théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

mit csináljunk meditáció előtt

Mit érdemes csinálni meditáció előtt? Hogyan lehet hatékonyabb a meditációnk?

Meditáció előtt érdemes egy Buddha szobor vagy kép előtt leborulásokat végezni. ezáltal tisztulunk, a szellemünk tisztább lesz, és egyúttal kifejezzük a hálánkat is a Buddha felé. és ez nagyon jó és nemes cselekedet. De az is elég, ha csak meghajlunk egy Buddha szobor vagy kép előtt és közben összetesszük a  két tenyerünket a szívünknél. Persze a leborulásokkal sokkal több jó karmát halmozunk fel, és jobban tisztít is a szennyeződésektől.

A leborulás azt jelenti h a szobor valamin van pl. széken mi pedig letérdelünk a földre (a lényeg az h a szobor magasabba legyen mint mi) aztán a két kezünket a szívünkhöz tesszük (ugyanolyan mint a keresztény imánál) és aztán a térdelésőből előre hajlunk ugy h a tenyereink a földön legyenek (és még mindig térdelünk) aztán a homlok is a földet éri. szóval a homlok, a két tenyér és a lábfejek meg a térd érinti a földet, más nem. maradunk így egy pár másodpercig , aztán a kezünket tenyérrel felfelé fordítjuk. minden marad változatlanul csak a kéz helyzete nem. ilyenkor befogadjuk a Buddha áldását. ez egy darab leborulás. ilyenkor nem csak a Buddha előtt borulunk le hanem saját magunk előtt is. ilyenkor elengedjük az egónkat és tiszta , egómentes önmagunk előtt is leborulunk. utána feltérdelünk és megint a szívünkhöz tesszük a kezünket. ez a vége egy leborulásnak. aztán felállunk és újra megcsináljuk ezt kétszer. összesen három elég.

De mielőtt ezt megcsináljuk azelőtt ezt mondjuk a Buddha szobor / vagy kép előtt:

Kiváló , Tiszteletreméltó és Tökéletesen megvilágosodott Buddha!  Ő a valóban kiemelkedett, beszennyeződésektől mentes, önmagától tökéletesen megvilágosodott bölcs vezető. Az aki a jó úton halad, világok ismerője. Az embereket megszelíditő felülmúlhatatlan tanító, Istenségek és emberek tanítója, áldott , magas rangú , Felébredett és Megvilágosodott Buddha!

és miután ezeket elmondtuk akkor 3 szor leborulás. ezután kellene meditálni. ha reggel szoktunk meditálni akkor ha még fogat is mosunk mielőtt elmondjuk ezt a szöveget és leborulunk az úgy mégjobb. ennek a gyakorlatnak igy (meditáció előtt) van egy erős tisztító hatása és a meditáció is tisztább lesz.
Leborulás után meditáció.

 

MEDITÁCIÓ UTÁN:

legalább egy meghajlás a Buddha szobor, vagy kép előtt. :)

NAGYON SOK sikert mindenkinek!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

aszubha - asubha meditáció

aszubha - asubha meditáció


Aszubha meditáció (meditáció a tisztátalanságon)

Sokan a gyakorlók között (és nem csak szerzetesek) gyakorolnak egy úgynevezett tisztátalanság meditációt, amely megmutatja azt hogy a test szépsége, tisztasága, állandónak tekintett volta illúzió. és egyúttal megmutatja azt is, hogy a test elmúló, és ezáltal éntelen is. Így szembesülünk a test mulandóságával, és nyomorúságos voltával. Tisztán látjuk: A test szavatossága lejár. ez nem félelemmel fog eltölteni minket, hanem békével, és nyugalommal. elengedjük a vágyakat, a test iránti kötődésünket, és a helyébe nyugalom, és béke költözik, amely a vágytalanság nyugalma. Lentebb írtam arról, hogy az aszubha meditáció elővigyázatossággal végezendő, kérlek olvassátok el, hogy miért! Az asubha a meditációt akkor csináljuk amikor szexuális vágy jelenik meg. De először érdemes megérteni, hogy miért szükséges csökkenteni a szexuális vágyakat, és miért érdemes legalább a középutat tartani ebben is. aztán vannak, akik lemondottabb életet élnek, mert szeretnének szerzetesnek menni, vagy remeteként élni. A szexuális vágy egy nagyon-nagyon erős akadály a meditációban, és a megvilágosodás felé vezető úton. tele van ragaszkodással, sóvárgással, ezáltal lassítja a haladást a meditációban. Magasabb szinteken a legtöbb gyakorló, akik azelőtt még nem hagyták el a szexualitást, a magasabb szinteken már elhagyják. Annak érdekében, hogy tovább haladhassanak, hogy elérhessék a Megvilágosodást - a Nibbánát. Páli nyelven a Nirvánát úgy mondják, hogy Nibbána. Jelentése Nirvána. A Megvilágosodást képtelenség úgy elérni, hogy valaki bár magas szintekre jutott a meditációban (dzshána) de közben még szexualitással foglalkozik. a Nibbánát képtelenség úgy elérni, hogy az ember érzéki örömök rabja. Viszont dzshánát el lehet érni még úgy, hogy az ember még él a meditáció mellett szexuális életet. el lehet jutni magasabb meditációs szintekre, el lehet érni dzshánát is, el lehet jutni még az Egyszer Visszatérő szintig is, de a fejlődést, a haladást mindenképpen lassítja a szexuális élet. Nézzük meg, hogy az aszubha meditáció többféle gyakorlónak is hatásos:

