théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

motiváció

Motiváció a meditációhoz, a gyakorláshoz

A Buddha mindenkit aki érdeklődött a megvilágosodás irányába, a meditációra, a helyes életvitelre és az elmélkedésre bíztatott.

Akik a buddhizmus felé fordulnak, és a szívüket kinyitják a Buddha tanításai előtt, az újraszületések folyamatos láncolatától és az ezzel együttjáró szenvedéstől szeretnének elfordulni, és attól megszabadulni. A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. (A Nirvána páli nyelven Nibbána). Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: Into The Stream:

MEGTEKINTHETŐ EZEKEN A WEBOLDALAKON:

http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

http://www.dhammatalks.org/ebook_index.html#intothestream

EBBEN A BEJEGYZÉSBEN A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL ÍROK AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

A Nibbána elérhető, a Nibbána előtti szintek elérhetőek, a szenvedésnek és az újraszületésnek véget lehet vetni, aminek van egy módja, ez nem más mint a Buddha által tanácsolt életmód és a tanítások szerinti élet, és a rendszeres meditáció.

A Nibbánáig/Nirvánáig (PÁLI NYELVEN NIBBÁNA - JELENTÉSE NIRVÁNA) különböző szintek vezetnek minket el, ezeket a szinteket dzshánákkal (elmélyedési szintekkel) érhetjük el és vannak olyan szintek, amiket dzshánák nélkül, belátások által is elérhetünk.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS AZ AZON TÚLI SZINTEK ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ ITT MEGTALÁLHATÓAK:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Vannak, akiket érdekel a buddhizmus, és gyakorolnák is, de azon gondolkoznak, hogy az újraszületés vajon valójában létezik-e. Kár ezen gondolkozni.  Vannak, akik használnak valamilyen technikát arra, hogy az előző életeikbe beletekintsenek, azokra visszaemlékezzenek, vagy valami hasonló céljuk van. Vannak, akik ezeket az élményeket is az elme játékának tartják. A Buddha ezekre a kérdésekre (van-e újraszületés, mi van, ha nincs, akkor teljesen felesleges foglalkozni a buddhizmussal) ezekre a kérdésekre egyetlen választ adott. Nem kell belemélyedni. De egyébként AKI ELÉRI A FOLYAMBA LÉPÉST, ANNAK A HITE ÉS A BIZALMA NEM INOG MEG TÖBBÉ A BUDDHÁBAN, A DHARMÁBAN (A TANÍTÁSBAN), ÉS A SZANGHÁBAN (A GYAKORLÓKÖZÖSSÉGBEN) És aki a folyamba lépést eléri az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Gondoljunk bele, ha egy kereszténynek a képébe mondanánk hogy nincs Isten, akkor máris meginogna a hite Istenben. De ha egy folyamba lépettnek azt mondja valaki hogy nincs Nirvána, nincs újraszületés, akkor a folyamba lépett hite és bizalma nem inog meg sem a Nirvánában, sem az újraszületésben. És Buddha maga látta az előző életeit amikor elérte a Nirvánát. És rajta kívül a legtöbb tanító akik magas szinteken vannak ők is látták az előző életeiket. De valójában ezek a kérdések teljesen értelmetlenek. Ezek ezer és ezer gondolatot és ezzel együtt vágyat szülnek, csak rohangálunk eszetlenül fel és alá mint a hangyák a hangyabolyban, miközben az idő csak pereg. Az élet rövid, és amíg ezekre a kérdésekre kutatjuk a választ meditációs gyakorlás helyett, addig az időnket vesztegetjük, életünk elpereg. A Buddha elmondott erre egy hasonlatot is, amit általánosságban "nyílvessző hasonlatnak" neveznek. Ezt a szuttát be is másolom:

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:

- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…

- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtad…

- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtam…

- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…

~~~~~~~~

Ezen kívül több szutta is van még arról, amikben a Buddha elmondja, hogy csak az időt húzzuk azzal, ha a világgal, vagy az újraszületéssel kapcsolatos a kérdésekre keressük a választ, emellett még ugráló gondolatokat és vágyakat is kelt fel.

Most a Nibbána előtti szintekről fogok írni:

A Nibbána előtti szintek: A Folyamba lépő, az egyszer visszatérő és a vissza nem térő a Nirvána előtti szintek. A folyamba lépésnél az első három béklyótól szabadul meg a folyamba lépő: A téves énképzettől, a szertartásokhoz és a fogadalmakhoz való ragaszkodástól is megszabadul, és a kételytől is. Nincs már kételye a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában, a Nibbánában. Az énképzettől is megszabadul, de nem teljes mértékben. Az énképzettől teljes mértékben csak a megszabadult lény, aki a Nibbánát eléri, az szabadul meg teljes mértékben. A folyamba lépő a szertartásokba és a fogadalmakba vetett ragaszkodástól is megszabadul, nincs szüksége szertartásokat végezni. 7 életen belül eléri a Nibbánát. De az is lehet, hogy kevesebb mint hét élet leforgása alatt éri el a Nibbánát. Az egyszer visszatérő meggyengítette, meglazította a 4. és 5. békylót, az érzéki vágyat és a rosszindulatot. Egyszer születik már csak újra az emberi világba. A vissza nem térő amikor meghal, a Tiszta Lakhelyben, Szuddhavaszában születik újra. Csak azok a lények tapasztalják ezt a létsíkot akik már majdnem megvilágosodtak. A vissza nem térő az első öt béklyótól megszabadul, az arahat pedig mind a 10 béklyótól megszabadul.

Most pedig a Dzshánákról fogok írni: 4 alsóbb és 4 felsőbb dzshána van. Van egy jó hírem a dzshánákkal kapcsolatban. Bár nem könnyű a megvalósításuk, de ismertetek egy rendszert, amit a Buddha mondott el akkoriban. Megvilágosodott tudata által ismert mindent, ismerte a tudat működését, a világ működését, ismerte előző életeit, látta más lények tudatát, stb. tudata rugalmas volt, és szennyeződésektől mentes. Ezáltal ismerte a dzshánák gyümölcseit, jótékony hatásait is. Bemásolok egy szuttát, innen: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Samyojana Sutta

1. A béklyók

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

Lábjegyzet

1. A 10 béklyó (samyojana):

~ én-képzet (sakkāya-ditthi)

~ bizonytalanság (vicikicchā)

~ a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)

~ érzéki vágy (kāma-rāga)

~ rosszindulat (byāpāda)

~ vágy a formára (rūpa-rāga)

~ vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)

~ gőg (māna)

~ nyugtalanság (udhacca)

~ tudatlanság (avijjā)

A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től.

~~~~~~~~~~~

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához, de nem szükségesek a Folyamba lépés eléréséhez. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak.

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs
MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Tehát nagyon is érdemes a dzshánákhoz vezető meditációkat gyakorolni. Ezeket a gondolatokat a Buddha nagyon sok szuttában említi még. Mivel a meditáló tudat tisztul a szennyeződésektől, a dzshánába lépve mégtisztább lesz, és nagyon sok jó karma halmozódik fel ezáltal. Ezért történik az, hogy egyre közelebb kerülünk a Nibbána megvalósításához, minden dzshána elérésével egyre közelebb és közelebb. Ez fantasztikus. A dzshánák után jön a nirodha, ami a megszüntetés. És végül majd eljutunk arra a pontra is, amikor már semmi nem fog minket zavarni, többé nem szenvedünk, megszabadulunk az újraszületéstől és tele leszünk Mettával. Ekkor érjük el a Nibbánát. Persze vannak olyan tanítók is, akik azt vallják hogy nem kötelező végigmenni az összes dzshánán ahhoz hogy elérjük a Nibbánát, szerintük elég csak a néhány alsóbb dzshána, vagy csak pár perc egy-egy dzshánából. Tehát kétféle módon lehet elérni a különböző szinteket (folyamba lépett, egyszer visszatérő, stb.): A. dzshánákkal B belátások útján. De a Folyamba lépéshez, mint ahogy azt fentebb már leírtam, nem szükséges dzshánát elérni.

Én is, mint minden más buddhista is, azért követjük a Buddha tanításait, mert meg szeretnénk szabadulni a szenvedéstől. Itt nem kell elhinni semmit. A Buddha nem azt tanította, hogy higyjünk benne, higyjünk az újraszületésben, vagy hogy akármiben is higyjünk. Ez nem vallás. És nem is filozófia. A Buddha azt mondta akkoriban, hogy a saját közvetlen tapasztalatainknak higyjünk, a saját meditációs élmények, tapasztalatok fogják beigazolni a Tan és a Nibbána hitelességét, és a Buddha által elmondottak hitelességét. Na meg a Folyamba lépést ha elérjük, mi magunk is megtapasztaljuk hogy TÖBBÉ NEM INOG MEG A HITÜNK ÉS A BIZALMUNK A NIRVÁNÁBAN , SEM A BUDDHÁBAN, SEM A TANÍTÁSAIBAN. Amikor elkezdjük a buddhista utat, Nem kötelező hinni sem az újraszületésben, sem a karmában, ha nem szeretnénk. Egy út áll előttünk. A saját útunk. Ez az út csak a miénk, ezt az utat csak mi érezzük, csak mi tapasztaljuk. Közvetlen meditációs tapasztalatok, élmények tárulnak elénk, és saját magunk tapasztaljuk meg a dzshánákat, szerzünk belátásokat, és érjük el a Nibbánát/Nirvánát végül. Ezek a mi kincseink, amiket a Buddha adott nekünk, aki akkoriban elérhetővé tette számunkra a szenvedéstől való megszabadulást, a Tan segítségével. Ezeket a kincseket a Buddha mind elérhetővé tette nekünk, ezek olyanok, mint a fel nem becsülhető tanítások, ezeket megtapasztalhatjuk, gyönyörködhetünk bennük, átélhetjük, magunkévá tehetjük. Aki az úton elindul, és jár rajta, csodás élményekben lesz része, emellett egyre közelebb kerül a teljes szabadság felé is.

A Nirvána/Nibbána állapota egy teljes szabadságot nyújtó, vágytalan, és szenvedésmentes állapot, amely teljes nyugalommal jár. Nincs több szenvedés. Vége a hánykolódásnak. Vége a születésnek. A hánykolódás vége.

Legyünk éberek a cselekedeteinkre.  a hibákat próbáljuk meg kijavítani. meditáljunk rendszeresen. elmélkedjünk rendszeresen. ez a Nemes Út, ami elvezet a Nibbánához, a megszabaduláshoz. akkor az Út végére érünk, és többé nincs újraszületés, nincs karma, nincs szenvedés. De ha valaki nem tudja a jelenlegi élete során megvalósítani a Nibbánát, akkor el tud érni magas szinteket, amik a Nibbána felé terelik a következő életeiben. A magas szintek: Folyamba Lépés, Egyszer Visszatérő, Vissza nem térő. a Folyamba Lépett maximum hét újraszületésen belül eléri a Nibbánát. Erről itt olvashattok és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Érdemes az öt alapszabályt tartani amiket a Buddha a világi gyakorlók számára tanított: ne ölj, ne hazudj, ne lopj, ne kövess el szexuális helytelenséget, ne fogyassz bodítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT, HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA.

Érdemes mindent elvégezni amiket a blogomon találtok annak érdekében ha el szeretnétek érni egy magasabb szintet a meditációban, például a Folyamba lépést, még ebben az életben. Ezért összegyűjtöttem az összes bejegyzés linkjét és mindjárt leírom most ide. de előbb elmondom, hogy én Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo könyve alapján igazodok el amik itt letölthetőek:

Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól: http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet

Tegyük fel hogy szeretnél meditálni és komolyan érdekel a buddhizmus, de nem tudsz angolul és nem érted meg a fent mutatott könyveket mert angolul vannak. Magyarul kevés olyan théraváda tanítás található meg lefordítva az interneten, amik elvezetnek a magas szintekig, részletesen leírva, mit kell tenned, melyik szinten vagy. Kevés. Viszont rövidebb lefordított tanításokat, részleteket könyvekből találtam már magyar fordításban, az interneten. Ezeket a blogomon közzétettem, külön bejegyzésekben. Minden segítséget, ami elvezet a magasabb szintekhez, megtalálsz a blogomon. Csak olvass át minden bejegyzést részletesen, és a http://a-buddha-ujja.hu/ című weboldalt ajánlom még olvasásra. Itt szuttákat találtok, amik a Buddha korából fentmaradt tanítóbeszédek. Most pedig az összes buddhizmusról szóló blog bejegyzés linkjét összeszedem, itt vannak:

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDNEKÉPPEN VÉGEZNÜNK KELL - SZAMATHA ÉS VIPASSZANA:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

EZEK MELLÉKESEK, EZEKET HOZZÁTEHETJÜK A GYAKORLÁSUNKHOZ MINT OLVASMÁNYOKAT:

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

ÉS MOST KÖVETKEZZEN NÉHÁNY MOTIVÁLÓ SZUTTA (TANÍTÓBESZÉD) ERRŐL A WEBOLDALRÓL http://a-buddha-ujja.hu

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-15-3-fr

SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

Tartalom [elrejtés]
1. A könnyek

Szávatthiban [egy alkalommal] így szólt a Magasztos:

– Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. Mit gondoltok, szerzetesek, melyik a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és rítatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – vagy a négy nagy óceán vize?

– Ahogy mi a Magasztos által kifejtett Dhammát értjük, ez a több: a könnyek, amiket az újraszületéseink és vándorlásunk során hullattunk e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtunk és ríttunk, ha kellemetlen dolgokkal találkoztunk, és ha megfosztottak bennünket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy nagy óceán vize.

– Helyes, szerzetesek, nagyon helyes. Nagyszerű, hogy így megértettétek az általam kifejtett Dhammát.

Ez a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha meg fosztottak benneteket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy óceán vize.

Réges-régóta [újra és újra] tapasztaljátok az anyák halálát. Az sok könny, amit az anyák halála miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Réges-régóta tapasztaljátok az apák halálát. …a fivérek halálát. …a nővérek halálát. …a fiaitok halálát. …a lányaitok halálát. …a rokonok elvesztését. …a vagyonotok elvesztését. …a betegség miatti veszteséget. Az sok könny, amit betegség miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Miért van ez? Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. [Annak belátása, hogy] réges-régóta tapasztaljátok a szenvedést, tapasztaljátok a fájdalmat, tapasztaljátok a veszteséget, megtöltitek a temetőket – épp elég ahhoz, hogy kiábránduljatok minden összetett dologból, elég ahhoz, hogy szenvedélymentessé váljatok, elég ahhoz, hogy megszabaduljatok.


http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-14-vj

MN 14 Cūḷa-dukkhakkhandha Sutta

1. A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma:

– Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.” Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme”, mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitől még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?

– Éppen ez az, Mahánáma, amitől még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyűlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettől megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettől még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.

Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot : „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma.

Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyűcsúcs-hegyen. Ez idő tájt az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésről, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:

– Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésről, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek?

A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:

– Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát : „Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok.” Márpedig ő mondta: „Szerzetesek, ti előzőleg bűnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövőre vonatkozólag nem halmoztok fel bűnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövőben nem érvényesül hatás. Ha a jövőben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni.” Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket. E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek:

– Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bűnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bűnös cselekedetet követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezű gonosztevők közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?

– Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.

– A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.” Először ellenkérdést kellett volna hozzám intézni : A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?

– Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.].” Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótaurától: „A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?”

– Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?

– Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.

Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében időzött.

Akkor a Magasztos az Öt Szerzeteshez a következő szavakat intézte:

– Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki a szerzetesek útjára lép. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve, szerzetesek, a Beérkezett ráébredt a közép útjára, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Szerzetesek, és mi a közép útja , amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Szerzetesek, ez az a nemes nyolcas út, amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.

Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.

Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.

Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést kell tökéletesen megérteni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést tökéletesen megértettem; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem

Ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat kell hátrahagyni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat hátrahagytam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést kell megtapasztalni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést megtapasztaltam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat kell végigjárni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat végigjártam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Mindaddig, szerzetesek, amíg e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán nem értettem és láttam úgy, amint van, addig bizony, szerzetesek, nem vallottam azt, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

De amikor, szerzetesek, e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán megértettem és megláttam úgy, amint van, akkor bizony, szerzetesek, azt vallottam, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

Megértés és meglátás ébredt bennem: Megingathatatlan elmém megszabadulása. Ez az utolsó születésem. Nem vár rám több újraszületés.

Így szólt a Magasztos. Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.

Amint a Magasztos a Tan kerekét megforgatta, a Föld istenei üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a Föld isteneinek kiáltását meghallották, a négy nagy istenkirály üdvrivalgásban tört ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a négy nagy istenkirály kiáltását meghallották, a harminchárom istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a harminchárom istenek kiáltását meghallották, az üdvbe távozó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az üdvbe távozó istenek kiáltását meghallották, az elégedett istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az elégedett istenek kiáltását meghallották, a teremtésnek örvendő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtésnek örvendő istenek kiáltását meghallották, a teremtés fölött uralkodó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtés fölött uralkodó istenek kiáltását meghallották, a Brahmát kísérő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Ebben az órában, ebben a percben, egyetlen másodperc alatt elérte e kiáltás még Brahmá birodalmát is, és ez a tízezerszeres világrendszer rázkódott, rázkódott és megrendült, és végtelen, mérhetetlen fény ragyogott föl a világban, fölülmúlva még az istenek sugárzó fényét is.

Akkor a Magasztos ezt a kijelentést tette:

Kóndannya valóban felfogta! Kóndannya valóban felfogta!

Így nyerte el Kóndannya a nevét: Annyáta-Kóndannya – Kóndannya, aki tud.

Itt végződik a Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-206-fr

SN 35.206 Chappāṇa Sutta

1. A hat állat

Tartalom [elrejtés]
1. A hat állat

Tegyük fel, hogy egy fekélyes sebekkel borított ember kimegy a mocsaras dzsungelbe. A pengeéles fűszálak megvághatják a lábát, a tüskék felsérthetik a gennyes fekélyeket. Ezért még nagyobb fájdalmat és szenvedést élhet át. Épp így, amikor egy szerzetes egy faluba vagy a vadonba megy, és ott találkozik valakivel, aki így korholja őt: „Ez a ’tiszteletreméltó’, aki így cselekszik, így gyakorol, a tisztátalanság tüskéje ebben a faluban!” felismeri, hogy (ez az ember) egy tüske, és így megérti, mi az önuralom és mi az önuralom hiánya.

És mi az önuralom hiánya? Amikor a szerzetes, ha valamilyen alakot lát a szemével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, ekkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] megérint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Miután így megkötözte őket egy erős kötéllel, és egy csomót kötne középen a kötelek végére, szélnek eresztené őket..

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, feladja, aláveti magát annak, amelyik a legerősebb közöttük. Épp így, azt a szerzetest, aki a test feletti éberséget nem fejlesztette ki kellően és nem zabolázta meg [azt], a szeme elhúzza a kellemes alakok felé, míg a kellemetlenek taszítják; a fülei elhúzzák a kellemes hangok felé…; az orra elhúzza a kellemes szagok felé…, a nyelve elhúzza a kellemes ízek felé…; a teste elhúzza a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme elhúzza a kellemes gondolatok felé, míg a kellemetlenek taszítják. Az ilyen a szerzetes nem rendelkezik önuralommal.

És mi az önuralom? Amikor a szerzetes, ha egy alakot lát a szemével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége mérhetetlen. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] érint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége határtalan. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Megkötözi őket egy erős kötéllel, és kiköti őket egy erős póznához vagy cölöphöz.1

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, megáll, leül vagy lefekszik a pózna vagy a cölöp tövébe. Épp így, amikor a szerzetes, akinek a test feletti ébersége kellően fejlesztett és megzabolázott, a szeme nem húzza el a kellemes alakok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el; a fülei nem húzzák el a kellemes hangok felé…; az orra nem húzza el a kellemes szagok felé…, a nyelve nem húzza el a kellemes ízek felé…; a teste nem húzza el a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme nem húzza el a kellemes gondolatok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el. Így a szerzetes önuralommal rendelkezik.

Tehát így gyakoroljatok: ’Ki fogjuk fejleszteni az egész testet átható éberséget. Meg fogjuk zabolázni, megragadjuk a gyeplőt, kikötjük egy karóhoz és leszúrjuk a földbe. Megállítjuk, megkötjük és szorgalmasan műveljük [ezt a gyakorlatot].’ Így kell gyakorolnotok.


  1. Az ’erős pózna vagy cölöp’ csak egy másik szó az egész testet átható éberségre.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Gondoljuk el, hogy egy embert elragad egy csábító és kellemes folyó árja. Egy másik, helyes látással bíró ember áll a folyóparton és látva ezt így szól: ’Jóember, bár egy csábító és kellemes folyó árja ragadott magával, kissé lejjebb egy sodrással és örvényekkel teli tó van, ahol szörnyek és démonok laknak. Elérve ezt a tavat szörnyethalsz, vagy halálos fájdalmat érzel majd.’ Az előbbi ember, hallván a másik szavait, kézzel-lábbal erőlködik, hogy a sodrással szembeszálljon.

„Ezt a hasonlatot a tanítás jelentésének bemutatására mondtam nektek. Ez a jelentése: a folyó árja a sóvárgást jelképezi. Csábító és kellemes, ez jelképezi az érzékelés hat alapját. A tó lejjebb az öt alsó béklyót jelképezi1. A sodrás a harag és a bánat. Az örvények az érzéki élvezet öt fonala, a szörnyek és démonok az ellenkező nemet jelölik. Az sodrással szemben úszni a lemondást jelenti. Az ember, aki helyesen lát és a folyóparton áll, jelenti a Tathágatát, aki érdemes és a maga erejéből tökéletesen felébredett.”

Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Járjon bár fájdalommal,
el kell hagynod
az érzéki vágyakat,
ha a fogságtól mentes
jövőre törekszel.
Éberen,
teljesen megszabadult tudattal
érintsd a megszabadulást most itt is,
ott is.
Egy bölcsesség-megszerző
beteljesítve a szent életet,
úgy mondják, elment a világ végéig
elment
a túlsó partra.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.


  1. az öt alsó béklyó: az ’én’ képzete, kétség, ragaszkodás rítusokhoz és szokásokhoz, érzéki szenvedély, ellenszenv

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS LINKJE MEGTALÁLHATÓ ITT:  http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

a folyamba lépés elérése

A FOLYAMBA LÉPETT

A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. (A Nirvána páli nyelven Nibbána) Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, Mahasi Sayadaw, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Ők írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) más könyvekben, és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

Azok a gyakorlatok amiket most ismertetek megkönnyítik és meggyorsítják a Folyamba Lépett szint elérését. A TÖBBI NIRVÁNA ELŐTTI  SZINTERŐL ITT LEHET OLVASNI: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

A Nirvána előtti szintek elérésének is nagyon sok értelme van, mivel a szintek elérésével egyre közelebb kerülünk a megvilágosodáshoz, a Nibbánához: például a Folyamba lépett maximum 7 életen belül eléri a Nirvánát. Erről, hogy 7 életen belül eléri a Nirvánát a folyamba lépett, erről hamarosan bemásolok kettő szuttát (tanítóbeszédet Buddhától) és mutatom a weboldalt is ahol megtalálhatóak a szutták.

