rávilágított a néhány méterre sétáló emberre és tényleg Elizabeth volt az. Nirodha felkiáltott:
-Elizabeth, mit csinálsz itt, miért mész az erdőbe?
-Nirodha...? Követnek!
Nirodha odament Elizabeth mellé, és odaállt elé. Elizabeth megállt. Nirodha ezt mondta:
-Ne menj ilyenkor az erdőbe, teljes őrültség. A fenevadak megtalálnak és megölnek. Kik követnek?
-Földönkívüliek.
-Én nem látok itt senkit.
-Ott vannak!
Elizabeth hátrafelé mutogatott, de senki nem volt ott. Nirodha megrázta a fejét, és ezt mondta:
-Nem. Nincs ott senki.
-Lilák, zöldek, fehérek! Ott vannak! Meg akarnak ölni!
Elizabeth rémülten magához szorította Nirodhát. Nirodha zavarba jött, és Elizabethet nézve tartotta a zseblámpát, és ezt mondta:
-Elizabeth, nyugodj meg. Skizofrén rohamod van. Nincs ott senki.
-Hazudsz... Ott vannak... Tegnap reggel óta felbukkannak időnként! Azt is mondták, hogy meg akarnak ölni! Mindenhová követnek! Azért jöttem ide, mert félek tőlük. Segíts!
Nirodha felsóhajtott. Nem tudta, mihez kezdjen Elizabethtel. Habozva megszólalt:
-Gyere, bemegyünk a kolostorba. Leülsz, és én hívom a mentőket. Nem lesz semmi baj.
-Miért hívod a mentőket?
-Mert képzelődsz. Itt nincs senki.
Elizabeth egész testében remegett és sírni kezdett. Nirodha elindult a kolostor bejárata felé, Elizabeth követte. Bementek, Elizabeth remegve leült a kolostorban a lépcsőre, Nirodha pedig hívta a mentőket. Elindultak a civilizáció felé, és hamarosan kiérkeztek a városba, a kolostor melletti réten át. Nirodha elvezette Elizabethet a mentőautóhoz, és elköszönt tőle. Elizabeth még mindig remegett, és sírt. Elvitte a mentőautó. Nirodha nyugtalanul visszaindult a kolostor felé. Bement a szobájába, leült az ágyra és kimerülten nézett maga elé. Hajnali két óra volt. Lefeküdt az ágyra, és megpróbált aludni, de nem tudott, zaklatott volt az elméje. Reggel felhívta a pszichiátriát, és megkérdezte, hogy mi van Elizabethtel. A telefonban csak annyit mondtak, hogy nincs semmi baj. Nirodha megnyugodott.
Két hét múlva délután Elizabeth a kolostorba ment, és a kertben találta Nirodhát. Elizabeth ezt mondta:
-Tiszteletreméltó Nirodha, sajnálom.
-Elizabeth...-kezdte komolyan Nirodha.-Nem szeretnélek megbántani, de... nem lenne neked jobb egy pszichiátriai otthonban? A saját életedet kockázatod. Majdnem bementél az erdőbe éjszaka.
-Nem akarok pszichiátriai otthonba menni. Ott nem lehet meditálni sem. El akarom érni a Nirvánát.
Nirodha hallgatott. Majd ezt mondta:
-Örülök, hogy jól vagy.
-Menjünk meditálni.
Nirodha és Elizabeth elmentek meditálni. Utána Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Nem foglak téged keresni hónapokig. Még mindig szerelmes vagyok beléd. Jobb ha távolságot tartunk.
Nirodha komoly hangon megszólalt:
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.
-Tessék?-kérdezte Elizabeth megrémülve.
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.-ismételte meg Nirodha.
-Talán zavarlak?
-Nem fogsz haladni a meditációban, ha egy szerzetesre vágysz. Azonkívül nekem is vannak vágyaim... felbolygatod bennem a vágyakat.
Nirodha elhallgatott. Elizabeth Nirodhát nézte. Nirodha elnézett a fal felé, és folytatta:
-Ne bámulj, nem helyes. Menj haza, ha nincs más mondanivalód, vagy kérdésed.
Elizabeth elköszönt Nirodhától, és hazament. Nirodha fájó szívvel, egyedül ült a meditációs teremben, és maga elé nézett. Néhány perc múlva felment a szobájába.
Teltek a hónapok, Elizabeth nem kereste Nirodhát. Eltelt egy év, amióta Nirodha és Elizabeth utoljára találkoztak. Elizabeth jó barátja volt egy férfinak, akit a kolostorban ismert meg korábban. Ez a férfi is Nirodha tanítványa volt, ott töltött néhány napot a kolostorban, amikor Elizabeth is a kolostorban járt, Nirodhánál. Így megismerkedtek egymással és az interneten azóta is tartották a kapcsolatot. Elizabeth elárulta ennek a barátjának, hogy szerelmes Nirodhába. Egy éve nem találkozott egymással Nirodha és Elizabeth. Ez a férfi, akit Elizabeth a kolostorban ismert meg, egy nap tudomást szerzett arról, hogy Nirodha rákos lett és nem tudnak rajta segíteni már az orvosok. A férfi Elizabethnek megírta ezt az interneten keresztül, és Elizabeth teljesen összeomlott. Találkozni akart Nirodhával, hogy utoljára lássa. Sírva igyekezett a kolostorhoz, és a könnyeivel küszködve kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd belépett. Nirodha ott feküdt az ágyban, de nem tűnt fáradtnak, vagy elkeseredettnek. Elizabeth összetette a két kezét, meghajolt Nirodha ágya előtt és zokogásban tört ki. Nirodha szótlanul nézte őt, nem sírt, nem látszott szomorúnak. Elizabeth ezt kérdezte:
-Mennyi időd van vissza?
-Néhány hét.-felelte Nirodha.
-Nem félsz a haláltól?
-Nem.
-Nem látszol szomorúnak...
-Nem vagyok szomorú.
Elizabeth odalépett Nirodhához, és a könnyei Nirodha szerzetesi ruhájára hullottak. Nirodha teljesen nyugodt volt. Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Mióta nem találkoztunk, négyszer voltam a pszichiátrián. Volt egy öngyilkossági kísérletem is!
-Mondtam, hogy legjobb lenne egy pszichiátriai otthonba menned. Nem vagy biztonságban a világban ezzel a nagyon súlyos betegséggel.
-De a pszichiátriai otthonban nem tudok meditálni sem.
-Jól válaszolsz. Ezzel a kérdéssel mindig próbára tettelek. Tudom, hogy nagyon kitartó vagy és igyekszel a gyakorlásban. Tudom, hogy addig nem állsz meg a gyakorlással, amíg el nem éred a Nirvánát. Nos tudnod kell, hogy okkal lépek ki az életedből. Mindennek oka van. Így annak is, hogy eltűnök az életedből. Csak gátol téged az, hogy szerelmes vagy egy szerzetesbe. Okkal találkoztunk, és okkal is lépek ki az életedből.
-De én ezt nem bírom elviselni, hogy kilépsz az életemből...
-Majd később el fogod tudni viselni. Erősebb leszel, mint gondolnád.
-Nem hiszem hogy erős leszek. Még a folyamba lépést sem értem el. Sokszor még mindig hitetlenkedek a Buddhában és a tanításban. Még mindig vannak kételyeim. Áruld el... te mit értél el? Soha nem kérdeztem...
Nirodha felemelte a kezét, kinyújtotta a mutatóújját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a kezét. Elizabeth elgondolkozva nézte őt, és a mulandóságra gondolt. Ezzel a mozdulattal Nirodha a mulandóságra célzott. De még mindig nem tudta, milyen szintet ért el Nirodha. Elizabeth újra megkérdezte:

-Mit értél el?
-Ezt.-felelte Nirodha, és csendben maradt.
Néma csend volt percekig. Elizabeth megszólalt:
-A Nirvána békéjét érted el?
-Igen.
-Végigmentél az úton?
-Igen.
-Én miért nem értem el még a folyamba lépést sem?
-Légy türelemmel, én 24 évig gyakoroltam a meditációt. Már nincs rá szükségem. Elértem, amit akartam.
Elizabeth hallgatott, és leült Nirodha ágyára. Csendben voltak. Elizabeth érezte a békét, a megnyugvást, amit Nirodha árasztott magából. Kellemes volt ezt a békét és nyugalmat magába szívnia. Elizabeth néhány perc csend után megszólalt:
-Köszönök mindent, amit átadtál. És köszönöm a segítségedet, a tanításaidat, a könyveidet.
-Szívesen. Ne add fel soha a gyakorlást.-mondta rettentő komoly hangon Nirodha.
-Nem fogom feladni. Hiszek neked, elhiszem, hogy elérted a Nirvánát. De a gondolat, hogy el foglak veszíteni... szomorúsággal tölt el...
-Senkinek nem vagyok semmilye. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. Ez a haldokló test... ez a tovatűnő tudatosság... nem én vagyok. Nincs Nirodha. Nincs Elizabeth. Nincs én, hiszen minden mulandó.
Elizabeth sírva felállt az ágyról és így köszönt el:
-Szerelmem, tanítóm. Amíg élek, nem foglak elfelejteni.
Nirodha csak ennyit mondott:
-Érd el a nemes törekvéseidet, nemes céljaidat.

Elizabeth zokogva kiment a szobából, és hazament. Depresszióba esett. Olyan mély depresszióba esett, hogy semmihez nem volt kedve, és nagyon zaklatott is volt, és ismét elkapta egy skizofrén roham, a mentő vitte el otthonról. A pszichiátrián ismét nyugtató injekciókat kapott, és depresszió elleni gyógyszert is kezdtek neki adni.  Már két hete volt a pszichiátrián, és épp a mobilján internetezett, amikor az a férfi, akit a kolostorban ismert meg, megírta neki, hogy Nirodha meghalt. Elizabeth a sok gyógyszertől és injekciótól teljesen álmosan, kábán bámult maga elé, és zokogott. A gyógyszer sem segített rajta, csak sírt. Hirtelen eszébe jutottak az emlékei Nirodháról, és legvégül az, amikor a szerzetes felemelte az újját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a  kezét. Ekkor egy felismerés suhant át az agyán. Valóban minden mulandó. Valóban nincs személyiség, hiszen minden mulandó. Valóban nem kielégítőek a dolgok, hiszen mulandóak. Majd rádöbbent, hogy Nirodha a Nirvána elérésének szentelte több, mint a fél életét, lemondott minden vágyról, és a kolostorba vonult, és végül elérte azt, amit a Buddha is elért. Halálos beteg lett, de nem szenvedett és nem félt a haláltól. Boldog volt és nyugodt. Elizabeth az orrlyukain át be és kiáramló levegőt kezdte figyelni. A körülötte lévő zajok nem zavarták, csak a légzésére figyelt. Figyelte, hogy jön egyik lélegzet után a másik. Jön a belégzés, majd a kilégzés. És minden olyan mulandó, mint a kilégzés. Megjelennek a dolgok, aztán elmúlnak. Úgy fogynak el a megjelenő dolgok, mint a lélegzetek. Ekkor Elizabeth megingathatatlan hitet és bizalmat kezdett el érezni a Buddha tanításaiban, a Buddhában, Nirodhában, és az összes megvilágosodottban. Végtelen vágyat érzett a Nirvána, a megvilágosodás iránt. Senki ezt tönkre nem tudta tenni, el nem tudta venni. Ez volt a folyamba lépés, és Elizabeth nagyon boldog volt. Tudta, hogy aki eléri a folyamba lépést, az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Elizabeth abbahagyta a sírást. Néhány nap múlva hazament a pszichiátriáról, és folytatta a gyakorlását. Gyakran álmodott éjszaka Nirodháról, és gyakran jutott eszébe Nirodha nappal. A depresszió elleni gyógyszer nagyrészt érzéketlenné tette, de időnként elsírta magát, ha Nirodha eszébe jutott. Néhány év múlva az egyszer visszatérő szintet is elérte. Ahogy elérte ezeket a szinteket, a betegsége egyre jobban veszített az erejéből. Már sokkal jobban érezte magát, és jóval ritkábban volt a pszichiátrián. Dolgozni is elmehetett. Azután néhány év múlva teljesen meggyógyult, és úgy döntött, hogy követi Nirodhát:  Ő is kolostorba ment. Szerzetesnő lett. Tanító lett belőle, és később elérte a vissza nem térő szintet, majd a Nirvánát is.

A BLOG BEJEGYZÉSEIM LINKJEI ITT TALÁLHATÓAK:

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányok:

BLOG BEJEGYZÉS A TUDAT SZINTRŐL AMIT ELÉRTEM (FOLYAMBA LÉPÉS) ÉS AZ ÚT AMI ODA VEZET http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Fénylények

Sziasztok kedves idetévedők! Ez a blog a théraváda buddhizmusról szól, de ez a bejegyzés egy kissé más jellegű - most egy ezoterikusnak hangzó élményemet fogom veletek megosztani, amely egy természetfeletti észlelés. Miután ezt leírtam, utána a blogom bejegyzéseinek a linkjeit is meg fogom mutatni, a fő meditációkat, hogy ha valakit érdekel a buddhizmus, az tudjon olvasni a meditációkról, és a buddhizmusról.

Tudatos álmodással foglalkoztam még néhány éve, mielőtt a buddhizmussal ismerkedni kezdtem. Először kezdjük azzal, hogy mi a tudatos álmodás... A tudatos álmodás az álmodás egy fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán vagy szándékosan előidézett élmény. FORRÁS: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudatos_%C3%A1lmod%C3%A1s

Elsajátítása: A tudatos álmodás megtapasztalásához többféle módszer áll rendelkezésre, közös jellemzőjük, hogy a személy tudatát, gondolkodását felkészíti az álombéli tudatosságra, a tudatra ébredésre. FORRÁS: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudatos_%C3%A1lmod%C3%A1s

ELSAJÁTÍTÁSÁRÓL A GOOGLE.HU NEVŰ WEBOLDALON OLVASHATSZ, HA BEÍROD A GOOGLE.HU NEVŰ WEBOLDALRA AZT, HOGY TUDATOS ÁLMODÁS, VAGY AZT, HOGY TUDATOS ÁLMODÁS ELSAJÁTÍTÁSA.

Tehát ez a tudatos álmodás.... és vannak módszerek is, ahogy el lehet sajátítani. Én is elsajátítottam egy módszert, amit az interneten olvastam, sokszor ezzel a módszerrel tudatos álmokat gyártottam, ám az egyik.... Nagyon érdekes volt. Természetfeletti. Ezt írom most le.

EGY FEHÉREN FÉNYLŐ VILÁGBAN JÁRTAM. FEHÉREN FÉNYLŐ EMBERI TEST FORMÁJÚ LÉNYEK VOLTAK OTT, VOLTAK NÉHÁNYAN.... SZEMÜK VOLT, AZ IS FEHÉR VOLT. ORRUK NEM VOLT, SE FÜLÜK, SE SZÁJUK. ELIDŐZTEM KÖZÖTTÜK EGY IDEJIG. SIKLOTTAK A FEHÉR FÉNYÁRADATBAN. REPÜLTEK. FELÉBREDTEM. KÉSŐBB UTÁNANÉZTEM AZ INTERNETEN, A GOOGLE.HU -N, HOGY MIK EZEK A FÉNYLŐ LÉNYEK. AZT TALÁLTAM: FÉNYLÉNYEK!!! LÉTEZNEK ILYENEK, MÁSOK IS TAPASZTALTAK MÁR ILYEN LÉNYEKET!!!  SOHA NEM HALLOTTAM AZ ÁLMOM ELŐTT FÉNYLÉNYEKRŐL, SEMMIFÉLE HASONLÓ LÉNY LÉTEZÉSÉRŐL NEM VOLT TUDOMÁSOM. Az álom előtt NEM TUDTAM a létezésükről, az álom előtt nem hallottam róluk, és az álom előtt nem olvastam róluk, nem tudtam, hogy így hívják őket. Csak amikor utánanéztem a google. hu -n, akkor tudtam meg, hogy kik ők valójában.

Ennyi volt a természetfeletti tapasztalatom a tudatos álmodással.... Úgy érzem, nagyon hasznos volt. Elkezdtem hinni az újraszületésben. Nem sokkal később láttam egy filmet a buddhizmusról, és elkezdtem ismerkedni a buddhizmussal: Buddha tanítóbeszédeit kezdtem el olvasni, meditálni tanultam.... És elhatároztam azt, hogy a Théraváda buddhizmust követem. Itt a fényevésről írtam, ami azt jelenti, hogy nem mindig anyagi táplálékkal táplálkozok, hanem a meditációkból nyerem az energiát, amely valójában fény. Erről itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak, de a buddhista érdeklődöket is szívesen várom, akik már az úton vannak. Spirituális dolgok iránt érdeklődöknek is nyitva áll a blogom. Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). A Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációkhttp://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányokat:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS ARRÓL A TUDAT SZINTRŐL SZÓL, AMIT ELÉRTEM (FOLYAMBA LÉPÉS) ÉS AZ ÚT AMI ELVEZET ODÁIG http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

FÉNYEVÉS http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

aszubha - asubha meditáció

aszubha - asubha meditáció


Aszubha meditáció (meditáció a tisztátalanságon)

Sokan a gyakorlók között (és nem csak szerzetesek) gyakorolnak egy úgynevezett tisztátalanság meditációt, amely megmutatja azt hogy a test szépsége, tisztasága, állandónak tekintett volta illúzió. és egyúttal megmutatja azt is, hogy a test elmúló, és ezáltal éntelen is. Így szembesülünk a test mulandóságával, és nyomorúságos voltával. Tisztán látjuk: A test szavatossága lejár. ez nem félelemmel fog eltölteni minket, hanem békével, és nyugalommal. elengedjük a vágyakat, a test iránti kötődésünket, és a helyébe nyugalom, és béke költözik, amely a vágytalanság nyugalma. Lentebb írtam arról, hogy az aszubha meditáció elővigyázatossággal végezendő, kérlek olvassátok el, hogy miért! Az asubha a meditációt akkor csináljuk amikor szexuális vágy jelenik meg. De először érdemes megérteni, hogy miért szükséges csökkenteni a szexuális vágyakat, és miért érdemes legalább a középutat tartani ebben is. aztán vannak, akik lemondottabb életet élnek, mert szeretnének szerzetesnek menni, vagy remeteként élni. A szexuális vágy egy nagyon-nagyon erős akadály a meditációban, és a megvilágosodás felé vezető úton. tele van ragaszkodással, sóvárgással, ezáltal lassítja a haladást a meditációban. Magasabb szinteken a legtöbb gyakorló, akik azelőtt még nem hagyták el a szexualitást, a magasabb szinteken már elhagyják. Annak érdekében, hogy tovább haladhassanak, hogy elérhessék a Megvilágosodást - a Nibbánát. Páli nyelven a Nirvánát úgy mondják, hogy Nibbána. Jelentése Nirvána. A Megvilágosodást képtelenség úgy elérni, hogy valaki bár magas szintekre jutott a meditációban (dzshána) de közben még szexualitással foglalkozik. a Nibbánát képtelenség úgy elérni, hogy az ember érzéki örömök rabja. Viszont dzshánát el lehet érni még úgy, hogy az ember még él a meditáció mellett szexuális életet. el lehet jutni magasabb meditációs szintekre, el lehet érni dzshánát is, el lehet jutni még az Egyszer Visszatérő szintig is, de a fejlődést, a haladást mindenképpen lassítja a szexuális élet. Nézzük meg, hogy az aszubha meditáció többféle gyakorlónak is hatásos:

-vannak akik csak időnként veszik olyankor elő, és nem minden alkalommal. ők a szexuális vágyakat gyengítik ezzel, de nem elfordulnak tőle véglegesen. vannak köztük akik a jövőbeli elforduláson dolgoznak. vannak, akik egyszerüen csak több belátást szeretnének elérni, így a testről is belátásokat érnek el az aszubha meditáció által, és nyilván csökkentik a szexuális vágyat is.

-vannak akik minden vágy esetében meditálnak a test tisztátalanságán. ők elfordultak a nemi élettől.

-ha valaki nem tudja a középutat tartani - azaz mértékletesen, és csak időnként csinálni szexuális dolgokat, akkor annak is jó gyakorlat ez mert csökkenti a vágyakat vele. ez nem azt jelenti h többé nem csinál semmi olyat, hanem azt h amikor vágy tör rá akkor az esetek 70 - 80 % -ában elvégzi az asubha meditációt, és ezáltal megteremt magának egy olyan középutat ahol már nem minden második vagy harmadik nap fogja a vágyait kielégíteni, hanem ritkábban.

mivel a szexuális vágy a létvágy után következő legerősebb béklyó (szóval nagyon is erős) ezért a Buddha tanított egy olyan meditációt, ami megmutatja a gyakorlónak hogy a test szépsége illúzió, és a test elmúló, ezáltal "nem az enyém", "nem az én énem", "nem az, ami én vagyok".

Az aszubhának több fajtája is van:

-Egyszerű elmélkedéses Aszubha meditáció: Ez az elmélkedéses Aszubha meditáció azoknak való, akik a lentebb írt gyakorlatot nem képesek elvégezni, mert félelmet kelt bennük. Számukra ez a nyugodtabb és gyengébb meditáció lesz alkalmas a vágyak elengedésére. Ez egy könnyebb és egyszerűbb változat. Amikor szexuális vágy jelenik meg, akkor gondoljuk végig, mi történik a testtel, hogy mi ez a test valójában. megszületik, betegségek sújtják, megöregszik, és elpusztul. Gondoljuk át részletesebben, hogyan pusztul el: megbomlik, lefoszlik a hús és a vér, és a csontváz marad. majd később a csontvázból csonthalom lesz. ha ezután a szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra végig kell gondolni ezt a gondolatsort a testről. ha ettől félelmet érzel, akkor ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

-Aszubha nimitta: Ez egy erősebb gyakorlat. HA FÉLELMET ÉRZÜNK, AKKOR A FENTEBB ÍRT, NYUGODTABB GYAKORLATOT VÉGEZZÜK HELYETTE! Szóval az Aszubha Nimitta (Nimitta = páli szó, azt jelenti: jel.) Ezt úgy kell csinálni, hogy elképzelünk egy halott testet. Vannak, akik bomló halottak képén meditálnak, vannak akik csontvázak képén. így a gyakorlóban világossá válik a test mulandósága, a mulandóság belátása által a test éntelensége, és a test nyomorúságos volta. először a gyakorló kiválaszt egy számára nagyon undorító képet és azt memorizálja. ezután amikor megjelenik a vágy, akkor a képet felidézi csukott szemmel, és színesben elképzeli, ahogyan azt látta, amikor memorizálta. Elmélyül benne. legalább néhány percig. ha mélyebbre akarunk jutni, akkor legalább 20-30 perc. ahogy egyre többet gyakoroljuk ezt a meditációt, úgy egyre tovább tudunk időzni a képen megszakítás nélkül: azaz idővel már tudni fogunk koncentrálni megszakítás nélkül a képen több percig is akár. ezáltal tovább fejlesztjük az egyhegyűséget, amely a sikeres és jó meditációk elengedhetetlen eleme. ha ezután a gyakorlat után szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra el kell végezni a gyakorlatot. VIGYÁZAT !! BOMLÓ HALOTTAK KÉPEIT NÉZNI, VAGY MEGJELENÍTENI CSUKOTT SZEMMEL EGYES EMBEREK SZÁMÁRA NAGYON IJESZTŐ. EZÉRT KIZÁRÓLAG ELŐVIGYÁZATOSÁGGAL GYAKOROLHATÓ CSAK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓ. Amennyiben félelemmel, vagy idegeséggel tölt minket el a halott látványa, fejezzük be a meditációt és válasszunk egy olyan képet, ami kevésbé kavar fel minket. Például egy csontváz képét. ha még ez is félelemmel tölt el, akkor válasszunk egy egyszerű emberi csontdarabot: például egy kézcsontot. vagy egy koponyát. A halottak képétől való felkavarodás általában kezdő gyakorlókra jellemző, akik még nem sajáították el a  magasabb meditációs szinteket, és csak néhány éve meditálnak. Ezért az aszubha FOKOZOTT ELŐVIGYÁZATOSSÁGGAL GYAKOROLHATÓ!! pánikbetegek, vagy akármilyen más pszichés problémával küzdő személyeknek pedig még nagyobb elővigyázatosság szükséges! Hogyha még a koponya, vagy kézcsont képe is félelemmel és nyugtalansággal tölt el, akkor az aszubhának az egyszerű elmélkedős fajtáját kell végezned, amit FENTEBB ISMERTETTEM. ha még a fentebb írt gyakorlat is félelemmel, vagy nyugtalansággal tölt el, akkor próbáld meg a légzést figyelni, amikor megjelenik a szexuális vágy, és 1-2 perc után térj át erre az elmélkedésre. ha még így is félelmet érzel, akkor  ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

AKI KERESNI AKAR HOLTTESTRŐL KÉPEKET AZ GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: CORPSE

AKI KERESNI AKAR CSONTVÁZRÓL KÉPEKET AZ A GOOGLE KERESŐN ÍRJA BE EZT: SKELETON

AKI CSONTOKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: BONES

AKI KOPONYÁKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: SKULL

A GOOGLE KERESŐ ITT ELÉRHETŐ: https://www.google.com

a fentebb írt szavak (skeleton, bones, corpse, skull) angol nyelvűek.

MOST PEDIG NÉHÁNY ÍRÁST MUTATOK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓRÓL:

DN 22 Mahā-satipaṭṭhāna Sutta

1. Az éberség alapzatairól

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.

Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia: „Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, …húgy alkotják15.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes szemrevételezi e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják16.”

Ahogy az ügyes hentes, vagy az inasa levágván és feldarabolván a tehenet, mintha csak négy főút kereszteződésében ülne, ugyanúgy szemrevételezi a szerzetes is e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja Magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

(1) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván egy felpuffadt, elszíneződött és rothadásnak indult egy napos hullát, vagy két napos hullát, vagy három napos hullát, kihajítva a temetőkertbe, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(2) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amelyet varjak, héják, keselyűk, gémek, kutyák, leopárdok, tigrisek, sakálok marcangolnak, vagy különféle fajta férgek özönlöttek el, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(3) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, néhány rátapadt véres húscsomóval…

(4) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, vérfoltoktól tarkítva, hús nélkül…

(5) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, ám a vér és a hús már teljesen lefoszlott róla, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(6) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely minden irányba szanaszét szóródott csontokká enyészett – itt egy kézcsont, ott a láb csontjai, amott a sípcsont, a combcsont, a medencecsont, a gerinc és a koponya – , így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is, ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(7) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: kifakult, kagylóhéj színű csontokra esett szét…

(8) már több, mint egy éve ott heverő csonthalommá enyészett…

(9) elkorhadt, porrá omló csontokká enyészett, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

EGY MÁSIK ASZUBHA ELMÉLKEDÉS:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Article/Aszubha-meditacio-vajiro
Aszubha Meditáció

Szeretnék néhány gondolatban szólni az aszubha kammatthána gyakorlásának fejlesztéséről, amit gyakran úgy fordítanak, mint ‘vizsgálódás a nem-vonzó jelleg felett.’ A kolostorban a bevett gyakorlatok része, hogy rendszeresen kántáljuk az aszubha idézeteket. Ez különösen a szamanák, az érzéki lemondásban élők számára ajánlott, de mindenkit szeretnék arra bátorítani, hogy foglalkozzon a témával. Ebben, és néhány más gyakorlatban lehetőségem volt Ácsán Cshától – akitől a bhikkhu (szerzetesi) avatást is kaptam – szemtől-szembe utasításokat kapnom. Ez egy határozottan hasznos vizsgálódás. Azonban, ahogy minden más gyakorlat esetében is, gyakori ismétlésre és alkalmazásra van szükség ahhoz, hogy hatásos legyen.

Gyakori, hogy az emberek nem kifejezetten akarnak aszubha meditációt gyakorolni; pedig ez egy erőteljes és hatásos eszköz. Ahogy elkezdjük fontolgatni ezt a témát, érdemes megemlíteni, hogy a hagyomány szerint ezt a gyakorlatot a metta-bhávanával együtt kell végezni, vagyis a szerető-kedvességgel teli szíven való meditáció fejlesztésével.

Az aszubha kammatthána arról szól, hogy a dolgokat egy kiegyensúlyozott nézőpontból úgy lássuk, ahogy azok valójában vannak. A meditáció olyan formát ölt, ami egy ellenszert, kontrasztot nyújt ahhoz képest, ahogy szokás szerint látjuk a dolgokat. Általában a testet úgy látjuk, mint egy egyetlen darabból álló egészet; ránézünk az emberekre és egy gombócban látjuk őket. Többnyire nem tűnik fel nekünk, hogy a test, amit látunk, tulajdonképpen sok kis kapcsolódó, egymáshoz kötődő darabból áll össze.

Amikor ránézünk egy testre, az öt külső, azonnal megfigyelhető dolgot látjuk. Ezek az aszubha gyakorlás egy hangsúlyos részét képezik, és a szerzetesek avatásában (a pabbaddzsá szertartásban, a lemondó életbe való ‘előremenetelben’) is lényeges szerepet kapnak. A javaslat az, hogy tanuljuk meg külön-külön elképzelni, felidézni a szívünkben és elménkben a testnek ezt az öt elemét: a fejen lévő hajat, a testen lévő szőrt, a körmöket, a fogakat és a bőrt.

A pabbaddzsá szertartás alatt az avatást adó tanító azzal vezeti be a jelöltet ebbe a meditációba, hogy az öt tárgyat oda-vissza elismételteti vele páli nyelven: készá, lómá, nakhá, dantá, tacso; majd tacso, dantá, nakhá, lómá, készá. Sajnos egyesek számára ennek a gyakorlása ezzel az egy alkalommal be is zárul, és többet eszükbe se jut. Azonban óriási haszna és jótékony hatása van e gyakorlat fejlesztésének.

A haj. Az emberek általában nagy ügyet csinálnak a hajukból és mások hajából – sok energiát fektetnek bele és azonosulnak vele. Amikor ránézünk valakire, a figyelmünk kialakult szokása miatt az egyész testet úgy látjuk, mint ami össze van gyúrva és egy személyt alkot. Amikor rágondolunk valakire, egy képet idézünk fel az egész emberről, szinte mint egy fényképet. De ha csak egy halom hajat látnánk, vajon az is felidézné bennünk az adott személy képét? Gondolkodj el ezen, a haj mikor szűnik meg a személy részének lenni?

Mondhatjuk, hogy ilyen módon tekinteni a test különböző részeire egy elég nyilvánvaló dolog, de milyen gyakran jut eszünkbe, hogy ez az, ahogy ezek valójában vannak? Vagy nem az a helyzet, hogy szívesebben tesszük félre ennek a tudatát, és inkább valami vonzóbb dologgal kötjük le magunkat? És mégis, a kedvesség kifejezése az, ha nem azonosítjuk a hajat a személlyel; ha nem tesszük mássá, többé, mint ami: csak haj, csak fejszőr.

A testszőrhöz soroljuk az arcszőrt, és a többi, ritkán látható szőrös részeket, amelyekről mind rendszeresen hullik a szőr, és fennakad a kagylólyukak rácsain, ráragad a szappanra, mindenfelé hullik a fürdőszobában és néha a lakás más részeiben. Mikor a tiéd, és mikor nem a tiéd? A testeden lévő szőrből mennyit, és meddig nevezhetsz igazán hozzád tartozónak?

Hasonlóan a körmökkel is – amikor levágod a körmöd, hol van az a pont, amikor megszűnik hozzád tartozni? Szoktál arra figyelni, hogy mit teszel vele, és ha levágott körmöket látsz valahol, megállsz egy kicsit, hogy jobban megnézd? Vagy úgy gondolsz rá, hogy csak az ujjaidon lévő szép darabok azok, ami te vagy?

A fogaknál közelebb általában nem jutunk ahhoz, hogy csontvázat lássunk. Amikor ránézünk valaki fogaira, tulajdonképpen a csontvázát látjuk. Az emberek néha félnek a csontvázaktól, vagy felkavarja őket a látvány, de azt mindannyian fel tudjuk ismerni, hogy a fogak a csontváz látható részei. Ez olyasmi, ami felett vizsgálódhatunk amikor a saját, vagy más emberek fogait látjuk.

És a bőr, természetesen, ami a test legnagyobb szerve, és egyúttal az a darab, ami az összes többi részt eltakarja: az izmokat, a húst, a hájat és az ezek alatt tekergőző, rángatózó, nyálkás darabokat; a belső szerveket és beleket. A bőr is egy olyan rész, amire nem kifejezetten szívesen gondolunk, ha azt a többitől elválasztott darabként látjuk. Viszont megfigyelhetjük a bőr erősségét, amikor önmagában, egy darabban van, és emlékezhetünk, hogy ez a testnek egy része. Érdekes a „saját” testünket bőr nélkül látni vagy elképzelni. Ezt horzsolások vagy más sérülések alkalmával láthatjuk.

És ez az öt csak az, ami látható: a haj, a testszőr, a körmök, a fogak, és a bőr. Természetesen az a gyakorlat, amit a Buddha javasolt, ennél teljesebb, és magában foglalja az összes többi részt is – a húst, inakat, csontokat, tüdőt, szívet, lépet, májat, beleket és más belsőségeket – mindent.

Ácsán Cshá azt a megközelítést javasolta, hogy tegyük ezt a gyakorlatot a sétáló meditációnk részévé, de sok más módon is lehet használni. Ahogy azt sokan már jól tudjátok, a hagyomány a bölcsesség, a pannyá fejlesztésére kifejezetten ajánlja a sétáló meditációt. Ácsán Cshá azt tanácsolta az aszubha kammatthána gyakorlásához, hogy sétáló meditáció közben, a kijelölt ösvény egyik végéhez érve képzeljük el, hogy elválasztjuk és ledobjuk a test különböző részeit – és hagyjuk ezeket a ledobott halmokat az ösvény két végénél. Ez arra szolgál, hogy ne vegyük a testet és annak részeit olyan személyesen.

Azt mondják, a kedvességből ered az, ha visszaadjuk a természetnek ezt a testet, amit magunkkal hurcolunk. A test kilenc lyukból folyton szivárog, és ahogy szivárog, minden ami hozzáér, mint például a ruhák, az persze bemocskolódik. Ezért mossuk a ruháinkat – vagy legalábbis remélem, hogy mindenki mossa – és tartjuk a dolgokat tisztán. A rovarok és más állatok teste is bemocskolja a dolgokat amikhez hozzáérnek. Az anyag, ami kipréselődik a testből – a fülből, a szemből, az orrból (gondolj a zsebkendőkre), a szájból – kiszivárog és mocskot hagy. És mi lesz az étellel, amikor bekerül a szájba?

Aztán ott vannak a bőr pórusai, sok millió pórus, és azok is mind szivárognak. A test állandóan szivárog: izzadságot, zsírt, trutyit és minden mást produkál, közben pedig mindent összemocskol. Természetesen, ha úgy nézzük, a tény, hogy mindezt képes fenntartani és közben ilyen jól működni, az egy bámulatos dolog. Tartsd észben, hogy az aszubha meditációnak nem az a célja, hogy feszültséget vagy negatív érzéseket keltsen. Amikor ezt gyakorlom, engem a béke érzése tölt el; az a nyugodt érzés, hogy a dolgok így vannak.

Ez a gyakorlat azért javasolt mindenki számára, és nem csak a lemondó életet élők számára, mert minden test ugyanolyan. Az én testem semmiben sem különbözik bármilyen más testtől: mindannyian osztozunk ebben a helyzetben, hogy mindenfelé szivárog és folyik a testünk, és piszkot hagyunk a dolgokon amikhez hozzáérünk.

Valóban, a testnek sok csodálatra méltó tulajdonsága van, de abban is találhatunk felemelő erőt, ha gyakran gondolunk a kevésbé vonzó tulajdonságaira. Ez a vizsgálódás ahhoz vezet, hogy készek leszünk visszaadni a természetnek ami a természethez tartozik, és ahhoz, hogy nem vesszük a testünket olyan személyesen. Ez csak az, ahogy a dolgok vannak: bámulatosak, és csupán a természet részei.

A gyakorlás arról szól, hogy megtanuljunk váltani abból a látásmódból, hogy a test egy egész személy, egy olyan látásmódba, ami máshogy látja a dolgokat, és ugyancsak valóságos – egy új fajta tudatosság. Nincs ebben semmi hamis vagy kitalált. Ez egyszerűen csak egy olyan irányból nézi a dolgokat, amire esetleg nem kifejezetten szeretünk gondolni, mert olyan érzéseket kelt bennünk, amitől kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat.

Viszont a Buddha, és az évek során más tanítók is arra bátorítottak minket, hogy maradjunk ebben a tudatosságban, és lássuk a testet úgy, mint ami csupán egy darabokból álló gyűjtemény. Haj, testszőr, körmök, fogak, bőr, hús, inak, csontok, csontvelő, lép, tüdő, szív, vese, ezek a nagyobb darabok. Belek, belsőségek, emésztetlen étel, ürülék, epe, vér, izzadtság és könnyek, háj, zsír. Furcsa anyagok is, mint az ízületi nedvek, a szinoviális folyadék, és végül az agy és a vizelet. Ezt mind magunkkal hurcoljuk, és különféle célokra használjuk. Ahogy az egész működik, az már varázslatnak tűnik, de ez egyszerűen csak az, ahogy van. Csak ennyi az egész. Akkora jelentőséget tulajdonítunk neki, annyi izgalmat társítunk hozzá, és mivel már régóta ragaszkodunk ahhoz, hogy ilyen világi módon nézzünk rá, sok ismétlésre van szükség, mielőtt a szemléletünket megalapoznánk egy másik fajta látásmódban, az aszubhára való tudatosságban.

Amikor ezt a gyakorlatot fejlesztik, vannak, akik a test egy bizonyos részét választják ki, és újra meg újra azt figyelik. Azt hiszem az egyik szerzetes a csontokra figyel – újra meg újra felidézi a csontokat – ránéz az emberekre és a csontvázukat figyeli, és így amikor meglát valakit, az elme először nem vesz észre mást, csak a csontvázat.

Mi az, amit először észreveszel, amikor meglátsz valakit? Általában az egészre gondolunk, és nevet adunk neki. Persze, ez a test, amit én hurcolok mindenhova, is csak olyan, mint bárki más teste. Észre lehet venni, miként öregszik fokról-fokra, egyik évről a másikra, zacskós lesz a bőre, már nem működik olyan jól, és egyre inkább szétesik. Látni, ahogy itt-ott elkezd lógni egy kicsit, egyre jobban ráncosodik, veszít a feszességéből.

Arra is szánhatsz időt, hogy észre vedd azt, amikor a test hozzáér a körülötte lévő dolgokhoz, és amikor valami leválik róla. Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg, hogy a test, ahogy az végigmegy az életen, közben a dolgokat egy kicsit piszkosabbá teszi; mert egyszerűen ez a természete. Próbálhatsz sok energiát abba fektetni, hogy mindent tisztán tarts, de tisztítás közben is valami szivárog, és valami mást bemocskol. Így vizsgálni a testet békét ad. Lehet, hogy nem kifejezetten izgalmas, de én már régóta nagyon érdekesnek találom.

Emlékezz, hogy a gyakorlásunk alatt a szándékunk alapja végig a jóindulat, a kedvesség, a könnyedség és boldogság érzete kell legyen, a feltételektől és körülményektől függetlenül. Mennyi fájdalom és feszültség van az életedben, ami abból ered, hogy milyen módon nézel a testedre, hogy milyen az énképed? Figyeld meg a hajlamot arra, hogy azonosuljunk a testtel és azzal, amit gondolunk róla – túl magas, túl alacsony, túl kövér, túl vékony, nincs eléggé lebarnulva. Ezzel mind hibát vétünk, ez a szemlélet valamilyen irányú torzulása. A testet más módon is lehet látni, ami ennél békésebb. Csak ennyi az egész: haj, testszőr, körmök, fogak, bőr. Amikor ezeket a részeket külön-külön szemléljük, a test személyisége elpárolog, és ez békés – legalábbis számomra mindenképp. A test csak ennyi; semmi másnak nem kell lennie. Így működik, ez úgy vonatkozik rá, mint az összes állat testére is. Minden más állat, a poratkáktól kezdve az elefántokig és bálnákig, a legkisebbtől a legnagyobbig, ugyanezeket a fajta dolgokat teszik és hasonló alapvető elemekből állnak; mind mozognak, kapcsolatba jönnek a környezetükkel és nyomokat hagynak maguk után.

Lehet, hogy úgy érzed, nem igazán akarsz aszubha kammatthánát gyakorolni. Magam is emlékszem olyan esetekre, amikor szívesebben kerültem egyes javasolt gyakorlatokat. Viszont tisztán látni a nem-kedvelést vagy nem-akarást arra, hogy egy adott gyakorlatot végezzünk, önmagában is a felismerések egy forrása lehet. Tudatában lenni az ellenállás érzetének, belátáshoz vezethet; annak a belátásához, hogy kedvelni vagy nem kedvelni valamit is csak egy újabb szokás.

Azok, akik látják a lemondás gyakorlásának értékét, az aszubha kammatthána fejlesztésében sok örömet találhatnak, és számukra ez nagy segítséget jelenthet. De azért újra meg szeretném említeni, hogy ez a gyakorlat nem csak azoknak való, akik „teljes állásban” lemondásban élnek.

Egyszer egy elvonulást vezettem, körülbelül hatvan résztvevővel. Ez az Egyesült Államokban volt Ácsán Punnadhammóval, aki az Ontario állambeli Arrow River Erdei Remeteségből jött oda. Ő vetette fel, hogy aszubha kammatthánát tanítsak. Azt hiszem lehet, hogy csak ugratni akart, de én attól még belementem. Az elvonuláson résztvevőknek azt az útmutatást adtam, amit Ácsán Cshától kaptam, és felvetettem nekik, hogy ha akarják, próbálják meg.

Később, jöttek a visszajelzések – lehet, hogy csak nem akartak negatív visszajelzést adni, de mindenki, aki beszámolt a tapasztalatairól azt mondta, hogy hatalmas segítség volt. Az emberek megjegyezték, hogy nagyszerű gyakorlatnak találták azt, hogy szétszedjék a testük képét, ne vegyék azt olyan komolyan, és eldobják azt. Én is gyakran élveztem ezt, és nagyon hatásosnak találtam – az érzést, hogy elhagyom a darabokat, amikre általában úgy gondolok, hogy én az vagyok; és elképzelni őket úgy, mint ami csak egy halom cucc a földön. A test csak egy halom cucc – egy zárt bőrzsák, teli visszataszító dolgokkal. Tulajdonképpen nincs is lezárva rendesen, mert szivárog. Igazán értékes ezt így vizsgálni.

Bármilyen felébredés, amit valaha is megtapasztalhatunk, az ezen a testen belül lesz. Nem valahol máshol lesz, úgyhogy jobb, ha használjuk azt, amink van, amivel együtt élünk, és megtanulunk rugalmasnak és élettel telinek lenni, a dolgokat máshogy látni, mint ami pusztán a szokásainkból eredő látásmód. Ehhez arra van szükség, hogy gyakoroljuk a megvilágosodott életmódot. Tehát arra bátorítok mindenkit, hogy gyakorolja a megvilágosodásnak ezt az oldalát – a dolgokat különálló részekként látni, és nem az egész látszatával lekötni magunkat. Arra figyelni, hogy ezek darabok, amik össze vannak rakva, és nem arra, hogy ezek a darabok milyen formában vannak összerakva.

Ha az aszubha kammatthánát a helyes módon gyakoroljuk, én bízom abban, hogy egy jótékony kiábrándulás érzéséhez, nibbidához fog vezetni, ami felszabadító. A nibbidá szót undornak is lehet fordítani, és vannak, akik számára ez azt a jelentést hordozza, hogy emiatt ez valahogy rossz. De azt vedd figyelembe, hogy az undorító az ízletes ellentéte, és arra utal, amikor a dolgok elvesztik az ízüket, megszűnnek mámorítónak vagy vonzónak lenni, nem tudnak többé horogra csalni és maguk felé húzni. Amikor a dolgok többé már nem ízletesek, sokkal felengedettebben viszonyulunk hozzájuk. Ez a felengedés, könnyedség, ez a békesség annak a jele, hogy a gyakorlás működik.

Legyen ennek megtapasztalása az aszubha kammatthána gyakorlásod eredménye.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


RÉSZLET: FORRÁS: MEDITÁCIÓS ÚTMUTATÓK GYŰJTEMÉNYE
http://hu.scribd.com/doc/114580943/meditacios-utmutatok-gyujtemenye-2012-07-01

Felidézni a test természetét

"Meditálhatunk a halálon is, vagy a test nem-szép  jellegén, a különféle aszubha vizsgálódásokon: a bomlás  különböző szakaszaiban lévő hullákon.  Elképzelhetjük, hogy szétszedjük a testünket, mint  ahogy egy orvostan hallgató felvágja a testet. Ha  „lehámozzuk” a bőrt, „láthatjuk” mi van alatta: a hús  rétegei, az inak, a csontok, a belső szervek.  Képzeletben kivehetjük a belső szerveket, és egyenként  vizsgálgathatjuk őket, az alakjukat, rugalmasságukat,  színüket, felszíni mintáikat megfigyelve. Miből áll a  test? Milyen részei vannak? Ez én vagyok? Ez állandó?  Lehet ezt tényleg ‘én’-nek nevezni?  

A test csak a természet egy része, mint egy fa vagy egy  felhő – semmi különbség nincs. Az alapvető  problémát a testhez való ragaszkodásunk jelenti; az  elme örömét leli az ‘én’ testemben; örömét leli mások  testében. Ez vagyok ‘én.’ Ez a lényegem. Ez hozzám  tartozik. Megkérdőjelezhetjük a testhez való  ragaszkodásunkat úgy, hogy megvizsgáljuk és  szemléljük azt.  Használhatjuk a testünk csontjait, mint meditációs  tárgyat. Sétáló meditáció közben elképzelhetünk egy  csontot, ahogy az kifehéredik a napon, széttörik és  visszatér a föld elemhez. A csont kalcium, amit a  testünk a növényi és állati táplálékból vesz fel: a
földből jön. A szerves vegyületek csonttá állnak össze,  és a csont végül visszatér a földbe.  A kalcium csak kalcium; nincs semmi olyan  tulajdonsága, ami az ‘én’ kalciumommá, vagy másvalaki  kalciumává tenné. A föld visszatér a földbe, és minden  elem lebomlik a természetes alkotórészeire. Ez nem ‘én’  vagyok; ezt nincs okunk ‘én’-nek nevezni. Meditáció  közben lebonthatjuk magunk előtt a csontot  alkotóelemeire, és visszaadhatjuk azokat a földnek.  Aztán újra felvesszük a csontot, újra lebontjuk, és így  folytatjuk amíg tiszta belátás nem ébred bennünk a  dolog természetéről.  

Ha a test felett meditálsz, és még nem bontottad le  teljesen, és raktad újra össze a meditációs tárgyat a  négy elemre (föld, levegő, tűz, víz) akkor a meditációs feladat még nincs  befejezve. A mentális gyakorlat még nem teljes; a  munka nincs kész. Folytasd a gyakorlást és a sétát.  Sétálj fel és alá, szemlélődj a tárgy felett, amíg képes  nem vagy megalapozni az elme látásmódját abban,  hogy lássa az aszubhát a szubhában, hogy lássa a  nem-szép, nem-örömteli, nem-vonzó jelleget abban,  amiről feltesszük, hogy gyönyörű, örömteli és vonzó.  Lebontjuk a testet, és visszafordítjuk azt a természetes  alkotóelemeire annak érdekében, hogy úgy lássuk,  ahogy az a valóság szerint van.
Az elmét a természet vizsgálatára képezzük, és ez  bölcsességhez vezet. Azzal, hogy gyakran ismételjük  ezeket a gyakorlatokat, lebontva a testet a négy elemre:  földre, levegőre, tűzre és vízre, az elme belátja és  megérti, hogy ez nem az, ami ‘én’ vagyok, ez nem az  ‘enyém,’ hanem éntelen. Az elme ragaszkodik ahhoz a  nézőponthoz, hogy a test egy ‘én.’ Ezért  megkérdőjelezzük ezt a ragaszkodást, nem fogadjuk el  vakon, mert ez a ragaszkodás az, ami minden  szenvedésünket okozza."

Mindenkinek sok sikert :)

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Amaravati buddhista kolostor számára adomány küldése

Sziasztok! Az Amaravati egy buddhista kolostor, ahova lehet interneten keresztül is adományt küldeni. Itt megtalálható az Amaravati kolostor weboldala: http://www.amaravati.org/

ITT PEDIG AZ ADOMÁNYT EL LEHET KÜLDENI: http://www.amaravati.org/support/donations/

Azzal, ha adományt küldünk egy buddhista kolostornak RENGETEG erényt halmozunk fel! És aki erényes, és elősegíti szerzeteseknek a megvilágosodást a kolostornak küldött adománnyal, az a következő életében nagyon sok jóra számíthat, akár még a Nirvánát (megvilágosodást) is elérheti könnyedén a következő életében. Mindenkit, aki tud angolul arra bíztatok hogy lépjen fel a weboldalra és küldjön adományt a kolostornak.