théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

motiváció

Motiváció a meditációhoz, a gyakorláshoz

A Buddha mindenkit aki érdeklődött a megvilágosodás irányába, a meditációra, a helyes életvitelre és az elmélkedésre bíztatott.

Akik a buddhizmus felé fordulnak, és a szívüket kinyitják a Buddha tanításai előtt, az újraszületések folyamatos láncolatától és az ezzel együttjáró szenvedéstől szeretnének elfordulni, és attól megszabadulni. A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. (A Nirvána páli nyelven Nibbána). Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: Into The Stream:

MEGTEKINTHETŐ EZEKEN A WEBOLDALAKON:

http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

http://www.dhammatalks.org/ebook_index.html#intothestream

EZ A BLOG BEJEGYZÉS ARRÓL A TUDAT SZINTRŐL SZÓL, AMIT ELÉRTEM (FOLYAMBA LÉPÉS) ÉS AZ ÚT AMI ELVEZET ODÁIG http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

A Nibbána elérhető, a Nibbána előtti szintek elérhetőek, a szenvedésnek és az újraszületésnek véget lehet vetni, aminek van egy módja, ez nem más mint a Buddha által tanácsolt életmód és a tanítások szerinti élet, és a rendszeres meditáció.

A Nibbánáig/Nirvánáig (PÁLI NYELVEN NIBBÁNA - JELENTÉSE NIRVÁNA) különböző szintek vezetnek minket el, ezeket a szinteket dzshánákkal (elmélyedési szintekkel) érhetjük el és vannak olyan szintek, amiket dzshánák nélkül, belátások által is elérhetünk.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS AZ AZON TÚLI SZINTEK ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ ITT MEGTALÁLHATÓAK:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Vannak, akiket érdekel a buddhizmus, és gyakorolnák is, de azon gondolkoznak, hogy az újraszületés vajon valójában létezik-e. Kár ezen gondolkozni.  Vannak, akik használnak valamilyen technikát arra, hogy az előző életeikbe beletekintsenek, azokra visszaemlékezzenek, vagy valami hasonló céljuk van. Vannak, akik ezeket az élményeket is az elme játékának tartják. A Buddha ezekre a kérdésekre (van-e újraszületés, mi van, ha nincs, akkor teljesen felesleges foglalkozni a buddhizmussal) ezekre a kérdésekre egyetlen választ adott. Nem kell belemélyedni. De egyébként AKI ELÉRI A FOLYAMBA LÉPÉST, ANNAK A HITE ÉS A BIZALMA NEM INOG MEG TÖBBÉ A BUDDHÁBAN, A DHARMÁBAN (A TANÍTÁSBAN), ÉS A SZANGHÁBAN (A GYAKORLÓKÖZÖSSÉGBEN) És aki a folyamba lépést eléri az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Gondoljunk bele, ha egy kereszténynek a képébe mondanánk hogy nincs Isten, akkor máris meginogna a hite Istenben. De ha egy folyamba lépettnek azt mondja valaki hogy nincs Nirvána, nincs újraszületés, akkor a folyamba lépett hite és bizalma nem inog meg sem a Nirvánában, sem az újraszületésben. És Buddha maga látta az előző életeit amikor elérte a Nirvánát. És rajta kívül a legtöbb tanító akik magas szinteken vannak ők is látták az előző életeiket. De valójában ezek a kérdések teljesen értelmetlenek. Ezek ezer és ezer gondolatot és ezzel együtt vágyat szülnek, csak rohangálunk eszetlenül fel és alá mint a hangyák a hangyabolyban, miközben az idő csak pereg. Az élet rövid, és amíg ezekre a kérdésekre kutatjuk a választ meditációs gyakorlás helyett, addig az időnket vesztegetjük, életünk elpereg. A Buddha elmondott erre egy hasonlatot is, amit általánosságban "nyílvessző hasonlatnak" neveznek. Ezt a szuttát be is másolom:

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:

- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…

- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtad…

- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtam…

- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…

~~~~~~~~

Ezen kívül több szutta is van még arról, amikben a Buddha elmondja, hogy csak az időt húzzuk azzal, ha a világgal, vagy az újraszületéssel kapcsolatos a kérdésekre keressük a választ, emellett még ugráló gondolatokat és vágyakat is kelt fel.

Most a Nibbána előtti szintekről fogok írni:

A Nibbána előtti szintek: A Folyamba lépő, az egyszer visszatérő és a vissza nem térő a Nirvána előtti szintek. A folyamba lépésnél az első három béklyótól szabadul meg a folyamba lépő: A téves énképzettől, a szertartásokhoz és a fogadalmakhoz való ragaszkodástól is megszabadul, és a kételytől is. Nincs már kételye a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában, a Nibbánában. Az énképzettől is megszabadul, de nem teljes mértékben. Az énképzettől teljes mértékben csak a megszabadult lény, aki a Nibbánát eléri, az szabadul meg teljes mértékben. A folyamba lépő a szertartásokba és a fogadalmakba vetett ragaszkodástól is megszabadul, nincs szüksége szertartásokat végezni. 7 életen belül eléri a Nibbánát. De az is lehet, hogy kevesebb mint hét élet leforgása alatt éri el a Nibbánát. Az egyszer visszatérő meggyengítette, meglazította a 4. és 5. békylót, az érzéki vágyat és a rosszindulatot. Egyszer születik már csak újra az emberi világba. A vissza nem térő amikor meghal, a Tiszta Lakhelyben, Szuddhavaszában születik újra. Csak azok a lények tapasztalják ezt a létsíkot akik már majdnem megvilágosodtak. A vissza nem térő az első öt béklyótól megszabadul, az arahat pedig mind a 10 béklyótól megszabadul.

Most pedig a Dzshánákról fogok írni: 4 alsóbb és 4 felsőbb dzshána van. Van egy jó hírem a dzshánákkal kapcsolatban. Bár nem könnyű a megvalósításuk, de ismertetek egy rendszert, amit a Buddha mondott el akkoriban. Megvilágosodott tudata által ismert mindent, ismerte a tudat működését, a világ működését, ismerte előző életeit, látta más lények tudatát, stb. tudata rugalmas volt, és szennyeződésektől mentes. Ezáltal ismerte a dzshánák gyümölcseit, jótékony hatásait is. Bemásolok egy szuttát, innen: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Samyojana Sutta

1. A béklyók

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

Lábjegyzet

1. A 10 béklyó (samyojana):

~ én-képzet (sakkāya-ditthi)

~ bizonytalanság (vicikicchā)

~ a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)

~ érzéki vágy (kāma-rāga)

~ rosszindulat (byāpāda)

~ vágy a formára (rūpa-rāga)

~ vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)

~ gőg (māna)

~ nyugtalanság (udhacca)

~ tudatlanság (avijjā)

A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től.

~~~~~~~~~~~

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához, de nem szükségesek a Folyamba lépés eléréséhez. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak.

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs
MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Tehát nagyon is érdemes a dzshánákhoz vezető meditációkat gyakorolni. Ezeket a gondolatokat a Buddha nagyon sok szuttában említi még. Mivel a meditáló tudat tisztul a szennyeződésektől, a dzshánába lépve mégtisztább lesz, és nagyon sok jó karma halmozódik fel ezáltal. Ezért történik az, hogy egyre közelebb kerülünk a Nibbána megvalósításához, minden dzshána elérésével egyre közelebb és közelebb. Ez fantasztikus. A dzshánák után jön a nirodha, ami a megszüntetés. És végül majd eljutunk arra a pontra is, amikor már semmi nem fog minket zavarni, többé nem szenvedünk, megszabadulunk az újraszületéstől és tele leszünk Mettával. Ekkor érjük el a Nibbánát. Persze vannak olyan tanítók is, akik azt vallják hogy nem kötelező végigmenni az összes dzshánán ahhoz hogy elérjük a Nibbánát, szerintük elég csak a néhány alsóbb dzshána, vagy csak pár perc egy-egy dzshánából. Tehát kétféle módon lehet elérni a különböző szinteket (folyamba lépett, egyszer visszatérő, stb.): A. dzshánákkal B belátások útján. De a Folyamba lépéshez, mint ahogy azt fentebb már leírtam, nem szükséges dzshánát elérni.

Én is, mint minden más buddhista is, azért követjük a Buddha tanításait, mert meg szeretnénk szabadulni a szenvedéstől. Itt nem kell elhinni semmit. A Buddha nem azt tanította, hogy higyjünk benne, higyjünk az újraszületésben, vagy hogy akármiben is higyjünk. Ez nem vallás. És nem is filozófia. A Buddha azt mondta akkoriban, hogy a saját közvetlen tapasztalatainknak higyjünk, a saját meditációs élmények, tapasztalatok fogják beigazolni a Tan és a Nibbána hitelességét, és a Buddha által elmondottak hitelességét. Na meg a Folyamba lépést ha elérjük, mi magunk is megtapasztaljuk hogy TÖBBÉ NEM INOG MEG A HITÜNK ÉS A BIZALMUNK A NIRVÁNÁBAN , SEM A BUDDHÁBAN, SEM A TANÍTÁSAIBAN. Amikor elkezdjük a buddhista utat, Nem kötelező hinni sem az újraszületésben, sem a karmában, ha nem szeretnénk. Egy út áll előttünk. A saját útunk. Ez az út csak a miénk, ezt az utat csak mi érezzük, csak mi tapasztaljuk. Közvetlen meditációs tapasztalatok, élmények tárulnak elénk, és saját magunk tapasztaljuk meg a dzshánákat, szerzünk belátásokat, és érjük el a Nibbánát/Nirvánát végül. Ezek a mi kincseink, amiket a Buddha adott nekünk, aki akkoriban elérhetővé tette számunkra a szenvedéstől való megszabadulást, a Tan segítségével. Ezeket a kincseket a Buddha mind elérhetővé tette nekünk, ezek olyanok, mint a fel nem becsülhető tanítások, ezeket megtapasztalhatjuk, gyönyörködhetünk bennük, átélhetjük, magunkévá tehetjük. Aki az úton elindul, és jár rajta, csodás élményekben lesz része, emellett egyre közelebb kerül a teljes szabadság felé is.

A Nirvána/Nibbána állapota egy teljes szabadságot nyújtó, vágytalan, és szenvedésmentes állapot, amely teljes nyugalommal jár. Nincs több szenvedés. Vége a hánykolódásnak. Vége a születésnek. A hánykolódás vége.