Mint ahogy azt már a többi bejegyzéseimben leírtam a blogomon, A SZAMATHÁT ÉS A VIPASSZANÁT is végezni kell. Bhikkhu Szudzsátó ebben a videóban kifejti, hogy miért kell mindkettő meditációt gyakorolnunk: https://www.youtube.com/watch?v=bNvcFFtIPtA Itt megtekinthető a VIPASSZANA ÉS A SZAMATHA meditáció:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Érdemes a mettát, a karunát, az upekkhát is gyakorolni - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

és ezekkel a meditációkkal egyre erősebb és egyre mélyebb szamádhi - összpontosítás érhető el, ami a Folyamba Lépett szint felé vezet.

Aki eléri a Folyamba lépett szintet az maximum 7 életen belül eléri a Nirvánát. Aki eléri a Folyamba lépést annak rendíthetetlen bizalma, hite van a Buddhában, a Buddha tanításaiban (a Dharmában) és a gyakorlóközösségben (a Szanghában). A Buddha tanítóbeszédeit is olvashatjátok ebben a blog bejegyzésben a Folyamba lépésről. Aki eléri a Folyamba lépést, az azért nyer meginghatatlan hitet, bizalmat a Buddhában, a Dharmában, és a Szanghában, mert belátja, hogy valóban mulandóak és éntelenek a jelenségek. Tehát belátásokra jut. Ezekről a belátásokról itt írtam bővebben, a mulandóságról és az éntelenségről: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek Továbbá a gyakorló, aki eléri a Folyamba lépést, az énképzetből is veszít. Gyengébb lesz az énképzete.

A világiaknak szóló 5 fogadalmat betartani is nagyon fontos azért hogy elérjük a Folyamba lépett szintet és a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerint éljünk. legalább az öt fogadalmat tartsuk, és a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerint éljünk, hogyha nem gyakoroljuk cölibátussal kiegészítve az öt fogadalmat és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt. és a Dhamma megértése is nagyon fontos, a szutták olvasása, és a három fő témán és a Négy Nemes Igazságon való elmélkedés. Az 5 fogadalom: Ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuálisan helytelen cselekedetet, ne hazudj, ne fogyassz bódítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. És az érzéki örömöket ne hajszoljuk hanem találjuk meg a középutat az érzéki örömökben. Ahhoz hogy folyamba lépettek legyünk nem kötelező szerzetesi életet élnünk. Részünk lehet érzéki örömökben, de mértékkel. A Buddha a középutat tanította azoknak akik gyakorolni akartak és el akarták érni a Folyamba lépést, de nem szerettek volna kolostorba menni. Középút az érzéki élvezeteket illetően. Ez fontos. Tehát ne legyünk rabja a szexnek, az édességeknek, semminek sem! Középutat tartsunk az élvezetekben. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT (NIRVÁNÁT), HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA. ÉS GONDOLJUNK ARRA IS , HOGY A FOLYAMBA LÉPÉS MULANDÓ. HISZEN HA MAJD ELÉRJÜK A NIRVÁNÁT, 7 ÚJRASZÜLETÉSEN BELÜL, AKKOR TÖBBÉ MÁR NEM LESZÜNK FOLYAMBA LÉPETTEK.

Két tanítóbeszéd a Buddhától a folyamba lépés eléréséről amelyben Buddha említi azt is, hogy aki a Folyamba lép az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Sajnos csak angol nyelven találtam meg: Forrás: http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn13/sn13.001.than.html

translated from the Pali by
Thanissaro Bhikkhu

I have heard that on one occasion the Blessed One was staying near Savatthi at Jeta's Grove, Anathapindika's monastery. Then the Blessed One, picking up a little bit of dust with the tip of his fingernail, said to the monks, "What do you think, monks? Which is greater: the little bit of dust I have picked up with the tip of my fingernail, or the great earth?"

"The great earth is far greater, lord. The little bit of dust the Blessed One has picked up with the tip of his fingernail is next to nothing. It's not a hundredth, a thousandth, a one hundred-thousandth — this little bit of dust the Blessed One has picked up with the tip of his fingernail — when compared with the great earth."

"In the same way, monks, for a disciple of the noble ones who is consummate in view, an individual who has broken through [to stream-entry], the suffering & stress that is totally ended & extinguished is far greater. That which remains in the state of having at most seven remaining lifetimes is next to nothing: it's not a hundredth, a thousandth, a one hundred-thousandth, when compared with the previous mass of suffering. That's how great the benefit is of breaking through to the Dhamma, monks. That's how great the benefit is of obtaining the Dhamma eye."

Itt a másik angol nyelvű szutta is (tanítóbeszéd Buddhától):

http://buddhist-spirituality.org/vital-dhamma-topics-2/first-stage-awakening

“[Some,] with the wasting away of the three fetters, are ‘one-seed-ers’ (ekabijin): After taking rebirth only one more time on the human plane, they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘family-to-family-ers’ (kolankola): After transmigrating and wandering on through two or three more families [according to the Commentary, this phrase should be interpreted as ‘through two to six more states of becoming’], they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘seven-times-at-most-ers’ (sattakkhattuparama): After transmigrating and wandering on among devas and human beings, they will put an end to stress.”

(Anguttara Nikaya, 3.89)

Szóval az 5 fogadalom betartása, a Nemes Nyolcrétű Ösvény szerinti élet, a szamatha: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

A vipasszana http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana a szutták olvasása, az elmélkedések a három fő témán (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő volta http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek) és a következők visznek a Folyamba Lépett szint elérésének irányába:

Letérdelünk a Buddha szobor, vagy kép elé és elkezdjük gyakorolni és erősíteni a BIZALMAT a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában és a Nemes Tanítványokban. aki még nem vett menedéket a Buddhában, a Dhammában és a Szanghában az először vegyen menedéket:
Mondja ezt: Menedéket veszek a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában - és csináljon legalább 3 leborulást a Buddha kép vagy szobor előtt.

A következő szöveg innen lett hozva: http://www.theravada.eoldal.hu/cikkek/kantalas-meditacios-gyakorlatkent.html

És a Samahita Thera nevű szerzetes weboldalát is használtam hozzá: www.what-buddha-said.net

A bizalmat így gyakoroljuk és erősítjük: Minden nap, a Buddha szobor vagy kép előtt térdelve elmondjuk ezeket (MEDITÁCIÓ ELŐTT IS ÉRDEMES):

Kiváló , Tiszteletreméltó és Tökéletesen megvilágosodott Buddha!  Ő a valóban kiemelkedett, beszennyeződésektől mentes, önmagától tökéletesen megvilágosodott bölcs vezető. Az aki a jó úton halad, világok ismerője. Az embereket megszelíditő felülmúlhatatlan tanító, Istenségek és emberek tanítója, áldott , magas rangú , Felébredett és Megvilágosodott Buddha!

Tökéletesen kifejtett a Buddha - Dhamma, itt és most látható, itt és most közvetlenül tapasztalható. Időtlen, vonzó mindenkinek, hogy mindenki jöjjön és lássa. Megszemlélendő, megvizsgálandó, és igazoló. Mindenkit a haladáson keresztül vezet a Tökéletesség irányába. Közvetlenül észlelhető és tapasztalható és megvalósítható mindenki intelligenciájával.

Tökéletes gyakorlás a Buddha tanítványainak a Nemes Szangha Közössége. A Magasztos tanítványainak Szanghája elindult a helyes úton, az egyenes úton, az igaz úton, a célravezető úton; így mondják: a négy pár ember, az egyének nyolcféle típusa, a Magasztos tanítványainak ez a Szanghája érdemes az adományokra, érdemes a vendéglátásra, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre. a tiszteletteljes köszöntést tenyerekkel is kifejezzük mivel a Buddha tanítványainak a Nemes Szangha Közössége az érdemnek egy felülmúlhatatlan mezeje a világban.

Megtörhetetlenek, megingathatatlanok, tisztátalanságtól mentesek, megszabadultak és magasztaltak a jól kifejlesztett koncentráció által a Nemes Tanítványok.
Bármely Nemes Tanítvány aki birtokolja ezt a négy dolgot, túlszárnyalt minden világot, minden félelmet és minden félelmét egy szenvedésteli jövőnek.

Ezeket kell elmondani a Buddha kép vagy szobor előtt térdelve, ezután leborulásokat végezni. egy alkalommal el lehet ismételni ezeket háromszor is egymás után. Mindennap érdemes a bizalmat is gyakorolni és erősíteni. Két szuttát (tanítóbeszédet) is bemásolok:

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-25-1-fr
SN 25.1 Cakkhu Sutta
1. A szem
Tartalom [elrejtés]
1. A szem

Szávatthiban. „Szerzetesek, a szem állandótlan, változékony, átalakuló. A fül…; az orr…; a nyelv…; a test…; és a tudat állandótlan, változékony, átalakuló.

Az az ember, akinek meggyőződése és hite, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják hit-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki némi ítélőképesség birtokában mérlegelte, és ezek után elfogadta, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják Dhamma-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki világosan megérti, és tisztán látja, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják folyamba lépettnek, rendíthetetlen, sosem zuhan a bánat létsíkjaira, az ön–ébredés felé halad.”

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-7-fr

MN 7 Vatthūpama Sutta

1. A szövethasonlat

"Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávathíban, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.

– Szerzetesek! – szólította meg a szerzeteseket.

– Tiszteletreméltó urunk! – válaszolták.

Ekkor a Magasztos így szólt:

– Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy foltos és piszkos szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék nem fogja be a szövetet, a színe fakó lesz. Miért? Mert a szövet nem tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezett, akkor boldogtalan újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy tiszta, ragyogó szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék jól befogja a szövetet, a színe élénk lesz. Miért? Mert a szövet tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezetlen, akkor boldog újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Melyek hát a tudat szennyeződései?

/1/ A mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződése;
/2/ a rosszakarat a tudat szennyeződése;
/3/ a harag a tudat szennyeződése;
/4/ az ellenségesség a tudat szennyeződése;
/5/ a rágalmazás a tudat szennyeződése;
/6/ a zsarnokoskodás a tudat szennyeződése;
/7/ az irigység a tudat szennyeződése;
/8/ a féltékenység a tudat szennyeződése;
/9/ a képmutatás a tudat szennyeződése;
/10/ a csalás a tudat szennyeződése;
/11/ a konokság a tudat szennyeződése;
/12/ az önteltség a tudat szennyeződése;
/13/ a gőg a tudat szennyeződése;
/14/ a fennhéjázás a tudat szennyeződése;
/15/ a hiúság a tudat szennyeződése;
/16/ a hanyagság a tudat szennyeződése.

Szerzetesek! Felismerve, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, a szerzetes megszünteti azokat. Felismerve, hogy a rosszakarat (…) a harag (…) az ellenségesség (…) a rágalmazás (…) a zsarnokoskodás (…) az irigység (…) a féltékenység (…) a képmutatás (…) a csalás (…) a konokság (…) az önteltség (…) a gőg (…) a fennhéjázás (…) a hiúság (…) a hanyagság a tudat szennyeződése, a szerzetes megszünteti azt.

Amikor a szerzetes felismeri, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, akkor a mohóság és a gonosz kapzsiság megszűnik benne. Amikor a szerzetes felismeri, hogy a rosszakarat a tudat szennyeződése, akkor a rosszakarat megszűnik benne. (…) a harag megszűnik benne. (…) a rosszindulat megszűnik benne. (…) a rágalmazás megszűnik benne. (…) a zsarnokoskodás megszűnik benne. (…) az irigység megszűnik benne. (…) a féltékenység megszűnik benne. (…) a képmutatás megszűnik benne. (…) a csalás megszűnik benne. (…) a konokság megszűnik benne. (…) az önteltség megszűnik benne. (…) a gőg megszűnik benne. (…) a fennhéjázás megszűnik benne. (…) a hiúság megszűnik benne.

Így megingathatatlan bizalmat nyer a Buddhában, ekképpen: „Ő csakugyan a Magasztos: kiváló, teljesen megvilágosodott, tisztánlátással és nemes cselekedetekkel rendelkező, fenséges, a világok ismerője, páratlan vezetője az arra érdemeseknek, istenek és emberek tanítója, megvilágosodott és szent.”

Továbbá megingathatatlan bizalmat nyer a Dhammában, ekképpen: „Amit tökéletesen kinyilvánított a Magasztos, az a Dhamma, itt és most megvalósítható, azonnali eredményre vezet, „jöjj és lásd”, elérhető és megismerhető minden bölcs számára.”

Továbbá megingathatatlan bizonyosságot nyer a Szanghában, ekképpen: „A Magasztos tanítványainak Szanghája elindult a helyes úton, az egyenes úton, az igaz úton, a célravezető úton; így mondják: a négy pár ember, az egyének nyolcféle típusa, a Magasztos tanítványainak ez a Szanghája érdemes az adományokra, érdemes a vendéglátásra, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre; az érdemek felülmúlhatatlan mezeje a világban.

Amikor [a szerzetes][a szennyeződéseket] részben feladta, lemondott róluk, elhagyta, megszüntette és letette azokat, tudja: ’Megingathatatlan bizalmat nyertem a Buddhában, … a Dhammában, … a Szanghában’, és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talál a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Tudja: ’[a szennyeződéseket] részben feladtam, lemondtam róluk, elhagytam, megszüntettem és letettem azokat ’; és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talált a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és a tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Szerzetesek! Ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

Épp úgy, ahogy egy foltos, mocskos ruhadarab is ragyogó tiszta lesz, ha tiszta vízben mossák, vagy az arany is ragyogó tisztává válik az olvasztókemencében, ugyanígy, ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

A szerető kedvesség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik [keleti] irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet szerető kedvességgel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Az együttérzés tudatával…; az öröm tudatával…; az egykedvűség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet egykedvűséggel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Megérti, mi az, ami létezik, mi az alacsony(rendű), mi a kiváló, és mi a menekvés az érzékelés [teljes] mezejéről.

Amikor így ismeri és látja (a jelenségeket), tudata megszabadul az érzéki vágy mételyétől, megszabadul a létesülés mételyétől, megszabadul a tudatlanság mételyétől. Amikor megszabadult, megjelenik a tudás: ’ez a megszabadulás.’; azt is tudja, hogy: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’ Az ilyen szerzetesről mondják, hogy ’megmerítkezett a belső fürdőben.’

Ebben az időben a brahman Szundarika Bháradvádzsa nem messze üldögélt a Magasztostól, és így szólt hozzá:

– De Gótama mester elmegy-e a Bahuká folyóhoz fürdeni?

– Jó brahman! Mi a Bahuká folyó? Mit tehet a Bahuká folyó? – kérdezett vissza a Magasztos.

– Gótama mester! Valójában sok-sok ember hisz abban, hogy a Bahuká folyó megtisztítja őket (bűneiktől), sok-sok ember hiszi, hogy a Bahuká folyótól érdemeket kapnak. A Bahuká folyóban sok-sok ember mossa le magáról a gonosz tetteit, melyek így eltűnnek.

Ezután a Magasztos ezt a verset szavalta Szundarika Bháradvádzsának, a brahmannak:

Bahuká és Adhikakká,
Gajá és Szundarika,
Pajága és Szarasszatí,
És a Báhumatí folyama —
A bolond talán folyton bennük mosakodik, fekete tetteit mégsem mossa le.

Mit tud a Szundarika eltüntetni?
Mit tud a Pajága és a Bahuká?
Nem tisztítanak meg semmilyen gonosz cselekedettől,
Olyan embert, aki brutális és kegyetlen dolgokat vitt véghez.
Aki szívében tiszta, az
Folyamatosan tisztító szertartást mutat be,
Számára minden nap ünnep;
Az a szívében tiszta, aki jócselekedeteket hajt végre,
Mint tökéletes rítust mindenkor.

Ó, brahman! Ebben kéne fürdened,
Hogy menedékké tedd magad minden lény számára.
És ha igaztalant sosem szólsz,
És a lélegző lényeket sem bántod,

És nem veszed el, amit nem ajánlottak fel,
Hittel, jószívűen
Gajához térsz - mit tehet érted?
Hagyd, hogy minden Gajád legyen!

E szavak hallatán, a brahman Szundarika Bháravádzsa így szólt:

– Bámulatos, Gótama mester! Bámulatos, Gótama mester! A Dhammát számos módon világította meg Gótama mester, mint aki talpára állította a feje tetejére állítottat, feltárta az elzártat, utat mutatott a tévelygőknek, mint aki lámpát tartott a sötétben azoknak, akiknek van szemük a látásra.

Gótama mesterhez járulok menedékért, a Dhammához járulok menedékért, és a Szanghához járulok menedékért. Nyerjem el az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester (irányítása) alatt, (ezután) nyerjem el a teljes felavatást!

És a brahman Szundarika Bháradvádzsa elnyerte az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester irányítása alatt, majd a teljes felavatást. Nem sokkal teljes felavatása után, magányban, elvonulva, igyekvően, lelkesen és eltökélten, a tiszteletreméltó Bháradvádzsa saját felismerése által megértette és megvalósította még ebben az életben a tiszta élet felülmúlhatatlan célját, amiért egy jó családból származó ember az otthonból az otthontalanságba távozik. És megszerezte a közvetlen tudást: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’"

És a tiszteletreméltó Bháradvádzsa az arahantok egyike lett.

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

vipasszana

Vipasszana

Először a tíz béklyót és a Nirvána előtti szinteket fogom bemutatni:

Ez a szutta (Szutta = Buddha tanítóbeszédei) itt található:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]
1. A béklyók
Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)
bizonytalanság (vicikicchā)
a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
érzéki vágy (kāma-rāga)
rosszindulat (byāpāda)
vágy a formára (rūpa-rāga)
vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
gőg (māna)
nyugtalanság (udhacca)
tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)

A vipasszana és a szamatha együtt alkotják a Nirvánához vezető utat.  A szamathát (másnéven ánápánászati) itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Bhikkhu Szudzsátó ebben a videóban arról beszél, hogy a szamatha és a vipasszana is szükséges a Nirvána eléréséhez: https://www.youtube.com/watch?v=bNvcFFtIPtA

Ha a Nibbánát - páli nyelven Nibbána (jelentése Nirvána) nem is sikerül elérnünk ebben az életben, akkor legalább a Folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet elérhetjük, ha gyakoroljuk a meditációt. A folyamba lépést aki eléri, az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nibbánát / Nirvánát. A Folyamba lépésről itt írtam, és a Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Itt egy másik blog bejegyzésem a saját személyes tapasztalataimról az úton való haladással kapcsolatban http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

Az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek világába és abban az életében éri el a Nirvánát.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigaretta, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag.  A Buddha ezeket a szabályokat ajánlotta a követőinek: Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, drog), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) és én hozzátenném azt is hogy ne káromkodjunk. Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

Hamarosan bemutatok vipasszanáról szóló könyveket, amiket ez a két tanító írt: Sayadaw U Pandita és Mahasi Sayadaw. Először nézzük meg, mi történik a Vipasszana gyakorlása által. Belátásokhoz jutunk. a tudat a belátások által megtisztul. Milyen belátásokat hoz felszínre a Vipasszana? A mulandóság belátását, az éntelenség belátását és annak belátását, hogy a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő. mindez valójában az az igazság, ami egész eddig rejtve volt előttünk. a mulandóság, az éntelenség, és a dolgok nem kielégítő volta minden dolog természete. ez a három tényező minden dolog tulajdonsága.

Minden dolog három tulajdonságáról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben, és tanítóbeszédek is vannak közzétéve ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

A vipasszana ezeket az eddig meg nem tapasztalt igazságokat megmutatja nekünk közvetlen úton, közvetlen tapasztalattal, közvetlen belátással. És hogyan? úgy hogy elkezdjük megfigyelni a dolgokat. minden fókuszunkat és teljes figyelmünket a dolgokra irányítjuk. így fogjuk tudni megfigyelni a tudat és a test működését, és természét, és tulajdonképpen mindennek a működését és természetét. a vipasszana egy szemlélődés, vizsgálódás, minden külső és minden belső dologról, a testről, a tudatosságról egy átfogó és valós képet ad. Így elérjük a vipasszana dzshánákat is, amik már nagyon mély meditációs szintek. Ha pedig ez sikerül, akkor a Nibbánát  is sikerül elérnünk. A vipasszana dzshánákról később írok!

A vipasszanát végezzük mély meditációban és a hétköznapi életünkben egyaránt. Először nézzük meg, hogyan végezzük MÉLY MEDITÁCIÓBAN:

A vipasszanát SÉTÁLVA ÉS ÜLVE is lehet végezni. VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT LEGALÁBB 10 PERC SÉTA MEDITÁCIÓT KELL GYAKOROLNUNK! EZ NAGYON FONTOS. Ezért először a vipasszaná SÉTA meditációt fogom  ismertetni:

Van magyarul is egy szöveg róla, amihez itt van a link, egy tanítótól származó írás: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html Ez a tanító írta: Mahasi Sayadaw. De én inkább úgy fordítanám a "tolás" részt, hogy "előremozdulás". Mivel megnéztem egy angol nyelvű weboldalt is a vipasszana séta meditációról ezért annál a résznél, ahol a lábunk előre mozdul a levegőben, azt a címkézést használnám, hogy "előremozdulás". Hiszen a szövegben úgy írják, hogy "moving forward". Ez azt jelenti, hogy előre mozdulás, előre mozgás. Nem azt, hogy tolás. És azt sem jelenti, hogy mozgás. Kifejezetten előre mozdulást, előre mozgást jelent. De inkább az előre mozdulást használnám a legjobb fordításként. Ezért én úgy fogom nektek leírni, hogy "előre mozdulás". Ezt az angol nyelvű weboldalt itt olvashatjátok: http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/silananda/bl137.html Ez a tanító írta: Sayadaw U Silananda. Ebben az írásban arról is ír a tanító, hogy a séta meditáció során a gyakorló észleli a mulandóságot: A tudatosság és a mozdulat megjelenését és elmúlását. Mivel tudatában vagyunk a mozdulatoknak (Emelkedés, előremozdulás, földet érés) ezért a mulandóságot is tapasztaljuk, érzékeljük, hogyan múlik el egy adott dolog, egy mozdulat, tudatában vagyunk annak, hogy a tudatosság csak megjelenik és elmúlik. Megértjük, hogy a tudatosság és a mozdulat is mulandó, nem örökkévaló. Megértjük minden dolog természetét - hogy minden mulandó. A tudatosság is. Ekkor megértjük azt is, hogy mivel csak megjelenik és elmúlik, nincs irányításunk a dolgok felett, ezért minden ami megjelenik és elmúlik az éntelen. Nem én. És nem kielégítő. Mert mulandó. Ami mulandó, az nem te vagy. Nincs énünk valójában. Az énképzet csupán egy tévképzet. Erről a három igazságról (mulandóság, éntelenség, és a dolgok nem kielégítő természete) itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

Ezenkívül a gyakorló annak is tudatába kerül, hogy a szándék szerepet játszik arra hogy képes legyen minden mozdulatra. Tapasztalja azt, hogy azért emeli a lábát, mert azt akarja, azért teszi le a lábát, mert azt akarja. Tapasztalja, hogy a cselekedetet megelőzi a szándék. Megérti, hogy a mozdulat nem jelenik meg önmagától, feltételek nélkül, ok nélkül. Megérti hogy mindennek van oka - és ez az ok a szándék. Ez egy másik fontos dolog, aminek a gyakorlók tudatába kerülnek. Tudatában vannak a tudatosság és a mozgás megjelenésének és elmúlásának, tudatában vannak annak is, hogy mindennek oka van, feltételektől függ.

Szóval ezek alapján, a fent mutatott két weboldal alapján fogom nektek ismertetni a vipasszana séta meditációt. Mindig úgy érdemes elkezdeni a vipasszana sétameditációt hogy először legalább egy meghajolást intézünk a Buddha szobor, vagy kép felé. A meditáció végeztével ismét egy meghajolást intézünk a szobor vagy kép felé.

A fenti két weboldalt használom nektek, hogy bemutassam a vipasszana séta meditácót. Úgy helyezkedünk el a sétameditációhoz, hogy állunk, és a bal kezünkkel megfogjuk a jobb csuklónkat. Tehát a bal kéz fogja át a jobb csuklót. Kezdőknek úgy érdemes elkezdeni a vipasszana gyakorlását, hogy csak két mozdulatot címkéznek először. A címkézés azt jelenti, hogy gondolatban megcímkézzük a mozdulatot, de nem mondjuk ki hangosan. Csak gondoljuk, tudatosítjuk magunkban a mozdulatot. Csupán gondoljuk, de nem mondjuk ki hangosan. A kezdőknek a láb emelkedését és földet érését kell címkézniük. De még mielőtt belekezdenénk a járásba, címkézzük a szándékunkat: "Szándék a járásra." Ne mondjuk ezt ki hangosan, és az összes többi címkét sem. Csak gondoljuk magunkban. Miután címkéztük a szánékot a járásra, elkezdjük a járást. Amikor felemeljük a lábat, akkor címkézzük: "emelkedés", amikor földet ér a láb, akkor címkézzük: "földet érés." Amikor már jól megy ez (több heti gyakorlás után) akkor már lehet három mozdulatot is címkézni: Az első címke a láb emelkedésénél az "emelkedés", a második címke az "előre mozdulás", amikor a lábat a levegőben előre mozdítjuk. A harmadik címkézés pedig a "földet érés", amikor a láb földet ér. Amikor a szoba túloldalához, a falhoz megérkezünk, akkor meg kell állnunk. Álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Megállás." Még álljunk néhány másodpercig, és közben tudatosítsuk: "Állás". Utána tudatosítsuk: "Szándék a megfordulásra". Ezután megfordulunk, a következőképpen: Egyszerre csak egy lábat mozdítunk. Szóval nem mozgatjuk mindkét lábat egyidőben. Megfordulunk először az egyik lábunkkal, és közben tudatosítjuk: "Megfordulás." Néhány másodpercig álljunk, és tudatosítsuk: "Állás". Utána a másik lábat, amivel nem fordultunk meg, odatesszük az mellé, amivel megfordultunk. Közben tudatosítsuk: "Megfordulás". Ezután tudatosítsuk a szándékot a járásra: "Szándék a járásra." Folytassuk a sétálást úgy, ahogy azt bemutattam az eddigiekben. Oda-vissza sétáljunk a szobánkban az ülő meditáció előtt, legalább 10 percet. Utána elkezdhetjük az ülő meditációt, amit most fogok ismertetni. Ennyi a vipasszana séta meditáció röviden.

Most az ÜLŐ MEDITÁCIÓT fogom ismertetni. A most következő vipasszana gyakorlat amit leírok SAYADAW U PANDITA ÉS MAHASI SAYADAW nevű buddhista tanítóktól származik, a világban nagyon sok helyen ebben a formában van tanítva a vipasszana, meditációs központokban, kolostorokban, stb. A következő két könyvet használtam a vipasszana meditáció bemutatására (sajnos csak angolul tudom nektek bemutatni a könyveket):

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

MAHASI SAYADAW - THE FUNDAMENTALS OF VIPASSANA MEDITATION:

http://holybooks.lichtenbergpress.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/Fundamentals-of-Vipassana-Meditation.pdf?351736

http://www.aimwell.org/fundamentals.html

Itt egy nagyon hasonló  vipasszaná leírást kaptok ahhoz képest mint amilyet én le fogok nektek írni. MAGYAR NYELVRE FORDÍTOTT TANÍTÁS Mahasi Sayadaw vipasszana tanítása alapján: terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Amit most leírok az a meditáció SAYADAW U PANDITA által tanított módszer és MAHASI SAYADAW által tanított módszer. A két tanító által tanított vipasszana meditáció teljesen hasonló, ugyanaz.

NÉZZÜK ELŐSZÖR MEG, HOGY A VIPASSZANA ÜLŐMEDITÁCIÓ ELVEZET MINKET A VIPASSZANA DZSHÁNÁKHOZ (elmélyedési szintekhez) és végül a Nirvánához (megvilágosodáshoz.) A vipasszana dzshánákról itt olvashatsz ebben a könyvben, a Vipassana Jhana résznél:

SAYADAW U PANDITA - IN THIS VERY LIFE THE LIBERATION TEACHINGS OF THE BUDDHA:

http://krishnamurti.abundanthope.org/index_htm_files/inthisverylife.pdf

http://homepage.ntlworld.com/pesala/Pandita/

A vipasszana dzshánák önmaguktól jönnek, sok és alapos vipasszana gyakorlás által. Vipasszana dzshána az, amikor a meditációs tárgyon (a has emelkedésén és süllyedésén) megmarad a figyelem, és a gondolkodás leáll, nem jönnek be gondolatok. A dzshánák elérése feltétlenül szükséges a Nirvána eléréséhez, de nem szükséges a Folyamba lépés eléréséhez. A dzshánákról lentebb bemásolok egy tanítóbeszédet a Buddhától.

MEDITÁCIÓ ELŐTT egy meghajlás egy Buddha szobor vagy kép előtt, és közben tegyük össze a két tenyeret a szívnél, mint a keresztény ima esetében. Ezután SÉTA MEDITÁCIÓ következik.

VIPASSZANA ÜLŐ MEDITÁCIÓ ELŐTT MINDIG VÉGEZZÜNK 10 PERC SÉTAMEDITÁCIÓT. A VIPASSZANA SÉTAMEDITÁCIÓT FENTEBB MÁR ISMERTETTEM.

HELYISÉG: A vipasszanához csend kell, csendes helyiségben végezzük. Ha a helyiség nem csendes (például mert odakint autók jönnek-mennek) akkor vegyünk egy füldugót, vagy egy zajszigetelő fülvédőt, és teremtsük meg azzal a csendet. Füldugót gyógyszertárakban lehet venni, fülvédőt pedig az internetről lehet rendelni. Itt füldugót és fülvédőt is lehet rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ De ha nem szeretnénk rendelni, akkor a gyógyszertárban is vehetünk füldugót.

A vipasszanához alkalmas testtartás: Meditációt ülve ajánlott végezni. A fekvést nem ajánlom. még haladó gyakorlók is könnyebben elalszanak fekvésben, mint ülve. és ha valaki fekve meditál, úgy könnyen álmodozásba, gondolatokba való belemerülésbe csap át a meditáció. és úgy a meditáció már nem meditáció, hanem álmodozás, ábrándozás. fekvő meditációban az agy ellustulhat, és betör a tompaság, betörnek a gondolatok. mindenképpen ülő pozíciót javasolnék annak, aki gyakorolni szeretné a buddhista meditációt. Szamatha meditáció esetében azt a fajta ülést ajánlom hogy tegyünk egy székre egy nagy, vastag párnát vagy három vékonyabb párnát tegyünk egymásra és üljünk rá de úgy, hogy ne üljünk teljesen a széken, hanem inkább a szék szélén üljünk. Eu egy kényelmes tartást biztosít legalább 50 percre. A hát legyen egyenes, ne feszítsünk egyetlen izmot sem. A kezek tenyérrel lefelé legyenek a térdeknél: jobb kéz tenyérrel lefelé a jobb térdnél, bal kéz tenyérrel lefelé a bal térdnél. Ne mozduljunk meg meditácio közben. 1 óra mozdulatlan ülés után elkezd fájni a fenék általában. Ilyenkor már nyugodtan befejezhetjük a meditációt de befejezhetjük 45 perc után is a meditációt. Láthatjuk Buddha képeken és szobrokon hogy Buddha lótuszülésben végezte a mefitációt viszont ez a testtartás vagy a törökülès számomra körülbelül 30-40 perc meditáció után fájdalmat eredményez a lábaimba ezért ajánlom nektek is a párnával boritott széken való ülést. Még mielőtt leülünk, próbáljunk meg mindennek amit teszünk A TUDATÁBAN LENNI. amikor a sétameditáció után amikor megállunk és le akarunk ülni tudatosítsuk: " Megállás" Azután: "Szándék a leülésre." miközben leülünk tudatosítsuk: "leülés" amikor becsukjuk a szemeket tudatosítsuk "szándék a becsukásra" amikor becsukjuk a szemeket akkor tudatosítsuk: "becsukás".

A kezeket így helyezzük el: Tudatosítsuk: "szándék a kezek ölbe helyezésére" és a kezeket az ölbe helyezzük, úgy hogy a bal kéz tenyérrel felfelé van, és belehelyezzük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. A mozdulatok közben tudatosítsuk: "a kezek ölbe helyezése." kényelmesen tartsuk a kezeket. de fel is cserélhetjük a kezek tartását, hogyha nekünk úgy jobb. lehet a bal kéz tenyérrel felfelé az ölben és belehelyezhetjük a jobb kezet, tenyérrel felfelé. Ahogy nekünk jó. De minden mozdulatra irányuló szándékot tudatosítsunk, még mielőtt megmozdulunk. és a mozdulatot tudatosítsuk, miközben megmozdulunk. a kezek legyenek a hashoz simulva, hogy érezzük a has fel-le emelkedését. ez nagyon fontos. Tehát a kezek így vannak az ölben: bal kéz tenyérrel felfelé, és ebben nyugszik a jobb kéz, tenyérrel felfelé.

ezután tudatosítsuk: "szándék a has fel-le emelkedésének figyelésére" ezután a tudatosságot a hasi légzésre irányítjuk. elkezdjük figyelni ahogy a has fel-le emelkedik. minden emelkedést és süllyedést tudatosítanunk kell. Amikor a has emelkedik akkor tudatosítsuk: "emelkedés" Amikor a has süllyed, akkor tudatosítsuk: "süllyedés" Amikor emelkedik megint tudatosítsuk: "emelkedés" Majd amikor süllyed a has, akkor megint tudatosítsuk: "süllyedés". Hogyha elkalandoznak a gondolataink, azaz megjelenik egy gondolat és utánamegyünk (elkezdünk gondolkodni) akkor tudatosítsuk hogy: "elkalandozás" és térjünk vissza a has fel-le emelkedésének figyeléséhez. A tudatosítása annak, hogy "emelkedés", "süllyedés" nagyon fontos. Ne hagyjuk el ezeket a címkéket. minden emelkedést és süllyedést tudatosítunk: emelkedés. süllyedés. Akármikor ha becsúszik egy gondolat, vagy elkezdünk valamin gondolkodni akkor tudatosítsuk: "gondolkodás". és térjünk vissza az emelkedés-süllyedés figyeléséhez.

Amikor akármilyen viszketés, vagy szúrás, vagy akármilyen testi érzet eltereli a figyelmünket a has fel - le mozgásának figyeléséről akkor az érzetet tudatosítjuk. pl. viszketést érzünk valamely pontján a testnek és elveszítjük a figyelmet a has fel - le mozgásáról akkor tudatosítsuk: "viszketés" Utána visszatereljük a figyelmünket a has fel-le mozgásának figyeléséhez. Tehát figyeljük a has fel-le mozgását. feledkezzünk meg a viszketésről. figyeljük a has fel-le mozgását. Ha fájdalom, vagy akármilyen más testi érzet jelenik meg, ugyanezt a műveletet végezzük el de akkor nem úgy tudatosítjuk az érzetet hogy "viszketés" hanem az érzet minőségének megfelelően pl.  ha szúrás akkor eképpen tudatosítjuk: "szúrás".

Mindezeket akkor kell megtenni hogyha a figyelmünk elterelődik a has fel-le mozgásáról valamilyen testi érzetre. csak akkor. TEHÁT UGYANAZ A TEENDŐNK MINDEN  ÉRZETTEL, SZÚRÁSSAL, VISZKETÉSSEL AMI ELTERELI A FIGYELMÜNKET A HAS FEL-LE MOZGÁSÁNAK FIGYELÉSÉRŐL.

TELJESEN TERMÉSZETES AZ, HOGY A MEDITÁLÓ SZEMBE TALÁLJA MAGÁT KÜLÖNÖS TESTI ÉRZETTEL, VAGY VISZKETÉSSEL, VAGY SZÚRÁSSAL. Lehetnek nagyon furcsának tűnő testi érzetek is, mint például bizsergés vagy egy furcsa viszketés. Minden vipasszana gyakorlóval előfordulnak ezek. Ez valószínűleg azért történik mert nagyon tudatosak vagyunk.

AMIKOR MÉG KEZDŐK VAGYUNK, AKKOR az emelkedés és süllyedés címkézését még használnunk kell az egész meditáció ideje alatt. AMIKOR MÁR HALADÓK VAGYUNK (azaz már 1-2 hónapja végezzük a vipasszana meditációt) akkor a következőképpen bánunk a címkézéssel: Címkézzük a has emelkedését, süllyedését ahogy fentebb írtam ("emelkedés", "süllyedés") címkézzük a gondolatok megjelenését, ahogy fentebb mutattam (így: "gondolkodás") de ezeket a címkézéseket idővel elhagyjuk. Kb. 30 perc meditáció után elhagyjuk ezeket a címkézéseket, és csendben, címkézés nélkül figyeljük a has emelkedését és süllyedését, és a gondolkodást csak akkor címkézzük ("gondolkodás") hogyha eléggé elveszünk a gondolatokban. A címkézésre ugyanis nincs szükség 20-30 perc meditáció után, ha már elértünk néhány szamádhit. A szamádhi azt jelenti hogy a figyelmünk megmarad a meditációs tárgyon néhány másodpercig, vagy fél percig, vagy percekig, anélkül hogy egyetlen gondolat betörne. Ha már sikerül néhány szamádhit elérni (kb. 20 vagy 30 perc meditáció elteltével) akkor elhagyhatjuk a címkézést. Ugyanis a címkézés csupán segítség abban, hogy szamádhit érjünk el, olyan , mint egy járókeret egy beteg embernek, hogy tudjon járni. De amikor már a szamádhit elértük néhányszor, akkor már nincs szükség a címkézésre a meditáció hátralévő részében. Ezt sok tanító így vallja, vannak kapcsolataim tanítókkal, és azt tanácsolják, amit leírtam a címkézzéssel kapcsolatban (hogy el kell hagyni egy idő után).

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. (A folyamba lépő személy eléri a Nirvánát 7 újraszületésen belül) A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

NE FELEDJÜK EL, HOGY A SZAMATHA (ÁNÁPÁNASZATI) ÉS A VIPASSZANA EGYÜTT ALKOTJÁK A NIRVÁNÁHOZ ÉS A NIRVÁNA ELŐTTI SZINTEKHEZ (PL. A FOLYAMBA LÉPÉSHEZ) VEZETŐ UTAT ! A szamatha (ánápánaszati) meditációt itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Most bemutatok egy nagyon hasonló, magyar nyelvre lefordított írást a Vipasszanáról amit Mahasi Sayadaw írt. Itt találjátok: http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ven. Mahasi Sayadaw
Útmutató a Vipassana Meditáció Gyakorlásához

Forrás:
http://www.vipassana.hu/docs/practical%20vipassana%20forditas_hun.doc

http://terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

A vipassana meditáció gyakorlásása során a meditáló a testében megjelenő pszicho-fizikai jelenségek természetének helyes megértésére törekszik.
Fizikai jelenségeken a körülöttünk lévő, számunkra világosan felfogható dolgokat és tárgyakat értjük. Testünk egészének azon része, amelyet képesek vagyunk világosan érzékelni, egy csoport anyagi minőségből (rupa) tevődik össze.
A pszichikai vagy mentális jelenségek (nama) a tudatosság illetve az éberség működésének a következményei. E két csoport (nama-rupa) bármely eleme, amikor megjelenik világosan érzékelhetővé válik a látás, hallás, szaglás, izlelés, tapintás vagy gondolkodás útján. Éberré kell válnunk ezen dolgok irányába azáltal, hogy megfigyeljük őket és magunkban megjegyzést teszünk ekképpen: 'Látás, látás', 'hallás, hallás', 'szaglás, szaglás', 'izlelés, izlelés', 'tapintás, tapintás' vagy 'gondolkodás, gondolkodás'.

Minden alkalommal, ha látunk, hallunk, szaglunk, ízlelünk, tapintunk vagy gondolkodunk akkor e tényről tegyünk megjegyzést magunkban. Mivel a gyakorlás kezdeti időszakában ezen történések nem mindegyikét leszünk képesek megfigyelni, ezért kezdjük azokkal az eseményekkel amelyek nyilvánvalóak és könnyen érzékelhetőek.

Minden egyes lélegzetkor a has emelkedik és süllyed: ez a mozgás mindig egyértelműen érezhető. Ezt az anyagi minőséget vayodhatu-nak nevezzük (a mozgás eleme). Ha figyelmünket a hasunkra irányítjuk, akkor észrevesszük ezt a mozgást. A has belégzéskor emelkedik, kilégzéskor pedig süllyed. Az emelkedéskor jegyezzük meg magunkban "emelkedés" és süllyedéskor pedig "süllyedés". Ha a hasunk mozgása nem egyértelműen kivehető azáltal hogy csupán mentálisan figyeljük, akkor tartsuk tenyerünket a hasfalon. Ne változtassuk meg a légzés módját, ne lassítsuk és ne gyorsítsuk. Ne lélegezzünk erősen. Kifáradunk, ha változtatgatjuk a légzésünk ritmusát. Egyenletesen lélegezzünk, ahogyan szoktunk közben - ahogyan megjelennek - tudatosítsuk hasunk emelkedését és süllyedését. Magunkban végezzük a megjegyzést, ne hangosan.

A Vippasana meditációban nem számít az hogy mit hogyan hívunk vagy nevezünk. Ami igazán számít, az az, hogy észrevegyük és felismerjük a dolgokat. A hasfalunk emelkedésének a megfigyelését végezzük úgy, hogy a mozdulat legelejétől egészen a legvégéig a mozgáson tartjuk a figyelmünket, mintha a szemünkkel követnénk a folyamatot. Ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgás megfigyelésénél is. Úgy tegyük meg a megjegyzést az emelkedő mozgásra, hogy a tudatosság szinkronba kerüljön magával a mozdulattal, mint amikor kődobásnál célba találunk, ugyanígy járjunk el a süllyedő mozgásnál is.

Lehet, hogy elménk elkalandozik másfelé a hasi mozgás megfigyelése alatt. Ezt szintén észrevételeznünk kell magunkban kiejtve, "elkalandozás, elkalandozás". Miután ezt egyszer-kétszer magunkban megjegyeztük, az elme megszűnik kalandozni és ekkor visszatérhetünk a has emelkedéséhez süllyedéséhez. Ha az elme odaér valahova, "címkézzük" ezt mint "odaérés, odaérés". Ezután fordítsuk vissza a figyelmünket a has emelkedéséhez és süllyedéséhez. SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS: Sayadaw U Pandita fentebb bemutatott könyvében és Mahasi Sayadaw fentebb bemutatott könyvében nincs szó ilyesmiről, hogy címkézzünk ilyen helyzetben "odaérés" néven. Tehát én azt ajánlom hogy ezt az "odaérés" címkézést egyszerűen hagyjuk ki. Ha éppen azt képzeljük, hogy találkozunk valakivel, jegyezzük meg ezt magunkban, mint "találkozás, találkozás" aztán térjünk vissza az emelkedés és süllyedéshez. Ha azt képzeljük, hogy találkoztunk valakivel és beszélgetünk akkor címkézzük ezt úgy, mint: "beszélgetés, beszélgetés".

Röviden szólva, akármilyen gondolat vagy töprengés jelenjen is meg, arra vonatkozólag tegyünk megjegyzést, - máshogy szólva - címkézzük meg. Ha képzelődünk, címkézzük ezt mint "képzelődés"; ha gondolkodunk, akkor mint "gondolkodás"; ha tervezgetünk használjuk a "tervezgetés" címkét; ha észlelünk valamit akkor "észlelés"; ha töprengünk akkor "töprengés"; ha boldogságot érzünk akkor jegyezzük meg, hogy "boldog" ha pedig éppen unalmat akkor így: "unatkozik". Ha örömet érzünk címkézzük mint "örül", ha csalódottságot akkor "csalódott". A tudat mindezen megnyilvánulásainak megfigyelését cittanupassana-nak hívjuk.

Mivel a tudat ezen megnyilvánulásait elmulasztjuk észrevenni, azonosítani véljük őket egy személlyel vagy egy egyénnel. Úgy véljük, hogy "Én" ábrándozom, gondolkozom, tervezek, észlelek. Azt hisszük, hogy van egy személy aki a gyerekkorától fogva él és gondolkozik. Igazából nincs ez a személy. Helyette csupán folyamatosan egymást követő tudati megnyilvánulások vannak. Ezért kell egyesével minden megnyilvánulást megfigyelni amint megjelennek és megismerni őket annak, amik igazából. Ha ily módon megcímkézzük e dolgokat akkor általában eltűnnek. Ezután visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelésére.

Hosszú ülőmeditáció során merevség és hőérzet keletkezik a testben, melyeket ugyancsak gondosan meg kell figyelnünk. Hasonlóan a fájdalom és a fáradtság érzését is. Ezeket az érzeteket dukkhavedena (elégedetlenség, szenvedés érzése) néven ismerjük és a megfigyelésüket pedig vedananupassana-nak. Ha ezeket az érzeteket elmulasztjuk megfigyelni, vagy elégtelenül figyeljük meg őket, az a következő gondolathoz vezet:
"Merev lettem, melegem van, fáj mindenem. Az előbb még teljesen jól voltam. Olyan kényelmetlenül érzem magam ezektől a kellemetlen érzésektől" Az érzeteknek ez a fajta azonosítása az egóval hibás. Igazából nem foglalnak magukban "Én"-t, pusztán az egyik kellemetlen érzet követi a másikat.

Olyan ez, mint az egymást folyamatosan követő új elektromos impulzusok, amelyektől a lámpák világítanak. Minden alkalommal, amikor kellemetlen kapcsolatok jönnek létre a testben, egymás után kellemetlen érzetek jelentkeznek. Ezen érzeteket figyelmesen és elszántan meg kell címkézni legyen az akár merevség, hő, vagy fájdalomérzet. A yogi (gyakorló) meditációs gyakorlásának kezdetén ezek az érzetek általában erősödnek és az ülőpozitúra megváltoztatása iránti vágy megjelenéséhez vezetnek. Miután ezt a vágyat a yogi megcímkézte, térjen vissza a merevség, hő stb. érzeteinek a címkézéséhez.

Egy burmai mondás szerint "A türelem a nibbanába vezet" Ez különösen igaz meditációs törekvéseinkre vonatkoztatva. Meditációban türelmesnek kell lennünk. Ha valaki mozgolódik vagy pozitúráját gyakran váltogatja mert nem képes türelemmel lenni a felbukkanó testmerevséggel vagy hőérzetekkel szemben, akkor a samadhi (jó koncentráció) nem fejlődhet. Ha a samadhi nem fejlődik, akkor belátás nem születhet és nem lesz elérhető a magga (Nibbanaba vezető ösvény), a phala (az Ösvény Gyümölcse) és a Nibbana. Ezért van szükség türelemre a meditációban, kiváltképpen az olyan kellemetlen testérzetekkel szemben, mint a merevség, hő- és fájdalomérzet, valamint minden egyéb olyan érzettel, amelyet nehéz elviselni. Ilyen érzet megjelenésekor nem szabad azonnal megszakítani a meditációnkat azzal, hogy megváltoztatjuk a testhelyzetünket. Türelemmel kell folytatnunk, épp csak megjegyezvén, hogy "merevség, merevség" vagy "forró, forró". Az ilyen közepes erősségű érzések el fognak tűnni ha türelemmel figyeljük őket. Jó és erős összpontosítással még az intenzívebb érzetek is megszűnnek. Ezt követően visszatérhetünk a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez.

Persze előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk az ülőpozitúrát, ha egy kellemetlen testi érzet annak ellenére hogy hosszú ideje figyelmesen címkézzük mégsem szűnik meg, vagy akár már elviselhetetlenné is válik.

Ekkor tegyünk megjegyzést a szándékunkra: "vágy a megmozdulásra, vágy a megmozdulásra." Amikor a karunk emelkedik, címkézzük: "emelkedés, emelkedés", amikor mozog: "mozgás, mozgás". A testhelyzet változtatását végezzük óvatosan és címkézzünk: "emelkedés, emelkedés", "mozgás, mozgás" és "érintés, érintés".

Amikor a test hajlik, jegyezzük meg: "hajlás, hajlás"; amikor a lábunk emelkedik: "felemelkedés, felemelkedés" ha mozog, akkor: "mozgás, mozgás" amikor lerakjuk pedig: "lerakás, lerakás." Ha nincs változtatás, hanem a testhelyzet nyugalomban van, akkor térjünk vissza a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyeléséhez. Ne legyen kihagyás két megfigyelés között, hanem azok folyamatosan kövessék egymást, az előző samadhi (koncentrációs állapot) után közvetlenül jöjjön a következő, alakuljon ki folytatólagosság a tudatosság megnyilvánulásai közt.

Ezáltal lehetővé válik, hogy a yogi tudatosságában folyamatos fejlődés jelentkezzen. A magga-nana és a phala-nana (az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete) csak akkor lesz elérhető, amikor ez a fajta lendület létrejött. A meditáció folyamata olyan, mint a tűzgyújtás két pálca segítségével, amikor azokat energikusan és szüntelenül egymáshoz dörzsöljük és ennek eredményeképp kellő mennyiségű hő keletkezik a lángok megjelenéséhez.

Hasonlóképpen a Vipassana meditációban a címkézésnek folyamatosnak és szüntelennek kell lennie. Bármilyen jelenség is keletkezzen a megfigyelések közt, ne legyenek pihenőszakaszok.
Például ha viszketés érzése jelentkezik és a yogi vágyik rá hogy megvakarja, mert nehéz elviselni, mind az érzetet mind pedig az attól való megszabadulásra irányuló vágyát meg kell hogy címkézze anélkül, hogy azonnal megszüntetné az érzetet azáltal, hogy megvakarja.

Ha íly módon folytatjuk kitartóan címkézve, általában a viszketés elmúlik, ekkor visszatérhetünk az emelkedő és süllyedő hasi mozgás megfigyelésére. Ha a viszketés mégsem szűnne meg, akkor persze megvakarhatjuk, de először az erre vonatkozó szándékot kell megcímkéznünk. Ekkor figyelmünk tárgyává kell tennünk mindazon mozdulatokat, amelyeket a viszketés érzetének megszüntetése érdekében teszünk, különösen az érintő, nyomó-húzó, vakaró mozdulatokat, majd térjünk vissza a hasi mozgás megfigyeléséhez.

Mindig, amikor megváltoztatjuk a testtartásunkat, kezdjük a mozgásra vonatkozó vágy ill. szándék megcímkézésével majd ezt követően minden mozdulatot alaposan - "közelről" - figyeljünk meg, mint például amikor az ülésből felállunk, karunk emelésénél mozgatásánál és nyújtásánál. A megfigyelt mozdulatnak és az arra fókuszáló címkézésnek egyszerre kell történnie. Testünk miközben előrebillen, címkézzük meg. Amikor az ülésből felemelkedünk a test könnyűvé válik és emelkedik. Erre összpontosítva figyelmünket finoman tegyünk megjegyzést "felemelkedés, felemelkedés"

A yoginak úgy kell viselkednie, mint egy gyenge és rokkant embernek. Az egészséges emberek hirtelen, könnyedén és gyorsan állnak fel. Nem így az erőtlen rokkantak, akik óvatosan és lassan mozognak. Ez a helyzet a derékfájós emberekkel is, akik szintén óvatosan állnak fel, nehogy megfájduljon a hátuk.

Ugyanígy a meditáló yogik: testtartásukban a változásokat fokozatosan és finoman hajtják végre;
csak ekkor születik jó éberség, koncentráció és belátás. Ezért kezdjük óvatos és fokozatos mozdulatokkal. Felállásnál a yogi mozogjon úgy mint egy rokkant: lassan, gyengéden és közben cimkézve "emelkedés, emelkedés".

Továbbá; Habár a szeme lát, a yoginak úgy kell tennie, mintha nem látna. Ugyanígy tegyen mikor a fülét hangok érik. Mialatt a yogi meditál csak a címkézéssel foglalkozzon, és ne törődjön azzal amit lát vagy hall.

Tehát akármilyen különös vagy meglepő dolgokat is lásson vagy halljon, úgy kell viselkednie, mintha nem látná vagy hallaná őket, pusztán gondosan címkézze azokat. Amikor testi mozdulatokat tesz, a yogi tegye ezeket olyan kimérten mintha egy gyenge rokkant lenne, óvatosan mozgatván a karjait és a lábait, hajlítván vagy nyújtván őket, lehajtván a fejét és felemelvén azt. Mindezeket a mozdulatokat nagyon óvatosan kell végezni. Mikor az ülőpozícióból felemelkedik, tegye ezt fokozatosan, magában megjegyezve "emelkedés, emelkedés". Amikor felegyenesedik és feláll, címkézzen így "állás, állás". Mikor itt vagy amott néz valamit, címkézze "látás, nézés." Mikor járkál címkézze a lépéseket, mind a jobb és mind a bal láb lépéseit. Tudatában kell lennünk az összes egymást követő mozdulatnak, amelyek egy lépést alkotnak a lábfej felemelkedésétől kezdve egészen annak a letételéig. Minden - akár a jobb akár a bal lábbal - megtett lépést meg kell figyelnünk. Ekképpen végezzük a címkézést amikor gyorsan járunk.

Ez a fajta címkézés akkor elégséges, amikor járásunk gyors és távolságot teszünk meg vele.
Amikor lassan sétálunk és a "cankama" járást (járómeditáció; sétálás oda-vissza) gyakoroljuk, lépésenként három fázist kell megcímkéznünk: amikor a lábfej felemelkedik, mikor előrelendül, és amikor lerakjuk. Kezdjük a megfigyelést a felemelő és lerakó mozdulatoknál. Tökéletesen tudatában kell lennünk a lábfej felemelkedésének. Ugyanígy mikor lerakjuk azt, tökéletesen tudatában kell lennünk a láb "súlyos" esésének. Járás közben címkézzük minden egyes lépésünket pl. "felemelkedés, lerakás".

Ez a címkézés az első két nap eltelte után könnyebbé válik. Ezt követően folytassuk lépésenként három fázis megcímkézésével, annak megfelelően ahogyan azt már fent részleteztük: "felemelkedés, tolás, lerakás".

Kezdetben elég, ha egy vagy két mozdulatot címkézünk pl. "jobb lépés, bal lépés" a gyors járásnál és "felemelkedés, lerakás" a lassú sétánál.

Ekképpen sétálva, ha le akarunk ülni címkézzük ezt meg: "leülni akarás, leülni akarás". Mikor leülünk, koncentráljuk figyelmünket a test ereszkedésének "súlyos" érzésére.

Mikor leülünk, figyeljük meg karjaink és lábaink elrendezésénél végrehajtott mozdulatainkat. Ha nincsenek ilyen mozdulatok, azaz a test nyugalomban van, figyeljük hasunk emelkedését és süllyedését. Mialatt ezt tesszük a végtagokban zsibbadás és bárhol a testben hőérzetek jelentkezhetnek. Ekkor folytassuk a megfigyelést ezen érzetek címkézésével.

Aztán térjünk újra vissza az "emelkedés, süllyedés"-hez. Mialatt ezt figyeljük és eközben vágy jelenik meg bennünk, hogy lefeküdjünk, címkézzük meg ezt a vágyat majd a kéz és a láb mozdulatait is miközben lefekszünk. A karok emelkedését és mozgását, a könyököt, ahogy a padlón nyugszik, a törzset, ahogyan hajlik, a lábak kinyújtását és ahogy a végén lassan eldől a testünk; mindezeket a mozdulatokat figyeljük és címkézzük meg miközben a lefekvést végezzük.

Fontos megfigyelnünk, ahogyan lefekszünk. Ebben a mozdulatsorban (a lefekvésben) sajátos ismeretet szerezhetünk (ez a magga nana és phala nana = az ösvénynek és a megvalósításnak az ismerete). Ha erős a samadi (koncentráció) és a nana (belátás), ez a sajátos megismerés bármelyik pillanatban megtörténhet. Lehet, hogy egy egyszerű karhajlításnál vagy karnyújtásnál jön. Így történt ez a tiszteletreméltó Ananda arahattá válásakor is.

Az első buddhista zsinat előtti éjszakán a tiszteletreméltó Ananda fáradhatatlanul próbálkozott hogy az arahat állapotot elérje.

Egész éjjel gyakorolta a kayagatasati-t a vipassana meditáció egyik formáját. Figyelte a lépéseit, mind a jobbat mind a balt, a lábfej emelkedését, előretolását és letételét. Sorban címkézte az egymást követő eseményeket: a járásra késztető szándékot valamint a járás fizikai érzeteit. Annak ellenére, hogy már majdnem virradt még mindig nem sikerült az arahat állapotot elérnie. Egyszer csak rájött hogy túlzásba vitte a járómeditációt és annak érdekében, hogy a samadhi (koncentráció) és a viriya (fáradozás) közti egyensúlyt helyreállítsa úgy döntött, hogy egy ideig fekvő pozícióban folytatja a meditációt ezért elment a szobájába. Leült a dívány szélére, és lefeküdt. Míg ezt tette, mozdulatait címkézte "fekvés, fekvés" és abban a pillanatban arahattá vált.

A tiszteletreméltó Ananda csak egy sotapanna azaz "a folyamba lépett" (olyan valaki aki rálépett a Nibbánába vezető ösvényre) lény volt mielőtt lefeküdt ágyára. A sotapanna szintről folytatta tovább a meditációt és megvalósította a sakadagami állapotot (azaz "egyszer visszatérő" vagyis olyas valaki aki elérte az ösvény második szakaszát), az anagami ("visszat nem térő", az ösvény harmadik szakaszán járó) valamint az arahat ("nemes v. tiszta", az aki elérte az ösvény végső szakaszát) állapotokat. Az ösvény e három egymást követő szakaszának a bejárása nem vett sok időt igénybe. Tartsuk szem előtt tiszteletreméltó Ananda arahattá válásának példáját, hogy láthassuk: ezen tudásszintek elérése bármelyik pillanatban megtörténhet és nem kell feltétlenül hosszú időnek eltelnie a megismerésükhöz.

Ennek érdekében a yoginak mindig szorgalmasan kell végeznie a megfigyelést. Nem pihenhet gondolván "ez a kis kihagyás nem számít sokat." Gondosan és megszakítás nélkül meg kell figyelnie minden mozdulatát, amit a lefekvés során végez miközben elhelyezi karjait és lábait! Ha éppen semmi mozdulatot nem végez, hanem teste nyugalomban van akkor a has emelkedését és süllyedését kell figyelnie. Még akkor is, amikor már későre jár és alváshoz készülődik, ne hagyjon fel a megfigyeléssel és ne aludjon el. Egy igazán komoly és energetikus yogi nem gondolva az alvásra tovább gyakorolja az éberséget, addig folytatja a meditációt, amíg el nem alszik. Ha a meditációt helyesen végzi fölé kerekedhet az álmosságnak és nem fog elaludni. Ellenkező esetben az álmosság kerekedik felül és a yogi elalszik. Mikor álmosságot érez jegyezze ezt meg mint például "álmos, álmos", ha szemhéjai lecsukódnak "lecsukódás". Ha a szemhéjak nehézzé válnak címkézze "nehéz, nehéz", ha szúró érzés támad bennük "szúródás". Ekképpen címkézve az álmosság elmúlhat és a szemek újra "tisztává" válnak.

Ekkor a yogi ezt jegyezze meg mint "tiszta, tiszta" és folytassa a has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelését. Annak ellenére, hogy a yogi kitartóan fenntartja a meditációját, ha igazi álmosság lép közbe, akkor el fog aludni. Igazából nem nehéz elaludni, valójában nagyon is könnyű. Ha fekvő pózban meditálunk, fokozatosan elálmosodunk, míg végérvényesen el nem alszunk. Ezért aki a meditációban nem jártas, az ne meditáljon túl sokat fekvő testhelyzetben.
Sokkal jobb, ha ülő és járó testhelyzetben végzi a gyakorlást. De ha már későre jár és közeleg a lefekvés ideje, felveheti a fekvő pozíciót, így figyelve a has emelkedését és süllyedését amíg automatikusan el nem alszik.

Az alvás ideje a yogi pihenőideje. De az igazán komoly yogi nem alszik négy óránál tovább. Ez a Buddha által megengedett "éjféli időszak". Négy óra alvás épp elég. Ha a kezdő meditáló úgy véli, hogy négy óra alvás nem egészséges számára, akkor meghosszabbíthatja ezt öt vagy esetleg hat órára. Hat óra alvás biztos, hogy kellőképpen elegendő az egészséghez.

Amikor a yogi felébred, azonnal folytatnia kell a megfigyelést. A Magga-nana és Phala-nana elérésre igazán elszánt yogi csak az alvás idejére szüneteltetheti a meditációs erőfeszítést. A többi időben, ébrenléte során folyamatosan, pihenő nélkül címkéznie kell. Ezért hát amint felébred, elméjének ébredező állapotához megjegyzést fűz "ébredés, ébredés." Ha még ennek nincs tudatában, akkor kezdje el megfigyelni a has emelkedését és süllyedését.

Meg kell figyelnie azt is, amikor arcot mos vagy fürdik. Habár e tevékenységeknél a mozdulatok viszonylag gyorsak, mégis figyeljen meg közülük annyit, amennyit lehetséges. Végül vannak olyan egyéb tevékenységek, mint pl. öltözködés, az ágy rendbetétele, ajtók nyitása és csukása; ezek szintén alapos megfigyelés tárgyává kell hogy váljanak.

Étkezésnél amikor a yogi az ebédlőasztalt nézi, címkézze meg ezt úgy, hogy "látás, nézés, látás, nézés." Megfelelően címkézze meg azt is amikor karját az ételért nyújtja, megérinti, megfogja és szájához emeli azt, ahogyan fejét előrehajtva a falatot a szájába helyezi, majd karját leeresztvén végül felemeli a fejét. (Ez a részletezés a burmai étkezési módot veszi alapul. Azok, akik kést és villát ill. pálcikákat használnak, annak megfelelően végezzék a megfigyelést.)

A yogi miközben az ételt rágja jegyezze meg hogy "rágás, rágás.", amikor az ételt ízleli "ízlelés, ízlelés". Figyeljen meg minden történést, ami az étel ízlelése, nyelése és a torkon való leengedése közben jelentkezik. Ennek megfelelően gyakorol a yogi miközben ételét falatonként elfogyasztja. Ehhez hasonlóan a leves fogyasztásánál is minden mozdulatát, mint például a kar nyújtását, a kanál kézbevételét, az azzal való merítést stb. meg kell címkéznie. Az étkezés ideje alatt gyakorolni eléggé nehézkes, mivel nagyon sok a megfigyelendő és megcímkézendő dolog. Bár valószínűleg a kezdő yogi ezek közül sokat elmulaszt megfigyelni, de ennek ellenére el kell tökélnie magát amellett, hogy mindezeket maradéktalanul a figyelme tárgyául tegye. Persze nem tehet róla, ha néhány dolog elkerüli a figyelmét, de idővel ahogy erősödik benne a samadhi (koncentráció) végül képes lesz arra, hogy ezen történések mindegyikét szorosan a figyelme alá vonja.

Nos, nagyon sok dolgot említettem amit a yoginak meg kell figyelnie. De összegezvén az egészet nincs is olyan sok megfigyelnivaló. Mikor gyorsan sétál címkézze ezt így "jobb lépés, bal lépés" lassú sétánál pedig "felemelkedés, lerakás". Amikor a yogi csendben ül figyelje a hasfala emelkedését és süllyedését. Ezenkívül figyelje meg a merevség, a fájdalom, a fájás és a viszketés érzéseit, a végtagok hajlítását és nyújtását, a fej felemelését és leengedését, a törzs döntését és felegyenesítését. Ezután térjen vissza a has emelkedéséhez és süllyedéséhez.

Ennek megfelelően végezvén a címkézést a yogi képes lesz egyre több és több eseményt megfigyelni. Kezdetben mivel elméje ide-oda elkalandozik lehet, hogy sok dolgot elmulaszt megfigyelni. De nem szabad elcsüggednie. Minden kezdő meditáló szembesül ezzel a nehézséggel, de ha már némi jártasságra tesz szert, akkor tudatában lesz az elme összes elkalandozásának, míg végül is az elme megszűnik elkalandozni. Az elme ekkor szinte rászegeződik a megfigyelés tárgyára - mint pl. a has emelkedése és süllyedése - ezáltal a tudatosítás egyidejűvé válik a figyelem tárgyával. (Más szóval a has emelkedése egyszerre történik a megfigyelésével, ugyanígy a has süllyedése is.)

A figyelés, mint fizikai esemény és a címkézés mint mentális tevékenység együttesen keletkeznek. Ez a jelenségpár nem foglal magában semmi személyt vagy egyént, ezt a párt pusztán a figyelem, mint fizikai forma és a mentális jellegű címkézés alkotja. Idővel a yogi ténylegesen meg fogja tapasztalni ezeket a jelenségeket. A has emelkedésének és süllyedésének a megfigyelése során elérkezik arra a pontra, amikor képes lesz megkülönböztetni a has emelkedését, mint fizikai jelenséget és ennek a címkézését mint pszichikai vagy mentális jelenséget; hasonlóan a has süllyedésénél is. Ekképpen tehát a yogi világosan megérti, hogy ezek a pszichofizikai jelenségek egyidejűleg és párban jelennek meg.

Ily módon a yogi minden egyes címkézés alkalmával tiszta megértésre jut azzal kapcsolatban, hogy pusztán két dolog van jelen: egy anyagi minőség (rupa), azaz a tárgy melyre a figyelem ill. tudatosság irányul és ennek a megcímkézése, mely a mentális minőségű (nama) tényező. Ezt a megismerő tudást namarupa-pariccheda-nana-nak a vipassana-nana kezdetének hívják. Fontos az, hogy megfelelően sajátítsuk el ezen ismeretet. Ahogy a yogi tovább halad szert tesz az ok és okozat összefüggésének ismeretére a paccaya-pariggaha-nana-ra.

A yogi folytatván a gyakorlást látni fogja, hogy minden ami keletkezik rövid időn belül el is múlik. Általában az emberek úgy vélik, hogy mind az anyagi mind pedig a mentális jelenségek egy életen át tarthatnak, azaz gyermekkortól a felnőtté válásig. Valójában ez nem így van. Nincs olyan jelenség, amely örökké tart. Minden jelenség olyan gyorsan keletkezik és múlik el, hogy még egy szemvillanásnyi ideig sem tartanak. A yogi ezt meg fogja érteni a gyakorlása során. Ekkor megbizonyosodik majd a dolgok múlandóságát illetően. Ezt a meggyőződést hívják aniccanupassana-nana -nak.

Ezt a megismerést követi a dukkha-nupassana-nana a ráébredés arra, hogy mindezek a múlandó dolgok valójában a szenvedés gyökerei. Valószínű, hogy a yogi mindenféle testi viszontagsággal találja majd szemben magát, melyek épp e szenvedések felhalmozódásai. Ez szintén a dukkha-nupassana-nana. Ezután a yogiban belátás születik arról, hogy minden pszichofizikai jelenség önmagától keletkezik, nem áll mögöttük senkinek az akarata, és nem alanyai senki irányításának sem. Nem alkotnak egyént vagy "Én"-t. Ez a felismerés az anattanupassana-nana.

Meditációját kitartóan folytatva a yogi világosan megérti majd, hogy mindezek a jelenségek anicca (múlandóság), dukkha (szenvedés), anatta (én-nélküliség)természetűek és ekkor eléri a Nibbanát. Ezt az ösvényt követve valósította meg a Nibbanát minden eddigi Buddha, Arahat és Ariya. Minden gyakorló yoginak fel kell ismernie, hogy önmaguk is éppen a sati-patthana ösvényen járnak, amelyen vágyuk a magga-nana (az ösvény ismerete), a phala-nana (az ösvény gyümölcsének ismerete) és a Nibbana dhamma elérése és a saját parami-juk (az erények tökéletessége) kiérlelése. Örömmel tölti el a gyakorlót ez a megértés és annak lehetősége, hogy egy olyan samadi (a tudat nyugalma, melyet a koncentráció erősödése hoz létre) és nana (végső, legfontosabb tudás vagy bölcsesség) válik megtapasztalhatóvá számára, amit a Buddhák, Arahatok és Aryak éltek át és amelyet még önmaguk sohasem éreztek ezelőtt.

Nem kell ahhoz hosszú idő, hogy a gyakorló felismerje ezeket a tapasztalatokat, amelyek a Buddhák, Arahatok és Ariyak által váltak megismerhetővé. Valójában ezek a tapasztalatok egy hónapon belül vagy húsz, vagy tizenöt nap meditációs gyakorlat során válnak megtapasztalhatóvá. Akiknek a parami-ja különleges, lehet, hogy már hét nap alatt is eljutnak ezekhez a tapasztalatokhoz.

A yogi ezért legyen teljesen nyugodt abban a hitében, hogy el fogja érni ezeket a dhammákat a fent említett időszakon belül és hogy megszabadul a sakkaya ditthi-től (ego-képzet) és a vicikiccha-tól, amely a kétséget és bizonytalanságot jelenti és ez megvédi attól a veszélytől, hogy egy alsóbb létszférában szülessen újjá. Ezért bizalommal kell továbbgyakorolnia.

Kívánom, hogy mindannyian legyetek képesek megfelelően gyakorolni és minél hamarabb elérni a Nirvánát, amelyet a Buddhák, Arahatok és Aryak már mind megtapasztaltak!

Sadhu! Sadhu! Sadhu!

Mindjárt írok a dzshánákról. De előtte kihangsúlyozom, hogy nem szabad úgy gyakorolni, hogy két meditáció között szídunk más embereket, rondákat mondunk másokra. Túl sok haragot nem szabad tápálálni az emberek felé. Ha megbántottak, akkor se mondjunk el mindenféle ocsmányságot arról, aki megbántott minket. Vannak meditációk arra, hogy a haragon enyhítsünk, hogy együttérzést érezzünk minden lény felé. Ezeket a meditációkat itt megtaláljátok: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ha gyűlölködve akarunk beszélni másokról, használjuk ezeket a meditációkat.

MOST PEDIG A BUDDHÁTÓL EGY TANÍTÓBESZÉD A DZSHÁNÁKRÓL (elmélyedési szintekről).

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához. A folyamba lépéshez, az egyszer visszatérő szinthez és a vissza nem térő szinthez elég az első dzshána elérése, ezt egy szuttában olvastam. Csak angol nyelven található meg, itt található:

MN 64 (Majjhima Nikaya 64 The Greater Discourse to Mālunkyāputta) itt található meg: https://suttacentral.net/en/mn64

 

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti). Ebben a szuttában Buddha a tudat minőségeit, a tudatállapotokat írja le amiket dzshánák közben tapasztalunk. Például összegezve a szuttábol: Az 1. Dzshánában még gondolatok vannak, a második dzshánában már nincsenek gondolatok csak öröm (ez azt jelenti hogy az első dzshánában a has emelkedésének süllyedésének figyelése történik de ritkán megjelenik gondolat. A második dzshánában is a has emelkedésén süllyedésén van a figyelem de nincs gondolat.) A harmadik dzshána után az öröm megszűnik és a helyét nyugodt egykedvűség veszi át és utána jönnek a felsőbb dzshánák, a szutta leirja. A dzshána lényege hogy a figyelem megmarad a meditáció tárgyon - a has emelkedésén és süllyedésén. Az 1. Dzshánában ez még úgy történik meg hogy néha bejön egy gondolat. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszaná meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez , a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de nem csak a vipasszana meditáció önmagában. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Az 1. Dzshána úgy történik meg hogy a figyelem a has emelkedésén és süllyedésén van. Néha bejön egy gondolat. A gondolatok sokkal ritkábbak, a háttérben mozognak. A gondolatok az 1. Dzshánában nem terelik el a figyelmet has emelkedéséről és süllyedéséről. mély és csendes öröm itatja át az elmét. Akármilyen gondolat jelenik meg az elménkben, nem reagálunk rá , az elme nem fut a gondolat után , nem ragadja meg a gondolatot, elménk nem kalandozik el. A has emelkedésén és süllyedésén a figyelem megmarad. Ez az állapot nagyon kellemes. Sok gyakorlás után léphetünk be az első dzshánába. Vannak akiknek néhány hónapnyi rendszeres gyakorlás szükséges az első dzshánába lépéshez, vannak akiknek több év szükséges. Eleinte csak néhány pillanatra sikerül belépni az első dzshánába, azután több gyakorlással már néhány percig tartózkodhatunk az első dzshánában, majd még tovább. A meditációs gyakorlásunknak rendszeresnek kell lennie. Mindennap legalább 45 perc meditációt végezzünk. (Egy alkalommal legalább 45 perc) Ha az első dzshána már jól megy akkor beléphetünk a másodikba és onnan a többibe. A dzshánák segítenek a Folyamba lépést elérni, a Folyamba lépésről fentebb írtam. Ha pedig mind a nyolc dzshánát elérjük akkor az a Nirvánához fog hozzásegíteni minket. A Nirvánához legalább az első dzshánát el kell érni. Tehát az első dzshána gondolatokkal kísért. A többi dzshána gondolattól mentes. Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszana meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is de önmagában nem elég sok tanító szerint. Mint ahogy azt a blog bejegyzés tetején leirtam, a szamatha meditáció (ánápánaszati) gyakorlása is NAGYON FONTOS. Az ánápánaszatit itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Az első dzsháhából a második dzshánába lépés automatikusan megtörténik, és ugyanígy a többi dzshána esetében is automatikusan belép a tudat az egyik dzshánából a következő dzshánába. A tudat átsiklik, belesiklik a következő dzshánába. Az első dzshánából úgy lép a tudatunk a második dzshánába, hogy a gondolatok megszűnnek önmaguktól, és beáll önmagától a csend. Nincs gondolat. Eleinte ez csak körülbelül fél percig sikerül, több gyakorlással pedig már tovább tudunk tartózkodni a második dzshánában. Tehát a második dzshána ugyanaz, mint az első, csak gondolatok nélkül. A Figyelem a has emelkedésén és süllyedésén van, de nincs gondolat. Öröm itatja át a tudatunkat, testünket, egész lényünket öröm itatja át. Mély, csendes boldogság, a meditáció szülte boldogság.

A harmadik dzshánában az öröm megszűnik. Helyette lágy boldogságot él át a meditáló. A figyelem, mint ahogy eddig is, a has emelkedésén és süllyedésén van.

A negyedik dzshánában egykedvűség van, teljes béke.... Érzelemtől mentes állapot – tehát örömtől mentes állapot, csak a tiszta egykedvűség, béke marad. A has emelkedésén és süllyedésén van a figyelem továbbra is, nincs gondolat, és nincs öröm sem. És boldogság sincs. A figyelem , mint ahogy eddig is a has emelkedésén és süllyedésén van. Az ötödik dzshánába lépve a tudat elveszíti a figyelmet a has emelkedéséről és süllyedéséről. A tudat ürességére terelődik a figyelem... Csodálatos érzés. Öröm továbbra sincs. Nem tér vissza az öröm. A puszta SEMMI a figyelmünk középpontja. Gondolat sincs. A semmire figyel a tudat. Ez a semmi önmagától kúszik be, ez az üres tér a tudatunk üressége. A tudatunk belesiklik az ürességbe. Csak annyi, hogy semmi nincs. Az üres űr - ez a figyelmünk középpontja. Se gondolat, se öröm, se a has emelkedése és süllyedése nincs a figyelem középpontjában. Lélegzünk, élünk, csak éppen a tudat ürességére figyelünk... Az üres űrre.  A további dzshánákról nem tudok leírást nyújtani, ugyanis nem tapasztaltam még meg őket. A dzshánák eleinte csak néhány pillanatig tartanak, több gyakorlással már fél percig tudunk egy dzshánában tartózkodni, majd még több gyakorlással percekig, azután órákig is képesek leszünk egy dzshánában tartózkodni.

Aki a folyamba lépést eléri az 7 életen belül eléri a Nirvánát. A folyamba lépésről ezt a weboldal linket nézd meg, ha tudni szeretnéd, hogy hogyan érzékel az, aki folyamba lépett.

http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Az egyszer visszatérő egyszer születik az emberek közé újra, és akkor éri el a Nirvánát.

Ha elértük a folyamba lépést, akkor haladunk a következő szintekig: az egyszer visszatérő szintre, a vissza nem térő szintre, és az arhat szintre (az arhat az a személy aki elérte a megvilágosodást.) legyünk türelmesek, ne adjuk fel, vannak, akiknek a dzshánák elérése csupán néhány év rendszeres gyakorlás után következik be, (mindennap meditál), vannak akiknek a dzshánák elérése néhány életet vesz igénybe. Ha már előző életünkben is gyakoroltuk a meditációt, akkor ebben az életünkben könnyen elérhetjük a dzshánákat. A folyamba lépésre is ez érvényes. Vannak, akiknél hamarabb bekövetkezik a folyamba lépés, vannak, akiknek több ideig tart

(évekig, vagy évtizedekig). Egy dolog számít a legjobban: NE ADD FEL! MEDITÁLJ RENDSZERESEN, HA LEHET, AKKOR MINDEN NAP, VAGY HETENTE LEGALÁBB NÉGY – ÖT ALKALOMMAL. Egy meditáció legyen legalább fél óra! Ha már az első dzshánát elértük, akkor a meditáció ideje legyen legalább 40-45 perc, ugyanis elég időt kell adnunk magunknak arra, hogy letelepedjünk az első dzshánában, és elérhessük a másodikat. NE VÁGYJUNK A DZSHÁNÁKRA. EZ AKADÁLY! HA VÁGYUNK A DZSHÁNÁKRA, GONDOLJUNK A MULANDÓSÁGRA: Mulandóak a dzshánák , mint ahogy mulandó minden, ami megjelenik. Nem érdemes a dzshánákhoz kötődnünk, a Nirvánára érdemes törekedni. Mert a Nirvána az időtlen béke, nyugalom, a szenvedés megszüntetése...  nem jelent meg, mindig jelen volt csak mi nem vesszük észre a tudatunkat beborító szennyeződések miatt. Nem múlik el. Aki a Nirvánát eléri, az többé nem szenved. A Nirvánára érdemes törekedni. A Nirvána nem múlik el. A dzshánák mulandóak.

Nincs más dolgunk tehát mint végezni a meditációt ahogy bemutattam. Ez a vipasszana meditáció elvezet a dzshánákhoz és a folyamba lépéshez És a folyamba lépés utáni szintekhez és a Nirvánához is elvezet, de önmagában nem elég sok tanító szerint. Az ánpánaszati (másnéven szamatha ) meditációt is gyakorolni kell mellette , és ezt itt találjátok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

(a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs

MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Most nézzük meg hogyan csináljuk a vipasszanát a hétköznapi életben.

A forrás innen származik http://what-buddha-said.net/drops/II/The_18_Principal_Insights.htm Ez a  magyar nyelvre fordított változat.

A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN:

1.a mulandóság tudatosítása eloszlatja az állandóság illúzióját (az állandóság illúziója alatt azt értem hogy a hétköznapi emberek abban a hitben vannak hogy a dolgok állandóak, és örökkévalóak, nem ismerik fel meditáció segítségével azt hogy a dolgok állandótlanok és elmúlóak.)
Figyelni kell egy jelenség elmúlását és a mulandóságra gondolni.lehet figyelni a fa lehullott levelét vagy egy botot, ágat az utcán vagy fatuskót. én azt is megfigyelem sokszor ahogy nappalból éjszaka lesz, minden pillanatban egyre sötétebb van. nem csak ilyesmiket kell figyelni a vipasszanában, hanem figyelj érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat, érzeteket ahogy megjelennek és eltűnnek. azok esetében oda kell illeszteni gondolatban "megjelenése" "elmúlása" "nincs jelen". pl. éhséget tapasztalsz "éhség megjelenése" elkezdesz enni "éhség elmúlása" amikor már abszolút nincs jelen akkor "éhség nincs jelen" és ugyanígy mindennel: érzelem, érzés, gondolat, stb. de nyilván ha harag jelenik meg akkor mettát kell csinálni.

2. a szenvedés tudatosítása eloszlatja a félreértését az örömnek
azaz gondolkodni kell a szenvedésen és arról h a szamszára tele van kínnal és gondolkodni arról h ez nem a valódi boldogság. a valódi öröm a nibbána.pl. valaki egy vágyott dolog miatt érzi magát rosszul vagy azért mert valami nem úgy sikerült ahogy akarta akkor ezen gondolkodsz h a vágy szenvedést szül, és a vágy, az érzéki öröm nem kielégítő természetű, a szamszára nem kielégítő természetű - ugyanígy saját magad szenvedéseiről is így gondolkodsz. a szamszára nem kielégítő, nem juttat tartós biztonsághoz vagy örömhöz. a nibbána a valódi öröm, ami többé már nem kényszerít vissza a szamszárába.

3. az éntelenség tudatosítása eloszlatja az én tévképzetét
belátni: minden mulandó ezért nem én. nincs egy örökkévaló entitás. nem létezik. tudatosítsuk: "Semmi sem az én énem. semmi sem én vagyok. semmi sem az ami vagyok. semmi sem az enyém."

4. az illúzió belátása eloszlatja a naív gyönyörködést
például hallok vagy látok vagy érzek vagy gondolok egy dologra ami nekem tetszik és élvezetet találok benne akkor arra gondolok h ez egy illúzió és miért illúzió. azért mert elmúlik, nem én vagyok, és nem kielégítő.

5. az undorítóság tudatosítása eloszlatja a sóvárgást és az önzőséget
Ez az asubha meditáció. erről itt írok: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

6. a változás belátása eloszlatja az állandóság tévképzetét
tudatosítani ahogy bármijen érzelem vagy érzés elmúlik. pl. fájdalom. akkor fókuszálok az érzésen amit érzek.amikor fájdalmat érzel a testben pl fejfájás akkor figyeld a fájdalmat. nem rögtön bevenni gyógyszert. a fájdalom miatt szenvedést érez mindenki. de ha jobban megfigyeled a fájdalom nem te vagy és nem egy állandó dolog. ez is a vipasszana egyik formája, és ezt is rengetegen végzik. figyeljük a fájdalmat. nem egy egyöntetü massza. ide-oda ugrál a pontja, hol erősődik hol enyhül. és akkor ezt tudatosítjuk: "lüktet" "enyhül" "erősődik" vagy "alig van jelen" vagy ha pl a kéz begörcsöl akkor "görcsölés" "enyhülés" és amikor zsibbad akkor "zsibbad" amikro a fájdalom eltünik akkor "enyhülés" és "elmúlás" "nincs jelen"aztán amikor leülsz meditálni h figyeld a légzést akkor először figyeld meg a testet. fentről lefelé haladva. az összes érzetet amit érzel. pl "viszketés" "szúrás" EZEKRŐL FENTEBB MÁR BŐVEBBEN IRTAM...

AMIKOR A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN FÁJDALOMMAL TALÁLKOZUNK AKKOR ÍGY GYAKORLUNK: Ezzel a gyakorlással engedni fogunk az énképzetünkből, elengedjük a téves nézeteket és a makacs ragaszkodásokat "én vagyok". Figyeljük meg a megjelnő és elmúló érzeteket. a fájdalom nem fog minket zavarni. béke lesz és nyugalom hogyha átlátjuk a fájdalom és a test természetét. nézzük meg ezt az örvénylést. nem egy egyöntetű masszát fogunk látni. megjelenő és elmúló érzeteket. először tudatosítsuk a fájdalmat a jellege szerint. pl. szúró fájdalom esetében "szúrás, szúrás" zsibbadó fájdalom esetében "zsibbadás, zsibbadás" görcs esetében "görcsölés, görcsölés" ekkor figyeljük meg ahogyan változik. a helye nem egy pont. ide oda ugrál. az erőssége nem marad ugyanaz. az egyik pillanatban erősebb, a másikban pedig gyengébb. ezeket mind tudatosítsuk. "erősődés erősődés" , vagy "enyhülés, enyhülés" amikor már alig érezhető a fájdalom akkor "elhalványulás, elhalványulás". amikor pedig elmúlik a fájdalom akkor tudatosítjuk "fájdalom elmúlása". ha már lekéstünk arról a pillanatról hogy a fájdalom elmúlt akkor tudatosítsuk azt, hogy már elmúlt: "a fájdalom meg volt jelenve, azután elmúlt, most pedig már nincs jelen." Tehát NE MINDIG HÁRÍTSUK EL A FÁJDALMAT. Szóval ez mind a vipasszana mély meditációban.

Szóval ennyi.  bármikor amikor az életben találkozunk olyan dolgokkal amikkel tudunk így ezek alapján meditálni akkor meditáljunk amin csak tudunk.

Végezetül itt van ez a szutta:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-1-mvSN 22.1

Nakulapitu Sutta1.

Tanítóbeszéd NakulapitánakTartalom [elrejtés]1. Tanítóbeszéd NakulapitánakÍgy hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a bhaggák között, Szumszumáragirában, a Bhészakalá ligetben, az Őzek parkjában tartózkodott. Ekkor egy Nakulapitá nevű házigazda felkereste őt, köszöntötte, leült egyik oldalára és ezt mondta:– Öreg vagyok már, tiszteletre méltó uram, megvénültem, sok-sok év terhét cipelem, korom előre haladott, életem a végére jár, testem legyengült, gyakran sújtja betegség. Így csak ritkán van alkalmam találkozni a Magasztossal és a megbecsülésre érdemes szerzetesekkel. Kérem a Magasztost, tanítson engem. Igazítson útba, kérem, tiszteletre méltó uram, hogy az majd hosszú időn át a javamat és boldogságomat szolgálja.– Így van, házigazda, így van! Ez, amit a testedként tapasztalsz, valóban legyengült, elnehezedett, törékennyé vált. Ha valaki ezt a testet viselve csak egyetlen pillanatra is azt állítaná, hogy az egészséges, mi más lenne ez a részéről, mint ostobaság? Ezért, házigazda, azt mondom neked, hogy így gyakorolj: „Bár a testemet szenvedés sújtja, a tudatomat nem fogja szenvedés sújtani.” Így gyakorolj.Ezután a házigazda Nakulapitá, örömét lelve a Magasztos szavaiban, felkelt az ülőhelyéről és tiszteletét fejezte ki a Magasztos felé úgy, hogy jobbkéz felől megkerülte őt, majd odament a tiszteletre méltó Száriputtához. Miután köszöntötte Száriputtát, leült egyik oldalára. Ezután a tiszteletre méltó Száriputta a következőt mondta neki:– Házigazda, a vonásaid derűsek, arcod tisztán és fényesen ragyog. Csak nem a Magasztos jelenlétében hallgattad ma a tanítást?– Hogy ne tettem volna, tiszteletre méltó uram. Éppen most ajándékozott meg a Magasztos a tanítás nektárjával.– Milyen tanítás nektárját ajándékozta neked a Magasztos?– Nézze, tiszteletre méltó uram, odamentem a Magasztoshoz…(Nakulapitá házigazda megismétli a Buddhával folytatott egész beszélgetését.)– Ennek a tanításnak a nektárjával ajándékozott meg a Magasztos.– Nem jutott eszedbe, házigazda, hogy tovább kérdezd a Magasztost arról, hogy mit jelent az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja, és az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés?– Nagy utat megtennék azért, hogy a tiszteletre méltó Száriputtától meghallgassam ennek az állításnak a jelentését. Valóban hasznos lenne, ha a tiszteletre méltó Száriputta megvilágítaná ennek az állításnak a jelentését.– Akkor hallgasd és figyelj jól arra, amit mondok, házigazda!– Rendben, tiszteletre méltó uram – felelte Nakulapitá, a házigazda. A tiszteletre méltó Száriputta a következőket mondta:– Mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja? Ilyenkor a tanulatlan világi ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, aki nem ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, a testet önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a test birtokosának tekinti, vagy a testet önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a testen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az érzeteket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az érzetek birtokosának tekinti, vagy az érzeteket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az érzeteken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetek átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Az észlelést önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát az észlelés birtokosának tekinti, vagy az észlelést önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát az észlelésen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelés átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A késztetéseket önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a késztetések birtokosának tekinti, vagy a késztetéseket önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a késztetéseken belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A késztetéseim én vagyok és az késztetéseim az enyémek.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetések átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.A tudatosságot önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a tudatosság birtokosának tekinti, vagy a tudatosságot önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a tudatosságon belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatosság átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja.És mit jelent az, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés? Ilyenkor a tanult nemes tanítvány, aki ismeri a nemes személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, aki ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatos és jól képzett az ő Tanukban, a testet nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a test birtokosának, vagy a testet nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a testen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az érzeteket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az érzetek birtokosának, vagy az érzeteket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az érzeteken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az érzeteim én vagyok és az érzeteim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az érzetei átalakulnak és megváltoznak. Az érzetei átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Az észlelést nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti az észlelés birtokosának, vagy az észlelést nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti az észlelésen belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „Az észlelésem én vagyok és az észlelésem az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, az észlelése átalakul és megváltozik. Az észlelése átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A késztetéseket nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a késztetések birtokosának, vagy az késztetéseket nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a késztetéseken belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A késztetéseim én vagyok és a késztetéseim az enyémek.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a késztetései átalakulnak és megváltoznak. A késztetései átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.A tudatosságot nem tekinti önmagával azonosnak, vagy önmagát nem tekinti a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot nem tekinti önmagán belülinek, vagy önmagát nem tekinti a tudatosságon belül lévőnek. Nem rabja azoknak az elképzeléseknek, hogy „A tudatosságom én vagyok és a tudatosságom az enyém.” Miközben úgy él, hogy nem rabja ezeknek az elképzeléseknek, a tudatossága átalakul és megváltozik. A tudatossága átalakulása és megváltozása miatt nem fakad benne szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.Ez jelenti azt, házigazda, ha valakinek a testét szenvedés sújtja, de a tudatát nem sújtja szenvedés.Ezt mondta a tiszteletre méltó Száriputta. Nakulapitá, a házigazda repesett az örömtől és gyönyörűségét lelte Száriputta magyarázatában.

A VIPASSZANA NAGYON MÉLY ÉS KÁPRÁZATOS BELÁTÁSOKAT HOZ FELSZÍNRE. A dolgokat elkezdjük úgy látni ahogyan azok valójában vannak - éntelenek, mulandóak, és nem kielégítő természetűek - Egyre jobban eloldódunk a világ rabságaitól, a fájdalmas tudatállapotoktól, a haragtól, a tudatlanságtól, és mindez mérhetetlen békével és örömmel tölti el mind a szellemet, mind a testet. CSAK.. SOHA NE ADD FEL! A folyamba lépésről és a Nirvána előtti szintekről itt írtam bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

Itt pedig arról a tudatszintről írtam amit elértem 2016-ban (a folyamba lépés) http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

MINDENKINEK NAGYON SOK SIKERT!!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

aszubha - asubha meditáció

aszubha - asubha meditáció


Aszubha meditáció (meditáció a tisztátalanságon)

Sokan a gyakorlók között (és nem csak szerzetesek) gyakorolnak egy úgynevezett tisztátalanság meditációt, amely megmutatja azt hogy a test szépsége, tisztasága, állandónak tekintett volta illúzió. és egyúttal megmutatja azt is, hogy a test elmúló, és ezáltal éntelen is. Így szembesülünk a test mulandóságával, és nyomorúságos voltával. Tisztán látjuk: A test szavatossága lejár. ez nem félelemmel fog eltölteni minket, hanem békével, és nyugalommal. elengedjük a vágyakat, a test iránti kötődésünket, és a helyébe nyugalom, és béke költözik, amely a vágytalanság nyugalma. Lentebb írtam arról, hogy az aszubha meditáció elővigyázatossággal végezendő, kérlek olvassátok el, hogy miért! Az asubha a meditációt akkor csináljuk amikor szexuális vágy jelenik meg. De először érdemes megérteni, hogy miért szükséges csökkenteni a szexuális vágyakat, és miért érdemes legalább a középutat tartani ebben is. aztán vannak, akik lemondottabb életet élnek, mert szeretnének szerzetesnek menni, vagy remeteként élni. A szexuális vágy egy nagyon-nagyon erős akadály a meditációban, és a megvilágosodás felé vezető úton. tele van ragaszkodással, sóvárgással, ezáltal lassítja a haladást a meditációban. Magasabb szinteken a legtöbb gyakorló, akik azelőtt még nem hagyták el a szexualitást, a magasabb szinteken már elhagyják. Annak érdekében, hogy tovább haladhassanak, hogy elérhessék a Megvilágosodást - a Nibbánát. Páli nyelven a Nirvánát úgy mondják, hogy Nibbána. Jelentése Nirvána. A Megvilágosodást képtelenség úgy elérni, hogy valaki bár magas szintekre jutott a meditációban (dzshána) de közben még szexualitással foglalkozik. a Nibbánát képtelenség úgy elérni, hogy az ember érzéki örömök rabja. Viszont dzshánát el lehet érni még úgy, hogy az ember még él a meditáció mellett szexuális életet. el lehet jutni magasabb meditációs szintekre, el lehet érni dzshánát is, el lehet jutni még az Egyszer Visszatérő szintig is, de a fejlődést, a haladást mindenképpen lassítja a szexuális élet. Nézzük meg, hogy az aszubha meditáció többféle gyakorlónak is hatásos:

-vannak akik csak időnként veszik olyankor elő, és nem minden alkalommal. ők a szexuális vágyakat gyengítik ezzel, de nem elfordulnak tőle véglegesen. vannak köztük akik a jövőbeli elforduláson dolgoznak. vannak, akik egyszerüen csak több belátást szeretnének elérni, így a testről is belátásokat érnek el az aszubha meditáció által, és nyilván csökkentik a szexuális vágyat is.

-vannak akik minden vágy esetében meditálnak a test tisztátalanságán. ők elfordultak a nemi élettől.

-ha valaki nem tudja a középutat tartani - azaz mértékletesen, és csak időnként csinálni szexuális dolgokat, akkor annak is jó gyakorlat ez mert csökkenti a vágyakat vele. ez nem azt jelenti h többé nem csinál semmi olyat, hanem azt h amikor vágy tör rá akkor az esetek 70 - 80 % -ában elvégzi az asubha meditációt, és ezáltal megteremt magának egy olyan középutat ahol már nem minden második vagy harmadik nap fogja a vágyait kielégíteni, hanem ritkábban.

mivel a szexuális vágy a létvágy után következő legerősebb béklyó (szóval nagyon is erős) ezért a Buddha tanított egy olyan meditációt, ami megmutatja a gyakorlónak hogy a test szépsége illúzió, és a test elmúló, ezáltal "nem az enyém", "nem az én énem", "nem az, ami én vagyok".

Az aszubhának több fajtája is van:

-Egyszerű elmélkedéses Aszubha meditáció: Ez az elmélkedéses Aszubha meditáció azoknak való, akik a lentebb írt gyakorlatot nem képesek elvégezni, mert félelmet kelt bennük. Számukra ez a nyugodtabb és gyengébb meditáció lesz alkalmas a vágyak elengedésére. Ez egy könnyebb és egyszerűbb változat. Amikor szexuális vágy jelenik meg, akkor gondoljuk végig, mi történik a testtel, hogy mi ez a test valójában. megszületik, betegségek sújtják, megöregszik, és elpusztul. Gondoljuk át részletesebben, hogyan pusztul el: megbomlik, lefoszlik a hús és a vér, és a csontváz marad. majd később a csontvázból csonthalom lesz. ha ezután a szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra végig kell gondolni ezt a gondolatsort a testről. ha ettől félelmet érzel, akkor ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

-Aszubha nimitta: Ez egy erősebb gyakorlat. HA FÉLELMET ÉRZÜNK, AKKOR A FENTEBB ÍRT, NYUGODTABB GYAKORLATOT VÉGEZZÜK HELYETTE! Szóval az Aszubha Nimitta (Nimitta = páli szó, azt jelenti: jel.) Ezt úgy kell csinálni, hogy elképzelünk egy halott testet. Vannak, akik bomló halottak képén meditálnak, vannak akik csontvázak képén. így a gyakorlóban világossá válik a test mulandósága, a mulandóság belátása által a test éntelensége, és a test nyomorúságos volta. először a gyakorló kiválaszt egy számára nagyon undorító képet és azt memorizálja. ezután amikor megjelenik a vágy, akkor a képet felidézi csukott szemmel, és színesben elképzeli, ahogyan azt látta, amikor memorizálta. Elmélyül benne. legalább néhány percig. ha mélyebbre akarunk jutni, akkor legalább 20-30 perc. ahogy egyre többet gyakoroljuk ezt a meditációt, úgy egyre tovább tudunk időzni a képen megszakítás nélkül: azaz idővel már tudni fogunk koncentrálni megszakítás nélkül a képen több percig is akár. ezáltal tovább fejlesztjük az egyhegyűséget, amely a sikeres és jó meditációk elengedhetetlen eleme. ha ezután a gyakorlat után szexuális vágy újra felkel, visszatér, (megeshet az, hogy pár perc után visszatér) akkor újra el kell végezni a gyakorlatot. VIGYÁZAT !! BOMLÓ HALOTTAK KÉPEIT NÉZNI, VAGY MEGJELENÍTENI CSUKOTT SZEMMEL EGYES EMBEREK SZÁMÁRA NAGYON IJESZTŐ. EZÉRT KIZÁRÓLAG ELŐVIGYÁZATOSÁGGAL GYAKOROLHATÓ CSAK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓ. Amennyiben félelemmel, vagy idegeséggel tölt minket el a halott látványa, fejezzük be a meditációt és válasszunk egy olyan képet, ami kevésbé kavar fel minket. Például egy csontváz képét. ha még ez is félelemmel tölt el, akkor válasszunk egy egyszerű emberi csontdarabot: például egy kézcsontot. vagy egy koponyát. A halottak képétől való felkavarodás általában kezdő gyakorlókra jellemző, akik még nem sajáították el a  magasabb meditációs szinteket, és csak néhány éve meditálnak. Ezért az aszubha FOKOZOTT ELŐVIGYÁZATOSSÁGGAL GYAKOROLHATÓ!! pánikbetegek, vagy akármilyen más pszichés problémával küzdő személyeknek pedig még nagyobb elővigyázatosság szükséges! Hogyha még a koponya, vagy kézcsont képe is félelemmel és nyugtalansággal tölt el, akkor az aszubhának az egyszerű elmélkedős fajtáját kell végezned, amit FENTEBB ISMERTETTEM. ha még a fentebb írt gyakorlat is félelemmel, vagy nyugtalansággal tölt el, akkor próbáld meg a légzést figyelni, amikor megjelenik a szexuális vágy, és 1-2 perc után térj át erre az elmélkedésre. ha még így is félelmet érzel, akkor  ismételgesd magadban amikor a testet látod: "bőr, köröm, szőr, haj, fog, csont, halott csontváz, halott csonthalom" ezt ha valaki sokat ismételgeti amikor valakit meglát, akkor egy idő után amikor valakit lát, a testet nem egy egészben fogja látni hanem az elmúlás fényében.

AKI KERESNI AKAR HOLTTESTRŐL KÉPEKET AZ GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: CORPSE

AKI KERESNI AKAR CSONTVÁZRÓL KÉPEKET AZ A GOOGLE KERESŐN ÍRJA BE EZT: SKELETON

AKI CSONTOKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: BONES

AKI KOPONYÁKRÓL AKAR KÉPEKET KERESNI AZ A GOOGLE KERESŐBE ÍRJA BE EZT: SKULL

A GOOGLE KERESŐ ITT ELÉRHETŐ: https://www.google.com

a fentebb írt szavak (skeleton, bones, corpse, skull) angol nyelvűek.

MOST PEDIG NÉHÁNY ÍRÁST MUTATOK AZ ASZUBHA MEDITÁCIÓRÓL:

DN 22 Mahā-satipaṭṭhāna Sutta

1. Az éberség alapzatairól

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.

Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia: „Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig: „E testet haj, …húgy alkotják15.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

Továbbá, szerzetesek, a szerzetes szemrevételezi e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják16.”

Ahogy az ügyes hentes, vagy az inasa levágván és feldarabolván a tehenet, mintha csak négy főút kereszteződésében ülne, ugyanúgy szemrevételezi a szerzetes is e testet annak elsődleges elemei szerint, tekintet nélkül a helyzetére, illetve elhelyezkedésére: „E testet föld elem, víz elem, tűz elem és levegő elem alkotják.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja Magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

(1) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván egy felpuffadt, elszíneződött és rothadásnak indult egy napos hullát, vagy két napos hullát, vagy három napos hullát, kihajítva a temetőkertbe, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(2) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amelyet varjak, héják, keselyűk, gémek, kutyák, leopárdok, tigrisek, sakálok marcangolnak, vagy különféle fajta férgek özönlöttek el, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(3) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, néhány rátapadt véres húscsomóval…

(4) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, vérfoltoktól tarkítva, hús nélkül…

(5) az inak által még úgy-ahogy összetartott csontvázzá enyészett, ám a vér és a hús már teljesen lefoszlott róla, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(6) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely minden irányba szanaszét szóródott csontokká enyészett – itt egy kézcsont, ott a láb csontjai, amott a sípcsont, a combcsont, a medencecsont, a gerinc és a koponya – , így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is, ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

(7) Továbbá, szerzetesek, a szerzetes látván a temetőkertbe kihajítva egy testet, amely: kifakult, kagylóhéj színű csontokra esett szét…

(8) már több, mint egy éve ott heverő csonthalommá enyészett…

(9) elkorhadt, porrá omló csontokká enyészett, így alkalmazza ezt [az észlelést] a saját testére: „Bizony, ez az én testem is ugyanilyen természetű, ugyanilyenné fog válni és el nem kerülheti ezt.” Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.

Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

EGY MÁSIK ASZUBHA ELMÉLKEDÉS:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Article/Aszubha-meditacio-vajiro
Aszubha Meditáció

Szeretnék néhány gondolatban szólni az aszubha kammatthána gyakorlásának fejlesztéséről, amit gyakran úgy fordítanak, mint ‘vizsgálódás a nem-vonzó jelleg felett.’ A kolostorban a bevett gyakorlatok része, hogy rendszeresen kántáljuk az aszubha idézeteket. Ez különösen a szamanák, az érzéki lemondásban élők számára ajánlott, de mindenkit szeretnék arra bátorítani, hogy foglalkozzon a témával. Ebben, és néhány más gyakorlatban lehetőségem volt Ácsán Cshától – akitől a bhikkhu (szerzetesi) avatást is kaptam – szemtől-szembe utasításokat kapnom. Ez egy határozottan hasznos vizsgálódás. Azonban, ahogy minden más gyakorlat esetében is, gyakori ismétlésre és alkalmazásra van szükség ahhoz, hogy hatásos legyen.

Gyakori, hogy az emberek nem kifejezetten akarnak aszubha meditációt gyakorolni; pedig ez egy erőteljes és hatásos eszköz. Ahogy elkezdjük fontolgatni ezt a témát, érdemes megemlíteni, hogy a hagyomány szerint ezt a gyakorlatot a metta-bhávanával együtt kell végezni, vagyis a szerető-kedvességgel teli szíven való meditáció fejlesztésével.

Az aszubha kammatthána arról szól, hogy a dolgokat egy kiegyensúlyozott nézőpontból úgy lássuk, ahogy azok valójában vannak. A meditáció olyan formát ölt, ami egy ellenszert, kontrasztot nyújt ahhoz képest, ahogy szokás szerint látjuk a dolgokat. Általában a testet úgy látjuk, mint egy egyetlen darabból álló egészet; ránézünk az emberekre és egy gombócban látjuk őket. Többnyire nem tűnik fel nekünk, hogy a test, amit látunk, tulajdonképpen sok kis kapcsolódó, egymáshoz kötődő darabból áll össze.

Amikor ránézünk egy testre, az öt külső, azonnal megfigyelhető dolgot látjuk. Ezek az aszubha gyakorlás egy hangsúlyos részét képezik, és a szerzetesek avatásában (a pabbaddzsá szertartásban, a lemondó életbe való ‘előremenetelben’) is lényeges szerepet kapnak. A javaslat az, hogy tanuljuk meg külön-külön elképzelni, felidézni a szívünkben és elménkben a testnek ezt az öt elemét: a fejen lévő hajat, a testen lévő szőrt, a körmöket, a fogakat és a bőrt.

A pabbaddzsá szertartás alatt az avatást adó tanító azzal vezeti be a jelöltet ebbe a meditációba, hogy az öt tárgyat oda-vissza elismételteti vele páli nyelven: készá, lómá, nakhá, dantá, tacso; majd tacso, dantá, nakhá, lómá, készá. Sajnos egyesek számára ennek a gyakorlása ezzel az egy alkalommal be is zárul, és többet eszükbe se jut. Azonban óriási haszna és jótékony hatása van e gyakorlat fejlesztésének.

A haj. Az emberek általában nagy ügyet csinálnak a hajukból és mások hajából – sok energiát fektetnek bele és azonosulnak vele. Amikor ránézünk valakire, a figyelmünk kialakult szokása miatt az egyész testet úgy látjuk, mint ami össze van gyúrva és egy személyt alkot. Amikor rágondolunk valakire, egy képet idézünk fel az egész emberről, szinte mint egy fényképet. De ha csak egy halom hajat látnánk, vajon az is felidézné bennünk az adott személy képét? Gondolkodj el ezen, a haj mikor szűnik meg a személy részének lenni?

Mondhatjuk, hogy ilyen módon tekinteni a test különböző részeire egy elég nyilvánvaló dolog, de milyen gyakran jut eszünkbe, hogy ez az, ahogy ezek valójában vannak? Vagy nem az a helyzet, hogy szívesebben tesszük félre ennek a tudatát, és inkább valami vonzóbb dologgal kötjük le magunkat? És mégis, a kedvesség kifejezése az, ha nem azonosítjuk a hajat a személlyel; ha nem tesszük mássá, többé, mint ami: csak haj, csak fejszőr.

A testszőrhöz soroljuk az arcszőrt, és a többi, ritkán látható szőrös részeket, amelyekről mind rendszeresen hullik a szőr, és fennakad a kagylólyukak rácsain, ráragad a szappanra, mindenfelé hullik a fürdőszobában és néha a lakás más részeiben. Mikor a tiéd, és mikor nem a tiéd? A testeden lévő szőrből mennyit, és meddig nevezhetsz igazán hozzád tartozónak?

Hasonlóan a körmökkel is – amikor levágod a körmöd, hol van az a pont, amikor megszűnik hozzád tartozni? Szoktál arra figyelni, hogy mit teszel vele, és ha levágott körmöket látsz valahol, megállsz egy kicsit, hogy jobban megnézd? Vagy úgy gondolsz rá, hogy csak az ujjaidon lévő szép darabok azok, ami te vagy?

A fogaknál közelebb általában nem jutunk ahhoz, hogy csontvázat lássunk. Amikor ránézünk valaki fogaira, tulajdonképpen a csontvázát látjuk. Az emberek néha félnek a csontvázaktól, vagy felkavarja őket a látvány, de azt mindannyian fel tudjuk ismerni, hogy a fogak a csontváz látható részei. Ez olyasmi, ami felett vizsgálódhatunk amikor a saját, vagy más emberek fogait látjuk.

És a bőr, természetesen, ami a test legnagyobb szerve, és egyúttal az a darab, ami az összes többi részt eltakarja: az izmokat, a húst, a hájat és az ezek alatt tekergőző, rángatózó, nyálkás darabokat; a belső szerveket és beleket. A bőr is egy olyan rész, amire nem kifejezetten szívesen gondolunk, ha azt a többitől elválasztott darabként látjuk. Viszont megfigyelhetjük a bőr erősségét, amikor önmagában, egy darabban van, és emlékezhetünk, hogy ez a testnek egy része. Érdekes a „saját” testünket bőr nélkül látni vagy elképzelni. Ezt horzsolások vagy más sérülések alkalmával láthatjuk.

És ez az öt csak az, ami látható: a haj, a testszőr, a körmök, a fogak, és a bőr. Természetesen az a gyakorlat, amit a Buddha javasolt, ennél teljesebb, és magában foglalja az összes többi részt is – a húst, inakat, csontokat, tüdőt, szívet, lépet, májat, beleket és más belsőségeket – mindent.

Ácsán Cshá azt a megközelítést javasolta, hogy tegyük ezt a gyakorlatot a sétáló meditációnk részévé, de sok más módon is lehet használni. Ahogy azt sokan már jól tudjátok, a hagyomány a bölcsesség, a pannyá fejlesztésére kifejezetten ajánlja a sétáló meditációt. Ácsán Cshá azt tanácsolta az aszubha kammatthána gyakorlásához, hogy sétáló meditáció közben, a kijelölt ösvény egyik végéhez érve képzeljük el, hogy elválasztjuk és ledobjuk a test különböző részeit – és hagyjuk ezeket a ledobott halmokat az ösvény két végénél. Ez arra szolgál, hogy ne vegyük a testet és annak részeit olyan személyesen.

Azt mondják, a kedvességből ered az, ha visszaadjuk a természetnek ezt a testet, amit magunkkal hurcolunk. A test kilenc lyukból folyton szivárog, és ahogy szivárog, minden ami hozzáér, mint például a ruhák, az persze bemocskolódik. Ezért mossuk a ruháinkat – vagy legalábbis remélem, hogy mindenki mossa – és tartjuk a dolgokat tisztán. A rovarok és más állatok teste is bemocskolja a dolgokat amikhez hozzáérnek. Az anyag, ami kipréselődik a testből – a fülből, a szemből, az orrból (gondolj a zsebkendőkre), a szájból – kiszivárog és mocskot hagy. És mi lesz az étellel, amikor bekerül a szájba?

Aztán ott vannak a bőr pórusai, sok millió pórus, és azok is mind szivárognak. A test állandóan szivárog: izzadságot, zsírt, trutyit és minden mást produkál, közben pedig mindent összemocskol. Természetesen, ha úgy nézzük, a tény, hogy mindezt képes fenntartani és közben ilyen jól működni, az egy bámulatos dolog. Tartsd észben, hogy az aszubha meditációnak nem az a célja, hogy feszültséget vagy negatív érzéseket keltsen. Amikor ezt gyakorlom, engem a béke érzése tölt el; az a nyugodt érzés, hogy a dolgok így vannak.

Ez a gyakorlat azért javasolt mindenki számára, és nem csak a lemondó életet élők számára, mert minden test ugyanolyan. Az én testem semmiben sem különbözik bármilyen más testtől: mindannyian osztozunk ebben a helyzetben, hogy mindenfelé szivárog és folyik a testünk, és piszkot hagyunk a dolgokon amikhez hozzáérünk.

Valóban, a testnek sok csodálatra méltó tulajdonsága van, de abban is találhatunk felemelő erőt, ha gyakran gondolunk a kevésbé vonzó tulajdonságaira. Ez a vizsgálódás ahhoz vezet, hogy készek leszünk visszaadni a természetnek ami a természethez tartozik, és ahhoz, hogy nem vesszük a testünket olyan személyesen. Ez csak az, ahogy a dolgok vannak: bámulatosak, és csupán a természet részei.

A gyakorlás arról szól, hogy megtanuljunk váltani abból a látásmódból, hogy a test egy egész személy, egy olyan látásmódba, ami máshogy látja a dolgokat, és ugyancsak valóságos – egy új fajta tudatosság. Nincs ebben semmi hamis vagy kitalált. Ez egyszerűen csak egy olyan irányból nézi a dolgokat, amire esetleg nem kifejezetten szeretünk gondolni, mert olyan érzéseket kelt bennünk, amitől kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat.

Viszont a Buddha, és az évek során más tanítók is arra bátorítottak minket, hogy maradjunk ebben a tudatosságban, és lássuk a testet úgy, mint ami csupán egy darabokból álló gyűjtemény. Haj, testszőr, körmök, fogak, bőr, hús, inak, csontok, csontvelő, lép, tüdő, szív, vese, ezek a nagyobb darabok. Belek, belsőségek, emésztetlen étel, ürülék, epe, vér, izzadtság és könnyek, háj, zsír. Furcsa anyagok is, mint az ízületi nedvek, a szinoviális folyadék, és végül az agy és a vizelet. Ezt mind magunkkal hurcoljuk, és különféle célokra használjuk. Ahogy az egész működik, az már varázslatnak tűnik, de ez egyszerűen csak az, ahogy van. Csak ennyi az egész. Akkora jelentőséget tulajdonítunk neki, annyi izgalmat társítunk hozzá, és mivel már régóta ragaszkodunk ahhoz, hogy ilyen világi módon nézzünk rá, sok ismétlésre van szükség, mielőtt a szemléletünket megalapoznánk egy másik fajta látásmódban, az aszubhára való tudatosságban.

Amikor ezt a gyakorlatot fejlesztik, vannak, akik a test egy bizonyos részét választják ki, és újra meg újra azt figyelik. Azt hiszem az egyik szerzetes a csontokra figyel – újra meg újra felidézi a csontokat – ránéz az emberekre és a csontvázukat figyeli, és így amikor meglát valakit, az elme először nem vesz észre mást, csak a csontvázat.

Mi az, amit először észreveszel, amikor meglátsz valakit? Általában az egészre gondolunk, és nevet adunk neki. Persze, ez a test, amit én hurcolok mindenhova, is csak olyan, mint bárki más teste. Észre lehet venni, miként öregszik fokról-fokra, egyik évről a másikra, zacskós lesz a bőre, már nem működik olyan jól, és egyre inkább szétesik. Látni, ahogy itt-ott elkezd lógni egy kicsit, egyre jobban ráncosodik, veszít a feszességéből.

Arra is szánhatsz időt, hogy észre vedd azt, amikor a test hozzáér a körülötte lévő dolgokhoz, és amikor valami leválik róla. Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg, hogy a test, ahogy az végigmegy az életen, közben a dolgokat egy kicsit piszkosabbá teszi; mert egyszerűen ez a természete. Próbálhatsz sok energiát abba fektetni, hogy mindent tisztán tarts, de tisztítás közben is valami szivárog, és valami mást bemocskol. Így vizsgálni a testet békét ad. Lehet, hogy nem kifejezetten izgalmas, de én már régóta nagyon érdekesnek találom.

Emlékezz, hogy a gyakorlásunk alatt a szándékunk alapja végig a jóindulat, a kedvesség, a könnyedség és boldogság érzete kell legyen, a feltételektől és körülményektől függetlenül. Mennyi fájdalom és feszültség van az életedben, ami abból ered, hogy milyen módon nézel a testedre, hogy milyen az énképed? Figyeld meg a hajlamot arra, hogy azonosuljunk a testtel és azzal, amit gondolunk róla – túl magas, túl alacsony, túl kövér, túl vékony, nincs eléggé lebarnulva. Ezzel mind hibát vétünk, ez a szemlélet valamilyen irányú torzulása. A testet más módon is lehet látni, ami ennél békésebb. Csak ennyi az egész: haj, testszőr, körmök, fogak, bőr. Amikor ezeket a részeket külön-külön szemléljük, a test személyisége elpárolog, és ez békés – legalábbis számomra mindenképp. A test csak ennyi; semmi másnak nem kell lennie. Így működik, ez úgy vonatkozik rá, mint az összes állat testére is. Minden más állat, a poratkáktól kezdve az elefántokig és bálnákig, a legkisebbtől a legnagyobbig, ugyanezeket a fajta dolgokat teszik és hasonló alapvető elemekből állnak; mind mozognak, kapcsolatba jönnek a környezetükkel és nyomokat hagynak maguk után.

Lehet, hogy úgy érzed, nem igazán akarsz aszubha kammatthánát gyakorolni. Magam is emlékszem olyan esetekre, amikor szívesebben kerültem egyes javasolt gyakorlatokat. Viszont tisztán látni a nem-kedvelést vagy nem-akarást arra, hogy egy adott gyakorlatot végezzünk, önmagában is a felismerések egy forrása lehet. Tudatában lenni az ellenállás érzetének, belátáshoz vezethet; annak a belátásához, hogy kedvelni vagy nem kedvelni valamit is csak egy újabb szokás.

Azok, akik látják a lemondás gyakorlásának értékét, az aszubha kammatthána fejlesztésében sok örömet találhatnak, és számukra ez nagy segítséget jelenthet. De azért újra meg szeretném említeni, hogy ez a gyakorlat nem csak azoknak való, akik „teljes állásban” lemondásban élnek.

Egyszer egy elvonulást vezettem, körülbelül hatvan résztvevővel. Ez az Egyesült Államokban volt Ácsán Punnadhammóval, aki az Ontario állambeli Arrow River Erdei Remeteségből jött oda. Ő vetette fel, hogy aszubha kammatthánát tanítsak. Azt hiszem lehet, hogy csak ugratni akart, de én attól még belementem. Az elvonuláson résztvevőknek azt az útmutatást adtam, amit Ácsán Cshától kaptam, és felvetettem nekik, hogy ha akarják, próbálják meg.

Később, jöttek a visszajelzések – lehet, hogy csak nem akartak negatív visszajelzést adni, de mindenki, aki beszámolt a tapasztalatairól azt mondta, hogy hatalmas segítség volt. Az emberek megjegyezték, hogy nagyszerű gyakorlatnak találták azt, hogy szétszedjék a testük képét, ne vegyék azt olyan komolyan, és eldobják azt. Én is gyakran élveztem ezt, és nagyon hatásosnak találtam – az érzést, hogy elhagyom a darabokat, amikre általában úgy gondolok, hogy én az vagyok; és elképzelni őket úgy, mint ami csak egy halom cucc a földön. A test csak egy halom cucc – egy zárt bőrzsák, teli visszataszító dolgokkal. Tulajdonképpen nincs is lezárva rendesen, mert szivárog. Igazán értékes ezt így vizsgálni.

Bármilyen felébredés, amit valaha is megtapasztalhatunk, az ezen a testen belül lesz. Nem valahol máshol lesz, úgyhogy jobb, ha használjuk azt, amink van, amivel együtt élünk, és megtanulunk rugalmasnak és élettel telinek lenni, a dolgokat máshogy látni, mint ami pusztán a szokásainkból eredő látásmód. Ehhez arra van szükség, hogy gyakoroljuk a megvilágosodott életmódot. Tehát arra bátorítok mindenkit, hogy gyakorolja a megvilágosodásnak ezt az oldalát – a dolgokat különálló részekként látni, és nem az egész látszatával lekötni magunkat. Arra figyelni, hogy ezek darabok, amik össze vannak rakva, és nem arra, hogy ezek a darabok milyen formában vannak összerakva.

Ha az aszubha kammatthánát a helyes módon gyakoroljuk, én bízom abban, hogy egy jótékony kiábrándulás érzéséhez, nibbidához fog vezetni, ami felszabadító. A nibbidá szót undornak is lehet fordítani, és vannak, akik számára ez azt a jelentést hordozza, hogy emiatt ez valahogy rossz. De azt vedd figyelembe, hogy az undorító az ízletes ellentéte, és arra utal, amikor a dolgok elvesztik az ízüket, megszűnnek mámorítónak vagy vonzónak lenni, nem tudnak többé horogra csalni és maguk felé húzni. Amikor a dolgok többé már nem ízletesek, sokkal felengedettebben viszonyulunk hozzájuk. Ez a felengedés, könnyedség, ez a békesség annak a jele, hogy a gyakorlás működik.

Legyen ennek megtapasztalása az aszubha kammatthána gyakorlásod eredménye.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


RÉSZLET: FORRÁS: MEDITÁCIÓS ÚTMUTATÓK GYŰJTEMÉNYE
http://hu.scribd.com/doc/114580943/meditacios-utmutatok-gyujtemenye-2012-07-01

Felidézni a test természetét

"Meditálhatunk a halálon is, vagy a test nem-szép  jellegén, a különféle aszubha vizsgálódásokon: a bomlás  különböző szakaszaiban lévő hullákon.  Elképzelhetjük, hogy szétszedjük a testünket, mint  ahogy egy orvostan hallgató felvágja a testet. Ha  „lehámozzuk” a bőrt, „láthatjuk” mi van alatta: a hús  rétegei, az inak, a csontok, a belső szervek.  Képzeletben kivehetjük a belső szerveket, és egyenként  vizsgálgathatjuk őket, az alakjukat, rugalmasságukat,  színüket, felszíni mintáikat megfigyelve. Miből áll a  test? Milyen részei vannak? Ez én vagyok? Ez állandó?  Lehet ezt tényleg ‘én’-nek nevezni?  

A test csak a természet egy része, mint egy fa vagy egy  felhő – semmi különbség nincs. Az alapvető  problémát a testhez való ragaszkodásunk jelenti; az  elme örömét leli az ‘én’ testemben; örömét leli mások  testében. Ez vagyok ‘én.’ Ez a lényegem. Ez hozzám  tartozik. Megkérdőjelezhetjük a testhez való  ragaszkodásunkat úgy, hogy megvizsgáljuk és  szemléljük azt.  Használhatjuk a testünk csontjait, mint meditációs  tárgyat. Sétáló meditáció közben elképzelhetünk egy  csontot, ahogy az kifehéredik a napon, széttörik és  visszatér a föld elemhez. A csont kalcium, amit a  testünk a növényi és állati táplálékból vesz fel: a
földből jön. A szerves vegyületek csonttá állnak össze,  és a csont végül visszatér a földbe.  A kalcium csak kalcium; nincs semmi olyan  tulajdonsága, ami az ‘én’ kalciumommá, vagy másvalaki  kalciumává tenné. A föld visszatér a földbe, és minden  elem lebomlik a természetes alkotórészeire. Ez nem ‘én’  vagyok; ezt nincs okunk ‘én’-nek nevezni. Meditáció  közben lebonthatjuk magunk előtt a csontot  alkotóelemeire, és visszaadhatjuk azokat a földnek.  Aztán újra felvesszük a csontot, újra lebontjuk, és így  folytatjuk amíg tiszta belátás nem ébred bennünk a  dolog természetéről.  

Ha a test felett meditálsz, és még nem bontottad le  teljesen, és raktad újra össze a meditációs tárgyat a  négy elemre (föld, levegő, tűz, víz) akkor a meditációs feladat még nincs  befejezve. A mentális gyakorlat még nem teljes; a  munka nincs kész. Folytasd a gyakorlást és a sétát.  Sétálj fel és alá, szemlélődj a tárgy felett, amíg képes  nem vagy megalapozni az elme látásmódját abban,  hogy lássa az aszubhát a szubhában, hogy lássa a  nem-szép, nem-örömteli, nem-vonzó jelleget abban,  amiről feltesszük, hogy gyönyörű, örömteli és vonzó.  Lebontjuk a testet, és visszafordítjuk azt a természetes  alkotóelemeire annak érdekében, hogy úgy lássuk,  ahogy az a valóság szerint van.
Az elmét a természet vizsgálatára képezzük, és ez  bölcsességhez vezet. Azzal, hogy gyakran ismételjük  ezeket a gyakorlatokat, lebontva a testet a négy elemre:  földre, levegőre, tűzre és vízre, az elme belátja és  megérti, hogy ez nem az, ami ‘én’ vagyok, ez nem az  ‘enyém,’ hanem éntelen. Az elme ragaszkodik ahhoz a  nézőponthoz, hogy a test egy ‘én.’ Ezért  megkérdőjelezzük ezt a ragaszkodást, nem fogadjuk el  vakon, mert ez a ragaszkodás az, ami minden  szenvedésünket okozza."

Mindenkinek sok sikert :)

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Metta, Karuna, Upekkha, Aszubha

Metta, Karuna, Upekkha, Aszubha

A fő meditációk, amelyeket mindennap végeznünk kell, ne feledjük - végezhetünk egyik nap vipasszanát, másnap az ánápánaszatit és így haladva tovább, egyik nap vipasszanát, másik nap ánápánaszatit. A linkek a bejegyzésekhez:

szamatha - ánápánaszati http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

vipasszana (ha már haladtunk az ánápánaszatival) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

De a metta, karuna, upekkha, és aszubha gyakorlatokat a többi meditáció mellett is lehet végezni. Sőt ÉRDEMES!! Érdemes a mettát és a karunát mindennap végezni, amennyiben gyorsabb, és komolyabb eredményeket szeretnénk elérni a buddhizmus útján. A metta, a karuna és az upekkha abban segít, hogy a gyűlölettel teli érzéseket mások felé csillapítsuk. Nem arról van szó,hogy kedvesnek kell lennünk az ellenségeinkkel. Hanem arról, hogy együttérzéssel forduljunk minden lény felé, érezzük át, hogy minden lény aki még nem érte el a Nirvánát, eltévedt a téves nézetekben. Hiszen a Nirvána a helyes nézet, ha valaki eléri a Nirvánát, akkor helyes a nézete. De amíg nem érjük el a Nirvánát, addig helytelen nézetek hatására cselekszünk. Az aszubha meditáció pedig a nemi vágy eltörlésére szolgál, vagy a nemi vágy csökkentésére, ez olyan gyakorlóknak való, akik hajszolnák az érzéki örömöket, és akiknek a középút megtartása az érzéki örömöket illetően nehéz, vagy pedig azoknak a gyakorlóknak való akik úgy szeretnének élni, mint a szerzetesek. Az aszubháról többet nem fogok írni ebben a blog bejegyzésben, mivel már egy különálló blog bejegyzésben részleteztem az aszubha meditációt, egész pontosan ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

valóban a szamatha (ánápánaszati), a vipasszana és a szatipatthána a fő meditációk de a karuna és a metta gyakorlása elengedhetetlen, hogyha elborítja a tudatunkat a gyűlölet és más emberekről rondán kezdünk el beszélni. Az ártalmas tudatállapotok: harag, szomorúság, nyugtalanság, érzéki örömök hajszolása, féltékenység, büszkeség, és még sorolhatnám. Ezek mind lassítják a meditációs haladást. Ha nem dolgozunk ellenünk, hagyjuk, hogy megjelennek és elborítsák a tudatunkat, ha hagyjuk hogy a különféle negatív érzelmek sodorjanak minket, és a negatív érzelmek hatása alatt cselekszünk, beszélünk, és gondolkodunk, máris lassítjuk a haladásunkat a meditációban, és egyben a buddhista úton is ami a megvilágosodás felé vezet. sőt, a negatív érzelmek és érzések nagyon erős akadályt is képezhetnek a gyakorló számára. Épp ezért érdemes a kezünkbe vennünk az irányítást és kontroll alatt tartani a tudatunkat. A tudat olyan, mint egy vad elefánt, a régi szokások rabja, azokhoz vissza akar térni, nem tudjuk neki azt mondani: Figyelj, maradj nyugodtan, maradj csendben. Nem. Mert a tudat olyan, mint egy vad elefánt, amit meg kell szelídíteni. ahogy az elefántot megszelídítik úgy a tudatot is meg lehet szelídíteni. de ezért erőfeszítést kell tenni. Mint ahogy az idomítónak is erőfeszítést kell tennie arra hogy az elefántot megszelídítse. Ha már megszelídítette akkor már nyugodtan a hátára ülhet bárki, az elefánt elvezeti őt oda, ahova az utas akarja, anélkül, hogy lerúgná a hátáról az utast.

Aki a mettát és a karunát is gyakorolja minden egyes nap, az a jövőben, ha szomorúságot fog érezni, vagy depressziós lesz, akkor annak a metta nagy segítség lesz.  De elegendő az is, ha csak akkor gyakoroljuk a karunát és a mettát, ha gyűlölködve tekintünk valakire, ha rondán akarunk beszélni valakiről. Valamint a metta és a karuna a félelmeket, az aggodalmakat és a rosszándékú vágyakat is csökkenti. Ezért valóban érdemes kifejleszteni és gyakorolni rendszeresen, mindennap. És bármikor, amikor szomorúak, vagy depressziósok vagyunk, bármikor amikor félelem, vagy aggódás jelenik meg, bármikor amikor rosszándékú gondolataink vannak magukról, vagy mások felé, bármikor amikor haraggal teli a tudatunk, akkor gyakoroljuk a mettát a hétköznapi életben is, függetlenül a helytől és időtől! Ez nagyon sokat fog segíteni. Tehát a mettát nem csak mély, csukott szemmel végzett meditációban gyakoroljuk. Hanem káros tudatállapotok megjelenésekor is. Elég az is, ha a mettát és a karunát csak akkor gyakoroljuk, ha utálkozva tekintünk valakire, ha valakiről rondán akarunk beszélni. A mettát ha összekötjük a Karunával, akkor még jobb lesz a gyakorlásunk, még intenzíven kitépjük a negatív érzelmeket a gyökerüknél fogva.

EBBEN A BEJEGYZÉSBEN SOK MINDENT LE FOGOK ÍRNI, AMI EGYSZERRE NAGYON SOKNAK TŰNIK. MIUTÁN ELOLVASTAD PRÓBÁLD MEG FELTENNI MAGADNAK A KÉRDÉST.... ezt a kérdést: Mi az, ami ebből a sok mindenből a legjobban segít nekem, amikor haragot érzek valaki iránt, vagy a világ iránt? mi az, ami ebből az egészből el tudja oszlatni bennem az indulatokat? mi tud segíteni ha dühös leszek valakire vagy a világra?

Ezt a kérdést én is feltettem magamban amikor a Metta, a Karuna, és az Upekkha meditációkról olvastam ezeket a tanításokat. Nekem a megszánás kifejlesztése segít a legjobban és az hogy nem csak azt nézem az illetőben hogy mijen rosszat mondott és mijen rosszat tett hanem próbálom tudomásul venni a tényt hogy ő is már régóta itt van a szamszárában, és persze ő is és minden lény is, aki nem érte el a Nirvánát, bizony a nem tudás áldozata. Ezen nem tud változtatni most mert nincs rá karmája a jelenlegi életében. (nem tud a megvilágosodás felé fordulni) így a nem tudás miatt cselekszik rosszul. Ezekről részletesen fogok írni.

A metta szerető kedvességet jelent. Kedvesnek lenni végső soron mindenkivel. Ilyenkor felötlik az emberben az a kérdés, hogy hogyan lehetne mindenkivel kedves lenni? Hogyan lehetne például egy sorozatgyilkos felé nem haragot, hanem kedvességet érezni? És hogyan lehetne nem nyugtalanságot, hanem nyugalmat érezni az irányába? Miért kellene olyan emberek felé kedvességet és békét érezni, akik szerintünk meg sem érdemlik?

Először is: Mindannyian, köztük te és én is a szamszára zavarodottsága miatt cselekszünk rossz dolgokat. Nem tudjuk, mit kéne tennünk. Zavarodottak vagyunk. mert a nem-tudás dolgozunk bennünk. Nem vagyunk megvilágosodottak. A világ, az érzelmek, a benyomások, az emberek mind-mind befolyásolnak minket, és csupán sodródunk az árral. Elveszítjük a józan eszünket, elveszítjük a kontrolt az indulatok felett, és máris rosszat teszünk mi is ugyanúgy, mint ahogy mások is. Megsértünk valakit, más közben megöl valakit, mégis mindannyian a szamszára nem-tudása, zavarodottsága miatt tesszük ezeket a negatív dolgokat. Ekkor megértjük, hogy nem maga az ember a rossz, hanem a tett, és emögött a szamszára körforgása áll. Ugyanakkor azt is átgondolhatjuk, hogy mindenkinek vannak jó oldalai, jó tulajdonságai. Ezt ha belátjuk és megértjük, akkor megértjük önmagunkat is, és minden lényt is. Megértjük, miért teszünk rosszat, és ezzel együtt az is világossá válik, hogy ha mettát és karunát használunk, az upekkhával kiegészítve, akkor a haragunk a rosszat cselekvő emberek felé eltűnik. A metta segítségével sok jót kívánhatunk másoknak. A karuna (szánalom) segítségével megszánjuk a rosszat cselekvő illetőt. Az upekkha (egykedvűség) segítségével megértjük a cselekedeteket, és ezáltal elcsítítjuk a bennünk felkelt ellenszenvet, és nyugalommá alakítjuk át. Minden lény a létforgatagban a BOLDOGSÁGOT KERESI. de mivel a tudatukat a nem tudás hatja át (azaz nem megvilágosodott lények) ezért tesznek olyan dolgokat is, amik nem épp túl jók. Igazából minden lény a boldogságot keresi. de nem tudják, hogy a szamszárában (a létforgatagban) a boldogság NEM található meg. Nem tudják, hogy vakon vezetik őket az érzékeik, a haragjaik, egyszóval az egó. Nem tudják, hogy a szamszára nem vezet örökkévaló boldogsághoz. A nem tudás fátyla a tudatukra telepedett. a tudatlanság azt diktálja nekik hogy a szamszárában a boldogság megtalálható. Ezért hajszolják a dolgokat, azt hiszik, örökkévalóak. nem látjuk a mulandóságot. de ha a buddhizmust gyakoroljuk, akkor a mulandóságot egyre jobban meglátjuk. a lények valójában borzalmasan szenvednek, elveszettek a szamszárában, nem tudják mit kéne tenniük, nem tudják, hogy a tudatlanság rabjai, nem tudják, hogy az újraszületések rabjai. Értsük meg, minden lény a boldogságot keresi, de a tudatukat a tudatlanság fátyla borítja. mi magunk is még ennek a fátyolnak, a tudatlanságnak az áldozatai vagyunk. Fejlesszünk ki megszánást önmagunk felé és minden lény felé. Kívánjuk: SZABADULJAK MEG MINDEN SZENVEDÉSTŐL! SZABADULJON MEG MINDEN LÉNY MINDEN SZENVEDÉSTŐL!

Értsük meg azt is, hogy a lények a szamszárában már rengeteg sok életet leéltek. rengetegszer újraszülettünk már mi magunk is. Ez alatt a rengeteg újraszületés alatt az ellenségeink és a szeretteink is tettek bölcs és jó dolgokat. amikor haragot érzünk valaki felé, az azért van mert az illető rossz cselekedetét látjuk csupán. Ezt a rossz cselekedetet látjuk örökkévalónak, ezt a rossz cselekedetet azonosítjuk azzal az emberrel, vagy állattal, akire haragszunk. Ha megfigyeljük, semmi mást nem látunk, csupán azt a rossz cselekedetet. ezekben a haragos pillanatokban el sem tudjuk képzelni, hogy az az ember jót is tett, és még jót is fog tenni. teljesen beszűkül a látókörünk és azt látjuk, hogy ez az ember rosszat tett, ennek hatására ez fogalmazódik meg bennünk: ROSSZ EMBER. ideje megszakítani az egó önteltségét. gondoljunk bele, hogy ez az ember már mennyiszer újraszületett a szamszárába, ahogy mi magunk is. és ez az ember még újra fog születni. múltbeli születéseiben tett jó és bölcs dolgokat. jövőbeli születéseiben, és a jelenlegi életében még tenni fog jó és bölcs dolgokat. Lássuk a teljes képet! ne csak azt az egy darab rossz cselekedetet. Fejlesszünk ki először megértést. Mindannyian tettünk rossz dolgokat a szamszárában. a saját szenvedésünk hatására. a tudatlanságunk, a vágyaink hatására. Először értsük meg, hogy milyen a létforgatagban való vándorlás. Nézzünk önmagunkra és minden lényre megszánással és kívánjuk azt hogy szabaduljunk meg minden szenvedéstől és minden lény szabaduljon meg minden szenvedéstől.

VALÓSZÍNŰLEG Az is mind a nem tudásból fakad, hogy azok a lények, akik a buddhizmust nem ismerik meg, vagy bár hallanak róla, hallják a tanítást de nem érdekli őket. Jelenlegi életükben ezen NEM tudnak változtatni. nincs rá karmájuk a jelenlegi életükben. Nem tudnak a megvilágosodás felé fordulni még. valóban nem mindenkinek van lehetősége arra hogy elinduljon. ha megnézed rengeteg istenhívő van meg materialista és teljesen berögzült bennük a tévedés. ez a nem tudás teljessége, amikor valaki materialista és ha azt mondod neki hogy te a buddhizmusban hiszel akkor kb. ezt gondolja magában: hát nekem aztán mondhatsz bármit ,én nem fogom azt elhinni mert megrögzött materialista vagyok... nekem aztán mondhatod.
igy gondolkodnak. akármit is mondanál nekik, átfolyik rajtuk a tanítás. olyanok mint egy repedt váza... beletöltheted a repedt vázába a vizet de az a víz ki fog folyni. ugyanilyenek azok is akik megrögzött istenhívők vagy materialisták. ez azért van igy mert bizonyára, valószínűleg így gondolkoztak sok életen át: élvezték a világ dolgait és nem gondoltak arra hogy a szamszára fájdalmas, hogy itt a világban valami nem oké. És az, hogy ennyire berögződtek benne a tévhitek, hogy ennyire berögződött benne az hogy a világ dolgait kell hajkurásznia, az egyeltalán nem élvezetes számára. egyeltalán nem öröm a tudatlanság gátja. mivel akiben a téves nézetek erős gyökereket vernek az még sokáig fog a szamszárában hánykolódni, egyik világból a másikba....

ha viszont valaki észreveszi azt hogy itt túl sok a szenvedés, valami itt nem jó, és ki akar szabadulni valahogy ebből a sok szenedésből és nem pedig a világ dolgait hajkurászni az létrehozhat egy olyan karmikus magot aminek a következménye az hogy megismeri a buddhizmust és belátja hogy amit a Buddha tanított az nem zöldség. akik hallják a tanítást és annak adnak igazat és belátják hogy jé, tényleg minden mulandó, meg éntelen, így  semmi se ad valódi boldogságot azok kapnak lehetőséget arra hogy kijussanak a szamszárából. de ezért tettek, mert észrevették hogy nem stimmel valami ebben a világban, és ki akarnak jutni a szenvedésekből.
De van úgy, hogy hiába érti meg mindezt, és hiába látja be azt hogy a buddhizmus igaz, nem jut tovább, nem kezd el gyakorolni. Az ilyenek majd következő életeikben fordulnak a meditáció gyakorlása felé. jelen életében még csak az öt alapszabályt követi, amiket a Buddha adott a világi követőknek (ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuálisan helytelen dolgot - például házasságtörés, megcsalás, viszony egy olyan embberel aki párkapcsolatban van), ne hazudj, ne fogyassz bódítószert) és azt mondja hogy a buddhizmusban hisz, de nem meditál.
De vannak olyanok akik már gyorsabban elfordulnak a meditáció felé... és komoly eredményeket érnek el pl. a Folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet vagy a vissza nem térő szintet. vagy a nirvánát.... a különböző szintekről itt írtam bejegyzést: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

Szóval ez így működik. meg kell érteni hogy a tudatlanság kerítette hatalmába az egész világot és az hogy a lények a tudatlanság hatására követnek el rossz dolgokat vagy hülyeségeket az valójában nem azért van mert örömükből teszik. a saját szenvedésükből, a saját primitívségükből eredően cselekszenek így..... Mi magunk is sokáig, nagyon hosszú időn át téves nézetekben hittünk, és a téves nézetek hatására cselekedtünk. most már jobb a helyzet mivel megismertük a Buddha tanítását. de még így is, még mi is követünk el hibákat időnként....... nincs tökéletes gyakorló.... amíg érzelmeink vannak addig bármikor cselekedhetünk az érzelmeink hatására. aki tökéletes lehet, az csak egy megvilágosodott lehet.

Aki felé haragot érzünk, annak kívánjuk azt is, hogy legyen kedvesebb az illető. És ha szívből kívánjuk ezeket a jókívánságokat, és teljes erőnkkel, akkor ez a kívánság nagyon erős lesz, és könnyebben valóra is válhat, persze nem hamarosan, hanem idő kell hozzá. Lehet, hogy csak következő életben fog valóra válni. Jószándékunkat használva jót tudunk neki kívánni. És végső soron minden lénynek azt kívánjuk, hogy minél előbb szabaduljon meg minden zavarodottságtól, minden nem-tudástól, és érje el minél előbb a Nirvánát. Ez a metta ereje. Tisztán látni miért teszünk rosszat, miért vagyunk zavarodottak, és hogy mit tehetünk azért, hogy megszűnjön minden zavarodottság. A saját magunk és a többiek zavarodottsága egyaránt. Erős jókívánságok. Kívánjuk az ellenségeink felé azt, hogy BÁRCSAK A METTA MEDITÁCIÓM ÖSSZES POZITÍV ENERGIÁJA ÁTHATNÁ ENNEK AZ ILLETŐNEK A SZÍVÉT ÉS TUDATÁT! BÁRCSAK A DHAMMA GYAKORLÁSA FELÉ FORDÍTANÁ! MINÉL ELŐBB SZABADULJON MEG MINDEN SZENVEDÉSTŐL, MINÉL ELŐBB VALÓSÍTSA MEG A NIRVÁNÁT.

A harag legyőzése a megértésnél kezdődik, amikor megértjük, hogy miért tette ezt a dolgot ez az ember. Ekkor megértjük azt is, hogy mindenki csak a szamszára zavarodottsága miatt cselekszik rosszat. Ekkor elővesszük a jókívánságokat és a szívünket kitárjuk az illető előtt.

A karunát a mettával kapcsoljuk össze, és ha például haragot érzünk valaki felé akkor először megszánjuk a karuna segítségével és aztán a metta segítségével kedvességet és pozitív kívánságokat küldünk felé. végül az upekkhával (egykedvűséggel) zárjuk le a gyakorlatunkat.

ha kegyetlenség jelenik meg bennünk: (pl. bosszúvágy, agresszió, rosszándék) akkor ezt gondoljuk: ez egy rossz célt ad, egy bukást, szenvedést, a poklot! ez a tövisek ösvénye, egy gonosz út, a sötét oldal, konfliktussal és erőszakkal teli kínszenvedés!

Ha haragszunk valakire: Megértjük őt, és mivel megértettük, ezért kedvesek tudunk vele lenni. Sajnáljuk meg a lényeket, amiért rossz dolgokat cselekszenek. a lények a vágyak, és a tudatlanság miatt tesznek rossz dolgokat. sajnáljuk meg, és szánjuk meg őket. érezzük át azt, hogy a következő életeikben milyen rossz lesz nekik! és mindez a tudatlanság miatt történik így. Ezt Karunának hívják. a megsajnálás a Karuna páli nyelven.

Kívánjuk: ennek a lénynek tűnjenek el a gondjai! Legyen mentes a kegyetlenségtől, a gyűlölettől, a bosszútól, legyen mentes a rosszándéktól, minden gondtól és frusztrációtól! Bárcsak szabad lenne ettől a szenvedéstől és minden szenvedéstől! ÉRJE EL A SZÍVÉT A KARUNA ÉS A METTA MEDITÁCIÓM, érintse meg a tudatát és a szívét a megszánás és a kedvesség! ezután végezzünk felé mettát:

Most kívánjuk ezeket: Legyen jól ez a lény, legyen nyugodt, legyen békés, legyen egészséges. Legyen kedves, jószándékú, bölcs, gyakorolja a Dhammát, a Buddha tanításait, és minél előbb szabaduljon meg a létforgatag összes szenvedésétől.

Legvégül az Upekkha (egykedvűség) fogja teljességében elnyugtatni és lecsítítani a felkelt ellenszenvünket, vagy a szomorúságot, szenvedés érzését:

A harag az egóból származik ugyanugy mint az összes többi érzés. az "én érzésem", "engem bántott meg", "engem bántott", stb. ilyenkor elevenitsük fel az Anatta (éntelenség) tanítását. erről itt olvashattok bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

A másik személy cselekedetével azonosítja önmagát az egó, így keletkezik a szomorúság, a harag, stb. ezen kell túllépni és ezt kell meghaladni a Mettával, a Karunával, és az Upekkhával. ismételgessük: "ez nem én vagyok, ez nem az én énem, ez nem az ami én vagyok."

Ez a személy ugyanúgy a saját tetteiért felelős, a saját tetteinek a hordozója. Saját tettei által jött létre, saját tettei által született meg, és a saját tetteit fogja a jövőben is tapasztalni.

Amikor rosszkedvünk van a Metta és a Karuna akkor is segíteni fog rajtunk: Amikor rosszkedvünk van, vagy aggódunk valami miatt, akkor kívánjuk: Minden lény szabaduljon meg minden haragtól, kegyetlenségtől, rosszindulattól. Minden lény szabaduljon meg a bosszútól, minden gondtól és frusztrációtól! Minden lény legyen boldog, egészséges, és nyugodt. Minden lény gyakorolja a Buddha tanítását, a Dhammát. Minden lény minél előbb szabaduljon meg a létforgatag minden szenvedésétől! EGÉSZEN ADDIG ISMÉTELGETJÜK EZEKET a kívánságokat önmagunkban amíg a rosszkedv el nem tűnik. ha visszatér a depresszió akkor újra elkezdjük a kívánságokat.

A metta, a karuna és az upekkha meditációkat lehet végezni akkor is, ha nem érzünk haragot, vagy rosszkedvet. Úgy általánosságban, mint a gyakorlásunk egyik része. Ez a jövőben sokat fog segíteni a különféle akadályok legyőzésében: hamar segíteni fog a metta, hogyha depressziósak vagy nagyon csalódottak, dühösek leszünk valami miatt. Kettő fajtát írok le. Én az egyiket használom csak, de ismerem a másikat is. Használhatjuk mindkettőt, hol az egyiket hol a másikat, vagy gyakorolhatjuk csak az egyik fajtát.

Az első fajta, amit ismerek, annyiból áll, hogy a légzéssel kötjük össze a kívánságokat. Ez úgy történik, hogy csukott szemmel belégzéskor azt kívánjuk gondolatban, hogy "legyek jól". kilégzéskor "legyen jól minden lény". Újabb belégzéskor "legyek egészséges" kilégzéskor "legyen egészséges minden lény". belégzéskor "legyek kedves" kilégzéskor "legyen kedves minden lény". belégzéskor azt kívánjuk "legyek bölcs" kilégzéskor "legyen bölcs minden lény". belégzéskor "legyek jószándékú" kilégzéskor "legyen jószándékú minden lény". Bármilyen jókívánságot kívánhatunk még magunknak és másoknak, amit csak szeretnénk. Belégzéskor figyeljünk minden alkalommal arra, ahogy ez a kedves jókívánság, ez a kedvesség befelé áramlik és eltölt minket. Kilégzéskor pedig figyeljünk arra, ahogy a légzéssel együtt a kívánság is kiárad a világba. A legutolsó kívánságunk alkalmával hagyjuk el azt, hogy a légzéssel kössük össze a kívánságot. Tehát most már ne figyeljünk a ki és be légzésre miközben a kívánságot megtesszük. mert ez a kívánság hosszabb lesz mint a be és kilégzés időtartalma. Tehát hagyjuk el a be és kilégzés figyelését és kívánjuk: "minél előbb szabaduljak meg a szamszára összes szenvedésétől!" Ezután pedig kívánjuk ezt: "minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől minden lény". Legvégül pedig ezt kívánjuk: "Mindazt a jót és mindazt a mettát, ami létrejött, szétárasztom minden lény között, az egész univerzumban. Váljon minden lény javára. Minden lény minél előbb szabaduljon meg minden szenvedéstől, és érje el minél előbb a szenvedésmentességet." Ekkor nem teszünk mást, mint felajánljuk mindazt a sok jót, ami létrejött, minden lény számára. A metta tiszta erejét árasztjuk szét az univerzumban.

A második fajta metta, amit ismerek, így néz ki: Először önmagunkra kell összpontosítanunk. Forduljunk befelé. Teljesen mindegy milyen érzelem jelenik meg. Önmagunkra figyeljünk. És gondoljunk erre: "Most a felszínre hozom mindazt a mettát, ami bennem van". Ekkor máris kedvességet érzékelhetünk. Ezt a kedvességet árasszuk szét önmagunkban. És kívánjuk önmagunknak a következőket:

Legyek boldog, legyek szabad minden szenvedéstől.
Legyek szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyek szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Ha vannak olyan hibáink, amiken változtatni szeretnénk, de nehéznek találjuk, akkor most itt az alaklom. Például ha kapzsik vagyunk, akkor kívánjuk magunknak azt, hogy "legyek nagylelkű".

Saját magunk után következik egy hozzánk közelálló ember. Lehet az egy legjobb barát például.Idézzük fel a barátunk képét és kívánjuk:

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Majd következik egy ismeretlen személy, akit csak látásból ismerünk, de még sosem beszéltünk vele, vagy esetleg csak a nevét tudjuk. Neki is kívánjuk ugyanezeket.

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Következzen ezután egy olyan ember, akire neheztelünk, aki felé ellenszenvet érzünk. Idézzük fel az ellenségünket és kívánjuk:

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Ezután minden lénynek kívánjuk a jókívánságainkat. És természetesen azt is, hogy minden lény minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől.

Legyen minden lény boldog, legyen minden lény szabad minden szenvedéstől.
Legyen minden lény szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen minden lény szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Legvégül felajánljuk a metta meditáció erejét és gyümölcseit minden lény számára. Azt kívánjuk, hogy "mindaz a metta, és mindaz a jó ami megjelent, áradjon szét az univerzumban, és váljon minden lény javára, és hasznára. És minden lény minél előbb érje el a szenvedésmentességet".

Ez a metta. Kedvesség. Semmi más. Önzetlen kedvesség minden lény felé, ami a megértésnél kezdődik. A Karuna a szánalom, aminek segítségével megszánunk minden lényt.

A karunát is végezhetjük úgy, mint a gyakorlásunk egyik része, mint a meditációs gyakorlásunk egyik mellékesebb része.A karunát nem csak akkor végezzük ha haragszunk valakire, hanem úgy is, mint a mettát - azaz bevesszük a meditációs gyakorlataink közé. érdemes először a karunát elvégezni aztán utána a mettát.

Először elképzelünk egy szerencsétlen helyzetben lévő embert: aki pl. fogyatékos vagy szegény, ilyesmik.kívánjuk: "ennek a lénynek tűnjenek el a gondjai! Bárcsak szabad lenne ettől a szenvedéstől és minden szenvedéstől!"

kívánjuk egy semleges lény felé is és egy olyan felé is aki rossz dolgokat tesz.amikor rossz dolgokat tevő ember felé kívánjuk, akkor először gondoljuk át hogy mindenki aki rossz dolgokat tesz, vakság miatt teszi. elvakultság miatt. egy valódi sajnálat, mesgszánás értük, mert mindannyian szenvedni fognak a jövőben a karmáik miatt. milyen rossz lesz nekik!

Ezután ezeket kívánjuk néhányszor:
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megszánásra irányuló tudatosság művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megszánás gondozásának művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől az energiával teli megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a vidám határtalan megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megnyugtató megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a jkegyetlenségtől a koncentrált, egyhegyű megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a rendíthetetlen megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok minden szenvedéstől, kíntól és frusztrációtól
én és minden lény legyünk szabadok minden gyűlölettől, kegyetlenségtől, könyörtelenségtől és bosszútól!

Sok mindent leírtam ide, ami segít abban, hogy leküzdjük a haragunkat, rosszindulatunkat. Keressük meg azt, ami a leghasznosabb számunkra, ami nekünk megfelelő, ami segít.


A fő meditációk, amelyeket rendszeresen végeznünk kell, ne feledjük:

szamatha (ánápánaszati) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

vipasszana (ha már haladtunk az ánápánaszatival) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana


És végül bemásolok KÉT szuttát (tanítóbeszédet) a Mettáról:

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-1-8-fp
Snp 1.8 Metta Sutta
1. A szeretetről szóló tanítóbeszéd
Tartalom [elrejtés]
1. A szeretetről szóló tanítóbeszéd
1.1. Páli nyelven:

(A páli nyelvű kántálás letölthető a Birken kolostor honlapjáról, a felvételt az Amaravati kolostorbeli közösség készítette 2005-ben.)

(lásd páli nyelven)

Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy
elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermett, becsületes, egyenes,
nyájas szavú, szelíd és szerény,

megelégedett, kevés igényű,
kevés elfoglaltsággal bíró, egyszerű életet élő,
érzékeit uraló, körültekintő,
tartózkodó, családokhoz nem kötődő.

Ne tegyen semmit sem,
amit a bölcsek rosszallnának.
Legyen minden lény boldog és békés,
töltse el boldogság.

Minden létező élőlényt,
legyen gyenge vagy erős,
hosszú, nagy- vagy középtermetű,
rövid, kicsiny vagy vaskos,

látásból ismert vagy sosem látott,
távolban vagy közelben lakó,
létező vagy létezést kereső,
kivétel nélkül minden lényt töltsön el boldogság.

A másikat senki sehol tönkre ne tegye,
meg ne alázza.
Haragból vagy ellenszenvből
senki se kívánjon a másiknak rosszat.

Ahogyan az anya védi gyermekét, egyetlen gyermekét,
akár élete árán is,
úgy terjessze ki az ember szívét határtalanul,
mindenre, ami csak él.

Az ember szerető szívét
terjessze ki határtalanul, minden világra
— fölfelé, lefelé és minden irányban —,
akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül, ellenségeskedés nélkül.

Amíg az ember lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot,
akár áll, akár jár, akár ül, akár fekszik.
E tanítás szerint ezt mondják
magasztos állapotnak.

Nem bonyolódván vélekedések hálójába,
erényekkel ékesen és átlátással fölvértezve,
az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást.
Az ilyen ember bizony nem tér vissza újra anyaölbe.

Itt végződik A szeretetről szóló tanítóbeszéd.

1.1. Páli nyelven:

karaṇīya mattha kusalena,
yan taṃ santaṃ padaṃ abhisamecca,
sakko ujū ca suhujū ca,
suvaco cassa mudu anatimānī

santussako ca subharo ca,
appakicco ca sallahukavutti,
santindriyo ca nipako ca,
appagabbho kulesu ananugiddho.

na ca khuddaṃ samācare kiñci,
yena viññū pare upavadeyyuṃ.
sukhino vā khemino hontu,
sabbe sattā bhavantu sukhitattā.

ye keci pāṇabhūtatthi,
tasā vā thāvarā vā anavasesā,
dīghā vā ye mahantā vā,
majjhimā rassakā aṇukathūlā,

diṭṭhā vā ye ca adiṭṭhā,
ye ca dūre vasanti avidūre,
bhūtā vā sambhavesī vā,
sabbe sattā bhavantu sukhitattā.

na paro paraṃ nikubbetha,
nātimaññetha katthaci naṃ kiñci,
byārosanā paṭighasaññā,
nāññamaññassa dukkhamiccheyya.

mātā yathā niyaṃ puttaṃ,
āyusā ekaputtamanurakkhe,
evampi sabbabhūtesu,
mānasaṃ bhāvaye aparimāṇaṃ.

mettañca sabbalokasmiṃ,
mānasaṃ bhāvaye aparimāṇaṃ
uddhaṃ adho ca tiriyañca,
asambādhaṃ averaṃ asapattaṃ.

tiṭṭhañcaraṃ nisinno vā,
sayāno vā yāvatāssa vigatamiddho;
etaṃ satiṃ adhiṭṭheyya,
brahmam-etaṃ vihāraṃ idha-māhu.

diṭṭhiñca anupaggamma,
sīlavā dassanena sampanno
kāmesu vineyya gedhaṃ,
na hi jātu gabbhaseyya puna retī ’ti.

mettasuttaṃ niṭṭhitaṃ

>>>>>>>

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-1-27-pl
Iti 1.27 Mettā-bhāvanā Sutta
1. A szerető kedvesség kifejlesztése
Tartalom [elrejtés]
1. A szerető kedvesség kifejlesztése

Így szólott a Magasztos, így szólott az Arahant, így hallottam:

– Szerzetesek, a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapját tekintjük is, mindezek egy tizenhatod részét sem teszik ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának. A tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Ahogy, Szerzetesek, az összes csillag fénye egy tizenhatod részét sem teszi ki a Hold fényének, a Hold fénye viszont mindegyiket felülmúlja, oly fényesen és ragyogóan sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Ahogy ősszel, Szerzetesek, az esős évszak utolsó hónapjában, amikor tiszta és felhőtlen az ég, a felkelő Nap szétoszlatja a tér sötétjét s fényesen és ragyogóan sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

S ahogy, Szerzetesek, az éjszakában, a hajnalhasadás pillanatában, a hajnalcsillag felragyog s fényesen sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Aki éberen kifejleszti
A határtalan szerető kedvességet,
Annak béklyói lehullanak,
Látván a kötődések megszűnését.

Ha romlatlan tudattal
Csak egyetlen lényt itat át
Szerető gondolatokkal,
Ezzel valamennyi érdemre tesz szert.

A nemes ember azonban
Az érdemek bőségét hozza létre
Azáltal, hogy az összes élőlényhez
Együttérző tudattal viszonyul.

Ama királyi Bölcsek, akik meghódították volt
Az egész lényektől benépesített földet,
Nekiálltak áldozatokat bemutatni:
Ló áldozatot, emberáldozatot,

Vízszertartást, szóma áldozatot,
S azt, amit ‘az Akadálytalannak’ neveznek.
Mindezek azonban az egy tizanhatod részét sem teszik ki
A jól begyakorolt szeretetteli tudatnak,

Mint ahogy a csillagok egész seregét is
Elhomályosítja a Hold ragyogása.
Aki nem öl,
S nem késztet másokat sem arra, hogy öljenek,

Aki nem igáz le másokat,
S nem késztet senkit arra, hogy másokat leigázzon,
Aki szeretettel van minden élőlény felé —
Az nem tapasztal többé ellenségeskedést senkivel.

Ez is hozzátartozik mindannak az értelméhez, amit a Magasztos mondott, így hallottam.

A szuttákat kivéve a fenti írásokban több helyen a Tiszteletreméltó Szamahita Thera (egy szerzetes tanító) weboldalát használtam aki engedélyt adott arra hogy a weboldalát magyar nyelvre fordítsam. De hozzáteszem hogy a saját gondolataim is sok helyen benne vannak ebben a blog bejegyzésben. Tehát nem minden helyen az ő weboldaláról olvashattok dolgokat. Szamahita Thera  angol nyelvű weboldalát itt találjátok: http://what-buddha-said.net/