-vannak akik csak időnként veszik olyankor elő, és nem minden alkalommal. ők a szexuális vágyakat gyengítik ezzel, de nem elfordulnak tőle véglegesen. vannak köztük akik a jövőbeli elforduláson dolgoznak. vannak, akik egyszerüen csak több belátást szeretnének elérni, így a testről is belátásokat érnek el az aszubha meditáció által, és nyilván csökkentik a szexuális vágyat is.

-vannak akik minden vágy esetében meditálnak a test tisztátalanságán. ők elfordultak a nemi élettől.

-ha valaki nem tudja a középutat tartani - azaz mértékletesen, és csak időnként csinálni szexuális dolgokat, akkor annak is jó gyakorlat ez mert csökkenti a vágyakat vele. ez nem azt jelenti h többé nem csinál semmi olyat, hanem azt h amikor vágy tör rá akkor az esetek 70 - 80 % -ában elvégzi az asubha meditációt, és ezáltal megteremt magának egy olyan középutat ahol már nem minden második vagy harmadik nap fogja a vágyait kielégíteni, hanem ritkábban.

mivel a szexuális vágy a létvágy után következő legerősebb béklyó (szóval nagyon is erős) ezért a Buddha tanított egy olyan meditációt, ami megmutatja a gyakorlónak hogy a test szépsége illúzió, és a test elmúló, ezáltal "nem az enyém", "nem az én énem", "nem az, ami én vagyok".

Az aszubhának több fajtája is van:

-Egyszerű elmélkedéses Aszubha meditáció: Ez az elmélkedéses Aszubha meditáció azoknak való, akik a lentebb írt gyakorlatot nem képesek elvégezni, mert félelmet kelt bennük. Számukra ez a nyugodtabb és gyengébb meditáció lesz alkalmas a vágyak elengedésére. Ez egy könnyebb és egyszerűbb változat. Amikor szexuális vágy jelenik meg, akkor gondoljuk végig, mi történik a testtel, hogy mi ez a test valójában. megszületik, betegségek sújtják, megöregszik, és elpusztul. Gondoljuk át részletesebben, hogyan pusztul el: megbomlik, lefoszlik a hús és a vér, és a csontváz marad. majd később a csontvázból csonthalom lesz. ha ezután a szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra végig kell gondolni ezt a gondolatsort a testről. ha ettől félelmet érzel, akkor ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