Legyünk éberek a cselekedeteinkre.  a hibákat próbáljuk meg kijavítani. meditáljunk rendszeresen. elmélkedjünk rendszeresen. ez a Nemes Út, ami elvezet a Nibbánához, a megszabaduláshoz. akkor az Út végére érünk, és többé nincs újraszületés, nincs karma, nincs szenvedés. De ha valaki nem tudja a jelenlegi élete során megvalósítani a Nibbánát, akkor el tud érni magas szinteket, amik a Nibbána felé terelik a következő életeiben. A magas szintek: Folyamba Lépés, Egyszer Visszatérő, Vissza nem térő. a Folyamba Lépett maximum hét újraszületésen belül eléri a Nibbánát. Erről itt olvashattok és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Érdemes az öt alapszabályt tartani amiket a Buddha a világi gyakorlók számára tanított: ne ölj, ne hazudj, ne lopj, ne kövess el szexuális helytelenséget, ne fogyassz bodítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT, HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA.

Érdemes mindent elvégezni amiket a blogomon találtok annak érdekében ha el szeretnétek érni egy magasabb szintet a meditációban, például a Folyamba lépést, még ebben az életben. Ezért összegyűjtöttem az összes bejegyzés linkjét és mindjárt leírom most ide. de előbb elmondom, hogy én Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo könyve alapján igazodok el amik itt letölthetőek:

Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól: http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet

Tegyük fel hogy szeretnél meditálni és komolyan érdekel a buddhizmus, de nem tudsz angolul és nem érted meg a fent mutatott könyveket mert angolul vannak. Magyarul kevés olyan théraváda tanítás található meg lefordítva az interneten, amik elvezetnek a magas szintekig, részletesen leírva, mit kell tenned, melyik szinten vagy. Kevés. Viszont rövidebb lefordított tanításokat, részleteket könyvekből találtam már magyar fordításban, az interneten. Ezeket a blogomon közzétettem, külön bejegyzésekben. Minden segítséget, ami elvezet a magasabb szintekhez, megtalálsz a blogomon. Csak olvass át minden bejegyzést részletesen, és a http://a-buddha-ujja.hu/ című weboldalt ajánlom még olvasásra. Itt szuttákat találtok, amik a Buddha korából fentmaradt tanítóbeszédek. Most pedig az összes buddhizmusról szóló blog bejegyzés linkjét összeszedem, itt vannak:

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDNEKÉPPEN VÉGEZNÜNK KELL - SZAMATHA ÉS VIPASSZANA:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

EZEK MELLÉKESEK, EZEKET HOZZÁTEHETJÜK A GYAKORLÁSUNKHOZ MINT OLVASMÁNYOKAT:

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

ÉS MOST KÖVETKEZZEN NÉHÁNY MOTIVÁLÓ SZUTTA (TANÍTÓBESZÉD) ERRŐL A WEBOLDALRÓL http://a-buddha-ujja.hu

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-15-3-fr

SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

Tartalom [elrejtés]
1. A könnyek

Szávatthiban [egy alkalommal] így szólt a Magasztos:

– Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. Mit gondoltok, szerzetesek, melyik a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és rítatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – vagy a négy nagy óceán vize?

– Ahogy mi a Magasztos által kifejtett Dhammát értjük, ez a több: a könnyek, amiket az újraszületéseink és vándorlásunk során hullattunk e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtunk és ríttunk, ha kellemetlen dolgokkal találkoztunk, és ha megfosztottak bennünket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy nagy óceán vize.

– Helyes, szerzetesek, nagyon helyes. Nagyszerű, hogy így megértettétek az általam kifejtett Dhammát.

Ez a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha meg fosztottak benneteket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy óceán vize.

Réges-régóta [újra és újra] tapasztaljátok az anyák halálát. Az sok könny, amit az anyák halála miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Réges-régóta tapasztaljátok az apák halálát. …a fivérek halálát. …a nővérek halálát. …a fiaitok halálát. …a lányaitok halálát. …a rokonok elvesztését. …a vagyonotok elvesztését. …a betegség miatti veszteséget. Az sok könny, amit betegség miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Miért van ez? Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. [Annak belátása, hogy] réges-régóta tapasztaljátok a szenvedést, tapasztaljátok a fájdalmat, tapasztaljátok a veszteséget, megtöltitek a temetőket – épp elég ahhoz, hogy kiábránduljatok minden összetett dologból, elég ahhoz, hogy szenvedélymentessé váljatok, elég ahhoz, hogy megszabaduljatok.


http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-14-vj

MN 14 Cūḷa-dukkhakkhandha Sutta

1. A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma:

– Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.” Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme”, mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitől még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?

– Éppen ez az, Mahánáma, amitől még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyűlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettől megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettől még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.

Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot : „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma.

Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyűcsúcs-hegyen. Ez idő tájt az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésről, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:

– Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésről, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek?

A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:

– Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát : „Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok.” Márpedig ő mondta: „Szerzetesek, ti előzőleg bűnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövőre vonatkozólag nem halmoztok fel bűnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövőben nem érvényesül hatás. Ha a jövőben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni.” Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket. E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek:

– Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bűnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bűnös cselekedetet követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezű gonosztevők közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?

– Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.

– A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.” Először ellenkérdést kellett volna hozzám intézni : A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?

– Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.].” Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótaurától: „A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?”

– Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?

– Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.

Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében időzött.

Akkor a Magasztos az Öt Szerzeteshez a következő szavakat intézte:

– Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki a szerzetesek útjára lép. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve, szerzetesek, a Beérkezett ráébredt a közép útjára, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Szerzetesek, és mi a közép útja , amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Szerzetesek, ez az a nemes nyolcas út, amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.

Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.

Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.

Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést kell tökéletesen megérteni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést tökéletesen megértettem; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem

Ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat kell hátrahagyni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat hátrahagytam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést kell megtapasztalni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést megtapasztaltam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat kell végigjárni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat végigjártam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Mindaddig, szerzetesek, amíg e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán nem értettem és láttam úgy, amint van, addig bizony, szerzetesek, nem vallottam azt, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

De amikor, szerzetesek, e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán megértettem és megláttam úgy, amint van, akkor bizony, szerzetesek, azt vallottam, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

Megértés és meglátás ébredt bennem: Megingathatatlan elmém megszabadulása. Ez az utolsó születésem. Nem vár rám több újraszületés.

Így szólt a Magasztos. Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.

Amint a Magasztos a Tan kerekét megforgatta, a Föld istenei üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a Föld isteneinek kiáltását meghallották, a négy nagy istenkirály üdvrivalgásban tört ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a négy nagy istenkirály kiáltását meghallották, a harminchárom istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a harminchárom istenek kiáltását meghallották, az üdvbe távozó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az üdvbe távozó istenek kiáltását meghallották, az elégedett istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az elégedett istenek kiáltását meghallották, a teremtésnek örvendő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtésnek örvendő istenek kiáltását meghallották, a teremtés fölött uralkodó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtés fölött uralkodó istenek kiáltását meghallották, a Brahmát kísérő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Ebben az órában, ebben a percben, egyetlen másodperc alatt elérte e kiáltás még Brahmá birodalmát is, és ez a tízezerszeres világrendszer rázkódott, rázkódott és megrendült, és végtelen, mérhetetlen fény ragyogott föl a világban, fölülmúlva még az istenek sugárzó fényét is.

Akkor a Magasztos ezt a kijelentést tette:

Kóndannya valóban felfogta! Kóndannya valóban felfogta!

Így nyerte el Kóndannya a nevét: Annyáta-Kóndannya – Kóndannya, aki tud.

Itt végződik a Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-206-fr

SN 35.206 Chappāṇa Sutta

1. A hat állat

Tartalom [elrejtés]
1. A hat állat

Tegyük fel, hogy egy fekélyes sebekkel borított ember kimegy a mocsaras dzsungelbe. A pengeéles fűszálak megvághatják a lábát, a tüskék felsérthetik a gennyes fekélyeket. Ezért még nagyobb fájdalmat és szenvedést élhet át. Épp így, amikor egy szerzetes egy faluba vagy a vadonba megy, és ott találkozik valakivel, aki így korholja őt: „Ez a ’tiszteletreméltó’, aki így cselekszik, így gyakorol, a tisztátalanság tüskéje ebben a faluban!” felismeri, hogy (ez az ember) egy tüske, és így megérti, mi az önuralom és mi az önuralom hiánya.

És mi az önuralom hiánya? Amikor a szerzetes, ha valamilyen alakot lát a szemével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, ekkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] megérint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Miután így megkötözte őket egy erős kötéllel, és egy csomót kötne középen a kötelek végére, szélnek eresztené őket..

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, feladja, aláveti magát annak, amelyik a legerősebb közöttük. Épp így, azt a szerzetest, aki a test feletti éberséget nem fejlesztette ki kellően és nem zabolázta meg [azt], a szeme elhúzza a kellemes alakok felé, míg a kellemetlenek taszítják; a fülei elhúzzák a kellemes hangok felé…; az orra elhúzza a kellemes szagok felé…, a nyelve elhúzza a kellemes ízek felé…; a teste elhúzza a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme elhúzza a kellemes gondolatok felé, míg a kellemetlenek taszítják. Az ilyen a szerzetes nem rendelkezik önuralommal.

És mi az önuralom? Amikor a szerzetes, ha egy alakot lát a szemével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége mérhetetlen. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] érint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége határtalan. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Megkötözi őket egy erős kötéllel, és kiköti őket egy erős póznához vagy cölöphöz.1

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, megáll, leül vagy lefekszik a pózna vagy a cölöp tövébe. Épp így, amikor a szerzetes, akinek a test feletti ébersége kellően fejlesztett és megzabolázott, a szeme nem húzza el a kellemes alakok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el; a fülei nem húzzák el a kellemes hangok felé…; az orra nem húzza el a kellemes szagok felé…, a nyelve nem húzza el a kellemes ízek felé…; a teste nem húzza el a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme nem húzza el a kellemes gondolatok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el. Így a szerzetes önuralommal rendelkezik.

Tehát így gyakoroljatok: ’Ki fogjuk fejleszteni az egész testet átható éberséget. Meg fogjuk zabolázni, megragadjuk a gyeplőt, kikötjük egy karóhoz és leszúrjuk a földbe. Megállítjuk, megkötjük és szorgalmasan műveljük [ezt a gyakorlatot].’ Így kell gyakorolnotok.


  1. Az ’erős pózna vagy cölöp’ csak egy másik szó az egész testet átható éberségre.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Gondoljuk el, hogy egy embert elragad egy csábító és kellemes folyó árja. Egy másik, helyes látással bíró ember áll a folyóparton és látva ezt így szól: ’Jóember, bár egy csábító és kellemes folyó árja ragadott magával, kissé lejjebb egy sodrással és örvényekkel teli tó van, ahol szörnyek és démonok laknak. Elérve ezt a tavat szörnyethalsz, vagy halálos fájdalmat érzel majd.’ Az előbbi ember, hallván a másik szavait, kézzel-lábbal erőlködik, hogy a sodrással szembeszálljon.

„Ezt a hasonlatot a tanítás jelentésének bemutatására mondtam nektek. Ez a jelentése: a folyó árja a sóvárgást jelképezi. Csábító és kellemes, ez jelképezi az érzékelés hat alapját. A tó lejjebb az öt alsó béklyót jelképezi1. A sodrás a harag és a bánat. Az örvények az érzéki élvezet öt fonala, a szörnyek és démonok az ellenkező nemet jelölik. Az sodrással szemben úszni a lemondást jelenti. Az ember, aki helyesen lát és a folyóparton áll, jelenti a Tathágatát, aki érdemes és a maga erejéből tökéletesen felébredett.”

Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Járjon bár fájdalommal,
el kell hagynod
az érzéki vágyakat,
ha a fogságtól mentes
jövőre törekszel.
Éberen,
teljesen megszabadult tudattal
érintsd a megszabadulást most itt is,
ott is.
Egy bölcsesség-megszerző
beteljesítve a szent életet,
úgy mondják, elment a világ végéig
elment
a túlsó partra.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.


  1. az öt alsó béklyó: az ’én’ képzete, kétség, ragaszkodás rítusokhoz és szokásokhoz, érzéki szenvedély, ellenszenv

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS LINKJE MEGTALÁLHATÓ ITT:  http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

mit csináljunk amikor nincs kedvünk meditálni? mit csináljunk amikor álmosak vagyunk vagy kevés az energiánk?

mit csináljunk amikor nincs kedvünk meditálni? mit csináljunk amikor álmosak vagyunk vagy kevés az energiánk?

Amikor nincs kedvünk meditálni valami miatt, elhanyagolnánk a gyakorlást stb. (ez már valakiknél egyre többször is előfordulhat) akkor először megnézzük miért nincs kedvünk gyakorolni. álmosak vagyunk, fáradtak vagyunk, vagy fásultság miatt van? akkor tudatositjuk a hangulatot pl. "álmosság megjelenése" vagy "fásultság megjelenése" vagy "letargia megjelenése" és abban a pillanatban gyengülni kezd ez az állapot, a legnagyobb eséllyel. ha gyengül akkor már el is tud tünni. ha eltünt akkor már előjön a kedv a meditációhoz.

ha még mindig nem tünik el akkor elkezdünk gondolkozni a Dhammán. hálásnak kellene lennünk azért mert megtaláltuk ezt az utat. hálásnak kellene lennünk hogy a Buddha útját követhetjük. hálásnak kellene lennünk azért mert találkoztunk ezekkel a tanításokkal és gyakorolhatjuk őket. addig gondolkozunk ezen míg nem érezzük a hálát. nézd a Buddha szobrot, vagy egy képet a Buddháról. gondolkozzunk a Négy Nemes Igazságról.

1.van szenvedés = a szamszára egésze a szenvedés. Itt gondolkodjunk nagyon mélyen a szenvedésről. arról hogy a szamszárában elkerülhetetlenek a szenvedések, a kínok, a hatalmas gyötrelmek. a szamszárában nincs folyamatos boldogság, minden öröm átmeneti, és kín követi. a csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszára szenvedéseibe. vedd sorra mi van a szamszárikus életben: születés, betegségek, testi és tudati fájdalom, szenvedések, hatalmas fájdalmak, vénülés és halál majd ujraszületés folyamatosan ezáltal ujabb és ujabb szamszárikus életek. mély megértést kellene kifejleszteni a szamszáráról és a szenvedésről annak érdekében hogy meglássuk azt hogy miért érdemes meditálni.  így más fényben látunk majd mindent MINDENNAPI elmélkedések segitségével. először a mulandóságon érdemes elmélkedni, aztán az éntelenségről és végül a szenvedésről. lássuk meg hogy a szamszárában semmi nem kielégítő. semmi se valódi öröm. nincs ilyen a szamszárában. csak a csüngések a vágyak vannak amik további szenvedést szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszárikus élethez, amely a hatalmas kínokkal és apróbb szenvedésekkel jár együtt.  - lássuk át  ezeket nagyon mélye. KIBŐVÍTVE MEGTALÁLJÁTOK ITT A SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ VOLTÁN VALÓ ELMÉLKEDÉST: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

2. nemes igazság: a szenvedésnek van oka - a tudatlanság és a sóvárgás

3. a szenvedésnek létezik megszünése - ez a Buddha útja, ami a Nirvánához vezet

4. a szenvedés megszüntetéséhez vezető út - a Nemes Nyolcrétü Ösvény:

1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Azaz a szamszárától való eloldódásnak (és nem kényszeres ELFORDULÁSNAK) van értelme, a Buddha és a Dharma felé való fordulásnak van értelme. a szamszára hajtásának nincs értelme, a szamszára hajtása szenvedést szül. Totál más fényt fogunk kapni a meditációról. megjön hozzá a kedvünk.

Ha még mindig nem, akkor ismételgessük ezt: "A tudat nyugalma van. A test nyugalma van. A tudat nyugalma van. A test nyugalma van." ezt ismételgessük, jönni fog egy nagyon kellemes érzés, ami a gyakorlásra ösztönöz.Ha álmosság van: képzeljünk el mentális fényt. csukott szemmel. pl. egy elénk táruló rétet ahol süt a nap.

Aki tud angolul, annak a következő weboldalak is segítségére lehetnek mivel itt is arról van szó, hogyan nyerjünk energiát amikor úgy érezzük, hogy kevés az erőnk, vagy a kedvünk a meditációhoz.


http://what-buddha-said.net/drops/II/Curing_Lethargy_and_Laziness.htm

http://what-buddha-said.net/drops/II/Lethargy_and_Laziness.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/IV/Energy_as_Way_to_Force.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Definition_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Arising_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Ability_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Origin_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/Enthusiastic_is_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/library/DPPN/wtb/u_v/viriya.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Energetic_Effort.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Power_of_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Ballanced_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/The_Chief_Hero.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Avoiding_Effort.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Feeding_Energy.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Energy_Viriya.htm

http://What-Buddha-Said.net/drops/III/Dual_Energy.htm

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

buddhista elmélkedések

buddhista elmélkedések

Először bemutatom a meditációkat, amiket a Nirvána eléréséhez vagy a Nirvána előtti szintek eléréshez gyakorolnunk kell:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

És bemutatom a Folyamba lépést is, ami egy Nirvána előtti szint: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

A fentebb leírt meditációk gyakorlása mellett jó ha néha elmélkedünk is. Egy gyakorló három témán kell hogy elmélkedjen LEGALÁBB. LEGALÁBB EZ A HÁROM. Ezeken felül is vannak még dolgok amiken érdemes elmélkedni. Most egyenlőre csak ezt a hármat fejtem ki.

VALÓJÁBAN NAGYON FONTOS AZ, HOGY IDŐNKÉNT ELMÉLKEDJÜNK A HÁROM FŐ TÉMÁRÓL:
-éntelenség
-mulandóság
-a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő volta

Miért? MERT EZ IS RENGETEGET SEGÍT NEKÜNK ABBAN, HOGY ELOLDÓDJUNK A SZAMSZÁRÁTÓL. RENGETEGET SEGÍT A NIBBÁNA FELÉ VALÓ EVEZÉSBEN. (A NIRVÁNA PÁLI NYELVEN NIBBÁNA, JELENTÉSE NIRVÁNA) SOKKAL TÖBBET TUD SEGÍTENI, MINT AZT ELSŐRE GONDOLNÁNK! MIVEL MINDEN JELENSÉGNEK, MINDENNEK, AMI CSAK LÉTEZIK EZ A HÁROM JELLEGZETESSÉGE, JELLEMZŐJE VAN, EZÉRT AZ IGAZSÁGRA VALÓ RÁDÖBBENÉS VALÓBAN RENGETEGET SEGÍT!! Mindent úgy látni, ahogyan az van, mindent a három igazság fényében látni RENGETEGET SEGÍT!! EZÉRT HA KOMOLY GYAKORLÓK VAGYUNK, ÉS KOMOLYAN VESSZÜK A TANÍTÁST, ÉS A CÉLUNK A NIRVÁNA, AKKOR A LEGJOBB, HA MINDENNAP ELMÉLKEDÜNK A HÁROM JELLEMZŐN. ÉS NE CSAK PUSZTÁN ELMÉLKEDJÜNK, GONDOLKOZZUNK. HANEM LÁSSUK BE, HOGY EZEK A DOLGOK VALÓBAN ÍGY VANNAK, MI MAGUNK LÁSSUK BE, AZ ELMÉLKEDÉS VÁLJON BELÁTÁSSÁ, ÉS EGY RÁDÖBBENÉSSÉ, HOGY VALÓBAN: MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE VAN: MULANDÓSÁG, ÉNTELENSÉG, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Amikor legközelebb frissítem a blogot, akkor majd a többiről is írok. Röviden címszavakban például lehet elmélkedni a test taszító voltán (asubha meditáció) és vele együtt a test elmúlásán is, de alacsonyabb szinteken fokozott elővigyázatossággal érdemes csak végezni. Ezeket a gyakorlatokat azok végzik, akik csökkentik a nemi vágyat is, és nem csak az általános meditációkat (szamatha, vipasszana, szatipatthána, stb.) gyakorolnak. Nem csak szerzetesek gyakorolják az asubhát, hanem a világban élő gyakorlók közül is sokan.

Aztán lehet még elmélkedni a mettán is, a barátságosságon, a harmónián önmagunk és mások felé, stb. Majd ezekről írok amikor legközelebb írok a blogra új bejegyzéseket. :)

Van viszont három dolog amik a legfőbb és legalapabb tanítások. Az egyik az éntelenség, a másik a mulandóság, a harmadik a szenvedésteliség.

Most csak ezeket fejtem ki, és ezekről másolok be néhány szuttát.

röviden összefoglalom ezt a három témát, amin nagyon érdemes elmélkedni. Ha egy gyakorló ezeken gyakran elmélkedik, akkor mindenképpen belátásokhoz jut, belátásokat él át, amik ezekkel az Dhamma igazságokkal kapcsolatosak. Meditáció közben is ezekről a témákról gyűjtünk belátásokat, az éntelenség, a mulandóság és a szenvedésteliség igazolódik be.

Először nézzük meg a MULANDÓSÁGOT ÉS AZ ÉNTELENSÉGET: Figyeljük meg sok mindennek a mulandóságát elmélkedéseink során. És végül figyeljük meg azt, hogy minden elmúlik. Létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Így az éntelenség tanát összekötjük a mulandóság tanával. Nagyon érdemes mindezeken elmélkedni.
Tény az, hogy minden elmúlik. De miért van éntelenség? Nézzük meg. Forduljunk befelé. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. A Nirvána az egyetlen, ami nem jelent meg, és nem múlik el - mindig jelen volt. Ezért nem múlik el. Nekünk csak rá kell eszmélnünk a Nirvánára. A világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Egyébként nagyon sok világ van: az istenek világai, az emberek világai, az állatok világa, az éhes szellemek világa, a pokollakók világa. Minden a Nirvána kivételével csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort. Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Ez így egy nagyon jó kis elmélkedés: MINDEN, AMI MEGJELENIK AZ ELMÚLIK. ELMÚLIK A TEST, A TUDATOSSÁG, AZ ÉLET, A VILÁG, A TUDATI JELENSÉG. MULANDÓ A TEST, EZÉRT A TEST NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATOSSÁG, EZÉRT A TUDATOSSÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ AZ ÉLET, EZÉRT AZ ÉLET NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A VILÁG EZÉRT A VILÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATI JELENSÉG, EZÉRT A TUDATI JELENSÉG NEM ÉN VAGYOK. EZ NEM AZ ÉN ÉNEM, EZ NEM ÉN VAGYOK, EZ NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. SEMMI NEM AZ ENYÉM, SEMMI NEM AZ ÉN ÉNEM, SEMMI NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. Ezeken érdemes gondolkodni időnként. Az éntelenségről és a mulandóságról ennyi a gondolatom. És bemásolok róla egy tanítóbeszédet (szuttát):

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-59-mm

SN 22.59 Anattalakkhaṇa Sutta

1. Tanítóbeszéd az én-nélküliség jellegzetességéről

– Szerzetesek!

– Tiszteletreméltó Urunk! – válaszoltak ők.

A Magasztos a következőket mondotta:

– Szerzetesek, a forma nem én. Ha a forma én volna, akkor ez a forma nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”. De mivel a forma nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzés nem én. Ha az érzés én volna, akkor ez az érzés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”. De mivel az érzés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzékelés nem én. Ha az érzékelés én volna, akkor ez az érzékelés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”. De mivel az érzékelés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, a képzőerők nem én. Ha a képzőerők én volna, akkor ezek a képzőerők nem vezetnének szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”. De mivel a képzőerők nem én, hát szenvedéshez vezetnek, és senki sem rendelkezhet a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”.

– Szerzetesek, a tudat nem én. Ha a tudat én volna, akkor ez a tudat nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”. De mivel a tudat nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, hogyan vélekedtek: állandó a forma, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzékelés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És a képzőerők állandóak, vagy állandótlanok?

– Állandótlanok, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– A tudat állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– Tehát szerzetesek, bármilyen formáról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzékelésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen képzőerőkről legyen is szó, legyenek azok akár múltbeliek, jövőbeliek vagy jelenben felmerülők, durvák vagy finomak, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévők, alsóbbrendűek vagy magasabbrendűek, távoliak vagy közeliek, helyesen megértve azokat, ahogyan léteznek, ekképpen kell róluk vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen tudatról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Szerzetesek, ha egy nemes tanítvány, aki hallotta az igazságot, ekképpen látja a dolgokat, akkor nem azonosul többé a formával, nem azonosul többé az érzéssel, nem azonosul többé az érzékeléssel, nem azonosul többé a képzőerőkkel, nem azonosul többé a tudattal.

Amikor nem azonosul többé, kihuny a szenvedély. A szenvedély kihunytával megszabadul. Amikor megszabadul, tudomással bír arról, hogy megszabadult. Megérti, hogy „Kimerült a születés, végig lett élve a szent élet, ami elvégezhető, elvégeztetett, ezen túl nincs semmi, amit véghez kellene vinni.”

Ezeket mondotta a Magasztos. A szerzetesek pedig örvendeztek, és helyeselték szavait.

E beszéd elhangzása közben az ötös csapatban lévő szerzetesek szíve a nem ragaszkodás által megszabadult minden szennyeződéstől.

~~~~~~~~~~~


Az éntelenséggel kapcsolatban még több szutta is van. Ez inkább a mulandósággal foglalkozik:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-43-br

SN 22.43 Attadīpa Sutta

1. Magatoknál mint szigetnél

Szávatthiban.

– Bhikkhuk, magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek1. Amikor magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök, magát az alapot így kellene megvizsgálni: Miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre?

És bhikkhuk, miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre? Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek, és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a nemes személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a magasabb személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban – ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Formája változik és átalakul. A forma változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Érzése változik és átalakul. Az érzés változásával és megváltozásával átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Érzékelése változik és átalakul. Az érzékelés változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Késztetései változnak és átalakulnak. Az késztetések változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Tudatossága változik és átalakul. A tudatosság változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti a forma állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden forma állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak2 mondják e tekintetben (a belátás vipassanaa módszere révén).

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti az érzés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az érzékelés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzékelés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az késztetések állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden késztetés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az tudatosság állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden tudatosság állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.


  1. Lásd még DN 16.

  2. nibbuto: aki elérte a nibbánát

~~~~~~~~~~~~

Végül pedig nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ('Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni.

Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta.
A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő.
Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak.

Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín.
Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok."
Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra.

A DUKKHÁN VALÓ ELMÉLKEDÉST CÉLSZERŰ NAGYON MÉLYEN MEGÉRTENI. A SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ VOLTÁT CÉLSZERŰ OLYAN MÉLYEN MEGÉRTENI, AMILYEN MÉLYEN CSAK TUDJUK, AMENNYIRE CSAK A MÉLYÉRE TUDUNK LÁTNI. Miért? Mert ez is segít eloldódni a szamszárától, és a Nibbána felé evezni. Nem csak a meditációk. Erről fentebb már írtam, nem akarom újra ismételni önmagam. DE VALÓBAN NAGYON SOKAT SEGÍTENEK AZ ELMÉLKEDÉSEK, ÉS NE PUSZTÁN ELMÉLKEDÉS LEGYEN HANEM EGY RÁDÖBENNÉS ARRA, HOGY VALÓBAN ILYENEK A DOLGOK. HOGY VALÓBAN MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE, JELLEGZETESSÉGE VAN: MULANDÓ, ÉNTELEN, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Tehát célszerű nagyon a mélyére látni a szamszára működésének, a szamszára nem kielégítő voltának. Mi a szamszára? ez az egész létforgatag. az egész univerzum. az újraszületések birodalmai.

Nézzük először meg, milyen egy szamszárikus élet. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. ÉS EZEK MÉG CSAK AZ ELŐNYTELENEBB EMBERI ÉLETEK! AZ IGAZSÁG AZ, HOGY MINDANNYIAN ELŐBB-UTÓBB SZÜLETÜNK ELŐNYTELENEBB ÉLETHELYZETEKBE, ELŐNYTELENEBB ÉLETMINŐSÉGEKET ÉLÜNK MEG, ÉS SOKKAL TÖBBET SZENVEDÜNK, MINT A JELENLEGI ÉLETÜNKBEN. NAGYON SOK EMBER HAMAR ELVESZÍTI AZ EMBEREI ÉLETET IS. AKKOR MILYEN ALSÓBB VILÁGOKBA SZÜLETNI?

Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból.

TEHÁT ILYENEK A SZAMSZÁRIKUS ÉLETEK. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre.

Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nibbánát (Páli nyelven a Nirvána úgy van mondva, hogy Nibbána) , és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a LEPRÁSOK. tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért a SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ. A DOLGOK NEM KIELÉGÍTŐEK. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és UGYANODA VEZETNEK VISSZA.  a vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. Hova? A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen.

1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran.

2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság.

3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nibbána elérése. a Nibbánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába.

4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény


1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Tehát lássuk be: a szamszárából a kivezető út a Buddha útja. követni a Buddhát, és azt a sok más megvilágosodottat, akik már elérték a megvilágosodást, akár élnek, akár meghaltak már. Az egyetlen út a gyakorlás, a meditáció, az elmélkedések, a helyes életmód, és az erkölcs gyakorlása. mindezek egésze alkotja az utat. Gondoljuk át mélyen, hogy ez a kivezető út a szenvedésből. Épp ezért a szamszára céltalan, értelmetlen, és szenvedésekkel teli, és a buddhizmus felé fordulásnak van értelme, van célja, és eltörli örökre a szenvedést.


MINDEZEK A RENDSZERES (HA LEHET AKKOR MINDENNAPI) ELMÉLKEDÉSEK ELHOZNAK NEKÜNK EGY KELLEMES, NEM EVILÁGI ÖRÖMÖT. EGY FINOM, LÁGY, KELLEMES BÉKESSÉGET. AMI A SZAMSZÁRÁTÓL VALÓ ELOLDÓDÁSBÓL FAKAD. Tehát nagyon is érdemes MINDENNAP ELMÉLKEDNI A HÁROM FŐ JELLEMZŐN, BELÁTNI AZOKAT. Ez nem kényszeres elfordulás. Nem kényszer. Hanem ELOLDÓDÁS. Ezek mellett a napi, rendszeres meditáció is nagyon fontos része az útnak. Ha ezt tesszük, tudatunk egyre stabilabbá, rendíthetetlenebbé, zavartalanabbá, és örömtelibbé, és békével telibbé válik. Úton vagyunk. A Nibbána felé. és ne felejtsük el: a Nibbána előtt is vannak különböző szintek. folyamba lépett, egyszer visszatérő, vissza nem térő. Ez nagyon fontos. mert ha legalább a folyamba lépett szintet elérjük még ebben az életben akkor 7 életen belül elérjük a Nibbánát. vagy ha az egyszer visszatérő szintet érjük el, akkor már csak egyszer születünk meg, és elérjük a Nibbánát. a vissza nem térő isteni világban éri el a Nibbánát. TEHÁT HA ÚTON VAGYUNK, AZ MÁR MINDENKÉPPEN REMEK!! NAGYSZERŰ!! SOHA NE ADJUK FEL. :) ;) Ez a szutta is segít megérteni a szamszára nem kielégítő voltát:

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-75-vj

MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

NAGYON NAGY SOK SIKERT MINDENKINEK!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv