théraváda buddhizmus

théraváda hínajána buddhizmus blog

Címkefelhő

Jelenlegi tapasztalásaim

Amit most leírok nektek, azt segítségképpen írom le. Ösztönözni szeretnélek titeket a meditáció és a Buddha tanításainak gyakorlására. És segíteni szeretnék nektek abban, hogy ti is haladni tudjatok a Nirvánához vezető úton. Nagyrészt a théraváda buddhizmussal foglalkozok és azt gyakorlom, de spirituális tanításokra is nyitott vagyok, főként az aurával kapcsolatos dolgokra. Körülbelül 2015-ben kezdtem el komolyan gyakorolni a buddhista meditációt. Théraváda meditációkat. Az ánápánaszati meditációt gyakoroltam és a vipasszanát és a karunát, mettát. Jelenleg is ezeket gyakorlom. Ezekről itt olvashattok:

SZAMATHA (Ánápánaszati) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA (belátás meditáció) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Megszűnt minden kételyem a tanítással kapcsolatban, ami azelőtt volt. Kétely a Buddhában, és a tanításban (a Dhammában) és a Szanghában (gyakorlóközösségben) Ezek a kételyek 2016-ban teljesen megszűntek. Teljesen szilárd a hitem és a bizalmam a Buddhában, a tanításaiban és a gyakorlóközösségben. Emellett a téves énképzet is nagyon magas mértékben megszűnt, legtöbbször nem gondolom azt, hogy én vagyok valaki, nem gondolom azt, hogy én vagyok az, akivel a dolgok történnek. Legtöbbször tudatában vagyok annak, hogy minden jelenség, ami megjelenik, az mulandó, és ezért én sincs. Tapasztalom ezt. A tudatosságot tapasztalom, nagyon erős tudatosságot, a jelen pillanatban tartózkodok, de nem mindig. Valamennyi énképzet még maradt bennem, nem tapasztalom folyamatosan azt, hogy nincs személyiség, nincs én. Tehát az énképzet még nem szűnt meg teljes mértékben, de nagyrészt igen. Nem kötődök már szertartásokhoz sem, például ahhoz, hogy letérdeljek a Buddha szobor elé. Nincs rá szükségem, mert folyamatos bizalom és hit van bennem a Buddhát és a tanításait illetően. És ezt a hitet és bizalmat nem ingathatja meg senki és semmi. Aki eléri a folyamba lépést, az 7 életen belül eléri a Nirvánát. (7 újraszületésen belül eléri a nirvánát)
Próbálták többen is bemagyarázni nekem, hogy isten létezik. A családomból is valaki emlegeti az istent. De miféle istenről beszélnek? Akárki akármit mond nekem, nem tudják megrendíteni a bizalmamat és a hitemet a Buddhában, a Buddha tanításaiban, és a Nirvánában, és a gyakorlóközösségben. Miféle Istenről beszélnek? Minden ami megjelenik, az mulandó. Nincs én sem. Semmiféle örökkévaló én nem létezik. Ezért semmiféle örökké élő isten nem létezik. Senki nem létezik, aki kételyt tudna ébreszteni bennem a Buddha felől, a tanításai felől. A folyamba lépett három béklyótól szabadul meg: a téves énképzettől, a kételytől (kétely a Buddha felől, a tanításai felől, a gyakorlóközösség felől), és a folyamba lépett megszabadul a fogadalmakhoz és a szertartásokhoz való ragaszkodástól is.
A folyamba lépett erőfeszítés nélkül képes betartani az 5 fogadalmat, amelyeket Buddha a világi gyakorlóknak ajánlott. (ne ölj, ne lopj, ne hazudj szándékosan, ne fogyassz bódítószert, ne kövess el szexuálisan helytelen cselekedetet - például megcsalás, viszony egy olyan emberrel akinek párja van, pedofilia, szadizmus - mazoizmus... a homoszexualitás nem számít szexuálisan helytelen cselekedetnek)

De mivel az énképzet még nem szűnt meg teljesen bennem, még valamennyi maradvány van, nem mondhatom el magamról, hogy elértem a folyamba lépést.

Nem hajszolom az érzéki élvezeteket, hanem ügyelek arra, hogy a középúton maradjak. Mivel a Buddha azt tanította, hogy a középúton járjunk az érzéki élvezeteket illetően. A folyamba lépés és az egyszer visszatérő szint elérhető akkor is, ha szexelünk, akkor is, ha örömünket leljük bizonyos ételekben, italokban, vagy akármilyen hobbiban (amivel nyilván nem ártunk más érző lényeknek). De arra ügyelni kell, hogy a középutat tartsuk. Nem szabad túlságosan hajszolni az érzéki élvezeteket. KÖZÉPÚT. Személyes tapasztalatok: Szexuális életet lehet élni, hobbit lehet űzni, örömünket lelni szabad ételekben, italokban, elmehetünk kirándulni, bálokra, fesztiválokra. A lényeg a KÖZÉPÚT. Nem szabad hajszolni az érzéki élvezeteket. Csak mértékkel. Így elérhető a folyamba lépés, és a szutták (Buddha tanítóbeszédei) szerint elérhető ilyen életstílussal az Egyszer Visszatérő szint is. Betartani igyekszek az öt fogadalmat, amit a Buddha a világi tanítványoknak tanított (akik nem voltak szerzetesek). Az öt fogadalom: Ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuálisan helytelen cselekedetet (például házasságtörés, megcsalás, viszony egy olyan emberrel, aki párkapcsolatban van), ne hazudj, ne fogyassz bódítószert. Rendszeresen meditálok - szinte mindennap, több mint egy órát egy nap leforgása alatt. Volt, amikor vipasszanát végeztem, máskor ánápánaszatit, és karunát és mettát gyakoroltam, amikor haragot éreztem valaki irányába. De legtöbbet az ánápánaszati meditációt gyakoroltam. Vipasszanát ritkábban gyakoroltam. Jelenleg is ezeket a meditációkat végzem (ánápánaszati, metta, karuna, vipasszana) Ezekhez a meditációkhoz itt vannak a linkek:

SZAMATHA (Ánápánaszati) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA (belátás meditáció) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Az első és a második dzshánában (dzshána = elmélyedés) el tudok időzni, azokat már elértem. Nem kellett hozzá több éves meditációs gyakorlás. 2015 előtt rendszertelenül meditáltam. 2015-ben kezdtem el rendszeresebben meditálni, szinte mindennap. Több mint egy órát meditáltam szinte mindennap. 2016-ban pedig elértem az első dzshánát, utána pedig elértem a második dzshánát. Az első dzshánában és a második dzshánában könnyen el tudok időzni. A folyamba lépéshez és az egyszer visszatérő szint eléréséhez elég az első dzshána, sőt a vissza nem térő szint eléréséhez is elég az első dzshána. Mivel Buddha egyik tanítóbeszédben ezt olvastam. Csak angolul található meg: MN 64 (Majjhima Nikaya 64 The Greater Discourse to Mālunkyāputta) itt található meg: https://suttacentral.net/en/mn64 Ja és szuttákat is kell olvasni időnként. Vannak angolul szutták (Buddha tanítóbeszédei) arról, hogy a folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Itt vannak ezek a tanítóbeszédek:

SN 13.1 Nakhasikha Sutta: The Tip of the Fingernail
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn13/sn13.001.than.html

"In the same way, monks, for a disciple of the noble ones who is consummate in view, an individual who has broken through [to stream-entry], the suffering & stress that is totally ended & extinguished is far greater. That which remains in the state of having at most seven remaining lifetimes is next to nothing: it's not a hundredth, a thousandth, a one hundred-thousandth, when compared with the previous mass of suffering. That's how great the benefit is of breaking through to the Dhamma, monks. That's how great the benefit is of obtaining the Dhamma eye."

Itt a másik angol nyelvű szutta is (tanítóbeszéd Buddhától):

http://buddhist-spirituality.org/vital-dhamma-topics-2/first-stage-awakening

“[Some,] with the wasting away of the three fetters, are ‘one-seed-ers’ (ekabijin): After taking rebirth only one more time on the human plane, they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘family-to-family-ers’ (kolankola): After transmigrating and wandering on through two or three more families [according to the Commentary, this phrase should be interpreted as ‘through two to six more states of becoming’], they will put an end to stress.

“Or, not breaking through to that, not penetrating that, with the wasting away of the three fetters they are ‘seven-times-at-most-ers’ (sattakkhattuparama): After transmigrating and wandering on among devas and human beings, they will put an end to stress.”

(Anguttara Nikaya, 3.89)

A szutták Buddha tanítóbeszédei, itt találhatóak meg magyarul: http://a-buddha-ujja.hu/Content/Szuttak Ezeket a szuttákat (tanítóbeszédeket) olvasgatni kell, mert a szutták olvasása által belátásokhoz jutunk a tanítást illetően. Az nagyon fontos, hogy nem szabad vágyni a dzshánákra (a dzshána minden érzéki örömöt felülmúló öröm) még akkor sem, ha már elértük az első dzshánát, vagy a másodikat. Nem vágyhatunk rá, és nem akarhatunk tovább jutni a dzshánákban. Úgy kell szemlélni a dzshánákat hogy: mulandó, tovatűnő, és nem a dzshánák a cél, hanem a Nirvána. A dzshána mérhetetlen öröme, ami még a szexnél és az evésnél is jobb, könnyen magával tud ragadni minket. Észben kell tartani, elmélkedni kell róla, hogy minden dzshána mulandó, és nem a dzshána a cél, hanem a Nirvána. Ugyanezt a gondolatot kell alkalmazni akkor is, ha a folyamba lépésre, vagy az egyszer visszatérő szint elérésére vágyunk. Gondoljuk át, hogy a Nirvána a cél, nem a folyamba lépés, és nem az egyszer visszatérő. Az út célja a Nirvána. Egyébként a dzshánákról itt irtam részletesebben: http://theravada.blogger.hu/2017/03/11/theravada-dzshanak

Ha elfáradunk a munkában, és hazaérve fáradtnak érezzük magunkat szellemileg, akkor igyunk kávét meditáció előtt. Ha reggel meditálunk akkor igyunk kávét reggeli meditáció előtt ha álmosnak érezzük magunkat reggelente. Ha a kávét munkából hazaérve kipróbáljuk de nem segít akkor aludjunk 1 órát vagy másfél órát meditáció előtt. Én nem is tudok kávét inni, mert nekem hasmenést okoz. Ha fáradtnak érzem magam akkor lefekszek aludni 1 órát, utána felkelek és meditálok.

Ahogy haladtam az úton, tapasztaltam sokféle misztikusnak mondható élményt... Jelenleg is tapasztalok ilyen élményeket. Harmadik szem kinyílása, álom fénylényekről, és testenkívüli élmény. A harmadik szem sok meditációs gyakorlás után nyílik ki, a harmadik szemmel lehet látni az emberek auráját, az állatok auráját és különféle lényeket, amik az asztrális síkokon mozognak, és más dimenziókban. De lehet látni energia gömböket is, ezek ilyen ragyogó gömbök, amikről lehet érezni, hogy energiát árasztanak. Ezeket a nem Földi lényeket, és ezeket az energia gömböket akárhol lehet látni (a szobádban is, az utcán is, akárhol vagy, látni fogsz ilyen dolgokat, lényeket) És látni fogod az emeberek, állatok auráját is, akárhol leszel. A harmadik szem egyre jobban kinyílik, ahogy egyre fejlettebbek leszünk. És ahogy a harmadik szem egyre jobban kinyílik, úgy egyre több lényt fogunk látni, amik az asztrális síkokon és más dimenziókban mozognak. Testenkívüli élményem is volt, este lefeküdtem aludni, már be volt csukva a szemem, eltelt már néhány perc, mióta csukott szemmel feküdtem, azután hirtelen azt láttam, hogy a fizikai test mellett lebegek. Láttam a fizikai testem körül az aurát is. Csak egyszerűen visszaszálltam a fizikai testbe. Ezek nem félelmetes dolgok, csak első tapasztalásra furcsa a tudatnak. Egy idő után én teljesen megszoktam a testen kívüli élményeket és a harmadik szem kinyílását is. Az a lényeg, hogy ezekbe a dolgokba nem szabad belemerülni. El kell engedni őket, miután megtapasztaltuk őket, nem szabad ezekhez ragaszkodni. A cél ugyanis a Nirvána, nem a különféle spirituális élmények. Testen kívüli élmény néha előfordul velem elalvás előtt, amikor már az ágyban fekszek csukott szemmel. Ez teljesen természetes, mint ahogy a harmadik szem kinyílása is teljesen természetes a spirituális úton. De ezek szerintem nem olyan fontos dolgok, nem ez az, ami igazán számít, hanem az, hogy haladjunk a Nirvána felé. Álmodtam fénylényekről is, egy fehéren ragyogó világban voltam álmomban, és fehéren fénylő lények voltak ott. Valószínűleg telepatikusan kaptam tőlük valamilyen üzenetet, de nem tudom mit. Nem emlékszek az üzenetre. Ők nem emberi kommunikációval kommunikálnak, mint ahogy mi, emberek, hanem gondolatokkal, telepatikusan beszélnek. Emlékszem az előző életemre is, az emlékek hirtelen jöttek, egyik pillanatról a másikra, és nem szándékosan emlékeztem vissza az előző életemre, hanem önmaguktól jelentek meg az emlékek. A részletekbe nem megyek bele, de egyébként több mindenre emlékszek. Ami fontos emlék: Előző életemben is gyakoroltam már a meditációt, erre is tisztán emlékszek.

Végezetül a tíz béklyóról bemásolok egy tanítóbeszédet Buddhától:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]
1. A béklyók
Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
1. én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)
2. bizonytalanság (vicikicchā)
3. a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
4. érzéki vágy (kāma-rāga)
5. rosszindulat (byāpāda)
6. vágy a formára (rūpa-rāga)
7. vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
8. gőg (māna)
9. nyugtalanság (udhacca)
10. tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)

Amit még hozzáfűznék az elmondottakhoz: Amellett, hogy az öt fogadalmat igyekszünk betartani, amiket a Buddha a világi gyakorlóknak adott (ezekről a fogadalmakról fentebb írtam), kerülnünk kell a káromkodást. Megesik, hogy egy gyakorló véletlenül hazudik, vagy valami mást ront el, véletlenül kicsúszik a száján káromkodás... Ki kell javítani, ennyi. Mindig arra kell törekedni, hogy ez többet ne forduljon elő. Nagyon figyeljünk oda magunkra, mit cselekszünk, mint gondolunk, mit mondunk.

A folyamba lépés és az egyszer visszatérő, ahogy azt fentebb említettem elérhető olyan élettel, ha nem élünk lemondott életet, a szutták szerint is így van ez. A vissza nem térő szint eléréséhez viszont le kell mondani a szexualitásról, ezt is olvastam már. De az is nagyon jó, ha ebben a jelenlegi életedben a folyamba lépést eléred vagy az egyszer visszatérőt.

Ha kétely jelenik meg valakiben a Buddhával kapcsolatban, és a Buddha tanításaival kapcsolatban, a Nirvánával kapcsolatban, akkor hagyja eltűnni a kételyt, és folytassa tovább a gyakorlást, a meditációt, a Buddha tanítóbeszédinek olvasását, az elmélkedést. Bennem is többször megjelentek kételyek régebben. De semmiképpen sem foglalkoztam a kételyekkel, ahogy jöttek, úgy el is tűntek. A meditációra összpontosítok, és a Buddhára, aki elérte a Nirvánát. A kételyek csak mulandó természetű gondolatok, amik valójában akadályok az úton, hogyha elmerülünk a kételyeinkben.

 

Üdv :)

 

Kedves Látogatók!

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak. Itt bőven találhattok infókat is. Vagy egyszerűen csak azok a buddhisták, akik idetévednek, ők is olvashatják a blogot.  Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). De a Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI :) Az eddigi összes téma, linkekkel együtt:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMATHA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, ÉS OLVASMÁNYOK, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL SZÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN

http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

THÉRAVÁDA DZSHÁNÁK (Meditációs elmélyedési szintek) http://theravada.blogger.hu/2017/03/11/theravada-dzshanak

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Ez pedig nem a buddhizmusról szól, hanem arról, hogyan tudjuk valamennyire feldolgozni, elfelejteni azt ha szexuális trauma ért gyerekkorunkban. Gondolom a Google-ről érkeznek időnként olyan emberek, akiknek részük volt ilyesmiben, és ezért ezt a bejegyzést nekik (és saját magamnak is) írtam:  http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/gyerekkori-trauma-feldolgozasa

A BUDDHA ÁLDJON ÉS VÉDJEN MINDEN LÉNYT. Minden lénynek legyen jóléte, legyen minden lény jól. legyen kedves, békés, jószándékú minden lény. Minden lény, és köztük ti is. És minden létező érjen el hatalmas sikereket a buddhizmusban és a meditációban. És minden létező szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől és valósítsa meg minden létező a Nirvánát!

motiváció

Motiváció a meditációhoz, a gyakorláshoz

A Buddha mindenkit aki érdeklődött a megvilágosodás irányába, a meditációra, a helyes életvitelre és az elmélkedésre bíztatott.

Akik a buddhizmus felé fordulnak, és a szívüket kinyitják a Buddha tanításai előtt, az újraszületések folyamatos láncolatától és az ezzel együttjáró szenvedéstől szeretnének elfordulni, és attól megszabadulni. A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. (A Nirvána páli nyelven Nibbána). Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), Sayadaw U Pandita, de rajtuk kívül is vannak még egypáran. Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: Into The Stream:

MEGTEKINTHETŐ EZEKEN A WEBOLDALAKON:

http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

http://www.dhammatalks.org/ebook_index.html#intothestream

EBBEN A BEJEGYZÉSBEN A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL ÍROK AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

A Nibbána elérhető, a Nibbána előtti szintek elérhetőek, a szenvedésnek és az újraszületésnek véget lehet vetni, aminek van egy módja, ez nem más mint a Buddha által tanácsolt életmód és a tanítások szerinti élet, és a rendszeres meditáció.

A Nibbánáig/Nirvánáig (PÁLI NYELVEN NIBBÁNA - JELENTÉSE NIRVÁNA) különböző szintek vezetnek minket el, ezeket a szinteket dzshánákkal (elmélyedési szintekkel) érhetjük el és vannak olyan szintek, amiket dzshánák nélkül, belátások által is elérhetünk.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS AZ AZON TÚLI SZINTEK ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ ITT MEGTALÁLHATÓAK:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Vannak, akiket érdekel a buddhizmus, és gyakorolnák is, de azon gondolkoznak, hogy az újraszületés vajon valójában létezik-e. Kár ezen gondolkozni.  Vannak, akik használnak valamilyen technikát arra, hogy az előző életeikbe beletekintsenek, azokra visszaemlékezzenek, vagy valami hasonló céljuk van. Vannak, akik ezeket az élményeket is az elme játékának tartják. A Buddha ezekre a kérdésekre (van-e újraszületés, mi van, ha nincs, akkor teljesen felesleges foglalkozni a buddhizmussal) ezekre a kérdésekre egyetlen választ adott. Nem kell belemélyedni. De egyébként AKI ELÉRI A FOLYAMBA LÉPÉST, ANNAK A HITE ÉS A BIZALMA NEM INOG MEG TÖBBÉ A BUDDHÁBAN, A DHARMÁBAN (A TANÍTÁSBAN), ÉS A SZANGHÁBAN (A GYAKORLÓKÖZÖSSÉGBEN) És aki a folyamba lépést eléri az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Gondoljunk bele, ha egy kereszténynek a képébe mondanánk hogy nincs Isten, akkor máris meginogna a hite Istenben. De ha egy folyamba lépettnek azt mondja valaki hogy nincs Nirvána, nincs újraszületés, akkor a folyamba lépett hite és bizalma nem inog meg sem a Nirvánában, sem az újraszületésben. És Buddha maga látta az előző életeit amikor elérte a Nirvánát. És rajta kívül a legtöbb tanító akik magas szinteken vannak ők is látták az előző életeiket. De valójában ezek a kérdések teljesen értelmetlenek. Ezek ezer és ezer gondolatot és ezzel együtt vágyat szülnek, csak rohangálunk eszetlenül fel és alá mint a hangyák a hangyabolyban, miközben az idő csak pereg. Az élet rövid, és amíg ezekre a kérdésekre kutatjuk a választ meditációs gyakorlás helyett, addig az időnket vesztegetjük, életünk elpereg. A Buddha elmondott erre egy hasonlatot is, amit általánosságban "nyílvessző hasonlatnak" neveznek. Ezt a szuttát be is másolom:

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:

- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…

- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtad…

- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtam…

- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…

~~~~~~~~

Ezen kívül több szutta is van még arról, amikben a Buddha elmondja, hogy csak az időt húzzuk azzal, ha a világgal, vagy az újraszületéssel kapcsolatos a kérdésekre keressük a választ, emellett még ugráló gondolatokat és vágyakat is kelt fel.

Most a Nibbána előtti szintekről fogok írni:

A Nibbána előtti szintek: A Folyamba lépő, az egyszer visszatérő és a vissza nem térő a Nirvána előtti szintek. A folyamba lépésnél az első három béklyótól szabadul meg a folyamba lépő: A téves énképzettől, a szertartásokhoz és a fogadalmakhoz való ragaszkodástól is megszabadul, és a kételytől is. Nincs már kételye a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában, a Nibbánában. Az énképzettől is megszabadul, de nem teljes mértékben. Az énképzettől teljes mértékben csak a megszabadult lény, aki a Nibbánát eléri, az szabadul meg teljes mértékben. A folyamba lépő a szertartásokba és a fogadalmakba vetett ragaszkodástól is megszabadul, nincs szüksége szertartásokat végezni. 7 életen belül eléri a Nibbánát. De az is lehet, hogy kevesebb mint hét élet leforgása alatt éri el a Nibbánát. Az egyszer visszatérő meggyengítette, meglazította a 4. és 5. békylót, az érzéki vágyat és a rosszindulatot. Egyszer születik már csak újra az emberi világba. A vissza nem térő amikor meghal, a Tiszta Lakhelyben, Szuddhavaszában születik újra. Csak azok a lények tapasztalják ezt a létsíkot akik már majdnem megvilágosodtak. A vissza nem térő az első öt béklyótól megszabadul, az arahat pedig mind a 10 béklyótól megszabadul.

Most pedig a Dzshánákról fogok írni: 4 alsóbb és 4 felsőbb dzshána van. Van egy jó hírem a dzshánákkal kapcsolatban. Bár nem könnyű a megvalósításuk, de ismertetek egy rendszert, amit a Buddha mondott el akkoriban. Megvilágosodott tudata által ismert mindent, ismerte a tudat működését, a világ működését, ismerte előző életeit, látta más lények tudatát, stb. tudata rugalmas volt, és szennyeződésektől mentes. Ezáltal ismerte a dzshánák gyümölcseit, jótékony hatásait is. Bemásolok egy szuttát, innen: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Samyojana Sutta

1. A béklyók

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

Lábjegyzet

1. A 10 béklyó (samyojana):

~ én-képzet (sakkāya-ditthi)

~ bizonytalanság (vicikicchā)

~ a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)

~ érzéki vágy (kāma-rāga)

~ rosszindulat (byāpāda)

~ vágy a formára (rūpa-rāga)

~ vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)

~ gőg (māna)

~ nyugtalanság (udhacca)

~ tudatlanság (avijjā)

A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től.

~~~~~~~~~~~

A dzshánák feltétlenül szükségesek a megszabaduláshoz , a Nirvánához, de nem szükségesek a Folyamba lépés eléréséhez. Az ánápánaszati meditáció egyre mélyülni fog, egyre mélyebb, nyugodtabb és örömtelibb lesz, a tudat egyre jobban elcsöndesedik. majd eljutunk arra a pontra, amikor elérjük a dzshánákat. Ilyenkor a meditációs tárgy ( a légzés) megmarad a figyelmünk középpontjában, a gondolkodás LEÁLL. Nem gondolkodunk, csak a légzésen tartjuk a figyelmünket. Ez a dzshána.  (elmélyedés)

Ha vágyunk a dzshánákra, vagy a folyamba lépésre, akkor legyünk a tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak.

A Nirvána többé nem múlik el, ha elérjük. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Gondoljunk erre.

A DZSHÁNÁKRÓL ismertetek egy szuttából részletet (a szutta Buddha tanítóbeszédeit jelenti), és ezt a szuttát itt találjátok meg: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-59-kcs
MN 59 Bahuvedanīya Sutta
1. Az érzetek tapasztalásáról

"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Pancsakanga, az ács felkereste a Nagytiszteletű Udájí szerzetest. Tiszeletre méltóan köszöntötte és leült melléje. Mellette ülve így szólt Pancsakanga, az ács a Nagytiszteletű Udájí szerzeteshez:

– Hány fajta érzetről szólt a Magasztos tanításaiban, Udájí szerzetes?

– Három fajta érzetről, Pancsakanga, három fajta érzetről tanított a Magasztos: kellemes, kellemetlen és a semleges érzetről. Ez az a három érzet, amelyről a Magasztos szólt.

Ezekre a szavakra Pancsakanga, az ács így válaszolt:

– Nem három fajta érzetről szólt a Magasztos, Udájí szerzetes, csupán csak kettőről tanított: a kellemes és kellemetlen érzetről. A semleges érzetről úgy szólt a Magasztos, mint magasztos kellemes érzetről és boldogságról.

A Nagytiszteletű Udájí szerzetes másodszor is így válaszolt:

– Nem kettő érzetről szólt a Magasztos, hanem háromról: a kellemesről, a kellemetlenről és a semlegesről.

Eme párbeszéd jó párszor megismétlődött, de sem a szerzetes, sem az ács nem tudta meggyőzni a másikat a saját maga igazáról.

Történt ám, hogy Nagytiszteletű Ánanda is meghallotta beszélgetésüket, és felkereste a Magasztost tanácsért ebben az ügyben. Mikor odaért, tiszteletreméltóan köszöntötte a Magasztost és leült melléje. Mellette ülve, megismételte az egész párbeszédet, ami a Nagytiszteletű Udájí szerzetes és Pancsakanga, az ács között zajlott le.

Így szólt ekkor a Magasztos:

– Ánanda, Udájí szerzetes magyarázata, amivel Pancsakanga, az ács nem értett egyet, teljesen helyes volt. De Pancsakanga, az ács magyarázata is helyes volt, amivel pedig Udájí szerzetes nem értett egyet. Egyik megvilágításban kétféle érzetről beszélhetünk, egy másik megvilágításban három-, hat-, nyolc-, harminchat- és száznyolcféle érzetről is akár. Így világítottam meg a Tant többféleképpen, több előadásban.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet vele, nem azonosulnak vele, és nem is fogadják el azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezért előfordulhat, hogy veszekedjenek és vitatkozzanak, hogy nyelvüket egymáson köszörüljék.

A Tan többféleképpen történő megvilágítása esetén várható, hogy lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, akik azonosulni tudnak vele, és akik elfogadják azt, ami helyesen lett mondva, és helyesen lett megállapítva. Ezektől az emberektől pedig elvárható, hogy egyetértésben, barátságban, vita nélkül és testvériségben éljenek. Oly könnyedén, mint ahogy a vízben elkeveredik a tej.

Öt fonala van az érzetek világának, s hogy mi ez az öt?

A szemmel érzékelt formák, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető formák. A füllel érzékelt hangok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető hangok. Az orral érzékelt szagok, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető szagok. A nyelvvel érzékelt ízek, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísért bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető ízek. A testtel érzékelt tapintás, az érzéki vágyakozást felkeltő, a kísértő bujaságra hívogató, kellemes, kívánatos, megnyerő és gyönyörködtető tapintás.

Ebből az öt fonalból áll az érzetek világa. Azokat a kellemes érzeteket és boldogságot, amelyek ebből az öt fonálból származnak, érzéki örömöknek hívjuk.

Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: „Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik”. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes, elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tér határtalan kiterjedését, ’Határtalan tudat’ – belép a határtalan tudat kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva az {észlelt} tudat határtalan kiterjedését – ’Semmi tudatossága’ – belép a semmi kiterjedésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a semmiség kiterjedését, belép a sem–észlelés, sem nem–észlelés kiterjedésébe. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél. Bár, némelyek mondhatnák erre, hogy ’Ez a legteljesebb öröm, amit tapasztalni lehet’, én ezzel nem értenék egyet. Miért nem? Azért, mert létezik másfajta öröm, amely túllép ezen és kifinomultabb ennél.

És, Ánanda, melyik az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél? Amikor egy szerzetes teljesen meghaladva a sem észlelés, sem nem–észlelés kiterjedését, belép az észlelés és érzékelés megszűnésébe, és ott időzik. Ez, tehát, az a másfajta öröm, ami túllép ezen és kifinomultabb ennél.1

Megtörténhet, Ánanda, hogy más szerzetesek így beszélnek majd: „Gótama remete az érzékelés és érzetek megszüntetéséről beszél, miközben kellemes érzetként írja le azokat”.

Mi lehet ez? Hogy lehetséges ez? Azok, akik így beszélnek, ezt a választ kapják: „Barátaim, a Magasztos nem csupán a kellemes érzetek érzékelését írja le kellemes érzetként, hanem kellemes érzetként utal mindenre, ahol a kellemes érzet bármilyen formája megtalálható.

Így beszélt a Magasztos. Ánanda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

1. A „Bár némelyek…”-től eddig a szöveg Sándor Ildikó fordítása. ↩"

Tehát nagyon is érdemes a dzshánákhoz vezető meditációkat gyakorolni. Ezeket a gondolatokat a Buddha nagyon sok szuttában említi még. Mivel a meditáló tudat tisztul a szennyeződésektől, a dzshánába lépve mégtisztább lesz, és nagyon sok jó karma halmozódik fel ezáltal. Ezért történik az, hogy egyre közelebb kerülünk a Nibbána megvalósításához, minden dzshána elérésével egyre közelebb és közelebb. Ez fantasztikus. A dzshánák után jön a nirodha, ami a megszüntetés. És végül majd eljutunk arra a pontra is, amikor már semmi nem fog minket zavarni, többé nem szenvedünk, megszabadulunk az újraszületéstől és tele leszünk Mettával. Ekkor érjük el a Nibbánát. Persze vannak olyan tanítók is, akik azt vallják hogy nem kötelező végigmenni az összes dzshánán ahhoz hogy elérjük a Nibbánát, szerintük elég csak a néhány alsóbb dzshána, vagy csak pár perc egy-egy dzshánából. Tehát kétféle módon lehet elérni a különböző szinteket (folyamba lépett, egyszer visszatérő, stb.): A. dzshánákkal B belátások útján. De a Folyamba lépéshez, mint ahogy azt fentebb már leírtam, nem szükséges dzshánát elérni.

Én is, mint minden más buddhista is, azért követjük a Buddha tanításait, mert meg szeretnénk szabadulni a szenvedéstől. Itt nem kell elhinni semmit. A Buddha nem azt tanította, hogy higyjünk benne, higyjünk az újraszületésben, vagy hogy akármiben is higyjünk. Ez nem vallás. És nem is filozófia. A Buddha azt mondta akkoriban, hogy a saját közvetlen tapasztalatainknak higyjünk, a saját meditációs élmények, tapasztalatok fogják beigazolni a Tan és a Nibbána hitelességét, és a Buddha által elmondottak hitelességét. Na meg a Folyamba lépést ha elérjük, mi magunk is megtapasztaljuk hogy TÖBBÉ NEM INOG MEG A HITÜNK ÉS A BIZALMUNK A NIRVÁNÁBAN , SEM A BUDDHÁBAN, SEM A TANÍTÁSAIBAN. Amikor elkezdjük a buddhista utat, Nem kötelező hinni sem az újraszületésben, sem a karmában, ha nem szeretnénk. Egy út áll előttünk. A saját útunk. Ez az út csak a miénk, ezt az utat csak mi érezzük, csak mi tapasztaljuk. Közvetlen meditációs tapasztalatok, élmények tárulnak elénk, és saját magunk tapasztaljuk meg a dzshánákat, szerzünk belátásokat, és érjük el a Nibbánát/Nirvánát végül. Ezek a mi kincseink, amiket a Buddha adott nekünk, aki akkoriban elérhetővé tette számunkra a szenvedéstől való megszabadulást, a Tan segítségével. Ezeket a kincseket a Buddha mind elérhetővé tette nekünk, ezek olyanok, mint a fel nem becsülhető tanítások, ezeket megtapasztalhatjuk, gyönyörködhetünk bennük, átélhetjük, magunkévá tehetjük. Aki az úton elindul, és jár rajta, csodás élményekben lesz része, emellett egyre közelebb kerül a teljes szabadság felé is.

A Nirvána/Nibbána állapota egy teljes szabadságot nyújtó, vágytalan, és szenvedésmentes állapot, amely teljes nyugalommal jár. Nincs több szenvedés. Vége a hánykolódásnak. Vége a születésnek. A hánykolódás vége.

Legyünk éberek a cselekedeteinkre.  a hibákat próbáljuk meg kijavítani. meditáljunk rendszeresen. elmélkedjünk rendszeresen. ez a Nemes Út, ami elvezet a Nibbánához, a megszabaduláshoz. akkor az Út végére érünk, és többé nincs újraszületés, nincs karma, nincs szenvedés. De ha valaki nem tudja a jelenlegi élete során megvalósítani a Nibbánát, akkor el tud érni magas szinteket, amik a Nibbána felé terelik a következő életeiben. A magas szintek: Folyamba Lépés, Egyszer Visszatérő, Vissza nem térő. a Folyamba Lépett maximum hét újraszületésen belül eléri a Nibbánát. Erről itt olvashattok és Buddha tanítóbeszédeit is idézem a folyamba lépésről: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

Érdemes az öt alapszabályt tartani amiket a Buddha a világi gyakorlók számára tanított: ne ölj, ne hazudj, ne lopj, ne kövess el szexuális helytelenséget, ne fogyassz bodítószert. Bódítószer az alkohol, szexuálisan helytelen cselekedet pedig az állatokkal való szex, a pedofilia, szex egy olyan emberrel aki párkapcsolatban vagy házasságban van valakivel, és ehhez hasonló szexuális helytelenségek. FONTOS AZ, HOGY NE VÁGYJUNK A FOLYAMBA LÉPÉSRE. A NIRVÁNÁRA (NIBBÁNÁRA) VÁGYHATUNK, LEGYEN A NIBBÁNA, (A MEGVILÁGOSODÁS) A CÉLUNK. CSAK GYAKOROLJUNK, ÉS HA ÉSZREVESSZÜK A VÁGYAT ARRA, HOGY A FOLYAMBA LÉPÉST ELÉRJÜK, TEHÁT HA A FOLYAMBA LÉPÉSRE VÁGYAKOZUNK, AKKOR HAGYJUK FIGYELMEN KÍVÜL A VÁGYAT ÉS IDÉZZÜK FEL MAGUNKBAN A NIBBÁNÁT, HISZEN AZ A BUDDHISTA ÚT CÉLJA.

Érdemes mindent elvégezni amiket a blogomon találtok annak érdekében ha el szeretnétek érni egy magasabb szintet a meditációban, például a Folyamba lépést, még ebben az életben. Ezért összegyűjtöttem az összes bejegyzés linkjét és mindjárt leírom most ide. de előbb elmondom, hogy én Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo könyve alapján igazodok el amik itt letölthetőek:

Bhikkhu Thánisszaro - Minden egyes lélegzettel - Bhikkhu Thanissaro - With each and every breath http://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/EachAndEveryBreath_v130123.pdf

De van még egy nagyon jó könyv Ácsán Li Dhammadhárotól: http://www.buddhanet.net/pdf_file/breathmind.pdf Keep the Breath in mind  - Tarts észben a lélegzetet

Tegyük fel hogy szeretnél meditálni és komolyan érdekel a buddhizmus, de nem tudsz angolul és nem érted meg a fent mutatott könyveket mert angolul vannak. Magyarul kevés olyan théraváda tanítás található meg lefordítva az interneten, amik elvezetnek a magas szintekig, részletesen leírva, mit kell tenned, melyik szinten vagy. Kevés. Viszont rövidebb lefordított tanításokat, részleteket könyvekből találtam már magyar fordításban, az interneten. Ezeket a blogomon közzétettem, külön bejegyzésekben. Minden segítséget, ami elvezet a magasabb szintekhez, megtalálsz a blogomon. Csak olvass át minden bejegyzést részletesen, és a http://a-buddha-ujja.hu/ című weboldalt ajánlom még olvasásra. Itt szuttákat találtok, amik a Buddha korából fentmaradt tanítóbeszédek. Most pedig az összes buddhizmusról szóló blog bejegyzés linkjét összeszedem, itt vannak:

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDNEKÉPPEN VÉGEZNÜNK KELL - SZAMATHA ÉS VIPASSZANA:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

EZEK MELLÉKESEK, EZEKET HOZZÁTEHETJÜK A GYAKORLÁSUNKHOZ MINT OLVASMÁNYOKAT:

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

ÉS MOST KÖVETKEZZEN NÉHÁNY MOTIVÁLÓ SZUTTA (TANÍTÓBESZÉD) ERRŐL A WEBOLDALRÓL http://a-buddha-ujja.hu

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-15-3-fr

SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

Tartalom [elrejtés]
1. A könnyek

Szávatthiban [egy alkalommal] így szólt a Magasztos:

– Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. Mit gondoltok, szerzetesek, melyik a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és rítatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – vagy a négy nagy óceán vize?

– Ahogy mi a Magasztos által kifejtett Dhammát értjük, ez a több: a könnyek, amiket az újraszületéseink és vándorlásunk során hullattunk e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtunk és ríttunk, ha kellemetlen dolgokkal találkoztunk, és ha megfosztottak bennünket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy nagy óceán vize.

– Helyes, szerzetesek, nagyon helyes. Nagyszerű, hogy így megértettétek az általam kifejtett Dhammát.

Ez a több: az a sok könny, amit az újraszületéseitek és vándorlásotok során hullattatok e hosszú-hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha meg fosztottak benneteket a kellemes dolgoktól –, nem pedig a négy óceán vize.

Réges-régóta [újra és újra] tapasztaljátok az anyák halálát. Az sok könny, amit az anyák halála miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Réges-régóta tapasztaljátok az apák halálát. …a fivérek halálát. …a nővérek halálát. …a fiaitok halálát. …a lányaitok halálát. …a rokonok elvesztését. …a vagyonotok elvesztését. …a betegség miatti veszteséget. Az sok könny, amit betegség miatt, újraszületések és vándorolások során hullattatok e hosszú idő alatt – amikor sírtatok és ríttatok, ha kellemetlen dolgokkal találkoztatok, és ha megfosztottak benneteket a kellemes dolgoktól – sokkal több, mint a négy nagy óceán vize.

Miért van ez? Meghatározhatatlan kezdetek óta tart az újra és újraszületés. A kezdet nem megragadható, noha a tudatlanság által korlátolt, és a vágyak által béklyóba kötött lények [folyamatosan] újraszületnek és vándorolnak [a létforgatagban]. [Annak belátása, hogy] réges-régóta tapasztaljátok a szenvedést, tapasztaljátok a fájdalmat, tapasztaljátok a veszteséget, megtöltitek a temetőket – épp elég ahhoz, hogy kiábránduljatok minden összetett dologból, elég ahhoz, hogy szenvedélymentessé váljatok, elég ahhoz, hogy megszabaduljatok.


http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-14-vj

MN 14 Cūḷa-dukkhakkhandha Sutta

1. A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma:

– Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.” Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: „A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme”, mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitől még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?

– Éppen ez az, Mahánáma, amitől még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyűlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettől megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettől még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.

Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot : „Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság”, és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma.

Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyűcsúcs-hegyen. Ez idő tájt az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésről, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:

– Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésről, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek?

A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:

– Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát : „Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok.” Márpedig ő mondta: „Szerzetesek, ti előzőleg bűnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövőre vonatkozólag nem halmoztok fel bűnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövőben nem érvényesül hatás. Ha a jövőben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni.” Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket. E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek:

– Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bűnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bűnös cselekedetet követtetek el?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?

– Nem tudjuk, testvér.

– Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezű gonosztevők közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?

– Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.

– A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.” Először ellenkérdést kellett volna hozzám intézni : A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?

– Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk : „Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.].” Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótaurától: „A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?”

– Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?

– Semmiképpen sem, testvér.

– Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?

– Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.

Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.


MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében időzött.

Akkor a Magasztos az Öt Szerzeteshez a következő szavakat intézte:

– Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki a szerzetesek útjára lép. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve, szerzetesek, a Beérkezett ráébredt a közép útjára, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Szerzetesek, és mi a közép útja , amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Szerzetesek, ez az a nemes nyolcas út, amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.

Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.

Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.

Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést kell tökéletesen megérteni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést tökéletesen megértettem; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem

Ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat kell hátrahagyni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat hátrahagytam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést kell megtapasztalni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést megtapasztaltam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat kell végigjárni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat végigjártam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Mindaddig, szerzetesek, amíg e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán nem értettem és láttam úgy, amint van, addig bizony, szerzetesek, nem vallottam azt, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

De amikor, szerzetesek, e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán megértettem és megláttam úgy, amint van, akkor bizony, szerzetesek, azt vallottam, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

Megértés és meglátás ébredt bennem: Megingathatatlan elmém megszabadulása. Ez az utolsó születésem. Nem vár rám több újraszületés.

Így szólt a Magasztos. Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.

Amint a Magasztos a Tan kerekét megforgatta, a Föld istenei üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a Föld isteneinek kiáltását meghallották, a négy nagy istenkirály üdvrivalgásban tört ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a négy nagy istenkirály kiáltását meghallották, a harminchárom istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a harminchárom istenek kiáltását meghallották, az üdvbe távozó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az üdvbe távozó istenek kiáltását meghallották, az elégedett istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor az elégedett istenek kiáltását meghallották, a teremtésnek örvendő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtésnek örvendő istenek kiáltását meghallották, a teremtés fölött uralkodó istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Amikor a teremtés fölött uralkodó istenek kiáltását meghallották, a Brahmát kísérő istenek üdvrivalgásban törtek ki: Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében a Magasztos megforgatta a felülmúlhatatlan Tan kerekét, amelyet eddig a világon sem vándorszerzetes, sem pap, sem isten, sem ördög, sem teremtőisten, sem senki más nem forgatott meg.

Ebben az órában, ebben a percben, egyetlen másodperc alatt elérte e kiáltás még Brahmá birodalmát is, és ez a tízezerszeres világrendszer rázkódott, rázkódott és megrendült, és végtelen, mérhetetlen fény ragyogott föl a világban, fölülmúlva még az istenek sugárzó fényét is.

Akkor a Magasztos ezt a kijelentést tette:

Kóndannya valóban felfogta! Kóndannya valóban felfogta!

Így nyerte el Kóndannya a nevét: Annyáta-Kóndannya – Kóndannya, aki tud.

Itt végződik a Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-206-fr

SN 35.206 Chappāṇa Sutta

1. A hat állat

Tartalom [elrejtés]
1. A hat állat

Tegyük fel, hogy egy fekélyes sebekkel borított ember kimegy a mocsaras dzsungelbe. A pengeéles fűszálak megvághatják a lábát, a tüskék felsérthetik a gennyes fekélyeket. Ezért még nagyobb fájdalmat és szenvedést élhet át. Épp így, amikor egy szerzetes egy faluba vagy a vadonba megy, és ott találkozik valakivel, aki így korholja őt: „Ez a ’tiszteletreméltó’, aki így cselekszik, így gyakorol, a tisztátalanság tüskéje ebben a faluban!” felismeri, hogy (ez az ember) egy tüske, és így megérti, mi az önuralom és mi az önuralom hiánya.

És mi az önuralom hiánya? Amikor a szerzetes, ha valamilyen alakot lát a szemével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, ekkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] megérint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, vágyakozik utána, ha az kellemes vagy irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága nem megalapozott, ébersége korlátozott. Nem úgy ismeri fel az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Miután így megkötözte őket egy erős kötéllel, és egy csomót kötne középen a kötelek végére, szélnek eresztené őket..

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, feladja, aláveti magát annak, amelyik a legerősebb közöttük. Épp így, azt a szerzetest, aki a test feletti éberséget nem fejlesztette ki kellően és nem zabolázta meg [azt], a szeme elhúzza a kellemes alakok felé, míg a kellemetlenek taszítják; a fülei elhúzzák a kellemes hangok felé…; az orra elhúzza a kellemes szagok felé…, a nyelve elhúzza a kellemes ízek felé…; a teste elhúzza a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme elhúzza a kellemes gondolatok felé, míg a kellemetlenek taszítják. Az ilyen a szerzetes nem rendelkezik önuralommal.

És mi az önuralom? Amikor a szerzetes, ha egy alakot lát a szemével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége mérhetetlen. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

… ha hangot hall a fülével…
… ha szagot érez az orrával…
… ha ízt érez a nyelvével…
… ha [valamit] érint a testével…

… ha egy gondolatot érzékel az értelmével, nem vágyakozik utána, ha az kellemes és nem irtózik tőle, ha az kellemetlen, akkor a test-tudatossága megalapozott, ébersége határtalan. Felismeri az éberség-megvalósítást és a tisztánlátás-megvalósítást, ahogyan azok épp jelen vannak, amikor [is] a felkelt gonosz, haszontalan tudati minőségek végleg és maradéktalanul eltűnnek.

Akár az az ember, aki hat különböző származású, különféle lakhelyű állatot fog be, és erős kötéllel megkötözi őket. Megfog egy kígyót, és erős kötéllel kötözi meg. Megfog egy krokodilt…; egy madarat…; egy kutyát; egy hiénát…; egy majmot, és erős kötéllel kötözi meg. Megkötözi őket egy erős kötéllel, és kiköti őket egy erős póznához vagy cölöphöz.1

Ekkor ez a hat különböző származású, különféle lakhelyű állat mind a saját származási és lakhelye felé tartana. A kígyó húzná [a többieket], ezt gondolva: a hangyaboly felé megyek; a krokodil húzná [a többieket], ezt gondolva: a víz felé megyek; a madár húzná, ezt gondolva: felszállok az égbe; A kutya húzná [a többieket], ezt gondolva: a faluba megyek; a hiéna húzná [a többieket], ezt gondolva: a hullaégető helyre megyek; a majom húzná [a többieket], ezt gondolva: az erdőbe megyek. És amikor ez a hat állat kifárad, engedelmessé válik, megáll, leül vagy lefekszik a pózna vagy a cölöp tövébe. Épp így, amikor a szerzetes, akinek a test feletti ébersége kellően fejlesztett és megzabolázott, a szeme nem húzza el a kellemes alakok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el; a fülei nem húzzák el a kellemes hangok felé…; az orra nem húzza el a kellemes szagok felé…, a nyelve nem húzza el a kellemes ízek felé…; a teste nem húzza el a kellemes tapintásérzetek felé…; az értelme nem húzza el a kellemes gondolatok felé, és a kellemetleneket sem utasítja el. Így a szerzetes önuralommal rendelkezik.

Tehát így gyakoroljatok: ’Ki fogjuk fejleszteni az egész testet átható éberséget. Meg fogjuk zabolázni, megragadjuk a gyeplőt, kikötjük egy karóhoz és leszúrjuk a földbe. Megállítjuk, megkötjük és szorgalmasan műveljük [ezt a gyakorlatot].’ Így kell gyakorolnotok.


  1. Az ’erős pózna vagy cölöp’ csak egy másik szó az egész testet átható éberségre.

 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Gondoljuk el, hogy egy embert elragad egy csábító és kellemes folyó árja. Egy másik, helyes látással bíró ember áll a folyóparton és látva ezt így szól: ’Jóember, bár egy csábító és kellemes folyó árja ragadott magával, kissé lejjebb egy sodrással és örvényekkel teli tó van, ahol szörnyek és démonok laknak. Elérve ezt a tavat szörnyethalsz, vagy halálos fájdalmat érzel majd.’ Az előbbi ember, hallván a másik szavait, kézzel-lábbal erőlködik, hogy a sodrással szembeszálljon.

„Ezt a hasonlatot a tanítás jelentésének bemutatására mondtam nektek. Ez a jelentése: a folyó árja a sóvárgást jelképezi. Csábító és kellemes, ez jelképezi az érzékelés hat alapját. A tó lejjebb az öt alsó béklyót jelképezi1. A sodrás a harag és a bánat. Az örvények az érzéki élvezet öt fonala, a szörnyek és démonok az ellenkező nemet jelölik. Az sodrással szemben úszni a lemondást jelenti. Az ember, aki helyesen lát és a folyóparton áll, jelenti a Tathágatát, aki érdemes és a maga erejéből tökéletesen felébredett.”

Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Járjon bár fájdalommal,
el kell hagynod
az érzéki vágyakat,
ha a fogságtól mentes
jövőre törekszel.
Éberen,
teljesen megszabadult tudattal
érintsd a megszabadulást most itt is,
ott is.
Egy bölcsesség-megszerző
beteljesítve a szent életet,
úgy mondják, elment a világ végéig
elment
a túlsó partra.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.


  1. az öt alsó béklyó: az ’én’ képzete, kétség, ragaszkodás rítusokhoz és szokásokhoz, érzéki szenvedély, ellenszenv

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS LINKJE MEGTALÁLHATÓ ITT:  http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Történet egy szerzetesről

Tébolyból a Nirvánába

Tavasz volt, London utcáin fújt a szél. Egy kórházban, a pszichiátriai részlegen egy buddhista szerzetes feküdt az ágyán és a plafont bámulta csendben. Tanító volt, piros szerzetesi ruhában volt, kopasz volt és kék szemei voltak. 45 éves volt és Nirodha volt a neve. Rajta kívül még hárman voltak a szobában. Az ő ágya az ablak mellett volt. Keveset beszélt. Felállt és kisétált a kórteremből a folyosóra. Odalépett a folyosón az ablakhoz és álmodozva meredt ki az ablakon, a felhőket fürkészte a tekintete. Az otthonára gondolt, a Londoni kolostorra. Nagyon vágyott oda. Hirtelen egy hang zökkentette ki az álmodozásból. Egy nő hangja volt az.
-Jónapot! Nahát, ön szerzetes?-kérdezte a nő.
Nirodha a hang irányába fordult. Egy 22 éves nő állt mellette, szőke hosszú haja volt és barna szemei. Nirodha ezt válaszolta:
-Igen, az vagyok.
-Akkor nagyon tisztelem Önt! Még nem láttam Önt itt! Én már 6 napja vagyok itt a pszichiátrián. Ön mikor jött?
-Ma. Azért nem látott, mert néhány órája vagyok itt.
-Soha nem láttam még szerzetest a pszichiátrián, pedig már sokat jártam itt.
Nirodha elfordította a tekintetét az ablakhoz és nem szólt semmit, ismét a felhőkre meredt. A nő tovább folytatta:
-Engem Elizabethnek hívnak, Önt hogy hívják?
-Nirodha a szerzetesi nevem.
-Már volt itt, vagy most van itt először?
-Már többször is voltam itt.
-Hogyhogy megtűrik Önt ilyen betegen a kolostorban?
-Tanító vagyok. És már régóta élek a kolostorban. A betegségem akkor kezdődött, amikor már tanítottam a kolostorban. A tanítványaim szeretetből nem szeretnének tőlem megválni, és azt is tudják, hogy nagyon szívesen tartózkodok a kolostorban és szívesen tanítóm őket.
-Önnek mi a betegsége?
-Skizofrénia.
-Nekem is! Paranoid skizofrénia. 70 %-os egészségkárosodásom van, dolgoznom sem kell, de otthon sem jó, néha begolyózok és bejövök ide  pihenni.
-Nekem azért enyhébb a betegségem.
Nirodha nagyon álmos volt, megdörzsölte a szemeit. A nyugtató injekció, amit kapott, nagyon elálmosította. Elizabeth ezt kérdezte:
-Miért nem fekszik le, Nirodha? Nagyon álmosnak látszik.
-Zavar, hogy a kórteremben beszélnek. Így nem lehet rendesen aludni. De a meditáció jobban hiányzik, mint az alvás.
-Megtanítana engem is meditálni?
-Érdekel a buddhizmus?
-Igen. Soha nem találkoztam még szerzetessel. Ön olyan nyugodtnak és békésnek tűnik! Ez fantasztikus. Bizonyára Ön már magas szinten van. A buddhizmusról nem sokat tudok. Csak azt, hogy folyamatosan újraszületünk és van a Nirvána, ami egy tudatállapot. Ha valaki eléri a Nirvánát, akkor nem születik többé újra és megszűnik minden szenvedése. Örökké békés és nyugodt lesz.
-Ez így van. A Nirvána előtt pedig vannak szintek: a folyamba lépés, az egyszer visszatérő, a vissza nem térő, és legvégül az Arahat, aki a Nirvánát elérte. Szívesen megtanítalak meditálni, amint kiérünk innen. A kolostoromban foglak megtanítani.
-Jó. A folyamba lépés milyen?
-Aki eléri a folyamba lépést, az rendíthetetlen bizalmat nyer a Buddhában, a tanításaiban, és a gyakorlóközösségben. Semmi nincs, ami megrendítené a bizalmát, a hitét. Aki eléri a folyamba lépést az 7 életen belül eléri a Nirvánát.
-És a folyamba lépést könnyű elérni?
-Nem. Sok meditációs gyakorlás és sok tanulás kell hozzá. Tegeződjünk, rendben?
-Jó! És aki a folyamba lépést el akarja érni, annak is úgy kell élnie mint egy szerzetesnek?
-Nem. A lemondott élet a vissza nem térő szint eléréséhez és a Nirvána eléréséhez szükséges. De ha valaki lemondottan él, még mielőtt folyamba lépett lenne, vagy egyszer visszatérő lenne, az felgyorsítja a haladását.
-És mi az egyszer visszatérő?
-Az egyszer visszatérő már csak egyetlen egyszer születik emberi létformába, és abban a következő életében éri el a Nirvánát, az emberi világban. A vissza nem térő pedig már soha többé nem születik emberi létformába, istenségként születik újra az egyik isteni világban, és ott éri el a Nirvánát.
-Nagyon jó! Én komolyan szeretnék meditálni, és tanulni a buddhizmusról.
-Írd le valahova a kolostorom címét. Majd ha kijutsz innen, akkor gyere a kolostorhoz. Én körülbelül még 5 vagy 6 napot töltök itt, többet nem szándékozok.
-Rendben, leírom, mindjárt jövök!
Elizabeth elindult a kórterme felé. Egy naplóval a kezében jött vissza, és egy tollat hozott. Nirodha elmondta, hogy hol található Londonban a kolostora. Elizabeth utána a betegségéről kérdezte Nirodhát:
-Te is hallucináltál, amikor bejöttél ide?
-Igen. Hangokat hallottam. Azután itt kaptam egy nyugtató injekciót, és többé-kevésbé elmúltak a hangok.
-Engem a mentő hozott be 6 napja. Én is napokig injekciókat kaptam. Otthon elkezdtem törni-zúzni a poharakat, tányérokat, kiabáltam, és édesanyám hívta a mentőt.
-Miért törtél-zúztál?
-Mert a hang arra utasított. Először megpróbáltam ellenállni, de aztán újra és újra azt parancsolta a hang, hogy törjem össze a poharakat, tányérokat. Sőt, színes pöttyöket is elkezdtem látni a levegőben. Azt mondtam anyámnak, hogy színes hó hullik a szobában, de ő semmit sem látott. Képzelődtem.
-Visszamegyek a kórtermembe.
-Még találkozunk!
-Szia.
-Szia, Nirodha!
Nirodha elindult a kórterme felé, és nagyot ásított. Leült az ágyára, megfogott egy könyvet, és olvasni kezdte. Hamarosan újra injekciót kapott. Este már annyira álmos volt, hogy este fél 8-kor elaludt, annak ellenére, hogy beszélgettek a kórteremben. A napok lassan teltek a pszichiátrián. Nirodha újra összetalálkozott a folyosón Elizabethel, és ismét beszélgettek. Elizabeth 5 nap múlva hazament a pszichiátriáról, Nirodha még maradt egy napot, azután visszatért a kolostorba.
Elizabeth 2 nap múlva, délután felkereste Nirodhát a kolostorban. Kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd kinyitotta az ajtót, összetette a két kezét, és tiszteletteljesen meghajolt előtte. Ezt mondta Nirodhának:
-Megtanultam az internetről, hogyan kell köszönteni egy szerzetest.
Nirodha hallgatott. Felállt, és Elizabeth felé indult, aki az ajtó előtt állt. Nirodha kiment a szobából, Elizabeth követte. Nirodha csendben ment a folyosón.
-Hová megyünk?
-Oda, ahol a szerzetesekkel meditálni szoktam.
Hamarosan egy hatalmas terembe értek, ahol körülbelül 20 párna volt a földön. A terem üres volt, de a terem menti folyosón szerzetesek jöttek-mentek. Nirodha becsukta az ajtót, leült az egyik párnára lótuszülésbe, Elizabeth is leült, és kérdezte Nirodhát, hogy hogyan helyezze el a lábait.
-Tedd a jobb lábat a bal elé, mindkettő be legyen hajlítva.
-Rendben.
-Hajolj meg a Buddha szobor előtt, velünk szemben van... Most mondd: Legyek békés, legyek nyugodt, legyek boldog. Legyen békés, nyugodt, boldog minden lény. Ezt ismételd el háromszor. Utána mondd egyszer: Szabaduljak meg minden szenvedéstől. Szabaduljon meg minden lény minden szenvedéstől.
Elizabeth megtette amiket Nirodha mondott neki. Utána Nirodha így szólt:
-Csukd be a szemed. Figyelj az orrlyukakon be és ki áramló levegőre. Figyeld meg a beáramló levegőt és a kiáramló levegőt. És közben gondolj erre: Be... Ki... Be... Ki... A "be" szóra egészen addig gondolj, amíg a belégzés tart. A "ki" szóra egészen addig gondolj, amíg a kilégzés tart. Hogyha gondolatok jelennek meg, akkor tudatosítsd: "Elkalandozás". Gondolj erre: "elkalandozás". Azután térj vissza a be és kilégzés figyeléséhez, és használd a címkézést: a belégzéskor gondolj arra hogy "be" , a kilégzéskor arra gondolj, hogy "ki". Amikor már sikerül megtartanod a figyelmet a be és kilégzésen egy rövid ideig, akkor elhagyhatod ezt a címkézést. A meditáció végét úgy fogom jelezni, hogy megkongatom a hangtálat.
Nirodha ezzel becsukta a szemeit és ő maga is meditációba kezdett. (Megjegyzés: Ezt a meditációt (Szamatha, másnéven Ánápánaszati itt is el tudjátok olvasni a blogomon, ahol Buddha tanítóbeszédét is bemásolom a meditációról: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati ) Fél óra múlva Nirodha megkongatta a hangtálat. Ezt kérdezte Elizabethttől:
-Milyen volt?
-Jó. Sikerült figyelnem néhányszor a légzést egy rövid ideig.
-Gyakorolj otthon is, és gyakorolj majd velem is. Otthon füldugóval csináld, vagy zajt korlátozó fülvédővel. (Megjegyzés: Például itt lehet ilyeneket rendelni: http://zajvedo-fuldugo.arukereso.hu/ de gyógyszertárban is lehet venni füldugót.) Körülbelül egy óráig is meditálhatsz, hiszen jól megy neked. Ez a szamatha, másnéven ánápánaszati, amit most megtanítottam neked. A Szamatha lényege az elengedés. Elengedsz mindent, csak egy dologra figyelsz: a légzésre. A gondolatok nélküli koncentráció a szamádhi. Amikor a légzésen megmarad a figyelem, és nincs gondolkodás, azt szamádhinak hívják. Amikor a szamádhi hosszabbodik, akkor haladsz a meditációban. Amikor a szamádhi már órákig tart, akkor dzshánában vagy. Van négy alsóbb és négy felsőbb dzshána. Ezek az elmélyedési szintek. Ezeket nem könnyű elérni és évekig is tarthat, de valakinek még hosszabb időre van szüksége, életekre. Nem kötelező elérni a dzshánákat a folyamba lépés eléréséhez. Ne vágyj arra, hogy a dzshánákat, vagy a folyamba lépést elérd. Ne vágyj semmire. Légy tudatában, hogy a buddhista út célja a Nirvána, a dzshánák és a folyamba lépés mulandóak. A Nirvána többé nem múlik el, ha eléred. A Nirvána az időtlen béke, a szenvedés megszűnése, az újraszületés megszűnése. Minden más mulandó. Minden, ami nem a Nirvána, az csupán létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Most az éntelenséget tanítom meg neked. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. Ráadásul a világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Minden csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort (Megjegyzés: Szutta = Buddha tanítóbeszédei. Itt olvashattok tanítóbeszédeket: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak )Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ("Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni. Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta. A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő. Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak. Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín. Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok." Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. És ezek még csak az előnytelenebb emberi életek! Az igazság az, hogy mindannyian előbb, vagy utóbb születünk előnytelenebb élethelyzetekbe, előnytelenebb életminőségeket élünk meg, és sokkal többet szenvedünk, mint a jelenlegi életünkben. Nagyon sok ember hamar elveszíti az emberi újraszületést is. És akkor milyen az alsóbb világokba születni? Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, és az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre. Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nirvánát, és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a leprások. Tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. Pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért, a szamszára nem kielgítő. A jelenségek, a dolgok nem kielégítőek. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza.  A vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen. 1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran. 2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság. 3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nirvána elérése. a Nirvánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába. 4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény... Gyere, Elizabeth, adok neked három könyvet.
Nirodha elindult kifelé a teremből, végigmentek a folyosón, bementek Nirodha szobájába, és a szerzetes adott három könyvet Elizabethnek. Elizabeth otthon is meditált, mindennap, rendszeresen gyakorolt. Időnként Nirodhához is elment a kolostorba meditálni, és a könyveket olvasta, amiket Nirodha adott neki. Nirodha néhány hét múlva megtanította Elizabethnek a vipasszaná meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana) és a metta és a karuna meditációt is (Megjegyzés: ezt itt olvashatjátok el: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha)
Néhány hónap telt el. Elizabeth a  gyakorlásban haladt, már hosszabb szamádhira volt képes. Viszont észrevette, hogy néha szenvedéllyel tekint Nirodhára. Egyre jobban beleszeretett a szerzetesbe. Tudta, hogy ez nem helyes, és akadályozhatja a meditációs haladásban, és nem tudta, mit kéne csinálnia, nagyobb távolságot kellene-e tartania Nirodhától, csak ritkán kellene-e találkozniuk? Úgy döntött, elmondja Nirodhának a szerelmét. Egyrészt nem bírta magában tartani, másrészt pedig tudni akarta, hogy távolságot kellene-e tartaniuk. Elhívta Nirodhát a kolostor melletti erdőbe sétálni. A nap sütött, a nagy fák lombjaiba belefújt a szél. Nirodha így szólt, amikor néhány lépést már tettek az erdőben:
-Csak a szélén sétáljunk. Az erdő mélyén farkasok is vannak, meg rókák.
-Rendben. Nirodha... Mondanom kell valamit. Az az igazság... hogy szerelmes vagyok beléd. Távolságot kellene tartanunk?
Nirodha nem válaszolt rögtön. Zavarba jött és némán nézte Elizabethet. Azután gyorsan elnézett róla, és a talajra bámult. Ezt mondta:
-Igen, a legjobb lenne, ha csak eléggé ritkán találkoznánk.
-Mostanában jól érzed magad?
-Néha még hallok hangokat, a gyógyszeremet szedem.
-Én is jól vagyok mostanában, nagyjából, én is szedem a gyógyszert. Szereted a természetet, Nirodha?
-Igen.
-Nirodha, te olyan vagy, mintha az édesapám is lennél. De szerelmes is vagyok beléd. A valódi apám... vert gyerekkoromban, és az anyámat is verte... a szüleim elváltak. Az apámról hallani sem akarok. Azt sem tudom, hol lakik.
-Sajnálom.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
Nirodha semmit nem mondott erre. Elizabeth megállt, és könnyes szemmel nézte Nirodhát. Ezt mondta:
-Nem válhat valóra a szerelmem.
Nirodha zavartan nézte őt, majd így szólt:
-Keress egy hétköznapi embert. Egy szerzetesbe őrültség szerelmesnek lenni.
-Hiszen tudod, hogy őrült vagyok. Pontosan azért szeretlek, mert szerzetes vagy. A szerzetes lelkedet szeretem.
-Talán most jobb, ha hazamész.
Elizabeth elköszönt, és magára hagyta Nirodhát az erdőben. Nirodha maga elé nézett, és csak állt ott az erdőben, percekig. Könnyes lett a szeme és sírni kezdett. Elizabeth vallomása megrendítette, és érezte, hogy ez a szenvedély kölcsönös. Ő is vágyott Elizabethre, de a szíve a szerzetesi élethez vonzotta. Percekig sírt az erdőben állva. Utána elindult a kolostorba, és a Buddha szobor elé ült le a szobájában. Nézni kezdte a Buddha szobrot, és ezt mondta:
-Olyan erős vagyok, mint Buddha. Ő is maga mögött hagyta a vágyakat.
Nirodhát ismét a sírás kerítette hatalmába. Elizabeth hazafelé menet szintén sírt. Nirodha abbahagyta a sírást, és meditációba kezdett, megnyugodott.
Teltek a hetek, hónapok. Nirodha már 3 hónapja nem látta Elizabethet a kolostorban. Érezte, hogy hiányzik neki Elizabeth. Eltelt egy újabb hónap. Nirodha egyik éjjel nem tudott aludni, már éjfél volt, amikor befejezte a próbálkozást, hogy elaludjon. Kivette az asztala fiókjából a zseblámpáját, és bekapcsolta a zseblámpát. Kiment a szobájából, és kiment a kolostorból. A kolostor fala mentén sétálgatott, és a zseblámpával maga elé világított. Nagyon hűvös éjszaka volt. Nirodha álmosan elnézett a közeli erdő felé. A zseblámpát is elfordította abba az irányba. Tőle néhány méterre meglátott egy emberalakot, amint az erdő felé megy. Nirodha megrémült, az első gondolata az volt, hogy ez Elizabeth. A zseblámpával rávilágított a néhány méterre sétáló emberre és tényleg Elizabeth volt az. Nirodha felkiáltott:
-Elizabeth, mit csinálsz itt, miért mész az erdőbe?
-Nirodha...? Követnek!
Nirodha odament Elizabeth mellé, és odaállt elé. Elizabeth megállt. Nirodha ezt mondta:
-Ne menj ilyenkor az erdőbe, teljes őrültség. A fenevadak megtalálnak és megölnek. Kik követnek?
-Földönkívüliek.
-Én nem látok itt senkit.
-Ott vannak!
Elizabeth hátrafelé mutogatott, de senki nem volt ott. Nirodha megrázta a fejét, és ezt mondta:
-Nem. Nincs ott senki.
-Lilák, zöldek, fehérek! Ott vannak! Meg akarnak ölni!
Elizabeth rémülten magához szorította Nirodhát. Nirodha zavarba jött, és Elizabethet nézve tartotta a zseblámpát, és ezt mondta:
-Elizabeth, nyugodj meg. Skizofrén rohamod van. Nincs ott senki.
-Hazudsz... Ott vannak... Tegnap reggel óta felbukkannak időnként! Azt is mondták, hogy meg akarnak ölni! Mindenhová követnek! Azért jöttem ide, mert félek tőlük. Segíts!
Nirodha felsóhajtott. Nem tudta, mihez kezdjen Elizabethtel. Habozva megszólalt:
-Gyere, bemegyünk a kolostorba. Leülsz, és én hívom a mentőket. Nem lesz semmi baj.
-Miért hívod a mentőket?
-Mert képzelődsz. Itt nincs senki.
Elizabeth egész testében remegett és sírni kezdett. Nirodha elindult a kolostor bejárata felé, Elizabeth követte. Bementek, Elizabeth remegve leült a kolostorban a lépcsőre, Nirodha pedig hívta a mentőket. Elindultak a civilizáció felé, és hamarosan kiérkeztek a városba, a kolostor melletti réten át. Nirodha elvezette Elizabethet a mentőautóhoz, és elköszönt tőle. Elizabeth még mindig remegett, és sírt. Elvitte a mentőautó. Nirodha nyugtalanul visszaindult a kolostor felé. Bement a szobájába, leült az ágyra és kimerülten nézett maga elé. Hajnali két óra volt. Lefeküdt az ágyra, és megpróbált aludni, de nem tudott, zaklatott volt az elméje. Reggel felhívta a pszichiátriát, és megkérdezte, hogy mi van Elizabethtel. A telefonban csak annyit mondtak, hogy nincs semmi baj. Nirodha megnyugodott.
Két hét múlva délután Elizabeth a kolostorba ment, és a kertben találta Nirodhát. Elizabeth ezt mondta:
-Tiszteletreméltó Nirodha, sajnálom.
-Elizabeth...-kezdte komolyan Nirodha.-Nem szeretnélek megbántani, de... nem lenne neked jobb egy pszichiátriai otthonban? A saját életedet kockázatod. Majdnem bementél az erdőbe éjszaka.
-Nem akarok pszichiátriai otthonba menni. Ott nem lehet meditálni sem. El akarom érni a Nirvánát.
Nirodha hallgatott. Majd ezt mondta:
-Örülök, hogy jól vagy.
-Menjünk meditálni.
Nirodha és Elizabeth elmentek meditálni. Utána Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Nem foglak téged keresni hónapokig. Még mindig szerelmes vagyok beléd. Jobb ha távolságot tartunk.
Nirodha komoly hangon megszólalt:
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.
-Tessék?-kérdezte Elizabeth megrémülve.
-Csak akkor gyere ide, ha a gyakorlásodról szeretnél kérdezni. Ha nincs kérdésed, ne gyere.-ismételte meg Nirodha.
-Talán zavarlak?
-Nem fogsz haladni a meditációban, ha egy szerzetesre vágysz. Azonkívül nekem is vannak vágyaim... felbolygatod bennem a vágyakat.
Nirodha elhallgatott. Elizabeth Nirodhát nézte. Nirodha elnézett a fal felé, és folytatta:
-Ne bámulj, nem helyes. Menj haza, ha nincs más mondanivalód, vagy kérdésed.
Elizabeth elköszönt Nirodhától, és hazament. Nirodha fájó szívvel, egyedül ült a meditációs teremben, és maga elé nézett. Néhány perc múlva felment a szobájába.
Teltek a hónapok, Elizabeth nem kereste Nirodhát. Eltelt egy év, amióta Nirodha és Elizabeth utoljára találkoztak. Elizabeth jó barátja volt egy férfinak, akit a kolostorban ismert meg korábban. Ez a férfi is Nirodha tanítványa volt, ott töltött néhány napot a kolostorban, amikor Elizabeth is a kolostorban járt, Nirodhánál. Így megismerkedtek egymással és az interneten azóta is tartották a kapcsolatot. Elizabeth elárulta ennek a barátjának, hogy szerelmes Nirodhába. Egy éve nem találkozott egymással Nirodha és Elizabeth. Ez a férfi, akit Elizabeth a kolostorban ismert meg, egy nap tudomást szerzett arról, hogy Nirodha rákos lett és nem tudnak rajta segíteni már az orvosok. A férfi Elizabethnek megírta ezt az interneten keresztül, és Elizabeth teljesen összeomlott. Találkozni akart Nirodhával, hogy utoljára lássa. Sírva igyekezett a kolostorhoz, és a könnyeivel küszködve kopogott Nirodha szobájának ajtaján, majd belépett. Nirodha ott feküdt az ágyban, de nem tűnt fáradtnak, vagy elkeseredettnek. Elizabeth összetette a két kezét, meghajolt Nirodha ágya előtt és zokogásban tört ki. Nirodha szótlanul nézte őt, nem sírt, nem látszott szomorúnak. Elizabeth ezt kérdezte:
-Mennyi időd van vissza?
-Néhány hét.-felelte Nirodha.
-Nem félsz a haláltól?
-Nem.
-Nem látszol szomorúnak...
-Nem vagyok szomorú.
Elizabeth odalépett Nirodhához, és a könnyei Nirodha szerzetesi ruhájára hullottak. Nirodha teljesen nyugodt volt. Elizabeth ezt mondta Nirodhának:
-Mióta nem találkoztunk, négyszer voltam a pszichiátrián. Volt egy öngyilkossági kísérletem is!
-Mondtam, hogy legjobb lenne egy pszichiátriai otthonba menned. Nem vagy biztonságban a világban ezzel a nagyon súlyos betegséggel.
-De a pszichiátriai otthonban nem tudok meditálni sem.
-Jól válaszolsz. Ezzel a kérdéssel mindig próbára tettelek. Tudom, hogy nagyon kitartó vagy és igyekszel a gyakorlásban. Tudom, hogy addig nem állsz meg a gyakorlással, amíg el nem éred a Nirvánát. Nos tudnod kell, hogy okkal lépek ki az életedből. Mindennek oka van. Így annak is, hogy eltűnök az életedből. Csak gátol téged az, hogy szerelmes vagy egy szerzetesbe. Okkal találkoztunk, és okkal is lépek ki az életedből.
-De én ezt nem bírom elviselni, hogy kilépsz az életemből...
-Majd később el fogod tudni viselni. Erősebb leszel, mint gondolnád.
-Nem hiszem hogy erős leszek. Még a folyamba lépést sem értem el. Sokszor még mindig hitetlenkedek a Buddhában és a tanításban. Még mindig vannak kételyeim. Áruld el... te mit értél el? Soha nem kérdeztem...
Nirodha felemelte a kezét, kinyújtotta a mutatóújját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a kezét. Elizabeth elgondolkozva nézte őt, és a mulandóságra gondolt. Ezzel a mozdulattal Nirodha a mulandóságra célzott. De még mindig nem tudta, milyen szintet ért el Nirodha. Elizabeth újra megkérdezte:

-Mit értél el?
-Ezt.-felelte Nirodha, és csendben maradt.
Néma csend volt percekig. Elizabeth megszólalt:
-A Nirvána békéjét érted el?
-Igen.
-Végigmentél az úton?
-Igen.
-Én miért nem értem el még a folyamba lépést sem?
-Légy türelemmel, én 24 évig gyakoroltam a meditációt. Már nincs rá szükségem. Elértem, amit akartam.
Elizabeth hallgatott, és leült Nirodha ágyára. Csendben voltak. Elizabeth érezte a békét, a megnyugvást, amit Nirodha árasztott magából. Kellemes volt ezt a békét és nyugalmat magába szívnia. Elizabeth néhány perc csend után megszólalt:
-Köszönök mindent, amit átadtál. És köszönöm a segítségedet, a tanításaidat, a könyveidet.
-Szívesen. Ne add fel soha a gyakorlást.-mondta rettentő komoly hangon Nirodha.
-Nem fogom feladni. Hiszek neked, elhiszem, hogy elérted a Nirvánát. De a gondolat, hogy el foglak veszíteni... szomorúsággal tölt el...
-Senkinek nem vagyok semmilye. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. Ez a haldokló test... ez a tovatűnő tudatosság... nem én vagyok. Nincs Nirodha. Nincs Elizabeth. Nincs én, hiszen minden mulandó.
Elizabeth sírva felállt az ágyról és így köszönt el:
-Szerelmem, tanítóm. Amíg élek, nem foglak elfelejteni.
Nirodha csak ennyit mondott:
-Érd el a nemes törekvéseidet, nemes céljaidat.

Elizabeth zokogva kiment a szobából, és hazament. Depresszióba esett. Olyan mély depresszióba esett, hogy semmihez nem volt kedve, és nagyon zaklatott is volt, és ismét elkapta egy skizofrén roham, a mentő vitte el otthonról. A pszichiátrián ismét nyugtató injekciókat kapott, és depresszió elleni gyógyszert is kezdtek neki adni.  Már két hete volt a pszichiátrián, és épp a mobilján internetezett, amikor az a férfi, akit a kolostorban ismert meg, megírta neki, hogy Nirodha meghalt. Elizabeth a sok gyógyszertől és injekciótól teljesen álmosan, kábán bámult maga elé, és zokogott. A gyógyszer sem segített rajta, csak sírt. Hirtelen eszébe jutottak az emlékei Nirodháról, és legvégül az, amikor a szerzetes felemelte az újját és egy vonalat húzott a levegőbe, majd leeresztette a  kezét. Ekkor egy felismerés suhant át az agyán. Valóban minden mulandó. Valóban nincs személyiség, hiszen minden mulandó. Valóban nem kielégítőek a dolgok, hiszen mulandóak. Majd rádöbbent, hogy Nirodha a Nirvána elérésének szentelte több, mint a fél életét, lemondott minden vágyról, és a kolostorba vonult, és végül elérte azt, amit a Buddha is elért. Halálos beteg lett, de nem szenvedett és nem félt a haláltól. Boldog volt és nyugodt. Elizabeth az orrlyukain át be és kiáramló levegőt kezdte figyelni. A körülötte lévő zajok nem zavarták, csak a légzésére figyelt. Figyelte, hogy jön egyik lélegzet után a másik. Jön a belégzés, majd a kilégzés. És minden olyan mulandó, mint a kilégzés. Megjelennek a dolgok, aztán elmúlnak. Úgy fogynak el a megjelenő dolgok, mint a lélegzetek. Ekkor Elizabeth megingathatatlan hitet és bizalmat kezdett el érezni a Buddha tanításaiban, a Buddhában, Nirodhában, és az összes megvilágosodottban. Végtelen vágyat érzett a Nirvána, a megvilágosodás iránt. Senki ezt tönkre nem tudta tenni, el nem tudta venni. Ez volt a folyamba lépés, és Elizabeth nagyon boldog volt. Tudta, hogy aki eléri a folyamba lépést, az 7 életen belül eléri a Nirvánát. Elizabeth abbahagyta a sírást. Néhány nap múlva hazament a pszichiátriáról, és folytatta a gyakorlását. Gyakran álmodott éjszaka Nirodháról, és gyakran jutott eszébe Nirodha nappal. A depresszió elleni gyógyszer nagyrészt érzéketlenné tette, de időnként elsírta magát, ha Nirodha eszébe jutott. Néhány év múlva az egyszer visszatérő szintet is elérte. Ahogy elérte ezeket a szinteket, a betegsége egyre jobban veszített az erejéből. Már sokkal jobban érezte magát, és jóval ritkábban volt a pszichiátrián. Dolgozni is elmehetett. Azután néhány év múlva teljesen meggyógyult, és úgy döntött, hogy követi Nirodhát:  Ő is kolostorba ment. Szerzetesnő lett. Tanító lett belőle, és később elérte a vissza nem térő szintet, majd a Nirvánát is.

A BLOG BEJEGYZÉSEIM LINKJEI ITT TALÁLHATÓAK:

A HÁROM FŐ MEDITÁCIÓ AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációk http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányok:

BLOG BEJEGYZÉS A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

EGY TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenylenyek

EGY MÁSIK TERMÉSZETFELETTI TAPASZTALÁSOM: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE: BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL - FRISSÍTVE, KIBŐVÍTVE ! http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

Fénylények

Sziasztok kedves idetévedők! Ez a blog a théraváda buddhizmusról szól, de ez a bejegyzés egy kissé más jellegű - most egy ezoterikusnak hangzó élményemet fogom veletek megosztani, amely egy természetfeletti észlelés. Miután ezt leírtam, utána a blogom bejegyzéseinek a linkjeit is meg fogom mutatni, a fő meditációkat, hogy ha valakit érdekel a buddhizmus, az tudjon olvasni a meditációkról, és a buddhizmusról.

Tudatos álmodással foglalkoztam még néhány éve, mielőtt a buddhizmussal ismerkedni kezdtem. Először kezdjük azzal, hogy mi a tudatos álmodás... A tudatos álmodás az álmodás egy fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán vagy szándékosan előidézett élmény. FORRÁS: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudatos_%C3%A1lmod%C3%A1s

Elsajátítása: A tudatos álmodás megtapasztalásához többféle módszer áll rendelkezésre, közös jellemzőjük, hogy a személy tudatát, gondolkodását felkészíti az álombéli tudatosságra, a tudatra ébredésre. FORRÁS: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudatos_%C3%A1lmod%C3%A1s

ELSAJÁTÍTÁSÁRÓL A GOOGLE.HU NEVŰ WEBOLDALON OLVASHATSZ, HA BEÍROD A GOOGLE.HU NEVŰ WEBOLDALRA AZT, HOGY TUDATOS ÁLMODÁS, VAGY AZT, HOGY TUDATOS ÁLMODÁS ELSAJÁTÍTÁSA.

Tehát ez a tudatos álmodás.... és vannak módszerek is, ahogy el lehet sajátítani. Én is elsajátítottam egy módszert, amit az interneten olvastam, sokszor ezzel a módszerrel tudatos álmokat gyártottam, ám az egyik.... Nagyon érdekes volt. Természetfeletti. Ezt írom most le.

EGY FEHÉREN FÉNYLŐ VILÁGBAN JÁRTAM. FEHÉREN FÉNYLŐ EMBERI TEST FORMÁJÚ LÉNYEK VOLTAK OTT, VOLTAK NÉHÁNYAN.... SZEMÜK VOLT, AZ IS FEHÉR VOLT. ORRUK NEM VOLT, SE FÜLÜK, SE SZÁJUK. ELIDŐZTEM KÖZÖTTÜK EGY IDEJIG. SIKLOTTAK A FEHÉR FÉNYÁRADATBAN. REPÜLTEK. FELÉBREDTEM. KÉSŐBB UTÁNANÉZTEM AZ INTERNETEN, A GOOGLE.HU -N, HOGY MIK EZEK A FÉNYLŐ LÉNYEK. AZT TALÁLTAM: FÉNYLÉNYEK!!! LÉTEZNEK ILYENEK, MÁSOK IS TAPASZTALTAK MÁR ILYEN LÉNYEKET!!!  SOHA NEM HALLOTTAM AZ ÁLMOM ELŐTT FÉNYLÉNYEKRŐL, SEMMIFÉLE HASONLÓ LÉNY LÉTEZÉSÉRŐL NEM VOLT TUDOMÁSOM. Az álom előtt NEM TUDTAM a létezésükről, az álom előtt nem hallottam róluk, és az álom előtt nem olvastam róluk, nem tudtam, hogy így hívják őket. Csak amikor utánanéztem a google. hu -n, akkor tudtam meg, hogy kik ők valójában.

Ennyi volt a természetfeletti tapasztalatom a tudatos álmodással.... Úgy érzem, nagyon hasznos volt. Elkezdtem hinni az újraszületésben. Nem sokkal később láttam egy filmet a buddhizmusról, és elkezdtem ismerkedni a buddhizmussal: Buddha tanítóbeszédeit kezdtem el olvasni, meditálni tanultam.... És elhatároztam azt, hogy a Théraváda buddhizmust követem. Itt a fényevésről írtam, ami azt jelenti, hogy nem mindig anyagi táplálékkal táplálkozok, hanem a meditációkból nyerem az energiát, amely valójában fény. Erről itt olvashattok: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

Azzal a reménnyel indítottam el ezt a blogot, hogy némi segítséget adjak azoknak, akik a buddhizmus iránt érdeklődnek, vagy esetleg gyakorolni is szeretnék azt, de nem tudják, merre induljanak, de a buddhista érdeklődöket is szívesen várom, akik már az úton vannak. Spirituális dolgok iránt érdeklődöknek is nyitva áll a blogom. Ez a blog a théraváda, másnéven hínajána buddhizmussal foglalkozik. Egy tanító engedélyt adott nekem arra, hogy a weboldalát lefordítsam, és közzétegyem a blogon. Ezt a tanítót úgy hívják hogy Tiszteletreméltó Samahita Thera , Sri Lankán lakik, ő egy szerzetes, és weboldala van és facebook csoportokat vezet, ezekben a csoportokban is közzéteszi a tanításait. Igy a saját gondolataimat is közzéteszem a blogon, és ennek a tanítónak a weboldaláról származó tanításokat is. Az angol nyelvü weboldalt itt találjátok: http://what-buddha-said.net/ De időnként más tanítóktól is idézek (Például Bhikkhu Thanissaro, Sayadaw U Pandita és Ajahan Lee Dhammadharo könyveit is használom a blogomon). A Buddhától tanítóbeszédeket is idézek a blogomon egy olyan weboldalról ahol Buddha tanítóbeszédei találhatóak meg magyar nyelvre fordítva. Természetesen mindig mutatok linkeket, amik ahhoz a weboldalhoz vezetnek, ahonnan idézek.

A blogot időnként frissítem, ahogy az időm engedi. Ezért időnként új meditációk vagy fontos dolgok kerülnek fel a blogra.

Kellemes időtöltést kívánok itt. Minden jót kívánok mindenkinek.

EGY KIS SEGÍTSÉG, HOGY A BLOGON ELBODOGULJON MINDENKI:

A FŐ MEDITÁCIÓK AMIKET MINDENKÉPPEN GYAKOROLNUNK KELL:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓhttp://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK - ezek az erős harag, gyűlölet leküzdésére alkalmas meditációkhttp://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Ez a fenti három link vezet a fő meditációkhoz amiket leírtam a blogomon, ezeket mindenképpen gyakorolnunk kell. Ez a többi bejegyzés már csak mellékes, amiket hozzátehetünk a gyakorlásunkhoz mint olvasmányokat:

EZ A BLOG BEJEGYZÉS  SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALÁSAIMRÓL SZÓL AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

MOTIVÁCIÓ A GYAKORLÁSHOZ, MEDITÁCIÓHOZ: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/motivacio

A FOLYAMBA LÉPÉS (EGY NIRVÁNA ELŐTTI SZINT) ELÉRÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

FÉNYEVÉS http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/fenyeves

TÖRTÉNET EGY SZERZETESRŐL http://theravada.blogger.hu/2014/11/12/tortenet-egy-szerzetesrol

MIT CSINÁLJUNK MEDITÁCIÓ ELŐTT http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-meditacio-elott

MIÉRT A BUDDHIZMUST VÁLASSZUK? http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

BUDDHISTA ELMÉLKEDÉSEK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

ASZUBHA MEDITÁCIÓ - MEDITÁCIÓ A TISZTÁTALANSÁGON http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

AMARAVATI BUDDHISTA KOLOSTOR SZÁMÁRA ADOMÁNY KÜLDÉSE http://theravada.blogger.hu/2014/04/11/amaravati-buddhista-kolostor-szamara-adomany-kuldese

SZUTTÁK - TANÍTÓBESZÉDEK BUDDHA KORÁBÓL, BUDDHÁTÓL http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/szuttak

MIT CSINÁLJUNK AMIKOR NINCS KEDVÜNK MEDITÁLNI? MIT CSINÁLJUNK AMIKOR ÁLMOSAK VAGYUNK VAGY KEVÉS AZ ENERGIÁNK? http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/mit-csinaljunk-amikor-nincs-kedvunk-meditalni-mit-csinaljunk-amikor-almosak-vagyunk-vagy-keves-az-en

miért a buddhizmus? létezik a nirvána?

Akik a buddhizmus felé fordulnak, és a szívüket kinyitják a Buddha tanításai előtt, az újraszületések folyamatos láncolatától és az ezzel együttjáró szenvedéstől szeretnének elfordulni, és attól megszabadulni. A Nirvána/Nibbána hitelességét nem csak Buddha, hanem számos utána következő más megvalósító is igazolta. A Nirvána páli nyelven Nibbána, jelentése Nirvána. Manapság, napjainkban is vannak híres tanítók, és éltek is híres tanítók régebben is, például Ácsán Cshá (Ajahn Cha), vagy Thánisszaro Bhikkhu (Thanissaro Bhikkhu), Ácsán Li Dhammadháro (Ajahn Lee Dhammadharo), De rajtuk kívül is vannak még egypáran.

Thanissaro Bhikkhu és Ajahn Lee Dhammadharo írnak a dzshánákról is (az elmélyedési szintekről) és Bhikkhu Thanissaro ír a Folyamba lépésről is. Ebben a könyvében: Into The Stream:

MEGTEKINTHETŐ EZEKEN A WEBOLDALAKON:

http://www.accesstoinsight.org/lib/study/into_the_stream.html

http://www.dhammatalks.org/ebook_index.html#intothestream

ITT MAGYARUL ÍRTAM A FOLYAMBA LÉPÉSRŐL: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

ITT PEDIG A SAJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALATAIMRÓL ÍRTAM AZ ÚTON VALÓ HALADÁSSAL KAPCSOLATBAN http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim

A Nibbána elérhető, a Nibbána előtti szintek elérhetőek, a szenvedésnek és az újraszületésnek véget lehet vetni, aminek van egy módja, ez nem más mint a Buddha által tanácsolt életmód és a tanítások szerinti élet, és a rendszeres meditáció.

Ahhoz hogy  a folyamba lépést és a következő szintet - Egyszer visszatérő - elérjük nem szükséges cölibátus (lemondott élet) de AZ ÉLVEZETEKET, ÉRZÉKI ÖRÖMÖKET (Pl. szex, édesség, kávé, cigi, tea, és hasonló élvezetek) csak mértékkel fogyasszuk, végezzük, mert ha a megszállotjai vagyunk a szexnek, vagy az édességeknek, kávénak, vagy akármilyen érzéki örömnek akkor nem fogunk a meditációban haladni, vagy nagyon lassan fogunk haladni. És a folyamba lépést is megnehezítjük. A Buddha a középutat tanítótta azoknak a gyakorlóknak, akik nem kívánnak olyan életmódot folytatni, mint a szerzetesek. A Folyamba lépéshez tehát nem szükséges a cölibátus, vagy az érzéki örömök elhagyása, de a középutat tartsuk fent az érzéki örömökre vonatkozólag. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne kövessünk el szexuálisan helytelen cselekedetet (pl. házasságtörés), ne fogyasszunk bódítószert (pl. alkohol, de vannak akik szerint a cigaretta is bódítószer), ne öljünk meg más lényeket (még bogarat sem!) Viszont ha lemondott életet élünk, akkor a haladásunkat a Nirvána felé vezető úton felgyorsítjuk. De nem kötelező felgyorsítani az utat. A Nirvána eléréshez viszont le kell mondani az érzéki örömökről. De mint ahogy írtam, a Folyamba lépéshez és az egyszer visszatérő szint eléréséhez nem kötelező lemondani az érzéki örömökről, csak a középutat érdemes megtartani.

A KÉT FŐ MEDITÁCIÓ, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS AZ AZON TÚLI SZINTEK ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ ITT MEGTALÁLHATÓAK:

SZAMATHA http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Vannak, akiket érdekel a buddhizmus, és gyakorolnák is, de azon gondolkoznak, hogy az újraszületés vajon valójában létezik-e. Kár ezen gondolkozni.  Vannak, akik használnak valamilyen technikát arra, hogy az előző életeikbe beletekintsenek, azokra visszaemlékezzenek, vagy valami hasonló céljuk van. Egyébként AKI ELÉRI A FOLYAMBA LÉPÉST, ANNAK A HITE ÉS A BIZALMA NEM INOG MEG TÖBBÉ A BUDDHÁBAN, A DHARMÁBAN (A TANÍTÁSBAN), ÉS A SZANGHÁBAN (A GYAKORLÓKÖZÖSSÉGBEN). És aki a folyamba lépést eléri az maximum 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát. Gondoljunk bele, ha egy kereszténynek a képébe mondanánk hogy nincs Isten, akkor máris meginogna a hite Istenben. De ha egy folyamba lépettnek azt mondja valaki hogy nincs Nirvána, nincs újraszületés, akkor a folyamba lépett hite és bizalma nem inog meg sem a Nirvánában, sem az újraszületésben. És Buddha maga látta az előző életeit amikor elérte a Nirvánát. És rajta kívül a legtöbb tanító akik magas szinteken vannak ők is látták az előző életeiket. De valójában ezek a kérdések teljesen értelmetlenek. Ezek ezer és ezer gondolatot és ezzel együtt vágyat szülnek, csak rohangálunk eszetlenül fel és alá mint a hangyák a hangyabolyban, miközben az idő csak pereg. Az élet rövid, és amíg ezekre a kérdésekre kutatjuk a választ meditációs gyakorlás helyett, addig az időnket vesztegetjük, életünk elpereg. A Buddha elmondott erre egy hasonlatot is, amit általánosságban "nyílvessző hasonlatnak" neveznek. Ezt a szuttát be is másolom:

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:

- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…

- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtad…

- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…

- Nem, uram, sohasem mondtam…

- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…

~~~~~~~~

Ezen kívül több szutta is van még arról, amikben a Buddha elmondja, hogy csak az időt húzzuk azzal, ha a világgal, vagy az újraszületéssel kapcsolatos a kérdésekre keressük a választ, emellett még ugráló gondolatokat és vágyakat is kelt fel.

A Nibbánáig/Nirvánáig különböző szintek vezetnek minket el, ezeket a szinteket dzshánákkal (elmélyedési szintekkel) érhetjük el és vannak olyan szintek, amiket dzshánák nélkül, belátások által is elérhetünk.

Először a Nibbána előtti szintekről fogok írni:

A Nibbána előtti szintek: A Folyamba lépő, az egyszer visszatérő és a vissza nem térő a Nirvána előtti szintek. A folyamba lépésnél az első három béklyótól szabadul meg a folyamba lépő: A téves énképzettől, a szertartásokhoz és a fogadalmakhoz való ragaszkodástól is megszabadul, és a kételytől is. Nincs már kételye a Buddhában, a Dhammában, a Szanghában, a Nibbánában. Az énképzettől is megszabadul. A folyamba lépő a szertartásokba és a fogadalmakba vetett ragaszkodástól is megszabadul, nincs szüksége szertartásokat végezni. 7 életen belül eléri a Nibbánát. De az is lehet, hogy kevesebb mint hét élet leforgása alatt éri el a Nibbánát. Az egyszer visszatérő meggyengítette, meglazította a 4. és 5. békylót, az érzéki vágyat és a rosszindulatot. Egyszer születik már csak újra az emberi világba. A vissza nem térő amikor meghal, a Tiszta Lakhelyben, Szuddhavaszában születik újra. Csak azok a lények tapasztalják ezt a létsíkot akik már majdnem megvilágosodtak. A vissza nem térő az első öt béklyótól megszabadul, az arahat pedig mind a 10 béklyótól megszabadul.

Most pedig a Dzshánákról fogok írni: 4 alsóbb és 4 felsőbb dzshána van. Van egy jó hírem a dzshánákkal kapcsolatban. Bár nem könnyű a megvalósításuk, de ismertetek egy rendszert, amit a Buddha mondott el akkoriban. Megvilágosodott tudata által ismert mindent, ismerte a tudat működését, a világ működését, ismerte előző életeit, látta más lények tudatát, stb. tudata rugalmas volt, és szennyeződésektől mentes. Ezáltal ismerte a dzshánák gyümölcseit, jótékony hatásait is. Bemásolok egy szuttát, innen: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Samyojana Sutta

1. A béklyók

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

Lábjegyzet

1. A 10 béklyó (samyojana):

~ én-képzet (sakkāya-ditthi)

~ bizonytalanság (vicikicchā)

~ a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)

~ érzéki vágy (kāma-rāga)

~ rosszindulat (byāpāda)

~ vágy a formára (rūpa-rāga)

~ vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)

~ gőg (māna)

~ nyugtalanság (udhacca)

~ tudatlanság (avijjā)

A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től.

~~~~~~~~~~~

Tehát nagyon is érdemes a dzshánákhoz vezető meditációkat gyakorolni. Ezeket a gondolatokat a Buddha nagyon sok szuttában említi még. Mivel a meditáló tudat tisztul a szennyeződésektől, a dzshánába lépve mégtisztább lesz, és nagyon sok jó karma halmozódik fel ezáltal. Ezért történik az, hogy egyre közelebb kerülünk a Nibbána megvalósításához, minden dzshána elérésével egyre közelebb és közelebb. És a dzshánák után végül majd eljutunk arra a pontra is, amikor már semmi nem fog minket zavarni, többé nem szenvedünk, megszabadulunk az újraszületéstől. Ekkor érjük el a Nibbánát.

A Nirvána/Nibbána állapota egy teljes szabadságot nyújtó, vágytalan, és szenvedésmentes állapot, amely teljes nyugalommal jár. Nincs több szenvedés. Vége a hánykolódásnak. Vége a születésnek. Ez az állapot tele van Mettával: szerető kedvességgel, és tele nyugalommal. A hánykolódás vége. A FŐ MEDITÁCIÓK, AMIKET VÉGEZNÜNK KELL A FOLYAMBA LÉPÉS ELÉRÉSÉHEZ ÉS A KÖVETKEZŐ SZINTEK ELÉRÉSÉHEZ, ÉS A NIRVÁNA ELÉRÉSÉHEZ:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

NAGYON NAGYON SOK SIKERT MINDEN TÖREKVŐNEK!!!!!!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

Metta, Karuna, Upekkha, Aszubha

Metta, Karuna, Upekkha, Aszubha

A fő meditációk, amelyeket mindennap végeznünk kell, ne feledjük - végezhetünk egyik nap vipasszanát, másnap az ánápánaszatit és így haladva tovább, egyik nap vipasszanát, másik nap ánápánaszatit. A linkek a bejegyzésekhez:

szamatha - ánápánaszati http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

vipasszana (ha már haladtunk az ánápánaszatival) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

De a metta, karuna, upekkha, és aszubha gyakorlatokat a többi meditáció mellett is lehet végezni. Sőt ÉRDEMES!! Érdemes a mettát és a karunát mindennap végezni, amennyiben gyorsabb, és komolyabb eredményeket szeretnénk elérni a buddhizmus útján. A metta, a karuna és az upekkha abban segít, hogy a gyűlölettel teli érzéseket mások felé csillapítsuk. Nem arról van szó,hogy kedvesnek kell lennünk az ellenségeinkkel. Hanem arról, hogy együttérzéssel forduljunk minden lény felé, érezzük át, hogy minden lény aki még nem érte el a Nirvánát, eltévedt a téves nézetekben. Hiszen a Nirvána a helyes nézet, ha valaki eléri a Nirvánát, akkor helyes a nézete. De amíg nem érjük el a Nirvánát, addig helytelen nézetek hatására cselekszünk. Az aszubha meditáció pedig a nemi vágy eltörlésére szolgál, vagy a nemi vágy csökkentésére, ez olyan gyakorlóknak való, akik hajszolnák az érzéki örömöket, és akiknek a középút megtartása az érzéki örömöket illetően nehéz, vagy pedig azoknak a gyakorlóknak való akik úgy szeretnének élni, mint a szerzetesek. Az aszubháról többet nem fogok írni ebben a blog bejegyzésben, mivel már egy különálló blog bejegyzésben részleteztem az aszubha meditációt, egész pontosan ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio

valóban a szamatha (ánápánaszati), a vipasszana és a szatipatthána a fő meditációk de a karuna és a metta gyakorlása elengedhetetlen, hogyha elborítja a tudatunkat a gyűlölet és más emberekről rondán kezdünk el beszélni. Az ártalmas tudatállapotok: harag, szomorúság, nyugtalanság, érzéki örömök hajszolása, féltékenység, büszkeség, és még sorolhatnám. Ezek mind lassítják a meditációs haladást. Ha nem dolgozunk ellenünk, hagyjuk, hogy megjelennek és elborítsák a tudatunkat, ha hagyjuk hogy a különféle negatív érzelmek sodorjanak minket, és a negatív érzelmek hatása alatt cselekszünk, beszélünk, és gondolkodunk, máris lassítjuk a haladásunkat a meditációban, és egyben a buddhista úton is ami a megvilágosodás felé vezet. sőt, a negatív érzelmek és érzések nagyon erős akadályt is képezhetnek a gyakorló számára. Épp ezért érdemes a kezünkbe vennünk az irányítást és kontroll alatt tartani a tudatunkat. A tudat olyan, mint egy vad elefánt, a régi szokások rabja, azokhoz vissza akar térni, nem tudjuk neki azt mondani: Figyelj, maradj nyugodtan, maradj csendben. Nem. Mert a tudat olyan, mint egy vad elefánt, amit meg kell szelídíteni. ahogy az elefántot megszelídítik úgy a tudatot is meg lehet szelídíteni. de ezért erőfeszítést kell tenni. Mint ahogy az idomítónak is erőfeszítést kell tennie arra hogy az elefántot megszelídítse. Ha már megszelídítette akkor már nyugodtan a hátára ülhet bárki, az elefánt elvezeti őt oda, ahova az utas akarja, anélkül, hogy lerúgná a hátáról az utast.

Aki a mettát és a karunát is gyakorolja minden egyes nap, az a jövőben, ha szomorúságot fog érezni, vagy depressziós lesz, akkor annak a metta nagy segítség lesz.  De elegendő az is, ha csak akkor gyakoroljuk a karunát és a mettát, ha gyűlölködve tekintünk valakire, ha rondán akarunk beszélni valakiről. Valamint a metta és a karuna a félelmeket, az aggodalmakat és a rosszándékú vágyakat is csökkenti. Ezért valóban érdemes kifejleszteni és gyakorolni rendszeresen, mindennap. És bármikor, amikor szomorúak, vagy depressziósok vagyunk, bármikor amikor félelem, vagy aggódás jelenik meg, bármikor amikor rosszándékú gondolataink vannak magukról, vagy mások felé, bármikor amikor haraggal teli a tudatunk, akkor gyakoroljuk a mettát a hétköznapi életben is, függetlenül a helytől és időtől! Ez nagyon sokat fog segíteni. Tehát a mettát nem csak mély, csukott szemmel végzett meditációban gyakoroljuk. Hanem káros tudatállapotok megjelenésekor is. Elég az is, ha a mettát és a karunát csak akkor gyakoroljuk, ha utálkozva tekintünk valakire, ha valakiről rondán akarunk beszélni. A mettát ha összekötjük a Karunával, akkor még jobb lesz a gyakorlásunk, még intenzíven kitépjük a negatív érzelmeket a gyökerüknél fogva.

EBBEN A BEJEGYZÉSBEN SOK MINDENT LE FOGOK ÍRNI, AMI EGYSZERRE NAGYON SOKNAK TŰNIK. MIUTÁN ELOLVASTAD PRÓBÁLD MEG FELTENNI MAGADNAK A KÉRDÉST.... ezt a kérdést: Mi az, ami ebből a sok mindenből a legjobban segít nekem, amikor haragot érzek valaki iránt, vagy a világ iránt? mi az, ami ebből az egészből el tudja oszlatni bennem az indulatokat? mi tud segíteni ha dühös leszek valakire vagy a világra?

Ezt a kérdést én is feltettem magamban amikor a Metta, a Karuna, és az Upekkha meditációkról olvastam ezeket a tanításokat. Nekem a megszánás kifejlesztése segít a legjobban és az hogy nem csak azt nézem az illetőben hogy mijen rosszat mondott és mijen rosszat tett hanem próbálom tudomásul venni a tényt hogy ő is már régóta itt van a szamszárában, és persze ő is és minden lény is, aki nem érte el a Nirvánát, bizony a nem tudás áldozata. Ezen nem tud változtatni most mert nincs rá karmája a jelenlegi életében. (nem tud a megvilágosodás felé fordulni) így a nem tudás miatt cselekszik rosszul. Ezekről részletesen fogok írni.

A metta szerető kedvességet jelent. Kedvesnek lenni végső soron mindenkivel. Ilyenkor felötlik az emberben az a kérdés, hogy hogyan lehetne mindenkivel kedves lenni? Hogyan lehetne például egy sorozatgyilkos felé nem haragot, hanem kedvességet érezni? És hogyan lehetne nem nyugtalanságot, hanem nyugalmat érezni az irányába? Miért kellene olyan emberek felé kedvességet és békét érezni, akik szerintünk meg sem érdemlik?

Először is: Mindannyian, köztük te és én is a szamszára zavarodottsága miatt cselekszünk rossz dolgokat. Nem tudjuk, mit kéne tennünk. Zavarodottak vagyunk. mert a nem-tudás dolgozunk bennünk. Nem vagyunk megvilágosodottak. A világ, az érzelmek, a benyomások, az emberek mind-mind befolyásolnak minket, és csupán sodródunk az árral. Elveszítjük a józan eszünket, elveszítjük a kontrolt az indulatok felett, és máris rosszat teszünk mi is ugyanúgy, mint ahogy mások is. Megsértünk valakit, más közben megöl valakit, mégis mindannyian a szamszára nem-tudása, zavarodottsága miatt tesszük ezeket a negatív dolgokat. Ekkor megértjük, hogy nem maga az ember a rossz, hanem a tett, és emögött a szamszára körforgása áll. Ugyanakkor azt is átgondolhatjuk, hogy mindenkinek vannak jó oldalai, jó tulajdonságai. Ezt ha belátjuk és megértjük, akkor megértjük önmagunkat is, és minden lényt is. Megértjük, miért teszünk rosszat, és ezzel együtt az is világossá válik, hogy ha mettát és karunát használunk, az upekkhával kiegészítve, akkor a haragunk a rosszat cselekvő emberek felé eltűnik. A metta segítségével sok jót kívánhatunk másoknak. A karuna (szánalom) segítségével megszánjuk a rosszat cselekvő illetőt. Az upekkha (egykedvűség) segítségével megértjük a cselekedeteket, és ezáltal elcsítítjuk a bennünk felkelt ellenszenvet, és nyugalommá alakítjuk át. Minden lény a létforgatagban a BOLDOGSÁGOT KERESI. de mivel a tudatukat a nem tudás hatja át (azaz nem megvilágosodott lények) ezért tesznek olyan dolgokat is, amik nem épp túl jók. Igazából minden lény a boldogságot keresi. de nem tudják, hogy a szamszárában (a létforgatagban) a boldogság NEM található meg. Nem tudják, hogy vakon vezetik őket az érzékeik, a haragjaik, egyszóval az egó. Nem tudják, hogy a szamszára nem vezet örökkévaló boldogsághoz. A nem tudás fátyla a tudatukra telepedett. a tudatlanság azt diktálja nekik hogy a szamszárában a boldogság megtalálható. Ezért hajszolják a dolgokat, azt hiszik, örökkévalóak. nem látjuk a mulandóságot. de ha a buddhizmust gyakoroljuk, akkor a mulandóságot egyre jobban meglátjuk. a lények valójában borzalmasan szenvednek, elveszettek a szamszárában, nem tudják mit kéne tenniük, nem tudják, hogy a tudatlanság rabjai, nem tudják, hogy az újraszületések rabjai. Értsük meg, minden lény a boldogságot keresi, de a tudatukat a tudatlanság fátyla borítja. mi magunk is még ennek a fátyolnak, a tudatlanságnak az áldozatai vagyunk. Fejlesszünk ki megszánást önmagunk felé és minden lény felé. Kívánjuk: SZABADULJAK MEG MINDEN SZENVEDÉSTŐL! SZABADULJON MEG MINDEN LÉNY MINDEN SZENVEDÉSTŐL!

Értsük meg azt is, hogy a lények a szamszárában már rengeteg sok életet leéltek. rengetegszer újraszülettünk már mi magunk is. Ez alatt a rengeteg újraszületés alatt az ellenségeink és a szeretteink is tettek bölcs és jó dolgokat. amikor haragot érzünk valaki felé, az azért van mert az illető rossz cselekedetét látjuk csupán. Ezt a rossz cselekedetet látjuk örökkévalónak, ezt a rossz cselekedetet azonosítjuk azzal az emberrel, vagy állattal, akire haragszunk. Ha megfigyeljük, semmi mást nem látunk, csupán azt a rossz cselekedetet. ezekben a haragos pillanatokban el sem tudjuk képzelni, hogy az az ember jót is tett, és még jót is fog tenni. teljesen beszűkül a látókörünk és azt látjuk, hogy ez az ember rosszat tett, ennek hatására ez fogalmazódik meg bennünk: ROSSZ EMBER. ideje megszakítani az egó önteltségét. gondoljunk bele, hogy ez az ember már mennyiszer újraszületett a szamszárába, ahogy mi magunk is. és ez az ember még újra fog születni. múltbeli születéseiben tett jó és bölcs dolgokat. jövőbeli születéseiben, és a jelenlegi életében még tenni fog jó és bölcs dolgokat. Lássuk a teljes képet! ne csak azt az egy darab rossz cselekedetet. Fejlesszünk ki először megértést. Mindannyian tettünk rossz dolgokat a szamszárában. a saját szenvedésünk hatására. a tudatlanságunk, a vágyaink hatására. Először értsük meg, hogy milyen a létforgatagban való vándorlás. Nézzünk önmagunkra és minden lényre megszánással és kívánjuk azt hogy szabaduljunk meg minden szenvedéstől és minden lény szabaduljon meg minden szenvedéstől.

VALÓSZÍNŰLEG Az is mind a nem tudásból fakad, hogy azok a lények, akik a buddhizmust nem ismerik meg, vagy bár hallanak róla, hallják a tanítást de nem érdekli őket. Jelenlegi életükben ezen NEM tudnak változtatni. nincs rá karmájuk a jelenlegi életükben. Nem tudnak a megvilágosodás felé fordulni még. valóban nem mindenkinek van lehetősége arra hogy elinduljon. ha megnézed rengeteg istenhívő van meg materialista és teljesen berögzült bennük a tévedés. ez a nem tudás teljessége, amikor valaki materialista és ha azt mondod neki hogy te a buddhizmusban hiszel akkor kb. ezt gondolja magában: hát nekem aztán mondhatsz bármit ,én nem fogom azt elhinni mert megrögzött materialista vagyok... nekem aztán mondhatod.
igy gondolkodnak. akármit is mondanál nekik, átfolyik rajtuk a tanítás. olyanok mint egy repedt váza... beletöltheted a repedt vázába a vizet de az a víz ki fog folyni. ugyanilyenek azok is akik megrögzött istenhívők vagy materialisták. ez azért van igy mert bizonyára, valószínűleg így gondolkoztak sok életen át: élvezték a világ dolgait és nem gondoltak arra hogy a szamszára fájdalmas, hogy itt a világban valami nem oké. És az, hogy ennyire berögződtek benne a tévhitek, hogy ennyire berögződött benne az hogy a világ dolgait kell hajkurásznia, az egyeltalán nem élvezetes számára. egyeltalán nem öröm a tudatlanság gátja. mivel akiben a téves nézetek erős gyökereket vernek az még sokáig fog a szamszárában hánykolódni, egyik világból a másikba....

ha viszont valaki észreveszi azt hogy itt túl sok a szenvedés, valami itt nem jó, és ki akar szabadulni valahogy ebből a sok szenedésből és nem pedig a világ dolgait hajkurászni az létrehozhat egy olyan karmikus magot aminek a következménye az hogy megismeri a buddhizmust és belátja hogy amit a Buddha tanított az nem zöldség. akik hallják a tanítást és annak adnak igazat és belátják hogy jé, tényleg minden mulandó, meg éntelen, így  semmi se ad valódi boldogságot azok kapnak lehetőséget arra hogy kijussanak a szamszárából. de ezért tettek, mert észrevették hogy nem stimmel valami ebben a világban, és ki akarnak jutni a szenvedésekből.
De van úgy, hogy hiába érti meg mindezt, és hiába látja be azt hogy a buddhizmus igaz, nem jut tovább, nem kezd el gyakorolni. Az ilyenek majd következő életeikben fordulnak a meditáció gyakorlása felé. jelen életében még csak az öt alapszabályt követi, amiket a Buddha adott a világi követőknek (ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuálisan helytelen dolgot - például házasságtörés, megcsalás, viszony egy olyan embberel aki párkapcsolatban van), ne hazudj, ne fogyassz bódítószert) és azt mondja hogy a buddhizmusban hisz, de nem meditál.
De vannak olyanok akik már gyorsabban elfordulnak a meditáció felé... és komoly eredményeket érnek el pl. a Folyamba lépést vagy az egyszer visszatérő szintet vagy a vissza nem térő szintet. vagy a nirvánát.... a különböző szintekről itt írtam bejegyzést: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/miert-a-buddhizmus

Szóval ez így működik. meg kell érteni hogy a tudatlanság kerítette hatalmába az egész világot és az hogy a lények a tudatlanság hatására követnek el rossz dolgokat vagy hülyeségeket az valójában nem azért van mert örömükből teszik. a saját szenvedésükből, a saját primitívségükből eredően cselekszenek így..... Mi magunk is sokáig, nagyon hosszú időn át téves nézetekben hittünk, és a téves nézetek hatására cselekedtünk. most már jobb a helyzet mivel megismertük a Buddha tanítását. de még így is, még mi is követünk el hibákat időnként....... nincs tökéletes gyakorló.... amíg érzelmeink vannak addig bármikor cselekedhetünk az érzelmeink hatására. aki tökéletes lehet, az csak egy megvilágosodott lehet.

Aki felé haragot érzünk, annak kívánjuk azt is, hogy legyen kedvesebb az illető. És ha szívből kívánjuk ezeket a jókívánságokat, és teljes erőnkkel, akkor ez a kívánság nagyon erős lesz, és könnyebben valóra is válhat, persze nem hamarosan, hanem idő kell hozzá. Lehet, hogy csak következő életben fog valóra válni. Jószándékunkat használva jót tudunk neki kívánni. És végső soron minden lénynek azt kívánjuk, hogy minél előbb szabaduljon meg minden zavarodottságtól, minden nem-tudástól, és érje el minél előbb a Nirvánát. Ez a metta ereje. Tisztán látni miért teszünk rosszat, miért vagyunk zavarodottak, és hogy mit tehetünk azért, hogy megszűnjön minden zavarodottság. A saját magunk és a többiek zavarodottsága egyaránt. Erős jókívánságok. Kívánjuk az ellenségeink felé azt, hogy BÁRCSAK A METTA MEDITÁCIÓM ÖSSZES POZITÍV ENERGIÁJA ÁTHATNÁ ENNEK AZ ILLETŐNEK A SZÍVÉT ÉS TUDATÁT! BÁRCSAK A DHAMMA GYAKORLÁSA FELÉ FORDÍTANÁ! MINÉL ELŐBB SZABADULJON MEG MINDEN SZENVEDÉSTŐL, MINÉL ELŐBB VALÓSÍTSA MEG A NIRVÁNÁT.

A harag legyőzése a megértésnél kezdődik, amikor megértjük, hogy miért tette ezt a dolgot ez az ember. Ekkor megértjük azt is, hogy mindenki csak a szamszára zavarodottsága miatt cselekszik rosszat. Ekkor elővesszük a jókívánságokat és a szívünket kitárjuk az illető előtt.

A karunát a mettával kapcsoljuk össze, és ha például haragot érzünk valaki felé akkor először megszánjuk a karuna segítségével és aztán a metta segítségével kedvességet és pozitív kívánságokat küldünk felé. végül az upekkhával (egykedvűséggel) zárjuk le a gyakorlatunkat.

ha kegyetlenség jelenik meg bennünk: (pl. bosszúvágy, agresszió, rosszándék) akkor ezt gondoljuk: ez egy rossz célt ad, egy bukást, szenvedést, a poklot! ez a tövisek ösvénye, egy gonosz út, a sötét oldal, konfliktussal és erőszakkal teli kínszenvedés!

Ha haragszunk valakire: Megértjük őt, és mivel megértettük, ezért kedvesek tudunk vele lenni. Sajnáljuk meg a lényeket, amiért rossz dolgokat cselekszenek. a lények a vágyak, és a tudatlanság miatt tesznek rossz dolgokat. sajnáljuk meg, és szánjuk meg őket. érezzük át azt, hogy a következő életeikben milyen rossz lesz nekik! és mindez a tudatlanság miatt történik így. Ezt Karunának hívják. a megsajnálás a Karuna páli nyelven.

Kívánjuk: ennek a lénynek tűnjenek el a gondjai! Legyen mentes a kegyetlenségtől, a gyűlölettől, a bosszútól, legyen mentes a rosszándéktól, minden gondtól és frusztrációtól! Bárcsak szabad lenne ettől a szenvedéstől és minden szenvedéstől! ÉRJE EL A SZÍVÉT A KARUNA ÉS A METTA MEDITÁCIÓM, érintse meg a tudatát és a szívét a megszánás és a kedvesség! ezután végezzünk felé mettát:

Most kívánjuk ezeket: Legyen jól ez a lény, legyen nyugodt, legyen békés, legyen egészséges. Legyen kedves, jószándékú, bölcs, gyakorolja a Dhammát, a Buddha tanításait, és minél előbb szabaduljon meg a létforgatag összes szenvedésétől.

Legvégül az Upekkha (egykedvűség) fogja teljességében elnyugtatni és lecsítítani a felkelt ellenszenvünket, vagy a szomorúságot, szenvedés érzését:

A harag az egóból származik ugyanugy mint az összes többi érzés. az "én érzésem", "engem bántott meg", "engem bántott", stb. ilyenkor elevenitsük fel az Anatta (éntelenség) tanítását. erről itt olvashattok bővebben: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

A másik személy cselekedetével azonosítja önmagát az egó, így keletkezik a szomorúság, a harag, stb. ezen kell túllépni és ezt kell meghaladni a Mettával, a Karunával, és az Upekkhával. ismételgessük: "ez nem én vagyok, ez nem az én énem, ez nem az ami én vagyok."

Ez a személy ugyanúgy a saját tetteiért felelős, a saját tetteinek a hordozója. Saját tettei által jött létre, saját tettei által született meg, és a saját tetteit fogja a jövőben is tapasztalni.

Amikor rosszkedvünk van a Metta és a Karuna akkor is segíteni fog rajtunk: Amikor rosszkedvünk van, vagy aggódunk valami miatt, akkor kívánjuk: Minden lény szabaduljon meg minden haragtól, kegyetlenségtől, rosszindulattól. Minden lény szabaduljon meg a bosszútól, minden gondtól és frusztrációtól! Minden lény legyen boldog, egészséges, és nyugodt. Minden lény gyakorolja a Buddha tanítását, a Dhammát. Minden lény minél előbb szabaduljon meg a létforgatag minden szenvedésétől! EGÉSZEN ADDIG ISMÉTELGETJÜK EZEKET a kívánságokat önmagunkban amíg a rosszkedv el nem tűnik. ha visszatér a depresszió akkor újra elkezdjük a kívánságokat.

A metta, a karuna és az upekkha meditációkat lehet végezni akkor is, ha nem érzünk haragot, vagy rosszkedvet. Úgy általánosságban, mint a gyakorlásunk egyik része. Ez a jövőben sokat fog segíteni a különféle akadályok legyőzésében: hamar segíteni fog a metta, hogyha depressziósak vagy nagyon csalódottak, dühösek leszünk valami miatt. Kettő fajtát írok le. Én az egyiket használom csak, de ismerem a másikat is. Használhatjuk mindkettőt, hol az egyiket hol a másikat, vagy gyakorolhatjuk csak az egyik fajtát.

Az első fajta, amit ismerek, annyiból áll, hogy a légzéssel kötjük össze a kívánságokat. Ez úgy történik, hogy csukott szemmel belégzéskor azt kívánjuk gondolatban, hogy "legyek jól". kilégzéskor "legyen jól minden lény". Újabb belégzéskor "legyek egészséges" kilégzéskor "legyen egészséges minden lény". belégzéskor "legyek kedves" kilégzéskor "legyen kedves minden lény". belégzéskor azt kívánjuk "legyek bölcs" kilégzéskor "legyen bölcs minden lény". belégzéskor "legyek jószándékú" kilégzéskor "legyen jószándékú minden lény". Bármilyen jókívánságot kívánhatunk még magunknak és másoknak, amit csak szeretnénk. Belégzéskor figyeljünk minden alkalommal arra, ahogy ez a kedves jókívánság, ez a kedvesség befelé áramlik és eltölt minket. Kilégzéskor pedig figyeljünk arra, ahogy a légzéssel együtt a kívánság is kiárad a világba. A legutolsó kívánságunk alkalmával hagyjuk el azt, hogy a légzéssel kössük össze a kívánságot. Tehát most már ne figyeljünk a ki és be légzésre miközben a kívánságot megtesszük. mert ez a kívánság hosszabb lesz mint a be és kilégzés időtartalma. Tehát hagyjuk el a be és kilégzés figyelését és kívánjuk: "minél előbb szabaduljak meg a szamszára összes szenvedésétől!" Ezután pedig kívánjuk ezt: "minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől minden lény". Legvégül pedig ezt kívánjuk: "Mindazt a jót és mindazt a mettát, ami létrejött, szétárasztom minden lény között, az egész univerzumban. Váljon minden lény javára. Minden lény minél előbb szabaduljon meg minden szenvedéstől, és érje el minél előbb a szenvedésmentességet." Ekkor nem teszünk mást, mint felajánljuk mindazt a sok jót, ami létrejött, minden lény számára. A metta tiszta erejét árasztjuk szét az univerzumban.

A második fajta metta, amit ismerek, így néz ki: Először önmagunkra kell összpontosítanunk. Forduljunk befelé. Teljesen mindegy milyen érzelem jelenik meg. Önmagunkra figyeljünk. És gondoljunk erre: "Most a felszínre hozom mindazt a mettát, ami bennem van". Ekkor máris kedvességet érzékelhetünk. Ezt a kedvességet árasszuk szét önmagunkban. És kívánjuk önmagunknak a következőket:

Legyek boldog, legyek szabad minden szenvedéstől.
Legyek szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyek szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Ha vannak olyan hibáink, amiken változtatni szeretnénk, de nehéznek találjuk, akkor most itt az alaklom. Például ha kapzsik vagyunk, akkor kívánjuk magunknak azt, hogy "legyek nagylelkű".

Saját magunk után következik egy hozzánk közelálló ember. Lehet az egy legjobb barát például.Idézzük fel a barátunk képét és kívánjuk:

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Majd következik egy ismeretlen személy, akit csak látásból ismerünk, de még sosem beszéltünk vele, vagy esetleg csak a nevét tudjuk. Neki is kívánjuk ugyanezeket.

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Következzen ezután egy olyan ember, akire neheztelünk, aki felé ellenszenvet érzünk. Idézzük fel az ellenségünket és kívánjuk:

Legyen boldog, legyen szabad minden szenvedéstől.
Legyen szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Ezután minden lénynek kívánjuk a jókívánságainkat. És természetesen azt is, hogy minden lény minél előbb szabaduljon meg a szamszára összes szenvedésétől.

Legyen minden lény boldog, legyen minden lény szabad minden szenvedéstől.
Legyen minden lény szabad minden ellenségeskedéstől és minden haragtól.
Legyen minden lény szabad minden frusztrációtól és minden szenvedéstől.

Legvégül felajánljuk a metta meditáció erejét és gyümölcseit minden lény számára. Azt kívánjuk, hogy "mindaz a metta, és mindaz a jó ami megjelent, áradjon szét az univerzumban, és váljon minden lény javára, és hasznára. És minden lény minél előbb érje el a szenvedésmentességet".

Ez a metta. Kedvesség. Semmi más. Önzetlen kedvesség minden lény felé, ami a megértésnél kezdődik. A Karuna a szánalom, aminek segítségével megszánunk minden lényt.

A karunát is végezhetjük úgy, mint a gyakorlásunk egyik része, mint a meditációs gyakorlásunk egyik mellékesebb része.A karunát nem csak akkor végezzük ha haragszunk valakire, hanem úgy is, mint a mettát - azaz bevesszük a meditációs gyakorlataink közé. érdemes először a karunát elvégezni aztán utána a mettát.

Először elképzelünk egy szerencsétlen helyzetben lévő embert: aki pl. fogyatékos vagy szegény, ilyesmik.kívánjuk: "ennek a lénynek tűnjenek el a gondjai! Bárcsak szabad lenne ettől a szenvedéstől és minden szenvedéstől!"

kívánjuk egy semleges lény felé is és egy olyan felé is aki rossz dolgokat tesz.amikor rossz dolgokat tevő ember felé kívánjuk, akkor először gondoljuk át hogy mindenki aki rossz dolgokat tesz, vakság miatt teszi. elvakultság miatt. egy valódi sajnálat, mesgszánás értük, mert mindannyian szenvedni fognak a jövőben a karmáik miatt. milyen rossz lesz nekik!

Ezután ezeket kívánjuk néhányszor:
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megszánásra irányuló tudatosság művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megszánás gondozásának művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől az energiával teli megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a vidám határtalan megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a megnyugtató megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a jkegyetlenségtől a koncentrált, egyhegyű megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok a kegyetlenségtől a rendíthetetlen megszánás művelése által
én és minden lény legyünk szabadok minden szenvedéstől, kíntól és frusztrációtól
én és minden lény legyünk szabadok minden gyűlölettől, kegyetlenségtől, könyörtelenségtől és bosszútól!

Sok mindent leírtam ide, ami segít abban, hogy leküzdjük a haragunkat, rosszindulatunkat. Keressük meg azt, ami a leghasznosabb számunkra, ami nekünk megfelelő, ami segít.


A fő meditációk, amelyeket rendszeresen végeznünk kell, ne feledjük:

szamatha (ánápánaszati) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

vipasszana (ha már haladtunk az ánápánaszatival) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana


És végül bemásolok KÉT szuttát (tanítóbeszédet) a Mettáról:

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-1-8-fp
Snp 1.8 Metta Sutta
1. A szeretetről szóló tanítóbeszéd
Tartalom [elrejtés]
1. A szeretetről szóló tanítóbeszéd
1.1. Páli nyelven:

(A páli nyelvű kántálás letölthető a Birken kolostor honlapjáról, a felvételt az Amaravati kolostorbeli közösség készítette 2005-ben.)

(lásd páli nyelven)

Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy
elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermett, becsületes, egyenes,
nyájas szavú, szelíd és szerény,

megelégedett, kevés igényű,
kevés elfoglaltsággal bíró, egyszerű életet élő,
érzékeit uraló, körültekintő,
tartózkodó, családokhoz nem kötődő.

Ne tegyen semmit sem,
amit a bölcsek rosszallnának.
Legyen minden lény boldog és békés,
töltse el boldogság.

Minden létező élőlényt,
legyen gyenge vagy erős,
hosszú, nagy- vagy középtermetű,
rövid, kicsiny vagy vaskos,

látásból ismert vagy sosem látott,
távolban vagy közelben lakó,
létező vagy létezést kereső,
kivétel nélkül minden lényt töltsön el boldogság.

A másikat senki sehol tönkre ne tegye,
meg ne alázza.
Haragból vagy ellenszenvből
senki se kívánjon a másiknak rosszat.

Ahogyan az anya védi gyermekét, egyetlen gyermekét,
akár élete árán is,
úgy terjessze ki az ember szívét határtalanul,
mindenre, ami csak él.

Az ember szerető szívét
terjessze ki határtalanul, minden világra
— fölfelé, lefelé és minden irányban —,
akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül, ellenségeskedés nélkül.

Amíg az ember lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot,
akár áll, akár jár, akár ül, akár fekszik.
E tanítás szerint ezt mondják
magasztos állapotnak.

Nem bonyolódván vélekedések hálójába,
erényekkel ékesen és átlátással fölvértezve,
az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást.
Az ilyen ember bizony nem tér vissza újra anyaölbe.

Itt végződik A szeretetről szóló tanítóbeszéd.

1.1. Páli nyelven:

karaṇīya mattha kusalena,
yan taṃ santaṃ padaṃ abhisamecca,
sakko ujū ca suhujū ca,
suvaco cassa mudu anatimānī

santussako ca subharo ca,
appakicco ca sallahukavutti,
santindriyo ca nipako ca,
appagabbho kulesu ananugiddho.

na ca khuddaṃ samācare kiñci,
yena viññū pare upavadeyyuṃ.
sukhino vā khemino hontu,
sabbe sattā bhavantu sukhitattā.

ye keci pāṇabhūtatthi,
tasā vā thāvarā vā anavasesā,
dīghā vā ye mahantā vā,
majjhimā rassakā aṇukathūlā,

diṭṭhā vā ye ca adiṭṭhā,
ye ca dūre vasanti avidūre,
bhūtā vā sambhavesī vā,
sabbe sattā bhavantu sukhitattā.

na paro paraṃ nikubbetha,
nātimaññetha katthaci naṃ kiñci,
byārosanā paṭighasaññā,
nāññamaññassa dukkhamiccheyya.

mātā yathā niyaṃ puttaṃ,
āyusā ekaputtamanurakkhe,
evampi sabbabhūtesu,
mānasaṃ bhāvaye aparimāṇaṃ.

mettañca sabbalokasmiṃ,
mānasaṃ bhāvaye aparimāṇaṃ
uddhaṃ adho ca tiriyañca,
asambādhaṃ averaṃ asapattaṃ.

tiṭṭhañcaraṃ nisinno vā,
sayāno vā yāvatāssa vigatamiddho;
etaṃ satiṃ adhiṭṭheyya,
brahmam-etaṃ vihāraṃ idha-māhu.

diṭṭhiñca anupaggamma,
sīlavā dassanena sampanno
kāmesu vineyya gedhaṃ,
na hi jātu gabbhaseyya puna retī ’ti.

mettasuttaṃ niṭṭhitaṃ

>>>>>>>

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-1-27-pl
Iti 1.27 Mettā-bhāvanā Sutta
1. A szerető kedvesség kifejlesztése
Tartalom [elrejtés]
1. A szerető kedvesség kifejlesztése

Így szólott a Magasztos, így szólott az Arahant, így hallottam:

– Szerzetesek, a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapját tekintjük is, mindezek egy tizenhatod részét sem teszik ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának. A tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Ahogy, Szerzetesek, az összes csillag fénye egy tizenhatod részét sem teszi ki a Hold fényének, a Hold fénye viszont mindegyiket felülmúlja, oly fényesen és ragyogóan sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Ahogy ősszel, Szerzetesek, az esős évszak utolsó hónapjában, amikor tiszta és felhőtlen az ég, a felkelő Nap szétoszlatja a tér sötétjét s fényesen és ragyogóan sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

S ahogy, Szerzetesek, az éjszakában, a hajnalhasadás pillanatában, a hajnalcsillag felragyog s fényesen sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető kedvesség általi felszabadulásának: a tudat szeretetben történő felszabadulása felülmúlja mindegyiket, s fényesen és ragyogóan sugárzik.

Aki éberen kifejleszti
A határtalan szerető kedvességet,
Annak béklyói lehullanak,
Látván a kötődések megszűnését.

Ha romlatlan tudattal
Csak egyetlen lényt itat át
Szerető gondolatokkal,
Ezzel valamennyi érdemre tesz szert.

A nemes ember azonban
Az érdemek bőségét hozza létre
Azáltal, hogy az összes élőlényhez
Együttérző tudattal viszonyul.

Ama királyi Bölcsek, akik meghódították volt
Az egész lényektől benépesített földet,
Nekiálltak áldozatokat bemutatni:
Ló áldozatot, emberáldozatot,

Vízszertartást, szóma áldozatot,
S azt, amit ‘az Akadálytalannak’ neveznek.
Mindezek azonban az egy tizanhatod részét sem teszik ki
A jól begyakorolt szeretetteli tudatnak,

Mint ahogy a csillagok egész seregét is
Elhomályosítja a Hold ragyogása.
Aki nem öl,
S nem késztet másokat sem arra, hogy öljenek,

Aki nem igáz le másokat,
S nem késztet senkit arra, hogy másokat leigázzon,
Aki szeretettel van minden élőlény felé —
Az nem tapasztal többé ellenségeskedést senkivel.

Ez is hozzátartozik mindannak az értelméhez, amit a Magasztos mondott, így hallottam.

A szuttákat kivéve a fenti írásokban több helyen a Tiszteletreméltó Szamahita Thera (egy szerzetes tanító) weboldalát használtam aki engedélyt adott arra hogy a weboldalát magyar nyelvre fordítsam. De hozzáteszem hogy a saját gondolataim is sok helyen benne vannak ebben a blog bejegyzésben. Tehát nem minden helyen az ő weboldaláról olvashattok dolgokat. Szamahita Thera  angol nyelvű weboldalát itt találjátok: http://what-buddha-said.net/

buddhista elmélkedések

buddhista elmélkedések

Először bemutatom a meditációkat, amiket a Nirvána eléréséhez vagy a Nirvána előtti szintek eléréshez gyakorolnunk kell:

SZAMAHTA - NYUGALOM MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

VIPASSZANA - BELÁTÁS MEDITÁCIÓ http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

METTA, KARUNA, UPEKKHA MEDITÁCIÓK http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

És bemutatom a Folyamba lépést is, ami egy Nirvána előtti szint: http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/a-folyamba-lepes-elerese

A fentebb leírt meditációk gyakorlása mellett jó ha néha elmélkedünk is. Egy gyakorló három témán kell hogy elmélkedjen LEGALÁBB. LEGALÁBB EZ A HÁROM. Ezeken felül is vannak még dolgok amiken érdemes elmélkedni. Most egyenlőre csak ezt a hármat fejtem ki.

VALÓJÁBAN NAGYON FONTOS AZ, HOGY IDŐNKÉNT ELMÉLKEDJÜNK A HÁROM FŐ TÉMÁRÓL:
-éntelenség
-mulandóság
-a szamszára (a létforgatag) nem kielégítő volta

Miért? MERT EZ IS RENGETEGET SEGÍT NEKÜNK ABBAN, HOGY ELOLDÓDJUNK A SZAMSZÁRÁTÓL. RENGETEGET SEGÍT A NIBBÁNA FELÉ VALÓ EVEZÉSBEN. (A NIRVÁNA PÁLI NYELVEN NIBBÁNA, JELENTÉSE NIRVÁNA) SOKKAL TÖBBET TUD SEGÍTENI, MINT AZT ELSŐRE GONDOLNÁNK! MIVEL MINDEN JELENSÉGNEK, MINDENNEK, AMI CSAK LÉTEZIK EZ A HÁROM JELLEGZETESSÉGE, JELLEMZŐJE VAN, EZÉRT AZ IGAZSÁGRA VALÓ RÁDÖBBENÉS VALÓBAN RENGETEGET SEGÍT!! Mindent úgy látni, ahogyan az van, mindent a három igazság fényében látni RENGETEGET SEGÍT!! EZÉRT HA KOMOLY GYAKORLÓK VAGYUNK, ÉS KOMOLYAN VESSZÜK A TANÍTÁST, ÉS A CÉLUNK A NIRVÁNA, AKKOR A LEGJOBB, HA MINDENNAP ELMÉLKEDÜNK A HÁROM JELLEMZŐN. ÉS NE CSAK PUSZTÁN ELMÉLKEDJÜNK, GONDOLKOZZUNK. HANEM LÁSSUK BE, HOGY EZEK A DOLGOK VALÓBAN ÍGY VANNAK, MI MAGUNK LÁSSUK BE, AZ ELMÉLKEDÉS VÁLJON BELÁTÁSSÁ, ÉS EGY RÁDÖBBENÉSSÉ, HOGY VALÓBAN: MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE VAN: MULANDÓSÁG, ÉNTELENSÉG, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Amikor legközelebb frissítem a blogot, akkor majd a többiről is írok. Röviden címszavakban például lehet elmélkedni a test taszító voltán (asubha meditáció) és vele együtt a test elmúlásán is, de alacsonyabb szinteken fokozott elővigyázatossággal érdemes csak végezni. Ezeket a gyakorlatokat azok végzik, akik csökkentik a nemi vágyat is, és nem csak az általános meditációkat (szamatha, vipasszana, szatipatthána, stb.) gyakorolnak. Nem csak szerzetesek gyakorolják az asubhát, hanem a világban élő gyakorlók közül is sokan.

Aztán lehet még elmélkedni a mettán is, a barátságosságon, a harmónián önmagunk és mások felé, stb. Majd ezekről írok amikor legközelebb írok a blogra új bejegyzéseket. :)

Van viszont három dolog amik a legfőbb és legalapabb tanítások. Az egyik az éntelenség, a másik a mulandóság, a harmadik a szenvedésteliség.

Most csak ezeket fejtem ki, és ezekről másolok be néhány szuttát.

röviden összefoglalom ezt a három témát, amin nagyon érdemes elmélkedni. Ha egy gyakorló ezeken gyakran elmélkedik, akkor mindenképpen belátásokhoz jut, belátásokat él át, amik ezekkel az Dhamma igazságokkal kapcsolatosak. Meditáció közben is ezekről a témákról gyűjtünk belátásokat, az éntelenség, a mulandóság és a szenvedésteliség igazolódik be.

Először nézzük meg a MULANDÓSÁGOT ÉS AZ ÉNTELENSÉGET: Figyeljük meg sok mindennek a mulandóságát elmélkedéseink során. És végül figyeljük meg azt, hogy minden elmúlik. Létrejön, megváltozik, elmúlik. A tudat, a test, az elme, a tudati jelenség, a világ, az univerzum mind megjelenik és elmúlik, miközben a változásnak alávetett. Így az éntelenség tanát összekötjük a mulandóság tanával. Nagyon érdemes mindezeken elmélkedni.
Tény az, hogy minden elmúlik. De miért van éntelenség? Nézzük meg. Forduljunk befelé. Mi az, ami állandó bennünk? A tegnap esti vacsora? A zenei ízlésünk? Vagy talán a test? Az elme? Van egyeltalán valami állandó, amit egyéniségnek, énnek nevezhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy ezek mi vagyunk, ezek a miénk? Kutathatjuk, nem fogunk találni semmit, ami állandó bennünk. Minden folyamatosan megjelenik, és eltűnik. A tudat sem örökkévaló, mert folyamatosan változik a természete, a jellege, a tudattartalmak. És amikor meghalunk, ez a tudat elvész és egy új jön létre. A testet ha megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy nem állandó ez sem. Ez a test is folyamatosan változik, napról napra öregszik, és átalakul, míg végül elvész, akárcsak a tudat, és egy új test jön létre az újraszületéskor. Az elme sem állandó, hiszen mindig más és más gondolat jelenik meg benne. Minden, ami megjelenik, az elmúlik. De a Nirvána nem múlik el többé, ha elérjük. Mert a Nirvána mindig jelen volt, csak mi nem tapasztaltuk még meg. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fog elmúlni. Ha egyszer belépünk a Nirvánába, akkor többé nem fogunk szenvedni és többé nem fogunk újraszületni. Akkor mégis mi az, ami állandó, ha önmagunkban nem találtunk semmi állandót? A világ talán állandó lenne? Az univerzum? Nem, ez sem az. Folyamatosan változik benne minden. A Nirvána az egyetlen, ami nem jelent meg, és nem múlik el - mindig jelen volt. Ezért nem múlik el. Nekünk csak rá kell eszmélnünk a Nirvánára. A világok is létrejönnek és megszűnnek. Buddha tisztán látta a világkorszakokat, a világok létrejöttét, pusztulását, új világok létrejöttét, pusztulását. Egyébként nagyon sok világ van: az istenek világai, az emberek világai, az állatok világa, az éhes szellemek világa, a pokollakók világa. Minden a Nirvána kivételével csak keletkezik és elmúlik. Akkor mi az, amit énnek vallhatunk, amire azt mondhatjuk, hogy ez én vagyok, ez az enyém? Nincs szilárd talaj a lábunk alatt. Nincs mire támaszkodni. Az egyéniség valójában csak egy tévképzet, egy illúzió. A név, a kor, a birtokolt tárgy, a birtokolt élmény, a jelen tudatállapot, a test, az elme, a tudat, a világ, az univerzum mind mulandóak. Valójában senkinek nincs egyénisége. Az átlagember egy különálló "én"ként tapasztalja önmagát. A tapasztalt tárgyat elkülöníti a tapasztalótól, az átélt élményt, tudatállapotot szintén elkülöníti a tapasztalótól. Így önmaga, és az élmény, vagy tárgy, vagy akármi között távolságot hoz létre. Ez a távolság meggátolja a tudat könnyed és rugalmas, befogadóképes működését. Mert az illető mindent "én"nek és "enyém"nek él át, ennek látja, ennek érzi. Mivel ez a nem-tudás, ez a tévképzet fentáll, ezért a dolgok jóval szenvedéstelibbek, nehezebben elviselhetőbbek, hiszen mindent egy egyéniséggel azonosítunk. Ez az egyéniség nem létezik valójában. Amikor meditációk és elmélkedések segítségével erre rádöbbennünk, akkor közvetlen tapasztalat jön létre az éntelenségről. Ez nem egy elméleti gondolat, nem olyan, mint a bemagolt tudás, hanem ez egy érzés, tapasztalás. Ekkor a tudatról lepereg némi szenny és a tisztaság felbukkanik. Az énképzet meggyengül, és az eddig tapasztalt kettősség is felolvad, legalábbis valamennyire biztosan. Többé nincs a tapasztaló és a tapasztalt dolog, vagy állapot között távolság. Nincs elválasztás. Egység jön létre, az úgynevezett egységélményt éljük át. Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában csak egy illúzió, egy tévképzet az "én", mert semmi sincs valójában, amit "én"nek lehetne nevezni. Ha gyakran vizsgáljuk a jelenségeket az éntelenség fényében, és megértjük, hogy miért is éntelen minden, akkor a kettősség egyre jobban elvész belőlünk, és a helyét átveszi az örömteli belátás, amely előbb-utóbb boldogsággal tölt el minket. Van egy gondolat, amit szeretek tudatosítani gyakran. Nem csupán azt figyelem meg, hogy a jelenségek keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem mondhatom őket "én"nek, hanem ezeken is végigfutok gondolatban: "ez nem az enyém. ez nem az én énem. ez nem én vagyok. ez nem az, ami én vagyok." ezt bármire ráilleszthetem. ezek a Buddha szavai. több szuttában is használja ezt a gondolatsort. Aztán haladok az egész univerzum éntelenségének megértése felé: "semmi nem az enyém. semmi nem az én énem. semmi sem vagyok. semmi sem az, ami én vagyok." Ez így egy nagyon jó kis elmélkedés: MINDEN, AMI MEGJELENIK AZ ELMÚLIK. ELMÚLIK A TEST, A TUDATOSSÁG, AZ ÉLET, A VILÁG, A TUDATI JELENSÉG. MULANDÓ A TEST, EZÉRT A TEST NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATOSSÁG, EZÉRT A TUDATOSSÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ AZ ÉLET, EZÉRT AZ ÉLET NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A VILÁG EZÉRT A VILÁG NEM ÉN VAGYOK. MULANDÓ A TUDATI JELENSÉG, EZÉRT A TUDATI JELENSÉG NEM ÉN VAGYOK. EZ NEM AZ ÉN ÉNEM, EZ NEM ÉN VAGYOK, EZ NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. SEMMI NEM AZ ENYÉM, SEMMI NEM AZ ÉN ÉNEM, SEMMI NEM AZ, AMI ÉN VAGYOK. Ezeken érdemes gondolkodni időnként. Az éntelenségről és a mulandóságról ennyi a gondolatom. És bemásolok róla egy tanítóbeszédet (szuttát):

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-59-mm

SN 22.59 Anattalakkhaṇa Sutta

1. Tanítóbeszéd az én-nélküliség jellegzetességéről

– Szerzetesek!

– Tiszteletreméltó Urunk! – válaszoltak ők.

A Magasztos a következőket mondotta:

– Szerzetesek, a forma nem én. Ha a forma én volna, akkor ez a forma nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”. De mivel a forma nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a formával ekképpen: „A formám így legyen, a formám ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzés nem én. Ha az érzés én volna, akkor ez az érzés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”. De mivel az érzés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzéssel ekképpen: „Az érzésem így legyen, az érzésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, az érzékelés nem én. Ha az érzékelés én volna, akkor ez az érzékelés nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”. De mivel az érzékelés nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet az érzékeléssel ekképpen: „Az érzékelésem így legyen, az érzékelésem ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, a képzőerők nem én. Ha a képzőerők én volna, akkor ezek a képzőerők nem vezetnének szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”. De mivel a képzőerők nem én, hát szenvedéshez vezetnek, és senki sem rendelkezhet a képzőerőkkel ekképpen: „A képzőerőim így legyenek, a képzőerőim ne úgy legyenek”.

– Szerzetesek, a tudat nem én. Ha a tudat én volna, akkor ez a tudat nem vezetne szenvedéshez, és rendelkezhetnénk a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”. De mivel a tudat nem én, hát szenvedéshez vezet, és senki sem rendelkezhet a tudattal ekképpen: „A tudatom így legyen, a tudatom ne úgy legyen”.

– Szerzetesek, hogyan vélekedtek: állandó a forma, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És az érzékelés állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– És a képzőerők állandóak, vagy állandótlanok?

– Állandótlanok, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– A tudat állandó, vagy állandótlan?

– Állandótlan, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, az szenvedésteli, vagy kellemes?

– Szenvedésteli, tiszteletreméltó Urunk.

– Mármost ami állandótlan, ami szenvedésteli, miután alá van vetve a változásnak, arról helyes-e ekképpen vélekedni: „Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem?”

– Nem, tiszteletreméltó Urunk.

– Tehát szerzetesek, bármilyen formáról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen érzékelésről legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen képzőerőkről legyen is szó, legyenek azok akár múltbeliek, jövőbeliek vagy jelenben felmerülők, durvák vagy finomak, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévők, alsóbbrendűek vagy magasabbrendűek, távoliak vagy közeliek, helyesen megértve azokat, ahogyan léteznek, ekképpen kell róluk vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Bármilyen tudatról legyen is szó, legyen az akár múltbéli, jövőbeli vagy jelenben felmerülő, durva vagy finom, saját magunkban vagy rajtunk kívül lévő, alsóbbrendű vagy magasabbrendű, távoli vagy közeli, helyesen megértve azt, ahogyan létezik, ekképpen kell róla vélekedni: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”

– Szerzetesek, ha egy nemes tanítvány, aki hallotta az igazságot, ekképpen látja a dolgokat, akkor nem azonosul többé a formával, nem azonosul többé az érzéssel, nem azonosul többé az érzékeléssel, nem azonosul többé a képzőerőkkel, nem azonosul többé a tudattal.

Amikor nem azonosul többé, kihuny a szenvedély. A szenvedély kihunytával megszabadul. Amikor megszabadul, tudomással bír arról, hogy megszabadult. Megérti, hogy „Kimerült a születés, végig lett élve a szent élet, ami elvégezhető, elvégeztetett, ezen túl nincs semmi, amit véghez kellene vinni.”

Ezeket mondotta a Magasztos. A szerzetesek pedig örvendeztek, és helyeselték szavait.

E beszéd elhangzása közben az ötös csapatban lévő szerzetesek szíve a nem ragaszkodás által megszabadult minden szennyeződéstől.

~~~~~~~~~~~


Az éntelenséggel kapcsolatban még több szutta is van. Ez inkább a mulandósággal foglalkozik:

Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-43-br

SN 22.43 Attadīpa Sutta

1. Magatoknál mint szigetnél

Szávatthiban.

– Bhikkhuk, magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időzzetek1. Amikor magatoknál mint szigetnél, magatoknál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök; a Tannál mint szigetnél, a Tannál mint menedéknél, más menedék nélkül időztök, magát az alapot így kellene megvizsgálni: Miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre?

És bhikkhuk, miből születik a szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés? Hogyan jön létre? Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek, és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a nemes személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem a magasabb személyek közül való és képzetlen és járatlan az ő tanaikban – ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Formája változik és átalakul. A forma változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Érzése változik és átalakul. Az érzés változásával és megváltozásával átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Érzékelése változik és átalakul. Az érzékelés változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Késztetései változnak és átalakulnak. Az késztetések változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Tudatossága változik és átalakul. A tudatosság változásával és átalakulásával szomorúság, siránkozás, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés kél fel benne.

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti a forma állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden forma állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak2 mondják e tekintetben (a belátás vipassanaa módszere révén).

De amikor, bhikkhuk, valaki megérti az érzés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az érzékelés állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden érzékelés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az késztetések állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden késztetés állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.

De amikor bhikkhuk, valaki megérti az tudatosság állandótlanságát, változását, elhalványulását és megszűnését, és amikor úgy látja azt, ahogyan valójában van, helyes belátással a következőképpen: „A múltban is és most is minden tudatosság állandótlan, szenvedéssel teli és változásnak alávetett”, akkor elhagyja a szomorúságot, siránkozást, fájdalmat, elégedetlenséget és kétségbeesést. Ezek elhalványulásával többé nem lesz zaklatott. Zaklatott nem lévén, boldogan időzik. Az olyan bhikkhut, aki boldogan időzik, kioltottnak mondják e tekintetben.


  1. Lásd még DN 16.

  2. nibbuto: aki elérte a nibbánát

~~~~~~~~~~~~

Végül pedig nézzük meg mi a dukkha, a szenvedésteliség. Ez is nagyon fontos. Itt nem arra kell gondolni, hogy a Buddha azt mondta, hogy minden kínszenvedés. Ez a gondolat az Első Nemes Igazság ('Van szenvedés") félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran úgy fordítanak, hogy az élet szenvedés. Amikor valaki ezt olvassa, rögtön ez juthat eszébe: A Buddha azt tanította, hogy az egész élet mindig kín, de szerintem nem mindig az, nem tudom ezt elfogadni.

Buddha nem beszélt angolul, nem használt európai nyelvet, így az angol "szenvedni" szót sem használta.
A régi iratokból láthatjuk, hogy Buddha a "dukkha" szót használta. Ez a páli szó több jelentést is hordozhat magában. Általános szenvedést is jelenthet, de bármi olyanra is célozhat, ami nem állandó, nem befejezett, vagy más dolog függvényében létezhet csak, és nem kielégítő.
Akadnak olyan fordítók is, akik a jelentésükben talán helyesebb, és valódibb "nehéz, megterhelő" vagy "nem kielégítő természetű" szavakat használják a "dukkha" szó jelentésére, és nem pedig "szenvedés" szót használnak.

Tehát a dukkhán nem érdemes úgy gondolkodni egyszerűen, hogy "minden szenvedés", mert akkor negatív lesz a világnézetünk, és beszűkülünk arra, hogy minden egy merő kín.
Sokkal inkább érdemes úgy elmélkedni a dukkháról, hogy "feszültséggel teliek a dolgok, mert mindig csak megjelennek, és elmúlnak, ezért nem kielégítőek, hanem szétesnek, mulandóak. a vágy, a sóvárgás, a ragaszkodás van jelen a dolgokkal, ezért nem kielégítő természetűek a dolgok."
Szóval ne szűkítsük be a látókörünket és ne azt gondoljuk, hogy minden kínszenvedés. hanem inkább azt, hogy nem kielégítőek a világ dolgai. Mindezekből az elmélkedésekből fakad az, hogy rádöbbenünk arra is, hogy pontosan ezek okáért érdemes és hasznos meditációt gyakorolni, a buddhizmus felé fordulni. Mert a szamszárában folyamatos újraszületés van, és folyamatosan át kell élnünk a születést, a betegséget, a szenvedést, az öregséget, a halált, újra és újra.

A DUKKHÁN VALÓ ELMÉLKEDÉST CÉLSZERŰ NAGYON MÉLYEN MEGÉRTENI. A SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ VOLTÁT CÉLSZERŰ OLYAN MÉLYEN MEGÉRTENI, AMILYEN MÉLYEN CSAK TUDJUK, AMENNYIRE CSAK A MÉLYÉRE TUDUNK LÁTNI. Miért? Mert ez is segít eloldódni a szamszárától, és a Nibbána felé evezni. Nem csak a meditációk. Erről fentebb már írtam, nem akarom újra ismételni önmagam. DE VALÓBAN NAGYON SOKAT SEGÍTENEK AZ ELMÉLKEDÉSEK, ÉS NE PUSZTÁN ELMÉLKEDÉS LEGYEN HANEM EGY RÁDÖBENNÉS ARRA, HOGY VALÓBAN ILYENEK A DOLGOK. HOGY VALÓBAN MINDENNEK EZ A HÁROM JELLEMZŐJE, JELLEGZETESSÉGE VAN: MULANDÓ, ÉNTELEN, ÉS NEM KIELÉGÍTŐ.

Tehát célszerű nagyon a mélyére látni a szamszára működésének, a szamszára nem kielégítő voltának. Mi a szamszára? ez az egész létforgatag. az egész univerzum. az újraszületések birodalmai.

Nézzük először meg, milyen egy szamszárikus élet. Először megszületünk. aztán jönnek a betegségek, az apróbb szenvedések, és a nagyobb, jóval nehezebben elviselhető csapások, megpróbáltatások, kínok az életünkben. Bár vannak örömök is az életben, de ezek mindig elmúlanak, ezért valóban nem hoznak tartós kielégülést. Ahogy az idő megy, úgy találkozunk a vénüléssel, és legvégül a halállal is. Olyan hatalmas kínok is vannak a szamszárikus élet folyamán, mint például amikor egy nem meditáló lény (akinek a tudata átlagos, és nincs benne meditációs egyensúly) tehát egy nem meditáló lény elveszít olyan lényeket élete során, akikhez nagyon ragaszkodott, akikhez nagyon kötődött, legyen ez barát, rokon, családtag, szerető, házastárs, vagy akárki. Milyen hatalmas fájdalom! Vagy nézzünk meg előnytelenebb szamszárikus születéseket. Például valaki árván, szülők nélkül kezdi el az életét. Életében is rosszul bánnak vele nagyon sokan, nincs aki igazán megértse és melléálljon. Hatalmas szenvedéseket áll ki élete során. Vagy aki elveszíti a lakását és hajléktalanná válik. Milyen hatalmas kín ez is. Kukázik, és azt eszi amit mások a szemétbe dobnak. Vagy aki fogyatékosan születik. Az is milyen hatalmas szenvedés, és egész életében szenved miatta. Vagy gondoljunk bele milyen élete van azoknak akiket megerőszakoltak, akiket pedofil kapott el, vagy hasonlók. ÉS EZEK MÉG CSAK AZ ELŐNYTELENEBB EMBERI ÉLETEK! AZ IGAZSÁG AZ, HOGY MINDANNYIAN ELŐBB-UTÓBB SZÜLETÜNK ELŐNYTELENEBB ÉLETHELYZETEKBE, ELŐNYTELENEBB ÉLETMINŐSÉGEKET ÉLÜNK MEG, ÉS SOKKAL TÖBBET SZENVEDÜNK, MINT A JELENLEGI ÉLETÜNKBEN. NAGYON SOK EMBER HAMAR ELVESZÍTI AZ EMBEREI ÉLETET IS. AKKOR MILYEN ALSÓBB VILÁGOKBA SZÜLETNI?

Olyan, hogy az állati világban egy állat mentalitásával rendelkezünk, az állatokra vadásznak, vagy épp kihasználják őket. Az éhes szellemek világában már ennél is nagyobb kínok vannak, az ott lévő lények nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. És végül, legalul ott van a poklok világa. Ott a tudat és a test szinte folyamatosan el van gyötörve. ott szinte folyamatos depresszió és harag tombol minden lény szívében, és a lények vagy extrém hidegtől, vagy extrém melegtől szenvednek. ott a tudat és a test szinte folyamatosan, vagy akár folyamatosan el is van gyötörve. Amikor az illető pokolbeli tapasztalásaira irányuló karmái elfogynak, akkor az illető kikerül a pokolból, vagy másnéven paranoiavilágból.

TEHÁT ILYENEK A SZAMSZÁRIKUS ÉLETEK. Miért van újraszületés? Miért születünk újra? A nemtudás, azaz a tévhitek miatt, és a sóvárgás, azaz a vágy miatt. Minden szenvedés emiatt jön létre.

Valójában mindannyian, amíg még nem érjük el a Nibbánát (Páli nyelven a Nirvána úgy van mondva, hogy Nibbána) , és a vágyainkat követjük, olyanok vagyunk, mint a LEPRÁSOK. tekintsük a sebeket az égető, perzselő vágyaknak. ahogy a leprás testén is sebek vannak. a leprás elkezdi vakarni a sebeit, mert az enyhülést hoz neki, de mindezzel csak tovább fertőzi a leprával a testét. mi ugyanezt tesszük, ez a nagy igazság. a vágyak kielégítése enyhülést hoz nekünk, de ugyanakkor tovább fokozzuk a ragaszkodásokat, a sóvárgásokat. és pontosan ez az, ami a szamszárában, a létforgatagba való újraszületésben tart minket. pontosan ezek okáért, és a szamszárában megtörténő hatalmas szenvedések áradatáért a SZAMSZÁRA NEM KIELÉGÍTŐ. A DOLGOK NEM KIELÉGÍTŐEK. A lények valójában csak több szenvedést teremtenek a vágyak utáni rohangálásokkal, mint örömöt. A csüngések csak további csüngéseket szülnek, és UGYANODA VEZETNEK VISSZA.  a vágyak, és a csüngések ugyanoda vezetnek vissza. Hova? A szamszára szenvedéseihez. a szamszárában tapasztalható kínokhoz, szenvedésekhez. mivel önmagába, a szamszárába vezet vissza bármilyen csüngés, vágy utáni rohanás. Az életek rövidek, megszületünk, megbetegszünk, szenvedünk, hatalmas kínokkal találkozunk, megöregszünk és meghalunk. céltalan, szenvedésekkel teli bolyongás az egész. a lények csupán az önző vágyaikat elégítik ki folyamatosan, de mind vissza is tér hozzájuk a szamszára szenvedéseinek formájában. Ez a szamszára. A szamszárában nincs valódi öröm, vagy valódi biztonság, vagy valódi nyugalom. minden elmúlik, nincs mibe kapaszkodni. a talaj kicsúszik a lábunk alól, folyamatosan. és a szamszára nem egy vidám, vagy örömteli dolog. hanem akármilyen keserű is elfogadni, a szamszára a szenvedések birodalma, a szenvedések világa. Itt még nincs vége az elmélkedésnek. Vegyük elő a Négy Nemes Igazságot. Mi a Négy Nemes Igazság? Gondoljuk át mélyen.

1. van szenvedés - ez a szenvedés a szamszára egésze, hisz amíg a szamszárában vagyunk addig szenvedünk is időnként, vagy gyakran.

2. a szenvedésnek van oka -a szenvedés oka a sóvárgás, a vágy, a tudatlanság.

3. a szenvedésnek van megszűntetése - a szenvedés megszűntetése/megszűnése a Nibbána elérése. a Nibbánában többé már nem sújt minket semmilyen szenvedés, és kimerül az újraszületések folyama. nem születünk többé újra a szamszárába.

4. a szenvedés megszűntetéséhez vezető út - ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény


1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Tehát lássuk be: a szamszárából a kivezető út a Buddha útja. követni a Buddhát, és azt a sok más megvilágosodottat, akik már elérték a megvilágosodást, akár élnek, akár meghaltak már. Az egyetlen út a gyakorlás, a meditáció, az elmélkedések, a helyes életmód, és az erkölcs gyakorlása. mindezek egésze alkotja az utat. Gondoljuk át mélyen, hogy ez a kivezető út a szenvedésből. Épp ezért a szamszára céltalan, értelmetlen, és szenvedésekkel teli, és a buddhizmus felé fordulásnak van értelme, van célja, és eltörli örökre a szenvedést.


MINDEZEK A RENDSZERES (HA LEHET AKKOR MINDENNAPI) ELMÉLKEDÉSEK ELHOZNAK NEKÜNK EGY KELLEMES, NEM EVILÁGI ÖRÖMÖT. EGY FINOM, LÁGY, KELLEMES BÉKESSÉGET. AMI A SZAMSZÁRÁTÓL VALÓ ELOLDÓDÁSBÓL FAKAD. Tehát nagyon is érdemes MINDENNAP ELMÉLKEDNI A HÁROM FŐ JELLEMZŐN, BELÁTNI AZOKAT. Ez nem kényszeres elfordulás. Nem kényszer. Hanem ELOLDÓDÁS. Ezek mellett a napi, rendszeres meditáció is nagyon fontos része az útnak. Ha ezt tesszük, tudatunk egyre stabilabbá, rendíthetetlenebbé, zavartalanabbá, és örömtelibbé, és békével telibbé válik. Úton vagyunk. A Nibbána felé. és ne felejtsük el: a Nibbána előtt is vannak különböző szintek. folyamba lépett, egyszer visszatérő, vissza nem térő. Ez nagyon fontos. mert ha legalább a folyamba lépett szintet elérjük még ebben az életben akkor 7 életen belül elérjük a Nibbánát. vagy ha az egyszer visszatérő szintet érjük el, akkor már csak egyszer születünk meg, és elérjük a Nibbánát. a vissza nem térő isteni világban éri el a Nibbánát. TEHÁT HA ÚTON VAGYUNK, AZ MÁR MINDENKÉPPEN REMEK!! NAGYSZERŰ!! SOHA NE ADJUK FEL. :) ;) Ez a szutta is segít megérteni a szamszára nem kielégítő voltát:

FORRÁS: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-75-vj

MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

Tartalom [elrejtés]
1. Mágandija

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

– Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

– Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : “Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

– Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

– Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

– Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.”

– Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

– Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

– Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:

– Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

– Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

– Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

– Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, … ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

– Egyáltalán semmit, Gótama.

– Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

– Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

– Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem […]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

– Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, […] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, […] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

– De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

– Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

– Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

– Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, […] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

– Semmiképpen sem, Gótama.

– Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról […]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

– Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.

– Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

– Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: „Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : „Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

– Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: „Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

– Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: „Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

– Kétségtelenül, Gótama.

– Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

– Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, […] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, […] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: „Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: ‘Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !”’ Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás öt elemétől, és így gondolkoznál: „Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.”

– Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

– Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. […]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

NAGYON NAGY SOK SIKERT MINDENKINEK!

AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv

szutták

Szutták

A szutták Buddha korából származó szentiratok. a Buddha beszédeit foglalják össze. Néhánynak leírom ide a címét és mellé a linkjét. Ha idő közben ahogy telnek az évek, a weboldal  megszűnne vagy más webcímet kapna akkor google-be be lehet másolni a szutta címét és rákeresni és úgy biztos ki fogja adni a keresett szuttát.

MN 141 Saccavibhaṅga Sutta

Az igazságok vizsgálata

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-141-fr

 

 

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta

1. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-fp

 


MN 44 Cūḷavedalla Sutta

A kérdések és feleletek rövidebb sorozata

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-44-mv

 

MN 97 Dhānañjāni Sutta

1. Dhánandzsáni

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-97-fr

 

Dhp 22. rész - Pokol (Niraya Vagga)

1. Pokol

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Dhammapada-22-fl

 

Iti 4.10 Nadīsota Sutta

1. Sodrással szemben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Itivuttaka-4-10-tj

 


1.1.4. 4. Elmélkedés a test taszító voltáról

1.1.5. 5. Elmélkedés az anyagi elemekről

1.1.6. 6. A kilenc temetői szemlélődés

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-119-pl#elmlkedsatesttasztvoltrl

 


Snp 2.14 Dhammika Sutta

1. Dhammika (részlet)

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-2-14-ka

 


MN 9 Sammādiṭṭhi Sutta

1. A Helyes Szemlélet

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an

 


SN 12.2 Paṭicca-samuppāda-vibhaṅga Sutta

1. A Függő Keletkezés elemzése


MN 54 Potaliya Sutta

1. Pótalija
http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-54-vj


DN 9 Poṭṭhapāda Sutta

1. Potthapádának


MN 28 Mahā-hatthipadopama Sutta

1. A nagy elefántlábnyom-hasonlat


MN 109 Mahā-puṇṇama Sutta

1. Hosszabb tanítóbeszéd a Telihold Estjén


SN 3.25 Pabbatūpama Sutta

1. A hegyek hasonlata


MN 22 Alagaddūpama Sutta

1.példázat a kígyóról


MN 2 Sabbāsava Sutta

1. Az indulatok megsemmisítése

SN 22.1 Nakulapitu Sutta

1. Tanítóbeszéd Nakulapitának

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-1-mv

 

 

AN 10.13 Saṃyojana Sutta

1. A béklyók

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

 

MN 63 Cūḷa-mālunkya Sutta

1. Málunkjáputta

A metafizikai spekulációk hiábavalósága

MN 63.

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-63-vj

 

SN 22.59 Anattalakkhaṇa Sutta

1. Tanítóbeszéd az én-nélküliség jellegzetességéről

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-59-mm

 

SN 22.43 Attadīpa Sutta

1. Magatoknál mint szigetnél

MN 75 Māgaṇḍiya Sutta

1. Mágandija

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-75-vj

 

MN 13 Mahā-dukkhakkhandha Sutta

A tengernyi szenvedés


SN 15.3 Assu Sutta

1. A könnyek

 

Snp 1.3 Khaggavisāṇa Sutta

1. Az orrszarvú

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-1-3-fr

 

SN 22.7 Upādā-paritassanā Sutta

1. Ragaszkodásból fakadó zaklatottság 1. rész

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-7-hzs

 

SN 22.8 Upādā-paritassanā Sutta (2)

1. Ragaszkodásból fakadó zaklatottság 2. rész

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-8-hzs

 

SN 22.9 Atītānāgatapaccuppanna Sutta

1. Állandótlan a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-9-hzs

SN 22.10 Atītānāgatapaccuppanna Sutta (2)

1. Szenvedés a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-10-hzs

SN 22.11 Atītānāgatapaccuppanna Sutta (3)

1. Éntelen a három időben

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-22-11-hzs

 

 

 

TÖBB SZUTTA LINKJÉT IS FEL FOGOM TENNI HAMAROSAN A BLOGRA. :) ADDIG ITT LEHET NÉZELŐDNI: http://a-buddha-ujja.hu/
ITT BŐVEN TALÁLTOK TOVÁBBI SZUTTÁKAT. :)
AZ ÖSSZES BLOG BEJEGYZÉS MEGTALÁLHATÓ ITT: http://theravada.blogger.hu/2014/11/13/udv