-Aszubha nimitta: Ez egy erősebb gyakorlat. HA FÉLELMET ÉRZÜNK, AKKOR A FENTEBB ÍRT, NYUGODTABB GYAKORLATOT VÉGEZZÜK HELYETTE! Szóval az Aszubha Nimitta (Nimitta = páli szó, azt jelenti: jel.) Ezt úgy kell csinálni, hogy elképzelünk egy halott testet. Vannak, akik bomló halottak képén meditálnak, vannak akik csontvázak képén. így a gyakorlóban világossá válik a test mulandósága, a mulandóság belátása által a test éntelensége, és a test nyomorúságos volta. először a gyakorló kiválaszt egy számára nagyon undorító képet és azt memorizálja. ezután amikor megjelenik a vágy, akkor a képet felidézi csukott szemmel, és színesben elképzeli, ahogyan azt látta, amikor memorizálta. Elmélyül benne. legalább néhány percig. ha mélyebbre akarunk jutni, akkor legalább 20-30 perc. ahogy egyre többet gyakoroljuk ezt a meditációt, úgy egyre tovább tudunk időzni a képen megszakítás nélkül: azaz idővel már tudni fogunk koncentrálni megszakítás nélkül a képen több percig is akár. ezáltal tovább fejlesztjük az egyhegyűséget, amely a sikeres és jó meditációk elengedhetetlen eleme. ha ezután a gyakorlat után szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra el kell végezni a gyakorlatot. VIGYÁZAT !! BOMLÓ HALOTTAK KÉPEIT NÉZNI, VAGY MEGJELENÍTENI CSUKOTT SZEMMEL EGYES EMBEREK SZÁMÁRA NAGYON IJESZTŐ. EZÉRT KIZÁRÓLAG ELŐVIGYÁZATOSÁGGAL GYAKOROLHATÓ CSAK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓ. Amennyiben félelemmel, vagy idegeséggel tölt minket el a halott látványa, fejezzük be a meditációt és válasszunk egy olyan képet, ami kevésbé kavar fel minket. Például egy csontváz képét. ha még ez is félelemmel tölt el, akkor válasszunk egy egyszerű emberi csontdarabot: például egy kézcsontot. vagy egy koponyát. A halottak képétől való felkavarodás általában kezdő gyakorlókra jellemző, akik még nem sajáították el a  magasabb meditációs szinteket, és csak néhány éve meditálnak. Ezért az aszubha FOKOZOTT ELŐVIGYÁZATOSSÁGGAL GYAKOROLHATÓ!! pánikbetegek, vagy akármilyen más pszichés problémával küzdő személyeknek pedig még nagyobb elővigyázatosság szükséges! Hogyha még a koponya, vagy kézcsont képe is félelemmel és nyugtalansággal tölt el, akkor az aszubhának az egyszerű elmélkedős fajtáját kell végezned, amit FENTEBB ISMERTETTEM. ha még a fentebb írt gyakorlat is félelemmel, vagy nyugtalansággal tölt el, akkor próbáld meg a légzést figyelni, amikor megjelenik a szexuális vágy, és 1-2 perc után térj át erre az elmélkedésre. ha még így is félelmet érzel, akkor  ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

AKI KERESNI AKAR HOLTTESTRŐL KÉPEKET AZ GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: CORPSE

AKI KERESNI AKAR CSONTVÁZRÓL KÉPEKET AZ A GOOGLE KERESŐN ÍRJA BE EZT: SKELETON

AKI CSONTOKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: BONES

AKI KOPONYÁKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: SKULL

A GOOGLE KERESŐ ITT ELÉRHETŐ: https://www.google.com

a fentebb írt szavak (skeleton, bones, corpse, skull) angol nyelvűek.

MOST PEDIG NÉHÁNY ÍRÁST MUTATOK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓRÓL:

DN 22 Mahā-satipaṭṭhāna Sutta

1. Az éberség alapzatairól

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.

Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia: „Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, …húgy alkotják15.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes szemrevételezi e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják16.”

Ahogy az ügyes hentes, vagy az inasa levágván és feldarabolván a tehenet, mintha csak négy főút kereszteződésében ülne, ugyanúgy szemrevételezi a szerzetes is e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja Magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

(1) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván egy felpuffadt, elszíneződött és rothadásnak indult egy napos hullát, vagy két napos hullát, vagy három napos hullát, kihajítva a temetőkertbe, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(2) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amelyet varjak, héják, keselyűk, gémek, kutyák, leopárdok, tigrisek, sakálok marcangolnak, vagy különféle fajta férgek özönlöttek el, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(3) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, néhány rátapadt véres húscsomóval…

(4) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, vérfoltoktól tarkítva, hús nélkül…

(5) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, ám a vér és a hús már teljesen lefoszlott róla, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(6) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely minden irányba szanaszét szóródott csontokká enyészett – itt egy kézcsont, ott a láb csontjai, amott a sípcsont, a combcsont, a medencecsont, a gerinc és a koponya – , így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is, ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(7) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: kifakult, kagylóhéj színű csontokra esett szét…

(8) már több, mint egy éve ott heverő csonthalommá enyészett…

(9) elkorhadt, porrá omló csontokká enyészett, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

EGY MÁSIK ASZUBHA ELMÉLKEDÉS:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Article/Aszubha-meditacio-vajiro
Aszubha Meditáció

Szeretnék néhány gondolatban szólni az aszubha kammatthána gyakorlásának fejlesztéséről, amit gyakran úgy fordítanak, mint ‘vizsgálódás a nem-vonzó jelleg felett.’ A kolostorban a bevett gyakorlatok része, hogy rendszeresen kántáljuk az aszubha idézeteket. Ez különösen a szamanák, az érzéki lemondásban élők számára ajánlott, de mindenkit szeretnék arra bátorítani, hogy foglalkozzon a témával. Ebben, és néhány más gyakorlatban lehetőségem volt Ácsán Cshától – akitől a bhikkhu (szerzetesi) avatást is kaptam – szemtől-szembe utasításokat kapnom. Ez egy határozottan hasznos vizsgálódás. Azonban, ahogy minden más gyakorlat esetében is, gyakori ismétlésre és alkalmazásra van szükség ahhoz, hogy hatásos legyen.

Gyakori, hogy az emberek nem kifejezetten akarnak aszubha meditációt gyakorolni; pedig ez egy erőteljes és hatásos eszköz. Ahogy elkezdjük fontolgatni ezt a témát, érdemes megemlíteni, hogy a hagyomány szerint ezt a gyakorlatot a metta-bhávanával együtt kell végezni, vagyis a szerető-kedvességgel teli szíven való meditáció fejlesztésével.

Az aszubha kammatthána arról szól, hogy a dolgokat egy kiegyensúlyozott nézőpontból úgy lássuk, ahogy azok valójában vannak. A meditáció olyan formát ölt, ami egy ellenszert, kontrasztot nyújt ahhoz képest, ahogy szokás szerint látjuk a dolgokat. Általában a testet úgy látjuk, mint egy egyetlen darabból álló egészet; ránézünk az emberekre és egy gombócban látjuk őket. Többnyire nem tűnik fel nekünk, hogy a test, amit látunk, tulajdonképpen sok kis kapcsolódó, egymáshoz kötődő darabból áll össze.

Amikor ránézünk egy testre, az öt külső, azonnal megfigyelhető dolgot látjuk. Ezek az aszubha gyakorlás egy hangsúlyos részét képezik, és a szerzetesek avatásában (a pabbaddzsá szertartásban, a lemondó életbe való ‘előremenetelben’) is lényeges szerepet kapnak. A javaslat az, hogy tanuljuk meg külön-külön elképzelni, felidézni a szívünkben és elménkben a testnek ezt az öt elemét: a fejen lévő hajat, a testen lévő szőrt, a körmöket, a fogakat és a bőrt.

A pabbaddzsá szertartás alatt az avatást adó tanító azzal vezeti be a jelöltet ebbe a meditációba, hogy az öt tárgyat oda-vissza elismételteti vele páli nyelven: készá, lómá, nakhá, dantá, tacso; majd tacso, dantá, nakhá, lómá, készá. Sajnos egyesek számára ennek a gyakorlása ezzel az egy alkalommal be is zárul, és többet eszükbe se jut. Azonban óriási haszna és jótékony hatása van e gyakorlat fejlesztésének.

A haj. Az emberek általában nagy ügyet csinálnak a hajukból és mások hajából – sok energiát fektetnek bele és azonosulnak vele. Amikor ránézünk valakire, a figyelmünk kialakult szokása miatt az egyész testet úgy látjuk, mint ami össze van gyúrva és egy személyt alkot. Amikor rágondolunk valakire, egy képet idézünk fel az egész emberről, szinte mint egy fényképet. De ha csak egy halom hajat látnánk, vajon az is felidézné bennünk az adott személy képét? Gondolkodj el ezen, a haj mikor szűnik meg a személy részének lenni?

Mondhatjuk, hogy ilyen módon tekinteni a test különböző részeire egy elég nyilvánvaló dolog, de milyen gyakran jut eszünkbe, hogy ez az, ahogy ezek valójában vannak? Vagy nem az a helyzet, hogy szívesebben tesszük félre ennek a tudatát, és inkább valami vonzóbb dologgal kötjük le magunkat? És mégis, a kedvesség kifejezése az, ha nem azonosítjuk a hajat a személlyel; ha nem tesszük mássá, többé, mint ami: csak haj, csak fejszőr.

A testszőrhöz soroljuk az arcszőrt, és a többi, ritkán látható szőrös részeket, amelyekről mind rendszeresen hullik a szőr, és fennakad a kagylólyukak rácsain, ráragad a szappanra, mindenfelé hullik a fürdőszobában és néha a lakás más részeiben. Mikor a tiéd, és mikor nem a tiéd? A testeden lévő szőrből mennyit, és meddig nevezhetsz igazán hozzád tartozónak?

Hasonlóan a körmökkel is – amikor levágod a körmöd, hol van az a pont, amikor megszűnik hozzád tartozni? Szoktál arra figyelni, hogy mit teszel vele, és ha levágott körmöket látsz valahol, megállsz egy kicsit, hogy jobban megnézd? Vagy úgy gondolsz rá, hogy csak az ujjaidon lévő szép darabok azok, ami te vagy?

A fogaknál közelebb általában nem jutunk ahhoz, hogy csontvázat lássunk. Amikor ránézünk valaki fogaira, tulajdonképpen a csontvázát látjuk. Az emberek néha félnek a csontvázaktól, vagy felkavarja őket a látvány, de azt mindannyian fel tudjuk ismerni, hogy a fogak a csontváz látható részei. Ez olyasmi, ami felett vizsgálódhatunk amikor a saját, vagy más emberek fogait látjuk.

És a bőr, természetesen, ami a test legnagyobb szerve, és egyúttal az a darab, ami az összes többi részt eltakarja: az izmokat, a húst, a hájat és az ezek alatt tekergőző, rángatózó, nyálkás darabokat; a belső szerveket és beleket. A bőr is egy olyan rész, amire nem kifejezetten szívesen gondolunk, ha azt a többitől elválasztott darabként látjuk. Viszont megfigyelhetjük a bőr erősségét, amikor önmagában, egy darabban van, és emlékezhetünk, hogy ez a testnek egy része. Érdekes a „saját” testünket bőr nélkül látni vagy elképzelni. Ezt horzsolások vagy más sérülések alkalmával láthatjuk.

És ez az öt csak az, ami látható: a haj, a testszőr, a körmök, a fogak, és a bőr. Természetesen az a gyakorlat, amit a Buddha javasolt, ennél teljesebb, és magában foglalja az összes többi részt is – a húst, inakat, csontokat, tüdőt, szívet, lépet, májat, beleket és más belsőségeket – mindent.

Ácsán Cshá azt a megközelítést javasolta, hogy tegyük ezt a gyakorlatot a sétáló meditációnk részévé, de sok más módon is lehet használni. Ahogy azt sokan már jól tudjátok, a hagyomány a bölcsesség, a pannyá fejlesztésére kifejezetten ajánlja a sétáló meditációt. Ácsán Cshá azt tanácsolta az aszubha kammatthána gyakorlásához, hogy sétáló meditáció közben, a kijelölt ösvény egyik végéhez érve képzeljük el, hogy elválasztjuk és ledobjuk a test különböző részeit – és hagyjuk ezeket a ledobott halmokat az ösvény két végénél. Ez arra szolgál, hogy ne vegyük a testet és annak részeit olyan személyesen.

Azt mondják, a kedvességből ered az, ha visszaadjuk a természetnek ezt a testet, amit magunkkal hurcolunk. A test kilenc lyukból folyton szivárog, és ahogy szivárog, minden ami hozzáér, mint például a ruhák, az persze bemocskolódik. Ezért mossuk a ruháinkat – vagy legalábbis remélem, hogy mindenki mossa – és tartjuk a dolgokat tisztán. A rovarok és más állatok teste is bemocskolja a dolgokat amikhez hozzáérnek. Az anyag, ami kipréselődik a testből – a fülből, a szemből, az orrból (gondolj a zsebkendőkre), a szájból – kiszivárog és mocskot hagy. És mi lesz az étellel, amikor bekerül a szájba?

Aztán ott vannak a bőr pórusai, sok millió pórus, és azok is mind szivárognak. A test állandóan szivárog: izzadságot, zsírt, trutyit és minden mást produkál, közben pedig mindent összemocskol. Természetesen, ha úgy nézzük, a tény, hogy mindezt képes fenntartani és közben ilyen jól működni, az egy bámulatos dolog. Tartsd észben, hogy az aszubha meditációnak nem az a célja, hogy feszültséget vagy negatív érzéseket keltsen. Amikor ezt gyakorlom, engem a béke érzése tölt el; az a nyugodt érzés, hogy a dolgok így vannak.

Ez a gyakorlat azért javasolt mindenki számára, és nem csak a lemondó életet élők számára, mert minden test ugyanolyan. Az én testem semmiben sem különbözik bármilyen más testtől: mindannyian osztozunk ebben a helyzetben, hogy mindenfelé szivárog és folyik a testünk, és piszkot hagyunk a dolgokon amikhez hozzáérünk.

Valóban, a testnek sok csodálatra méltó tulajdonsága van, de abban is találhatunk felemelő erőt, ha gyakran gondolunk a kevésbé vonzó tulajdonságaira. Ez a vizsgálódás ahhoz vezet, hogy készek leszünk visszaadni a természetnek ami a természethez tartozik, és ahhoz, hogy nem vesszük a testünket olyan személyesen. Ez csak az, ahogy a dolgok vannak: bámulatosak, és csupán a természet részei.

A gyakorlás arról szól, hogy megtanuljunk váltani abból a látásmódból, hogy a test egy egész személy, egy olyan látásmódba, ami máshogy látja a dolgokat, és ugyancsak valóságos – egy új fajta tudatosság. Nincs ebben semmi hamis vagy kitalált. Ez egyszerűen csak egy olyan irányból nézi a dolgokat, amire esetleg nem kifejezetten szeretünk gondolni, mert olyan érzéseket kelt bennünk, amitől kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat.

Viszont a Buddha, és az évek során más tanítók is arra bátorítottak minket, hogy maradjunk ebben a tudatosságban, és lássuk a testet úgy, mint ami csupán egy darabokból álló gyűjtemény. Haj, testszőr, körmök, fogak, bőr, hús, inak, csontok, csontvelő, lép, tüdő, szív, vese, ezek a nagyobb darabok. Belek, belsőségek, emésztetlen étel, ürülék, epe, vér, izzadtság és könnyek, háj, zsír. Furcsa anyagok is, mint az ízületi nedvek, a szinoviális folyadék, és végül az agy és a vizelet. Ezt mind magunkkal hurcoljuk, és különféle célokra használjuk. Ahogy az egész működik, az már varázslatnak tűnik, de ez egyszerűen csak az, ahogy van. Csak ennyi az egész. Akkora jelentőséget tulajdonítunk neki, annyi izgalmat társítunk hozzá, és mivel már régóta ragaszkodunk ahhoz, hogy ilyen világi módon nézzünk rá, sok ismétlésre van szükség, mielőtt a szemléletünket megalapoznánk egy másik fajta látásmódban, az aszubhára való tudatosságban.

Amikor ezt a gyakorlatot fejlesztik, vannak, akik a test egy bizonyos részét választják ki, és újra meg újra azt figyelik. Azt hiszem az egyik szerzetes a csontokra figyel – újra meg újra felidézi a csontokat – ránéz az emberekre és a csontvázukat figyeli, és így amikor meglát valakit, az elme először nem vesz észre mást, csak a csontvázat.

Mi az, amit először észreveszel, amikor meglátsz valakit? Általában az egészre gondolunk, és nevet adunk neki. Persze, ez a test, amit én hurcolok mindenhova, is csak olyan, mint bárki más teste. Észre lehet venni, miként öregszik fokról-fokra, egyik évről a másikra, zacskós lesz a bőre, már nem működik olyan jól, és egyre inkább szétesik. Látni, ahogy itt-ott elkezd lógni egy kicsit, egyre jobban ráncosodik, veszít a feszességéből.

Arra is szánhatsz időt, hogy észre vedd azt, amikor a test hozzáér a körülötte lévő dolgokhoz, és amikor valami leválik róla. Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg, hogy a test, ahogy az végigmegy az életen, közben a dolgokat egy kicsit piszkosabbá teszi; mert egyszerűen ez a természete. Próbálhatsz sok energiát abba fektetni, hogy mindent tisztán tarts, de tisztítás közben is valami szivárog, és valami mást bemocskol. Így vizsgálni a testet békét ad. Lehet, hogy nem kifejezetten izgalmas, de én már régóta nagyon érdekesnek találom.

Emlékezz, hogy a gyakorlásunk alatt a szándékunk alapja végig a jóindulat, a kedvesség, a könnyedség és boldogság érzete kell legyen, a feltételektől és körülményektől függetlenül. Mennyi fájdalom és feszültség van az életedben, ami abból ered, hogy milyen módon nézel a testedre, hogy milyen az énképed? Figyeld meg a hajlamot arra, hogy azonosuljunk a testtel és azzal, amit gondolunk róla – túl magas, túl alacsony, túl kövér, túl vékony, nincs eléggé lebarnulva. Ezzel mind hibát vétünk, ez a szemlélet valamilyen irányú torzulása. A testet más módon is lehet látni, ami ennél békésebb. Csak ennyi az egész: haj, testszőr, körmök, fogak, bőr. Amikor ezeket a részeket külön-külön szemléljük, a test személyisége elpárolog, és ez békés – legalábbis számomra mindenképp. A test csak ennyi; semmi másnak nem kell lennie. Így működik, ez úgy vonatkozik rá, mint az összes állat testére is. Minden más állat, a poratkáktól kezdve az elefántokig és bálnákig, a legkisebbtől a legnagyobbig, ugyanezeket a fajta dolgokat teszik és hasonló alapvető elemekből állnak; mind mozognak, kapcsolatba jönnek a környezetükkel és nyomokat hagynak maguk után.

Lehet, hogy úgy érzed, nem igazán akarsz aszubha kammatthánát gyakorolni. Magam is emlékszem olyan esetekre, amikor szívesebben kerültem egyes javasolt gyakorlatokat. Viszont tisztán látni a nem-kedvelést vagy nem-akarást arra, hogy egy adott gyakorlatot végezzünk, önmagában is a felismerések egy forrása lehet. Tudatában lenni az ellenállás érzetének, belátáshoz vezethet; annak a belátásához, hogy kedvelni vagy nem kedvelni valamit is csak egy újabb szokás.

Azok, akik látják a lemondás gyakorlásának értékét, az aszubha kammatthána fejlesztésében sok örömet találhatnak, és számukra ez nagy segítséget jelenthet. De azért újra meg szeretném említeni, hogy ez a gyakorlat nem csak azoknak való, akik „teljes állásban” lemondásban élnek.

Egyszer egy elvonulást vezettem, körülbelül hatvan résztvevővel. Ez az Egyesült Államokban volt Ácsán Punnadhammóval, aki az Ontario állambeli Arrow River Erdei Remeteségből jött oda. Ő vetette fel, hogy aszubha kammatthánát tanítsak. Azt hiszem lehet, hogy csak ugratni akart, de én attól még belementem. Az elvonuláson résztvevőknek azt az útmutatást adtam, amit Ácsán Cshától kaptam, és felvetettem nekik, hogy ha akarják, próbálják meg.

Később, jöttek a visszajelzések – lehet, hogy csak nem akartak negatív visszajelzést adni, de mindenki, aki beszámolt a tapasztalatairól azt mondta, hogy hatalmas segítség volt. Az emberek megjegyezték, hogy nagyszerű gyakorlatnak találták azt, hogy szétszedjék a testük képét, ne vegyék azt olyan komolyan, és eldobják azt. Én is gyakran élveztem ezt, és nagyon hatásosnak találtam – az érzést, hogy elhagyom a darabokat, amikre általában úgy gondolok, hogy én az vagyok; és elképzelni őket úgy, mint ami csak egy halom cucc a földön. A test csak egy halom cucc – egy zárt bőrzsák, teli visszataszító dolgokkal. Tulajdonképpen nincs is lezárva rendesen, mert szivárog. Igazán értékes ezt így vizsgálni.

Bármilyen felébredés, amit valaha is megtapasztalhatunk, az ezen a testen belül lesz. Nem valahol máshol lesz, úgyhogy jobb, ha használjuk azt, amink van, amivel együtt élünk, és megtanulunk rugalmasnak és élettel telinek lenni, a dolgokat máshogy látni, mint ami pusztán a szokásainkból eredő látásmód. Ehhez arra van szükség, hogy gyakoroljuk a megvilágosodott életmódot. Tehát arra bátorítok mindenkit, hogy gyakorolja a megvilágosodásnak ezt az oldalát – a dolgokat különálló részekként látni, és nem az egész látszatával lekötni magunkat. Arra figyelni, hogy ezek darabok, amik össze vannak rakva, és nem arra, hogy ezek a darabok milyen formában vannak összerakva.

Ha az aszubha kammatthánát a helyes módon gyakoroljuk, én bízom abban, hogy egy jótékony kiábrándulás érzéséhez, nibbidához fog vezetni, ami felszabadító. A nibbidá szót undornak is lehet fordítani, és vannak, akik számára ez azt a jelentést hordozza, hogy emiatt ez valahogy rossz. De azt vedd figyelembe, hogy az undorító az ízletes ellentéte, és arra utal, amikor a dolgok elvesztik az ízüket, megszűnnek mámorítónak vagy vonzónak lenni, nem tudnak többé horogra csalni és maguk felé húzni. Amikor a dolgok többé már nem ízletesek, sokkal felengedettebben viszonyulunk hozzájuk. Ez a felengedés, könnyedség, ez a békesség annak a jele, hogy a gyakorlás működik.

Legyen ennek megtapasztalása az aszubha kammatthána gyakorlásod eredménye.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


RÉSZLET: FORRÁS: MEDITÁCIÓS ÚTMUTATÓK GYŰJTEMÉNYE
http://hu.scribd.com/doc/114580943/meditacios-utmutatok-gyujtemenye-2012-07-01

Felidézni a test természetét

"Meditálhatunk a halálon is, vagy a test nem-szép  jellegén, a különféle aszubha vizsgálódásokon: a bomlás  különböző szakaszaiban lévő hullákon.  Elképzelhetjük, hogy szétszedjük a testünket, mint  ahogy egy orvostan hallgató felvágja a testet. Ha  „lehámozzuk” a bőrt, „láthatjuk” mi van alatta: a hús  rétegei, az inak, a csontok, a belső szervek.  Képzeletben kivehetjük a belső szerveket, és egyenként  vizsgálgathatjuk őket, az alakjukat, rugalmasságukat,  színüket, felszíni mintáikat megfigyelve. Miből áll a  test? Milyen részei vannak? Ez én vagyok? Ez állandó?  Lehet ezt tényleg ‘én’-nek nevezni?  

A test csak a természet egy része, mint egy fa vagy egy  felhő – semmi különbség nincs. Az alapvető  problémát a testhez való ragaszkodásunk jelenti; az  elme örömét leli az ‘én’ testemben; örömét leli mások  testében. Ez vagyok ‘én.’ Ez a lényegem. Ez hozzám  tartozik. Megkérdőjelezhetjük a testhez való  ragaszkodásunkat úgy, hogy megvizsgáljuk és  szemléljük azt.  Használhatjuk a testünk csontjait, mint meditációs  tárgyat. Sétáló meditáció közben elképzelhetünk egy  csontot, ahogy az kifehéredik a napon, széttörik és  visszatér a föld elemhez. A csont kalcium, amit a  testünk a növényi és állati táplálékból vesz fel: a
földből jön. A szerves vegyületek csonttá állnak össze,  és a csont végül visszatér a földbe.  A kalcium csak kalcium; nincs semmi olyan  tulajdonsága, ami az ‘én’ kalciumommá, vagy másvalaki  kalciumává tenné. A föld visszatér a földbe, és minden  elem lebomlik a természetes alkotórészeire. Ez nem ‘én’  vagyok; ezt nincs okunk ‘én’-nek nevezni. Meditáció  közben lebonthatjuk magunk előtt a csontot  alkotóelemeire, és visszaadhatjuk azokat a földnek.  Aztán újra felvesszük a csontot, újra lebontjuk, és így  folytatjuk amíg tiszta belátás nem ébred bennünk a  dolog természetéről.  

Ha a test felett meditálsz, és még nem bontottad le  teljesen, és raktad újra össze a meditációs tárgyat a  négy elemre (föld, levegő, tűz, víz) akkor a meditációs feladat még nincs  befejezve. A mentális gyakorlat még nem teljes; a  munka nincs kész. Folytasd a gyakorlást és a sétát.  Sétálj fel és alá, szemlélődj a tárgy felett, amíg képes  nem vagy megalapozni az elme látásmódját abban,  hogy lássa az aszubhát a szubhában, hogy lássa a  nem-szép, nem-örömteli, nem-vonzó jelleget abban,  amiről feltesszük, hogy gyönyörű, örömteli és vonzó.  Lebontjuk a testet, és visszafordítjuk azt a természetes  alkotóelemeire annak érdekében, hogy úgy lássuk,  ahogy az a valóság szerint van.
Az elmét a természet vizsgálatára képezzük, és ez  bölcsességhez vezet. Azzal, hogy gyakran ismételjük  ezeket a gyakorlatokat, lebontva a testet a négy elemre:  földre, levegőre, tűzre és vízre, az elme belátja és  megérti, hogy ez nem az, ami ‘én’ vagyok, ez nem az  ‘enyém,’ hanem éntelen. Az elme ragaszkodik ahhoz a  nézőponthoz, hogy a test egy ‘én.’ Ezért  megkérdőjelezzük ezt a ragaszkodást, nem fogadjuk el  vakon, mert ez a ragaszkodás az, ami minden  szenvedésünket okozza."

Mindenkinek sok sikert :)

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv